Nemzeti Ujság, 1929. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-03 / 2. szám

14 EGYHÁZI ÉLET­Ek hercegprímás újéve Serédi Jusztin­ián dr. bíboros herceg­­prímás az évfordulót Esztergomban töl­tötte, ahol az év végét esti hálaadó isten­tiszteleten, valamint az újévi délutáni szentségimádáson és az ezekkel kapcso­latos istentiszteleten részt vett a baziliká­ban." Az egyházfejedelem egyelőre to­vábbra is Esztergomban marad­ ahol Viz­­kereszt ünnepén ünnepi nagymisét pon­tifikál. Az esztergomi és budai­­ primási palotában a kardinális üdvözlésére ivek voltak kitéve, amelyeket igen sokan ír­tak alá Esztergomban a vármegyei és városi hatóságok és helybeli előkelőségek írták alá az ivet, míg a székesfőkáptalan írásban fejezte ki jókivánatait az egy­h­ázmegye főpásztorának. A budai pálo­­ában kitett ivet újév napján aláírták: Orsenigo Gesare nuncius, Mayer János és Wekerle Sándor miniszterek, a kor­mányzó szárnysegédei, Sipőcz Jenő pol­gármester, Márffy Rezső meghatalma­zott miniszter, Caldewey nuneiaturai üdí­tője és a diplomáciai testület csaknem valamennyi képviselője, Huszár Károly és felesége, Samarjay Lajos Máv. elnök­igazgató, Zichy János gróf v. b. tt­t­, bárcziházi Bárczy István, Rottenbiller Fülöp, Darányi Kálmán és Ruffy Pál államtitkárok, Wojnich Sándor báró, vitéz Somkuty József tábornok, Kazy Béla ny. altábornagy, Simon Elemér soproni főispán, Köpeledy Elemér az ál­lami vasgyárak igazgatója. Wolkenberg Alajos, a Pázmány Péter Tudományegye­tem rektora, a­ leventeintézmények nevé­ben vitéz Mátyás Sándor tábornok, Zala György szobrászművész, Keblovszky La­jos és Paul Iván min. tanácsosok, a bu­dai Katolikus Kör elnöksége, Tabódy Ida, Tiefenthaler József, a budai Szent Imre-kollégium igazgatója, a budapesti papság és szerzetesrendek számos képvi­selője és még igen sokan mások. Mindkét helyen az ívek további aláírások céljából a mai nap folyamán is ki vannak téve. Magyar búcsú Rómában Róma, január 1. (A Nemzeti Újság tudósitásától.) Mintha csak valamelyik akáclombos, dunántúli faluban lettünk volna. Bábosok kiabálttak, játékosok ordítottak, gyerekek sikongattak, idősebbek huncutkodtak s még a magyar szó is fel-fel­­csendült a sok olasz zümmögés között. Szent István vértanú ünnepe volt, kinek tiszteletére építették a Stp. Stefano Rotondot, azt a tem­plomot, melyet 1579-ben XIII. Gergely pápa a magyar kollégiumnak adományozott, miután 150 évig a magyar pálosok dolgoztak benne s 1580-ban a templom gondviselését az egyesí­tett német-magyar papnevelőre bizta­t, a templom búcsúünnepére eljönnek mindig ide a magyarok. És valóban, a fel-alá hullámzó tömeg tarkaságában is merészen hívják fel magukra a figyelmet einoberpiros reverendá­jukkal a magyar kispapok. Sorba jönnek az Új magyar akadémia tagjai, a papoknak arcá­ról leragyog magyaros mivoltuk. A templom Udvarán feltörő örömmel üdvözlik egymást a messze idegenbe szakadt magyar asszonyok, magyar férfiak. A szentmisét egy jezsuita páter mondotta s csupa magyar kispap segéd­kezett neki. A szentély két oldalán helyezked­tek el a magyar és német kispapok, hogy ájtatos gregórián énekükkel emeljék az ünnep fényességét. A szentmise véget ért. Becsukják a templo­mot, elhallgat a magyar szó s a Gel­ins hegyére visszaszáll a megszokottság unalmas csöndje. S mi, magyarok, kik összetalálkoztunk az Úr oltáránál, sajnálkozva