Nemzeti Ujság, 1931. augusztus (13. évfolyam, 173-196. szám)
1931-08-01 / 173. szám
Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatárs: TÚRI BÉLA XII. évfolyam 173. szám + Szombat # Budapest, 1931 cit&ij&ztus 1. '——————————----|| im ...Min — ^ Tizenöt órás üléséig A Magyar Sebész Társaság, kiváló és nagyszerű tudósok egyesülése, számtalanszor tart vitaülést, valamint megbeszélést a különböző operatív beavatkozások szükségességeiről, feltételeiről s módszereiről. Kitűnő férfiak, pompás szakemberek alapos hozzászólásai, avatott tapasztalatai, meggyőző fejtegetései nagyon sokszor alkalmasak arra, hogy a tudomány ügyét ellőre vigyék s ezáltal betegek s szenvedők ezrein segíthessenek. Mégsem történt meg még soha, hogy amikor a Sebész Társaság együtt ült s a klinikáról jelentették, hogy a súlyos betegek valamelyikén sürgős operációt kell végrehajtani, akkor, mondjuk, Verebély vagy bárki más, előbb a diagnózist és a kórlefolyást, valamint az operatív beavatkozás elképzelt, de talán csak majd magának a sebészi műtétnek folyamán kialakulható eshetőségeit a nagyon kitűnő professzorok ítélete elé terjesztette volna, mondván: a beteg várjon addig, amíg majd az operáció módjáról az egyesület szótöbbséggel határoz. Még kevésbé történhetnék azonban meg, hogy valamely orvosi konzíliumon, miközben a beteg sorsáról ás gyógyításáról kellene beszélni, a professzorok az időt azzal töltenék, hogy a maguk személyi ügyeit, egyéni sérelmeit, avagy a dékánválasztás lefolyását tárgyalnák meg, ugyancsak mondván: a mi dolgunk fontosabb, mint a betegé. Bennünket igazán mélységes szakadék választ el a parlamentarizmus ellenségeitől s mert a legteljesebb mértékben hívei vagyunk az alkotmányosságnak minden vonatkozásban s a jogfolytonosságnak minden területen, ezért a parlament történelmi szerepét, alkotmányos feladatát s ellenőrző kötelességét is óva óvjuk. Ám éppen azért, mert azt valljuk, s mert éppen a választások során is kifejezésre jutott a magyar nemzet alkotmányos felfogása s ragaszkodása a parlamentáris szisztémához, érezzük, hogy a parlamentarizmus minden tényezőjének, s köztük elsősorban azoknak, akik ellenzéki álláspontjuknál fogva magukat szinte a parlamentáris elv védelmezőinek szeretik feltüntetni, kötelességük, hogy a parlament igazi működését meg ne zavarják s hogy a parlamentáris munka kötelességét átérezzék akkor, amikor a nemzeti életben nagyon komoly feladatok s problémák állanak előtérben. Mialatt az országgyűlés még nem ült együtt, a kormány szükségrendeletet adott ki s mihelyt a parlament összeült, a kemény felhatalmazást kért arra, hogy komoly pénzügyi tárgyalások lebonyolítására és a gazdasági élet működését biztosító intézkedések megtételére felhatalmazást kapjon. Az ellenzék részéről felhangzott az a kívánság, hogy a kormány ezirányú tevékenysége parlamenti bizottság elé kerüljön. Amikor az erre vonatkozó törvényjavaslat elkészült, pártközi értekezleten a baloldali ellenzéki pártok is kijelentették, hogy ezt a felhatalmazási vitát nem fogják nyújtani. Az ilyen viták hosszadalmasságának mellőzése szokásos az egész világon. A francia kormány öt esztendővel ezelőtt egyetlen éjszakai ülésen kapta meg ezt a felhatalmazást. Amikor Churchill, mint a kincstár első lordja, annak idején hasonló felhatalmazást kért az angol parlamenttől, a Bonar Law-kormány Lloyd