Nemzeti Ujság, 1929. október (11. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-06 / 227. szám

Vasárnap, 1923 október 6. NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap nyitják meg a székesfehérvári múzeumot Az új múzeum méltán sorakozhat Európa elsőrangú múzeumai mellé Vasárnap délelőtt avatják fel ünnepi for­mák között a Székesfehérvári Múzeumot. A magyar Dunántúl, illetőleg szűkebb határokat, értve: a Fejérvármegye és Székesfehérvár műveltségének történetét tároló múzeum mél­tán sorakozhat Európa bármely elsőrangú múzeuma mellé. Bizonyos, hogy a velencei Museo Civico Correr vagy a Rothenburg ob der Tauber-i Staedtisches Museum csak any­­nyiban áll felette a székesfehérvárinak, amennyiben a dús Olaszország gazdasági vi­szonyai állanak egy 1929-beli magyar városéi felett. Azonban amit az áldozatkész várme­gye és város megtehetett, azt megtette s Így is többet tett, mint a szegény ország sok gaz­dagabb városa. A múzeum 1910-ben alakult, megszervezte és azóta is vezeti egy dunántúli magyar, zirci papi ember: Marosi Arnold dr. Ez a minden gondolatában magyar papi ember nemcsak csaló, gyűjtő, feldolgozó, katalogizáló archeo­lógusa és igazgatója ennek a múzeumnak, ha­nem egymaga ácsa, asztalosa, laboránsa, fa­­mulusa, íródeákja, szóval mindene, ő tárta fel a székesfehérvári rádiótelepi honfoglalás­kori temetőt, a pákozdvári bronzkori őstele­pet, a sárbogárdvidéki alsótöbörzsöki római Anatemető. Az így gyűjtött anyag a vár­megyei és várostörténeti gyűjtéssel együtt teszi ki a múzeum anyagát, melyet az intéze­tet fentartó Fejérvármegyei és Székesfehér­vári Múzeume­gye­sület vasárnap mutat be a magyar tudományosság képviselőinek. A hangulatosan kiképzett udvar és a lépcső­­ház a városi római emlékek kőtárát tartal­mazza. Mint becses építéstörténeti és magyar erődítés-művészettörténeti emlék áll itt egy XL századi, velencei módon kátránnyal im­pregnált cölöp, mely óvelencei módon a Bazi­lika fundamentumát tartotta és itt látható egy magyar „tüske“­, a város erődjének egy karója. Az előcsarnokban céhzászlók, céh­ládák, továbbá mestermivességgel készült XVliI. századi cégérek, baroc ablakkosarak és vasalt ajtók, és céhkorsók mutatják be a város polgári kultúráját. Különösen érdeke­sek az úgynevezett „fejérszattyánosok“, a keztyűbőrcserző magyar vargák és tímárok, a törökös kürükön „tobakosok“ városlátóképes, legényszabadító és mesteravató levelei. Az őskori és római gyűjtemény, az avar sírlele­­tek, a Dunapart dombsorának őstelepeit s az Érditől Adonyon át Tolnáig húzódó erődített római katonai mulat emlékeit tárolja. A ma­gyar katonai vonatkozású műveltségtörténet bőven van képviselve, a fegyverek között ér­dekes egy XVIII—XIX. századi, kacsavadá­szatra való, még középkori tipusu emeltyű­­húzós számszerijt, Eszterházy Móric gróf csákvári kastélyának pompás XVII—XIX. századi magyar, bécsi és tiroli olasz munkájú vadászfegyvergyüjteménye, arany- és ezüst­­veretű pompás csövekkel. Rendkívül érdeke­sek a XVIII. századi magyar „fayenceur“­­munkájú baroc-, rococo- és empire-kályhák, közöttük egy bájos erdei vonatkozású „alla gotesca“, gyíkokkal, tücskökkel, taplógom­bákkal rakott fatörzsöt mimelő kályha, a ba­roc magyaros naturalizmusa népi naivitásá­val. A városerőd XVI—XVIII. századi olasz és nürnbergi eredetű látóképeinek gazdag gyűj­teménye gondosan rekonstruált alaprajzok, egykorú festmények a város olasz modern erő­dítéseinek tudományosan is felhasználható erődítéstörténeti emlékei. Érdekes helyi színt adnak a Bécsi Képes Krónika miniaturainak felnagyított ábrázolásai, a Bazilika égésének