Nemzeti Ujság, 1932. február (14. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-05 / 28. szám

Péntek, 1932 február 5. NEMZETI ÚJSÁG Ivády lemondott, Purgly Emil az­ügyi miniszter ----——— Miért történt a lemondás ? - Ivády első osztályú érdemkeresztet kapott (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Csendesen, szinte észrevétlenül lezajlott egy miniszterválság: Ivády Béla földmi­­velésügyi miniszter lezolondott és helyébe a kormányzó Purgly Emil főispánt ne­vezte ki. Miért mondott le Ivády Béla, akinek rövid miniszterségét a nyilvánosság előtt aratott szónoki sikerek teszik emlékeze­tessé, erre a kérdésre a Nemzeti Újság tudósítója az alábbiakban adja meg a választ. A népszövetségi jelentés és a 33-as bi­zottság jelentésének tárgyalása során egyik délután minden előzetes bejelentés nélkül felszólalt a képviselőházban Ivády Béla földmivelésügyi miniszter. Felszó­lalását azzal okolta meg, hogy a vita so­rán legtöbben földmivelésügyi kérdések­kel foglalkoztak és olyan érdeklődést lát tárcája iránt, hogy már most szükséges­nek látja felvilágosítást adni arról, mit tervez és hogyan gondolkodik tárcája feladatáról. A váratlan miniszteri expo­zét nagy érdeklődéssel hallgatta a Ház és különös feltűnést keltett a miniszter­nek az a megállapítása, hogy Darányi Ignác óta a kisgazdatársadalom érdeké­ben tulajdonképpen nem történt semmi. Az ellenzék természetesen lelkesen ünne­pelte a földmivelésügyi minisztert és Eckhardt Tibor a napirendi vita során követendő példának állította oda Ivády Bélát a kormány többi tagjai elé. Egészen máské­nt gondolkodott azon­ban az egységes párt, főképpen annak kisgazda frakciója, a miniszter nyilatko­zatáról. Sértve érezték magukat, mert hiszen az elmúlt tizenkét évben közülük kerültek ki a földművelésügyi miniszte­rek, akikre szerintük nem lehetett el­mondani az egységes párt tagjának és miniszterének, hogy éppen a kisgazdák érdekében nem csináltak semmit. Rubinek Gyula, nagyatádi Szabó István és Mayer János miniszteri tevékenységé­ben a saját politikájuk érvényesülését és ennek az egységespárti kisgazdapolitiká­­rval, a súlyos elitélését látták a miniszter nyilatkozatáb­an. Megindult a mozgalom a helyreigazí­tás, kimagyarázás és elégtételadás irá­nyában. ívet köröztek, amelyen követel­ték, hogy Ivády adjon elégtételt s vonja vissza a kijelentését. Az ívet ötvenketten írták alá. Először a pártelnöknek, Pesthy Pálmná­k adták át, majd a miniszterelnök­höz juttatták el az elégtételt kérő ívet és a miniszterelnök hajlandó is volt ennek az egységespárti k­isgazd­asérel­em­nek a méltányos és kielégítő elintézésére. A miniszterelnök közbelépésének az eredményeképen került össze négyszem­közt Ivády Béla és Mayer János. A talál­kozás a legszívélyesebb formákban tör­tént és a legteljesebb megegyezésre veze­tett. Ivády Béla kijelentette, hogy sze­mély szerint igen nagyrabecsüli Mayer Jánost és esze ágában sem volt sem őt, sem nagyatádi Szabót, sem Rubinek Gyulát megbántani, Mayer János pedig hangoztatta, hogy ezek után egyáltalában nem érzi sértve magát és az egész affért elintézettnek tekinti. Nem így gondolkodott azonban az egy­séges pártnak az a csoportja, amely az affért jobban érezte és súlyosabbnak tekintette, mint maguk az érdekeltek. Ki­jelentették Mayer Jánosnak, hogy ők nem elégednek meg ezzel a négyszemközötti elintézéssel és ha már eddig végigcsinál­ták a harcot, akkor csinálják tovább, de nekik nyilvános elégtétel kell. Hiába