Nemzeti Ujság, 1931. június (13. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-16 / 133. szám

so érték a nemzet számára s ha nem én volnék az, aki ebben a régimben a kormányt képviselem, hanem bárki más volna, ugyanazt hirdetném, amennyiben az elvekben megegyeznek az én kormányzatommal. A Debreceni program — Debrecen városa öt évig látott falai kö­zött, mint képviselőjét s én igyekeztem a magam kötelességét, mint debreceni képviselő teljesíteni. Igyekeztem a város fejlesztésében, a város ügyeinek előbbrevitelében s minden olyan közérdekű ügyben, amely a város ja­vára szolgált, a város vezetőinek kezére járni. Ma is az a meggyőződésem, amit öt évvel ez­előtt hirdettem, hogy az országnak Budapes­ten kívül nagy, erős, független, a maga lábán is megállni tudó vidéki gócpontokra van szük­sége. Mert ereje ennek a nemzetnek az, ha sok olyan városa van, amely erős és vezetni tud, gazdasági és kulturális téren is s bele tudja vinni a magyar közéletbe a maga egyé­niségét, mentalitását, mert ezzel csak gazda­gabbá és erősebbé teszi a nemzetet. Klebels­­berg Kunó gróf miniszter úr végzi ezt a mun­kát Szegeden és én kötelességemnek tartom, hogy ezt a munkát Debrecenben végezzem. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Nem akarok most részletkérdésekre kitérni, csak egy kér­dé­sre utalok, amellyel magam is foglalkoztam az utóbbi időben s amely bizonyos országos feltűnést is keltett. Ez a debreceni egyetem és gazdasági akadémia összefogásának gondolata. A tiszántúli vidékeknek meg van a maga kü­lön gazdasági arculata, külön gazdasági szük­séglete, más itt a gazdálkodás, mint a Dunán­túlon. Más irányokat kell, hogy kövessen ez a vidék. Kell, hogy ennek a vidéknek kulturá­lis emporiuma legyen, amely irányt mutat gazdasági téren is. És az egyetemi fokon való oktatást ezen a téren a tudomány és gyakorlat összefogásával képzelem, hogy ily módon út­mutatója legyen a jövő gazdasági fejlődés te­rén az egész tiszántúli vidéknek. S azt hiszem, meg­­lehet ezt valósítani megfelelő takarékos­ság keresztülvitele mellett is. Azt hiszem, Deb­recen alkalmasabb hely ennek a gondolatnak a megvalósítására, mint Budapest. Azt hi­szem, hogy a tiszántúli vidékek a maguk ma­gyarságával, a nyugati piacoktól való távol­ságukkal, különleges talajviszonyaikkal és különleges problémáik következtében rá vannak utalva arra, hogy itt kerüljön ez a kérdés megoldásra. Nem vagyok az erőszak embere !! hatalmi szóval nem fogom ezt a kérdést­­elintézni, de igenis felajánlom szolgálatomat, hogy az ország közvéleményének meggyőzésé­vel dűlőre vigyük ezt a kérdést, mert ez en­nek a vidéknek nagy kulturális és gazdasági érdeke.­­ Az ország eme részén lakó valamennyi gazdát felkérem tehát, járuljon hozzá egy egészséges közvélemény kialakításához ezen a téren, mert ha kialakítjuk ezt az egészséges közvéleményt, tudni fogja az országgyűlés, hogy miképen határozzon. Ezt az egy kérdést csak példaként ragadtam ki, számtalan kérdés van, ahol önöknek rendelkezésükre kívánok állni. Ígérem, hogy minden olyan kívánságu­kat, amely közérdekből fakad s a közérdeket mozdítja elő, rendelkezésükre állok. A Poharamat Debrecen városnak és a város polgárságának egészségére emelem, amellyel egybeforrva érzem magamat. A miniszterelnököt megújuló lelkes ünnep­lésben részesítették. Utána Ruffy Vargha Kálmán mondott még pohárköszöntőt, majd Radó Rezső s még számosan. A miniszter­­elnök délután a nagyerdei leventeversenyt tekintette meg s utána autón Kenderesre utazott. Intelligens, főleg köztisztviselői összeköttetéssel rendelkező aktív vagy nyugdíjas urakat és hölgyeket keresünk Balatonmenti telkeknek kedvező fize­tési feltételek mellett való eladására. Ajánlatok: „Biztos eredmény“ alatt a főkiadóba kéretnek. Kétszobás, konyhás, zárt verandás, adómentes ház, 390 öles gyü­mölcsösben, az 5­63 autóbusz végállomásánál, 11.500 pengőért eladó. Bővebben: Honvéd­ utca 10. szám, 1 emelet 18 Kisebb méretű családi híz Máv. és Hév. mellett jutá­nyosan Åland!