Nemzeti Ujság, 1932. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-19 / 14. szám

trianoni diktátumokat. Míg az 1919 jú­nius 28-án Versaillesban létrejött béke­kötés feltételeit inkább az etnológiai szempontok fig­y­el­embevételének elve irányította, — hasonlóan megállapított határvonalak mellett legkevesebb há­rommillió magyarral több maradt volna az anyaországban — addig a trianoni „béke“, hacsak a „droit du plus fort“ elvének féktelen tobzódását nem nevez­zük annak, minden komoly elvi szem­pont nélkül jött létre. De a nagyhatal­mak talán egyszer majd mégis átérzik, hogy a revízió szó ebben az esetben az igazságot jelenti. Már­pedig, amint a háború előtti helyzet mélységesen igaz­ságtalan volt Lengyelországra, épp olyan tarthatatlanul igazságtalan a mi hely­zetünk Trianon óta. Közös határaink elvesztése miatt megszűnt számos olyan gazdasági lehe­tőség, mely egyhamar fel sem becsül­hető közgazdasági értéket jelentene. A mai helyzet mellett is vannak még lehe­tőségek és ezeket nemcsak érdemes, de k­áztatos is volna kihasználni, előre is m­egv­önnyí­tve azt a helyzetet, mely elé kerülünk majd, ha országaink határai is smét érintkeznek. Ami pedig a hagyo­mányos lengyel—magyar barátságot illeti, ennek fenntartása és kultiválása, nézetem szerint, igen fontos. Éppen ma­napság, amikor az egész világ politiká­ját rövidlátás, haszonlesés s túlzott önzés jellemzi, nem szabad ilyen érzést elveszni hagyni. Ez sem a magyar, sem a lengyel nemzet érdekeire nem közömbös. Nem közös barátaink azok, akik ezt gyöngí­teni, vagy épenséggel aláásni igyekez­nek. Semmi sem nyomatékosabb bizo­nyíték erre, mint az, hogy a csehek évek óta időt, pénzt és fáradtságot nem kímélve, nagyfontosságú propagandát fejtenek ki egész Lengyelországban, fő­ként kulturális alapon, színlelt katoli­cizmussal, nagy súlyt fektetve a sajtó együttműködésére, de mindig magyar­­ellenes tendenciával. Adja Isten, hogy az 1932-es évben egy lépéssel közelebb jussunk a közös határvonal gondolatá­­mól­ valóra válásához! L : Budapest, január 18- 2 ­ A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt január 20-án, szerdán este 6 órakor értekezletet tart klubhelyiségében, házra, hanem olyan szaporán lépegetett elfele, mintha a pokol kapujából mene­külne. Tehát mégis csak igaz volt az álom! Egy idegen gyerek is van a családban. A gazdáról meg nem lehetett megtudni semmit. Hát persze, csak úgy bagóhiten élnek, oszt azt sem mondják el. Lackó András még a tobolszi bánya­kórházban átvette jó komájának, Kecs­kés Tóni levelét, egy néhány emléket is hoztt tőle, mert a koma már az utolját járta Megbeszélték, hogyha hazaér Haj­­duékre, helyesebben a­ tanyákra, elviszi a famíliának a küldeményt, meg a hosszú levelet. Elindult a szomszédos Balázs puszta felé, hogy felkeresse a Kecskés családot. A keresztútnál vastag keresztgerendán Jézus pléh teste függött itt, nagy alázato­san. Rozsdamarta festék alatt is az engesztelő, az irgalmas, az önfeláldozó Megváltó volt, Lackó András odarogyott az imakőre és ém­i­gyen imádkozott: — Jézus Krisztusom! Te tudod legjob­ban a világ sorát, mert hiszen Te inté­zed. Akkor tudod azt is, hogy az én Juli­­som nem hibás ebbe a dologba, hanem az én sorsom, aki nem engedte, hogy iít