Nemzeti Ujság, 1930. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

JMÚl.UM/ 1930 JAN. 1. ;é ? j Omi|U>-i.U,T.l.i fi ’tffit fii if W fill íJÉir füll dgi IPH jap» ff jÉfi V «*••* ■lilla*. AatMfr4a.lL, Mária. MsAtSmML* ' TilTl^ tfoi... BbggfflJB2L, áljaaabaa Feleli*szerkesztőtTÓTH LÁSZLÓ dr. 4 KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ F«maak«t4*é. TÚRI BÉLA . _________ XII» évfolyam 1» szám ♦ Szerda. ♦ Budapest, 1930 január 1» rÉ&Lic.», ■ • -v. • ... "—fin' ~ ~Trr-ii­TimTfi—R-'Ti—TrWiTinfn­y~rar-'-rn-r'-rrr^ r. ■ - -rrny-ri—irrvn-r -mávn , i m i ■ ■ -- -r r—imrmrT- m n i mim m n nimm m ■ ni——mii ..sím m in­ ■ — A magyar sors és a városok Irtai Sipőcz Jenő dr. A béke boldog éveiben a ma­gyar közvélemény és a magyar politika büszke volt, Budapestre és a magyar vi­dék városaim, amelyek Pozsonytól Bras­sóig a magyar kultúra, a magyar szellem úttörői voltak a nemzetiségek tengerében, de jótékony, kultúra­terjesztő és gazdasági­lag emelő hatásuk áldásosan érzett a szín magyar vidékeken is. Ma pedig, a nagy összeomlás után, olyan vélemények­kel találkozunk nap-nap után, amelyek szerint a nemzet katasztrófájában a vá­rosok játszották a kárhozatos vezető sze­repet s ennélfogva a városokat nagyobb ellenőrzés alá kell helyezni, sőt „vissza kell kapcsolni a nemzeti közösséghez“,­­ amelytől e vélemények szerint a forradal­mak következtében elszakadtak volna. Nézzünk szembe ezekkel a vádakkal. Mi lehet ezek alapja? Mi lehet az oka a vá­ros és a vidék között ma már nyíltan ki­tört ellentéteknek . Ezt a jelenséget nem elég észlelni, hanem okait kell kutatni. A józan, okos nemzeti politikának nem nö­velni kellene, hanem el kellene simítania az ellentéteket a város, a falu s a nemzet érdekében. Az első és kétségkívül legfontosabb ok a városi és vidéki népességnek foglalko­zásbóli különbsége. A vidék őstermelő, a váró* pedig a kereskedelem, ipar és a ’•ty.gt,dkT'.*»c\ középvom­.». Egy­másra teli, » kölcsönösen réé vámnak utalva » ezürt egymásrautaltság rendes gazdasági viszonyok között őket egymás kiegészítő részeivé teszi, őstermelés, ipar, kereskedelem és szellemi foglalkozások a kereslet és kínálat rendes alakulása mel­lett, eltekintve kisebb súrlódásoktól, bé­kében megvannak egymással. Teljesen megváltozik azonban a hely­zet akkor, amidőn a gazdasági életben az egyensúly megbomlik s egyik vagy má­sik foglalkozási ág működésében külső ............ okok következtében zavar áll be. A tria­noni békeparancs következtében egyaránt szenved őstermelésünk és iparunk, de ezenkívül, mint kisebb gazdasági terület, ma sokkal inkább ki vagyunk téve a vi­lágpiacokon mutatkozó változások hatá­sainak, mint a békeévekben, amikor egy hatalmas, egységes gazdasági területen találtuk fel beszerzési- és fogyasztópia­cunkat. Ma tehát gyakrabban váltják fel egymást a különböző foglalkozási ágak konjunktúrái s ezenkívül ezek hatásai nagyobb szélsőségeket is mutatnak fel. A mai mezőgazdasági válság egyik termé­szetes visszahatása: a vidék élesebb han­gminta a városok ellen. A másik ok a város és a vidék kulturá­lis életében mutatkozó különbség a váro­sok javára. Tagadhatatlan igazság az, hogy falvaink és különösen az alföldi magyarság kulturális emelése tekinteté­ben rettenetes mulasztások történtek a kiegyezés óta eltelt évtizedekben. Az egy­mástól távol eső városok és falvak között, a tanyákon elszórt magyarság — kétség­telenül a nemzet egyik legértékesebb ré­tege, a magyarság erejének ősforrása — olyan hihetetlenül elmaradt közigazga­tási, közművelődési, közegészségügyi és gazdasági viszonyok között él ma is, a­mely bizony nem méltó az európai nagy­városok közt is kiváló Budapest szín­vonalához. Budapesttől 20—30 kilométer távolságban már az ország legritkábban lakott területei vannak, ahol a tanyai madarnak nincs munkaalkalma, nincs piaca, nincs orvosa, iskolája hogy ne is szóljunk a használhat r­efikciót s vili !"