Nemzeti Ujság, 1931. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-01 / 1. szám

.___________Teljes heti rádióműsor-melléklet • E ■■■:?«■■" ■a nemzeti iis»« szHrrti JL 1 BLaL*JL UJ Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ^ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ^ Főmunkatárs: TÚRI BÉLA XIII. évfolyam I. szám + Csütörtök ♦ Budapest, 1931 január 11. ,4% *.= ———= ' \ ' SSkan.v ——.................................. SiiBggagygá Óév és Újév Irtai Bangha Béla S. J. Megint temettüjik. Megint elsülyedt egy év az idők sírjában. Mint a hullám az óceán közepén, zarajlott, háborgott, domborodott, hetvenkedett az 1930 s a következő percben elmúlt, elnyelte a völgy, csak emlékek maradtak belőle, azok is elvesznek hamarosan. Elment az 1930, ahogy elment annak idején a 29, meg a 19, meg a 14, meg az 1900, meg a 67, meg a 48, meg az 1711, az 1686, az 1525 s mind, mind, mind az évek, a nevezete­sek és az eseményteleneik, a ragyogók, a sötétek s a szürkék. Ahogy elmentek a honfoglalás évei, vagy a cézároké, vagy a fáraóké s a pátriárkáké. Mindenik volt, élt, ígért é­s mindenik csalt és meghalt. Uj emberek születnek mindegyikben, uj tehetségek lobbannak fel, uj aggok nyúl­nak a vándorbothoz a végső nagy útra, uj divatok, gondolatok, áramlatok, har­cok, megbékélések, akarások s lemondá­sok tarkálnak valamennyiben. A világ­­történelem: évek születése s évek temet­kezése.• Ilyenkor látszik meg az embereken a világnézeti elkülönöződésük. A hivő em­ber az évfordulón magába száll s imában köszöni meg az Istennek, amit egy éven át tőle vett, és imában kéri az Úr áldását az új évre. A hitetlen megborzad a gon­dolatra, hogy egy évvel megint rövidebb lett az élethez való reménye s hogy erre ne kelljen gondolnia, eszement dorbézo­lásban rúgja keresztül a Szilveszter­éjszakát. Akinek pedig nincs világnézete — akad ilyen is jócskán —, az nem gon­dol semmit. Boldog újévet kiván egy-két ismerősének s gondolat, illetődés, eszmé- lődés nélkül megy neki az uj esztendő­nek, amelyet éppoly céltalanul és eszmét­­lenü­l fog lemorzsolni, mint a múltat. El­igazodni a nagy forgatagban, megérteül a múló időt a végtelenhez való viszony­latában csak az tudja, aki hisz az Isten­ben, az élet céljában s abban az örökké­valóságban, amelynek ez a múló lét csak épületköve. Újév elején minden üzletember progra­mot csinál. Várjon hány ember csinál ma reggel programot az új évben a saját egyéniségének alakítására is? Hány ren­dezi el jóelőre a gondolatait, a számítá­sait, a teendőit, kötelességeit? Hány tudja, hogy az új év sokat emlegetett bol­dogsága elsősorban tőle magától függ? S hogy a jókívánatok meghiúsítója, a bol­dog új év megölő,de ő maga szokott lenni? A mai embert hozzászoktatták, hogy mindent kívülről várjon, mindent mástól reméljen. Követeljen. Örökké jogról be­szélnek neki, kötelessége mindig csak másnak van vele szemben. Kötelessége van az államnak, a társadalomnak, köte­lessége a felebarátnak; kevés ember látja be, hogy a jogok mindig viszonosak, egyensúly és béke csak úgy van, ha min­denki épp úgy érdeklődik a kötelességei, mint a jogai iránt.