Nemzeti Ujság, 1929. szeptember (11. évfolyam, 197-221. szám)
1929-09-05 / 200. szám
4 il hetivásár nem ok nélkül gyökeredzett meg a gazdasági életben. Nem csupán a gazdasági forgalom fejletlen állapotában jelentette a vásár a termelő és fogyasztó számára a közvetlen érintkezés lehetőségét, hanem bizonyos termények és iparcikkek számára a vásár ma is nélkülözhetetlen úgy az eladó, mint a vásárló szempontjából. A vásár ekként szolgálja mindkét fél érdekeit. S nem volt véletlen, hogy ezt már a középkorban is felismerték. A vásárok idejére felfüggesztették a céhek és grémiumok kiváltságait, ilyenkor szünetelt az árumegállítási jog és a kirakodási kötelezettség. Különleges jelentőségű és érdekességű hetivásárok intézménye alakult ki a nagy országos vásárok mellett Budapesten is. A főváros és a környék közönsége jól tudja, hogy mi a specialitása a hetivásárnak a Krisztina-téren, vagy a Lehel-piacon, vagy a Garay-, vagy a Haller-piacon. A fővárosnál most mégis azon gondolkodnak, hogy ezeket a hetivásárokat valahogy egységesítsék. Miért? Kinek az érdeke ez? Semmi esetre sem érdeke a vásárosnak. Nem érdeke a fogyasztónak. A hetivásárokból csak megélnek az emberek s a vásári árusok exisztenciája is fontos manapság, amikor bizony nehéz mindenkinek hozzájutni a falat kenyérhez. Miért akarják feldúlni ezeknek az embereknek életét, miért akarnak hozzányúlni egy régi intézményhez? A ráérő bürokráciának nyilván van valamely kitalálása, amelyet nem tud megokolni, de amelyet valamelyest szabályrendeletbe akar kevíteni, mert a főváros bürokráciája az élet mindennapos és megszokott jelenségeivel szemben is érvényesíteni akarja a maga törekvéseit. Hát nem kell bántani a hetivásárokat. Hagyják az embereket élni. Ne reformálják azt, amit nem kell reformálni. Sokkal fontosabb lenne ennél, hogy nagyobb legyen a tisztaság a piacokon, hogy az esetleges drágítási törekvéseket ellenőrizzék és hogy mindent megtegyenek a fogyasztó és az eladó érdekében. Mert ezek az eladók és ezek a fogyasztók a főváros polgárai . . . Egyirányú közlekedést rendelt el a főkapitány a főváros V. kerületének belső területén fekvő utcákban is, mint ahogy elrendelte a múlt évben a Belvárosban, ahol a rendelet be is vált. Mindenki felléleszik arra a hírre, hogy a közlekedési anarchia megszűnik, legalább a főkapitányi gondoskodásnak egy szűkebb területén. Az egyirányú közlekedés okos és praktikus módszerét csak az tudja méltányolni igazán, aki tudatában van annak, hogy a világvárosivá fejlődött Budapesten sem szabad az utcát a közlekedési eszközök szabad vadászterületének tekinteni, ahol úgy közlekedhetik mindenki, ahogy neki jól esik. Ahogy nem tűrhetett meg ökörvagy bivalyfogatot a főváros a lófogató közlekedés idején, úgy nem lehet megtűrni, legalább a legforgalmasabb utakon, a stráfkocsit, a biciklit s azokat a közlekedési eszközöket, amelyeken már ithaladott a géperejű járművek technikai fejlődése s nem lehet megtűrni, hogy a gépkocsi úgy szaladgáljon, ahogy a volánnál ülő polgártársnak tetszik. Az utca mindenkié, tehát senkié, következőleg csak úgy használható, hogy senki se sajátíthassa ki azt a maga zabolátlan tetszése számára. Az egyre növekvő forgalommal növekedik az utcai közlekedés veszedelmessége. Ezt a veszedelmet, a megrendszabályozással kötelesség csökkenteni. Örülünk, hogy Budapest főkapitánya új rendeletével most már a belső Lipótvárosban is rendet parancsol a közlekedésre. Üdvözöljük az intézkedést, abban a reményben, hogy idővel sor kerül a főváros más, nagy forgalmú utcáira s az anarchia egyéb jelenségeire is. Minden utcának és városrésznek megvan a maga külön természetrajza, forgalmi jelentősége. Ezeket külön-külön