Nemzeti Ujság, 1931. június (13. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-02 / 122. szám

?eJefo­n^°Ant^lT7^47 W KS®] A Wfmk »SKS fK&t&f EBB A 9B ;sl§f BBJ ■ MM dBL /. it J ■•**•**»*• 10 és Aat 130-06. Fiók- BTVSUh ft! laSPt&aaMl SSmf SaSaLaB ^B­­B SB R HE BHk BB mm ál J »P m­ér. „bt*« kiadóhivatalok, I , MM*. Hl MM HKBMM n ESS 5 m IMh, fB B/tajE^Xal(flner,minM» Országház­ n.'lS, Tal. i H Jj| 'máj fpjpP ^ 5f f|||l sMHT lUlór. A pastrléba» VL. 1 Andrássyíút *2. jH, sHS VÉl1 mi ifffn ® H!w |HISl jfflK 1^.,, , .IrdatónaksalUfaaétt v- Telefon j 124 72 ^ »érint. Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatárs: . lllfiniBllBW MN­ BB1M» | A? Kedd XI. évfolyam 122. szám Budapest, 1931 junius 27* / ......."" .......... . " Program Évszázadokon át harcsokban és szinte végtelen küzdelmekben Szűz Mária lobo­gója alatt csatázott a magyar nemzet. A lobogókon ez volt a felírás: Istenért, Ki­rályért és Hazáért Századok múltán sem változott a ma­gyar sors, századok múltán sem változott a magyar örökség és nem változhatott a nemzet célja sem. Küzdenünk kellett a múltban, kü­zde­­nünk kell a jelenben és harcolnunk kell a jövendőben: Istenért, Királyért és Ha­záért Am­ikor Emezt Sándor Jászfényezaru­­ban a magyar nép ezrei előtt a régi jel­szóban és a régi igazságban foglalta össze a magyarság célkitűzését és amikor vállalta, hogy a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt ezzel a jelszóval a népért fog dolgozni utolsó lehelletéig, a múltba kapcsolta a magyar jövendőt és megje­lölte azokat a kötelességeket és feladato­kat is, amelyek most a nemzet előtt álla­nak. Ha a jelmondatot, amely a nemzet számára immár szimbólum, más formá­ban akarnók kifejezni, akkor is csak a szavak változnának és a lényeg nem, mert amit a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt akar, az röviden ez: Szent István királyságát akarja, az egységes magyar nemzeti államot, a keresztény Magyarországot. Az a program, amelyet Czettler Jenő hozott beszámoló beszédében nyilvános­ságra és amely a Keresztény Gazda­sági és Szociális Párt jövendő útját jelöli meg, ennek a tömör gondolatnak részle­tezése és gyakorlati megvilágítása az ál­lami, gazdasági és szociális élet minden vonatkozását illetőleg. Mit jelent Szent István királyságának eszméje századok óta a nemzet számára? Jelenti azt, hogy a Keresztény Gazda­sági és Szociális Párt a történelmi Ma­gyarország népeinek állami békés együtt­élését és fejlődését akarja biztosítani. Je­lenti, hogy a párt az örökös, alkotmányos és független nemzeti királyságban látja a nemzet és állami élet folytonosságának legerősebb biztosítékát. Mit jelent az egységes magyar nemzeti állam gondolata? Jelenti a történelmi Magyarországot. Jelenti azt, hogy a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt az alkotmányos és poli­tikai jogoknak, valamint a községi és törvényhatósági autonómiának kiépíté­sét kívánja, hogy a közszabadságokban mindenkit részesíteni, óhajt és hogy a nemzeti életben mindenki számára az egyenlő jogokat követeli. És mit jelent a keresztény Magyaror­szág? Jelenti azt, amit a Keresztény Gazda­sági és Szociális Párt követel: a keresz­tény erkölcs, a keresztény gondolat és így a keresztény demokrácia szellemének tökéletes érvényesülését is. Jelenti a ke­resztény család védelmét, a keresztény morál puritán érvényesülését s a keresz­tény igazság diadalára való törekvést. Je­lenti a dolgozó ember védelmét, amely nem teszi az embert a tőke rabszolgá­jává, de jelenti az olyan állami, társa­dalmi és gazdasági berendezkedést is, amely nem fosztja meg az embert egyé­niségétől, hazafias és keresztény érzésé­től, családjától és tulajdonától és amely nem sülyeszti a kollektív társadalom lé­lektelen páriájává. A keresztény Magyarország jelenti az igazságos és helyes gazdasági politikát, amely az államháztartás szükségleteit nem növeli