Nemzeti Ujság, 1930. szeptember (12. évfolyam, 198-220. szám)
1930-09-21 / 214. szám
Vasárnap, 1930 szeptember 21. NEMZETI ÚJSÁG Másfélmillió magyar román impérium alatt Eszi az ősi földet a kamat meg az adó — 22—48 százalékos kölcsön, 300 lejes búza, kíméletlen adóvégrehajtás — Hogy pusztul Maré Romániában a magyarság gerince: a gazda? Kiszakított lap egy újságíró erdélyi naplójából Szilágyi falu, augusztus hó. Farkasszemet nézek a Nappal. Alattam illatos, kaszát, sarlót nem látott puha gyep, körültem végtelen csend és nyugalom, felettem, pár cser és egy öreg vadgesztenye lombja között az ég tarkázatlan kékje. Hanyatt fekszem. Mellettem pár könyv és erdélyi magyar újság, de nem olvasom őket. Sokkal inkább érdekel ez a nagyszerű gics, melyet a természet festett környezetemül. Nincs hang, mindössze egyetlen harkály kopácsolja közelemben rendes délutáni foglalkozásaképpen az egyik öreg, kiaszott, gyümölcslélén gyümölcsfát. Már egészen jó barátom, pedig még mindössze harmadik napja sziesztázzuk így együtt a közvetlen ebéd utáni időt Tudja, hogy nem kell félnie tőlem és ez egészen szemtelenné teszi. Még akkor sem hallgat el, mikor felállok. Felállok, mert odalent a nevemet hallom kiáltani. Egész halkan és ez egy kicsit reménnyel tölt el, hogy hátha csak a fülem cseng. De mégsem, most már egészen bizonyos, engem hivnak. Nincs mentség. Le kell mennem. Vendég jött és senki sincs odalent. Nagybátyám még reggel elment, az unokabátyám meg valahol a magtár körül járkál. Leballagok és egy másodpercig idegenkedve nézek a vendég szemébe, de aztán felismerjük egymást. J. Pista bácsi a szomszédból. A környék egyik legslékelőbb dzsentri-családjának jelenlegi feje. Valamikor igen gazdagok voltak, még Pista bácsi apja is elég tekintélyes birtokkal rendelkezett, de sok gyerek volt, sokfelé oszlott az utolsó családi vagyon, aztán jött a román földbirtokreform és most Pista bácsinak minden birtoka egy kastélyszerűen szép, nagy kúria meg vagy százhúsz kishold föld. Hangosan, örömmel, rég nem látott emberek hangsúlyozásával beszélünk egymásnak egymásról. Ő magukról, én Pestről, az ottani szegényes, küzdelmes vegetációról és már folyna belőlem az áradozás a faluról, a tiszta, egészséges, ámítás nélkül való falusi élet remek, keresetlen örömeiről, mikor Pista bácsi barnára sült, kurtára nyírt körmü kezét elkeseredetten vágja elém az asztalra. — Nem tudhatod te azt öcsém, hogy megy errefele a világ sora. Most jöttél a városból és tetszik neked a falu, mert uj. Hidd meg nekem — és ráemeli szemét — hidd el, döglődés ez az egész és nem élet. Aztán váratlan-hirtelen felugrik és egészen eltorzult arccal kiáltja az arcomba: — Döglödünk! Mindnyájan! Én mondom mited! 6000 lej (180 pengő) nem esedékes adóért: Két futólovat Nem merek szóink Nem merem megkérdezni, hogy mi baj, de az bizonyos, hogy nagy bajnak kell lenni. Ezt már a korai látogatásból is sejtettem. De ő most már kérdezés nélkül is kirakodik azzal, ami a szívét nyomja. Ez történt. Nemrégiben rendelet jelent meg, hogy mindenkinek, aki október 1-ig befizeti hátralékos adóját, törlik a hátralék után járó kamatait. Pista bácsi nyugodtan ült, mert kis birtoka után nemcsak hogy nem volt hátralékban, hanem 6000 lej hijján az egész évi adója előre be van fizetve. Ezzel a 6000 lejjel ráért várni év végéig. Azaz hogy csak ő hitte, hogy ráér. Egészen ma reggelig. Ma reggel megváltozott a véleménye. Megjelent ugyanis a községben az adóvégrehajtó és megkérdezte tőle, hogy hajlandó-e a hatezer lejt megfizetni. Pista bácsi szemébe nevetett, de aztán elfúlt ajkán a nevetés, amikor a domnuló végrehajtó nagyot sóhajtva jelentette ki: — Akkor pedig tekintetes ar, el kell hajtanom két lovát. Szigorú parancs. Bizony, még sóhajtott is a domnuló végrehajtó, mert azt nem lehet tőle elvitatni, hogy szive az van. De a két lovat azért elhajtatta. Még pedig nem holmi öreg, rokkant igásárlatokat, hanem a tekintetes úr két (összesen két) futólovát. Hatezer lej, 180 pengő adótartozásért. Amelyik még nem volt esedékes. A dolog histórikumához tartozik, bár a lényegen ugyan nem sokat változtat, hogy a végrehajtó elsőül a két ló kocsisának adta ki a parancsot: — Ezt a két lovat kötőféken behozod T.