Nemzeti Ujság, 1930. november (12. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-01 / 249. szám

MacDonaldék—és ők!... (—) Az angol szocialista munkáspárti kormány, amelynek a II. Internacionálé volt elnöke, Ramsey MacDonald áll az élén, Palesztinai politikája miatt látha­tóan magára zúdította a világ zsidóságá­nak haragját. Nap-nap után tiltakozó népgyűléseket tartanak Newyorktól Var­sóig, Bécstől Párisig a világ különböző zsidó organizációi, s megmozdultak az előkelő állásokban lévő, vagy a közélet­ben jelentékenyebb szerepet játszó zsidó férfiak, még­pedig­ kimondottan fajuk állítólagos érdekeinek védelmére. A világ zsidóságának ez a teljesen egy­öntetű megmozdulása minden országban az angol szocialista munkáskormány Pa­lesztinai politikájával szemben olyan tö­kéletes és erős faji öntudatosságról, együttérzésről, összetartásról tesz tanúsá­got, amelyhez hasonlót talán a japáno­kon kívül egyetlenegy fajnak, egyetlen­egy nemzetnek a fiai sem tudnának utá­nuk csinálni. Nincs abban semmi meg­lepő, hogy Einstein tanár, a relativitás elméletének felállítója, aki más napokon „német“-nek tartja magát, egyszerre csak Londonba utazik, hogy ott — ha indirekt módon is —, de intervenciáljon Mac­Donald kormányánál, nem mint „német“, de mint­­ öntudatos zsidó, hogy változ­tasson palesztínai politikáján a zsidóság érdekében, még az angol nemzeti érdekek ellenére is. A zsidóság szempontjából ez így van renden, mert ez a faji szolidari­tás bizonyítása. Csak az nincs renden, hogy ezt a k­étsé­gtelen fényt a zsidóság időnként minden formában igye­kszik le­tagadni s azt hirdeti magáról a befogadó nemzetek körében — kü­lönösen­ nálunk —, hogy ő nem külön faj, külön faji törek­vésekkel, csak egy hitfelekezet a nemzeti társadalomban. Egészen valószínű azonban, hogy ennek az egyöntetű zsidó megmozdulásnak elle­nére sem fog az angol munkáskormány az álláspontján változtatni, még­pedig azon egyszerű oknál fogva, mert Mac­Donald és társai kivétel nélkül az angol nemzet fiai, akik elsősorban és mindenek­ fölött tisztán angol nemzeti érdekeket szolgálnak és nem — a zsidóság külön vélt érdekeit. ■ Mert miről is van szó! Palesztinában évek óta véres össze­ütközések vannak a bennszülött arabok és az újonnan bevándorolt zsidó cionista telepesek között. A tavalyi augusztusi véres arab—zsidó összeütközés után a munkáskormány a Shaw-bizottság aján­latára, amely a gyarmati ügyek rendezé­sének kérdéseit tárgyalta, kiküldte Pa­lesztinába Sir John Hope Simpsont, hogy a helyszínen vizsgálja meg az arab— zsidó-kérdést és tegyen a kormánynak jelentést. Ennek a jelentésnek az alapján határozta el magát MacDonald kor­mánya, hogy az angol politika eddigi irányát Palesztinában megváltoztatja. A „Fehér könyv“, amelyben az angol mun­káspárti kormány ezt a szándékát be­jelenti, szóról-szóra leközli Sir Simpson jelentését is, hogy igazolja vele az irány­­változtatás szükségét MacDonald kor­mánya nyilatkozatában különös hang­súlyt helyez arra, hogy politikájában tisztán az a szándék vezeti, hogy Palesz­tinában úgy a már ottlakó zsidóság ér­dekeit, amint a bennszülöttekét egyaránt megvédelmezze és összhangba hozza. Fel­adatait, amelyeket a jövőben megoldani kíván, ebből a célból három csoportba osztja, amelyek közül az első Palesztina közbiztonsági állapotainak a megoldása; a második az alkotmányjogi kérdések megoldása és a harmadik a gazdasági és szociális kérdések megoldása. A közhis­ton­ság Irán átí­rására MacDonal­lék két gyalogezredes, két repülőrajt és négy páncélautomobil-szakaszt küldenek Pa­lesztinába s ezenkívül újjászervezik a rendőrséget. Egyébként az angol kor­mánynak az a meggyőződése, hogy el­érkezett az az időpont is, amidőn a benn­szülött lakosságnak meg kell adni a mó­dot a törvényhozásban való részvételre s