­? Milisiujiféi s egyéb, ma még elérhetet­lennek látszó kulturszükségletekről A vidéki magyar, a vidék népfeleslege, amely megélhetést nem talál azon a terü­leten, amelynek haladottabb viszonyok között kétszer annyi embert kellene eltar­tani, vágyik a városba amelyben hite szerint jobb megélhetési emberhez mél­tóbb életfeltételeket és kulturális viszo­nyokat talál Vágyik a városba s ha vágya teljesedik, lassanként beolvad a város társadalmába, boldogul, vagy pe­dig szaporítja a sorsával elégedetlen s ezért kétségtelenül veszélyes városi pro­­letáriátus számát Ha pedig vágya nem teljesedik, irigykedve gondol a városi népnek szerinte jobb sorsára és könnyebb, kényelmesebb életére. Végzetes hiba volna azonban, ha a falu magyar társadalma és a falusi társadal­mat képviselő magyar intelligencia eb­ből a színvonalbeli különbségből azt a következtetést vonná le, hogy a város színvonalát kell arra a kétségtelenül ala­csonyabb kulturális színvonalra lesü­­lyeszteni azzal, hogy a városoktól meg­vonjuk fejlődésük további feltételeit és őket gazdasági és erkölcsi gyámság alá helyezve, fejlődésükben megakadályoz­zuk. Ellenkezőleg: azok, akik a falu sorsának intézésére hivata­tok, találják meg a maguk működési körét azon a tág, sok munkát kívánó téren, amely a falu szociális, kulturális és gazdasági jólété­nek emelésére van hivatva. A falu szín­vonalát kell felemelni arra az európai színvonalra, amelyre városaink legna­gyobb része ma már önerejéből felemel­kedett. Et nunc ad fortissimum: a városok for­radalmi v­ezé­rsze­re­pe. Nem kívánom vi­tatni azt, hogy a forradalmak vezérkarát tényleg a városi, félműveit és a magyar­sághoz még nem asszimilálódott értelmi­ség termelte ki. Ez valóban így volt. De miért! Azért, mert a városok természetes hivatása minden nemzet életében az, hogy a vidék népfeleslegét felvegyék s a nem­zet szeleméhez még nem kellőképen al­kalma, .-"dott társadalmi rétegeket a n­en­­v ''*r,:n ek re* .»«.«jillogviS minden város társadalmában él egy többé-kevéebbé nagy réteg, amely a nem­zet egyetemes érdekeivel még idegenül áll szemben. Ezt a népréteget még kellő­képen nevelni kell. Ez a feladat pedig nemcsak a fővárost, a városi társadalmat és hatóságokat terheli, hanem az állami kormányzatot is. Amikor pedig a fron­tok összeomlottak és ennek folytán tel­jes fejetlenség, kapkodás és zavar állott be, nagyon természetes, hogy az ösz­­szehalmozódott gyúanyag a fővárosban robbant ki. Még eddig minden forrada­ Tímár hozománya — Regény -­­ irtat Zágon István — Kettőszázhatvanhárom pengő és negyven fillér — mondta tárgyilagosan. — Annyi, éppen annyi — hagyta rá Tódor kissé zavartan, majd udvariasan hozzátette. — Nagyon köszönjük, hogy el­hozta, kérlek a lássan. — Na és a pénz! — Hát... ami az anyagiakat illeti —■ ajánlotta Tódor — hm... ha talán meg méltóztatnék várni a mi kedves barátun­kat és főbérlőnket, Beliczay Ákos urat... — A fejedelem! — szegte