az ország lakosságának teher­­bíróképessége fölé, amely mellőz minden fényűzést, megteremti a közélet tisztasá­gát, biztosítja a közterhek csökkentését, az adózás igazságos és méltányos rende­zését és a megélhetés olyan biztosítását, amely senkit sem kedvezményez és min­denkit munkája után ítél meg. A keresztény Magyarország politikája csak az lehet, amit a Keresztény Gazda­sági és Szociális Párt vall, amely a ma­gyar föld értékének és a maga beléje he­lyezett munkájának megbecsülését követel­heti, mert csak ebben látja az iparfejlesz­tés nagy lehetőségét, a kereskedelem vi­rágzásának alapját, valamint a szellemi munkások sorsának javulását. Ez a poli­tika követeli meg a mamutjövedelmek megszüntetését, a nyilvános életben a legtisztább erkölcsi elvek érvényesülését és a gazdasági életben az igazságtalansá­gok megszüntetését. Ezek az erkölcsi és szociális elvek foglalják magukban a tőzsde és a kartelek visszaéléseinek letö­rését, a részvényjog olyan reformját, amely a széles rétegeket védi, a fogyasz­tók védelmét, a hitel helyes organizálá­­sát, az átgondolt földbirtokpolitikát, a céltudatos telepítést és a helyes szövet­kezeti intézmények kifejlesztését. Ez a politika követeli a szociális igazságot is; a falusi lakosság és a mezőgazdasági munkásság szociális gondozását, új munkaalkalmak biztosítását, a gazda vé­delmét, az okszerű iparfejlesztés helyes módszerét, a polgárság megerősítését, a kisipar támogatását, a fizikai munkaal­kalmak szaporítását, a munkaszabadság biztosítását, a munkaidő szabályozását, a munkabéregyeztető bizottságok felállí­tását, a vasárnapi teljes munkaszünet megtartását, a munkások szociális és kulturális érdekeinek legmesszebbmenő védelmét. Ez a politika biztosíthatja a magyar értelmiség jobb sorsát is, s ennek érdekében a gazdasági élet megfelelő át­szervezését, a hadviseltek elhelyezésének szigorú keresztülvitelét, az új nemzedék sorsának és jövendőjének megfelelő gon­dozását. Mindez együtt jár természetsze­rűleg a keresztény Magyarország hagyo­mányos törekvésével, amellyel a kultúrát akarja szolgálni nem csupán a népoktatás fokozottabb kiépítésével, hanem a vallá­sos és hazafias nevelés érvényesülésével az oktatás minden vonalán. A keresztény gondolatnak győzedelmeskednie kell min­den vonatkozásban, ahol éppen azoknak a rétegeknek és tömegeknek a sorsáról van szó, amelyek a gondoskodást legin­kább megkívánhatják: az özvegyek és árvák, a nyugdíjasok és a hadikölcsön­­tulajdonosok, a szegények és betegek, a Az írók gyülekezete írta: Tolnay Ákos Páris, május végén. A kiállítás és a turisták zajában, eb­ben a nagy tavaszi forgatagban­­is talál időt. Páris arra, hogy a „gondolat her­cegeit“ ünnepelje. Olyan keretek között, olyan őszintén, annyi reverendával és hódolattal, pompával és bensőséggé, ahogy talán ma a világnak egyetlen más városa sem tud ünnepelni. Pedig csak Írókról van szó. Huszonhat nemzet írói adtak találko­zót ez alkalommal Parisban, hogy meg­alakítsák azt a hatalmas nemzetközi szervezetet, melyre már régen szükség lett volna: a professzionista írók szerve­zetét A Mewsa-palota előkelő termében ott­ ülnek egymás mellett Heinrich Mann, Németország képviseletében, F. T. Mari­netti, Itália, Hubert Krains, Belgium, Gaston Bageot, Kuni Matsuo, Japán, Marika Stierntedt, Svédország, Raoul Auei­nheimer, Ausztria, Ziegler, Svájc, Boutens, Hollandia nevében és együtt a franciák csoportja: Banhilde, Francois Mauriae, Bosny­ainé, Georges Lecomte, Leor­ Frapié, Edmond Haraucourt, Jean Vignaud, José Germain, Pierre Bernardi­­és a többiek és Magyarország is képvi­selve van. Kállai­ Miklós, a Nemzeti Újság jeles szerkesztője a delegáció ve­zetője, vele együtt dolgozik Barsányi Zsolt, a Magyar Színpadi Szerzők Egye­süle­tének elnöke és a nagy nemzetközi kongresszusok egyik legkiválóbb alakja, Reltai Jenő. K­ülön tárcát érdemelne a Massa-pa­­lota