• A magyar új év, hisszük és reméljük, a szociális munka jegyében fog állni. Ez a legégetőbb politikai program, a leg­sürgősebb kultúrfeladat, a legelső reví­ziós kötelesség. Ne álljon ki vezetőnek, aki min­den előtt ezen a téren alkotni, se­gíteni nem tud. Revízió alá kell venni egész gazdasági életünket, szembehe­lyezkedni tudatosan és következetesen a merőben mások munkáját kamatoztató plutokráciával. Párt- és osztálytekinte­­tek nélkül munkaalkalmat kell nyújtani minden dolgozni akarónak, a keresztény etika és társadalomtudománynak ná­­j­­unk még ki nem­ aknázott elvei: szítlott egészségesebb és igazság­­abb súlyt teremteni város és falu, föld és tőke, munkás és vállalkozó, férfi és nő, gazdag és szegény között. Esztelen szó­­csaták, pártszenvedélytől s talán egyéni érdektől fűtött botránylázak helyett szo­ciális kereszténységet kell a közéleti munka homlokterébe állítani. Nem sza­­bad,­hogy jövőre ilyenkor ugyanilyen sötét és aggódással teli karácsony sza­kadjon ránk: ez a feladat. * Persze ez annyit jelent, hogy a ma­gyar újévbe mindenekelőtt több etikum kell és több tisztánlátás. Paposan hang­zik, de nem­ paposan is úgy van: jóknak kell lennünk s jobb lesz az életünk is. A 19-ik század dőre racionalizmusának ret­tentő tévedése, hogy csak tudni kell s ez elég a boldogulásra. Ez a balhit lett min­den mai nyomorúságunk forrása. Nincs nyomorultabb és világnyomorítóbb em­ber, mint aki tud, de jellemtelen s er­kölcstelen. Jobb Magyarországot teremteni annyi, mint jobb magyarokat nevelni. Ezért nem magánügy a vallás, hanem első­rendű közügy. Ezért nincs igaza a vö­rös munkásámításnak, amikor pazarlás­nak tekinti a templomépítést (a bárok, mozik, mulatóhelyei ellenében nem szö­gezi oda a düledező Rókust, csak a ke­resztény templomok ellen!) s nincs igaza a kényelmes, polgári radikalizmusnak sem, amikor lekicsinylően vagy éppen ellenségesen kezel minden lelkipásztori, vallásvédő, erkölcsnemesítő munkát s ezerszer többre értékel egy táncosnőt, egy bohózatírót vagy boxbajnokot, mint azokat a névtelen hősöket, akik családi otthonok csendjében, poros iskolaszobák­­ban, templomi szószéken, gyóntatószék­ben vagy püspöki katedrán dolgoznak a lelkek nemesítésén. A legfölségesebb em­beri értéknek, a krisztusi etnikanak és lelkiismeretnek elmélyítésén, amelyen végeredményben az egyes ember boldo­gulása s a társadalom egyensúlya nyug­szik.• Karácsonyi ü­zen­etében bejelentette a ájr !'-Ttv- Of-an k*:rter •let fog ’ aj... •/ eswiifc. « a ElzgoMR eweb/setani­­rdi. jtint minden pápijárörlevelet, úgy bizonnyal ezt is félre fogják magyarázni, cd vasitlanul csatázni fognak ellene, had­­üzengnek fogják tekinteni. S mint min­den pápai megnyilatkozásnak, ennek is az lesz a végeredménye, hogy akarva­­nem akarva az egész világ kénytelen lesz foglalkozni a benne fölvetett problémá­val. Ami mindenképpen hasznos dolog lesz. Sehol a hitmentes liberalizmus szé­gyenletesebben és tragikusabban le nem vizsgázott, mint a­ házasság s a család szent értékeinek megőrzése terén. Sehol Újévi cikk írta: Zolgon István Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, engedjék meg, hogy felhívjam becses figyelmüket arra az évenként csak egyet­len egyszer előforduló tüneményre, mi­szerint :Január elseje van. Amivel nem azt­ óhajtottam mondani, hogy Önök ezt a dátumot talán nem tud­ják elaggé méltányolni a maga naptári és zsebkiürülési jelentőségében, itt egész másról van szó. Szó van ennek a napnak jelentőségéről annak., ., kellemes össze­köttetésnek szempontjából, amely­, össze­köttetés az újságolvasó és az újságíró társadalom között fennáll. Újév napján mindenki, aki­ komolyan veszi az újságcsinálás mesterségét, a tudása legjavát óhajtja a közönségnek nyújtani. A költő a legszebb versét, a politikus a leggyújtóbb hatású vezércik­két, a riporter a legérdekesebb tudósítá­sát a leégett adóhivatalról, amely, ha esetleg véletlenül nem égett volna le, tőlem egész nyugodtan leéghet, na mind­egy, elég az hozzá, hogy mindenki a krémjét akarja adni annak, amit tud. Mit tehet ennélfogva a magamfajta száraz és szinte kizárólag tudományos megfigyelésekkel foglalkozó szobatudós? Valami egész korszakalkotó és, egész kivételes tudományos megfigyelését