George és MacDonald felszólalásai után ezt a felhatalmazást ugyancsak egyetlen ülésen szerezte meg. Amikor az első német szükségrendeletet a chequersi találkozó napján kiadták, s utána a kommunisták a birodalmi gyűlés összehívását kérték, a Reichstag szüneti szerve, a pártelnökök tanácsa, feleslegesnek ítélte a parlamenti vitát és mellőzte a birodalmi gyűlés összehívását. Legharciasabban Lobe dr., a birodalmi gyűlés szocialista elnöke, aki hétfőn egy szociáldemokrata gyűlésen Budapesten szónokolni fog, hirdette azt a felfogást, hogy válságos időkben, fontos pénzügyi és gazdasági problémák megoldása idején, a parlament széles vitája csak felesleges bajokat és izgalmakat okozhat. Mi történik azonban nálunk? Már napok óta nyolcórás ülésekben tárgyal a képviselőház, azaz nem tárgyal, hanem ülésezik. Az ülésezés azt jelenti, hogy a felhatalmazási javaslat vitája alkalmat szolgáltat a szociáldemokrácia és vele együtt a baloldal olyan összműködésére, amelynek a célja ebben a pillanatban nem a nemzetet érintő nagyon fontos ügyek megoldása, nem a kölcsönügy lebonyolítására kívánatos kölcsönügy megadása és nem is a gazdasági helyzet javítására irányuló módszerek, vagy elgondolások vitája, hanem a zavarcsinálás, s kormánybuktatási szándék. A baloldali ellenzék, amely mind erősebben kórusa ismét a szociáldemokrata vezénylésnek, megint eljutott odáig, hogy az ország sorsát összetéveszti a maga hataiomsz érzési vágyával és a parlament ellenőrző hivatását s alkotmányos szerepét felcseréli bizonyos konventszerű izgágáskodással. Nem gondol arra, hogy az ország komoly érdekeinek mit árt, hanem csak arra gondol, hogy a maga érdekeit miként vihetné előre. Izgalmakat akar felgyújtani, hogy a lángoknál a maga pecsenyéjét sütögethesse. Önző nyughatatlanságát át akarja vinni a közületibe, hogy a nyugalmat felboríthassa. Olyan vágy él benne a hatalom megszerzésére, hogy feledi: mennyire mesterkélt elszántsága s reménytelen törtetése. Mert bármiként is tévessze meg a baloldalt a saját hangoskodása, tudnia kell, hogy a kormány mögött komoly parlamentáris többség áll, amelynek a választásokon az ország akarata adott mandátumot. Mindeközben mintha a múlt hazajáró lelke jelent volna meg a képviselőházban, személyes kérdések zúgnak, kavarognak és hömpölyögnek az ülésteremben, támadások, védelmek és közbeszólások özöne örvénylik s miközben a nemzeti sors nagy kérdéseinek kellene foglalkoztatnia a parlamentet a mesterségesen túlfűtött indulatok valóságos obstrukciós jelenségeket mutatnak. Amikor a nyugodt tárgyalás hangjának és a magasrendű vita tárgyilagosságának kellene uralkodnia, akkor a szociáldemokrata demagógia a szólamvezető- A nemzet politikailag érett rétegei és a dolgozó ország előtt ezek a parlamenti műviharok egyre ellenszenvesebbek lesznek, s az ország nem tudja megérteni, hogy miért tartják egyesek egyéni ügyeiket fontosabbaknak az állam nagy kérdéseinél, a pénzügyi és gazdasági problémáknál. Az emberek ma a saját jövőn- Aranytrombita irta: Endrődi Béla Ma együtt ebédeltem egy francia úrral, aki néhány nap óta Pesten tartózkodik. Illető régi barátunk, még a békében el eljárogatott hozzánk s a háború alatt is átcsempészett egy-egy levelet magyar ismerőseihez. Most már harmadszor jár itt, mióta újra szent a béke, mindig májusban vagy nyár közepén jön, mert szerinte Pest a legszebb