Nemzeti Ujság, 1931. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-01 / 26. szám

2 Ez a gyűlölködő cseh szellem mérgezte meg az osztrák népnek eredetileg jó­szívű, barátságos, kedélyes lelkületét és tette, úgyszólván, elviselhetetlenné reánk nézve a helyzetet. Ez a cseh szellem él ma Prágában és irányítja egyoldalúan gyű­lölködő munkáját úgy Genfben, mint a világsajtóban ellenünk. Ez a cseh szellem dolgozik ma is Bécsben, felhasználva az austro-marxizmus politikai céljait és bé­nítva az osztrák nemzet öntudatos maga­tartását. Az osztrák és magyar monarchia gaz­dasági adottságában biztosítéka volt Közép-Európa gazdasági rendjének. A versaillesi szellem gyűlölködő vámrend­szerrel folytatja háborúját. Farizeus el­gondolása lenyeste rólunk az ipari ön­állóság eshetőségeit nyers­anyagkészle­teink tekintetében és nem akarja biztosí­tani az életet, amikor agrártermékeink kivitelét ellenséges vámpolitikájával egyenesen lehetetlenné teszi A magyar külpolitikának vitán felül való érdeme, ha áttöri ezt a sáncot és életet, levegőt biztosít a gazdasági meg­élhetés kérdésében. Magyarország gaz­dasági terményeinek Ausztria volt századokon keresztül a kiviteli piaca. És Ausztria ipari termékei itt találtak ná­lunk századokon keresztül apáról fiúra szálló meggyőződéses vevőket. Ez a szá­zados történelmi folyamat lehet egyedül az az új állomás, amely a jövőben is be­töltheti a maga történelmi hivatását. Az új vámpolitikai rendszer a bevált tapasztalatok mesgyéjén szolgálhatja csak egyedül nemzetünk érdekét. A fran­cia külpolitikának, ha nem akarja min­denáron elősegíteni az osztrákok csatla­kozását Németországhoz és ezzel növelni vélt ellenfelének erejét, a kisantant álla­mait fel kell világosítania, hogy az osz­trák-magyar gazdasági közeledés az ő politikája szempontjából is parancsoló szükségesség, mert egyedüli útja Európa gazdasági rendjének. A cseh vámpoli­tika nem állhat útjában ennek a százados folyamatnak. És ezért érezte úgy az osztrák, mint a magyar nép a bécsi találkozás súlyát és jelentőségét. Agrártermékeink útja a Balkánon keresztül és a Balkánra nem dgwr-briteertftster A délkeleti agrárálla­mok érthető féltékenységgel állnak en­nek útjában saját érdekeik szolgálatá­ban. Az ipari államokban is súlyos ne­hézségeket jelent a mutatkozó agrárőrü­let. Az a tétel, hogy mindenki kivitelét akarja biztosítani és behozatalát korlá­tozni, a maga szélsőségében fenn nem tartható. Az ipari államok agrárőrülete akadály ipari termékeiknek kivitele kér­désében. Mert csak nem tételezhető fel, hogy akár Ausztriának, akár Németor­szágnak ipari termékeit tárt karokkal fogadja az az agrárállam, amelynek agrárterményeit az ipari államok a ha­táron bosszantóan kicsinyes, de érdemé­ben mindig csak gátló rendelkezésekkel feltartóztatják. Amint az ipari államok­ban a mindenáron való agrár önellátás tétele csak bajokat jelent, éppen úgy ál­lítom, hogy a szükségszerűen agrárállam mesterséges iparfejlesztése sokkal több bajt csinálhat, mint intenzíven fejlesz­tett mezőgazdaság eleve biztosított kivi­tellel. Nekünk elsősorban a mezőgazdasági iparra kellene a súlyt fektetnünk és munkaalkalmak teremtésére ennek kere­tében. Az egészségesen fejlődő mezőgaz­daság fejlesztett mezőgazdasági iparával el fogja tudni