kell közölnie ?, nyilvánossággal. És én, bol­dog, százszorosan boldog ember, abban az utolérhetetlenül kellemes helyzetben va­gyok, hogy ezt meg is tehetem. Rájöttem ugyanis az életnek — nem, ez nem is jó, ezt ilyenkor nagy­ betűvel kell írni —, az Életnek egy eddig teljesen elrejtett tit­kára. Azaz: nem annyira titkára, mint Titkára. És ez a Titok olyan súlyos, olyan jelentőségteljes, hogy kénytelen vagyok itt új bekezdést eszközölni. Rájöttem, hogy­ az Életben nem a nagy feladatok megoldása kerül a legnagyobb erőfeszítésbe, hanem a kicsiké. Ha ez ugyanis nem így volna, akkor az Emberiség nem oldaná meg állandóan a nagy problémákat és nem hagyná a kicsi­nyeket örökké megoldatlanul. Mert, hogy csak egyetlen példát mond­jak: mi nehezebb? Új cipőpertlit venni, avagy estéről-estére kínosan és letöredező körmükkel bogozni ki a régit, sőt esetleg nem is bogozni, hanem úgy húzni le, ahogy van, összecsomózva, viszont azon­ban reggel hétrét görnyedve, c­ipőhúzat elhajlítva, véres verejtékkel erőszakolni belé a lábat, szintén összecsomózott álla­potban, mert kibogozni már n­incs idő? "Ugye, hogy uj, permit vetni lényegesen könnyebb? Na, de viszont ki vesz? És vajjon mi könnyebb: felkelni az ágyból, elővenni az íróasztal fiókjából a zsebkést és azzal vágni fel az ágyban ol­vasott­ könyvet, avagy ahelyett addig nyújtózkodni, amíg az ember el nem éri az ágy melletti éjjeliszekrény túlsó végén a gyufatartót, abból kihúzni egy szál gyufát, azzal próbálni felvágni, de az nem sikerül, mert a gyufa mindig eltörik, ennélfogva úgy megoldani a problémát, hogy az ember először egy óráig keresi a körömreszelőt, de azt se találja, ennél­fogva egy boldogújév-levelezőlappal igyekszik a lapokat szétreszelni, de az is csak egy darabig megy, mert a­ lap éle le­kopik, összehajlik és puhánnyá zsugoro­dik, ennélfogva az ember a végén úgy ol­vassa a könyvet, hogy nem, vágja fel, csak úgy szétnyitja és belenéz alulról fel­felé, ezen eljárás által el tudva olvasni az egyes oldalak alját, de a tetejüket, ahol a lapok össze vannak nőve, csak úgy találgatja, hogy vájjon oda meg mi lehet nyomtatva? Hát tessék mondani, nem könnyebb ab­ból az ágyból felkelni? Na, de viszont ki kel fel? Avagy, hogy ugyancsak a felkelés pro­blémájánál maradjunk: amikor arról van szó, hogy valakinek reggel hatkor el kell utaznia egy hivatalos ügyben Nógrád­­agyagosra, ott az állomástól még két óra hosszat zötyögtetni magát egy paras­zt­­szekéren, elintézni valami nagyon kelle­metlen dolgot, ázni, fázni, visszalötyögni az állomásra, ott várni másfél órát a leg­­közelebbi vonatra, végül is hazaérkezni éjszaka kettőkor, akkor mi az ember első gondolata? A zötyögés, ázás, éhezés, elintézés, vára­kozás,­ utazás, ami egy egész napig tart, vagy az ötórai felkelés apró kellemetlen­sége, ami csak egy pillanatig tart? Mi könnyebb? Egy töltőtollat megtöl­teni tintával, vagy nyomogatni, m­ésel­­getni, vakargatni vele a papírt, hogy hátha talán még ki tud az ember szeki­­rozn­i belőle egy cseppet, ami éppen elég volna ,és akkor ráérne az ember megtöl­teni legközelebb? Mi nehezebb: leugrani a száguldó villa­mosról, a kapott evanggal még felsza­ladni a járdára, ott nekimenni egy rend­kívül erélyes urnak, összeveszni vele, provokáltatni, nyolc napon túl gyógyuló vágást szenvedni a bal pofacsonton, avagy ehelyett elmenni a villamossal a sarokig és onnan visszagyalogolni öt há­zat? Mi könnyebb? Leülni az előszobába gondosan odakészített székre, avagy fel­húzni a hócipőt állva, megtántorodva, majd nekiesve a falnak? Mért húzza mégis az emberiség kilencven százaléka állva? » Miért, van továbbá az, hogy ugyanaz a molibajnok, aki olyan könnyű lélekkel határozza el magát arra, hogy, egy csuézkajármű­vet felcipel egy hatemeletes dombra, huszonötször egymásután, a leg­síkosabb és legnehezebb pályán, -­ hogy mondom ugyanaz a ródlibajnok nem hajlandó megmászni a ródlizás előtt két emeletet a legkényelmesebb lépcsőn, mi­kor a kapuban észreveszi, hogy otthon­felejtette a zsebkendőjét, hanem inkább kiteszi magát ama nagy technikai ravasz­ságot követelő pótmegoldásoknak, ame­lyekről bővebben lyílu" tt .