mormogjuk, miért is nincs magyar búcsú többször Rómában. F. F. L. Mikes János gróf szombathelyi megyéspü­s­­pök, akit a karácsonyi ünnepi szertartások influenzás megbetegedéssel ágyba döntöttek és napokig kénytelen betegszobáját őrizni,, most megjelent pásztorlevelében vezető helyen em­lékszik meg világkörüli útjáról, amely őt közel félévig szakította el egyházmegyéje székváro­sától. Evangélium kát. hitszónoklati és lelkipász­tor! folyóirat immár nyolcadik évfolyamának megjelent első száma tizenhárom évet kitevő terjedelemben hatalm­as és gazdag tartalom­­­mal. Közel 18 vasárnapi és ünnepi beszédet, 12 alkalmi beszédet, 3 kateketikus beszédet, 13 egyesületi beszédet, 15 lelkipásztori tapaszta­latot, valamennyiben lángoló lelkek szórják­­vetik a kát. hit- és erkölcsi igazságokat a hivő lelkekbe. Örömmel látjuk, hogy a hát. papság az ország minden részéből megszerzi szónoki írásaival ezt a kiváló folyóiratot. Jelen szá­mában is sokan írtak: Schaderbeck Károly, Lencsés­ Péter, Borbély Kamill O. S. B., Bará­­czius József, Csáky Benjámin, Wallisch Jenő, Bedy Vince dr., Burányi Ferenc, Bohály Fe­renc, Steiner József, Bene István, Siklay Kal­már J., Viola Mihály, Nágelrelter Alajos dr., Bran­ti Lajos, Szűcs Géza, Kovács György, P. RITKA ALKALOM! AIAQOT 25 percnyire a fővárostól 250 négy­szögöles kitűnő fekvésű telkei, részrétfiee­­zésre élenként 6.— pengőtől kaphatók. A község­ben villany, vízvezeték, iskola, templom, piac van. Kedvező építési feltételek ! Pestkörnyéki Takarék és Házépítő Szövetkezet. V„ Erzsébet­ tér 5. Tel.: Apt. 808—18. A telkek megtekinthetők vasár­napokon délelőtt, indulás a Nyugati pályaudvarról at 9 óm 30 perckor. Ne mulassza el! NEMZETI ÚJSÁG Csfifartök, 1929 J­anÁr 1 A „Le Detective“ példátlan támadása a magyar társadalom ellen­­ is——H—— ■ Erdélyi Béla, mint a magyar történelmi osztály tagja és kép­viselője — Egy francia hetilap botrányos tudósítása az Erdélyi* bdaperről — Ki kell utasítani a vakmerő támadás szerzőjét Pária, december hó. (A Nemzeti Újság alkal,mi levelezője­m.) A külföldi szenzációk és botránypö­­rök iránt érdeklődő francia sajtótermé­kek közül legutóbb a Parisban nemrégen megindított „Le Detective“ című folyó­irat december huszadiki számában pél­dátlan támadás jelent meg az Erdélyi­­Vímpörrel kapcsolatban a magyar főne­messég és a magyar társadalom ellen. A tendenciózus és rosszindulatú cikket a Le Detective budapesti tudósítója, Frederik Van Derer tollából „Magyar színművész­nőt megmérgez, tönkretesz és meggyilkol egy csinos szélhámos“ címmel közli azzal a megjegyzéssel, hogy miután célja a múlt és a jelen nagy bűnügyeinek ismer­tetése, a magyar főváros erkölcsi fertő­jéről is le akarja rántani a leplet. Frederik Van Derer elsősorban beszá­mol Forgács Anna művészi múltjáról, Erdélyi Bélával való ismeretségéről, amely olyan végzetes volt a számára, majd megállapítja, hogy az Erdélyi-féle bűnpör több mint egy bűnügy tárgyalása. Véleménye szerint ez a per egy egész korszakot vádol, egy elhasznált, kimerült és kihaló félben levő társadalmat bélye­gez meg, amely annyira ragaszkodott a világi gyönyörökhöz, hogy nem igen volt példa a modern kor történetében. A cikkíró ezután szemérmetlen és vak­merő támadást intéz a magyar főnemes­ség ellen és a többek között ezeket írja: 1918-ban megdőlt a magyar arisz­tokrácia, a feudális