Nemzeti Ujság, 1932. május (14. évfolyam, 96-118. szám)

1932-05-22 / 112. szám

­ A csíki székelyek pana­szát ÚJRA ELODÁZTA A NÉPSZÖVETSÉG Vizsgáló bizottságot küldenek ki a lengyelországi németek panasza ügyében Genf, május 21. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A népszövetségi tanács szombaton foglalt állást a lengyelországi német kisebbsé­gek által 1923. óta többizben benyújtott agrárpetíciók ügyében. A népszövetségi tanács az előadó javaslatára elhatározta, hogy a kérdés megvizsgálására bizottsá­got küld ki, amely a tanács legközelebbi, szeptemberi ülésszakán terjeszti elő je­lentését. Az előadói jelentés szerint a kisajátítás példátlan arányban a németek kárára történt. A különbségre a jelentés szerint a lengyel kormány nem tudott kellő in­dokokat felhozni. A tárgyaláson éles vita volt a lengyel és a német delegátu­sok között. Azután foglalkozott a tanács a japán tanácstag előadásában a csíki székely határőrezred magánjavainak ügyében bér adott petícióval. Javasolta, hogy az elő­adó és a román kormány kezdjenek tár­gyalást és a szeptemberi ülésszakon te­gyenek jelentést a tárgyalás eredményé­ről. 2 den pompás fogadtatásnál, ünneplésnél jobban, harsányabban, kitörölhetetle­nül hirdeti a magyar óceánrepülés di­csőségét, a magyar nemzet nagy igaz­ságát az a fényes lávigoszilop, amely magasan csapott föl az égő gépből s az a vér, amely a célba vezérelt m­agyar­­igazság diadaláért Róma földjére hul­ .. . Budapest, május 21. Weiss Fü­löp kitüntetése. A­ kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére Weiss Fülöp felsőházi tagnak, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökének közgazda­­sági és pénzügyi téren szerzett kiváló érdemei elismeréséül az I. osztályú ma­gyar érdemker­esetet adományozta. Weiss Fülöp nemrégiben érte el közgazdasági működésének ötvenedik évfordulóját s igy ez a kitüntetés — amellyel tudvalévően a nagyméltóságu cím jár — félszázado­s köz­életi tevékenységet jutalmazza. A Keres­kedelmi Bank elnöke tisztes és kiváló polgári munkával intézetének a­z ország­ban osztatlan bizalmat, a külföldön pedig európai hírnevet szerzett, amire éppen nekünk kell rámutatnunk, akik a köz­gazdaság felelős vezetőinek munkáját a köz érdekében mindenkor pártatlan kriti­kával szokták kísérni. Weiss Fülöp a magyar gazdasági élet irányítói közt a mostani válságos időkben is a pénzintéze­tek működésének magasabb szempontjait hangoztatja s a magas kitüntetés, amelyet a Budapesti Közlöny vasárnapi száma tesz közzé, elsősorban ennek a nemzeti célokkal szemben felelősséget ismerő fel­fogásnak hivatalos elismerése. P-ért 6 I fl Q 0, 127—47, I mi fonalnál gyönyörű nyaralótelepen, 1000 öles, 8—14 éves termő gyümölcsös, háromszobás, adómentes villával, berendezéssel 10.000 h|.||m Telefon : NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1932 május 22. Az Alföld problémái írta: Széchenyi Károly gróf Az­­Országos Alföldi Bizottság ez év február 5-én megtartott alakuló ülésén a bizottság vezérszónoka azt mondta, hogy időszerűnek látja a tennivalók megbeszé­lését és hogy szervezet jöjjön létre az Alföld problémái rendszeres megoldásá­nak előmozdítására! A szónok nagy­számú és értékes közönség előtt tette ezt a kijelentést és a jelen voltak kivétel nél­kül őszinte helyesléssel csatlakoztak fel­fogásához. Meggyőződésem azonban, hogy a nagyközönség túlnyomó része is meg­nyugvással tekint egy mozgalomra, melynek célja a mai megváltozott viszo­nyok mellett is az Alföld életképességé­nek fokozása. Az Alföldet és problémáit már a há­ború előtt is fontosnak tartották, de sok­szorosan fokozódott jelentősége a háború után, mikor az Alföld a trianoni Ma­gyarország kétharmada. Mindent el kell követni, hogy helyzetünkön saját erőnk­ből javítsunk és éppen az Alföld orszá­gunk az a része, ahol közgazdasági szem­pontból még sok tennivaló akad és ha problémái jó megoldást nyernek, úgy nemcsak az Alföldnek és népességének, de az egész nemzetnek teszünk vele érté­kes szolgálatot. Érthető az a felfogás, hogy az általá­nos helyzet javulásának a „győztes nagy­hatalmaktól“ kell kiindulnia, melyek annak idején az ellenérveket megvetve, évezredes történelmi egységeket egy toll­vonással szétromboltak. Nehezen megy át azonban a köztudatba, hogy csakis önzetlen, komoly szándékkal lehet Európa sorsán javítani. Legalább is a gazdasági háború, melyet kontinensünk országai belátás nélkül, egymás ellen folytatnak, erre enged következtetni. Kétségtelen, hogy a megértés nélkül való és gyűlöl­ködő hangulat, mely egyes országok kö­zött még fennáll, a mentési munkát pszichológikus szempontból is hátrál­tatja. A gazdasági összetartás gondola­tát még többnyire háttérbe szorítják po­litikai