helyezni kenyérkereső tö­megeinket, amely szerepel a mestersége­sen fejlesztett, állandóan tengődő, nem versenyképes ipar magában véve teljesí­teni képtelen. Szerintem ez az egészséges fejlődés útja. Az empirikus tapasztalatokat nem igen pótolhatja semmiféle új elmélet. Mert az élet leszűrődött igazságai sok emberi könny, munka és tragédia szü­löttei. A viszonyok változhatnak, a civi­lizáció haladhat, de ugyanaz az ember vívja a ma harcát, mint vívta a múlt _ - J _ f «­A - in mmX Mil­l­a f­a r/ «ei Egyenruhán, polgári öltönyön és báli díszruhák M Klímán Hl., Kossuth Lajos-u. 6 Nagy választék angol szövetekben NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 19. februári megvannak a maga empirikus igazságai, amelyeket sem Genf, sem Hága nem tud pótolni. Az osztrák-magyar monarchiát romba dönthették, de Ausztriának, Ma­gyarországnak gazdasági egymásrautalt­sága a romokból is igazságként kel fel és vezeti újból az illetékeseket százados — új állomás felé. Kiújult a nemzetiségi küzdelem Belgiumban Az elnyomott flamand többséget mint nemzeti kisebbséget kezelik . Németbarátok-e a flamandok? Brüsszel, január 10. (A Nemzeti Újság levelezőjétől.) A sürgönyök már beszámoltak arról, hogy Adolph Max képviselő meginterjúvolta a kormányt a múltkoriban, a pen­i egyete­men előfordult incidensekkel kapcsolat­ban. Aki távolról kíséri és figyelemmel az eseményeket, könnyen gondolhatja, hogy jelen esetben mindössze a nyelvi kérdésnek és ellentétnek egyik jelensége merült föl. Pedig ezek az újabb esemé­nyek is — mint annyi hasonló az utóbbi időben — sokkal mélyebb problémából erednek. Ami most Belgiumban forr és készülődik, az jóval több, mint nyelvé­szet, az már politika, nemcsak az ország belpolitikájának legsarkalatosabb és leg­lényegesebb pontja, de egyben az észak­­európai politikának is egyik legkénye­sebb jelensége. Belgium kisebbségi kér­dése, mondhatná az ember, de itt azonnal föl kell említenünk, hogy Belgiumban nincs kisebbségi kérdés. A százéves belga állam megalakulásá­nak pillanatától kezdve olyan területeket foglal össze, melyek közt nemcsak hogy hiányzik a közös történelmi múlt és ha­gyomá­ny, de melyek lélekben, szellem­ben, karakterben és mindenek előtt nyelvben is lényegsen különböznek egy­mástól. Ez a két terület Flandria és Vu­l­­lonia. Az előbbi sok századra visszamenő, önálló történelmével, irodalmával, művé­szetével, saját nyelvével, amely ugyan sokban egyezik a hollanddal, de mégis, mint külön idióma tekintendő. Ezzel szemben pedig ott áll Vallonia francia kultúrájával, francia temperamentumá­val és — amennyiben itt hagyományok­ról lehet beszélni — úgy inkább francia történelmével. A szó szoros értelmében egyik sem kisebbség a kettő, közül, a fla­­tmandok újabban ugyan rendkívüli mó­don szaporodnak, Vallóméban pedig­ Szinte napról-napra csökken a születések száma, de ezt az eltolódást kiegyenlíti a francia nyelv térhódítása, mely a fla­­mandok közül is sokat eltávolít tulajdon faji szellemétől. Nincs belga nép Nem szükséges most az okokat kifejte­nünk és megmagyaráznunk, hogy miért, de meg kell állapítanunk, hogy e két nép, mely a belga nemzetet alkotja, nagyon távol áll egymástól, vérmérsékletben is, kultúrában is, törekvésekben is, úgy hogy a nyugodt és békés együttműködés