Nemzeti Ujság, 1930. szeptember (12. évfolyam, 198-220. szám)
1930-09-21 / 214. szám
Vasárnap, 1930 szeptember 21. NEMZETI ÚJSÁG Őnagysága, az angyal Nekem aztán beszélhetnek, én tudom, amit tudok. Nekem emlegethetik olvadozva úgy a barátaim, mint az idegenek, hogy ilyen, meg olyan áldott jóság, hogy azokból a nagy fekete szemeiből csak úgy sugárzik a megértő lélek, a felülemelkedett nemesség, hogy soha egy szegény emberorra előtt be nem csapja az ajtót, hogy emez, meg amaz, mert az, kérlek egy valóságos földreszállt angyal . . . Nekem beszélhetnek, én tudom, amit imudok Mert micsoda angyal az olyan, aki igaz, hogy nem csapja be a szegény ember orra előtt az ajtót, de viszont odaad neki egy nagy tál kalarábét, amit az egész házban mindenki utál, csak ő eszi meg, önagysága, de ő is csak azért, mert be akarja bizonyítani, hogy a kalarábé pedig igenis kitűnő főzelék . . . Pedig őnagysága tudja, nagyon jóltudja, hogy ez egyáltalán nem angyali cselekedet, furdalja is érte a lelkiismeret, mert, ha nem furdalná, akkor nem adna annak a szegény embernek a kalarábé megevése után még külön tíz fillért, mikor másnak, akinek nem ad kalarábét, csak hat fillért szokott adni. Ez az az úgynevezett jóság, mi?! Vagy ott van az az eset, amikor csirkevan a háznál. Hazahozzák a csirkét a piacról már szombaton, vasárnapi ebédre. És a csirke ott szaladgál a konyhában a párjával, mit sem sejtve, szelíden és kedvesen csipogva és a gyerekek kijárnak őket simogatni és etetni, mindenféle remek körömfaladékkal, morzsával, csokoládétörmelékkel, sőt a kisebbik egyszer kísérletileg egy fél ólomkatonát is nyújtani akart nekik, annyira imádta őket, mondom, trajong azokért a csirkékért az egész ház és akkor mit csinál önagysága, az angyal? .. Azt csinálja, hogy kimegy a konyhába és amíg azzal a sugaras, jóságos szemeivel mélán nézi őket, mosolyogva ad utasítást a háztartási alkalmazottnak, hogy hogy vágja le őket, hogy sózza be, hogy panírozza, hogy vagdalja szét azt a gyenge testüket, hogy süsse lassú tűzön és teszi mindezt angyali mosollyal, a szegény csirkék jelenlétében . . . Ez angyal? Amikor én szívszorongva olvasom fel neki az újságból, hogy mit szólsz fiacskám, ez meg ez a régi cég már megint tönkrement, kényszeregyezséget kért és végeladást hirdet, akkor ahelyett, hogy azt mondaná: borzasztó, rettenetes, ahelyett mit mond? Azt mondja, hogy: — Végeladás? Remek, éppen a napokban készültem megvenni azt az anyagot, oda fogok menni, biztosan sokkal olcsóbban fogom ott kapni . . . Ez az az angyal? Ez az a jóság? Vagy a háztartási alkalmazottal fennforgó esetei, hát azok aztán a legjellemzőbbek. Tudvalevő dolog, hogy az ember társas lény és mint ilyen, hajlamos némi csevegésre. Ezt ő maga is nagyon jól tudja, önagysága, hiszen ő maga is szívesen elcseveg a barátnőivel néha két óra hosszat is aranyos, apró semmiségekről, sőt igen komoly és tanult férfiakkal is elbeszélget a legnehezebb és legkomolyabb témákról, sőt, ha színházban voltunk és hazajövünk és én, meglehetősen álmos lévén, nem mutatkozom túlságosan hajlandónak megtárgyalni a látottakat, akkor még egy kissé meg is van sértve-És ennek dacára nem érti meg ugyanezt a csevegési vágyat a háztartási alkalmazottjánál Nem hajlandó tűrni, hogy az a délelőtti takarítás és főzés egyhangúságát egy kis ártatlan csevegéssel szakítsa meg, odakinn, a folyosón, a ház többi háztartási alkalmazottjaival, szerinte a csevegés délelőtt abszolút szükségtelen, elég ideje van neki délután. Mi ez? Belefojtani valakibe a szót, elnyomni a szólásszabadságot délelőtt és csak délután engedni meg? Mikor a gondolat eleven ereje csak a születése pillanatában hat igazán és az