Nemzeti Ujság, 1930. június (12. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
. csüljük, a magunk értékeinek tudjuk a szív és a lélek aranyértékű dokumentumait. A világ sokat elvett tőlünk, de a magunk és a mi értékeink megbecsüléséhez való jogunkat nem vehette el. Ilyen érték a consközösség, a nemzetért való élés, a jövőért való küzdelem közösségének tudata. Ilyen érték, hogy vannak közös örömeink és vannak közös könynyeink, amelyeket együtt hullatunk Isten oltáránál,, aki nekünk a kimeríthetetlen erőforrás kegyelmét megadja. Tizenegy arany csengése mellett meg kellett állatnunk egy pillanatra. Cseng az arany, az érzés nemességének, tisztaságának, királyt és nemzetet éltető aranya. Budapest, május 31. Bethlen István gróf miniszterelnök Valószínűleg június 7-én, szombaton Debrecenbe utazik, hogy püskösd vasárnapjának délelőttjén elmondja beszámolóját. A beszámoló, amely elé természetesen nemcsak Debrecen városának polgársága, hanem az egész ország a legnagyobb érdeklődéssel tekint, az Arany Bika-szálló nagytermében fog lezajlani. A miniszterelnök az ország gazdasági problémájáról, külpolitikai helyzetünkről és a belpolitika aktuális problémáiról fog nyilatkozni. Most vasárnap tartja a beszámolóját Debrecenben Hegymegi Kiss Pál, a polgári ellenzék képviselője, akit beszámolójára az ellenzéki politika több vezető képviselője kísér el. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter a következő nyilatkozatot tette: Tudomásomra jutott, hogy a képviselőház május 6-iki ülésében az igazságügyi tárca vitája során herceg Windischgraetz Lajos katonai rehabilitásával kapcsolatban elhangzott felszólalásra adott válaszomat egyesek félreértették. Ennélfogva szükségesnek tartom kijelenteni, hogy Válaszom lényege az, hogy a királyi bíróság ítéletét nem érintheti semmiféle becsületügyi eljárás. Nem változtat ezen az a tény sem, hogy a jelen esetben a becsületügyi eljárást a katonai szabályzat szerint folytatták le és pedig azért nem változtat, mert a királyi bíróság él, a zsűri más és más jogkörrel, más és más szempontból foglalkozott az üggyel.. A bíróság ítélete közjogi vonatkozású és kötelező erejű, míg a zsűri az egyéni becsület kérdésében foglal állást, tehát magánérdekű és nem közjogi, hanem társadalmi jelentőségű. Ez utóbbi jelentőséget azonban nyilatkozatomban épp oly kevéssé vontam kétségbe, mint ahogy a zsűri határozata nem érinthette és nem is érintette a királyi bíróság ítéletének közjogi súlyát. Alapíttatott 1780. Schmalbach Henrik Kalapos mester Budapest, Baross utca 72. Ajánlja saját valamint külföldi gyártmányait. Javítást, festést Jutányosan vállal. ISO éves Jubileumi vásár olcsó árok ember volt, de az Egyesült Államok és a világ kultúrája mégis nagyon sokat köszönhet Franklin Benjáminnak. Így vetődik fel a kérdés, hogy a történelmi kutatásnak valóban hol vannak a határai és hogy az a részletkutatás, amely manapság az egész világon nagyon alapos és nagyon aprólékos, tulajdonképpen előre viszi-e az emberi tudást és haladást? Historia est magister Vitae. A történelem az élet tanítómestere. De vájjon sokat tanulunk-e abból, ha olyan tényeket tárnak fel, amelyek tulajdonképpen a világ eseményeivel összefüggésben nincsenek, vagy amelyek nem az alkotásra és nem a műre, hanem egészen mellékes személyi dolgokra vonatkoznak. A világ előtt ott áll Cato mint a római puritanizmus képviselője. Bölcs mondásainak tanítóereje igen nagy. Vajjon milyen erkölcsi haszna volt a világnak abból, hogy alapos filológusok régi történetírók munkáiból kikotorták azt a feljegyzést, hogy Cato olyan üzleti tevékenységet is folytatott, amelyet manapság nem tartunk, nagyon helyesnek? Vájjon Cicero szónoki műveinek, ragyogó beszédeinek művészi értéke kisebb-e, mert tudjuk, hogy éppen úgy pénzért vállalt, el védelmeket, mint ahogy ezt a mai ügyvédek cselekszik? Várjon, Dante Színjátékénak mélysége és szépsége kisebb-e azért, mert kitűnt, hogy Beatrice alakját, képzeletének merész szárnyalásával rajzolta meg és hűtelen lett ahhoz ! valósághoz, amilyen Beatrice ténylegesen volt? Vájjon Petrarca szonettjei nem maradnak-e lírai remekek, mert Laura nem szerette Petrarcát és mert