és felépítésének ábrái. Gazdag a város által állított Ezredek világháborús anyaga. Magyar katolikus szempontból nemes kegye­letet mutat a Prohászka-szoba. Aki talán nem hinné, hogy ez a magyar főpap valóban krisz­tusi életet élő ember volt, az nézze meg azt az ütött-kopott, szegény reverendát, azt a fa­kult esőernyőt és azt a cipőt, melyben ez az apostoli életű püspök holtáig járt. Ennek az apostoli embernek nem öregedő elhanyagolt­ságból, vagy aszkétás elvi puritanizmusból, avagy rossz gazdálkodás okán voltak kopot­tak a ma már múzeumi személyi ereklyékké emelkedett köntöskéi, hanem azért, mert min­den kis pénzecskéje a szegényeire ment rá. Ez a Múzeum a dunántúli magyar papiem­berek magyar kultúrájának magyar Múzeuma. Hiszen csak az elfogultság vagy a tételes tudat­lanság tagadhatja, hogy a Dunántúl világhírű régészeti-történeti kultúráját majdnem kizá­rólagosan többnyire egészen szegény falusi plébánosok és szerzetes papi tanárok terem­tették meg. Aki esetleg jobb javadalma volt közöttük, az meg minden pénzét örömmel köl­tötte a magyar régészet emelésére. Nagy kár, hogy a magyar régészet törté­nete máig meghratlan s még nagyobb kár lenne, ha ez az egyszer talán mégis csak meg­írandó magyar régészettörténet nem lenne legalább is olyan nacionalista módon magyar d­anom­, mint amilyen a francia és német régészettörténet. E megírandó mű bizonyára mindenki örö­mére tartalmazná az érdi plébánosnak, Keres­­kényinek, a tolnai apát Wosit­szky Mórnak, a dunaföldvári plébános Czirdkynak, a székes­­fehérvári kanonok Károly Jánosnak, az ázsiakutató Pados János dörgicsei plébános­nak nevét. E remény valóra válása esetén a mai magyar filozopternemzedék a német Mommsen és Schliemann, a francia Champol­­lion és az angol Grotefend nevei mellett ta­lán töményebb magyar büszkeséggel fogja ápolni e magyar archeológusok nevét. A minapában itt járt német, belga és svájci régészek egy kevéssé túlzottan csodálkoztak a vidéki magyar régészet rendkívüli fejlett­ségén. E kiváló német és egyéb régészeknek meg­magyarázták, hogy mifelénk minden öreg magyar paraszt afféle patriarchális, majesztá­sos keleti fejedelem, hogy nálunk minden falusi plébános Sallustiust olvas, hogy már bizony mifelénk a falusi nótáriusoknak érem­­gyűjteményük van s a mi vidéki penzionátus kapitányaink régi metszeteket gyűjtenek. Te­hát semmi csodálni való nincs azon, hogy olyan vidéki múzeumaink vannak, mint kimilyenek. Bevitaqua-Borsody Béla dr. A Nagy Főnök Bécsben... Beszélgetés a Fehér’Ló’Sassal — tíz osztrák főváros legújabb szenzációja Bécs, október 3. Bécsnek megint szenzációja van. Ezúttal nem Heimwehr-felvonulás, nem is alvó fakkr, hanem jóval érdekesebb és eredetibb: egy igazi, valóságos indián törzsfőnök, Waschedht, ahogy a bécsiek mondanák. Úgy hívják, hogy The Big Chief White Horse Eagle, vagyis magyarul: Fehér-Ló-Sas, a Nagy Főnök. Ez már magában véve is elég érdekes lenne, de van a Nagy Főnöknek ennél még egy sokkal nagyobb érdekessége is, nevezetesen az, hogy jelen­leg száztizennégy éves. Tisztelettel kell tehát kalapot emelnünk e kiváló és dicsősé­ges törzsfőnök előtt. Amikor megszületett valahol messze, a Wild West ismeretlen va­donában, Európában éppen a lipcsei csatát vívták meg a nemzetek és azzal voltak elfog­lalva, hogy Napóleonnak valami csöndes kis szigetecskét keressenek öreg napjaira. A Fehér-Ló-Sas eddig három ízben volt Európában és mindannyiszor nagyobb utazást tett kontinensünkön. Mindez azonban már régen volt. White Horse Eagle kölyökkorá­­ban járt utoljára nálunk, mindössze 56 eszten­dős volt, de nagyobb feltűnést akkor sem keltett, mert véletlenül a porosz-francia háború eseményei foglalták le az emberiség figyelmét. Mister Fehér-Ló-Sas azonban nem akart úgy átköltözködni a másvilág prairiejére, hogy mégegyszer még ne látogassa Európát, különösképpen pedig Bécset, mert Bécsbe eddig még nem tudott eljutni. 