Nemzeti Ujság, 1930. június (12. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

. csüljük, a magunk értékeinek tudjuk a szív és a lélek aranyértékű dokumentu­mait. A vil­ág sokat elvett tőlünk, de a magunk és a mi értékeink megbecsülé­séhez való jogunkat nem vehette el. Ilyen érték a consközösség, a nemzetért való élés, a jövőért való küzdelem közösségé­nek tudata. Ilyen érték, hogy vannak közös örömeink és vannak közös köny­­nyeink, amelyeket együtt hullatunk Is­ten oltáránál,, aki nekünk a kimeríthe­tetlen erőforrás kegyelmét megadja. Tizenegy arany csengése mellett meg kellett állatnunk egy pillanatra. Cseng az arany, az érzés nemességének, tiszta­ságának, királyt és nemzetet éltető aranya. Budapest, május 31. Bethlen István gróf miniszterelnök Valószínűleg június 7-én, szombaton Deb­recenbe utazik, hogy püskösd vasárnap­jának délelőttjén elmondja beszámolóját. A beszámoló, amely elé természetesen nemcsak Debrecen­ városának polgár­sága, hanem az egész ország a legnagyobb érdeklődéssel tekint, az Arany Bika-szálló nagytermében fog lezajlani. A miniszter­­elnök az ország gazdasági problémájáról, külpolitikai helyzetünkről és a belpoli­tika aktuális problémáiról fog nyilat­kozni. Most vasárnap tartja a beszámo­lóját Debrecenben Hegymegi Kiss Pál, a polgári ellenzék képviselője, akit beszá­molójára az ellenzéki politika több vezető képviselője kísér el. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter a következő nyilatkozatot tette: Tudomá­somra jutott, hogy a képviselőház május 6-iki ülésében az igazságügyi tárca vitája során herceg Windischgraetz Lajos ka­tonai rehabilitásával kapcsolatban el­hangzott felszólalásra adott válaszomat egyesek félreértették. Ennélfogva szüksé­gesnek tartom kijelenteni, hogy Vála­szom lényege az, hogy a királyi bíróság ítéletét nem érintheti semmiféle becsület­ügyi eljárás. Nem változtat ezen az a tény sem, hogy a jelen esetben a becsü­­letügyi eljárást a katonai szabályzat sze­rint folytatták le és pedig azért nem vál­toztat, mert a királyi bíróság él, a zsűri más és más jogkörrel, más és más szem­pontból foglalkozott az üggyel.. A­ bíróság ítélete közjogi vonatkozású és kötelező erejű, míg a zsűri az egyéni becsület kér­désében foglal állást, tehát magánérdekű és nem közjogi, hanem társadalmi jelen­tőségű. Ez utóbbi jelentőséget azonban nyilatkozatomban épp oly kevéssé von­tam kétségbe, mint ahogy a zsűri hatá­rozata nem érinthette és nem is érintette a királyi bíróság ítéletének közjogi sú­lyát. Alapíttatott 178­0. Schmalbach Henrik Kalapos mester Budapest, Baross­ utca 72. Ajánlja saját valamint külföldi gyártmá­nyait. Javítást, festést Jutányosan vállal. ISO éves Jubileumi vásár olcsó árok ember volt, de az Egyesült Államok és a világ kultúrája mégis nagyon sokat kö­szönhet Franklin Benjáminnak. Így vetődik fel a kérdés, hogy a törté­nelmi kutatásnak valóban hol vannak a határai és hogy az a­ részletkutatás, a­mely manapság az egész világon nagyon alapos és nagyon aprólékos, tulajdonkép­pen előre viszi-e az emberi tudást és ha­ladást? Historia est magister Vitae. A történelem az­ élet tanítómestere. De váj­jon sokat tanulunk-e abból, ha olyan té­nyeket tárnak fel, amelyek tulajdonkép­pen a világ eseményeivel összefüggésben nincsenek, vagy amelyek nem az alko­tásra és nem a műre, hanem egészen mellékes személyi dolgokra vonatkoznak. A­ világ előtt ott áll Cato mint a római puritanizmus képviselője. Bölcs mondá­sainak tanítóereje igen nagy. Vajjon mi­lyen erkölcsi haszna volt a világnak ab­ból, hogy alapos filológusok régi törté­­netírók munkáiból kikotorták azt a fel­jegyzést, hogy Cato olyan üzleti tevé­kenységet is folytatott, amelyet manap­ság nem tartunk, nagyon helyesnek? Váj­jon Cicero szónoki műveinek, ragyogó beszédeinek művészi értéke kisebb-e, mert tudjuk, hogy éppen úgy pénzért vállalt, el védelmeket, mint ahogy ezt a mai ügyvédek cselekszik? Várjon, Dante Színjátékénak mélysége és szépsége ki­sebb-e azért, mert kitűnt, hogy Beatrice alakját, képzeletének merész szárnyalásá­val rajzolta meg és hűtelen lett ahhoz !­ valósághoz, amilyen Beatrice ténylege­sen volt? Vájjon Petrarca szonettjei nem maradnak-e lírai remekek, mert Laura nem szerette Petrarcát és mert mint ,fér­jének hiú felesége számos gyermekének gondos és szerető anyja volt? Ám akármilyen aprólékos és akármi­lyen tiszteletreméltó is a részletkutatás, nagyon sok hitelt ad az egyetlen darab papirosnak, ami fennmaradt. Képzeljük csak el, hogy a régi időkben, amikor még nem voltak újságok, nem jelent meg annyi könyv és az írásbeliség nem ,volt olyan gyakori, mint manapság, ahogy akkoron nem is jegyeztek fel min­dent és esetleg, amit feljegyeztek, az téves,­­alaptalan, helytelen vagy gyűlöl­ködő volt. Hány alaptalan feljelentést adnak be manapság, hány rágalmazó irat jelenik meg és nem történhetik-e meg, hogy valamikor, évszázadok múl­tán csak a feljelentések maradnak meg és nem az ítéletek, és csak­ rágalmazá­sok és nem az igazságtevések? Az ilyen adalékokkal szemben nagyon nehéz a perrendi nyomozást és a szükséges kontradiktórius eljárást alkalmazni és bizony nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a történelem ítélete lesz a legigaz­ságtalanabb. Mindez nem jelenti, hogy igazuk volna azoknak, akik a részletes és alapos tör­ténelmi kutatást mellőzni kívánják, vagy lebecsülök. De kétségtelen igazság ma­rad mindenkor, hogy nemzetek és népek lelkében kialakult hagyományokat, az emberek lelkiismeretében és gondolkodá­sában meggyökeresedett gondolatokat nem mindig helyes széttépni azzal a jelszóval, hogy a történelmi igazságnak kell érvényesülnie. Nagyon nehéz meg­találni­ az igazságot utólag, amikor jól tudjuk, hogy milyen nehéz megtalálni sokszor az igazságot akkor is, amikor látszólag alaposan ismerjük a tényeket, az eseményeket és a szereplő személye­ket. Az Egyesült Államok népe büszkén hódol Washington György emlékezeté­nek és Washington akkor­ is megterem­tette Amerikát, ha dédapja nem túlsá­gosan lelkiismeretesen­­ fordította le a görög pensumot. Ha az idősebb Wa­shington György nem is ismerte jól Xenophon Anabázisát, azért a déduno­kája mégis csak elvezette az amerikai sereget Mount Vernontól Bostonig, ahol megsemmisítette N­owo angol tábornok hadseregét. Az unokán múlott és nem a dédapán, bátorságán, lelkiismeretességén és haza­fiasságán, nem pedig a dédapa 11 font­ján és 8 shillingjén. Washington, ahogy mondani szokás, le­­kv­it­telte ezt a ki® pénzt. NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1958 június ! Üzletem végleg megszűnik! Helyiségem már ki van adva és így nagy árukészletem eladása sürgős érdekem. SS_ — — S — r már csak rövid idő áll vevőim MZ UnDIOC CIKUUS GBOKa rendelkezésére,hogy lényegesen leszállított és