mint ,férjének hiú felesége számos gyermekének gondos és szerető anyja volt? Ám akármilyen aprólékos és akármilyen tiszteletreméltó is a részletkutatás, nagyon sok hitelt ad az egyetlen darab papirosnak, ami fennmaradt. Képzeljük csak el, hogy a régi időkben, amikor még nem voltak újságok, nem jelent meg annyi könyv és az írásbeliség nem ,volt olyan gyakori, mint manapság, ahogy akkoron nem is jegyeztek fel mindent és esetleg, amit feljegyeztek, az téves,alaptalan, helytelen vagy gyűlölködő volt. Hány alaptalan feljelentést adnak be manapság, hány rágalmazó irat jelenik meg és nem történhetik-e meg, hogy valamikor, évszázadok múltán csak a feljelentések maradnak meg és nem az ítéletek, és csak rágalmazások és nem az igazságtevések? Az ilyen adalékokkal szemben nagyon nehéz a perrendi nyomozást és a szükséges kontradiktórius eljárást alkalmazni és bizony nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a történelem ítélete lesz a legigazságtalanabb. Mindez nem jelenti, hogy igazuk volna azoknak, akik a részletes és alapos történelmi kutatást mellőzni kívánják, vagy lebecsülök. De kétségtelen igazság marad mindenkor, hogy nemzetek és népek lelkében kialakult hagyományokat, az emberek lelkiismeretében és gondolkodásában meggyökeresedett gondolatokat nem mindig helyes széttépni azzal a jelszóval, hogy a történelmi igazságnak kell érvényesülnie. Nagyon nehéz megtalálni az igazságot utólag, amikor jól tudjuk, hogy milyen nehéz megtalálni sokszor az igazságot akkor is, amikor látszólag alaposan ismerjük a tényeket, az eseményeket és a szereplő személyeket. Az Egyesült Államok népe büszkén hódol Washington György emlékezetének és Washington akkor is megteremtette Amerikát, ha dédapja nem túlságosan lelkiismeretesen fordította le a görög pensumot. Ha az idősebb Washington György nem is ismerte jól Xenophon Anabázisát, azért a dédunokája mégis csak elvezette az amerikai sereget Mount Vernontól Bostonig, ahol megsemmisítette Nowo angol tábornok hadseregét. Az unokán múlott és nem a dédapán, bátorságán, lelkiismeretességén és hazafiasságán, nem pedig a dédapa 11 fontján és 8 shillingjén. Washington, ahogy mondani szokás, lekvittelte ezt a ki® pénzt. NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1958 június ! Üzletem végleg megszűnik! Helyiségem már ki van adva és így nagy árukészletem eladása sürgős érdekem. SS_ — — S — r már csak rövid idő áll vevőim MZ UnDIOC CIKUUS GBOKa rendelkezésére,hogy lényegesen leszállított és felette olcsó árakon vásárolhassanak a következő cikkekből: női* és férfi-fehérneműek, ágy* és asztalnemüek, törülközők, zsebkendők, vásznak, siffonok, paplanok, pongyolák és pizsamák, az összes fürdőcikkek stb. Utazóim már nincsenek! Felhívom t. vidéki vevőim figyelmét arra, hogy áraim nagymérvű leszállítása folytán, a kedvező vásárlás révüi a direkt felutazás költségei is kifizetődnek. Páratlan alkalom teljes kelengyék beszerzésére! Váhl Zoltán, II., Váci utca 25 a nagyváros és a falu, a nagybirtokos és a kisgazda Fogalmaikat tisztázni, ellentéteket kiküszöbölni, a nemzet törekvéseit és a magyarság problémáit egységbe foglalni mindenkor komoly és nemes feladat. Két beszéd, amely ezen a héten hangzott el, nagyon alkalmas arra, hogy sokáig figyelmet keltsen és hogy alapja legyen bizonyos munkának és törekvésnek, amely az ország érdekében fontos és szükséges. Az a két nyilatkozat, amely, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete jubiláris közgyűlésén Hadik János, gróf nagyszabású és a magyar gazdasági élet nagy problémáit felölelő rendkívül értékes beszéde után hangzott el és amelyek egyikét Sipőcz Jenő dr., Budapest székesfőváros polgármestere, másikát pedig Somssich László gróf, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnöke tették, túlemelkedik az egyszerű , ünnepi beszédek jelentőségén, mert mindkettő messzi távlatokat világít meg a magyar közéleti, társadalmi, gazdasági élet területén. Sipőcz Jenő rámutatott arra, hogy a főváros vezetőségének a múltban és a jelenben is mindenkor az volt a törekvése, hogy ápolja a turros és a falu fözött a jóviszonyt, mert mindkét réten magyarsága kiegészíti e nyírást, hiszen