ötlet forrósága délutánra talán nyomtalanul elpárolog? És amikor ez a csevegés az ablakon át történik, porrongy kirázás közben a második emeletről a negyedikre felfelé, avagy az utcára lefelé, mi van abban olyan elítélni való? Miért tilos a kiáltó szó a pusztában és mert tilos különösképen a csevegésnek az a faja, amely az alkalmazottak és henteslegények között olyannyira közkedvelt, hogy a bevásárlás időtartamát órákkal képes meghosszabbítani? Ha az alkalmazottak és henteslegények annyira kedvelik, hogy nem tudja ezt őnagysága megérteni és ő mért nem kedveli? Mért nem szabad az alkalmazott tűzoltóunokatestvérének a házban néha rokoni látogatást tenni, mert van kiadva az utasítás a házmesternek, hogy ha meglátja, utasítsa ki és mért örül annak úgy önagysága, mikor egy ilyen rokoni kötelék az alkalmazott és a tűzoltó között megszűnik? Hát lehet a világnak megtiltani, hogy ne nyíljon, mikor jön a tűzoltó? Mit szólt volna önagysága, ha neki annak idején megtiltottak volna engem? De a teteje mindezeknek a következő: Önagysága ma kisírt szemekkel fogadott, amikor hazajöttem és amikor ennek oka iránt érdeklődtem, azt mondta, hogy képzeljem, ez a Kati, aki már hetedik éve van a háznál és már olyan volt itt, mint egy régi bútordarab és rendes volt, jó volt, szerette a gyerekeket, becsületes volt, igaz, remekül főzött és igazán egy valódi kincs volt, most egyszerre csak fogja magát és minden átmenetnélkül férjhez megy egy bádogosmesterhez... Mondom: na hálistennek, igazán örülök neki. Mire őnagysága, könnyű neked örülni, de mi lesz én velem? Most én kezdjek el betanítani megint egy újat? Borzasztó ez, borzasztó . . . És nekiáll a szekrényét turkálni, mindenféle nászajándékokat keres a Katinak, sírva-Ez egy jóság? Ez egy angyal? Ugyan, kérem .. . Zágon István. Mi lesz a többi Penészlekkel? Írta: Weis István Rövid szabadságomról visszaérkezve, most olvastam a Nemzeti Újságnak a penészleki visszaélésekről és állapotokról közölt cikkeit. Kormánybiztossággal nem lehet ennek a szerencsétlen községnek ügyeit megoldani, mert a bajok csak az arra illetékes, törvényes hatáskörrel bíró hatóságok közreműködésével orvosolhatók; amúgy is bonyolult közigazgatási szervezetünket ideiglenes új szerv beiktatásával még jobban összezavarni nem lehet, de nem is lenne célja annak, hogy egyetlen község bármilyen szomorú helyzete a hatósági hatáskörök felfüggesztését vonja maga után. Amikor a Faluszövetség a hozzáérkezett panaszok alapján a penészleki viszonyokkal foglalkozni kezdett és a sajtó figyelmét is felhívta ennek a határszéli, tehát fokozott gondoskodást érdemlő falunak közállapotaira, elsősorban a vármegye főispánjához és a járás főszolgabírójához fordult, akik — amint ezt mindenki olvashatta — példás eréllyel, becsületes magyar elszánással fogtak hozzá a tényállás felderítéséhez és a bajok orvoslásának megkezdéséhez. Remélhető, hogy a földművelésügyi kormányzat és altruista pénzintézetek beavatkozására a parcellázásból eredő bajok elmúlnak, az uzsorahitel kedvező feltételű kölcsönökre változik át, a falunak a közlekedési hálózatba bekapcsolása megtörténik, munkaalkalmak keletkeznek és így a penészleki kérdés a közérdeklődés gócpontjából kikerülhet, a falu élheti tovább a trianoni határosonkítás és a kapzsi, értesülésem szerint, ügyfeleiket most is megfélemlíteni törekvő pénzintézetek magánbankok működéseáltal megzavart életét. Mi lesz azonban a többi Penészlekkel. Csonka országunkban jó néhány száz olyan község van, amelyekben a lakosság élelmezési és lakásviszonyai, eladósodottsága, a munkaalkalmak hiánya teljesen megfelel ennek az iskolapéldának, vagy attól legfeljebb árnyalatokban tér