lehetősége szinte kizártnak látszik. Leg­alább is újabban mindinkább erősödik az ellentét közöttük és gyakran szinte ve­szedelmes kirobbanásokban mutatkozik a belga államegység hiánya . Ne tévesszük szem elől, amit az imént mondottunk: belga nép nincs. Van belga nemzet, mely a flamand és a vallon né­peiknek összetevődése. Reménykednek ugyan a politikusok, hogy idővel sike­r­ült fog létrehozni azt a belga nemzetet is, melynek kialakulásához az eddig eltelt mindössze száz esztendő — hisz csak eny­­nyire tekint vissza a belga királyság — természetszerűleg nem lehetett elegendő. Ha azonban figyelemmel kísérjük a fej­lődés mai menetét, egybeolvadás helyett inkább szélsőséges elkülönülést észlelhe­tünk. Nap-nap után olyan események zajlanak le, melyek kevés reményt nyúj­tanak a belga nemzet kifejlődésére. Hogy megértsük a nyelvészeti problé­mát, egészen röviden vissza kell pillan­tanunk az ország megalakulására. A mai Belgiumra, mint államra, elsősorban és mindenekfelett Angliának volt szüksége a végből, hogy egyensúlyozza a kontinen­sen a­­francia hegemóniát. Kiviláglott ennek a területnek fontossága Napóleon alatt, akinek bukásáig, 1814-ig Francia­­­országhoz tartozott a mai belga állam jó része és ez a tény katasztrofális nehéz­ségeket okozott az angol politikának Ezért is egyezett bele olyan sietve, hogy Napóleon bukása után Hollandia kebe­lezze be az országot. A holland-belga együttélés már természeténél fogva sem lehetett hosszú életű. A katolikus fla­mand lakosság nem tűrhette sokáig a protestáns uralmat, de még magának Hollandiának is­ több baja, mint előnye származott az újonnan megszerzett terü­letből. Franciaországhoz való vissza­csatolását Anglia semmiesetre sem enged­hette meg, így jött azután létre a mai belga királyság az 1838-ik esztendőben. Ha a mostani flamand panaszokat hall­gatjuk, úgy mindenekelőtt azon csodál­kozunk, amikor francia hegemóniát és zsarnoki elnyomatást hangoztatnak, noha, mint mondottuk, éppe­n a francia poli­tika ellensúlyozására igyekezett Anglia az új királyságot létrehozni. Ez a tünet viszont onnan magyarázható, hogy a huszonhat évig tartó (1814—1830) holland uralom oly gyűlöletessé tette a germán szellemet a nép előtt, hogy valósággal megváltás gyanánt üdvözölték Francia­­országot és miután a flamand nép nyelv­ben is az eddigi elnyomókhoz állott kö­zel, az uralom és hatalom az új király­ságban a vallóniai franciák kezébe jutott, akik siettek kisemmizni a flamand nép­­réteget és Franciaország felé mind szo­rosabb kapcsolatot kiépíteni. És itt térünk át a mai állapotokra. A flamandok német­barát­sága A világháború alatt a flamandok szem­ben a vallon népességgel, határozott állást foglaltak a megszálló németek mellett, mert így, ezek utján remélték önállósá­guk megszerzését. A vesztes háború után az egész németbarát, úgynevezett akti­vista mozgalmat hazaárulásnak minősí­tették és többeket a főbb vezetők közül in contumaciam halálra is ítéltek a belga hatóságok. Magától érthetődőleg ennek a kornak is megvolt az ellenhatása, mely jórészt napjainkig is érezhető. A mai flamand parlamenti párt, az úgynevezett frontisták, ugyancsak szélsőséges állás­pontot foglaltak el Eupén és Malmedi ügyében. Ezeket a területeket a békeszer­ződések elszakították