-re. Amire a kocsis egyet rántott a nadrágsziján, egyet sercentett a bajsza alól, aztán csak annyit dünnyögött: — Nekem aztán csak a tekintetes ur parancsol. Sorban ezután egy béresgyerek következett, aztán egy napszámos, akinek 100 lejt ígért a végrehajtó, de egyik sem vállalkozott a tekintetes ur lovát elhajtani. A végrehajtó még párszor próbálkozott, de az egész faluban nem akadt magyar ember, aki a két lovat elhajtotta volna! Végre is egy vándorcigány vetődött arra és vezette el a lovakat. Minden hónap elején jön Bukarestből az adóuyáz A történetnek még nincs vége. Pista bácsi tovább beszél. — Tőlem aztán Gr. Lacihoz mentek végrehajtani. Ő valami kilencezerrel tartozott még. Otthon sem volt, meg sem várták, csak elkötötték négy lovát. Én még nem is panaszkodhatom. Nekem hatezerért két lovamat vittek el, Lacinak meg kilencért négyet. Pista bácsi dühösen vág bele karjával a levegőbe. Nem tudom vigasztalni. Lassan magától is lecsillapozik és kezdi önmagát nyugtatni. — Hiszen végeredményben nem is lehet haragudni ezekre a szegény nyomorultakra. Rongy kis állásuk függ ettől. A pénzügyigazgató nyomja őket, azt meg a miniszter. Minden hónap elején jön Bukarestből az ukáz: ennyi adót be kell hajtani. Mert az bizonyos, hogy roppant összegekkel tartoznak adóban. Legkivált az apró, pár holdas parasztok. Nincs pénz, sehol sincs pénz és a kisgazdatársadalom, ahogy odaát hívjátok őket, négy-öt éve nem fizet adót. Valamivel engedékenyebb hangon gyújt rá egy komisz román cigarettára (a magyar Levente odaát a különlegességek közé tartozik), úgy folytatja: — De mikor az adót be kell hajtani és működésbe jön fent a prés, csak nem a paraszton kezdik a behajtást, mert a párszáz lejes adókból nem tudnák kinyomni az előírt százezreket, meg annak lova sincs, amit el lehetne hajtani, akkor mindig mi kerülünk elő, akiknek még van valamink és akiknél még mindig megakad egy két futó ló. 22, 30 és 48 százalékos kamat! Hosszú csend végén megkérdezem: — És most mi van a lovakkal? Fáradt legyintés. — Most már otthon vannak. Lacié is, enyimek is. Elmondja, hogyan: TM Ha bevernem a kincstárt, feltétlenül megnyerem a pert, mert a lovakat nem volt joga elvinni a végrehajtónak olyan adóért, ami még nem esedékes. A bíróság, ezt meg kell vallani, teljesen függetlenül és befolyástól mentesen ítélkezik, majdnem úgy, mint a magyar világban. Nem egy követelést ítél meg az állammal szemben. De mit érek az ítélettel? Ha holnapig ki nem váltom legalább harmincezer lejt érő lovaimat, holnap már megvette volna egy errefelé bőven található galíciai — hatezerért. És a bíróság majd, valamikor, hónapok, talán évek múlva megítélt volna enynyit. Legfeljebb tízezret. Elgondolkozik. Nem volt más választás. Ki kellett fizetni a hatezer lejt. Hogyan? Kölcsönt vettem. Huszonkét százalékra. Csak igy. — Huszonkét százalékra?Mondd meg, mennyi az országodban a kamatláb, megmondom, milyen rend uralkodik benne! Angliában a polgári kamat hat százalék körül mozog!/ Hangom tulságosan felindult és megbotránkozott. Pista bácsi azonban „megnyugtat“. a Kár idegeskedned. Nálunk ez még a legolcsóbb kölcsönök közé tartozik. Van bank, ahol harminc százalékot számítanak, sőt hallottam már olyanról is, hogy Margittán 48 százalékra vettek fel pénzt. 