Nemzeti Ujság, 1928. október (10. évfolyam, 221-248. szám)
1928-09-29 / 221. szám
Szombat, 1928 szeptember 11. NEMZETI ÚJSÁG M La Croix barátságos circke a magyarországi viszonyokról "Emile Horn részletesen beszámol a magyar egyházi és politikai életről — itt a Népszövetség városától a tihanyi apátság új Kálváriájáig Páris, szeptember 28. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Magyarország iránti rokonszenv kétségtelen bizonyítéka az a hosszú, érdekes cikk, amely a napokban jelent meg a La Croix (A kereszt) című legnagyobb és legelőkelőbb katolikus francia napilap hasábjain Emile Horn publicista tollából, aki fejtegetéseiben részletesen foglalkozik Magyarország legutóbbi múltjának történetével, a francia-magyar kapcsolatokkal és a mai Magyarország politikai és vallási életével. Emile Horn, aki mint a francia sajtó egyik legkiválóbb képviselője Genfben is járt, hogy beszámoljon a Népszövetség üléseiről, tragikus történelmi eseményről emlékezik meg cikkének bevezetésében. Erzsébet királyné halála — A diplomaták és hírlapírók százait— írja —, akik ezidőszerint valósággal elözönlik Genfet, bizonyára megfeledkeznek arról, hogy a Lac Léman partján harminc évvel ezelőtt drámai esemény zajlott le, amely mély gyászba borított egy hatalmas birodalmat. Vájjon akad-e valaki a modern Európa politikájának Irányítói közül, aki visszaemlékeznék 1898. szeptember tizedikére, amikor lezajlott ez a sorstragédia. Akkor is olyan szép volt itt az ősz, mint most és egy napsugaras szeptemberi délelőttön Erzsébet osztrák császárné, Magyarország királynéja, aki történetesen átutazóban tartózkodott Genfben, udvarhölgyének társaságában sétára indult a Beau Ritage szállóból a tó partjára. Egyszerre váratlanul egy ismeretlen férfi haladt el tíz uralkodónő mellett és durván meglökte őt. Az első pillanatban úgy látszott, mintha botrányos durvaságról volna Csak szó, de, sajnos, csakhamar kiderült, hogy Erzsébet, királyné gyilkos merénylet áldozata lett. A királyné a támadás után az első ijedtségből felocsúdva, sápadtan, de nyugodt léptekkel folytatta tovább útját a tóparton álló jacht felé — hajóra is szállt, de néhány perc múlva feár leroskadt és udvarhölgyének karjai között örök álomra hunyta le szemét. Egy hatalmas birodalom uralkodónője egy anarchista gyilkos merényletének esett áldozatul! Nem szándékozunk felidézni a múltat és nem firtatjuk, hogy milyen megjegyzéseket fűztek akkoriban a szocialista sajtóorgánumok ehhez a Vérlázító bűntetthez. Elég, ha ma elolvassuk a kommunista lapokat, hogy fogalmat alkossunk magunknak arról a kegyeletsértő módról, amellyel ezt a gyalázatos merényletet annak idején kommentálták, amely pedig az egész világ jóérzésű embereinek mélységes felháborodását váltotta ki. Ugyan mit tett az elvetemült gyilkos szerencsétlen áldozata, hogy felébressze az anarchisták gyűlöletét? Semmit! Ezt maguk az anarchisták is beismerték később és nyilvánvaló volt, hogy Erzsébet királyné halála, bár gyászba borított egy egész országot, politikai szempontból nem volt jelentős. Az anarchisták, akik a fejedelemnő meggyilkolását elhatározták, a saját állításuk szerint is kizárólag példát akartak statuálni az emberiség előtt. Magyarország királynéja abban az időben nem volt egyéb, mint egy boldogtalan anya, aki új országok vidékein keresett enyhülést mélységes bánatára. Egyetlen fiának, Rudolf trónörökösnek halála óta a királyné egyedül bolyongott hegyen-völgyön és tengereken, hogy feledni tudja azokat a helyeket, amelyek őt a múltra emlékeztették. A magyarok azonnal a szívükbe zárták a fiatal hercegnőt, akit 17 éves korában vett feleségül Ferenc József király és aki Magyarország első dicső emlékű királynéja lett. Bajorországi Erzsébet megtanulta a magyar nyelvet már Magyarországon tett első utazása alkalmával is, amelyet örökké emlékezetessé tett a magyarok számára az ifjú császárné, aki fejedelmi férjénél kieszközölte az amnesztiát a magyar rosifiecii elítélteté