«*. Augusztus 1-én [felöltözhető, «Jelige 18181] NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1931 június 16. Zichy János gróf a kereszténypárt gazdasági és szociális programjáról a tőke és a bolsevizmus között járja a párt az ország­mentés útját • A magyar - osztrák vámszövetség mellett foglalt állást a kereszténypárt vezére Zichy János gróf, a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt vezére vasárnap az adonyi kerület több községében mondott programbe­szédet. Zichy János grófot a kerület minden községében nagy lelkesedéssel és szeretettel fo­gadták és a választó­polgárság biztosította bi­zalmáról. Vasárnap délelőtt Ercsiben mintegy ezer főnyi hatalmas tábor hallgatta végig po­litikai fejtegetéseit és lelkesen tüntetett mel­lette. Érden díszes ünneplés fogadta a kerü­let képviselőjelöltjét, akit bandérium várt a határban. Autója a leventék és fehérruhás leányok sorfala között vonult be a községbe, ahol ajánlási íveit a választópolgárság csak­nem kilencven százaléka írta alá. Adonyban délután két órakor mondott Zichy János gróf programbeszédet az iskola előtti téren. A választóközönség kitörő éljen­zéssel fogadta, amikor a gyűlés színhelyére ér­kezett Szily János közjegyző köszöntötte a válasz­tókat és felkérte Zichy János grófot program­beszédének elmondására. Hosszantartó taps közben állott fel­szólásra a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt vezére. — Ma a képviselőnek­ — mondotta — nem csupán törvényhozónak kell lennie, hanem egyúttal kerületének atyja kell, hogy legyen, mert a mai súlyos viszo­nyok között szükség van arra, hogy a képviselő meghallgassa a választóinak panaszait, szívén viselje a kerület érde­keit. Én azért jöttem ide Adonyba, amely­hez annyi kedves és szép emlék fűz, hogy adhassak ennek a kerületnek és a kerü­let polgárságának. Harminchat éve gyűj­tött erkölcsi tőkéhez kérem az Önök bi­zalmát, amelyet nem akarok felhasználni egyéni érvényesülésre, mert nekem már nincsenek más ambícióim, csak az or­szág érdekeit szolgálni és mindent meg­tenni, amit lehet az adonyi kerületért. Harminchat esztendős politikai múlt után lehet, hogy ez az én hattyúdalom. Én ebben a kerületben akarok révbe jutni, itt akarom megtalálni a helyemet, emellett a kerület mellett akarok kitar­tani s ennek a kerületnek küldötteként szolgálni azokat az ideálokat, amelyek ezen a földön,, Zichy Nándor földjén vi­rágoztak ki. (Lelkes éljenzés és taps.) A Keresztény Gazdasági és Szociális párt programja A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt — folytatta Zichy János gróf, — amelynek szerencsés vagyok vezetője lenni, a kormánytól függetlenül, de a kormány mellett támogatta a kormány­zatot súlyos és kemény válságokkal ter­hes magyar élet előbbrevitelében. A párt vallja, hogy összefogásra és egységre van szükség a mai időkben és a nemzet nagy érdekei mellett félre kell tenni azo­kat a szempontokat, amelyek a magyart a magyartól elválaszthatnák. A keresz­ténypárt mindaddig támogatja a jövőben is a kormány politikáját, amíg azt látja, hogy ez a helyes úton halad, de ha azt látja, hogy az felfogásától eltér, akkor lesz benne annyi erő és erkölcsi bátor­ság, hogy annak levonja konzenvenciáit. A kereszténypárt