el. Jól tudom, hogy gazdasági világválságot élünk és az a sejtésem, hogy éppen egy új világ bontakozik körülöttünk, mint ahogy régi világ, zárt életszemlélet és gazdasági rend omlott össze a XV. század végén és a XVI. század elején. A pálosi kikötőből kiinduló hajók és a wittenbergi vártemplom kapujárakitűzötttételek is csupán külső kifejezői, de nem okozói voltak a lelkek és életviszonyok nagy átalakulásának. Mi is talán a világháborúhoz, a határok eltolódásához és új világrészek politikai, valamint gazdasági kifejlődéséhez köthetjük majd ennek a nagy átalakulásnak emlékét, holott az már jóval a háború előtt megkezdődött és ki tudja, mikor találja meg betetőzését. Az ismert és művelés alá vont világrészek úgy a mezőgazdasági, mint az ipari termelés terén jóval többet hoznak létre, mint amilyen mennyiség a térvivelvényekből eddig ismeretes volt és mindenesetre több esik különösen a civilizált országok minden egyes lakosára úgy a mezőgazdasági, mint az ipari termékekből, mint amennyi volt a fejkvóta boldogabbnak látszó időszakokban. Ennek ellenére az emberek milliói éheznek és ugyancsak milliói nem kapnak munkát, amelynek bérével az elsőrendű életszükségleti cikkeket megszerezhetnék. Ahelyett, hogy örülnénk azon, hogy élelmiszerekből nagy készletek állnak rendelkezésre és egészülnek ki évente, azon tanácskozunk, hogyan lehetne a termelést clökkeríteni, mint ahogy az iparikartellek révén a mozgékonyabb ipari vezetőkörök az ipari termelés emelkedő folyamatára már most is mérséklő hatást gyakorolnak. Nyilvánvaló tehát, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer közel áll a csődhöz. sgy a termelési anarchia, mint a jövedelemmegoszlás aránytalanságai az emberiséget olyan megpróbáltatások elé állítják, amelyeket csak történelmi korszakok végső időszakaiból ismerünk. Az általános válságot súlyosbítják a különleges magyar körülmények. Csonka országunk majdnem kizárólag mezőgazdasági jellegű lett, főtermékünket, a búzát azonban a tengerentúli verseny miatt nem adhatjuk el olyan áron, mint amennyi a mi drága termelési rendszerünk mellett az előállítási költség. Nem mentünk át kellő időben — századunk első évtizedében — a több munkáskezet foglalkoztató termelési ágakra és birtoktípusokra. Most az átmeneti politikai és társadalmi nehézségeken felül a tőkehiány is akadályozza így azután falvainkban olyan kisgazdaosztályt látunk, amely, kevés kivétellel, a szó szorosan vett értelmében nyomorog, mert későn kezdettünk kiművelődéséhez és így megmaradt a szemtermelésnél;falvaink lakosságának másik és számosabb része pedig a mezőgazdasági munkásokból áll, akik közül 200.000-et meghaladó tábor állandóan munkanélküli, a munkát találó kétharmad pedig olyan munkabérekkel dolgozik, amelyek a puszta létfenntartást is alig biztosítják. Falvaink százaiban a családok százezrei laknak egészségtelen, szellőzetlen házakban, táplálkoznak a lehető legszegényesebben. Az idén az ország több vidékén általánossá vált a kenyérnek mint nemcsak fő-, hanem egyedüli táplálószernek a fellépése, legfeljebb napraforgóolajban mártogatják meg a kenyérszeleteket. Munkástömegek most, ősz elején, kilószámra veszik a cserebogár pajorja által vágott burgonyát és egy kanál lisztjük sincs telire. Orvosszakértőinket gondolkodóba ejti a halálozási, különösen a csecsemőhalálozási index újabb emelkedése és a születési index csökkenése, aki azonban a falusi nyomort ismeri és tudja, hogy az egészség a betegségek elkerüléséből és megelőzéséből, tehát a szervezet megerősítéséből folyik, ezt egész természetesnek találja. Mindezeknek a megállapításával nem az a célom, hogy a harangokat félreverjem és pánikot keltsek. Arra