Nemzeti Ujság, 1928. november (10. évfolyam, 249-280. szám)

1928-11-07 / 252. szám

Szerda, 1928 november 7. NEMZETI ÚJSÁG SZÍNHÁZ, művészet Hol ringott a Bölcsődal bölcsője? Kavarodás a Bölcsődal és a Fiacskám körül — ms két darab hasonlóságai — Nyilatkoznak a szerzők Érdekes kavarodás támadt Fodor László új darabja, a Vígszínházban bemutatott Böl­csődal körül. Arról van szó, hogy ez a Bölcső­dal állítólag a Fiacskám bölcsője mellett szó­lalt meg először. A Fiacskám Orbók Attila darabja, amelyet néhány héttel ezelőtt muta­tott be az Új Színház. A Fiacskám és a Bölcső­dal alapötlete ugyanaz. Meglehetősen meg­egyeznek a darab egyes figurái is. Általában sok a hasonlóság és a rokonvonás a két darab közt. Csodálatos találkozása a véletlennek. Egyszerre járt ugyanaz az ötlet eszébe két írónak, akiknek sokban még a gondolatmenete is egyező. Azért, hogy Orbók Attila szerint őt illeti az elsőség, annyira, hogy darabját már évekkel ezelőtt megírta, sőt darabját három évvel ezelőtt be is nyújtotta a Vígszínházhoz, ahonnan azonban mint nekik nem alkalmast, visszautasították. Annál nagyobb meglepetés­sel látta most, hogy Fodor feldolgozásában ugyanez az ötlet nagyon is megütötte a Víg­színház mértékét. Amint hírlik, Orbók nem is hajlandó egyszerűen tudomásul venni a szín­házi ikrek hasonlóságát, hanem a Színpadi Szerzők Egyesülete elé terjeszti elbírálás vé­gett­ a vitás kérdést. Ezzel szemben Fodor László arra hivatkozik, hogy ő a darabot egy öt évvel ezelőtt megjelent novellájából írta. A novellának A gyermek volt a címe. Ez meg­előzte a Fiacskámat, s ő mégsem vádolja plá­giummal Orbókot. Ji Színpadi Szerzők pártatlan juryje döntsön Orbók Attila, nyilatkozata A különböző híresztelésekkel szemben álljon itt Orbók Attila nyilatkozata, aki a következő­ket mondja a Fiacskámról és a Bölcsődalról. Az Új Színházban szinre került „Fiacs­kám“ című három felvonásos­ vígjáté­kommal és Fodor László „Bölcsődal“ cí­mű darabjával kapcsolatban egyes napi­lapokban olyan hírek jelentek meg, hogy én Fodor László, illetve a Vígszínház ellen szerzői jogbitorlási pert indítok. Ezekkel a hírekkel kapcsolatban ki kell jelentenem, hogy én ez időszerint még semmiféle vádat nem emeltem sem a színház, sem Fodor László ellen, akinek darabját még nem is láttam. A tény az, hogy három napilap kritikusa, aki az én darabomról is kritikát irt, feltűnő hason­lóságot állapított meg a „Fiacskám“ s a „Bölcsődal“ között, nemcsak az alapötle­tet, hanem a darab fölépítését és az egyes alakokat illetőleg is. Miután dara­bom 1925. év novemberében a Vígszínház igazgatóságánál volt s miután a .„Fiacs­kám“ előbb került színre mint a „Bölcső­­dal“ s végül miután a napilapok tárgyi­lagos kritikusai az én darabomat egy­hangú elismeréssel fogadták és kiemel­ték a mese s az alakok eredetiségét, úgy gondolom, hogy a Fodor László da­rabjáról írt kritikákra nem nekem kell válaszolnom. Az egyik napilap, amelynek Fodor László ú­r munkatársa, közli Fodor László egy nyolc év előtti novelláját, amelyben arról van szó, hogy valaki háza küszöbén egy gyermeket talál és apai érzések támadnak benne. Ezen az alapon célzást tesz arra, hogy esetleg en­gem inspirált a Fodor-novella a „Fiacs­kám“ megírására. Erre a merész felte­vésre az a megjegyzésem, hogy a világ­­irodalomban van néh­ány száz novella a talált, gyermekről. Az én darabomban egy tréfából