Nemzeti Ujság, 1931. augusztus (13. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-01 / 173. szám

Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunk­atárs: TÚRI BÉLA XII. évfolyam 173. szám + Szombat # Budapest, 1931 c­it&ij&ztus 1. '——————————----|| im ..­.Min — ^ Tizenöt órás üléséig A Magyar Sebész Társaság, kiváló és nagyszerű tudósok egyesülése, számtalan­szor tart vitaülést, valamint megbeszélést a különböző operatív beavatkozások szük­ségességeiről, feltételeiről s módszereiről. Kitűnő férfiak, pompás szakemberek alapos hozzászólásai, avatott tapaszta­latai, meggyőző fejtegetései nagyon sok­szor alkalmasak arra, hogy a tudomány ügyét ellőre vigyék s ezáltal betegek s szenvedők ezrein segíthessenek. Mégsem történt meg még soha, hogy amikor a Sebész Társaság együtt ült s a klinikáról jelentették, hogy a súlyos betegek vala­melyikén sürgős operációt kell végre­hajtani, akkor, mondjuk, Verebély vagy bárki más, előbb a diagnózist és a kór­lefolyást, valamint az operatív beavatko­zás elképzelt, de talán csak majd magá­nak a sebészi műtétnek folyamán kiala­kulható eshetőségeit a nagyon kitűnő professzorok ítélete elé terjesztette volna­, mondván: a beteg várjon addig, amíg majd az operáció módjáról az egyesület szótöbbséggel határoz. Még kevésbé tör­ténhetnék azonban meg, hogy valamely orvosi konzíliumon, miközben a beteg sorsáról ás gyógyításáról kellene beszélni, a professzorok az időt azzal töltenék, hogy a maguk személyi ügyeit, egyéni sérelmeit, avagy a dékánválasztás lefo­lyását tárgyalnák meg, ugyancsak mond­ván: a mi dolgunk fontosabb, mint a betegé. Bennünket igazán mélységes szakadék választ el a parlamentarizmus ellenségei­től s mert a legteljesebb mértékben hívei vagyunk az alkotmányosságnak minden vonatkozásban s a jogfolytonosságnak minden területen, ezért a parlament tör­ténelmi szerepét, alkotmányos feladatát s ellenőrző kötelességét is óva óvjuk. Ám éppen azért, mert azt valljuk, s mert éppen a választások során is kifejezésre jutott a magyar nemzet alkotmányos fel­fogása s ragaszkodása a parlamentáris szisztémához, érezzük, hogy a parlamen­­tarizmus minden tényezőjének, s köztük elsősorban azoknak, akik ellenzéki állás­pontjuknál fogva magukat szinte a par­lamentáris elv védelmezőinek szeretik fel­tüntetni, kötelességük, hogy a parlament igazi működését meg ne zavarják s hogy a parlamentáris munka kötelességét át­érezzék a­kkor, amikor a nemzeti életben nagyon komoly feladatok s problémák állanak előtérben. Mialatt az országgyűlés még nem ü­lt együtt, a kormány szükségrendeletet adott ki s mihelyt a parlament összeült, a kemény felhatalmazást kért arra, hogy komoly pénzügyi tárgyalások le­bonyolítására és a gazdasági élet műkö­dését biztosító intézkedések megtételére felhatalmazást kapjon. Az ellenzék részé­ről felhangzott az a kívánság, hogy a kormány ezirányú tevékenysége parla­menti bizottság elé kerüljön. Amikor az erre vonatkozó törvényjavaslat elkészült, pártközi értekezleten a baloldali ellen­zéki pártok is kijelentették, hogy ezt a felhatalmazási vitát nem fogják nyúj­tani. Az ilyen viták hosszadalmasságá­nak mellőzése szokásos az egész világon. A francia kormány öt esztendővel ez­előtt egyetlen éjszakai ülésen kapta meg ezt a felhatalmazást. Amikor Churchill, mint a kincstár első lordja, annak idején hasonló felhatalmazást kért az angol par­lamenttől, a Bonar Law-kormány