Németországtól és Belgiumnak utalták oda. A revízió-kér­désben a frontisták azt az elvet hangoz­tatják, hogy Eu­gen-Maimed­it vissza kel­lene adni a régi anyaországnak és ter­mészetes, hogy ez a nagyon népszerűtlen vélemény még gyűlöltebbé teszi a pártot i®, de ártalok a flamandokat is, jóllehet, ezeknek csak kisebb része túlzóan német­­barátt A mai flamand nyugtalankodások és mozgolódások oka azonban legelsősorban a belga állam fönnállásának első pár év­tizedében keresendő. Akkor, noha a fla­mand nem volt kisebbség az országban, államnyelv mégis csak egyedül a francia lett, a törvénykezés, hadsereg nyelve francia, a hivatalos tárgyalások fran­ciák; a paraszt flamandnak, ha katona­sághoz került, francia nyelvű tiszt, altiszt parancsolt olyan nyelven, amit meg sem értett; a bírósági tárgyalásokon fölolvas­ták a vádlott előtt az ítéletet néha anél­kül, hogy az egy szót is értett volna be­lőle. Sőt gyűlölet és megvetés nyilvánult meg minden iránt, ami csak flamand volt, ilyenekkel gyakran szóba sem állottak; az állami tisztviselők Flandria szívében, ahol tehát egyetlen francia sem élt, csupán a francia nyelvet használták és a csak flamand nyelven beszélő népet szóra sem méltatták. Sokáig uralkodott ez a rendszer; a fla­mand nép lassú mozgású és nehézkes, ve­zetői is hiányoztak. De alapos is ez a flamand és amikor ráeszmélt a nap-nap után véri­gsértő inzultusokra, hallatlan szívóssággal és kitartással fogott hozzá, hogy elsikkadt jogait visszaszerezze. Fla­mand iskolákat, flamand hadsereget, fla­mand hivatalt akartak, ezt kívánták első lépés gyanánt a nemzeti függetlenség felé. Azóta a legtöbbet már el is érték. Ta­valy nyáron zajlott le annak a flamand közbakának pere, aki megtagadta az en­gedelmességet és nem hallgatott tiszt­jére, mikor az franciául parancsolt reá. A szenzációs per a vádlott felmentésével végződött, a bíróság kimondotta, hogy flamandok csak flamand parancsszót kö­telesek elfogadni. A kétnyelvű Belgium A másik fontos kérdés volt a flamand­­nyelvű főiskola Ilyen még mindig nem állott fenn az országban. Hosszas har­cok után nemrégiben sikerült kivívni, hogy megkapták a genti egyetemet, hol most csupa flamant tanár tart flamand nyelven előadást. A lényeges pontok te­hát megvalósultak a flamand kisebbség, illetőleg az elnyomott flamand többség érdekében. Mert ők többen vannak, mint a vallonok. Az ilyen csatározások azonban túlságba mennek. A fölébredt nemzeti öntudat most kezd megmámorosodni az elért ered­mények láttán és gyakorta, mintegy pro­­vokálólag újabbnál újabb követelésekkel áll elő, ami az idegenek előtt sokszor Ingyen megküldjük Önnek hogy kipróbálhassa­ a világhírű dr. Mo­­risson borotvapengét, ha címét velünk közli és portóra 20 fillér bélyeget beküld. Kozmod­émia IL­T, VII. Hermina­ut ,6/b. 15 napos szenzációs olcsó Itbu­ ralis!! Duplahurkos padlószönyeg_____r 25~ CSry»B»» S00 * *00 P 38.— 850 * 8S0 f 60.— Valóm la Boutleszőnyeg , 4»,­800**00 P Cteyanaz 550x250 P 75.— Marnaszőr gyapjú la Bouele m.— 800**00 P w«l Dtryanu 850 * *50 P OS.­. 4001 800 P 180.— Süppedő la Velourszönyeg 55,­*70 * 180 P ** ** Ugyanaz 290 r190 P 66—. 840 * *40 P 105.— Gyapjú flxminster szőnyeg 40,­140 x 200 ... P Ugyana* 300 x 200 P 95 — 340 x 240 P 145.— Süppedő la velour ügyelő . 