nyaralóhely, amellett rendkívül mulatságos és szórakoztató. Francia barátom most egy kissé rosszkor jött, a város szépsége változatlan ugyan, de mulatságosnak és szórakoztatónak egyáltalában nem lehet mondani. Napközben még csak megjárja s ha kissé lassúbb is a város tempója, nyugodtan lehet mentegetőzni azzal, hogy holt szezon van, mindenki nyaral és élvezi a szabadságát. Este azonban már baj van, különösen egy derült idegen szempontjából, tizenegy felé elcsöndesedik minden s csak a megrögzött lumpok kerengenek kétségbeesve egyik helyről a másikra. Francia barátunk tisztában van a helyzettel s kellő gyöngédséggel nem is veszi észre a változást, ő is látott rossz napokat odahaza s tudja, hogy semmi sem tarthat örökké. A jelenlegi helyzetről csak annyit mondott, hogy bizony itt egy kissé mindenkinek lóg az orra most, no de majd kiegyenesedünk és megtanulunk újra mosolyogni is. Viszont azt egészen komolyan, sőt igenzenre hányan jelen-tette ki nekem, hogy meglepte az a nyug i galom és fegyelmezettség amelyet itt minden vonalon tapasztalt. De nem akartam előtte a mai nehéz idők fölött siránkozni, így inkább aziránt érdeklődtem, mi tetszik neki, vagy mit kifogásol nagyon itt minálunk? Röviden összefoglalva a következőket mondta: — Azt mondanom sem kell talán, hogy el vagyok ragadtatva maguktól, különben nem jönnék ide annyiszor. De hogy egészen rapszodikusan elsoroljam a kifogásaimat, hát például mikor az autómmal megérkeztem Pestre, garázsba vittem a kocsit s az ott lévő benzinkútból rögtön megtöltöttem a tartályt , hogy másnap ezzel ne legyen gondom. Fizettem az önök pénze szerint ötven fillért a benzin literéért. Néhány nap múlva kifogyott a benzinem, épp a felső Margitszigetre igyekeztem s a szigeten lévő benzinkútnál itattam meg a kocsit. Itt ötvenöt fillérért mérték a benzint, — hát ez nekem, mint régi autós embernek, sehogysem ment a fejembe. Miért kell nekem egy pengővel többet fizetnem húsz liter benzinért a Szigeten, mint a városban? Meg tudná ezt magyarázni? — Nem tudom — válaszoltam csendesen. — Gyerünk tovább — folytatta a francia élénken — maguk, magyarok, nagyszerűen öltözködnek, ha végigmegyek az utcán itt Pesten, csupa jól öltözött nőt és férfit látok. Ezzel szemben mégsem tudnak öltözködni, illetőleg csak a férfiak nem tudnak, a nőket nem illetem ezzel a váddal. Pedig őket is illethetném, mert este túlöltözködnek, aminek megint a férfiak az okai, mert ez csak azért tűnik fel, miután ők még nem öltözködnek. Önöknél a leggyönyörűbb estélyi ruhás nő mellett hamuszürke utcai ruhába bújt férfiak üldögélnek, pedig a szmokingos férfi legyen az estélyi ruhás nő mögött a sötét háttér, ami még jobban kiemeli, érvényre juttatja a nő szépségét és eleganciáját. Maguknál úgy néznek ki az ilyen esti párok, mint valamikor nálunk a hadigazdagok, akik közül a nők mindig hamarabb tanulnak meg öltözködni, mint a férfiak. Azért sem értem ezt a dolgot, mert este más ruhát venni fel, mint délelőtt, ez mindenféleképp kellemes dolog. Szóval, meg tudja ön magyarázni nekem, hogy ez miért van így? — Nem tudom — válaszoltam —, de ugyanekkor hozzátettem magamban: ez legyen a mi legkisebb bajunk. — A harmadik kifogás, amit így rapszodikusan elmondok — folytatta a franciám — az hogy önök nem tudnak gyalogjárni. Önökről azt mondják, hogy lóratermett nemzet, hát ez valószínűleg