evégből a palesztínai kormányzó elnök­lése alatt egy törvényhozó testületet kí­ván felállítani, amely huszonkét tagból fog állani; tizet a kormány nevez ki és tizenkettőt a lakosság választ. A harma­amelyben a nemzet kitűnő fiai vettek részt és amely mind nem a terv, nem a tudós társaság megalap­ulása, nem is a Plánum végrehajtása körül forgott, hanem azon múlott: kik voltak a kandidátusok, ki­ket vett fel Révai a maga listájába és ki­ket mellőzött! Csaplár Benedek összegyűjtötte ennek az egész nagy vitának anyagát s Révai tévéjein kivül olvashatjuk Ráday Gedeon bárónak, Batsányinak, Dugonicsnak és másoknak leveleit, amikből kiderül, hogy amilyen együttérzéssel fogadták Révai tervét, annyira más-más volt mindenki­nek a felfogása arról: kik is azok, akik 1790-ben a nemzet legérdekesebb szelle­mei voltak. Hát bizony elég harciasak voltak ezek a nyilatkozatok. Batsányi a jelöltek név­­­sorát Révai nagy szeleskedésének mon­dotta, mások azzal vádolták meg, hogy elsősorban a győri írókat és tudósokat jelölte, mert­ ő maga is győri, ismét má­sok azt mondották, hogy a pajtásságot ápolja és bizalmasabbjait feltetezőleg igyekezett előnyben részesíteni.­ Az a névsor, amelyet Révai közzétett,, hogy kik volnának a tagjai a magyar tu­dós társaságnak, összesen 46 névből áll. Révai ajánlotta: „Becsületbeli tagokul“ a főrendek közül Gvadányi József grófot és Ráday Gedeon bárót, az egyházi rendből Molnár János és Majláth Antal apátokat és Nagy Jánost, a nemesi rendből Bar­csay Ábrahámot, Báróczy Sándort és Ka­zinczy Ferencet. ..rendszerint való tago­kul“ a következőket:­ Balogh Sándor, Bá­rány Péter, Bácsányi János, Benke Mi­hály, Benyák Bern­át, Bola Márton, Csé­­pán István, Decsy Sámuel, Dugonics András, Fábchich József, Földi János, Göböl Gáspár, Görög Demeter, Gyöngyösi János, Horváth Ádám, Illés János, Kere­kes Sámuel, Komjáti Ábrahám, Kovász­nár Sándor, Kovács Ferenc, Kreskai Imre, Mátyás István, Milesz József, Nagy­­váti János, Novák István, Péceli József, Rajnis József, Ráth Mátyás, Ráth Sá­muel, Révai Miklós, Rozgonyi József, Si­dik csoportjában a palesztínai kérdések rendezésének MacDonaldék arra az állás­pontra helyezkedtek, hogy a cionista te­lepülések számára több földterület a már megvásárolt területen kívül nem szerez­hető ,mert a bennszülött arab lakosság már szűkében van a megélhetése számára szintén szükséges földnek. Főképpen ez a rendelkezés az, ami a világ zsidóságát MacDonaldékkal szemben megmozgatta és talpraállította, noha az egész angol sajtó helyesli a kormány álláspontját. Nekünk, magyaroknak semmi közünk ahhoz, hogy az angol kormány miképen tartja jónak a palesztínai kérdés rende­zését, hiszen nem fűződik semmi érde­künk hozzá. Ami bennünket érdekel, az MacDonaldék tisztán nemzeti, angol biro­dalmi érdekeket szolgáló politikája; a szocializmusnak nemzeti iránya, amely­ből hiányzik minden kótyagos, nemzeti érdekeket megvető, ostobán nemzetközies­­kedő zsidó elem, ami nálunk egyik fő jellemvonása a különböző Ernők, Jaka­bok, Illések, és Mórok vezérlete alatt álló marxista szociáldemokrata pártnak. Gondoljunk csak arra, hogy 1918 októ­berében, amikor még sok minden ment­hető lett volna Magyarország érdekében, Jászi Oszkár és mások tanúságtétele sze­rint Garami-Grün Ernő, mint a szociál­demokrata párt „államférfias képességek­kel“ felruházott vezére a Nemzeti Tanács­ban mindenáron azt akarta keresztül­vinni, hogy már első kiáltványukban mondjanak le Magyarország területi in­tegritásáról A­ztán itt van ugyan® cs­im­agry'iTv Tiszáézi m­arsista szociáld­em­o­­krata vezérnek folyó évi március havá­­ban a cseh „Nova Svoboda“ című lapban Masarykot ünneplő cikke, ami ugyan­olyan felháborodást váltott ki minden jóérzésű magyar emberben, mint Welt­­ner Jakabnak, a „Népszava“ szerkesztő­jének