hosszú esztendő óta ide érjek. Fogadd hát üket a te isteni szeretetedbe és adj nekik igaz boldogulást, engem pedig álgy meg az utamon, mert és kitérek belőlük, ámen. Ott térdelt még Lackó András egy darabig, már csak gondolkozott inkább. Közben nagyokat nyelt, mert igen rej­tette volna önmaga előtt, ha meglett férfi létére kiszégyenkezett volna az arcára az a vaskos könnycsepp, ami már ott ült a szeme sarkában. Lackó András mereven nézte azt a három kis préhangyalt, ami a kereszt tövében volt elhelyezve. Mereven nézte egy darabig, majd figyelmes lett, sőt fel is kelt az imakőről, mert azt vette észre, hogy az angyalkák nevetnek, sőt egyene­sen ránevetnek. Még pár lépést hátrált, meg előrejött, az angyalok még mindig huncutul nevettek. Legalább is Lackó András mindjobban így látta. Persze a további utón is. Gondolkodott a történtekm. Ethatár Bécs, január 18. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Isme­retes az az incidens, amelynek híre leg­utóbb különösen a bécsi vörös lapokban tobzódott és arról szólt, hogy egy Heim­­wehr-tag merényletet akart elkövetni Winkler belügyminiszter ellen. Ennek az állítólagos merénylet­tervnek igen fel­­ozta újfent, hogy nem csinál semmi keveredést a dologból, nincs annak már úgy se semmi értelme, legyen boldog Julis azzal, akit szeret. Nem tolakszik közéj­ük. Elintézi a­­dolgát Kecskéseknél, aztán világgá megy. Jó délre ért a Balázs-tanyára. Már keresnie kellett Kecskések házát, mert elfeledte a járást. Az öreg Kecskés bácsi — volt vagy nyolcvan esztendős — a kapu előtt üldögélt, mikor elébeállt. — Aggy Isten, öregapám! — szólt csen­des megadással Lackó András. Az öreg Kecskés persze hogy nem is­merte meg a szakállas, megöregedett jó szomszédot. Csak hosszas magyarázgatás és a régi emlékek felidézése után fogadta, el. Betessékelte a házba. Már a fiatal Kecskésnének nem volt ilyen rossz az emlékezése. Alig szólt Lackó András egy párat, rögtön ráismert. Megindult a végeszakadatlan mesélés. Ott tartották Lackó komét ebédre is. Mi­kor már kisírták magukat, sor került a hazai dolgokra. Az öreg bácsi elmesélte, hogy a Balázs tekintetes úr rég meg­­házasodott. Az öreg Fehér tekintetes úr pedig még a háború elején meghalt. Épen úgy meghalt a Julis — már mint Lackó feleségének — érzee ángyikája is. Az ura ugyan visszajött a háborúból, sőt család is lett, de két éve vonattolatás közben szerencsétlenül járt és utána ment az asszonynak. A kis árvát Julis vette ma­gához. Lackó Andrást egy rettentő ütés érte a szive táján. Verejték ült ki ismét­ a homlokára, szenvedett. Zavarosan kér­dezte: — Az a csöpp gyerek, aki a háznál van, az örzse gyereke? — A‘ hát! Az a pösze! —mondták neki egyszerre. Lackó András nem tudott tovább ma­radni Kecskéseknél. Sietve elbúcsúzott , amennyire fáradt lábai engedték, rohant vissza, haza, Juliéhoz, a feleségéhez. Lelkében nagy megkönnyebbüléssel és egy fris szégyenkezéssel, hogy kérdezet­­lenül megvádolta őt. Még az úton­­ elha­tározta Lackó András, hogy nem hisz az álomlátásoknak soha többé! Most már azt is tudta, miért nevettek a kis angyalok.