nevében hordja pro­gramját. Keresztény, mert vallja, hogy az Istenhit fenntartása és elmélyítése nélkül nem lehet a gazdasági válságot enyhíteni, sem pedig a szociális békét megteremteni. A közéleti tisztaság bizto­sítása, a család megvédése a keresztény erkölcsi elveknek a gyakorlati életbe való átvitele nélkül nem lehetséges. A párt a keresztény szellemben kívánja to­vább folytatni a küzdelmet és éppen ezért harcolni és küzdeni fog az ellen, hogy a tőke kizsákmányolhassa a munkást. A tőke túlzó és mohó kapzsisága a családi életet veszélyezteti, mert megfosztja jogos és megérdemelt kenyerétől a család fen­tar­­­tót, a munkást, a földművest s a kisipa­rost egyaránt. — Ma a végzetesen szembenálló világ­nézetek harcát éljük. Egyik oldalon áll a tőke roppant hatalmasan kifejlesztett szervezeteivel, az általa mozgatott gyár­iparral, amelyben a munkás gyakran nem találja meg az általa termelt javakból az őt megillető részt, a másik oldalon áll a bolsevizmus, amely barommá aljasítja az embert, elveszi a lelkét és rabszolgává, géppé akarja átformálni az Isten képére teremtett milliókat. Sem a tőke, sem a bolsevizmus nem ismeri el a keresztény etikát, sőt a bolsevizmus egyenesen megtagadja azt. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt e között a két szélsőség között akar haladni és útjában azokra a rétegekre kívan támaszkodni, amelyek a társadalom alapjait képezik, amelyek a társadalom épületét a vállukon hordják, a földmívesekre és az iparosokra. Ez a két társadalmi réteg az a fundamentum, amelyet meg kell erősítenünk, mert ha ezt meg nem erősítjük, ak­kor összeomlik a kultúra is, összeomlik a gazdasági élet is, összeomlik az állam egész épülete. (Nagy éljenzés és taps.) a magyar-osztrák vámszövetség — Ahhoz, hogy a földmivestársadalom és az iparosság megerősödjék, szükség van arra a helyes gazdasági politikára, amely nemzetközi eszközökkel is igyek­szik a mai nehéz helyzeten enyhíteni és az erők összefogásával és kiegyensúlyozásá­val megteremti a javaknak egészséges ki­cserélődését s ezáltal felfrissüli a gazda­sági élet vérkeringését. Szükség van meg­felelő kereskedelmi szerződésekre és ezen a téren el kell mennünk egészen a vám­szövetségekig, mert a földmivesréteg megélhetését feltétlenül biztosítani kell. Én itt elsősorban a magyar és osztrák vámszövetségre gondolok, amely gazdasá­gilag úgy Magyarország számára, mint Ausztria számára előnyös volna és amely politikai szempontból semmiféle veszélyt nem rejteget magában. Mezőgazdasági kivitelünk nagy részét elhelyezhetnénk Ausztriában, míg Ausztriát ezért némely ipari gyártmány átvételével rekompen­­zálhatnánk. Egy ilyen vámszövetség elő­nyös volna a magyar földmives lakos­ságra és nem veszélyeztetné a magyar ipart sem. (Helyeslés.) — Ahhoz, hogy a földmives nyugodtan termelhessen, fojtogató adósságaitól megszabadulhasson, hogy a földet, ame­lyet kír, teljesen a magáénak mondhassa, hosszúlejáratú és olcsó kamatozású hi­telre van szükség. A Keresztény Gazda­sági és Szociális Párt a múltban is ál­landóan küzdött a mezőgazdaság érdeké­ben, különösen pedig azoknak viselte a sorsát szívén, akik a földreform során jutottak földhöz, akik azonban a gabona árának esése folytán nehéz és válságos helyzetbe jutottak. Ezeknek az érdekében a jövőben is mindent elkövet a párt. Ugyancsak hitelre van szüksége a kis­iparosságnak, ha ezt az értékes polgári réteget meg akarjuk védeni a nagyipar fojtogató kon­kurrenciája ellen. Ezután a közmunkáikról és az útépíté­sekről szólott, s kifejtette, hogy az ösz­­szekötő utak építésének fokozását sür­geti, mert nemcsak az autókra gondol, hanem a szekerekre is. Zichy János gróf végül a hadik­ölcsö­­nök valorizálását követelte s kijelentette, hogy a hadirokkantak és hadiárvák ér­dekében mindent elkövet az a párt, amely­nek tagja a népjóléti minisztérium veze­tője.