// iitinep.­. hasábokon nem kív 0l amelyeknek mibenlétét mindenki k meri, aki valaha is zsebkendő nélkül kiált f­ódlizni? Miért hajlik az orr:szer a Nyugati pálya­udvar elött kétrét a villamoson, acélból, hogy fordított fejtartással, alulról felfelé le tudja olvasni a pályaudvar órájáról a pontos időt, de rosszul, mert részint a fejébe ment a vér,­részint, mert rá van fagyva a pára a.­ vítTátádS­kor csak ki kellene gombolni a kabátját és megnézni,a zsebóráján, hogy hány óra van? Mért van az,­­ hogy amikor az ember lábáról éjszaka lecsúszik a plümó, akkor az ember először csak nyálkál egy dara­big a­ levegőbe, mint a tenger vizébe a zsákmánykereső vak polip, majd nem tudva hirtelen meghatározni, hogy merre van az ágy feje és merre a lába, a leg­vadabb és komplikáltabb körforgásokat végzi­ és végül is elalszik újra úgy, hogy keresztbe csüng le róla a paplan, a h­osz­­szantu­k végével a földön, a rövidebbikkel az, ember kupacba göndörített teste ahelyett, hogy az ember odanyúlt vol­n, éjjeliszekrényére, meggyújtotta volt,é­s lámpát és tiszta helyzetet teremtve, f­el­­kotorta volna a­ földről a promót, amely­ről az ember ilyenkor inkább hajlandó azt képzelni, hogy elveszett? És ki tudja, hány ilyen példát tudnék még felhozni, ha nem volna az az átko­zott rossz szokásom, hogy írás közben mindig cigarettázom és már nem tudom hova szórni a hamut, ugyanis az az újság­papír, ami itt fekszik előttem az őszi fi­ton, már tele van cigarettacsutakkal, két helyen ki is van égve, sőt a papírkosaram is, amibe szintén beledobtam egy csuta­kot, az is gyanús nekem egy csöppet, mintha égne, abba is bele kell önteni vagy egy pohár vizek . Mindez persze nem történt volna meg, ha felállok innen az iróai dífll mellől és elhozom a másik, asztalomról a hamu­tartómat, na de kiváncsi vagyok, hogy az én helyemben ki hozta volna, el? Lapunk mai száma 24 fillér Mi történt? Érdekes riport Luovainról, az ősi egyetemi városról, ahol az örökös király tanul Az ország minden részéből üdvözöl­ték a Nemzeti Újságot a köztiszt­viselők érdekében indított ak­ciójáért Wilson magántitkárnője folytatja a békeszerződésekről írt érdekes cikksorozatát A szovjet végrehajtó bizottsága egész Oroszország területén megszün­tette a m­aján fö­l­d t­u­laj­d­o­n­t A Tudományos Akadémia megfes­­tett Prohászka püspök képét Rothermere lord újévi üzenetének tolmácsolására kérte fel a Ma­gyar Revíziós Ligát Egy magyar tudós találmányával előre kiszámítható a földrengések ideje ötvenéves jubileumát üli a Magyar Távirati Iroda A spanyol kormány a képviselővá­lasztásokat március 1-re tűzte ki Kétszázhatvan millió aranykorona a valorizálásra bejelentett élet­biztosítások tényleges aranyér­téke Bécsben is állítottak fel irodát - hadikölcsönvalorizációs szélhám­­­sok Amerikában folytatódtak a baj^­bukások Válságba került a White Star angol hajózási vállalat Egy Magyarországról szóló /4«sa könyv feltűnő , ál­­avában *011'' ’ ” .*t*^....Szszeg •*.*&!?.« Marcell hagyatéka aukció cerul : IKE' ' •'del,­ a fizetésképtelenségek a az elmúlt év folyamán nép örül, hogy túl van a* 19.wa * esztendőn Akn­abot, a de­flo racia nagy politi­­tkk­-b° -’’nyj! vb dagadt az Ous-Abodottk!A vilapata rosszak-AA

Next