Nemzeti Ujság, 1932. április (14. évfolyam, 73-95. szám)

1932-04-01 / 73. szám

________________Teljes heti rádióműsor-mellékzet _ 1. kJ XIV. évfolyam 73. szám Péntefe Budapest, 1932 ápr&ij^h, ll«ikMit­aig és kiadAhhmtali Buda­p««t|V„ Honvéd-u. 10, Telefoni A­ni 127-47 Je Ant 130-Ofi. Fiók­­kiadóhivatalok­­ I., Ors r áprház-n. 18, Tál.­­ Aut 603-65. I., Horthy Miklós-útlS. n„ Mária­­tér 1, Tal.»­525—12. vra.f Lakóerl-út 1. FdeiSa szerkeszti: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI Előfizetésiért Egy hóra 4 pangó, negyedévre 10 pengő 30 fillér, egyes izém éra IS fillér, vasárnap 32 fillér. Ausztriában létköznap S. —‘30. ^nérnap S. - M. ktérek micliméle­tszabáa szerint. NAPILAP ♦ Főmunka fáró: TÚRI BÉLA kJ Lapunk mai száma IS fillér 1­5) I­n memóriam Funchal, 1922. április 1. irtat Károlyi József gróf Az óceán közepén, csöndes távoli kis szigeten alussza örök álmát utolsó koronás királyunk, kinek emlékét hűséges szívvel szeretném föleleveníteni halálának e tízéves év­fordulóján. Lelki szemeim előtt leperegnek újra a szomorú napok, gondteljes órák és drámai pillanatok emlékei s mindezek­ből egybefonódva tisztán és magasztosan él emlékezetem­ben a halállal szemben is heroikus lélekkel rendelkező király, ahogy nekünk, elmúlása szemtanúinak, mint a ke­resztény férfi mintaképe marad szivünkbe zárva. Dübörögve zuhantak a hóolvadástól megdagadt pa­takok a Quinta di Monte-i park két oldalán levő völ­gyekbe és ahogy itt a mele­gebb levegővel érintkezésbe jött az olvadó hótömeg, sűrü, fojtó gőzpárává vált, mely ködszerüen lepett el mindent és a nedves lan­gyosság érzetét adta minden tárgynak. A villa kertje alatt, többszáz méter mélységben pedig a nap sütött Funchal város háztetőire. Fölöttünk, a kétezer méteres hegy­csúcsokon tiszta, makulát­lan hó látszott az ég kék­jének horizontján. Itt vívó­dott a halállal IV. Károly király, több mint 14 napon át tartó betegsége végén. Az orvosi tudomány min­dent megpróbált, de hiába, az átélt események folytán legyengült szervezet ellen­állóképessége nem tudott megbirkózni a rendellenes klimatikus viszonyok mel­lett az amúgy is súlyos két­oldali tüdőgyulladással. A Quinta di Monte-i villa cca 700 m. magasságban a tenger fölött nyári tartózkodásra berendezett és csak erre alkalmas hely volt Tavaszi hóolvadáskor és őszi ködök idején egészségtelen zónában fekszik, erre azonban senki Őfelségét nem figyelmeztette és így gyanútlanul odaköltö­zött még február hóban, mialatt családja Svájcban tartóz­kodott. Őfelsége március 10-ike körül betegedett meg, eleinte csak könnyebb természetű náthalázban, melyet sem ő maga, sem környezete nem vettek túságosan komolyan. A láz azonban makacsul tartott, a gyulladás mindinkább terjedt átharapódzott a tüdőre, légzési zavarok mutatkoztak, a fojtó ködben az ablakon nem lehetett eléggé levegőt bocsájtani a nehezen lihegő beteg könnyítésére, a kandallóban égő tűz, bármennyire sűtöttünk is, 7—8 foknál magasabb hő­mérsékletet nem tudott éjjel nyújtani. Három orvos is kezelte a boldogult királyt, Leit Montalto és Nunes Porto portugál orvosok, valamint egy fiatal, angolt tökéletesen beszélő orvos, akit főleg mint tolmácsot használtunk. Minél aggodalmasabbak és válságosabbak lettek a napok, annál nyugodtabbnak és ki­egyensúlyozottabbnak lát­szott a beteg egész lelki­világa, úgy éreztem gyak­ran, hogy lelke már részben a túlvilágban élt és a földi dolgok mindinkább eltör­pültek előtte. Az örökké­valóság kapuja előtt élő hite és nagy lelki alázatossága a legerősebb fegyverzettel vértezték fel őt. Hőslelkű bátorsággal vált meg az élet­től, bár családjának és ha­zájának sorsa roppant aggo­dalommal töltötte el. Utolsó napjaiban minden szavából, sőt hangos imáiból is ez a gond csendült ki. Szen­vedéseit fölajánlotta népei boldogulásának váltságául. Saját személyét és boldog­ságát mintegy kikapcsolta a jövőnek minden remény­ségéből, amidőn így szólt: «Azért kell nekem annyit szenvednem, hogy népeim ismét megtalálják egymást.» Az agya felett függő feszü­letet a szemben lévő falra akaszttatta, hogy szemei az isteni Üdvözítőn csünghes­senek. S midőn gyermekei­től egyenkint sorra búcsút vett s azután mitőlünk is, hosszú ideig egyedül maradt királyi hitvesével, mig Zsámboky Pál hittanár a legméltóságosabb Oltáriszentséget hozta be és ő minden földi gondolattól szinte megválva rebegte utolsó imájaként: Jézusom, neked élek, neked halok, tied vagyok élve és halva, h­amen. A tenger tovább morajlik a távol sziget körül, az el­hagyott sír egy templom oltára alatt jámbor portugálok kegyhelyévé lett, a népek még mindig nem találtak egy­másra, tengernyi bajjal küzdenek, de Sp'n­erp­él Felséges királyunk halálának mai tizedik évfordulóját a hit, hogy nem hiába ajánlotta föl a megdip­ Pu­lt ifjú életét a mi boldogulásunkra. ^ / IV. Károly király 1367-1922

Next