Nemzeti Ujság, 1932. február (14. évfolyam, 26-48. szám)
1932-02-02 / 26. szám
é /\ é 155 Fta iv *jEjfWr Ess® YűWflUi'TEm YTYCMraj sssa m rNÜ/viZJLll LJMSapii Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatársi TÚRI BÉLA ^ ———————H5—S XIV• évfolyam 26• szám # Kedd. # Budapest, 1932 február 2. Hadüzenet nincs, folyik a véres háború Keleten Japán nem üzent háborút Kínának és Kína nem üzen háborút Japánnak. A Népszövetség nyugodtam tanácsikozhatik és a lefegyverzési konferencia nyugodt ismerkedést rendezhet Génfben: nincs hadüzenet! Japán csupán biztonsági intézkedéseket tett eddig a vumdzsuriai vasutak védelmére, csupán ebből a célból szállotta meg Karbimt és helyezte el őrségeit Suancsengpuj pályaudvarán. Japán csupán alattvalóinak biztonságát védelmezi Sanghajban is és csak ezért foglalta el az északi pályaudvart és a vele határos rakodó területeket. Hogy közben csupán a szombati napom Suamcsengpuimnál négyszáz kínai és huszonegy japán katona temetéséről kellett gondoskodni, hogy Sanghaj kínai városrésze ég, hogy Lapejt repülőgépekről bombázzák és hajóágyúikkall lövik, hogy közben a kínaiak húszezer emberrel védik a sanghai—nankingi vasútvonalat, hogy a légibombázásnak sokezer halottja vám, hogy Karbintól Mukdemig, Csicsikaitól Csengcsumig szól az ágyú, kattog a gépfegyver: ez csupán konfliktus, de nem háború. Mert a háborúhoz hadüzenet kell és sem Japán, sem Kína nem üzent eddig háborút. A háború azért dúl és pusztát, embereket és a maga borzalmaival és rémségeivel fenyegeti a világot. 1914 nyara óta soha feszültebb nem volt a nemzetközi helyzet, soha nagyobb izgalom nem uralkodott a világpolitikában, mint most ezekben a napokban. A sors iróniája, vagy talán céltudatos politikai törekvések természetes találkozása, hogy mindez akkor játszódik le, amikor végre össze kellene ülni annak a nagy leszerelési komferemeiának, amelyet a Népszövetség alapokmánya írt elő s amelyet tizenkét esztendei halogatás után most akarnak először összebocsájtatni a genfi tárgyalóasztalokhoz. A véletlen játéka, vagy céltudatos politikai össztörekvések természetes kifejezése: ennek a kérdésnek kell eldőlnie a következő hetekben, vagy talán napokban is. Az utolsó esztendőben a világ közvéleményét elsősorban az a nagy pénzügyi és gazdasági válság foglalkoztatta, amely szinte teljesen megszüntette államok és országok pénzügyi és gazdasági kapcsolatainak normális rendjét s olyan ellentéteket teremtett, amelyek csak szegénységet, nyomorúságot és nehéz küzdelmeket hoztak a népek százmillióinak. Mindenki tudhatta, hogy ennek a pénzügyi és gazdasági feszültségnek az eredője az a bizalmatlanság, amely a világ hatalmasságait, a nagy népeket és természetesen a kis népeket is egymástól elválasztja. Ez a bizalmi krízis azonban nem gazdasági okokból keletkezett, hanem sokkal inkább a gazdasági jelenségek már kifejezői voltak annak a politikai bizalmatlanságnak és feszültségnek, amely viszont onnét eredt, hogy a világháborút követő békeszerződések, valamint a Népszövetség kontsrurkciója nem tudták egyensúlyi helyzetbe visszahozni sz egyes államiságok életérdekeit. Négy évig dúlt a világnak egyik legélesebb háborúja s négy esztendő után zűrzavaros maradt Európa élete, megoldatlan maradt minden nagy probléma az Atlanti Óceán keleti partján, de megoldatlan maradt minden nagy probléma a Csendes Óceán két oldalán is. Országok, óriási gazdasági egységek, amelyek a világháború után a maguk számára végtelen reménységekben bíztak, kénytelenek voltak meggyőződni arról, hogy ez a „prosperitás“ csak csalóka és hogy törekvéseik egymással homlokegyenest ellenkeznek. El kellett következnie annak, hogy valamely országban a belső erők megfeszülnek és aktív lendületre vágynak. Hogy ez Japánban következett be legelőször, az