becsempészett gyerekről van szó, akit a tréfacsináló barát nem tud visszavinni a­ szülőkhöz, mert a gyer­mek az öngyilkosságra elszánt aggle­gény életét mentette meg. Ami pedig azt a feltevést illeti, hogy a„ ..Bölcsődal“ sikere indított állítólagos vádaskodásra, kijelentem, hogy nagy pá­risi sikerem után ilyenfajta irigykedés aligha tételezhető fel rólam. Én ebben az ügyben a legnagyobb korrektséggel jártam el és fogok eljárni, ezentúl is. Nem tartottam és nem tartom illetékesnek magamat arra, hogy véle­ményt nyilvánítsak és vádat emeljek. Mint ahogy arra sem vagyok illetékes, hogy az említett három kritikára én rea­gáljak. Miután azonban a sajtó az ügyet piáris pro és contra pertraktálja, úgy a Fodor László, mint a magam írói repu­tációja érdekében üdvösnek tartanám, ha a kérdés morális részének eldöntését — azt, hogy ki a felelős a két darabban mutatkozó feltűnő hasonlóságért — a Színpadi Szerzők Egyesületének pártat­lan jury-jére lesznek. Orbók Attila író, a Magyar Írók Egyesületének főtitkára. Fodor csak a bíróság előtt felel a plágiumvád ellen Fodor László, a Bölcsődal szerzője a követ­kezőkben reflektál a szállongó hírekre és Or­bók nyilatkozatára. Orbók Attila darabját nem ismerem. Teljes igazságom tudatában semmiféle irodalmi zsű­ri elé nem vagyok hajlandó odaállni, mert az irodalmi zsűrim a kri­tika és a nagyközönség. Ha Orbók Atti­lának konkrét vádjai vannak, állítson a bíróság elé. Több mondanivaló ebben az ügyben nincs. Ez a rövid nyilatkozat, amely után a szín­házi közvélemény fokozott érdeklődéssel várja a fejleményeket. is elfelejtett a miniszterelnöknek, aki még aznap délelőtt aláírta a színháznyi­­tási engedélyt. Ez volt az utolsó tényke­dése,­ mert mindjárt ugyanazzal a tollal a lemondását is aláírta s délután már bukott miniszterelnök volt. Azután a János vitéz előkészületeiről emlékezett meg és meleg szavakkal mél­tatta Beöthy László és Lázár­ Ödön érde­meit. Fedák közvetlen előadása, amelybe egy gyönyörűen elszavalt Pető­s-költe­­ményt szőtt bele, a legteljesebb hatást tette a közönségre, amely több mint tíz­szer a lámpák elé hívta a művésznőt. Azután Zerkovitz Béla műsoron levő operettje, az Eltörött a hegedűm fejezte be a díszelőadást, amelyen a gyöngél­kedő Lázár Ödön igazgató nem jelenhe­tett meg. Ji Király Színház huszonöt éves Díszelőadással ünnepelték meg a jubileumot Kedden este ünnepet ült a Király Szín­ház. Ez este volt 25 éve, hogy Beöthy László megnyitotta a színházat, amely azóta negyedszázadot töltött az operett Szolgálatában. Itt nőtt igazán naggyá az új magyar operett. Huszka Jenő itt mu­tatta be az Aranyvirágot. Itt aratta tüne­ményes diadalát Kacsóh Pongrác János vitéze, amelyet eddig 670-szer játszottak. Itt játszották Lehár Ferenc és Kálmán Imre operettjeit és az újabb nemzedék tagjai közül Jakobi Viktor és Szirmay Albert ezeken a deszkákon hódították meg a közönséget. Kitűnő művészeknek és művésznőknek egész serege lett itt naggyá. Nincs a ma­gyar operettnek egyetlen művésze sem, aki a 25 év alatt ne működött volna a Király Színházban. A színház alapítója Beöthy László, a Vezér, a legnagyobb koncepciójú magyar igazgató húsz éven át vezette a színházat, amelynek élén ma Lázár Ödön, Beöthy hűséges tanítványa és kitartó munka­társa áll. A huszonötéves jubileumot kedd­en este ünnepélyes díszelőadással ünnepelte meg a színház. Gyönyörű közönség