tanulmányozni kell s talán ezért megy a rendezés csak részletekben. Mindegy. A fontos az, hogy megy. Részletekben bár, de lassanként eltűnik az anarchia, villamosok, autók, autóbuszok, motorbiciklik, stráfkocsik, talyigák, biciklik, konflisok rettenetes kavargása. Az egyirányú forgalom szerepén át levezetődik a forgalmat megakasztó, az emberek testi épségét, vagyonát, munkáját, boldogulását fenyegető forgalmi zsibvásár feszítő ereje. Valami rend lesz a rendetlenségben. Ez is megéri, hogy akik tehetik, gondoljanak a rendcsinálásra s engedelmeskedjenek azok, akik a rendnek és európai állapotoknak nyugalmát és előnyeit élvezik. Balatonparton Szepezden, erdős villalelkek gyönyörű kilátással, nagy tölgyfaerdőkkel körülvéve olcsón, részletre eladók. Felvilágosítást nyújt Kirsch Józsefné penziója Virtustelepen, a. p. Szepezd. Budapesten V., Honvéd utca 10. szám, I. emelet, 18. Telefon: 127-47. NEMZETI ÚJSÁG Csütörtök, 1929 szeptember 5- „Nemzeti“ telepek Erdélyben Hogyan végzik a telepítést a magyarság rovására a románok Eddig 30.000 román földmivest telepítettek le Kolozsvár, szeptember 4. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az agrárreform végrehajtásánál nagyon sok birtokot állami rezervának nyilvánítottak azzal az indokolással, hogy a környéken nincsenek igényjogosultak, vagy pedig azzal, hogy a kisajátított földek birtokjogát még nem lehet rendezni. Utóbb aztán kiderült, hogy az állami rezervákat telepítési célokra tartogatták. A kisebbségek által lakott vidékeken jórészben ridegen elutasították a földigényjogosultakat, hogy azután később román telepeseknek adhassák a birtokokat. Ezen kívül voltak vidékek, amelyeken nemcsak a nagybirtokokat osztogatták szét román telepesek között, hanem a kisebbségek kezében levő törpe- és középbirtokokat is kisajátították s a bánsági magyar és dobrudzsai bolgár falvakat teletömték jugoszláviai és macedóniai telepesekkel. Ugyanekkor azonban koldusbotra juttatják a magyarokat. Évek óta áramlik az erdélyi munkásság a Regátba, különösen Bukarest környékére, azzal a reménnyel, hogy itt jobb és állandóbb munkaalkalmat talál. Egy most kiadott statisztikai jelentés szerint Bukarest környékén 20.000 munkanélküli tengődik, akiknek legnagyobb része erdélyi magyar ember. Ezeknek nem jutott föld, még abból a földből sem, amelynek megrakott tulajdonosa — magyar volt. Most adta ki a földmivelésügyi minisztérium első jelentését erről a „szociális“ intézkedésről. Kiderül ebből, hogy az ország egész területén 30.000 román földművest telepítettek le, de csakis a határszéli megyékben, az úgynevezett nemzeti kultúrzónákban. A statisztikai kimutatás szerint Erdélyben összesen 4339 román földmives kapott „nemzeti“ telepet. Temes-Torontálban 1177 földmivest hoztak Jugoszláviából és mindegyiknek 8—16 hold szántót, 1— 7 hold rétet, 4—800 négyzetös kertet, 316—1200 négyzetös szőlőt, 4—800 négyzetöl házhelyet és 4 holdnyi legelőt adtak. A Bánságban kiosztott telepbirtokok nagy részét a magyar telepesektől vették el. Ugyanez a helyzet Arad megyében, ahol 1026 telepet létesítettek Hunyad- és Torda megyéből, Jugoszláviából és Magyarországból hozott román földmivesek részére. Mindegyik telepes 4—800 négyzetöl házhelyet és együttesen 386 hold szántónak is használható legelőhelyet kapott. Biharmegyébe 876 telepest küldtek a kolozsmegyei móc vidékről. Mindegyik telepesnek 8—11 hold szántóföldet és 6— 800 négyszögöl házhelyet adtak. Szilágyban 707 telepet létesítettek, 10—16 holdat szántóból, 4—800 négyzetös házhelyből és 2— 3 holdas legelőből. A telepekre Szatmár-, Torda- és Biharmegyéből vittek román földmiveseket. Különböző megyékből rekrutált telepeseknek