Nemzeti Ujság, 1929. szeptember (11. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-05 / 200. szám

4 il hetivásár nem ok nélkül gyökeredzett meg a gazda­sági életben. Nem csupán a gazdasági for­galom fejletlen állapotában jelentette a vásár a termelő és fogyasztó számára a közvetlen érintkezés lehetőségét, hanem bizonyos termények és iparcikkek szá­mára a vásár ma is nélkülözhetetlen úgy az eladó, mint a vásárló szempontjából. A vásár ekként szolgálja mindkét fél ér­dekeit. S nem volt véletlen, hogy ezt már a középkorban is felismerték. A vásárok idejére felfüggesztették a céhek és gré­miumok kiváltságait, ilyenkor szünetelt az árumegállítási jog és a kirakodási kö­telezettség. Különleges jelentőségű és érdekességű hetivásárok intézménye ala­kult ki a nagy országos vásárok mellett Budapesten is. A főváros és a környék közönsége jól tudja, hogy mi a speciali­tása a hetivásárnak a Krisztina-téren, vagy a Lehel-piacon, vagy a Garay-, vagy a Haller-piacon. A fővárosnál most mégis azon gondolkodnak, hogy ezeket a hetivásárokat valahogy egysé­gesítsék. Miért? Kinek az érdeke ez? Semmi esetre sem érdeke a vásárosnak. Nem érdeke a fogyasztónak. A hetivásá­rokból csak megélnek az emberek s a vá­sári árusok exisztenciája is fontos ma­napság, amikor bizony nehéz mindenki­nek hozzájutni a falat kenyérhez. Miért akarják­ feldúlni ezeknek az embereknek életét, miért ak­arnak hozzányúlni egy régi intézményhez? A ráérő bürokráciá­nak nyilván van valamely kitalálása, a­melyet nem tud megokolni, de amelyet valamelyest szabályrendeletbe akar ke­­víteni, mert a főváros bürokráciája az élet mindennapos és megszokott jelensé­geivel szemben is érvényesíteni akarja a maga törekvéseit. Hát nem kell bán­tani a hetivásárokat. Hagyják az embe­reket élni. Ne reformálják azt, amit nem kell reformálni. Sokkal fontosabb lenne ennél, hogy nagyobb legyen a tisztaság a piacokon, hogy az esetleges drágítási tö­rekvéseket ellenőrizzék és hogy mindent megtegyenek a fogyasztó és az eladó ér­dekében. Mert ezek az eladók és ezek a fogyasztók a főváros polgárai . . . Egyirányú közlekedést rendelt el a főkapitány a fő­város V. kerületének belső területén fekvő utcákban is, mint ahogy elrendelte a múlt évben a Belvárosban, ahol a ren­delet be is vált. Mindenki felléleszik arra a hírre, hogy a közlekedési anarchia meg­szűnik, legalább a főkapitányi gondosko­dásnak egy szűkebb területén. Az egy­irányú közlekedés okos és praktikus mód­szerét csak az tudja méltányolni igazán, aki tudatában van annak, hogy a világ­városivá fejlődött Budapesten sem sza­bad az utcát a közlekedési eszközök sza­bad vadászterületének tekinteni, ahol úgy közlekedhetik mindenki, ahogy neki jól esik. Ahogy nem tűrhetett meg ökör­vagy bivalyfogatot a főváros a lófogató közlekedés idején­, úgy nem lehet meg­tűrni, legalább a legforgalmasabb uta­kon, a stráfkocsit, a biciklit s azokat a közlekedési eszközöket, amelyeken már i­thaladott a géperejű járművek techni­kai fejlődése s nem lehet megtűrni, hogy a gépkocsi úgy szaladgáljon, ahogy a volánnál ülő polgártársnak tetszik. Az utca mindenkié, tehát senkié, következő­leg csak úgy használható, hogy senki se sajátíthassa ki azt a maga zabolátlan tet­szése számára. Az egyre növekvő for­galommal növekedik az utcai közlekedés veszedelmessége. Ezt a veszedelmet, a megrendszabályozással kötelesség csök­kenteni. Örülünk, hogy Budapest főkapi­tánya új rendeletével most már a belső Lipótvárosban is rendet parancsol a köz­lekedésre. Üdvözöljük az intézkedést, ab­ban a reményben, hogy idővel sor kerül a főváros más, nagy forgalmú utcáira s az anarchia egyéb jelenségeire is. Minden utcának és városr­észnek meg­van a maga külön természetrajza, forgalmi