gyűlt össze erre az alkalomra a Király Színházban. Az egyik páholyban ott ült Magyarország kormányzója s a többi páholyban is sű­rűn tűntek fel közéleti nagyságok. A díszelőadást az Aranyvirág nyitánya vezette be. Huszka­ Jenő dr., az operett szerzője zajos ovációk közt foglalta el a karmesteri széket s dörgő taps mondott neki köszönetet, mikor a nyitányt végig­­.Virigálta- Ezzel az operettel nyílt meg 25 évvel ezelőtt a Király Színház. De az Aranyvirágból, akármilyen, melódiákban gazdag, bájos is a zenéje, nem lett máso­dik Bob herceg. Nem játszották százszor. Sőt abban az évben 12 bemutatója volt a Király Színháznak. Az igazi nagy sikert, amely a színházat 25 évre megalapozta, csak a második sze­zonban hozta meg Bakonyi, Heltai és Kacsok operettje, a János vitéz. Az Arany virág nyitánya után tehát a János vitéz nyitánya következett, ame­lyet Vincze Zsigmond karnagy vezé­nyelt. Sőt végül megjelent a színpadon maga az operett diadalmas hőse, Kuko­rica Jancsi is. Tomboló tapsok közt Fedák Sári lépett a közönség elé, hogy elmondja a jubi­láló színház ünnepi beszédét. Fedák a maga utánozhatatlan, kedves közvetlen­ségével lépett a lámpák elé és mikor néhány egyszerű mondattal megvette a szíveket, két kedves visszaemlékezését mondotta­ el a Király Színház történeté­vel kapcsolatban. Elmondta, milyen ret­tentő nehézségekbe ütközött a színház megnyitása. A sajtó elkeseredetten har­colt a színház ellen úgy, hogy a meg­nyitó előadás napján még nem volt meg a játszási engedély. Beöthy azután a mi­niszterelnököt, Khuen-Héderváry Károly grófot magát hozta el s végig vezette az egész színházon, mert be akarta bizonyí­tani, hogy a színház nem tűzveszélyes. A miniszterelnök az egész bejárás alatt egy árva szót sem szólt s Beöthy kétség és remény közt lebegett. Mikor elhagy­ták a színházat, a miniszterelnök meg­állt és csak ennyit mondott a gyalogjáró szélére mutatva: — Ide pedig vaskorlátot kell emelni, hogy a színházból kitóduló közönség neki ne menjen a villamosnak. Beöthy, nagy örömében: még köszönni — A Tábornok teljes szereposztása. Zi­lahy Lajos uj darabja, A tábornok, a Nemzeti Színház péntek esti bemutatója, a következő szereposztással kerül színre: Báró Szikszay György altábornagy Csortos Gyula, Laus dr. főorvos — Gál Gyula, A grófnő P. Márkus Emília, Kor­­ponay segédorvos — Abonyi Géza, Va­lentin önkéntes ápolónő. — Ághy Erzsi, Judith — Bajor Gizi,­ Pásztorné — Rá­kosi Szidi, Hordóssy kapitány — Hosszú Zoltán, Márkus hadnagy — Kürthy György, Műtősnő — N. Iványi Irén, Szé­kely László főhadnagy — Tímár József, Keresztes főhadnagy —­­ Szőke Lajos, Sarkady hadnagy — Mihályffy Béla, Egy vezérkari ezredes — Somody Kál­mán, Schulek kapitány — Cserépy László akadémiai növendék, Késmárki, kórházi szolga — Nadányi László, Rácz, tiszti­­szolga — Gyenis Ede, Egy apáca — Eöry Kató akadémiai növendék, Egy altiszt — Tábori Imre­ — Turiddu — Pataky Kálmán. Kedden este énekelt az idei évad során Pataky Kálmán először az Operaházban. Turiddu szerepét alakította és a kiváló tenorista művészi teljesítményét lelkes elismeréssel fogadta a közönség. Az együttes többi tagjai közül Walter Rózsi, Sándor Mária, Bársony Dóra és Palló Imre arattak meg­érdemelt sikert. Az előadást Fleischer Antal karnagy vezényelte a szokott len­dülettel.