nagyúri családok és a kardcsörtető magyar nagybirtokos osz­tály uralma. A mindenható főurak tönkrejutott utódai, akik jobbágyaik­nak (?) sem számát, sem helyzetét nem ismerték, lezüllöttek a világháborút kö­vető idők által felszínre vetett kétes ele­mek színvonalára. A volt osztrák-magyar hadseregek tisztjei előszeretettel dörzsöl­ték aranyvállrojtos egyenruhájukat a gazdag hadimilliomosokhoz, az ideges, fenhéjázó és gőgös magyar urak pedig, akik kétségbeesetten ragaszkodtak a múlthoz, a tokaji bor mámorában, a spe­kulációban, a legkülönbözőbb kábítósze­rekben és a párbajban kerestek feledést. Sehol Európában a háborút követő anyagi és erkölcsi válság nem mutatott fel olyan beteges tüneteket, mint Magyar­­országon és Forgács Anna, ez a tehetsé­ges fiatal magyar színművésznő, egy bű­nös korszak és bűnös társadalom kettős vétkének szerencsétlen áldozata lett" Van Derer cikke, amelynek éle észre­vehetően a magyar történelmi osztály el­len irányult, nem keltett nagy visszhan­got Párisban, ahol a Detective című fo­lyóirat, amely alig egy évvel ezelőtt ke­rült forgalomba, nem dicsekedetik túlsá­gos nagy népszerűséggel. A gyűlölködő kirohanásban érdekes és jellemző az a körülmény, hogy a francia sajtótermék állítólagos budapesti tudósítója a ma­gyar társadalomról írt épületes korraj­zában több izben hangsúlyozza, hogy a magyar főnemesség társadalmi osztályá­nak egyik legjellemzőbb tagja nem más, mint „Erdélyi Béla báró“, a „budapesti szalonok ismert ifjú oroszlánja“, a sze­relmes szeladon, a hódító fiatal hős, aki minden lelkiismeretfurdalás nélkül végez áldozatával, ha az anyagi érdekei úgy követelik. Hosszú tudósításában a cikkíró valósá­gos adathalmazzal ismerteti Forgács Anna halálának tragikus körülményeit, jellemzi Erdélyi Bélát, akiről ugyan be­ismeri, hogy csak bitorolta a bárói címet és a doktori oklevelet, de akit ennek elle­nére a modern Magyarország faji és nép­rajzi típusaként mutat be a párisi ol­vasóközönség előtt. A gyalázkodó cikk befejezésében Van Derer az Erdélyi-per tárgyalásáról is ír és leplezetlen megelégedéssel állapítja meg, hogy Forgács Anna gyilkosának személyében egy egész társadalmi rend­szer került a földi igazságszolgáltatás elé és hogy ez a szörnyeteg, aki vallo­másaiban állandóan azt hangoztatja, hogy szerencsétlen felesége a kábítószerek ál­dozata lett, a perverz snobizmus mocsa­rába fúlt magyar főúri társadalom szá­mára követel halálos ítéletet. A Detective szerkesztősége kétségtele­nül mindent elkövetett, hogy a számára úgy tartalmára, mint társadalmi elveire nézve rendkívül érdekes cikket megfelelő külsőségekkel tálalja fel az olvasónak. A lap közli Forgács Anna és Erdélyi Béla fényképeit, sőt egy, a törvényszéki tárgyalás alkalmával készült rajzot is, amely egy bundába öltözött hölgykoszo­­rút mutat be, melynek tagjai lelkes ér­deklődéssel hallgatják Erdélyi vallomá­sát. Közismert, hogy Forgács Anna halá­lának titokzatos drámája a legkülönö­sebb társadalmi réteg érdeklődését csi­­gázta fel és hogy a tárgyalás közönségé­nek soraiban nagy számban szerepelnek a legkülönbözőbb éjszakai tündérek, a mulatóhelyek démonjai és Erdélyi egyéb nőismerősei, akikhez azonban épp olyan kevés közük van a magyar felsőtársada­lom hölgyeinek, vagy­ az arisztokrácia dámáinak, mint Erdélyi Bélának a bárói címhez. Ezt a körülményt azonban gondosan eltitkolja a Detective budapesti tudósí­tója, aki mindent elkövet, hogy cikkében magyar társadalmi szenzációként tün­tesse fel ezt a förtelmes pert, amely Bu­dapesten, a párisi folyóirat kioktatása nélkül is, csak undort és ellenszenvet keltett, társadalom­különbség nélkül min­den jóizlésű emberben. K. T. D.