természetes azért, mert a világháború során a hatalmas japán nép alig szenvedett vérveszteséget, viszont népességének szaporulata és iparának fejlődése új területre vágyott Bármilyen nemes és szép is a pacifista gondolat tény viszont az is, hogy fejlődő és erősbödő nemzetek nem ölik meg jövendőiket. Mit tegyen Japán azokkal a milliókkal, akikkel évről-évre szaporodik, növelje munkannélküleinek és ellátatlanjainak számát? Ha ezt cselekszi, öngyilkosságot követ el. Nemzetek életének ifjji vannak nagy kényszerűségei és amikor Japán Mandzsúriára vágyik, amikor új területeket akar, vagy amikor ipara számára meg akarja hódítani a kínai piacot, akkor végeredményben azt a nemzeti politikát csinálja, amelyet a világ minden népe végig csinált eddig, amikor erősbödött és fejlődött De Japánra nem lehet közömbös politikai szempontból sem mindaz, ami Kínában történik. Amióta ebben az óriási országban 1912-ben megsemmisült a mandzsu központi hatalom ereje, azóta bizonyos lett, hogy Kína örökös ellentétek, belső küzdelmek és forrongások tűzfészke. Hogy Japán ezt nem hajlandó nyugodtan nézni, az megint éppen olyan természetes, minthogy Kína viszont a maga belső erőit s függetlenségét nem akarja idegen hatalom akaratának alárendelni. Ennek a küzdelemnek el kell dőlnie! Előbb, vagy autóbb meg kell oldani a kínai problémát vagy úgy, hogy Kína egy nagy nemzeti fellángolás erejével képes lesz összes belső erőinek összefogására és így államiságának tökéletes megszervezéseire, vagy úgy — miként az a XVII. században a mandzsu uralom kezdetén történt —, hogy ezt a munkát számára egy külső hatalmiság végzi el. Így éleződtek ki azok az ellentétek, amelyek most összecsaptak a távol Keleten és akár van hadüzenet, akár nincs hadüzenet, a nagy ázsiai probléma megoldása eljutott egy komoly és sorsdöntő lépéshez. Ha most nem történik meg ez a megoldás, meg fog történni később, előbb, vagy utóbb, de a történelem azt mutatja, hogy bizonyos erőknek végeredményben valamiképpen érvényesülniök kell. S amint ez a probléma elkerülhetetlenül várja a megoldást, úgy bizonyos az is, hogy a Csendes-óceán gazdasági uralma és hegemóniája sem lehet csupán elméleti viták tárgya. Ha az Egyesült Államok a maga flottáját csak hadgyakorlatra küldte is Hawai felé, ha hat torpedónaszád s egy másik kisebb flotta csak biztonsági okokból is indult el a sanghaji vizekre: mindez azt mutatja, hogy Washingtonban ugyancsak nagyon komolyan mérlegelik ennek a mostani helyzetnek súlyát és jelentőségét. Vannak tények, amelyeket ennél a kérdésnél nem lehet elodázni. Nem lehet mellőzni annak ismeretét, hogy mielőtt a franciák a Ruhr-vidéket megszállták volna, Franciaország és Japán között már olyan megállapodások jöttek létre, amelyek bizonyossá tehetik a tokiói kormány számára, hogy Franciaország semmiesetre sem fogja Japán politikai törekvéseit ellensúlyozni. Bizonyos az is, hogy ugyancsak Franciaország éppen Lawal washingtoni utazása óta mindjobban meggyőződött arról, hogy az Egyesült Államok pénzügyi és gazdasági politikája nem azonos azokkal az európai érdekekkel, amelyeket Franciaország a maga részéről képvisel. Bizonyos az is, hogy ha 1921-ben azt a tízéves szövetségi szerződést, amelyet Angolország Japánnal kötött, nem is hosszabbították meg, Londonban mégis az a felfogás, hogy Nagybritannia, India és Ausztrália érdekei egyformán olyanok, amelyek nem engedik meg számára, hogy a Csendes-óceán nagy politikai kérdéseiben Japánnal ellentétes akciót folytasson. Bizonyos továbbá az is, hogyha a szovjet bármilyen hajlamos is hátmégi politikára és ha Mandzsúriában látszat szerint bizonyos csapat összevonásokat is eszközölt, a moszkvai kormány semmiesetre sem fogja Japán katonai, avagy politikai akcióit ellensúlyozni merni, mert