felette olcsó árakon vásárolhassanak a következő cikkekből: női* és férfi-fehérneműek, ágy* és asztalnemüek, törülközők, zsebkendők, vásznak, siffonok, paplanok, pongyolák és pizsamák, az összes fürdőcikkek stb. Utazóim már nincsenek! Felhívom t. vidéki vevőim figyelmét arra, hogy áraim nagymérvű leszállítása folytán, a kedvező vásárlás révüi a direkt felutazás költségei is kifizetődnek. Páratlan alkalom teljes kelengyék beszerzésére! Váhl Zoltán, II., Váci­ utca 25 a nagyváros és a falu, a nagybirtokos és a kisgazda Fogalmaikat tisztázni, ellentéteket ki­küszöbölni, a nemzet törekvéseit és a magyarság problémáit egységbe foglalni mindenkor komoly és nemes feladat. Két beszéd, amely ezen a héten hang­zott el, nagyon alkalmas arra, hogy so­káig figyelmet keltsen és hogy alapja le­gyen bizonyos munkának és törekvés­nek, amely az ország érdekében fontos és szükséges. Az a két nyilatkozat, amely, a Kisbir­tokosok Országos Földhitelintézete jubi­­láris közgyűlésén Hadik János, gróf nagyszabású és a magyar gazdasági élet nagy problémáit felölelő rendkívül érté­kes beszéde után hangzott el és amelyek egyikét Sipőcz Jenő dr., Budapest szé­kesfőváros polgármestere, másikát pe­dig Somssich László gróf, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnöke tet­ték, túl­emelkedik az egyszerű , ünnepi beszédek jelentőségén, mert mindkettő messzi­ távlatokat világít meg a magyar közéleti, társadalmi, gazdasági élet te­rületén. Sipőcz Jenő rámutatott arra, hogy a főváros vezetőségének a múltban és a jelenben is mindenkor az volt a tö­rekvése, hogy ápolja a turros és a falu fözött a jóviszonyt, mert mindkét réten magyarsága kiegészíti e nyírást, hiszen céljai, bajai és törekvései közösek. Soms­sich László­­pedig abban a tényben, hogy a Kisbirtokosok Országos Földhitelinté­zete élén Hadik János gróf, a nagybir­tokos áll, az egységes gazdafront kiala­kulását látja, azt a tényt, hogy a nagy­birtokos osztály és a kisgazdatársada­lom munkája és érdeke között nincs is és nem­ is lehet ellentét. A város és a falu viszonyát sok he­­lyen, nemcsak Magyarországon, szeretik ellentétekkel kimélyíteni és bizonyos po­litikai, valamint gazdasági törekvések gyakran hozzá is járultak ezeknek az el­lentéteiknek növeléséhez. Olyan egyoldalú várospolitika, amely egyedül a különle­ges városi érdekek istápolóiban és tá­mogatásában látja a maga célját és amely a város nagyobb,, kulturális és gazdasági erőit nem akarja, vagy nem is tudja termékennyé tenni a falu szá­­mára, bizonyosan alkalmas volt minden­kor arra, hogy a falu lakosságában bi­zonyos elhidegülést okozzon. A nagyvá­rosoknak, kivált egy ország fővárosá­nak azonban természetes fejlődése csak az lehet, hogy erőit, felfrissülését és gyarapodását akiként találja meg, hogy nagyon sokat felszív a vidék lakosságá­ból és annak értékeiből. A falu a maga termelésének kétségtelenül ellátója a vá­rosnak, viszont a nagyváros a maga iparával, kereskedelmével, gazdasági és kulturális fejlettségével ellátója és fej­lesztője a falu népének. Ha ez a viszony természetes előadottságok alapján ala­kul ki, akkor a nagyváros és a falu köz­zött nem lehet ellentét, mert a két tár­sadalom rétegeinek, valamint termelésé­nek körforgása csak egészséges lehet. Ez az a felfogás, amelyet Sipőcz Jenő han­goztatott, mert nem szabad és nem lehet a nagyváros számlájára írni és a nagy­város terhére