• Nem tudjuk, ki ez a Frederik Van Derer, azt sem tudjuk, itt él-e Budapes­ten, itt­­járt-e várjon, avagy valakinek álneve, bizonyos azonban, hogy es­,a pél­dátlan és gyalázatos támadás a magyar társadalom tisztessége ellen nem marad­hat megtorlatlanul. A magyar arisz­tokrácia történelmi szerepe a nemzet éle­tében és a magyar társadalom egész be­állítása a külföld előtt nem tűrheti el, hogy egy francia újságban eféle aljas és teljesen hazug tudósítás jelenhessen meg. Nyilvánvaló, hogy a párisi lapot félreve­zették és nyilvánvaló az is, hogy a félre­vezető csak egy vakmerő kalandor és a magyarság ellensége lehet. A tudatos ha­­zudozásnak és a tények meghamisításá­nak olyan példája ez az újságcikk, hogy azt, aki ezt írta — ha itt él Budapesten — ki kell utasítani. Azt sem tartjuk lehetet­lennek, hogy a cikk szerzőjének álneve mögött talán megint valamelyik emi­gráns bujkál, aki így próbálkozik meg azzal, hogy a francia sajtó egyik orgánu­mának félrevezetésével ártani igyekezzék Magy­a­ro­rszágn­a­k. Zsíros Ferenc S. J., P. Fiedler lápot S. J., Zimits Mihály S. V. D., Szabó Dániel, László János, Bürchner László dr., Horváth János, Binezich Rezső, Varga József, Havas Zoltán, Szabó József dr., Pető Miklós, Kövér Ferenc, de természetesen a legtöbbet a folyóirat or­szágos nevű szerkesztője, Hász Istvánt dr. irt meg, aki gazdag tudásának kincstárából szinte ontja már évtizedek óta a színes, lebilincselő beszédeket. A tartalmas folyóiratnak min­denki, aki a kát. társadalmi és egyesületi élet­ben vezetőszerepet tölt be, nagy hasznát ve­heti, de a lelkészkedő papság részére nélkül­öz­­hetetlen segítő­eszköz. A folyóirat negyed­­évenként jelenik meg. Előfizetése egész évre 20 P. Kiadóhivatal Győr, Kisfaludi­ utca 16. A budapesti érseki helynökség területén mű­ködő lelkészkedő papság január havi konfe­renciáját január 8 án, kedden délután 5 órakor t­art­ja meg a központi papnevelőintézet dísz­termében. A konferenciának P. Bende Szaniszló ferences plébános és Mihalovics Zsigmond bér­­minamezői plébános lesznek az előadói. (­ A piarista kápolnában a Szilveszteresti ájta­­tosság este öt órakor volt. A szentbeszéddet, Ba­lányi György egyetemi tanár mondta. A tabáni plébániatemplomban az óév végén 10 órakor Hérey Gyula dr. érseki helynöki titkár mondta a hálaadó beszédet, utána zenés litánia volt. Újév napján 10 órakor a szent­­beszédet, Angyal Kálmán dr. apátplébános és a zenés nagyimrét mondta. BUTUS résziére fi ra 8 $ fy il 12—20 hónapra készpénz.arba!. H »a §Ü§ £ megbízható minőségben Royal «ara*­ya? A w A Bt bajcorcsarnok Baross-utca 34 .i___ és 42 (Klinikával szemben) IfSz alhalmazottk állandó szállitóla Csillárok résziéire «főlag nálfent, ci­eón, havi KV- 30 pengi» ÜSrle»zté«re, Uránia szeküzset áml. LEVELEK Szlovenszkói Me­ne­­kültek Egyesülete Tisztelt Szerkesztőség!