békült ki Mayer János, ők Mayert is cserbenhagyják, de nem hagyják annyi­ban a dolgot, így állott a helyzet három nappal ez­előtt. Illetékes helyen érintkezést keres­tek a békétlenkedő kisgazdák és a föld­­mivelésügyi miniszter között, de a közve­títésnek nem sok eredménye volt, annál kevésbé, mert az első pillanatban látszott, hogy Ivády Béla nem ragaszkodik a miniszteri tárcához és szívesen lemond, ha olyant kívánnak tőle, amit nem szíve­sen vállal. E tárgyalás­ok közben történt a Ceg­léd környéki kisgazdák fogadása, Ivády Béla hosszabb beszédet mondott, amely­ben részletes és sajátságos programot adott. A ceglédi küldöttséginek adott vá­laszában volt egy kijelentés, amely így hangzott: — Az a célom, hogy Magyarországon másból, mint szőlőből ne lehessen szeszt főzni ... Ez a kijelentés és az egész beszéd őszinte és nagy sikert aratott a kisgaz­­diaküldöttség előtt, amely lelkesen ünne­pelte a minisztert. Egészen más hálása volt azonban ennek a kijelentésnek a szeszérdekeltség és azoknak a­­ birtoko­soknak a körében, akik egzisztenciális ér­deküket látták veszedelemben, ha a mi­niszter kijelentésében foglalt program megvalósul. Most már két oldalról támadták Ivá­­dyt. Elintézetlen volt a kisgazdákkal ke­letkezett affér és újabb súlyos követelé­sekkel lépett fel vele szemben a nagy birtokos és szeszérdekeltség, amely azt követelte, hogy a kormány adjon ki hi­vatalos nyilatkozatot és jelentse ki, hogy Ivády nyilatkozata nem kormánypro­gram és nem is valósítható meg. A földművelésügyi miniszter helyzete ilyenformán tarthatatlanná vált és be­következett a lemondás, amely annál könnyebben ment, mert Ivády Béla is legszívesebben ezt a kivezető utat vá­lasztotta. 71 kormányzói kéziratok Ivády Béla felmentéséről és Purgly Emil kinevezéséről a következő kor­mányzói kéziratok jelentek meg: A magyar királyi Miniszterelnök elő­terjesztésére Ivádi Ivády Béla magyar királyi­ földmű­velésügyi minisztert ezen állásától saját kérelmére felmentem és vitéz jószáshelyi Purgly Emilt, Csanád-, Arad- és To­ron­tál közigazgatásilag egy­előre egyesített vármegye főispánját ma­gyar királyi földművelésügyi miniszterré kinevezem. A felnevezettekhez intézett kézirataimat idezárom. Kelt Budapesten, 1932. évi február hó 4. napján. Horthy sk. gróf Károlyi Gyula stb. Kedves Ivády ! A magyar királyi Miniszterelnök elő­terjesztésére és saját kérelme folytán önt magyar királyi földmivelésügyi minisz­teri állásától felmentem és ebből az affika­­lomból Önnek jiváló szolgálatai elismeré­séül az 1. osztályú magyar érdemkeresz­tet adományozom. Kelt Budapestem, 1932. évi február hó 4. napján. Horthy sk. gróf Károlyi Gyula sk. Kedves vitéz Purgly! A magyar királyi Miniszterelnök elő­terjesztésére Önt magyar királyi földmi­­velésügyi miniszterré ezennel kin­evezem. Kelt Budapestem, 1932. évi február hó 4. napján. Horthy sk. gróf Károlyi Gyula sk. Tíz uj miniszter életrajza Vitéz jószáshelyi Purgly Emil az uj föld­mi­velésügyi miniszter 1880 február 18-án Csa­l­ad vármegyében, Tompapusztán született. Főiskolai tanulmányainak elvégzése után bir­tokán gazdálkodott és élénk részt vett a vár­megye közéletében, különösen lelkes odaadás­sal foglalkozott a magyar mezőgazdaságot ér­deklő kérdésekkel. Amidőn Bethlen István gróf megalakította kormányát, már akkor ügyelemmel kísérte Purgly Emilnek a magyar gazdasági élet te­rén folytatott értékes munkásságát és igyeke­zett azt a társadalmi és közéleti tevékenységet, amelyet Purgly kifejtett, a magyar közigaz­gatás számára megnyerni. 