5,­rojtos, gyönyörű perzsam­in­tikban ... _ — P w Ugyanaz esezekötőben P 11.50 Duplahurkos in ügyelő szőnyeg p 4­ 53 Om­latturkos la futószőnyeg *» e 3-M Ugyanaz 90 cm szélességben P 6. Erős spárga In strapa fut(U«»_p 110 Ugyanaz »0 cm P 8.— Cinaminie pamlagátvető, rojtos­z.pl 4* Gyap­u la carocal átvető 49.— Szövetgarnitum­, 2 ágy­, 1 asztalterítő 22~ la Gobelin P 82—­ la Säten P 86-­Perisaszőnyeg lmnb­icio megtévesztően Hasonlít a valódi perzséhol 9 5 x 185 P 19.— 90 * 165 P 80.— 90 * *85 P 42— 90 X *75 P 66.— 90*850 P 68.— 180 x 300 P 1­21— 160 * 300 P ItHl— *00 X 300 P 120.— 840 * 340 Pl 70.— Továbbá az Összes raktáron lévő cikkek a leltári kiárusítás tartama alatt soha nem létezett olcsó árak mellett kerü­lnek eladásra Grünfeld Testvérek szőnyegvagy kereskedők Budapest, V., Bálvány­ utca 4. Eladás kicsinyben !! ! Hétfőn, folyó hó 2-án az üzlet egész nap n Sival szinte kicsinyes és nevetséges színben tűnhetik fel. Nem elég az, hogy minden városban két nyelven írják ki az utcák nevét, flamand vi­dékeken fölül flaman­­dul, alatta franciául, vallon vidékeken fordítva; hogy minden hivatalos írás, plakát hasonlóan kétnyelvű; hogy ha né­hol francia írás jelenik meg fordítás nélkül, akkor provokációt emlegetnek. A genti egyetem egyik tanára másik, francia nyelvű főiskolán is előadott, ugyancsak Gentben. Ez a professzor, Bu­lin de Loo ezáltal máris megsértette a túlzott flamand­ öntudatot, a diákság­­ professzorai túlnyomó részének támoga­tásával — kierőszakolta a kultuszminisz­tertől a rendeletét, hogy genti egyetemi tanár francia főiskolán nem taníthat. Midon de Loo ennek ellenére is folytatta előadásait, a felbőszült diákság tanárját egyenesen kidobta az egyetemről. Most folynak az interpellációk. Min­denki csak helyeselheti, ha egy nép ön­tudattal száll sikra jogai érdekében, de törekvéseinek nem szolgálhat előnyére. V) *1 ' I - f" 1 -7«^ r­­léseiket és erőltetett módon akadékoskod­nak a kormányfiak és a fiuu.s^k^. . ak. r. s. Budapest, január 31. A váci képviselőválasztás biztosa, Csonka Antal most hirdette ki döntését az ajánlások felett. Kornh Gyula államtitkárnak 4758 alá­írását, Szente Józsefnek 589 aláírását fogadta el, úgy hogy az utóbbinak 411 aláírást még pótolnia kell, Báthory József dr.-nak 572 alá­írását fogadta el, pótolnia kell 428-at. Ezt a pótlást a két utóbbinak hétfőn, február 2-án reggel 8 óráig kell beadnia. A népjóléti minisztérium rokkan­tellá­tási főosztálya, továbbá a tisztviselők be­tegellátási alapjának a vezetésében vál­tozás állott be, amennyiben Ernszt Sán­dor miniszter Angyal Kálmán miniszteri tanácsost e két osztály vezetése alól fel­mentette. A rokkan­tel­átási osztály veze­tését lovag Ahsbahs Sándor miniszteri osztálytanácsos, a betegellátási alap veze­tését pedig Herczeg Jenő osztálytanácsos vette át. A Frontharcosok Egyesült Nemzeti Pártja, mely a fővárosi választásokon először bontotta ki a frontharcosok politikai zászlóját, teljes erővel készülődik az országos zászlóbontásra. Programjuk a frontharcos célokon kívül fel­­öleli a nemzet egyetemes érdekeit. A félre­értések elkerülése végett közli a Frontharcosok Egyesült Nemzeti Pártja, hogy vitéz Perley T­amá­s vezetése alatt álló Országos Független Frontharcos Párttal semmiféle kapcsolatban nincs.

Next