jelentősé­ge. Ezeket kü­lön-kü­lön tanulmányozni kell s talán ezért megy a rendezés csak részletekben. Mindegy. A fontos az, hogy megy. Részletekben bár, de lassanként eltűnik az anarchia, villamosok, autók, autóbuszok, motorbiciklik, stráfkocsik, talyigák, biciklik, konflisok rettenetes kavargása. Az egyirányú forgalom sze­repén át levezetődik a forgalmat meg­akasztó, az emberek testi épségét, vagyo­nát, munkáját, boldogulását fenyegető forgalmi zsibvásár feszítő ereje. Valami rend lesz a rendetlenségben. Ez is meg­éri, hogy akik tehetik, gondoljanak a rendcsinálásra s engedelmeskedjenek azok, akik a rendnek és európai állapo­toknak nyugalmát és előnyeit élvezik. Balatonparton Szepezden, erdős villalelkek gyönyörű kilá­tással, nagy tölgyfaerdőkkel körülvéve olcsón, részletre eladók. Felvilágosítást nyújt Kirsch József­né penziója Virtus­­telepen, a. p. Szepezd. Budapesten V., Honvéd­ utca 10. szám, I. emelet, 18. Telefon: 127-47. NEMZETI ÚJSÁG Csütörtök, 1929 szeptember 5- „Nemzeti“ telepek Erdélyben Hogyan végzik a telepítést a magyarság rovására a románok Eddig 30.000 román földmivest telepítettek le Kolozsvár, szeptember 4. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az agrárreform végrehajtásánál nagyon sok birtokot állami rezervának nyilvá­nítottak azzal az indokolással, hogy a környéken nincsenek igényjogosultak, vagy pedig azzal, hogy a kisajátított földek birtokjogát még nem lehet ren­dezni. Utóbb aztán kiderült, hogy az állami rezervákat telepítési célokra tar­togatták. A kisebbségek által lakott vidé­keken jórészben ridegen elutasították a földigényjogosultakat, hogy azután ké­sőbb román telepeseknek adhassák a bir­tokokat. Ezen kívül voltak vidékek, amelyeken nemcsak a nagybirtokokat osztogatták szét román telepesek között, hanem a kisebbségek kezében levő törpe- és középbirtokokat is kisajátították s a bánsági magyar és dobrudzsai bolgár falvakat teletömték jugoszláviai és ma­cedóniai telepesekkel. Ugyanekkor azon­ban koldusbotra juttatják a magyarokat. Évek óta áramlik az erdélyi munkás­ság a Regátba, különösen Bukarest kör­nyékére, azzal a reménnyel, hogy itt jobb és állandóbb munkaalkalmat talál. Egy most kiadott statisztikai jelentés szerint Bukarest környékén 20.000 munka­­nélküli tengődik, akiknek legnagyobb része erdélyi magyar ember. Ezeknek nem jutott föld, még abból a földből sem, amelynek megrakott tulajdonosa — ma­gyar volt. Most adta ki a földmivelésügyi minisz­térium első jelentését erről a „szociális“ intézkedésről. Kiderül ebből, hogy az or­szág egész területén 30.000 román földmű­vest telepítettek le, de csakis a határszéli megyékben, az úgynevezett nemzeti kultúrzónákban. A statisztikai kimutatás szerint Erdély­ben összesen 4339 román földmives ka­pott „nemzeti“ telepet. Temes-Torontál­­ban 1177 földmivest hoztak Jugoszláviá­ból és mindegyiknek 8—16 hold szántót, 1— 7 hold rétet, 4—800 négyzetös kertet, 316—1200 négyzetös szőlőt, 4—800 négy­zetöl házhelyet és 4 holdnyi legelőt adtak. A Bánságban kiosztott telepbirtokok nagy részét a magyar telepesektől vet­ték el. Ugyanez a helyzet Arad megyében, ahol 1026 telepet létesítettek Hunyad- és Torda megyéből, Jugoszláviából és Ma­gyarországból hozott román földmivesek részére. Mindegyik telepes 4—800 négy­zetöl házhelyet és együttesen 386 hold szántónak is használható legelőhelyet kapott. Biharmegyébe 876 telepest küldtek a kolozsmegyei móc vidékről. Mindegyik telepesnek 8—11 hold szántóföldet és 6— 800 négyszögöl házhelyet adtak. Szilágy­ban 707 telepet létesítettek, 10—16 holdat szántóból, 4—800 négyzetös házhelyből és 2— 3 holdas legelőből. A telepekre Szat­­már-, Torda- és Biharmegyéből vittek román földmiveseket. Különböző me­gyékből rekrutált