19­22-ben nevezte ki a kormányzó Purgly Ement Csanád­, Arad és Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék főispánjává Azóta, most már közel tíz év óta áll megszakítás nélkül vármegyéje élén és bizalmi állásában kiváló politikai ér­zékkel és nagy kötelességtudással működött m­inden téren, úgy, hogy már az előző kor­mányelnök legteljesebb elismerését érdemelte ki és azt Károlyi Gyula gróf miniszterelnök részéről a legteljesebb mértékben birja. Kiváló munkásságáért 1926 októberében a kormányzó a II. osztályú Magyar Érdemkeresztet adomá­nyozta számára a csillaggal. Purgly Emil, mint főispán is állandóan élénk részt vett a gazdasági közéletben s hogy mun­káját nemcsak legmagasabb helyen értékelték, hanem azt a magyar gazda­társadalom is nagy­­rabecsüli és honorálni kívánta, annak legjobb bizonyítéka, hogy 1922-ben a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara elnökévé, 1923-ban az Országos Magyar Gazdasági Egyesület alelnö­­kévé választotta s 1928 óta, mint az Országos Mezőgazdasági Kamara választottja, a felső­­ház tagja lett. A magyar mezőgazdasági köz­életben elfoglalt e magas tisztségei mellett Purgly már húsz esztendeje elnöke a csanád­­vármegyei gazdasági egyesületnek és elnöke a Szárazéri Ármentesítő és Belvíz Bevezető Tár­sulatnak. A háborúban mindvégig résztvett, bátor és hősies magatartásáért a harctéren tel­jesített szolgálataiért a kormányzó, vitézzé avatta. Világi felügyelője a csanád—csongrádi evangélikus esperességnek. A képviselőház ülése „Bethlen külpolitikájé nem volt egyoldalú és a jelenlegi kormányé sem A miniszterelnök válasza Pailavicini György inter­pellációjára — Az olasz barátság ma értékesebb, mint amikor megkötötték — mondja Pailavicini (A Nemzeti Újság tudó­sító­ját öl.) A képviselőhöz csütörtökön nagy érdeklődés mellett ült össze. Tele voltak a karzatok és a folyosók, mert az ülésteremből ki­szorították a hallgatóságot a megszokot­tan unalmas, fárasztó és kellemetlenkedő szociáldemokrata felszólalások. Csak az ülés végén telt meg az ülésterem, amikor Pailavicini György őrgróf mondotta el interpellációját egyes képviselők külföldi utazásairól. Az interpellációra Károlyi Gyula gróf miniszterelnök válaszolt és válaszát Pailavicini György őrgróf tudo­másul vette. Nagy érdeklődéssel figyelték azokat a tárgyalásokat, amelyek a folyosón voltak láthatók. Bethlen István gróf szerepelt ezekben a tárgyalásokban. Külön-külön tárgyalt Wolff Károllyal, Mayer János­sal, Ivády Bélával, este pedig megjelent az egységes pártban, ahol Korányi Fri­gyes báróval és Kenéz Bélával vonult félre tanácskozásra. Politikai körökben feszült érdeklődéssel figyelik ezeket a tárgyalásokat, amelyeknek anyagáról mindeddig semmi sem szivárgott ki. A képviselőház csütörtöki ülésén Almásy László elnök jelentette, hogy Dréhl Imre le­mondott bizottsági tagságairól. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök újra be­terjesztette a zárszámadást és kérte, hogy azt a zárszámadási bizottság elé utalják. Az elnök ezután enunciálta, hogy az elnök­ség hozzájárult ahhoz, hogy az interpelláló szépviselők egy­más között közös megállapodás­sal felcserélhessék az interpellációk sor­rendjét. Malasits Géza napirend előtt a valutagaz­dálkodást tette szóvá. S­zerinte a Nemzeti Bank nagyobb devizamennyiséget utalt ki olasz rizs importálására. Erre semmi okot nem lát. Kifogásolta, hogy későn