­­ A Szent István Akadémia I. osztálya november­ 9-én, pénteken délután 5 órakor a Szent István Társulat kistermében fel­olvasóülést rendez. Szabady Béla dr. ven­dég felolvassa „A katolikus restauráció győri püspökeinek munkássága“ című értekezését. — O‘Neill-bemutató a Vígszínházban. Érdekes bemutatóra készül a december folyamán a Vígszínház, amely szinte­­hozza Eugen O‘Neill, a kitűnő amerikai drámaírónak nagy színpadi alkotását, kilenc képből álló drámáját. A drámát Harsányi Zsolt fordítja. A színház teljes előadásban m­utatja be O‘Neill drámáját, amely két részből áll. Minthogy az elő­adás igen hosszúnak ígérkezik, a színház úgy oldja meg a felvonásközök­­problémá­ját, hogy egy órai szünetet tart az első rész után. A dráma egé­szén újszerű írás, érdekessége, hogy szereplői nemcsak azt mondják el, ami történik vagy amit el­beszélnek,­ hanem amit gondolnak is. Az érdekes bemutatót érthető érdeklődés előzi meg irodalmi körökben. Különben O‘Neillnek, mint emlékezetes, a Szőrös majom című drámáját sikerrel játszotta tavaly az Új Színház, —­r. Tasnády Ilona a Pátria Kl­ub családi estélyén. November 10-én, szombaton este tíz órakor műsoros családi estet rendez a Pátria Klub Szentkirályi­ utca 10. szám alatti helyisé­geiben. A klub igazgatóságának sikerült a fő­városi művészvilág legjobbjait megnyerni, így N. Tasnády Ilona művésznőt, a Nemzeti Szín­ház kiváló tagját, Molnár Imre dr.-t, a régi magyar zene gyöngyeinek legavatottabb isme­rőjét, aki néhány régi magyar dalt énekel. Felesége, M. Hir Sári, az európai hírű zon­goraművésznő legnagyobb sikerű koncertszá­maiból ad elő néhányat. Vigh Miklós és Ércz­­kövi László, a rövid idő alatt népszerűvé vált komikus duó humoros számokat ad elő és a humornak ez a húsz perce bizonyára a klub közönsége előtt is népszerűvé fogja tenni, a művészeket. A műsor még bővülni fog. Asz­talfoglalásokat a klub irodája: J. 383—27 elő­­jegyzi. Műsor után cigányzene és tánc. — Gordonka-est. Feuermann Emanuel, a tavaly nálunk járt csellóművész­ ma este tartotta hangversenyét a Zeneművé­szeti Főiskola nagytermében A nagy technikájú, széles, meleg tónusú és kivá­lóan muzsikális művész ma este is őszinte nagy sikert aratott Beethoven, Locatelli, Hindemith, Mozart, Senalie, Granados és Piatti műveinek stílusosan finom előadá­sával. Sikerében méltán osztozott nagy­szerű kísérője, Kása György is. (S.) — A magyar tisztikart sértő reklámért bocsánatot kért a reklám írója. A Nem­zeti Újság éppen úgy, mint testvérlapja, az Új Nemzedék, élénk kritika tárgyává tette az Ízléstelen szövegű filmreklámo­kat s erélyesen tiltakozott „A vérengző katonatisztek“ című filmreklám ellen, a­mely tisztán a hatás, kedvéért rendkívül bántó volt az egész magyar tisztikarra­ nézve. Most a reklámszöveg szerzője le­velet intézett az Új Nemzedék szerkesztő­jéhez, amelyben maga is beismerte lap­­szusát s egyben sajnálkozását fejezte ki az­zal, hogy itt a munka hevében becsúszott, minden célzatosságot nélkülöző tévedés­ről van szó és megkövette a magyar tisztikart, amelyet megsérteni, sőt bántón érinteni sem volt­ szándékában. Tudomá­sul vesszük ezt a nyilatkozatot s számí­tunk rá, hogy a jövőben a filmreklámok tartózkodni fognak minden ízléstelenség­től s főképen olyan hangzatos frázisok­tól, amelyek egyes társadalmi osztályo­kat mélyen sérthetnek, amint jelen eset­ben, ha nem is szándékosan, súlyos bán­­talom érte azt a magyar tisztikart, a­­melynek érintetlen