leírása és története. Gyönyörű zöld pázsitos kert közepén fekszik. Finom és tiszta stílus. Előkelőség. G­ond. Méltó­ság. Márványlépcsők és tágas termek. Ez itt a francia írók otthona. A kongresszust nem kölcsön teremben tartják, hanem a francia írók a sa­ját házukban fogadják a külföldi író kolle­gáikat. Szinte leírhatatlan, hogy ez­ a lényegében egyszerű, magától értetődő, természetes tény milyen impressziót éb­resztett a kongresszus tagjaiban. Az idők változtak. Vége a padlásszo­bák és a ny­omor romantikájának. Többé már senki sem hisz abban, hogy az írónak erkölcsi kötelessége a szegénység, hogy az író a társadalom margóján él és egyetlen vigasza a halhatatlanság. Mint ahogy végre pusztaiéban van a latin ne­gyed diák nyomora is. A társadalmat fölrázta az idő. Hosszú volt az álom, a uj felfogásnak, ennek romantikamentes, közöny és a fásultság, d­e ma már talán nem is időszerű a múlt tetemreh­ivás­a. Franciaországban a szellem meghar­colta a maga harcát és az eredményeket itt látjuk magunk előtt. A „gondolat her­cegeinek“ fejedelmi fogadtatás jár. A padlásszobákból áthozták az írókat a palotába, Páris városa pezsgőt bont a tiszteletükre, a köztársasági elnök meg­nyitja szá­mukra az Elysées palota kapuit és a külügyminiszter a legnagyobb meg­­tiszteletésnek veszi, hogy a Quai d'Orsay ebédlőjében vele egy asztalhoz ülnek le. Ma mindez már természetes, de azok az í­rók, akik­ itt összegyűltek, nem mind fiatalemberek. Még tudnak emlékezni is. A kongresszus is zavarban volt az első délelőttön. A megalakuláshoz szükséges volt annak a megállapítása, hogy kit is lehet ennek a nagy családnak a tagjául tekinteni? Mit jelent az, hogy h­ó? Az, hogy valaki tollat vesz a kezébe és éivele, még elégtelen. Hiszen annyi mindent össze lehet írni. Vagy talán az az író, aki a tollával legalább ennyit és ennyit megkeres? Ezen az alapon ki kel­lene zárni az uj Verlain-eket, az uj Proust-okat, az uj Katona Józsefeket. És ki merne vállalkozni arra, hogy az írá­sok erkölcsi tartalmáról végleges véle­ményt mondjon? Vagy hol található olyan esztétikai szeizmográf, mely alkal­mas lenne annak a valaminek a megér­zésére, ami valakit íróvá tesz? És mégis, ez a meghatározhatatlan gyü­lekezet a modern társadalom zászlóvivői­nek a gyűl­keze­te. Nem tudni róla, hogy micsoda, de itt van és olyan erős, hogy a hatása elöntő fontosságú a civilizált világ további haladása szempontjából. Ezek az emberek, akikről nem lehet megállapítani semmi megfoghatót, akiket nem lehet sem kategóriákba, sem polgári státusba besorozni, így együtt és külön-külön moz­gatói a társadalmaknak, ők azok, akik érteni és kifejezni tudnak, akik végső fó­rumon szentesítenek és visszautasítanak,­ akik hisznek abban, hogy beszélniük kell, még akkor is, ha nem hallgatják meg őket. Csakhogy a változás éppen ezen a pon­ton következett be. Az írót eddig nem kérdezték és most kérdezik. Az író eddig sötétségben, közönyben alkotott és most kilépett a napvilágra. A társadalomban eddig jóformán egyenrangúsága sem volt, most izedig arisztokratává lépett elő. A múlt század végén, sőt még a század elején is vájjon el lehetett-e képzelni gyanúsabb, egzotikusabb, különcebb faj­tát az írónál? Ma ennek az ellenkezője az igaz. És ez a kongresszus, amely az író nemzetközi helyzetével, morális és anyagi védelmével foglalkozik, ennek az nyílt és őszinte formának a szentesíté­sére hivatott. Nagyon is egyszerű dolog lenne ezekre a kongresszusokra felületesen azt mon­dani, hogy szó fecs­érlés és hiábavaló idő­töltés az egész. Nem az. Minden ilyen kongresszus egy lépést jelent a fejlődés útján. Itt egy új társadalmi rend kiala­kulása van folyamatban. Helyesebben, egy már ősidőktől fogva létező rend tör­­vényesítése. Amit a társadalmak máris éreznek és tudnak, azt most hivatalos formában is tudni fogják: az iró lelki­ismeretet, hitet, becsű időt és ítéletet