hátra a fejét makacsul Epstein. — Köszönöm. Abból én nem kérek... Én nem vagyok hajlandó arra, hogy az igen tisztelt fejedelem ne­kem a végin megint egy lyukat, beszéljen a fejembe, mint a múltkor és a végin megint ne lássam a pénzemet, mint a múltkor . . . — Ccccc — csodálkozott Tódor, ámbár ez Epsteint igen kevéssé hatotta meg, mert egy hanggal magasabban folytatta. — Az a pénz esedékes lett volna május ötödikén. Akkor a fejedelem elkezdett nekem beszélni, hogy mit csinál a kedves­­ Epstein néni, meg a gyerekek, meg hogy milyen édes kis­lány az én kis unokám, a Rózsika, mit beszéljek annyit, lett a má­jus ötbül június öt. Június ötödikén mon­dott egy elsőrangú specelistát, a fejszag­gatásaimra, leült, sajátkezűleg irt neki egy levelet, mert neki a specelista éppen a legjobb barátja. A fejszaggatásom ma is éppen úgy megvan, mint akkor, de a pénzem, az még mámmá sincs meg. Ne­kem ebbül elég. Itt a június vége, huszon­­kilencedike.... — Nézze, igen, tisztelt Epstein úr — igyekezett Tódor, de Epstein újra feljebb mászott eggyel a hanglétráján. — Nem nézek semmit. Mert ha én meg­gondolom, hogy az uraknak semmi egye­bet se kellene tenni, csak átfáradni ide szembe, a szemközti lakásba és máris ott találnák Epstein Adolf huszonhét évre fennálló házasságközvetítési irodáját, a­mely diszkréten közvetít mindennemű házasságokat a legelőkelőbb körökben... — Ezt tudjuk, kérlek a lássan — nyug­tatta meg Tódor bizonyos fensőbbséggel, mert Epstein egyre recsegőbb háziúri hangja most hirtelen a házasságközvetítő mézes fuvolázásába csapott át. — Amikor itt volna például kegyednek doktor úr egy szappangyáros középkorú özvegye — suttogta —, ellegánsan beren­dezett lakással, kettőszáz és harminc mil­lióval, amikor a kedves és igen tisztelt joghallgató urnák — fordult most Feri felé — itt volna belterjes földbirtokos leánya kisebb testi hibával... — Ugyan, kérem — fordult el dühösen Feri, míg Pali diszkréten hajolt hozzá és feszült érdeklődéssel kérdezte: — Mondja, Epstein bácsi, nem tud vé­letlenül egy árvát tízezer holddal! — Kis mit érnék vele akkor is, ha tud­nék! Én az uraknak úgyis hiába beszélek! Engem az urak lenéznek, kutyába se vesz­nek ... — Ebben nincs igaza, kedves Epstein úr — udvariaskodott Tódor —, mi önt igenis kutyába... illetőleg tiszteljük, kérlek­a lássan. Tiszteljük, becsüljük, de vélemé­nyünk szerint egy ilyen életbevágóan fontos dologba nem lehet csak úgy egy­szerűen beleugrani. — Beleugrani! — legyintett Epstein. — Beleugrani lehet egy üzletbe, de nem lehet egy házasságba. Mert ha egy házas­ság nem az, aminek kinézett, mi történ­hetik! Az ember szépen elválik, elmegy az Epsteinhez és az Epstein ajánl neki megint valaki mást. Utóvégre az ember egy ilyen házassággal nincs össze­esküdve . . . Amint látható, Epstein úr fogalmai a házasság etnikájáról a legszilárdabb erkölcsi alapon nyugodtak, de a fiúk cso­dálatosképen nem tudták olyan hirtelen átvenni ezt az olyannyira gyakorlati és elasztikus gondolkodásmódot. Ennek elle­nére Tódor mindenesetre udvariasan és a még ki nem fizetett házbér állandó rémétől lenyűgözve, bizonyos helyeslő jelleggel válaszolt . Na igen, igen, tisztelt Epstein úr, feltétlenül. Mi gondolkozni fogunk a dol­gon kérleka lássan... — Ami pedig a házbért illeti — emelte fel a hangját újból Epstein immár nem mint házasságközvetítő, hanem mint házimr és nem lehessen tudni, mit mon­dott volna még, ha ebben a pillanatban Pali el nem rikkantja magát. Itt a fejedelem — ordította lelkesen. 