céljai, bajai és törekvései közösek. Somssich Lászlópedig abban a tényben, hogy a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete élén Hadik János gróf, a nagybirtokos áll, az egységes gazdafront kialakulását látja, azt a tényt, hogy a nagybirtokos osztály és a kisgazdatársadalom munkája és érdeke között nincs is és nem is lehet ellentét. A város és a falu viszonyát sok helyen, nemcsak Magyarországon, szeretik ellentétekkel kimélyíteni és bizonyos politikai, valamint gazdasági törekvések gyakran hozzá is járultak ezeknek az ellentéteiknek növeléséhez. Olyan egyoldalú várospolitika, amely egyedül a különleges városi érdekek istápolóiban és támogatásában látja a maga célját és amely a város nagyobb,, kulturális és gazdasági erőit nem akarja, vagy nem is tudja termékennyé tenni a falu számára, bizonyosan alkalmas volt mindenkor arra, hogy a falu lakosságában bizonyos elhidegülést okozzon. A nagyvárosoknak, kivált egy ország fővárosának azonban természetes fejlődése csak az lehet, hogy erőit, felfrissülését és gyarapodását akiként találja meg, hogy nagyon sokat felszív a vidék lakosságából és annak értékeiből. A falu a maga termelésének kétségtelenül ellátója a városnak, viszont a nagyváros a maga iparával, kereskedelmével, gazdasági és kulturális fejlettségével ellátója és fejlesztője a falu népének. Ha ez a viszony természetes előadottságok alapján alakul ki, akkor a nagyváros és a falu közzött nem lehet ellentét, mert a két társadalom rétegeinek, valamint termelésének körforgása csak egészséges lehet. Ez az a felfogás, amelyet Sipőcz Jenő hangoztatott, mert nem szabad és nem lehet a nagyváros számlájára írni és a nagyváros terhére inni azokat a gazdasági vagy társadalmi hibákat, amelyekért nem a nagyváros felelős és amelynek sajnálatos hatásait a nagyváros lakosságának nagy többsége, mint fogyasztó maga is érzi. Ez a felfogás különösen vonatkozik arra, hogy Magyarországon Budapest főváros lakosságának legnagyobb és legtermészetesebb érdeke, hogy a falu lakossága gazdaságilag és szellemileg mentői jobban gyarapodjék, hogy életviszonyai mentői jobbak legyenek, mert csak ez biztosítja a vidéken azt a fogyasztóképességet, amelytől a nagyváros jóléte is függ. Ha egy helytelen gazdasági politika árt a falunak, akkor az árt a nagyvárosnak is, mert a nagyváros lakosságának zöme maga is fogyasztó és mert bizonyos gazdaságpolitikai tévedések éppen úgy sújtják a fővárost, mint a vidéket. Viszont kétségtelen, hogy a magyar vidék lakosságának is örvendenie kell a főváros fejlődésének, mert a vidék termelése számára a főváros fogyasztóképességének emelkedése ígéri a legjobbpiaci lehetőséget. Ezért kívánatos, hogy a főváros és a vidék között a gazdasági és kulturális kapcsolatok egyformán a legszorosabbak legyenek és hogy a különböző gazdasági erők egyensúlyban működjenek a közös nagy célok érdekében. A nagyvárosnak és a falunak, a fővárosnak és a vidéknek egyformán érdeke az a gazdasági politika, amely semmiféle egyoldalú és kivételes termelési rendszert nem istápol, amely harci erővel leküzdi a mindkét tényezőre egyformán ártalmas karteleket, amely olyan iparpolitikát teremt, amely az ország termelésének fokozásáig teszi lehetővé és amely megoldja a hiteléletnek azokat a nehézségeit, amelyek miatt egyformán szenved a főváros kisembere és a vidék közönsége. Nem szabad és nem lehet a kartelpolitikát és a hiteluzsorát, a trösztök tobzódását és a kamattúltengést a nagyváros gazdasági politikájának tekinteni, mert ez éppen olyan ártalmas a nagyvárosra, mint a vidékre és az ellen mindkettőnek egyforma erővel kell küzdenie. Ahogy a főváros és a vidék között nem lehet nagy nemzeti célok és komolyan elgondolt , helyes gazdasági politika szempontjából ellentét, úgy nincs és nem is lehet ellentétet találni a nagybirtokososztály és a kisgazdatársadalom között. Somssich László gróf nagyon helyesen bizonyította be, hogy ilyen ellentétek nincsenek, mert a nagybirtokosnak és a kisgazdának ugyanazok a termelési céljai, ugyanazok a gondjai és egyformák a küzdelmei. Azokat a gazdasági bajokat, amelyek a kisgazdát sújtják, éppen úgy érzi a nagybirtok, mint a legkisebb termelő, viszont