Lloyd George és MacDonald felszólalásai után ezt a felhatalmazást u­gyancsak egyetlen ülésen szerezte meg. Amikor az első né­met szükségrendeletet a chequersi talál­kozó napján kiadták, s utána a kommu­nisták a birodalmi gyűlés összehívását kérték, a Reichstag szüneti szerve, a pártelnökök tanácsa, feleslegesnek ítélte a parlamenti vitát és mellőzte a birodal­mi gyűlés­ összehívását. Legharciasabban Lobe dr., a birodalmi gyűlés szocialista elnöke, aki hétfőn egy szociáldemokrata gyűlésen Budapesten szónokolni fog, hir­dette azt a felfogást, hogy válságos idők­ben, fontos pénzügyi és gazdasági prob­lémák megoldása idején, a parlament széles vitája csak felesleges bajokat és izgalmakat okozhat. Mi történik azonban nálunk? Már napok óta nyolcórás ülésekben tár­gyal a képviselőház, azaz nem tárgyal, hanem ülésezik. Az ülésezés azt jelenti, hogy a felhatalmazási javaslat vitája al­kalmat szolgáltat a szociáldemokrácia és vele együtt a baloldal olyan összműködé­­sére, amelynek a célja ebben a pillanat­ban nem a nemzetet érintő nagyon fon­tos ügyek megoldása, nem a kölcsönügy lebonyolítására kívánatos kölcsönügy megadása és nem is a gazdasági helyzet javítására irányuló módszerek, vagy el­gondolások vitája, hanem a zavarcsiná­­lás, s kormánybuktatási szándék. A baloldali ellenzék, amely mind erő­sebben kórusa ismét a szociáldemokrata vezénylésnek, megint eljutott odáig, hogy az ország sorsát összetéveszti a maga ha­tai­omsz érzés­i vágyával és a parlament ellenőrző hivatását s alkotmányos szere­pét felcseréli bizonyos konventszerű izgá­­gáskod­ással. Nem gondol arra, hogy az ország komoly érdekeinek mit árt, hanem csak arra gondol, hogy a maga érdekeit miként vihetné előre. Izgalmakat akar felgyújtani, hogy a lángoknál a maga pe­csenyéjét sütögethesse. Önző nyughatat­­lanságát át akarja vinni a közületibe, hogy a nyugalmat felboríthassa. Olyan vágy él benne a hatalom megszerzésére, hogy feledi: mennyire mesterkélt elszánt­sága s reménytelen törtetése. Mert bármi­ként is tévessze meg a baloldalt a saját hangoskodása, tudnia kell, hogy a kor­mány mögött komoly parlamentáris több­ség áll, amelynek a választásokon az or­szág akarata adott mandátumot. Mindeközben mintha a múlt hazajáró lelke jelent volna meg a képviselőházban, személyes kérdések zúgnak, kavarognak és hömpölyögnek az ülésteremben, táma­dások, védelmek és közbeszólások özöne örvénylik s miközben a nemzeti sors nagy kérdéseinek kellene foglalkoztatnia a par­lamentet a mesterségesen túlfűtött indu­latok valóságos obstrukciós jelenségeket mutatnak. Amikor a nyugodt tárgyalás hangjának és a magasrendű vita tárgyi­lagosságának kellene uralkodnia, akkor a szociáldemokrata demagógia a szólamve­zető- A nemzet politikailag érett rétegei és a dolgozó ország előtt ezek a parla­menti műviharok egyre ellenszenvesebbek lesznek, s az ország nem tudja megérteni, hogy miért tartják egyesek egyéni ügyei­ket fontosabbaknak az állam nagy kér­déseinél, a pénzügyi és gazdasági problé­­máknál. Az emberek ma a saját jövőn- Aranytrombita irta: Endrődi Béla Ma együtt ebédeltem egy francia úrral, aki néhány nap óta Pesten tartózkodik. Illető régi barátunk, még a békében el eljárogatott hozzánk s a háború alatt is átcsempészett egy-egy levelet magyar ismerőseihez. Most már harmadszor jár itt, mióta újra szent a béke, mindig má­jusban vagy nyár közepén jön, mert sze­rinte Pest