a magyarázata annak, hogy nem tudnak mit csinálni a trotoáron. Ez azonban már idejét múlt mentség, az autók századában, viszont ha a legelőkelőbb utcájukban elindulok gyalog, percenként nekem jön valaki, oldalba lök, lesöpör a kocsiútra, kerülni nem kerül senki, maguknál mindenkinek valósággal derogál a kitérés, még illemtudásból sem térnek ki, nemhogy előzékenységből. Láttam egy urat, aki egy öregasszonyt úgy sodort le a járdáról, hogy majdnem az autóbusz alá került s láttam egy hölgyet, aki egy másik hölgyet valósággal beleöklelt egy kirakatba. Meg tudná magyarázni nekem, hogy ez miért van így? — Nem tudom — válaszoltam csöndesen. — Hiányzik nekem még — folytatta a francia — a Dunán való hajókázás olcsó és gyors lehetősége, aztán még egy egészen furcsa dologra hívom fel a figyelmét. Bejövök egy vendéglőbe, leülök és rendelek valamit. A pincér azonnal észreveszi természetesen, hogy idegen vagyok, már az asztalhoz öten kisérnek, hajlonganak, bókolnak, úgy szolgálnak ki, mint egy maharadzsát, lesik minden mozdulatomat, elborítanak elragadó kedvességgel és figyelemmel. Aztán fizetek és távozom, ebben a pillanatban véget ér a dicsőség, csalódott arcok néznek rám, fitymáló, lenéző és szemrehányó mindenki körülöttem. Eleinte azt hittem, kevés borravalót adok, de egy pesti ismerősöm felvilágosított, hogy a húsz százalék, amit adok, sok is. Mégis megpróbálkoztam huszonöt percenttel, harminccal, aőt mulatóhelyen negyvenet is adtam, a helyzet mégsem változott. Miért van ez így? — Nem tudom — válaszoltam szégyenkezve. — És hogy van az —— kérdezte a francia —, hogy mindezek ellenére önök mégis a legkedvesebbek, a legbájosabbak és Budapest a leggyönyörűbb és a legrokonszenvesebb város egész Európában? Hogy van az, ha egy év elmúlik anélkül, hogy idejöhetnék, már fájni kezd a szívem maguk után? Hogy van ez, mért van ez, meg tudná ön, ezt magyarázni? — Meg! — kiáltottam elragadtatva, a magyarázatot azonba hagyjuk talán a jövő hétre. •" Lapunk mai száma 16 fillér B V .. 1 ' ' ', m ' • Mi történt?^ NÉMETORSZÁGBAN A JÖVŐ HÉTEN MEGKEZDŐDIK A NORMÁLIS FIZETÉSI FORGALOM _____ *■ A német állam főrészvényese l^z a Dresdner-banknak Meghiúsultak a lengyel-francia kölcsöntárgyalások Lakbérekre hétfőtől kezdve adják ki a betéteket 35 millió aranyfrank a Népszövetség évi kiadása Szombaton már reggel kilenctől éjfélig ülésezik a képviselőház Gaal Gaszton és Szilágyi Lajos éles összecsapása a képviselőház ülésén Chigi Albani herceget, a máltai rend nagymesterét ünnepélyesen fogadták a pályaudvaron 120 millió font deficittel számol Anglia A Zeppelin pénteken hajnalban hazaérkezett északi útjáról Júliusban csökkent a fizetésképtelenségek száma Boris bolgár király a haláltól mentette meg egy sülyedő bárka utasait Alfonz király északi útra indult Egy hónapra bezárják a detroiti Ford-gyárat Meglincsedtek egy tolvaj cigánylegényt Nem lesz hivatalos poloskairtás Budapesten A malmok ismét 1—1.50 pengővel csökkentették a liszt árát Bizalmat szavaztak a Zamora-kormánynak A bejelentett vörös nap ellen Budapesten általános rendőri készenlét lesz Briand állapota nem ad aggodalomra okot Bleyer Jakab újabb éles támadást intézett a magyar választások ellen Kötél általi halálra ítélték a kecskeméti bulgár kertész gyilkosainak felbujtóit A Dolgozó Nők Világszövetségének kiküldöttei Budapestre érkeztek