számára. Mindez abban az időben történt, amikor Ausztria súlyos háborúba keveredett Olaszországgal, majd később Poroszországgal és amikor a mélyen megbántott magyarok nem küldték fiaikat az osztrák császár seregébe. Erzsébet királyné szép volt és jó. Szerette a természetet, csodálta annak nagyszerűségét és előszeretettel látogatta meg a Földközi-tenger partvidékeit, így többek között Cap Martin üdülőhelyét, ahol Ferenc József kétszer is felkereste hit- I vesét. Erzsébet királyné életének során a leg- I gyötrelmesebb sorscsapásokat volt kénytelen elviselni és röviddel halála előtt elvesztete legkedvesebb nővérét is, azs alenconi hercegnőt, aki a katasztrófális párisi bazárégés alkalmával jótékonyságának és emberszeretetének lett áldozata. Csak Genf nem emlékezik a királynéra A fájdalmas életű fejedelemnő emlékét gyönyörű szobrok őrzik Magyarországon. A magyar vidék népe fákat és helyiségeket szentelt Erzsébet királyné emlékének, az utak mentén cseresznye-, körte- és almafákat ültettek a vértanúhalált halt királyné emlékére és a vándorok tiszteletben tartják ezeknek a fáknak a gyümölcseit, amelyek valamennyien a bol- dogtalan királynéra emlékeztetik a sors- üldözött magyarokat. Szükségtelen megemlíteni, hogy Genf városában semmi sem emlékezteti a láto- Igatót Erzsébet királyné halálának drámai eseményére. A város tanácsa, hogy ne idézzen fel szomorú emlékeket, vagy talán azért, hogy ne ejtse aggodalomba az idegeneket, visszautasított minden olyan kérelmet, amely a legkisebb emléklap felállítására irányult a tó partján, ott, ahol a királynét a gyilkos tőrdöfés érte és ahol most a braunschweigi herceg hatalmas emlékműve emelkedik. A városi tanács nem engedélyezett egyebet, mint a pályaudvaron túl Genf egyik utcájában egy kis emléktábla elhelyezését. Ez is csak hosszú tanácskozás után történt meg. A hajónak pedig, amelynek fedélzetén a boldogtalan királyné kilehelte lelkét, más nevet adtak! Az Interparlamentáris Unió berlini értekezletén Genfből távozva és mielőtt Magyarországba utaztam volna, néhány napra Berlinben álltam meg, ahol ugyanakkor tartotta üléseit az Interparlamentáris Unió huszonötödik értekezlete. Itt alkalmam volt beszélni a Magyar Tudományos Akadémia elnökével, Berzeviczy Alberttel, aki a magyar kiküldöttek vezetője volt. Berzeviczy Albert elsősorban megállapította azt, hogy Berlin városa a legkevésbé sem hasonlít egy legyőzött birodalom fővárosához. Itt általános a fényűzés, óriási a forgalom és világvárosi arányú az élet. Megemlítette még Berzeviczy Albert, hogy húsz esztendővel ezelőtt is a hatalmas német birodalom látta vendégül a világ parlamentjeinek kiküldötteit és hogy akkor Schönaich- Carolath herceg látta el az elnöki teendőket, klasszikus francia nyelven tartva megnyitó beszédét. Ma más volt a helyzet! Az elnöki emelvényen egy tipikus német tanár, Walther Schücking dr. foglalt helyet, aki, miután nem beszélt franciául, annak ellenére, hogy ezt az engedélyt idáig még senki sem vette igénybe, német nyelven tartotta megnyitó beszédét, amelynek minden mondatát előbb franciára és azután angolra fordították. Húsz évvel ezelőtt a német birodalmi kormányt a kancellár, Bülow herceg képviselte, aki tökéletes francia nyelvű beszéddel üdvözölte a vendégeket. Ez idő szerint egy szocialista képviselő tölti be a kancellári tisztséget — Müller-Franken dr. —■, aki szintén német nyelven tolmácsolta az egybegyűltek előtt Hindenburg elnök üdvözlő szavait, amelyeket azután ismét lefordítottak franciára ás Androrra. Franciaország és Anglia aránylag kevés delegátussal vettek részt az értekezletén. Az angol kiküldöttek sorában feltűnést keltett egy kommunista képviselő. Sok női képviselő vett részt ezenkívül az értekezleten, különösen a német női képviselők jelentek meg nagyszámban. Az interparlamentáris értekezlet végrehajtó bizottságának elnöke. Adelsward báró, a népszerű svéd diplomata, egészségi okokból nem tölthette be ezúttal az elnöki tisztséget. Az értekezlet