inni azokat a gazdasági vagy társadalmi hibákat, amelyekért nem a nagyváros felelős és amelynek sajnálatos hatásait a nagyváros lakossá­gának nagy többsége, mint fogyasztó maga is érzi. Ez a felfogás különösen vonatkozik arra, hogy Magyarországon Budapest főváros lakosságának legna­gyobb és legtermészetesebb érdeke, hogy a falu lakossága gazdaságilag és szelle­mileg mentői jobban gyarapodjék, hogy életviszonyai mentői jobbak legyenek, mert csak ez biztosítja a vidéken azt a fogyasztóképességet, amelytől a nagy­város jóléte is függ. Ha egy helytelen gazdasági politika árt a falunak, akkor az árt a nagyvárosnak is, mert a nagy­város lakosságának zöme maga is fo­gyasztó és mert bizonyos gazdaságpoli­tikai tévedések éppen úgy sújtják a fő­várost, mint a vidéket. Viszont kétségte­len, hogy a magyar vidék lakosságának is örvendenie kell a főváros fejlődésé­nek, mert a vidék termelése számára a főváros fogyasztóképességének­ emelke­dése ígéri a legjobb­­piaci­ lehetőséget. Ezért kívánatos, hogy a főváros és a vidék között a gazdasági és kulturális kapcsolatok egyformán a legszorosab­­bak legyenek és hogy a különböző gaz­dasági erők egyensúlyban működjenek a közös nagy célok érdekében. A­ nagyvárosnak és a falunak, a fő­városnak és a vidéknek egyformán érdeke az a gazdasági politika, amely semmiféle egyoldalú és kivételes termelési rendszert nem istápol, amely harci erővel leküzdi a mindkét tényezőre egyformán ártalmas karteleket, amely olyan iparpolitik­át te­remt, amely az ország termelésének foko­zásáig teszi lehetővé és amely megoldja a hiteléletnek azokat a nehézségeit, amelyek miatt egyformán szenved a főváros kis­embere és a vidék közönsége. Nem szabad és nem lehet a kartelpolitikát és a hitel­uzsorát, a trösztök tobzódását és a kamattúltengést a nagyváros gazdasági politikájának tekinteni, mert ez éppen olyan ártalmas a nagyvárosra, mint a vidékre és az ellen mindkettőnek egy­forma erővel kell küzdenie. Ahogy a főváros és a vidék között nem lehet nagy nemzeti célok és komolyan el­gondolt , helyes gazdasági politika szem­pontjából ellentét, úgy nincs és nem is lehet ellentétet találni a nagybirtokos­osztály és a kisgazdatársadalom között. Somssich László gróf nagyon helyesen bizonyította be, hogy ilyen ellentétek nincsenek, mert a nagybirtokosnak és a kisgazdának ugyanazok a termelési céljai, ugyanazok a gondjai és egyformák a küzdelmei. Azokat a gazdasági bajokat, amelyek a kisgazdát sújtják, éppen úgy érzi a nagybirtok, mint a legkisebb ter­melő, viszont ezeknek elhárítása csak akként lehetséges, ha egységes gazdafront alakul ki, amely együtt küzd és harcol a maga és az ország igazságáért. A túlzott vámvédelem, az iparcikkek ebből eredő drága ára, helytelen hitelpolitika s mind­az a baj, ami ebből következik, nem a nagybirtokos ügye és nem külön a kis­gazdáé sem, hanem az egész országé, mert a magyar mezőgazdasági társadalom tragédiája az ország tragédiája is lehet. És teljesen igaza volt Hadik János gróf­nak abban, amikor beszédében összefog­lalta a magyar gazdatársadalom termé­szetes kívánságait és amikor körvonalazta, azokat az irányelveket, amelyek egyedül alkalmasak a legnagyobb és legjelentő­sebb nemzeti, gazdasági feladatok meg­oldására. Nem egyoldalú agrárpolitika az, amit Hadik János kíván, amikor hadba­­száll a kartelpolitika és a hiteluzsora ártalmass­ágaival, hanem az