legutóbbi prágai szereplése, aki hangos szóval ünnepelte és dicsőítette a „csehszlovák köztársaság demokráciáját“, amelyben éppen a cseh szociáldemokra­ták képviselik a legádázabb magyargyű­­löletet. Milyen más ezzel szemben MacDonald­mai Kristóf, Szabó Dávid, Tolnai Sán­dor, Tóth Farkas, Verseghi Ferenc, Vi­­rágh Benedek, Őri Fülöp. Révainak ezek voltak a jelöltjei és ami­kor Pilánuma megjelent, jöttek a kifogá­sok. Kifogásolták, hogy Balog Sándor, Fábolich József és Nagyváti János neve ismeretlen, ellen­ben nem szerepelnek olyan ismert nevek, mint Paintner, Már­­tonffy vagy Sándor István és hogy mel­lőzte Révai Korányit, Simonchicz Incét, Koppi Károlyt, Endrődi Jánost. De mel­lőzte a lista Fejér Györgyöt, a Codex Diplomatics, e hatalmas történelmi for­rásmunka szerzőjét is, mellőzte Teleki József grófot, Orczy Lőrinc bárót, a tu­dósok közül Ber­kő Józsefet és Veszprémi Istvánt. Ezek voltak a legfőbb kifogások Ré­vai listája ellen. Ha száznegyven esztendő távlatából most olvassuk el ezeket a ne­veket, be kell vallanunk, hogy a kiha­gyottak között éppen annyi az ismeretlen név, mint ahány kitűnő ember neve fele­désbe ment Révai jelölte­ közül is. Mert például Ráday Gedeon báró nem tévesz­tendő össze unokájával, a későbbi királyi biztossal és a becsületbeli tagul ajánlott Nagy János neve viszont úgy ment fele­désbe, hogy az a szép utca, amelyet Bu­dapesten elneveztek róla, azóta Benczúr Gyula­ utca nevet, kapott, mert nyilván nem tudták, ki is lehetett ez a Nagy Já­nos, akiről valaha utcát neveztek ell Bu­dapesten. Ha tudjuk, hogy Simai Kristó­fot és Benyák Bernátot, a kor legkiválóbb drámaíróinak tartották, viszont igazán sok olyan név szerepel ebben a névsor­ban, hogy talán Szinnyey negyvenezer magyar írójától gyűjtött könyvét kellene átlapoznunk, hogy mindenkiről megtud­juk: ki is volt valóban! A legfőbb kifogás kétségtelenül az volt, hogy Bessenyey György nem szerepelt ebben a névsorban. Révai jelentősebbnek tartotta Péceli József költészetét Besse­­nyeynél. Érdekes például, hogy a szegedi pantheon­ban most e kor férfiai közül öt­nek szobra kapott, helyet: Bessenyey Tárcajegyzetek irta: Szürke Pál RÉGI VITÁK Künn kopog az eső, őszi nap ül a tájon. Az ember találomra levesz a könyves­polc tetejéről valamely kötetet. Esztendők során gyűlnek a könyvek; néha garmadával vásárolja az ember s mert mindig a friss könyvet keresi: egész sereg könyv o­l­vasa­tlanul pihen a polco­kon. Mire az ember megidősödik s már tízezernyi lesz a könyv a házban, egyre növekedik az adóssága: mind több és több lesz az olvasatlan könyv. Mentől több könyve van valakinek, annál valószínűbb, hogy nem mindnyáját olvasta. Ilyenkor őszi esőben, csendes estén, adósságot fizet az ember, így kerül elő Csaplár Benedeknek, a tudós piaristának három kötete rendtár­­sának, Révai Miklósnak életéről. Kár volt el nem olvasni ezt a könyvet eddig is; a legérdekesebb életregények egyike. 1886-ban jelent meg, ki tudja, mi­óta van nálunk, s ahogy most olvasom, lenyűgöz a harci hevület szenvedelme, amely Révai életét fűtötte. Micsoda harcai volta­k, milyen küzdel­mei, mekkora bátorsága, hogyan és hány­szor alkudott meg mégis az élettel, mily sokat álmodott, mily keveset ért meg és hogyan valósult meg mégis szinte mind­az, amit elgondolt! Milyen harca volt például a Jámbor Szándék körül? 