kép­visel. Az iró az többé nem obskúrus figura, akitől félni és irtózni kell, hanem arisztokratája a társadalomnak, akire nem le, hanem fel kell néznie minden­kinek. Minden ilyen szervezkedés előbbre viszi azt a gondolatot, hogy írónak lenni, az a morális terheken kívü­l polgári fog­lalkozást is jelent. Felelősséget, feladatot, de ugyanakkor jogokat is. Természetesen nem a kongresszusok ér­lelték meg a dolgokat. Az alkotások ön­magukért beszélte­k és beszélnek minden korban és minden nyelven. Az írói tekin­tély lényegében független a gyülekezetek­től és határozatoktól. Ellenben az tagad­hatatlan, hogy a jogok kodifikálása, rend­szerbe foglalása és elismerése jelenti a modern civilizációt. Ahol a belső, intellek­tuális és sokszor a tömegek számára csak nehezen felfogható erők nem hatnak, hatni fog a kodifikált jog. De ez csak az egyik célja az írók ala­kulásának. A praktikus, vagy ahogy itt mondják, technikai munkák elvégzésén kívül van még egy hatalmas, perspektí­vájában szinte felmérhetetlen célja érmék a szövetségnek. A különböző nemzetiségű és nyelvű írók eddig csak érdeklődni tudtak egymás iránt. Érintkezésre jóformán sohasem nyí­lott alkalom. Személyesen nem tudták megbeszélni még az őket érdeklő legfon­tosabb ügyeket sem. Most új utak nyíl­nak meg. Az írók,­ akik a saját hazájuk, saját fajtájuk, saját nyelvük, saját szen­vedésük és örömük megfigyelői és kife­jezői, most közvetlenül is érintkezhetnek egymással. Dolgozhatnak egymásért. Mennyire igaza van a francia kultuszmi­niszternek, aki a megnyitóbeszédében a következőket mondotta: — Az írás már a természeténél fogva is békebarát és a mai felforgatott világ rengeteget vár attól a kapcsolattól, me­lyet a világ minden nemzetének írói most megteremtenek. Látszólag talán az íróknak nincs olyan hatalmuk, hogy egy hasonló kapcsolattól ilyen sokat remélhessen az alapjaiban megrendült világ. Ez azonban tényleg csak a látszat. Itt alkalom nyílik arra, hogy idézzük Julien Binda két év előtt megjelent rendkívül fontos könyvét, a Trahison des Clercs-ot, amit az egyik nagy magyar regényíró Az Írástudók árulásár nafc fordított le. Ennek a mély és nem a dolgok felületét, hanem éppen a felület alatt levő nagy morális problémákat vizs­gáló műnek a lényege az,­­ ha ugyan szabad összefoglalni egy rövid mondat­ban egy ennyire bonyolult és gazdag mű­vet,­­ hogy a modern világ civilizációt, kultúrát pusztító őrületéért tulajdonkép­pen nem is azok a felelősek, akik korma- LapiesiSc mai száma 16 fillér Mi történt? Az olasz kormány föloszlatta a ka­tolikus akció összes szervezeteit Czettler Jenő ismertette a keresz­ténypárt új programját Zita királyné Piamorcba utazott Százötvenezer acélsisakos tiltako­zott Boroszlóban a békeszerződés ellen Megkezdődtek a román választások Serédi bíboros-hercegprímás eluta­zott Párisból Több mint tízezer katolikus férfi vett részt a miriabesnyői zarán­­y­­oldásban A pápa és Briand üdvözölte Appo­­nyit Cavallier József főszerkesztő nagy­szabású előadást tartott Szegeden Tízéves jubileumát üli a magyar ifjúsági Vöröskereszt MacDonald újból támadta a lordok házát Doumergue megnősült Súlyos vallási zavargások voltak Angliában Piccard professzorék Augsburgba érkeztek A Nautilus szerdán indul az északi sarkra Megnyílt az orvosi nagyhét Házkutatást tartott a cseh rendőr­ség a jászói premontrei prépost­­ság irodáiban Újpesten 1200 bútorgyári munkás bérsztrájkba lépett Fantasztikus bejelentés egy rabló­gyilkosságról A nyári zivatar lehű­tötte a meleget Két lakásfosztogató fiatalembert ke­res a rendőrség A szőlősgazdák a borfogyasztási adó haladéktalan eltörlését sürgetik Oroszország fokozta búzakivitelét Ezrek weekendeztek a májas­ káni­kulában Az egész országban ünnepelték a világháború hőseit Nagy tűz pusztított Szegeden Véget értek az Orleánsi Szűz emlé­kére rendezett ünnepségek Meghalt a québeci bíboros érsek

Next