a legszebb nyaralóhely, amel­lett rendkívül mulatságos és szórakoztató. Francia barátom most egy kissé rossz­kor jött, a város szépsége változatlan ugyan, de mulatságosnak és szórakoztató­nak egyáltalában nem lehet mondani. Napközben még csak megjárja s ha kissé lassúbb is a város tempója, nyugodtan lehet mentegetőzni azzal, hogy holt sze­zon van, mindenki nyaral és élvezi a sza­badságát. Este azonban már baj van, külö­nösen egy derült idegen szempontjából, tizenegy felé elcsöndesedik minden s csak a megrögzött lumpok kerengenek két­ségbeesve egyik helyről a másikra. Francia barátunk tisztában van a hely­zettel s kellő gyöngédséggel nem is veszi észre a változást, ő is látott rossz napo­kat odahaza s tudja, hogy semmi sem tarthat örökké. A jelenlegi helyzetről csak annyit mondott, hogy bizony itt egy kissé mindenkinek lóg az orra most, no de majd kiegyenesedünk és megtanulunk újra mosolyogni is. Viszont azt egészen komolyan, sőt igen­­­zen­re hányan jelen-­­tette ki nekem, hogy megle­pte az a nyug i galom és fegyelmezettség amelyet itt minden vonalon tapasztalt. De nem akar­tam előtte a mai nehéz idők fölött sirán­kozni, így inkább aziránt érdeklődtem, mi tetszik neki, vagy mit kifogásol na­gyon itt minálunk? Röviden összefoglalva a következőket mondta: — Azt mondanom sem kell talán, hogy el vagyok ragadtatva maguktól, különben nem jönnék ide annyiszor. De hogy egé­szen rapszodikusan elsoroljam a kifogá­saimat, hát például mikor az autómmal megérkeztem Pestre, garázsba vittem a kocsit s az ott lévő benzinkútból rögtön megtöltöttem a tartályt , hogy másnap ezzel ne legyen gondom. Fizettem az önök pénze szerint ötven fillért a benzin literéért. Néhány nap múlva kifogyott a benzinem, épp a felső Margitszigetre igye­keztem s a szigeten lévő benzinkútnál itattam meg a kocsit. Itt ötvenöt fillérért mérték a benzint, — hát ez nekem, mint régi autós embernek, sehogysem ment a fejembe. Miért kell nekem egy pengővel többet fizetnem húsz liter benzinért a Szi­geten, mint a városban? Meg tudná ezt magyarázni? — Nem tudom — válaszoltam csendesen. — Gyerünk tovább — folytatta a fran­cia élénken — maguk, magyarok, nagy­szerűen öltözködnek, ha végigmegyek az utcán itt Pesten, csupa jól öltözött nőt és férfit látok. Ezzel szemben mégsem tud­nak öltözködni, illetőleg csak a férfiak nem tudnak, a nőket nem illetem ezzel a váddal. Pedig őket is illethetném, mert este túlöltözködnek, aminek megint a fér­fiak az okai, mert ez csak azért tűnik fel, miután ők még nem­ öltözködnek. Önöknél a leggyönyörűbb estélyi ruhás nő mellett hamuszürke utcai ruhába bújt férfiak ül­dögélnek, pedig a szmokingos férfi le­gyen az estélyi ruhás nő mögött a sötét háttér, ami még jobban kiemeli, érvényre juttatja a nő szépségét és eleganciáját. Maguknál úgy néznek ki az ilyen esti pá­rok, mint valamikor nálunk­ a hadigazda­­gok, akik közül a nők mindig hamarabb tanulnak meg öltözködni, mint a férfiak. Azért sem értem ezt a dolgot, mert este más ruhát venni fel, mint délelőtt, ez min­denféleképp kellemes dolog. Szóval, meg tudja ön magyarázni nekem, hogy ez mi­ért van így? — Nem tudom — válaszoltam —, de ugyanekkor hozzátettem magamban: ez legyen a mi legkisebb bajunk. — A harmadik kifogás, amit így rap­szodikusan elmondok — folytatta a fran­ciám — az hogy önök nem tudnak gya­logjárni. Önökről azt mondják, hogy lóra­­termett nemzet, hát ez valószínűleg