adták a szatmármegyei állami rezervákat. A telepesek száma 613. Fejenként 10—16 hold szántót, 800 négyzetes házhelyet és 2 holdas legelőt kaptak. Egy gramm toxinnal egymillió embert lehet megölni Új bacillus, mely borzalmas fegyvere lesz a jüvő háborújának London, szeptember 4. Leonhard Hill híres angol biológus a főváros orvosszövetségének most tartott ülésén bejelentette, hogy új bacillusfajtát fedezett fel, amelyet könnyen lehet tenyészteni. E bacillus száraz toxinjából egy gramm elegendő egymillió ember megölésére. A toxin rögtöni halált okoz, ha belehelik, vagy por alakjában a szembe szórják. Ha ilyen mérget repülőgépről egy városra hintenének, egyetlen ember sem menekülne meg a haláltól. (T.) Bestiális rablógyilkosság Somogyban Egy kocsis agyonverte gazdáját és feleségét, majd kifosztotta lakásukat . Í1 község lakói végítéletet akartak tartani a gyilkos felett Kaposvár, szeptember 4. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Borzalmas rablógyilkosság történt hétfőn hajnalban a somogy megyei Zics községben. Egy bestiális lelkű kocsis, Láng Ferenc meggyilkolta gazdáját, a 61 esztendős Háziinger János szatócsot és ennek feleségét, majd kifosztotta lakásukat. Hétfőn hajnalban szokás szerint az istállóban dolgozott Láng József, mikor bement oda az idős Háziinger, hogy befogja a lovakat. Láng ebben a pillanatban felkapott egy kalapácsot és azzal úgy sújtotta főbe gazdáját, hogy a kalapács feje tövig szaladt a szerencsétlen ember koponyájába. De ezzel nem elégedett meg a gyilkos, hanem előrántotta kését és azt kétszer markolatig a haldokló ember szivébe döfte. Mikor azt látta ráng, hogy áldozata kiszenvedett, a véres kalapáccsal bement a szatócs lakásába és hasonló módon az ott alvó Házlingernét sújtotta tőle. Ekkor a szekrények kifosztásához kezdett. Időközben azonban Házlingerné, aki nem halt meg, csak elkábult, magához tért, mire Láng mellé ugrott, zsineget húzott nyakára és megfojtotta. A feldühödött falusiak felkötik egy fára a gyilkost A borzalmas gyilkosság után a kocsis gyorsan összeszedte a lakásban található értéktárgyakat, majd kimenekült a házból és futásnak eredt. Ez volt a veszte. A község lakóinak feltűnt, hogy hova szalad Házlingerék legénye ilyen korán reggel, ezért elállták útját. Láng menekülni próbált, de rövid, vad hajsza után mégis a falusiak kezébe került. Az üldözők ekkor visszavitték a Házlingerféle lakásba lángot, ahol ekkor már nagy tömeg állt. Amikor kiderült a legény borzalmas tette, népítéletet akartak rajta végrehajtani és a szatócs udvarában lóistránggal felkötötték egy fára. Az idősebb emberek tanácsára azonban még idejében levették és átadták az időközben megérkezett csendőröknek, akik kedden délután bekísérték a kaposvári ügyészség fogházába. A vézna testalkatú gyilkos kihallgatásakor beismerte, hogy tettére előre készült, azzal a szándékkal, hogy a rablott pénzzel és holmival megszökik és magának jobb sorsot teremt. Láng József 30 éves és tavaly nyáron került Jászberényből Zicsre. Nem kell leveleivel éjjel a pályaudvarra fáradnia. Budapesten a posta éjjel 1 órakor is kiüríti az Andrássyút 49., Vilmos császár-út 11., Fő-utca 6„ Apponyi-tér 6., Rákóczi-út 1., Erzsébet-körút 2., Szt.Gellért-tér 4., Clark Ádám-tér 2„ Döbrentei-tér 4., Fővám tér 7. számú házakon levő levélszekrényeket. LEVÉLPAPÍROK. TÖLTŐTOLLAK körös dezsö VII., Erzsébet-kör at ES ISKOLASZEREK TELEFON: József 304—55 Női kalapot Friedmann gyárban vásárolhat a legjobban VI., Király utca 8 (udvarban) Kérjen 60-as divattájékoztatót. Almássy Endre halála miatt felelősségre vonják az Erzsébetvárosi Kör vezetőségét A Nemzeti Színház nyugdíjintézete visszavonta volt pénztárosa ellen tett bűnvádi feljelentését (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Almássy Endre szomorú tragédiájával kapcsolatban ismét fellebbent egy kissé a függöny az éjszakai Budapest szörnyű életéről, a kártyalebujok posványos fertőjéről. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy nem volt elég még a tragédiák sorozata, melyeket csak a közelmúltban is a kártyaszenvedély és annak kihasználása okozott.Ezek a barlangok még mindig csábítják, hívogatják a szerencsétlen, beteg idegzetű embereket s akik felelősek volnának ezért, azok még mindig nem törődnek azzal, hogy a hazárdjátékok ugyanolyan mértékben virulnak, mint ezelőtt s nem törődnek azzal sem, hogy minden léleknélküli felhajtók biztos nyereséget hangoztatva kábítják el és hurcolják a zöld asztal mellé a kiszemelt áldozatot, akivel azután nem törődnek, nem bánják, ha az a pillanatnyilag megszédült családfentartó minden pénzén kívül még a becsületét is elveszti, s ha befejeződik a játék f éldörrén a revolver, legfeljebb vállat vonnak. Most már nemcsak a jobbérzésű lapok kelnek ki és támadják kíméletlenül a fővárost megmételyező, hazárdjátékokból élő lebujókat, hanem társadalmi egyesületek is mozgalmat indítottak, hogy a fővárosnak e szörnyű fertőit kiirtsák. Épen Almássy Endre halálával kapcsolatban az egyik kártyaklub, az Erzsébetvárosi Kör nyilatkozatában azt állította, hogy a szerencsétlen ember más klubokban is játszott és itt az utolsó napon 60 pengőt nyert. A klub tagjai felelősségre vonták a vezetőséget, mert az ő felfogásuk szerint nem szolgálhat mentségül az, hogy Almássy, aki hosszú időn át estérőlestére jelentékeny összegeket vesztett, az utolsó éjszakán 60 pengős nyereségre tett szert. A klub tagjai között mozgalom indult meg, hogy rendkívüli közgyűlést hívjanak össze s itt tisztázzák az ügyeket, s a klub vezetőségének a hazárdjátékkal kapcsolatban szereplését és felelősségét. A Nemzeti Színház nyugdíjintézete, amelynek vezetősége tudvalévően bűnvádi feljelentést tett a rendőrségen volt pénztárosa, Almássy Endre ellen, feljelentését, a mai napon visszavonta, ez ügyben a rendőri eljárás teljesen meg is szűnt. A Nemzeti Színház gyászjelentése Almássy Endre halálával kapcsolatban a Nemzeti Színház igazgatósága a következő gyászjelentést adta ki: A Nemzeti Színház igazgatósága és személyzete nagy megilletődéssel és szomorúsággal jelenti, hogy Almássy Endre, a Nemzeti Színház tagja, a szegedi színház volt igazgatója ez év szeptember 3-án déli egy órakor rövid szenvedés után váratlanul elhunyt. Temetése a rákoskeresztúri temető halottasházából szeptember 6-án pénteken délután 3t órakor lesz. Az elköltözött közel három évtizede szolgálta a magyar színjátszást, mindenkor igaz magyar lelkesedéssel, törhetetlen szorgalommal és szeretettel. Emlékét kegyelettel őrizzük. A temetésen a Nemzeti Színház művésztagjai nevében Garamszeghy Sándor mond búcsúbeszédet. ...........................................- ------| Különös betegség a somogyi Koppány szántón Egy egész család kipusztult a betegségben, melyről az orvosok csak annyit tudnak, hogy már kézfogással is elkapható Kaposvár, szeptember 4. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A somogymegyei Koppányszántó községben különös betegség ütötte fel a fejét. Ebben a betegségben rövid idő alatt egy egész földmivescsalád pusztult ki. Az orvosok megállapították, hogy a betegség ragályos és már kézfogástól, érintéstől is azonnal elkapható. Erre az orvosok a földmives házát, ahol a halálozások történtek, fertőtlenítették, a hatóságok a községet elzárták és a lakosság csak engedéllyel hagyhatja el lakhelyét. A betegség okát az orvosok most igyekeznek kideríteni.