15 Hétfőn. Kedden és Szerdán — csak ezen a 3 napon — 2 drb nyakkendő vagy 2 drb gallér vásárlásinál 3 darabot szolgálunk ki bármelyik minőségünkből. Tájékoztató áraink:”'1 «eiTM»,o.Mts»,ju»»atkmp Fenyves dupla gallér— — 1.10 és —.80 P Kereskedő még nem nyújtott ily engedményt vevőinek ! Andrássy út 4 Izill József körút 25 I Központ: Calvin-tér 7 Postai rendeléseknél ez esetben a portóköltséget felszámítjuk. ■ A környéken nem ismerek földbirtokost, aki . .. Megint egy naiv kérdés: — És van ember, aki fel mer venni kölcsönt ilyen kamatra? Pista bácsi nem nevet. Nagyon is komolyan mondja: — A környéken nem ismerek földbirtokost, aki fülig nem úszna adósságban. Egy mázsa* búza 300—320 lej. A ti pénzetekben tíz pengő. Annyit jelent, hogy míg máskor egy vagon búzámból kifizethettem a teljes adómat és még maradt is valami, most két vagon is kevés rá. Most például elég jó termés volt nálam. Tíz-tíz és fél mázsa egy holdról. Mit érek vele? Az egész termésem elmegy adóra, kommencióra, meg a magra. És mindenki így van. Ezért gyűlnek lassan, de kérlelhetetlen biztonsággal a telekkönyvi teherlapokon a tételek. Elhallgat és lassan, szinte akadozva folytatja kis idő múlva: — Én, meg bátyád voltunk az egyedüliek ezen a vidéken, akiknek nem volt egy bráni adósságunk sem. Nekem most már van. De azt szeretném, ha nem volna, mert a huszonkét százalékos pénz feltartóztatlanul eszi az utolsó kis mentsvárunkat, kis birtokunkat, ami még megmaradt... Azért jöttem bátyádhoz is... volna egy félvagon árpám eladó... hátha ő megvenné ... hogy megszabadulnék ettől a hatezer lejtől. Lassan este lesz. Amikorra pedig nagybátyám megjön, már egész sűrűvé préselődik az est sötétje. Csendesen tárgyalgatnak Pista bácsival, aztán a szép, szomorúfejű magyar úr elkocog kis szekerén. Halkan terítenek az ebédlőben a vacsorához, kihallom a kések, villák, finom zenéjét, pedig fülemben még mindig az előbb hallott szavak keringenek. Huszonkét százalékos kölcsön, háromszáz lejes búza, mennek tönkre a földbirtokosok, eszi a földet a kamat, ezt így is fogalmazhatnám: zillik, pusztul, őrlődik a magyarság. Minden utódállamban, de elsősorban Romániában, a földbirtokos és gazdatársadalomi adja a magyarság gerincét Ehhez kapcsolódik életre-halálra szervesen a vagyontalan földmives magyarok sokszázezres tömege, mely a magyar földbirtokosokkal és gazdákkal él, vagy hal. A földbirtokreformmal sikerült elérni, hogy ma már alig van ezerholdas magyar birtok Erdély területén, de a háromszáz- és nyolcszázholdasok eddig még erősen tartották magukat. És ma már eszi ezek alól is a földet a kamat, meg az adó . . . Elgondolkozva kanalazzuk a minden esti forró puliszka alól a jeges bivalytejet és egyikőnk sem szól egy szót sem. Odakint szótlan, békés, nyugodalmas éjszaka borult a vidékre. Matolcsy Andor. A SZOVJET ÚJ HALÁLOS ÍTÉLETEI Moszkva, szeptember 20. A szovjet törvényszék újból 8 halálos ítéletet hozott. Élelmiszerekkel űzött visszaélés címén pénteken ismét halálra ítéltek nyolc szövetkezeti tisztviselőt. A bűnpörnek még négyszáz vádlottja volt, akiket a törvényszék internálásra ítélt. A vádirat szerint a vádlottak a szovjetek megdöntésére is törekedtek. Stephenson (1781—1818) 1830-ban indította meg az első vasutat Liverpool és Manchester között. A felső kép az első vasútról készült, míg az alsó kép a mostani ünnepséget mutatja, amelyen a meghívottak korhű ruházatban jelentek meg. A lokomotivon, amely a múzeumból került elő, Dawes, az Egyesült Államok nagykövete áll gilinderben. Anglia megünnepli a százéves vasutat