1790-ben vette fel Révai a magyar tudós társaság gondolatát, így született meg az a Plánum, hogy a nem­zet azokat a fiait, akik a magyar tudo­mány, nemzet, nyelv és műveltség ügye körül különös érdemeket szereztek, tün­tesse ki a tudós társaság tagságával. Ré­vai össze is állította a kandidánsok név­sorát és ekörül keveredett azután az a vita, amely szinte esztendőkig tartott, György költőé, Révai Miklós nyelvtu­dósé, Verseghi Ferenc költőé, Ürményi József kultúrpolitikusé, Virágh Benedek kiöltőé, s hogy ez öt közül Révai kettőt mellőzött, akik közül viszont Ürményi József neve a maga korában egyetlen ki­fogásolónak sem jutott eszébe. Révai terve akkor nem valósult meg, csak éppen negyven esztendő múlva, ami­kor megszületett a magyar tudós társa­ság. Révai jelöltjei közül csak Kazinczy, Bacsányi, Görög és Simai érték meg az Akadémia megalakulását, amelynek az­tán tagjai is lettek, amidőn az 1831-ben valahára életbe léphetett. Ne hi­gyjük azonban, hogy az Akadé­mia megalakulásakor nem ismétlődött meg ugyanaz a kritika, amely Révai Plá­­numát is érte. Az Akadémia ugyan csak 1830-ban alakult meg végleg, de amikor Széchenyi István nagylelkűségéből és a többi alapító lelkesedéséből az anyagi alap meglőtt, a nádor, aki a felállítandó Akadémia pártfogójául volt­ kijelölve, 1827-ben kinevezte azt a választmányt, amely Teleki József gróf elnök élete alatt az Akadémiát megszervezte és amelynek tagjai tulajdonképpen az első akadémi­kusok voltak. "• . . Széchenyi István gróf, Vass Ábrahám, Andrássy György gróf és Károlyi György gróf mint első alapítók mellett a követ­kező huszonkét tudósból állott ez a tes­tület: Bartal György itélőmester, Benő Ferenc egyetemi tanár, Budai Ézsaiás re­formátus szuperintendens, Bitnicz Lajos szombathelyi tanár, gróf Dessewffy Jó­zsef, Döbrentei Gábor budai alkotmány­­biztos, Eresei Dániel debreceni tanár, Fe­jér György egyetemi könyvtár-igazgató, Guzmics Izidor pannonhalmi benedek­­rendi tanár, Horváth Er­dre pázmándi plébános, Horváth István múzeumi könyvtárnok, Horváth János vár. püs­pök, Jankovics Miklós, Kazinczy Fe­renc, Kiss János evangélikus szuperin­tendens, Kisfaludy Sándor, Kövy Sándor pataki tanár, Kulcsár István, báró Med­­gyánszky Alajos, „Schedras Lajos egye- s ■% / '* j. {,'''■!» AJ t )\j' J 'í J I ~ / # ,,UY L ss­za« Pgy SLJ mM M WLa mm ml m IfeJ mncplilLll IJJaApiii Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. f KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Fiankat ár«: TÚRI BÉLA Xl­ évfolyam 249. szám # Szombat ♦ Budapest, 1930 november 7. -------------------—________________________—___________—______________________________________________________________________—------------------------——— Lapunk mai száma 32 fillér ■■ - WT tortént? Bethlen^s^tig^r^ miniszterelnök Hivatalosag^jraaDMA­lták Boris ki­rály és királyné ellen intézett 'fComm­unista merénylet hírét Emlékünnepet tartottak Tisza Ist­ván halálának évfordulóján Megrendítő részletek kerültek nyil­vánosságra az anconai földrengés okozta borzalmas katasztrófáról Csirájában meghiúsult a görög forradalmi összeesküvés a A Katolikus Női Párt a Keresztény I­­ Községi Pártot támogatja I (­" A bulgár királyi pár diadalmenet­ben vonult Szófiába I Pangalos volt görög diktátort le­tartóztatták A török hivatalos jelentés meg­állapítja, hogy a magyar—török barátság hatalmas tényezője a békének Az Országos Pázmány Egyesület résztvesz a nemzetközi katolikus írószer­vezetek munkájában Leleplezték Pethes Imre síremlékét Ünnepélyesen iktatták be Baróthy Pál ügyészségi elnököt hivata­lába Agent provocatőrök rendezik az egyetemi verekedéseket Gödöllőn felavatták az Egészség­házat A fővárosban olcsóbb lett a sertés­hús " Venezuelában kitört a forradalom ötven vagon kokszot adományozott a főváros szegényeinek a Gázmű­­­vek igazgatósága ! A bérbeadó gazdák mozgalmat in­­­dítottak a bolettajárv­ény meg­változtatására Csehországban elfogadták a búza­­keverési javaslatot A német gazdák eladósodása 146 százalékkal nagyobb, mint béké­ben volt Vasárnap lesz a Ferencváros—Hun­gária derby-mérkőzés Tíz hónap alatt 25 százalékkal több inzolvencia fordult elő, mint tavaly A szélhámos Rónai Nándorné bün­tetését négyévi fegyházra emelte fel a Tábla

Next