a magyarázata annak, hogy nem tudnak mit csinálni a trotoáron. Ez azonban már idejét múlt mentség, az autók századá­ban, viszont ha a legelőkelőbb utcájuk­ban elindulok gyalog, percenként nekem jön valaki, oldalba lök, lesöpör a kocsi­­útra, kerülni nem kerül senki, maguknál mindenkinek valósággal derogál a kité­rés, még illemtudásból sem térnek ki, nemhogy előzékenységből. Láttam egy urat, aki egy öregasszonyt úgy sodort le a járdáról, hogy majdnem az autóbusz alá került s láttam egy hölgyet, aki egy másik hölgyet valósággal beleöklelt egy kirakatba. Meg tudná magyarázni ne­kem, hogy ez miért van így? — Nem tudom — válaszoltam csönde­sen. — Hiányzik nekem még — folytatta a francia — a Dunán való hajókázás olcsó és gyors lehetősége, aztán még egy egé­szen furcsa dologra hívom fel a figyel­mét. Bejövök egy vendéglőbe, leülök és rendelek valamit. A pincér azonnal észre­veszi természetesen, hogy idegen vagyok, már az asztalhoz öten kisérnek, hajlonga­­nak, bókolnak, úgy szolgálnak ki, mint egy maharadzsát, lesik minden mozdula­tomat, elborítanak elragadó kedvességgel és figyelemmel. Aztán fizetek és távozom, ebben a pillanatban véget ér a dicsőség, csalódott arcok néznek rám, fitymáló, le­néző és szem­rehányó mindenki körülöt­tem. Eleinte azt hittem, kevés borravalót adok, de egy pesti ismerősöm felvilágo­sított, hogy a húsz százalék, amit adok, sok is. Mégis megpróbálkoztam huszonöt percenttel, harminccal, a­őt mulatóhelyen negyvenet is adtam, a helyzet mégsem változott. Miért van ez így? — Nem tudom — válaszoltam szégyen­kezve. — És hogy van az —— kérdezte a francia —, hogy mindezek ellenére önök mégis a legkedvesebbek, a legbájosabbak és Buda­pest a leggyönyörűbb és a legrokonszen­­vesebb város egész Európában? Hogy van az, ha egy év elmúlik anélkül, hogy idejöhetnék, már fájni kezd a szívem ma­guk után? Hogy van ez, mért van ez, meg tudná ön, ezt magyarázni? — Meg! — kiáltottam elragadtatva, a magyarázatot azonba­­ hagyjuk talán a jövő hétre. •" Lapunk mai száma 16 fillér B­ V .. 1 ' ' ', m­­ ' • Mi történt?^ NÉMETORSZÁGBAN A JÖVŐ HÉTEN MEGKEZ­DŐDIK A NORMÁLIS­­ FIZETÉSI FORGALOM _____ *■ A német állam főrészvényese l^z a Dresdner-banknak Meghiúsultak a lengyel-francia kölcsöntárgyalások Lakbérekre hétfőtől kezdve adják ki a betéteket 35 millió aranyfrank a Népszövet­ség évi kiadása Szombaton már reggel kilenctől éjfélig ülésezik a képviselőház Gaal Gaszton és Szilágyi Lajos éles összecsapása a képviselőház ülésén Chigi Albani herceget, a máltai rend nagymesterét ünnepélyesen fogadták a pályaudvaron 120 millió font deficittel számol Anglia A Zeppelin pénteken hajnalban hazaérkezett északi útjáról Júliusban csökkent a fizetésképte­lenségek száma Boris bolgár király a haláltól men­tette meg egy sülyedő bárka uta­sait Alfonz király északi útra indult Egy hónapra bezárják a detroiti Ford-gyárat Meglincsedtek egy tolvaj cigány­legényt Nem lesz hivatalos poloskairtás Budapesten A malmok ismét 1—1.50 pengővel csökkentették a liszt árát Bizalmat szavaztak a Zamora-kor­­m­ánynak A bejelentett vörös nap ellen Bu­dapesten általános rendőri készen­lét lesz Briand állapota nem ad aggoda­lomra okot Bleyer Jakab újabb éles támadást intézett a magyar választások ellen Kötél általi halálra ítélték a kecs­keméti bulgár kertész gyilkosai­nak felbujtóit A Dolgozó Nők Világszövetségének kiküldöttei Budapestre érkeztek

Next