kardbojtjához az inszinuációnak még árnyéka sem férhet. — A Tüzek az éjszakában Londonban is szinrekerül. Földes Imre hatalmas feszítőerejű irredenta drámája, amelyet a múlt héten mu­tatott be az Új Színház, nemsokára London­ban is szinrekerül. A darabot a London Play's Company budapesti megbízottja megvásárolta s még ebben a szezonban be is mutatja bizo­nyos változtatásokkal. Magyar propaganda szempontjából rendkívül nagyjelentőségű Földes drámájának külföldi bemutatója. — Egyházművészeti kiállítás Eszter­gomban, Esztergomban, az ősi prímási városban­ egyházművészeti kiállítást ren­deznek, amelynek fővédnökségét Serédi Jusztinián dr. bibornok-hercegprímás­­vállalta el. A kiállításnak, amely az egy­­házművészetnek csaknem minden ágát felöleli, november 11-én vasárnap lesz az ünnepélyes megnyitása. — Dusolina Giannini, a chicagói ope­raház énekesnője ma este tartotta bemu­tatkozó hangversenyét a­­ Vigadó nagy­termében. Az artisztikusan finom megje­lenésű művésznőnek gyönyörűen szár­nyaló meleg orgánuma mellett, magától értetődően közvetlen előadása teljesen, meghódította díszes hallgatóságát. Ének­­kultúrájának tökéletessége, fehelletsze­­rűen unom hangkötése, ideális lélegzési technikája és tisztán érthető szövegkiej­­tése a legnehezebb énektechnikai felada­tok hiánytalan megoldására képesítik. Bár hangjának színe, hatalmas vivőereje inkább az operaéneklésre predesztinál­ják, de nagy és stílusos kultúrája az in­tim mondatokban is teljes sikerrel érvé­nyesül. Az általános és elhatározó siker­rel előadott Haendel, Mozart, Donandy, Beethoven, Schubert, Brahms, Cimara, Guarnieri, Respighi, Puccini, Sallero és Harris szerzeményeken kívül szebbnél­­szebb ráadásokkal hálálta meg közönsé­gének szűnni nem akaró, tomboló taxi­sait. (I.) — Gárdonyi Géza-emlékünnep. Az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság ünnepet rendezett Gárdonyi Géza halálának évfor­dulója alkalmából. Az emlékünnepen megje­lent Agerasztó Tivadar alispán és Purébl Győző dr. kormá­nyfőtanácsos, tanácsnok is. Simon Lajos, a Társaság elnöke megnyitó be­szédében kiemelte, mit jelent Gárdonyi költé­szete korának és az­ utókornak: a színtiszta 'sajátosságú magyar lelket, amely az elnem-­­zetleniesedő irodalom sekélyes irányával szemben a nemzeti hagyományok ébrentartá­sával erőteljes magyar­ költészetet fakasztott. Az ünnepi beszédet Breznay Imre, az egri Gárdonyi Társaság alelnöke mondotta. Gár­donyinak a népies nemzeti irányvonalán való fejlődését festette. Ismertette, miként emel­kedett a komikus torzalakoktól a nép meg­ismerésén át a magyar faj legtökéletesebb ábrázolásáig. Az ünnepi beszéd­e után Móra László főtitkár Gárdonyi emlékére irt ódáját szavalta el. Purébi Győző tanácsnok a leg­nagyobb magyar költő-taní­tó követésére lel­kesítette a tanítóságot, majd a főváros taná­csának Gárdonyi-jutalom­díját átadta Simon Lajosnak­­ és Kenessey Bélának. Pirovszky Lajos Gárdonyi-költeményeket szavalt. jl : . ■ ■ • • - *.f — A Kövessy-vár estje. Színpad és nézőtér legelőkelőbbjei fognak találkozni egy nagy­szerű, különösen érdekes estélyen, amelyet a Kövessy-vár asszonynépe, élükön Biller Irén, Belle Gabriella és Titkos Ilonával rendez no­vember 9-én, pénteken a Royal-szálló termei­ben. Cerimonia, komédia, divatrevü, sorsolás. K» 11 ­tője: MAY nagy filmje: Párbaj az operabálon 01*JíM§H — Premier holnap •— CORSO

Next