egy német tagjának ajánlatára a konferencia tagjai francia elnököt választottak, Fernand Bouisson, a kamara elnökének személyében, aki csak múlt év óta tagja az Interparlamentáris Uniónak. Magyarország és a francia nyelv Anélkül, hogy az Interparlamentáris Unió értekezletének munkásságával tovább is foglalkozni kívánnánk, Berzeviczy Albert, az illusztris magyar tudós és író egy megjegyzését idézzük a Magyarországon használatos külföldi nyelvekre vonatkozóan. A világháború kitöréséig Magyarországon a német nyelv dominált, de azóta újból átvette hagyományos elsőbbségi jogát a francia nyelv, amely a diplomácia, a szerződések és egyezmények nyelve, az igazi nyelv, amely méltóan képviselhet egy országot külföldön. Ma már Magyarországon is a francia nyelv vette át a hegemóniát az új nyelvek között, visszaszerezve régi előjogait úgy a diplomáciai életben, mint sokszor még a nemzeti megnyilatkozások alkalmával is. A francia nyelvet immár komolyan tanulják Magyarországon és előszeretettel beszélik is. A Francia-Magyar Irodalmi Társaság elnöke, Pekár Gyula mondotta egy alkalommal francia nyelven tartott beszédében: „A szellemes és dallamos francia nyelv egyike azon csodálatos növényeknek, amelyek egy nagyszerű irodalom megnyilatkozásainak következtében egyaránt virulnak a világ minden országában. A francia nyelv valóban méltó leánya a régi Róma latin szellemének és kultúrájának.“ Köztudomású, hogy a világháború befejezése óta Magyarországon rendkívül nagy mértékben megszaporodtak a francia iskolák, amelyek tanulóinak száma alig egy-kétszázról több mint kétezerre emelkedett, örömmel hallunk arról is, hogy az apácák, a Mária nővérek, a magyar királyi kormány jóváhagyásával a közeljövőben új francia-magyar nyelviskolát nyitnak a fiatalok számára, ahol bár a tanrend szerint a hivatalos tanítási nyelv a magyar lesz, naponta két órát foglalkoznak a francia nyelv oktatásával. Vass József, a szociális munkái minisztere Nemrégen munkabaleseti kongresszus zajlott le Budapesten általános érdeklődés mellett, amelyen testületileg vettek részt az egész ország orvoskarának kiküldöttei és amelynek tárgya jóformán kizáróan a munkával kapcsolatos balesetek és betegségek orvosi szempontból való megbírálása és gyógykezelése volt. Felesleges megjegyeznünk, hogy ezt a humánus kongresszust a népjóléti miniszter, Vass József nagyprépost szervezte meg, akit joggal nevezhetnénk a szociális munka miniszterének. Az elmúlt esztendőben részletesen számoltunk be a szociális missziók tulajdonképpeni feladatáról a világháború után, amelyek elsősorban munkához juttatják a szervezetlen tömegeket, vagyis többet juttatnak nekik, mint kenyeret, mert erkölcsi érzékre nevelik azokat a szerencsétleneket, akiket megkeményítettek a szenvedések, megmételyeztek a bolsevista tanok és akiket fásulttá tett a nyomor, amely egy erkölcsi fertőbe sülyesztette őket, melynek mélysége majdnem olyan kétségbeejtő, mint az anyagi helyzete. Vass József miniszter bámulatos körültekintéssel teremtett rendet mindenütt. Az elmúlt esztendőben megszervezte a drágaság elleni küzdelmet, végrehajtotta az összes szükséges rendszabályokat, a túl magas árak letörésére és a fogyasztóközönség, amely kétségbeesetten várta az intézkedéseket, csakhamar megnyugodott. A kiváló főpap működését a legőszintébb hálával fogadta a magyar közönség és Vass miniszter, aki Magyarországon a legnépszerűbb emberek egyike, bensőséges ünnepségük keretében ülte meg miniszterségének nyolcadik évfordulóját. Tisztviselőinek és gyámoltjainak igaz hálája kíséri Vass József prelátust ténykedésének hosszú esztendejében, a társadalom széles rétegeiben, sőt az egész országban pedig változatlanul nyilvánul meg a kiváló államférfiú iránt a bizalom, amelyet kétségtelenül meg is érdemel egy olyan egyéniség, aki egész munkásságát a népegészségügy és népjólét ügyeinek szentelte. Vass miniszter szerényen elhárította magától a személyének és munkásságának szóló ünnepeltetést és 3