­­ A tíz év előtt fejünk fölött lezajló felfordu­lást, bomlást okozó vihar után, sajnos, még ma is csak elkeseredetten, fájó szívvel kíván­hatok boldog újévet! Elszorul a szívünk, ha körülnézünk, min­­denütt látjuk a drága, szeretett hazánk­éhező szenvedő, elrongyosodott, mindenétől megfo­s­­zott és még a reménykedésben is kimerült menekültjeit, a saját szülőföldjükből kiutasí­tott honpolgárait. Mindenünk elveszett, sem­mink sincsen. Mi szeretjük a drága, közös hazánkat. Mé­retetünkben rejlik a hatalom. Sokan vannak, akik vagy fejlesztik ben­nünk ezt az alkotni tudó érzést, vagy tapin­tatlanságukkal fogyasztják azt. Ami a szom­jasnak a víz, a hervadó növénynek a harmat, az elkeseredettnek a vigasztalás, az a mi szenvedő lelkünknek a bátorítás, a buzdítás. Az alkotó erő, az összetartás energiájának a fejlesztésére megszerveztem múlt év augusztus 9-én a „Jszlovenszkói Menekültek Egyesüle­tét“. Mi célból? Hogy segítsünk magunkon. A szentírás is mondja: segíts magadon, az Isten is megsegít. Célom elérésében dolgozott a Nemzeti Újság. A leközölt értesítésem és felhívásom után tö­megesen jelentkeztek a tagok. És milyen ta­gok?! Nyugdíjas egyetemi tanárok, nyugdíjas alispánok, katonák, papok, tanítók, tisztvise­lők, főerr­észek, vasúti tisztviselők, őrnagyok­ból lett kereskedők és néhány száz mindentől megfosztott, napi falat kenyérért küzdő me­nekült. Ezek mindnyájan szivettépő, borzal­mas kegyetlenkedéseket átszenvedett eseteket ecsetelve sóhajtozzák: Isten add vissza drága hazánkat! Mindegyiknek szülőföldjén maradt: édes szülei, gyermekei, rokonai elárvult, most csa­lánnal benőtt sírja. És miért? Erre válaszoljon az 1918 október 11-én Tu­­rócszentmártonban a deklarációt megalkotó, suttyomban, törvénytelenül összejött gyűlés. Az ezt követő trianoni halálos ítéletet tartal­mazó végzést most mulasztja a sok százezer menekült és a Felvidék népének könnye. A majdnem félévi egyesületi életünk mozza­natairól a következőket jelezhetem: Tagunk 2 ezren felül van. Budapestem keve­sebb, vidéken több. 20 vidéki szervezetünk kö­zött vezet: Debrecen, Sátoraljaújhely, Pester­zsébet, Szeged, Balassagyarmat, Vámosmikola, Székesfehérvár, Kecskemét, Újpest. A vidéki szervezők neveit kiírnom nem szabad, mert ha haza mennének, elcsuknak a csehek. Tóbler János országgyűlési képviselő, társ­elnökünktől ingyen kaptuk a VIII. ker. József­­utca 61. sz. házában az irodát, tejes felszere­léssel. Rudnay Béla orsz. elnökünk dolgozott és dol­gozik az alapszabályaink jóváhagyásának a megszerzésén, de eddig eredménytelenül. Mert az alapszabályaink jóváhagyva még nincsenek, nem szabad fölvennünk a tagsági díjakat. Ezért történt és még ma is megtörté­nik, hogy a beküldött tagsági díjakat a posta visszaküldi. — Ezért az egyesületünk az ígért életcéljának megfelelni nem tudott és nem tud. De remél­jük, hogy most már néhány nap múlva meg­kapjuk a jóváhagyott alapszabályainkat és akkor majd mi is felterjesztjük sérelmeinket és kérelmünket a Népszövetséghez. Hazafias üdvözlettel: Bielek Antal társelnök. Olvasóinkhoz! Előfizetési áraink 1928 március 1-től pengőértékben a következők: A Nemzeti Újság előfizetési ára: Egy hónapra 4 P Három hónapra 10 P 80 f Az Uj Nemzedék előfizetési ára: Egy hónapra 3 P 20 f Három hónapra 9 P 60 f Kedvezményes kombinált előfizetési áraink: Uj Nemzedék és Nemzeti Újság: Egy hónapra 5 P 76 f Három hónapra 16 P 80 f Nemzeti Újság és Képes Krónika együtt: Egy hónapra 5 P 76 f Három hónapra 16 P 80 f Uj Nemzedék és Képes Krónika együtt: Egy hónapra 4 P 96 f Három hónapra 14 P 56 f

Next