­­ A párt a Szent István-gondolat je­gyében harcol tovább is, a keresztény tö­megek érdekében — fejezte be beszédét lelkes éljenzés és taps közben —, mert hi­szi, hogy csak keresztény és nemzeti alapon lehet megoldani azokat a nagy kérdéseket, amelyek ma clibünik mered­nek. Hosszantartó ünneplés után Zichy Aladár gróf állott fel szólásra és örömének adott ki­fejezést afelett, hogy Zichy János gróf Adonyban vállalt jelöltséget. Szimbolikus je­lentőséget lát abban, hogy Zichy János azon a földön lép fel, amelyen Zichy Nándor szel­leme honol s az elkövetkezendő nehéz har­cokra a nagynevű előd szellemétől kér ihletet, attól a szellemtől, amelynek nagy része van abban, hogy Magyarországon a közállapotok még mindig jobbak, mint más országokban. Zichy Aladár nagy tetszéssel fogadott sza­vai után Kiss Jenő ügyvéd köszöntötte a választópolgárság nevében Zichy Jánost, aki ezután autón Perkátára és Rácalmásra ment s mindkét községben programbeszédet mondott­ meg először s ezért megnyilatkozását a fővá­roson túl, az egész országban is érthető ér­t­deklődésel várták. A választói nagygyűlésen, amely pontban tizenegy órakor kezdődött, Hufnagel Imre kormányfőtanácsos, a kerületi pártszervezet elnöke elnökölt. Az érdeklődés olyan nagy­ volt, hogy a résztvevő közönség színültig meg­töltötte a tágas mozicsarnokot, sőt sokan az utcára szorultak ki és ott kapták el legalább­ a beszédek néhány szavát. Hufnagel elnök megnyitószavai után elsőnek Homonnay Tiva­dar volt országgyűlési képviselő, a kerület egyik legnépszerűbb jelöltje szólalt fel. Be­számolt az elmúlt ciklusban végzett törvény­hozói munkásságáról és arra hívta fel a válasz­tókat, hogy ne az ígéretek után menjenek, ha­nem az elért eredményt, az alkotásokat, a tet­teket nézzék. A nagyszámú közönség lelkesen megéljenezte Homonnay Tivadart program­beszéde után és az első sorokban ülő nők ró­zsákat szórtak az elnöki pódium felé. Ernszt Sándor beszéde Ezután a hatalmas közönség tapsai és éljen­zése közben Ernszt Sándor népjóléti miniszter emelkedett szólásra, aki a szívből jövő ünnep­lésért meghatottan mondott köszönetet. — Jól esik látnom. — mondotta többek között a népjóléti miniszter, — hogy a nagy melegben ilyen szép számmal jöt­tek össze; ez mindennél jobban igazolja, hogy a mi pártunk jó úton jár, program­ja egészséges. Homonnay Tivadarral (Él­jenzés!) a múlt országgyűlésben is szíve­sen dolgoztam együtt, őt kértem fel leg­fontosabb törvényjavaslataim előadójául; régen ismerem és jelleménél, tántorítha­tatlan elvhűségénél fogva melegen ajánl­hatom az önök figyelmébe s kijelenthe­tem itt, hogy a jövőben is együtt kívánok vele dolgozni.­­ A most megindult küzdelem rendkí­vül fontos, ezek a napok döntik el azt, hogy a következő években továbbra is rend legyen-e az országban vagy forra­dalomba sodortassunk-e . . . Éppen ezért csak azt ajánlhatom, mindenki jól válasz­­sza ki, hogy kire szavaz. Akit képviselővé kívánnak választani, arról tudniuk kell, hogy reájuk bízhatják-e családjuk, exisz­­tenciájuk, a magyar előrehaladás, a ma­gyar kultúra sorsát. Aki puffogó ígére­tekkel jön, aki azt hirdeti magáról, hogy csodát bír tenni, annak ne higgyenek! A mi programunk egyszerű: munkaalkal­makat akarunk teremteni mindenki szá­mára. Építeni akarunk, mert Magyaror­szágot csak a szó szoros értelmében vett építőmunka válthatja meg. Ezzel kapcso­latban innen, erről a helyről is felhívom az Országos Társadalombiztosító Intézet önkormányzatát, ossza ki minél előbb a rendelkezésére álló munkaalkalmakat, in­dítsa meg az építkezést, s én minden elém terjesztendő javaslatát jóváhagyom. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) — A tempót gyorsítani kell! Az OTI- nál közel négymillió pengő áll rendelke­zésre ebből a célból. A székesfővárosnál, amelynek polgármestere tetőtől talpig gentleman, pártunk erőssége, szintén elegendő inveszticionális pénz áll ké­szen s most már nincs más hátra, mint az építést, a kenyeret adó alkotást mihama­rább megkezdeni. A kormányzat állan­dóan napirenden tartja ezt a mindennél fontosabb kérdést, a minisztertanácsok szinte hétről-hétre a késő éjszakai órákig foglalkoznak a munkaalkalmak teremtésének problémájával, amelyet — nyugodt lélekkel mondhatom — vala­mennyien, minden minisztertársam egy­formán rendkívül sürgősnek tartunk, hiszen emberek ezrei állanak kenyér nélkül! A két budapesti hidat is meg­kezdjük felépíteni, holott azt nem tudom egészen bizonyosan, vajjon valóban szük­ség van-e ezekre a hidakra, — de azt egészen biztosan tudom, hogy a munka­­alkalmakra igenis szükség van s a két híd építése négy esztendőn keresztül ezer meg ezer embernek fog kenyeret adni. (Taps.) Virágesővel fogadta Magy­arföld Ernszt Sándort, akinek kocsijából kifogták a lovakat A népjóléti miniszter felhívta az OTP­ vezetőségét­, hogy sürgőset, ossza ki a munkákat Tifjoi nyomor­­ság van, ott bőkezűinek kell lenni - Ernszt Sándor beszámolt nagy szociális programjáról A Keresztény Gazdasági (Wolff) Párt a Budapest-északi választókerületben vasárnap bontotta ki zászlaját. A párt listájának élén Ernszt Sándor népjóléti miniszter neve áll, akit a sorban Homonnay Tivadar és Tabódy Tibor volt országgyűlési képviselők nevei kö­vetnek. A párt az angyalföldi Szent László­után, a Terézvárosi Nagymozgóban tartotta meg választói gyűlését, amely kimagaslott a rendes választói gyűlések sorából, minthogy azon Ernszt Sándor népjóléti miniszter sza­vaélyesen is’résztvett és részletes program­ ’ beszédet mondott. A népjóléti miniszter az­­ egész választási kampányban ezúttal szólalt 71 nyomorúság ellen harcolok . Annyit állíthatok magamról, hogy attól a pillanattól fogva, amint a minisz­tériumba beléptem, folytonosan a nyo­morúság ellen küzdök. Legelőször is megadóztattam a gazdagokat a szegények javára. (Éljenzés.) Nem tudom, át tudtuk volna-e lábolni az elmúlt telet enélkü­l? Nem vagyok pazarló, de ahol nyomorú­ság van, ott bőkezűnek kell lenni. Liber alpolgármester úrral, akinek szakképzett­ségét igen nagyra becsülöm, állandó ösz­­szeköttetésben állok a nyomor enyhítése céljából. Nagyszerű elődöm a múlt nyá­ron szintén sokat tett a közelgő téli bajok elhárítására s ezen az úton igyekeztem én is haladni. — A lakásviszonyok, állítom, semmivel sem rosszabbak, mint tavaly voltak, vagy mint amilyenek a külföld nagy metropo­lisaiban. Nekem huszonkilenc lakástelep áll rendelkeésemre, s ezekn 33 ezer ember­ről gondoskodom. A pestkörnyéki városo­dat is elővettem, hogy ár­itson ők !-ír­áso­kat, főleg a szarényemberek­ számára. (Lelkes éljenzés.) Elfogadtam azt a javas­latot is, hogy a boltbérek tekintetében egyeztető bizottságokat állítsunk fel, mert sok-sok kisiparos kötve van helyéhez, s itt okvetlenül közbe kell lépni, ha­ a háziúr uzsorát akarna elkövetni. (Az emberek felállnak és úgy tapsolják a név jólén mi­niszter szavait.) * ~-ć '• * ti kJ - ' Jy fa t :j * *i U* « it ’..J- ^ k. ..«. JJT id — Mindennél jobban kell szeretnünk a gyermekeket a jövendő, generációt. Nincs

Next