­lemző következményei vannak. Kiderült, hogy az egész merényletterv csak ürügy arra, hogy a szociáldemokrata párt, amelynek bécsi fegyverraktárát a múlt napokban leplezték le, támadást intézhes­sen a Heimwehr ellen, abból a célból, hogy ezzel az ellentámadással elterelje magáról a figyelmet. Igen komoly okok vannak annak megállapítására, hogy a Winkler belügyminiszter ellen intézett ál­lítólagos merényletterv csak felfújt his­tória. Ennek a dolognak a hátterében bizo­nyos politikai motívumok húzódnak meg. A szociáldemokraták azt remélték, hogy éppen ez az incidens robbanthatja ki azt a gyűlöletet és rágalomhadjáratot, ame­lyet ez a párt és ennek sajtója folytat rendszeresen a Heimwehr ellen, még­pe­dig a kormánytámogató nagynémetek és a Landbund segítségével. Winkler bel­ügyminiszter a Landbund tagja és a Heimwehrrel folytatott személyes harca ismeretes dolog. Köztudomású azonban az is, hogy sem a Landbund, sem a nagynémetek nem va­lami megbízhatóan támogatják a keresz­ténypártot a kormányzás nehéz munká­jában, hanem titokban igen szívesen pak­­tálnak a vörösökkel. Ezeknek a paktálá­­soknak rendesen valami zsarolási manő­ver a célja. Most is megvárták, amíg a kormány feje, Buresch elutazik Genfbe és máris kezdenek mozgolódni. A Landbund terve a következő volt: a belügyminiszter elrendeli a szocialista fegyverek lefoglalását, de nem azzal a célzattal, hogy az országot megszabadítsa a vörös terrortól, hanem azért, hogy ali­bije legyen, ha a jobboldal felé ugyan­olyan erélyt fog mutatni. A­ nagynémeteknek, illetőleg a nemzeti szocialistáknak, akik Urlep ellen megtet­ték a feljelentést, a következő szerep ju­tott ebben a nem éppen tiszta ügyben. A nagynémetek és a Landbund a parla­mentben Schober vezetése alatt nemzeti gazdasági blokk néven egyesült. Mielőtt Buresch kancellár elutazott Svájcba, el­határozták, hogy forradalmi veszély ese­tén Schober kancellár diktátori jogkör­rel átveszi a katonaság, csendőrség és rendőrség parancsnokságát. Nos, ilyen „forradalmi veszély“ látszatának felidé­zése volt a cél. A terv nem sikerült. Pedig igen szépen kiszámították, hogy a Heimwehrt lefegy­­verzik, mert azt mindenki tudja, hogy hol van a Heimwehrnek néhány fegyvere, viszont egyedül felfegyverzett alakulat marad a szociáldemokrata „védőrség" amelynek tömérdek fegyverraktárát nem ismeri senki sem. Arra azonban jó volt az eset, hogy rávilágítson a szociát demo­ 111' BII8WWIBIW9——— Mi van a Winkler-merénylet hátterében? A Heimwehr könyörtelen harcot kezd a vörös köztársasági védő­szövetség ellen — Starhemberg: „Ha Bell, jöjjön a forradalom" NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1932 Január . J /cmonta O fürLért könnyen adhat ki mindenki, a­ki súlyt helyez I mai tine, amely erősíti a gyengét, talpraállítja egészségének megóvására. Csupán ennyibe la beteget, fokozza az ellentárlóképességet. kerül a reggeli, vagy azeonnatejhen az Ovo- t Napközben Ovomaltine dragée! Román affér egy svéd és egy görög hajóval Az Erlan és Filomela futárszolgálata, pénzcsempészése, fegyver­szállítása . A Konstancai kikötőben elkobozták az Erlan rakományát és letartóztattál­ a Filomela embereit Bnkarest, január 18. (A Nemzeti Jfjság tudósítójától.) A konstanzai kikötőbe vasárnap befu­tott egy Erlan nevű svéd hajó, melynek parancsnoka a kikötő parancsnokságával azt közölte, hogy kisebb mennyiségű árut hajóz ki Romániába, majd útját