ezeknek elhárítása csak akként lehetséges, ha egységes gazdafront alakul ki, amely együtt küzd és harcol a maga és az ország igazságáért. A túlzott vámvédelem, az iparcikkek ebből eredő drága ára, helytelen hitelpolitika s mindaz a baj, ami ebből következik, nem a nagybirtokos ügye és nem külön a kisgazdáé sem, hanem az egész országé, mert a magyar mezőgazdasági társadalom tragédiája az ország tragédiája is lehet. És teljesen igaza volt Hadik János grófnak abban, amikor beszédében összefoglalta a magyar gazdatársadalom természetes kívánságait és amikor körvonalazta, azokat az irányelveket, amelyek egyedül alkalmasak a legnagyobb és legjelentősebb nemzeti, gazdasági feladatok megoldására. Nem egyoldalú agrárpolitika az, amit Hadik János kíván, amikor hadbaszáll a kartelpolitika és a hiteluzsora ártalmasságaival, hanem az alkotó és termelő nemzeti erő jogos védelme. Éppen ezért mindaz, amit Sipőcz Jenő és Somssich László gróf kifejtettek, nagyon alkalmas a helyes magyar gazdasági politika útjainak megvilágítására. A nagyvárosnak és a falunak, a termelőnek és a fogyasztónak — mert mindkettő termelő és fogyasztó egyúttal —, a nagybirtokosnak és a kisgazdának nincsenek és nem lehetnek ellentétei, ha közös nagy célokért egységbe fognak. Kétségtelen, hogy bizonyos gazdasági és bizonyos demagóg politikai törekvések egyformán igyekeznek nemcsak az ellentéteket kiélezni, hanem azokat elő is idézni, de épen annyira nyilvánvaló, hogy a közös érdekek felismerése nem csupán bajokat tud kiküszöbölni, hanem a helyes, a nemzeterősödését és gazdagodását előidéző munka lehetőségét is tudja biztosítani. AZ EZÜST ÖT ÉS KÉTPENGŐS Júniusban kerülnek forgalomba az új ércpénzek AZ ÖTPENGŐSBŐL KÉTMILLIÓ, A KÉTPENGŐSBŐL ÖTMILLIÓ DARABOT VERNEK (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A hivatalos lap legközelebbi számában jelenik meg a pénzügyminiszter rendelete az ezüst 5 és 2 pengős ércpénzek veréséről és az új érmék előreláthatóan már június végén forgalomba is kerülnek. Az ötpengős külalakja a következő lesz: Az érmék egyik lapján párkányszerű talapzaton álló angyalok tartják a magyar címert, amelyen glóriával övezeten a Magyar Szent Korona nyugszik. A talapzatot jelző két vízszintes vonal a címerpajzs alatti helyen fölfelé, két végén pedig lefelé hajlik. E lap felső részén körív alakban „Magyar Királyság“ felirat, a párkány alatt pedig vízszintes sorban az érték jelzés: „5 Pengő“ és ez alatt a magyar királyi állami pénzverő „B. P.“ jelzése foglaltatik. Az érmék másik lapján a kormányzó mellképe van tábornagyi egyenruhában. A lap körirata: „Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzóságának tizedik évfordulójára“, alul pedig a körirattól ékítménnyel elválasztottan a veretési évszám „1930“ van feltüntetve. A mellkép alsó szélén apró, mélyített betűkkel a tervező művész neve: „Berán L.“ van feltüntetve. Mindkét lap emelkedett pereme sima és azon belül egymás mellé helyezett belső ívükön ferde síkkal metszett pálcikákból álló körbe futó gyöngysor vonul végig. Az érmék széle recézett. A kétpengős ezüstérmék külalakja pedig a következő: Az érmék egyik lapján koszorúban olajos tölgyfaággal díszített magyar címer és angyalok tartják föléje a Magyar Szent Koronát. A címer pajzsát gótikus övezás díszíti, ugyancsak gótikus díszítés íveli a koronát tartó angyalokat. A címer alatt az olaj- és tölgyfaágak találkozásánál a magyar királyi pénzverő „B. P.“ jelzése látható. A lap felső szélén: „Magyar Királyság“, alul pedig az értékjelzés: „2 Pengő“ foglaltatik. A körirat felső és alsó szélét ékítmény választja el. Az érmék másik oldalán Magyarország Védasszonya glóriával és dicsfénnyel övezetben van a felhőkön ülő helyzetben ábrázolva fején a Magyar Szent Koronával, jobbjában tartva a kormánypálcát, balján a kisded Jézust az ország almájával, lábát pedig a hold sarlóján nyugtatja. E lap körirata a kép által megosztottan: „Magyarország Védasszonya“, alul pedig a veretési évszám. A lapok pereme emelkedett és sima. Azon belül gyöngysor vonul végig. Az érmék széle bemélyített hullámos ékítménnyel van ellátva. Az ötpengősből 2 millió, a 2 pengősből pedig 5 millió darabot vernek.