alkotó és ter­melő nemzeti erő jogos védelme. Éppen ezért mindaz, amit Sipőcz Jenő és Somssich László gróf kifejtettek, na­gyon alkalmas a helyes magyar gazda­sági politika útjainak megvilágítására. A nagyvárosnak és a falunak, a termelő­nek és a fogyasztónak — mert mindkettő termelő és fogyasztó egyúttal —, a nagy­­birtokosnak és a kisgazdának nincsenek és nem lehetnek ellentétei, ha közös nagy célokért egységbe fognak. Kétségte­len, hogy bizonyos gazdasági és bizonyos demagóg politikai törekvések egyformán igyekeznek nemcsak az ellentéteket ki­élezni, hanem azokat elő is idézni, de épen annyira nyilvánvaló, hogy a közös érde­kek felismerése nem csupán bajokat tud kiküszöbölni, hanem a helyes, a nemzet­­erősödését és gazdagodását előidéző munka lehetőségét is tudja biztosítani. AZ EZÜST ÖT ÉS KÉTPENGŐS Júniusban kerülnek forgalomba az új ércpénzek AZ ÖTPENGŐSBŐL KÉTMILLIÓ, A KÉT­­PENGŐSBŐL ÖTMILLIÓ DARABOT VERNEK (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A hivatalos lap legközelebbi számában jele­nik meg a pénzügyminiszter rendelete az ezüst 5 és 2 pengős ércpénzek veréséről és az új érmék előreláthatóan már június végén forgalomba is kerülnek. Az ötpengős külalakja a következő lesz: Az érmék egyik lapján párkányszerű ta­lapzaton álló angyalok tartják a magyar címert, amelyen glóriával övezeten a Ma­gyar Szent Korona nyugszik. A talapza­tot jelző két vízszintes vonal a címer­­pajzs alatti helyen fölfelé, két végén pe­dig lefelé hajlik. E lap felső részén körív alakban „Ma­gyar Királyság“ felirat, a párkány alatt pedig vízszintes sorban az érték jelzés: „5 Pengő“ és ez alatt a magyar királyi ál­lami pénzverő „B. P.“ jelzése foglaltatik. Az érmék másik lapján a kormányzó mellképe van tábornagyi egyenruhában. A lap körirata: „Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzóságának tize­dik évfordulójára“, alul pedig a körirat­­tól ékítménnyel elválasztottan a veretési évszám „1930“ van feltüntetve. A mellkép alsó szélén apró, mélyített betűkkel a tervező művész neve: „Berán L.“ van feltüntetve. Mindkét lap emelke­dett pereme sima és azon belül egymás mellé helyezett belső ívükön ferde síkkal metszett pálcikákból álló körbe futó gyöngysor vonul végig. Az érmék széle recézett. A kétpengős ezüstérmék külalakja pe­dig a következő: Az érmék egyik lapján koszorúban olaj­­os tölgyfaággal díszített magyar címer és angyalok tartják föléje a Magyar Szent­­ Koronát. A címer pajzsát gótikus övezás díszíti, ugyancsak gótikus díszítés íveli a koronát tartó angyalokat. A cí­mer alatt az olaj- és tölgyfaágak talál­kozásánál a magyar királyi pénzverő „B. P.“ jelzése látható. A lap felső szélén: „Magyar Királyság“, alul pedig az értékjelzés: „2 Pengő“ fog­laltatik. A körirat felső és alsó szélét ékítmény választja el. Az érmék másik oldalán Magyarország Védasszonya glóriával és dicsfénnyel övezetben van a felhőkön ülő helyzetben ábrázolva fején a Magyar Szent Koroná­val, jobbjában tartva a kormánypálcát, balján a kisded Jézust az ország almájá­val, lábát pedig a hold sarlóján nyug­tatja. E lap körirata a kép által megosz­tottan: „Magyarország Védasszonya“, alul pedig a veretési évszám. A lapok pereme emelkedett és sima. Azon belül gyöngysor vonul végig. Az érmék széle bemélyített hullámos ékít­ménnyel van ellátva. Az ötpengősből 2 millió, a 2 pengősből pedig 5 millió darabot vernek.

Next