Stambulba folytatja. A hajó eltávozása előtt jelentés érkezett a kikötő parancs­nokságához, hogy a hajó nagymennyi­ségű lőszert és fegyvert szállít a szov­jetnek. Két román cirkáló a közben ki­futott hajó után indult és azt mielőtt a szabad vizeket elérte volna, megállásra kényszeritette. Nagymennyiségű lőszert találtak a svéd kereskedelmi gőzösön, mely tényleg Odessza felé vett irányt. A hajó parancsnoka tiltakozott a megállí­tás ellen. A román hadihajók elkobozták az Erlan rakományát, majd útjára en­gedték a hajót. Mint értesülünk, az ügyet valószínűleg diplomáciai útra terelik. A „Filomela" 5 millió dollárja és gyanús utasai (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A napról-napra növekedő kommunista moz­galom fő fészke Bukovina és Gárdiai ha­tármenti városai, ahol a hatóságoknak mintegy nyolcvan vezető egyént sikerült ártalmatlanná tenni. Mint a letartózta­tottak vallomásaiból kiderül, az újabb kommunista mozgolódást egységes szerv irányította. Constanzában letartóztatták a Filomela nevű görög hajó parancsno­kát, Catapodis Miridant, aki futárszol­gálatot végzett a szovjet propaganda szervezet és a romániai kommunista sej­tek között. A már hetek óta Konstancában hor­gonyzó hajónak a parancsnokát egyik szállodában le is tartóztatták barátnőjé­vel együtt, aki egyes lapok állítása sze­rint orosz, mások szerint német szárma­zású. Állítólag ez a nő volt a vezetője az egész titkos kémszervezetnek. A rendőr­ség összesen 16 embert tartóztatott le, akiket Bukarestbe szállítottak. A letar­tóztatottak valamennyien az odesszai kikötőben szálltak hajóra hamis igazoló okmányokkal, amelyekkel azt igazolták, hogy nem Odesszában szálltak hajóra és így nyugodtan jártak-keltek Romániá­ban. A letartóztatottaknál nagyarányú titkos levelezést, ötmillió dollár készpénzt és nagymennyiségű robbanó­anyagot ta­láltak. krata szándékokra és a Landbund tascik­­ájára, amikor nem átallott ez a „polg­gári“ párt szövetkezni a keresztényszo­­cialista kormánypárt megbuktatására a kereszténység legnagyobb ellenségeivel. Most aztán utólag, a baloldali sajtó nagy propagandát csinál egy lefegyverzési törvény érdekében. Lefegyverezni a Heimwehrt,­­ ez a cél. A vörösöket azon-­­ban nem. Egyébként kiderült, hogy a szociál demokrata fegyverelkobzás alkalmával nemcsak nagymennyiségű fegyvert és lő­szert foglaltak le, hanem találtak egy acélkazettát is, amely részletes utasításo­kat tartalmazott arra az esetre, ha Ausz­triában polgárháború törne ki. Az utasí­tásokban pontos rendelkezések voltak arra, hol gyülekezzék a köztársasági védőőrség, melyik csapat hol vonuljon fel, milyen útvonalon nyomuljon előre. Ezeknek a szociáldemokrata terrorcsapa­­toknak feladatai közé tartozik a politikai ellenfelek ártalmatlanná tétele, a gyüle­kezések szétugrasztása, a hadsereg, rend­őrség szétszórása, a politikai ellenfelek házának, továbbá bizonyos középületek­nek felrobbantása, letartóztatott és bör­tönbe zárt elvtársak kiszabadítása. A terrocsapatoknak kötelessége a legna­gyobb kíméletlenséggel eljárni, a forra­dalom kitörésekor a villamosvilágítást az egész városban k­iá kell kapcsolni és a sö­tétségben rakétákkal és fényszórókkal kell operálni. Ellenoffenzíva esetén barri­­kádokat kell emelni