Nemzeti Ujság, 1930. március (12. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

153üwlRa"1, Felelős szerkesztő i TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ FSmankarsi TÚRI yrtriTjcnT^ nBTWMWT'MrilMWIIMllTirriMMBBOT'WnHMM* ihi'i iWl|l|/1 H' I 'JM'1 tV Jfr1 fiPllí^UlMSa^iSg^ggj^ay fMlliWIIÜ »MHill II I .............................................................................................................................................................................................................................................. Xlh évfolyam 50. szám ♦ Szombat ♦ Budapest, 1930*március 1. s • ■ . ^ MAGYAR ÜNNEP pe­ ­dg.) Tíz év a magyar nemzet történelmében, mely ezres számra tekint vissza, az idők csak igen rövid terjedelmének tekinthető és mégis mikor a mai napon az elmúlt tíz esztendőre visszatekintünk, azt látjuk, hogy a tízzel is szorozható évszáza­dok során aligha volt olyan tíz esztendő, amely ilyen súlyos körülmények között találta volna ezt az országot. Ebben a nehéz periódusában a magyar históriának az tette talán súlyosabbá a helyzetet, hogy az ősi elméletből fakadó legfőbb hatalom nem érvényesülhetett a maga részéről és nem vehetett részt abban a munkában, ahol a nemzet összeségével kell, hogy egyesüljön a kormányzás gyakorlatában. Ebben a sötét viharfellegektől borított korszakban, a politikai viszontagságok, a nemzeti és faji törekvések, a világnézetek, a hit és hitetlenség örvényeiben kavargó tengeren a kapitányától megfosztott nemzet hajóján egy férfi lépett a parancsnoki hídra, akinek múltja a világ­háború megpróbáltatásaiban nyerte el fényes tehetsége és vitéz­sége révén megalapozott hírnevét, mint becsületes ember és mint hős katona. Ez a két kiváló tulajdonság jellemzi egész műkö­dését az elmúlt tíz esztendő alatt, ahol nem hallgatva a fenye­getések süvítő szelére, sem a hízelgések lágyan suttogó szavára, becsületesen állotta meg helyét a kormánykerék mellett, előre, csak előre tekintve arra az iránytűre, amely a magyar nemzet boldogulásának sarka felé mutat. Ha félreértették néhányan, ha megirigyelték hatalmát sokan, be kell látni mindenkinek, aki teljes tárgyilagossággal akar ítélni, hogy módszerben, kivi­telben tévedni lehet mindenkinek s a kritika itt, mint sok annyi másban, könnyebb, mint a művészet, de kételkedni a tiszta, önzetlen szándékban, a tiszta férfias erényben semmikép nem lehet és többet ilyen nehéz időkben senkitől kívánni sem lehet. Hatalmon lenni mindenkor súlyos feladat, hatalmon maradni súlyos időkben kiváló megtermettségre vall, hatalmon lenni és mar­adni válságos időkben ember­feletti munkát és sokkal több szenvedést, mint örömet jelent. Ezt az emberfeletti munkát pedig úgy végezni, ezt a szenvedést úgy viselni, hogy a kívül­állók ne lássák a kötelességteljesítésnek a rendest felülmúló mértékét s ne véljenek mást, mint azt, hogy ez természe­tesen adódik, a férfiasságnak, az úri becsületességnek különös ismérve. Visszatekintve az elmúlt decenniumra, ott az állami szer­vezet felsőbb fokán, ettől a bátor és puritán úri elgondolástól és felfogástól eltelve láttuk Magyarország Kormányzóját, akinek hivatalbalépésének ma teljesedett be a tizedik évfordulója. Koszorús nagy költőnk egyik ritka szépségű művében írja: «Sirt az ég egyik szemével, a másikkal nevetett, Párosivá szép szivárvány koszorúzta keletet.» A magyar nemzet lelkülete e napon olyan, mint a költő által lefestett ég; sír az egyik szemével, mert Csonka-Magyar­­ország a könnyek országa, nyomorúsága csak folytonos sírást í­gy válthat ki, de mikor ilyen ünnep és örömnapja van az országnak, ez az öröm nevet elő a komor fellegek közül, hogy méltóan is ünnepelje a férfiút, ünnepelje a katonát és a vezért, aki a nehéz időkben és a sokféle viszontagságok között rendületlenül meg tudta állani helyét. Ebből a kettős hangulatból támad nemzeti életünk egén a párosivó szivárvány szimbóluma, mely mint legbensőbb érzelmeink kifejezője egyik ívével összekapcsolja Horthy Miklóst a magyar nép hálás szeretetével és másik ivével képezi azt a hidat, melyen át a mai ideiglenes és rendkívüli állapotokból ő fogja,— igy érezzük ezt mindannyian, -r­ a rendes maradandó életviszonyokhoz visszavezetni a magyar nemzetet, oda abba