114 évig várt erre a nagy pillanatra, amely most végre el­következett és ha a Nagy Főnök úgy 50—60 év múlva valóban álomra fogja hunyni sze­mét, azzal a boldog tudattal halhat meg, hogy Bécset is látta. Ki ne irigyelné a jó Fehér- Ló-Sast, akinek 114 éves korában nincs más gondja, mint az, hogy még nem volt Bécsben. És az időpontban is szerencséje volt. Most nincs lipcsei csata, nincs német-francia háború, az­ embereknek itt Európában most végre igazán nincsen más bajuk, mint a Big Chief White Horse Eagle. Most végre fel­figyelhet rá az egész kontinens, most végre telje® szívvel és lélekkel foglalkozhatnak az emberek ezzel a nagy eseménnyel. És valóban napok óta nem hallani másról Bécsben, mint őróla. Idegenek szólítják meg egymást a vil­lamoson, az utcán. Látta már! És mindenki tudja, hogy ez a látta már a Fehér-Ló-Sasra vonatkozik. Tartozunk azonban az igazságnak annak a megállapításával, hogy a Fehér-Ló-Sast ma­gát is meglepte ez a nagy népszerűség, amely­­lyel fogadták. Amikor megérkezése után né­hány nappal abban a megtisztelő szerencsé­ben részesültem, hogy néhány újságíró kollé­gámmal egyetemben színe elé kerülhettem és beszélhettem vele, igen csodálkozott azon a lelkesedésen, amely körülvette, ő szegény nem teája, hogy mindenki mosolyog rajta és hogy törzsfői mivoltát és 114 évét úgy nézik, mint ahogy az állatkertben szokás nézni az orosz­lánt. A Nagy Főnök úgy fest, mint egy na­­gyon-nagyon öreg asszony, akire bőrnadrágot adtak és akinek tollakat tűztek a fejébe. A fe­lesége, aki fehér nő, jóval fiatalabb nála, le­het 70 éves, tipikus amerikai öreg hölgy, ami­nek következtében, ha lehet, még egy fokkal ijesztőbb külseje van, mint férjének. Mister és Mistress Fehér-Ló-Las nagyon kedvesen fogadtak, a Nagy Főnök elmesélte, hogy Európa nagyon megváltozott az utolsó ötven esztendőben alig ismert rá. Udvariasan csodálkoztam, de ő állhatatosan kitartott az igaza mellett. — Igen — mondta — ön ezt nem tudja úgy megítélni, mert nem látta Európát 50 évvel ezelőtt, de én biztosíthatom önt. Aztán elmondta hosszú élete titkát. Igen mértékletes mindenben, keveset iszik és ke­veset dohányzik, ellenben sok testmozgást vé­gez és minden nap néhány órát tölt lovon. (Ez utóbbit különösen ajánlom 114 éves olva­sóim táborának figyelmébe.) — A kisfiam azonban — mondja, mert van egy fia is az előbbi házasságából — nagyon mér­téktelen. Mondom is neki folyton, hogy fiata­lon fog meghalni, ha így folytatja. — Később kisült, hogy a „kisfiú“ 73 esztendős. Tegnap este a Kaerntner E­ngem sétáltam, egyszerre hatalmas csődületet látok a Bristol­­szálloda előtt. Gondoltam, valaki rosszul lett, vagy egy ló, vagy ilyesféle. Továbbmentem, de amikor egy negyedóra múlva visszafelé jöttem, a tömeg még ott állt rendületlenül. Odamentem és megkérdeztem egy urat, hogy mi történt. — Pszt! — mondta az úr — mindjárt be­szélni kezd! Ebben a pillanatban vettem észre, hogy fent a Bristol erkélyén megjelent barátom, a Nagy Főnök, teljes díszben, hatalmas tollak­kal ékesítve és meghatott hangon beszédet intézett a néphez. Olyan ékesszólassal beszélt, akárcsak odahaza, főnöválasztás idején. Úgy látszik, a Fehér-Ló-Sas hamar beleszokott a népszerűségbe. — Köszönöm, köszönöm fehér barátaim, — kezdte — hogy eljöttetek hozzám. Ne felejtsé­tek