és az utolsó leheletig védekezni. Minden csapat vezetőinek kö­telességük katonai- és rendőregyenruhá­­kat csináltatni, hogy szükség esetén a csapatok tagjai ilyen ruhába öltözköd­hessenek. Starhemberg herceg új felvonulást hirdet Bécs, január 18. Nagy feltűnést keltő kijelentéseket tett az osztrák Heimwehr országos vezére, Starhenberg herceg a felsőausztriai Heimwehr-vezérek vasárnapi welsi érte­kezletén. Starhemberg herceg mindenek­előtt a nemzeti szocialistákat támadta, akiknek — mint mondotta — fogalmuk sincs az osztrák viszonyokról. Ezután ar­ról beszélt, hogy a Heimwehr a legköze­lebbi jövőben fel fogja kényszeríteni gaz­dagsági követelései teljesítését. Ha más­ként nem megy, a Heimwehr országos felvonulást rendez és nem lesz tekintettel arra sem, engedélyezik-e a hatóságok a felvonulást, vagy sem. Ha a kormány akadékoskodna, akkor jöjjön a forrada­lom. A Heimwehr azonban minden körül­mények között olyan utakon halad to­vább, amelyeken nem kell szükségszerűen összeütközésbe jutnia az államhatalom végrehajtó szervével. Akciója nem az ál­lamhatalom ellen irányul, hanem csak a köztársasági védőszövetséggel szemben fog könyörtelen eréllyel eljárni. VILÁGPOLITIKAI HÍREK Trockij száműzetését meghosszabbították. Egy moszkvai jelentés szerint két évvel meg­hosszabbították Trockj hazatérésének tilal­mát. Ezt az eljárást azzal indokolják, hogy Trockij összeköttetést tartott fenn a szociálde­mokrata pártokkal és ezzel megkárosította a világforradalom ügyét. Amikor a „Tigris“ verekedni akart, Lon­donból jelentik: H. G. Greenwall, a Daily Express levezője emlékirataiban előadja, hogy a béketárgyalások folyamán Cle­­menceau és Lloyd George majdnem össze­verekedtek. Maga Clemenceau mesélte el Greenwallnak, hogy egy alkalommal annyira összeveszett Lloyd George-ssal, hogy mint verekedő felek álltak már egy­mással szemben . Lloyd George táma­dásra készen tartotta ökleit a „Tigris“ arca előtt. Közvetlenül az összecsapás előtt Wilson elnök ugrott az ellenfelek közé és csitító szavakkal elválasztotta őket egymástól. Miklós román herceg Parisban. Mint Paris­ból jelentik Miklós román herceg feleségének — Saveanu asszonynak társaságában — szi­gorú inkognitóbain Párisba érkezett. Az új Paraguay elnök. Assumcionból jelentik: Paraguay köztársaság elnökévé Eusebo Ayala-t, alelnökévé pedig Casal Ribeirót választották meg. Lloyd George új pártot alakít? Londoni je­lentés szerint Lloyd George hatvankilencedik születésnapját vidéki kastélyában teljes csend­ben, családi körben ülte meg. A liberális ve­zér megszemlélte a számára Londonban bérelt nagyszerű párthelyiséget, azután Walesbe uta­zik. Lloyd George egy liberális radikális cso­port megszervezésén fáradozik, amely a libe­rális pártból és a munkáspárt egy töredéké­ből alakulna. A walesi herceg beszédet mond, Lon­donból jelentik. A walesi herceg január 27-én beszédet tart a londoni Albert Hall-ban a hazafias kötelességekről s az állampolgári áldozatkészségről. Elsősor­ban az ifjabb nemzedéknek ad tanácso­kat, hogy miként teljesítheti a nemzet iránti kötelességét a mai nehéz viszonyok között. A beszédet egész Angliában rá­dión közvetítik s ötven vidéki városban, egyidejűleg rendezett nagygyűléseken hang­szórókkal adják le.

Next