a magasságba, ahol Szent István koronájának fénye, mint a nap a viszontagságos idők legsúlyosabb jellegein keresztül is csillogó sugarakkal ragyog. Amikor ez az idő majd eljövend, mely szentesíti a múlt küzdelmeit és meghozza a jövő reményeit a magyar nemzeti királyság eszményének valóra válásában, a magyar nép ragasz­kodása és őszintén átérzett köszönete még sokkal fokozottabban fog megnyilvánulni a Kormányzó fenkölt személye iránt Az a ragaszkodás és köszönet, mely már a jelen órában is annyira áthat minden megértő honfiúi szivet. Megértését jelenti ez a háborúban és az azóta eltelt évek nehéz megpróbáltatásaiban a hazának tett nagy szolgálatoknak, megértését a tiszta, önzetlen emberi erényeknek és férfias erélynek. Maradandó értékű teljesítmények a magyar haza üdvéért, erények, melyek elsősorban magyar tulajdonságok, ezek avatják mindenképpen ezt a tízéves évfordulót magyar ünneppé. A kormányzó elhatározása a közkegyelemről A Magyar Távirati Iroda jelenti: A jubiláns évforduló alkalmából a Buda­pesti Közlöny szombati száma közli Horthy Miklós kormányzó legfelsőbb el­határozását a közkegyelem mikénti­ gya­korlásáról. A kormányzói elhatározás így hangzik: Magyarország kormányzójává válasz­tatásomnak tizedik évfordulóján, amidőn egy küzdelmekkel teljes korszak lezáró­dása után a Gondviselés kegyelme előtt hálátért szívvel meghajolva, a nemzet történelmi hivatásába és súlyos megpró­báltatásokon megedzett erkölcsi erejébe vetett rendíthetetlen bizalommal tekintek országunk jövője elé. — ez emelkedett érzések hatása alatt lelki szükségét ér­zem annak is, hogy a megbocsátás szel­lemében kegyelem útján szélesebb kör­ben könnyítsék azok erkölcsi és lelki ter­hein, akik az alább meghatározott kere­tek között vétettek a büntető törvény­ek­kel védett jogrend parancsai ellen. Elsősorban azokkal szemben kívánok megbocsátást gyakorolni, akik engem sértettek meg; ezek körén kívül kegyel­met adok azoknak, akik a bíróság ítéle­tének megállapítása szerint csak cseké­lyebb súlyú jogsértést követtek el; végül a jogrend biztonsága által megvont ha­tárok között azoknak is, akik a régebben elkövetett cselekményeik évek múltán bekövetkező megtorlásával a büntető jog­szolgáltatás céljain túlmenően bűnhődné­nek. Ez elveknek szem előtt tartásával: ■ I. Kegyelemben részesítem azokat, akiket a polgári büntetőbiróság jogerős ítélettel a kormányzó megsértésének a jelen el­határozásom­­ kelte előtt elkövetett vét­sége (1920. évi I. törvénycikk 14. §. és 1913. évi XXXIV. törvénycikk 2. §-a miatt szabadságvesztés-büntetésre, vagy akár fő-, akár mellékbüntetésként pénz­büntetésre ítélt, ha az utóbbi behajtha­tatlansága folytán szabadságvesztés bün­tetésre kellene átváltoztatni,­­ úgyszin­tén azokat is, akik ellen a jelen elhatá­rozásom kelte előtt elkövetett ily bűncse­lekmény miatt kell eljárást indítani, vagy folytatni. II. a) kegyelemben részesítem azokat is, akiket a polgári büntetőbíróság jogerős ítélettel: 1. a jelen elhatározásom keltét meg­előzően elkövetett vétség, úgyszintén az ezzel esetleg együtt elbírált kihágás miatt 8 napot meg nem haladó tartalmú szabadságvesztés-büntetésre vagy főbün­tetésként pénzbüntetésre ítélt, ha az utóbbit behajthatatlansága folytán 8 na­pot meg nem haladó tartamú szabadság­vesztés-büntetésre kellene átváltoztatni; 2. a jelen elhatározásom keltét leg­alább három évvel megelőzően elkövetett vétség, úgyszintén az ezzel esetleg együtt elbírált kihágás miatt 1 hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztés­­büntetésre, vagy főbüntetésként pénz­­büntetésre ítélt, ha az utóbbi behajtha­tatlansága folytán szabadságvesztésbün­tetésre kellene átváltoztatni; 3. a jelen elhatározásom keltét legalább öt évvel megelőzően elkövetett vétség, úgyszintén az ezzel esetleg együtt elbí­rált kihágás miatt 6 hónapot meg nem haladó tartamú fogház, — vagy állam­­fogházbüntetésre ítélt —, azzal a felté­tellel azonban, hogy abban az esetben, ha a bíróság az elítéltet öt éven belül bűn­tett vagy szándékos vétség miatt szabad­ságvesztés büntetésre jogerősen újból el­ítélné, rajta a jelen elhatározásommal feltételesen elengedett büntetést is végre kell hajtani. b) Kegyelemből elengedem szabadság- Lap­ink mai száma 16 fillér

Next