telepeseknek adták a szatmármegyei állami rezervákat. A te­lepesek száma 613. Fejenként 10—16 hold szántót, 800 négyzetes házhelyet és 2 hol­das legelőt kaptak. Egy gramm toxinnal egymillió embert lehet megölni Új bacillus, mely borzalmas fegyvere lesz a jüvő háborújának London, szeptember 4. Leonhard Hill híres angol biológus a fővá­ros orvosszövetségének most tartott ülésén be­jelentette, hogy új bacillusfajtát fedezett fel, amelyet könnyen lehet tenyészteni. E bacillus száraz toxinjából egy gramm elegendő egy­millió ember megölésére. A toxin rögtöni ha­lált okoz, ha belehelik, vagy por alakjában a szembe szórják. Ha ilyen mérget repülőgép­ről egy városra hintenének, egyetlen ember sem menekülne meg a haláltól. (T.) Bestiális rablógyilkosság Somogyban Egy kocsis agyonverte gazdáját és feleségét, majd ki­fosztotta lakásukat . Í1 község lakói végítéletet akartak tartani a gyilkos felett Kaposvár, szeptember 4. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Borzalmas rablógyilkosság történt hétfőn hajnalban a somogy megyei Zics községben. Egy bestiális lelkű kocsis, Láng Ferenc meg­gyilkolta gazdáját, a 61 esztendős Háziinger János szatócsot és ennek feleségét, majd kifosztotta lakásukat. Hétfőn hajnalban szokás szerint az istálló­ban dolgozott Láng József, mikor bement oda az idős Háziinger, hogy befogja a lovakat. Láng ebben a pillanatban felkapott egy ka­lapácsot és azzal úgy sújtotta főbe gazdáját, hogy a kalapács feje tövig szaladt a szeren­csétlen ember koponyájába. De ezzel nem elégedett meg a gyilkos, hanem előrántotta kését és azt kétszer markolatig a haldokló ember szivébe döfte. Mikor azt látta ráng, hogy áldozata ki­szenvedett, a véres kalapáccsal bement a sza­tócs lakásába és hasonló módon az ott alvó Házlingernét sújtotta tőle. Ekkor a szekrények kifosztásához kezdett. Időközben azonban Házlingerné, aki nem halt meg, csak elkábult, magához tért, mire Láng mellé ugrott, zsineget húzott nyakára és meg­fojtotta. A feldühödött falusiak felkötik egy fára a gyilkost A borzalmas gyilkosság után a kocsis gyor­san összeszedte a lakásban található érték­tárgyakat, majd kimenekült a házból és fu­tásnak eredt. Ez volt a veszte. A község lakóinak feltűnt, hogy hova szalad Házlingerék legénye ilyen korán reggel, ezért elállták útját. Láng mene­külni próbált, de rövid, vad hajsza után mégis a falusiak kezébe került. Az üldözők ekkor visszavitték a Házlinger­­féle lakásba l­ángot, ahol ekkor már nagy tömeg állt. Amikor kiderült a legény borzalmas tette, népítéletet akartak rajta végrehajtani és a szatócs udvarában lóistránggal felkötötték egy fára. Az idősebb emberek tanácsára azonban még idejében levették és átadták az időközben megérkezett csendőröknek, akik kedden dél­után bekísérték a kaposvári ügyészség fog­házába. A vézna testalkatú gyilkos kihallgatásakor beismerte, hogy tettére előre készült, azzal a szándékkal, hogy a rablott pénzzel és holmi­val megszökik és magának jobb sorsot teremt. Láng József 30 éves és tavaly nyáron került Jászberényből Zicsre. Nem kell leveleivel éjjel a pálya­udvarra fáradnia. Budapesten a posta éjjel 1 órakor is kiüríti az Andrássy­­út 49., Vilmos császár-út 11., Fő-utca 6„ Apponyi-tér 6., Rákóczi-út 1., Er­­zsébet-körút 2., Szt.­Gellért-tér 4., Clark Ádám-tér 2„ Döbrentei-tér 4., Fővám tér 7. számú házakon levő levél­szekrényeket. LEVÉLPAPÍROK. TÖLTŐTOLLAK körös dezsö VII., Erzsébet-kör at ES ISKOLASZEREK TELEFON: József 304—55 Női kalapot Friedmann gyárban vásárolhat a legjobban VI., Király­ utca 8 (udvarban) Kérjen 60-as divattájékoztatót. Almássy Endre halála miatt felelősségre vonják az Erzsébet­városi Kör vezetőségét A Nemzeti Színház nyugdíjintézete vissza­vonta volt pénztárosa ellen tett bűnvádi fel­jelentését (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Al­mássy Endre szomorú tragédiájával kapcsolatban ismét fellebbent egy kissé a függöny az éjszakai Budapest szörnyű életéről, a kártyalebujok posványos fer­tőjéről. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy nem volt elég még a tragédiák sorozata, melyeket csak a közelmúltban is a kártyaszenvedély és annak kihasz­nálása okozott.­­Ezek a barlangok még mindig csábítják, hívogatják a szeren­csétlen, beteg idegzetű embereket s akik felelősek volnának ezért, azok még min­dig nem törődnek azzal, hogy a hazárd­játékok ugyanolyan mértékben virulnak, mint ezelőtt s nem törődnek azzal sem, hogy minden léleknélkü­li felhajtók biztos­­ nyereséget hangoztatva kábítják el és hurcolják a zöld asztal mellé a kiszemelt áldozatot, akivel azután nem törődnek, nem bánják, ha az a pillanatnyilag meg­szédült családfentartó minden pénzén kívül még a becsületét is elveszti, s ha befejeződik a játék f éld­örrén a revolver, legfeljebb vállat vonnak. Most már nemcsak a jobbérzésű lapok kelnek ki és támadják kíméletlenül a fő­várost megmételyező, hazárdjátékokból élő lebujókat, hanem társadalmi egyesü­letek is mozgalmat indítottak, hogy a fő­városnak e szörnyű fertőit kiirtsák. Épen Almássy Endre halálával kapcsolatban az egyik kártyaklub, az Erzsébetvárosi Kör nyilatkozatában azt állította, hogy a szerencsétlen ember más klubokban is játszott és itt az utolsó napon 60 pengőt nyert. A klub tagjai felelősségre vonták a vezetőséget, mert az ő felfogásuk sze­ri­nt nem szolgálhat mentségül az, hogy­ Almássy, aki hosszú időn át estéről­­estére jelentékeny összegeket vesztett, az utolsó éjszakán 60 pengős nyereségre tett szert. A klub tagjai között mozgalom indult meg, hogy rendkívüli közgyűlést hívjanak össze s itt tisztázzák az ügyeket, s a klub vezetőségének a hazárdjátékkal kapcsolatban­ szereplését és felelősségét. A Nemzeti Színház nyugdíjintézete,­ a­melynek vezetősége tudvalévően bűnvádi feljelentést tett a rendőrségen volt pénz­tárosa, Almássy Endre ellen, feljelentését, a mai napon visszavonta, ez ügyben a rendőri eljárás teljesen meg is szűnt. A Nemzeti Színház gyászjelentése Almássy Endre halálával kapcsolatban a Nemzeti Színház igazgatósága a követ­kező gyászjelentést adta ki: A Nemzeti Színház igazgatósága és személyzete nagy megilletődéssel és szomorúsággal jelenti, hogy Almássy Endre, a Nemzeti Színház tagja, a szegedi színház volt igazgatója ez év szeptember 3-án déli egy órakor rö­vid szenvedés után váratlanul elhunyt. Temetése a rákoskeresztúri temető halot­tasházából szeptember 6-án pénteken dél­után 3­t órakor lesz. Az elköltözött közel három évtizede szolgálta a magyar szín­játszást, mindenkor igaz magyar lelkese­déssel, törhetetlen szorgalommal és szere­tettel. Emlékét kegyelettel őrizzük. A temetésen a Nemzeti Színház mű­­vésztagjai nevében Garamszeghy Sándor mond búcsúbeszédet. ...........................................- ------| Különös betegség a somogyi Koppány szántón Egy egész család kipusztult a beteg­­ségben, melyről az orvosok csak annyit tudnak, hogy már kézfogás­sal is elkapható Kaposvár, szeptember 4. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A somogy­megyei Koppányszántó községben különös be­tegség ütötte fel a fejét. Ebben a betegségben rövid idő alatt egy egész földmivescsalád pusztult ki. Az orvosok megállapították, hogy a beteg­ség ragályos és már kézfogástól, érintéstől is azonnal elkapható. Erre az orvosok a föld­­m­ives házát, ahol a halálozások történtek, fertőtlenítették, a hatóságok a községet elzár­ták és a lakosság csak engedéllyel hagyhatja el lakhelyét. A betegség okát az orvosok most igyekez­nek kideríteni.

Next