kívánok csak rámutatni, hogy állam és társadalom nem teljesítette még kötelességét azzal, ha egyetlen, a sajtó útján a közönség elé vetített falusak hajait orvosolja, hanem számolnia kell azzal, hogy száz és száz templom tornya vetíti árnyékát a legválságosabb életküzdelembe került magyarokra és négyzetkilométerek százain, látunk a tanyavilágban még rosszabb állapotokat is. Az állam kormányának és a társadalom, vezető rétegének gondolnia kell arra, hogy a világválság hatását gyönge erőnkhöz képest csökkentse, a különleges magyar viszonyokat pedig egyes rétegek vagy egyének érdeksérelmével is minél hamarabb és tökéletesebben szüntesse meg. Ezt kívánja a nagyvonalú nemzetpolitika, ezt kívánja a keresztény erkölcs, a kereszténység örök tanítása nem simult egyetlen gazdasági vagy társadalmi rend felépítményéhez sem, hanem keresi azt, ami emberi és ami az emberek lelki és testi nyomorának enyhítésére alkalmas. A most elhunyt, zuhanásában katasztrofális nagyságúvá nőtt és majd az utókor által kellően méltatott nagy államférfi szellemében keresnünk kell azokat az eszközöket, amelyekkel a városi lakossággal szemben mindig némileg elhanyagolt falusi kisemberek millióit emberi élethez segítjük, meg kell találnunk azt a termelési módot, jövedelemmegosztási kulcsot, amely őket értékesíthető javak termelőivé, csereértékek fogyasztóivá teszi. Ebben a munkában és erre a munkára kell összefognia ma Magyarországon mindenkinek, akiben élő lelkiismeret van. Ezt a munkát kell előkészítenie a magyar sajtónak. 13 Etamine Bonnes Femmes C Kft hímzett motival, 150—250 cm. méretben Madrasz függöny c ne I 3-résBM, szép mintázatokban ............. ! Grenadin Bonnes Femmes 11 eil motival, hímzéssel és volánnal ....... " I ■ Ilii Grenadin szárnyas függöny S-resaea, motival, igen nép össze-Ifi fill állításban ..................... llliUll A zsuros függöny etamin __Cft Flanell-takaró C Kft szép virágos mintákkal___________U"UI# Klott-paplan IQ Kft mindkét oldalán használható ...............lUállU Futószőnyeg 1 4ft nagyon 36 strapa-mint cég ... ......... " TM Jutta Bouklé futószőnyeg A Kft Ebédlőszönyeg „ mindkét oldalán használható, 800—300 cm méretben —_... __ ... _« Fenyves velourszőnyeg Cégünk külanlegoooége, 850—170 en. méretben ............... _ Minden méretben kapható. ««■ Bouklé marhaszőrszőnyeg 74__ 800—800 cm méretben ............ .. _. ■ ■» Gyapjú axminsterszőnyeg perzsa mintákkal, 200—100 cm. mé-JIg] — refcben . .......................... Agyelő rojtozott 4 9ll kép kivitelben, 55—140 cm________TofcW Mokett sezlontakaró KK _ prima minőség, 150—875 cm, ........WUu Postán utánvéttel bérmentve szállítunk. IMS mnén ■H és ■■ jjjjB [ali-É? KÉP A ROMÁN KISEBBSÉGI POLITIKÁBÓL Magyarok fizetik a románok adóját Bukarest, szeptember 21. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Pénteken délután Máriánál és Vajdánál megjelent az erdélyi magyar képviselők küldöttsége, hogy kieszközöljék annak a sérelmes rendeletnek visszavonását, amelyet a temesvári direktórium adott ki és amely azt tartalmazza, hogy a magyar községekben letelepedett román lakosokmentesek a "iözségi adó fizetése alól. A képviselők kijelentették, hogy a rendelet ellenkezik az alkotmány 8. paragrafusával, amely minden román alattvaló számára egyformaközteherviselést ír elő. Rendkívül sérelmes ez a rendelkezés a magyar lakosságra nézve, tekintve,, hogy ezáltal rájuk hárul a román lakosok adója is, ami a súlyos gazdasági viszonyok között kétszeres terhet jelent számuikra. EGY SZOBA TAPÉTÁZÁSA 60 P FESTETT MENYEZETTEL TAPÉTAZn-, FESTŐ-ÉS MAZOIJÓMESTER »vPÍLI§Hlf vl- Andrassy-nt 68. Vörösmarty-utcai . _ °lllltlon- - TEEEF°.,i 177 -t»