erre katonailag teljesen képtelen. Mindez azt mutatja, hogy Japán nagyon meggondoltan és világpolitikailag számára megfelelő helyzetben élezte ki a keletázsiai helyzetet. Alig hihető, hogy Japánt akármilyen írásos tiltakozás, avagy figyelmeztetés eltérítené a maga szándékától. Amit Csen, volt kínai külügyminiszter mondott, hogy Japán végcélja az uralom a Csendesóceán fölött, az igaz. De éppen ezért, amikor Japán Ceicsikarnál támad, vagy Sanghajnál, tulajdonképpen nem oda üt, ahova néz. Ezért nincs háború Kínával és ezért nincs hadüzenet. Mert Kína csak csatatér, de nem ellenfél Japán számára. És így lehetséges, hogy folyik egy véres háború hadüzenet nélkül, anélkül, hogy még háború volna, mert az igazi ellenfelek még nem találkoznak. Pedig — és számunkról ez a fontos —a világ nagy pénzügyi és gazdasági feszültsége, az a félelmes zűrzavar, amelyben élünk, minden csak annak az eredménye, hogy nagy és elintézetlen problémák vannak, amelyek sötét felhőkként nehezednek az emberiség egére. A japánok bombázzák JS Nankingot és megkezdték a partraszállást Kína nem üzent hadat — de nem köt fegyverszünetet se Elmenekült a nankingi kormány — Tizenkétezer főre szaporodott a sanghaji nemzetközi hadsereg A japánok meg akarják szállni az összes kínai kikötőket Genf, február 1. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Népiszövetség rendkívüli vizsgálóbizottsága, melynek feladata megvizsgálni a mandaluriai és sanghaji eseményeket véglegesen megalakult s ahhoz csatlakozik az Egyesült Államok kiküldöttje is, nem hivatalos minőségben. A sanghaji események megvizsgálására addig is megbízott s Kínában akreditált követek első távirati jelentését hétfő estére várják, úgy hogy kedden délelőtt Paul Boncour elnöklete alatt ismét összeülhet a népszövetségi tanács, a konfliktus megvitatása ügyében. Addig is Paul Boncour Páriába utazott vissza, de keddre már Genfbe érkezik. Ide érkezett tokiói jelentések szerint a japán külügyminisztérium elégedetlen a Népszövetség állásfoglalásával, mert az a keletázsiai helyzet félreértésén alapul. Felfogásuk szerint a japán kormány nem üzent hadat Kínának és csapatküldésének csupán az a célja, hogy Kínát kényszerítse a Japánnal szemben fennálló kötelezettségei teljesítésére. Ha a Népszövetség a 15. és 16. alkalmazásához hozzájárulna, akkor Japán kénytelen volna a Népszövetségből kilépni. Kína nem üzent háborút Sanghai, február 1. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nankingi kormány külügyminisztere, Lo Ven Kau kijelentette, hogy Kina nem üzent háborút Japánnak és a nankingi kormánynak nem is áll szándékában hadat üzennie. Kina sohasem üzent hadat — mondotta a külügyminiszter —, hanem az utolsó csepp véréig küzd függetlenségéért, és a japán erőszakosságok megtorlásáért. A külügyminiszter kijelentette még, hogy a nankingi kormány idénybe akarja vonni a nemzetközi jog eszközeit is. A kínai kormány felfogása az, hogy Japán a támadó fél s nem hajlandó hadüzenettel magára venni a de jure háború felelősségét, mert de facto a háború úgyis megvan. Ezt a háborút Kína szövetségesek nélkül, egyedül akarna végig küzdeni A szombati tanácskozás, amelyen Csang Kai Cseh is részt vett, a hadüzenet ellen foglalt állást. Miért hiúsult mega fegyverszünet? Sanghai, február 1. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A fegyverszüneti tárgyalások eredménytelenül végződtek. Az angol és amerikai főkonzul kezdeményezésére vasárnap délelőtt tíz órakor a sanghai-i angol főkonzulátus palotájában a két főkonzul jelenlétében a tanácskozásra ült össze Sinozava japán csornok és a sanghai-i kínai csapatokárparancsnoka. A délelőtti tanácskozáalk eredménytelensége után a feattokonzul rábeszélésére délután pshbbg válás volt, amely azon- Lapunk mai száma 24 fillér