hozták a trans­­fermoratóriumot és szóvá tett egyes kiutalá­sokat. Diplomáciai szervezetünk szerinte gaz­dasági téren tehetetlen. Sok munkás válik kény értelemmé a de­viza­hiány miatt. Rejtély előtte, hogy amikor mindenkinek csak 50 pengő valutára van joga, a külföldi hotelek mégis tele vannak magyarokkal. Szorítsa le a kormány a luxusigényeket s az egész deviza­­mennyiséget a gazdasági élet fellendítésére fordítsa. A bizottsági jelentések után Kun Béla ugyancsak napirend előtt a földteherrendezés­­sel foglalkozott. Sürgette, hogy akadályozza meg a kormány a mezőgazdaság valutáival való üzérkedést. Éles ellentétben volt mindig Bethlen Istvánnal, de a mait rendszer bűnei­ért nem egyedül őt okolja. Bod János vissza­vonult az egyetemi tanszékre, de itt hagyta gyakorlati tevékenységének átkos emlékeit, a tönkretett mezőgazdaságot, kisipart és keres­kedelmet. Kun Béla beszéde közben bejött a terembe Bethlen István gróf, akit a jobboldalon lelke­sen megtapsoltak és éljeneztek. A baloldal éles közbekiáltásokkal és zajongással fogadta a volt miniszterelnököt, aki a miniszteri szé­kek mögötti első padsorban foglalt helyet. Kun Béla csak percek után folytathatta be­szédét s intézkedést kért azoknak a gazdák­nak az érdekében, akik hosszúlejáratú kölcsönt vettek fel. Porok «a foglalások lavinája »adott Kenéz Béla válasza Müller Antal interpellációjára Ezután a jegyző felolvasta Kenéz Béla ke­reskedelemügyi miniszternek Müler Antal múlt év december 15-én a BSzKRT csekély­­fizetésű alkalmazottainak illetménycsökkentési ügyében tett interpellációjára adott válaszát. A miniszter szerint a múlt év októb­er 8-án kiadott rendelet az illetményredukciót az ösz­­szes alacsony fizetési „B“ kategóriába tartozó alkalmazottakra nézve egyöntetűen állapította meg s így a kormány ezen általános érvényű rendelet megalkotásakor nem lehetett figye­lemmel minden egyes üzem illetményszabály­zatára, mert éppen ezáltal kívánta biztosítani az egyenlő elbánás elvét. A rendelet végrehaj­tása folytán a BSzKRT alkalmazottai azért kerültek hátrányos helyzetbe, mert ott a vál­lalat az egyes alkalmazottak minősítését a fő­város többi üzemi alkalmazottjának minősí­tésétől eltérően állapította meg. A rendelet értelmében ugyanis a községi üzemek napi, órabéres, vagy munkás alkalmazottjaira az illetménycsökkentés ne­­ vonatkozik, azonban a BSzKRT-nál ugyanezen kategóriák illetmé­nyeit csökkenteni kell, mert a vasút vállalat illetményszabályzatába ezeket a kategóriákat nem­ vették fel, hanem az ezen kategóriába tartozókat, is mint évi fizetésüeket alkalmaz­ták. A BSzKRT-nál minden vasúti alkalmazott évi fizetésesnek minősül, anélkül azonban, hogy családi pótlékot kapnának. Ezzel szem­ben nyugdíjjogosultságuk épp­úgy, mint az egyéb üzemeknél, itt is fennáll. Ezekre a kö­rülményekre való tekintettel a polgármester­nek azt a kérelmét, hogy a BSzKRT „B*” táb­lázatbeli alkalmazottai közül azok, akiknek havi fizetése a százhúsz pengőt nem haladja meg, a fizetéscsökkentés alól­ mentesítve le­gyenek, — magam is indokoltnak találtam és a kérelem ügyében a tárgyalást már folya­matba tettem. Remélem, hogy az interpelláló képviselő úr által előadott kérelem kedvező elintézést nyerhet. Müler Antal a viszonválasz jogán a követ­kezőket mondotta: — A kereskedelemügyi miniszter úr válaszá­ban elismerte, hogy a BSzKRT „B“ táblázat­beli alkalmazottjai hátrányban voltak a többi fővárosi üzemi alkalmazottal szemben az illet­­ményleszál­lítás