3. A fejedelem És tényleg, a fejedelem megérkezett. Megérkezett pedig olyan valóban feje­delmi külsőségek között, hogy elállott az egész Harasztos-út szeme-szája. Egy, Isten tudja, hány hengeres Rolls-Royce kocsi­ból lendült ki, olyan hanyag eleganciá­val, hogy mi magunk is, e történet szi­gorúan tárgyilagos krónikásai egy pilla­natra szinte gondolkodóba esünk, hogy ni­i, akkor ez a május ötödike óta húzódó házbémemfizetés talán nem egyéb valami rosszindulatú ráfogásnál! Azonkívül a megjelenése... Az a bódító nyakkendő, amely a pom­pás szürke zakkójának jobb- és bal­­szárnya között olyan igéző puhasággal omlott a diszkréten csikozott, nyári divat­­nadrág övébe... A kacér kis selyemzsebkendő, egybe­hangzóan a harisnyája színével... Mindez a legpompásabb termeten, ra­gyogó eg­viségű fiatal fejjel koronázot­tan, remek, merész kis bajuszkával, a leg­vidámabb és bátrabb szemek csillogásától megvilágítottan... A fejedelem valósággal szobra volt azoknak a szép fiuknak, akikről a felele­tes szemlélő első pillantásra megállapítja, hogy na, szegény, e® aztán hihetetlenül buta lehet. És ez volt a fejedelem szeren­cséje. Mert az első mondat, amit a száján kiejtett, annyira meglepett mindenkit az értelm­ességével, hogy a hallgató elámul­­tan mondta magában: Nahát, nem is olyan buta. Aztán, a beszélgetés folyamán elégedet­ten állapította meg: Nem, nemcsak hogy nem buta, sőt, egészen jóeszű. Mire aztán az előbb említett felületes szemlélő észre­vette volna, hogy nemcsak jóeszű, hanem fölényesen okos is, akkorra már a szem­lélő készen volt. A fejedelem azt csinálta vele, amit akart. Mert a fejedelem több volt, mint okos. Eleven bizonysága volt a­nnak a régi erdélyi szólásmondásnak, hogy egy szé­kely góbé annyi, mint hét örmény, pedig egy örmény felér hét zsidóval, sis a feje­delem letagadhatatlanul góbé volt. (Folytatása következik.) Upunk­ mai száma 24 fillér Mi titfélt? Vass József népjógki miniszter a nagy várakozások és vágyakozá­sok esztendejéről beszélt az új­­ságírótestületek és intézmények újévi tisztelgő küldöttsége előtt Politikusok nyilatkoztak a mély­ségből felfelé vezető útról Franciaország ellenzi a Young-terv újabb módosítását A főváros új tanerői letették a hivatali esküt Tíz napig tárgyal a hágai konfe­rencia Negyven százalékkal emelkedett 1929-ben a fizetésképtelenségek száma Újévi kinevezések és előléptetések­­ a MÁV-nál . A Katolikus Népszövetség nagyssa- í­rású akciót indított, hogy mánkó­hoz és kenyérhez jusson tíz bad­a­­l zsonyvidéki község népe Napok óta dühöng a vihar Anglia és Franciaország fölött Négyszáz rózsafát küldött a jubi­láló Szentatyának Chotek Hen­riette grófnő Kettős bemutató volt Sa­venier éjszakáján Gál Gyula felgyógyult Az olasz kiállítás nagy sikert ara­tott Londonban Zágon István egyik víg­játékát Hamburgban is bemutatják Hatvan gyermek halálraégett egy skóciai mozitűzben A világ háromszáz ősllagánan kon­gresszust tart Egerben ffigr k Ifi ».««ggyilkaKft társai Súlyos robbanás volt a fiumei petroleumfinamitóban Londonban óriási mértékben tetted a himlőjárvány Csendőrsortűz ölte meg a hírhedt avasi banditát Az MHC jéghokicsapata bejutott az ujtátrafüredi torna döntőjébe Kártérítési per egy autóbuszjárat körül A francia jegybank felemelte az osztalékát Százhatmillió lejt kaptak a román tanítók és tanárok

Next