el, hogy én, a Nagy Főnök, szeretlek ben­neteket. Köszönti­ek benneteket és szeretetete­­ket szeretettel viszonozom. A Nagy Főnök méltóságteljes léptekkel, da­gadó mellkassal vonult vissza szobájába. A tömeg ordított, visított, tapsolt, a siker óriási volt. És csakugyan, pár perc múlva az erké­lyen újra megjelent a Fehér-Ló-Sas és újra elmondta ugyanazt a beszédet. Úgy látszik, ezzel az egyetlen szónoklattal házalja végig Európát. Amikor bement, harmadszor is ki­hívták. Valószínűleg negyedszer is kiszólították még, de azt már nem vártam meg. Juhász Andor JG Valódi perzsaszőnyegek! jpfcjgr Értesítem a nagyérdemű közönséget és t. vevőimet, hogy sikerült egy nagyobb tétel valódi perzsaszőnyeget alkalmi áron beszereznem és azt — amig a készlet tart —­­ rendkívül jutányos árakon árusítom. Szolid cégem garanci * a« áru kilőne ^'«sí®as*» minőségéért és olcsóságáért. Fizetési kedvezmények! Művészi javításokat is vállalól­.­­Bellai? J­­ózsef Sérvben szenvedők! Korszakalkotó újítás a sérvkötészet terén. A szabadalmazott SUPER NEO­-BARRÉRE sérvkötővel a legsúlyosabb sérvek RUGÓ ÉS PELOTA NÉLKÜL, abszolút biztosan, a kizáródás és becsípés veszélye nélkül visszatarthatók. Párisi anyaházunk, az M. Barrére & Cie Paris cég főnöke, M. Calas az OKTÓBER HÓ 11-12-ÉN személyesen Budapesten tartózkodik és minden vételkötelezettség nélkül mutatja be a sérvereknek korszak­­alkotó találmányát. Keresse fel személyesen a budapesti fióktelepen : DR. BARAERS KÓTSZERÉSZETI INTÉZET Budapest, IV., Kossuth Lijus­ u. 7. (kapu alatt) Lárjsa fagyén prospektivi*! 11 r Női kalap selyem velour selyem soleil VII., Csányi-utca 18.­­Finom, elegáns, olcsó. ) 80 kilométeres hajsza négy amerikai stílusú bandita után A banditák fényes nappal kifosz­tottak egy charlottenburgi üzletet, autóba ugrottak és két nőt legá­zolva eszeveszett tempóban elmenekültek Berlin, október 7. (A Nemzeti Újság tudósítójánál.) Amerikai stílusú rablást hajtott végre tegnap Charlot­­tenburgban négy bandita. Az egyik ház előtt négy fiatalember hirtelen egy m­agába­n álló Opel-gépkocsira vetette ma­gát és ezzel elhajtatott. A gépkocsi egy nagy hentesüzlet előtt állott meg, ahol ketten a fiatalemberek közül kiszáll­tak és az üzletbe mentek. Az üzletben a két fiatalember a pénztár körül álló tömegbe fu­­rakodott é® hirtelen a pénztárba nyúlt, ahon­nan — későbbi megállapítás szerint — 400 márkányi bankjegyet markolt ki. Mielőtt a pénztárosnő felocsúdott volna, mindkettő ki­­szökött az üzletből. A kint várakozó két cinkos nyomban meg­indította a gépkocsit. Egy mérnök nagy lé­lekjelenléttel az autólépcsőre ugrott fel, de a banditák ökölcsapásokkal lefordították az út­testre, ahol súlyosan megsebesült állapotban találtak rá. Rendőrök a közönségtől támo­gatva gyorsan felfogadott gépkocsikkal a banditák után mentek, ezek azonban 80 kilo­méteres sebességgel vágtattak tovább és egér­­utat nyertek. Közben a banditák autója elgázolt egy 57 éves asszonyt, majd egy 18 éve® leányt, akiket életveszélyes állapo­tban kórházba kellett szál­lítani. Egy alkalmas helyen a banditák ma­­gára hagyták a gépkocsit és elszöktek. A rendőrség nagy díjat tűzött ki a nyomra vezetőnek. COLINNI ÁRUHÁZ Hétfőtől, október 7-től szombatig, okt. 12-14 Áruházunk Teaszalonjában II. emelet minden délután 4 órakor D­ivat-réti Uj ruhák, kabátok stb. bemutatása 20 mannequin közreműködésével. Kérjük gondoskodjon idejében jegyekről (melynek P 19 50 árában a teljes uzsonna is bennfog­laltatik) minthogy naponta csak 300 látogatót tudunk elhelyezni. Jegyek elővételben áruházunk minden pénztáránál kaphatók.

Next