dolgában. Elismerte továbbá azt, hogy a „B“­táblázatbeli BSzKRT-alkalmazot­­tak ugyanolyan munkáskategóriába tartoz­nak, mint bármely más fővárosi üzem alkal­mazottai és ennélfogva a BSzKRT .A“­táblá­zati alkalmazottak illetményei 120 pengőig levonásba nem kerülnek. A BSzKRT-nak ka­lauzai, kocsivezetői és egyéb munkásai a „B“­­táblázatba tartoznak és egy fél hónapra 62— 63—65 pengőt kapnak úgy, hogy ha csak 120 pengőig terjed ki a levonás alóli mentesség, akkor legtöbbjének fizetését megint 10 száza­lékkal redukálják. Ezenkívül ezekbe a mun­káskategóriákba tartozó egyéneknek a 10 szá­zalékon kívül 6 százalékot nyugdíjalapra von le az illetményszabályzat, mint azt már in­terpellációmban is említettem. 25 százalékban állapították meg lakbérüket és e helyett 20,90 százalékot kapnak. Ugyanakkor rájuk is al­kalmazták az 5 százalékos lakbérlevonást úgy, hogy ezek a szegény emberek mindig hátrá­nyosabb helyzetben vannak a magasabb fize­tési kategóriáknál. Ez az elkeseredés olyan nagy fokra hágott, hogy a legutóbbi nyugdíj­alapul lévő választásoknál ezek az egyének, ezek a jó magyar munkások, akik a múltban mindig a keresztényszocialista szervezetben tömörültek, ennél a legutóbbi szavazásnál ICOO-on szavaztak a szociáldemokrata pártra és 2000-en a keresztényszocialista pártra. Abban a reményben fogadom el a kereskede­lemügyi miniszter úr válaszát, hogy mind­ezeknek a figyelembevételével, nemcsak a 120 pengőig terjedő fizetéseket hagyja érintetle­nül, hanem mindazokat, akik ebbe a munkás­kategóriába tartoznak, tehát akiknek fél havi fizetése 52—64—65 pengőt tesz ki. KJ a g­azdiaközönségre. Elérkezett az ideje annak, hogy ne csak tettekkel, hanem szavakkal is megmutassák, hogy új útra akarnak térni. Mentelmi ügyek Váry Albert, a mentelmi bizottság előadója tett ezután jelentést Dréhr Imre mentelmi ügyeiben. A jelentéseket kinyomatják s azok tárgyalásáról később határoznak. Erődi-Harrach Tihamér Peyer Károly men­telmi ügyéről tett jelentést­ A bizottság ja­vasolta, hogy Peyert, aki a múlt ülésen huszonötször szólt közbe, jegyzőkönyvi meg­rovásra ítélték. A javaslatot elfogadták. Ezután megválasztották a kivándorlási ta­nácsba Perényi Zsigmond bárót és Homonnay Tivadart, az Erzsébe­t-szoborbizottságba Apponyi Albert grófot, Bethlen István grófot, Gaal Gastont, Hódossy Gedeont, Klebelsberg Kunó grófot, Kozma Jenőt, Pekár Gyulát, Pesthy Pált, Rakovszky Ivánt­, Rassay Ká­rolyt, Wolff Károlyt és Zichy János grófot, a külügyi bizottságba Csekonics Iván grófot, a közigazgatási bizottságba Tabódy Tibort, a pénzügyi bizottságba Ernszt Sándort. Mentelmi ügyeket tárgyaltak tovább. Propper Sándor és Pakots József mentelmi jogát felfüggesztették. Farkas István men­telmi jogát a Népszavában megjelent cikke miatt függesztették fel. Gaal Gaston és Szi­lágyi Lajos mentelmi jogát, párbajvétség címén függesztették fel. Czettler Jenő elnök ezután javasolta, hogy a Ház legközelebbi ülését pénteken tartsa , azon mentelmi ügyeket, és bizottsági jelenté­seket tárgyaljon. Rétli Anna az elnök napirendi javaslatával szemben javasolta, hogy a leszerelésről szóló szociáldemokrata indítványt is vegyék tár­gyalásra. A többség az elnök napirendi in­dítványát fogadta el. Pailavicini György őrgróff a külföldi utazásokról Pailavicini György őrgróf sürgős interpel­­­lációja következett ezután ,amelyben azt kér­dezte, hogy adott-e a kormány hivatalos, vagy félhivatalos megbízást egyes képviselőknek

Next