kérdések és ilyen atmoszférában súlyos feladat talpra állítani azt, amit a világkrízis lerontott. Annak idején a mon­archia­­ és a szomszédos államokkal való barátságos viszonya olyan középeurópai gazdasági­­ egységet alkotott, melyet ne­héz lesz részekre bontva, különböző poli­tikai érdekű országoknak gazdasági tö­mörülésével pótolni. A háború előtti idők államalakulatai nem máról holnapra fej­lődtek ki,s azokat nem csupán győztes t­áborok és ügyes diplomáciai ténykedé­sek hozták létre. Történelmi évszázadok minden viszontagsága közben lassan ér­lelődött meg az az egységesen irányított terület és népkomplexum, mely önmagát közgazdaságilag legelőnyösebben kiegé­szítette. Ennek a hiánya fokozódó mér­tékben érezteti káros hatását és a dunai államoknak a nyugati országoknál sú­lyosabb gazdasági helyzete legnagyobb­részt a háború utáni erőszakolt földrajzi helyzetben leli magyarázatát. Ha tehát számíthatunk is bizonyos fokig külföldi támogatásra, mégis hiba lenne csak ebben bízni és éppen ezért fokozott energiával kell mindent elkö­vetnünk, itt a belföldön, ami országunk gazdasági helyzetén segíthet. Az Alföld problémáit két nagy cso­portra oszthatjuk: gazdaságiakra és szo­ciálisakra. A kettő egymással szoros kapcsolatban áll. Az első csoportnak megoldása és szakszerű kivitele maga után vonja a másodikszámú kérdés­komplexumban rejlő nehézségek eny­hülését. Mai napság a nagyközönségnek alap­­érdeklődése gazdasági természetű kérdé­sek felé irányul. A létért folyó küzdelem minden más iránti érdeklődést messze háttérbe szorított, mert mindenki ösztö­nösen érzi, hogy a helyzet kulcsa gazda­sági kérdésekben rejlik. Ha kissé szemügyre vesszük az Alföld gazdasági problémáit, úgy elsősorban szembe ötlik a temérdek kihasználatlan, szikes terület, mikor pedig a tudomány ezek termőfölddé alakításának módját már régen megállapította. Nem is be­szélve a Hortobágyról, mely bár szép jellegzetessége országunknak és pár napra kedvelt tartózkodási helye némely regényes természetű külföldi barátunk­nak, mégis kívánatosabb volna, ha ugyanott termőföldek lennének, vagy megfelelő rétgazdálkodás mellett nagy­szabású állattenyésztés virágoznék. To­vábbá hiányzik a víziutak kellő kihasz­nálása. Búzánknak és egyéb termé­nyeinknek meg kell könnyíteni a nagy piacok megközelítését és a szállítást ol­csóbbá kell tenni. Ennek a feladatnak részletkérdései a tárházak, folyami ra­kodók, bizonyos szakaszokon még mű­­­utak további kiépítése, stb. A termelés átformálásának gondolatá­ban nagyjelentőségű az egyetemes fásí­tási terv, melynek fontos ágazata a gyü­mölcstermesztés fokozása. Ezeken kívül persze még sokat lehetne felsorolni, de ha csak ezt a hármat vesszük, akkor­­is a komoly, alkotó munkának mérhetet­lenül tág tere nyílik. Az előbb felsorolt kérdések megoldása azonnal könnyítene a szociális jellegű bajokon. Ha az Al­föld öntözhetővé tételének terve­­ csak részben valósulna meg, nagyrészben megoldást nyerne a kubikos­ kérdés, melyre, nézetem szerint, különös gondot kellene fordítani. Ami pedig a fásítást vagy éppen a gyümölcstelepítés és en­nek szociális jelentőségét illeti, nem kí­vánok mást megjegyezni, minthogy gyü­mölccsel betelepített területnél legalább ötször annyi munkásra van szükség, mint ugyanannak a területnek egyszerű me­zőgazdasági megmunkálása esetén. A statisztikai adatok meg azt bizonyítják, hogy a termelés egy olyan ágazatáról van itt szó, melynek az exportlehetőségei még távolról sincsenek kimerítve. Meg vagyok győződve, hogy ha megfelelő anyagot termesztünk, úgy közönségünk­ben lesz annyi hazafias érzés, hogy a kül­földi gyümölccsel szemben, amelyben ma még nagy a behozatal, a magyar árut fogja előuyrson részesíteni. Kétségtelen, hogy minden terv kivitele beruházási költségeket jelent. Ennek foly­tán a mai helyzethez mérten az Alföld problémái közt vannak olyanok, melyeik méreteiknél fogva ma nem időszerűek, viszont más kérdések aktuálisak. Mind­azonáltal az előbbiekre is kívánatos lenne jó előre alapos tervet kidolgozni, mert elvégre a jövőbe látni nem lehet és köny­­nyten bekövetkezhetik olyan pénzügyi helyzet, pl. az internationális tőke elhe­lyezkedési folyamata, mely ezen tervnek kivitelét lehetővé teszi. A ma is aktuális kérdéseken kívü­l a nagy átfogó tervek­nek is vannak olyan kicsinyített részle­ges megoldásai, melyekkel, meggyőződé­sem szerint, még a jelen pénzügyi helyzet mellett is akadatot­ foglalkozni. Mai napság úgy az államnak, mint a magánosoknak nehéz olyan befektetést eszközölni, amelyről előre teljes bizonyos­sággal mondhatja, hogy produktív is lesz. Minden esetre lényeges különbséget kell azonban tenni a konstruktív beruházás, mely sok embernek ad munkát és kere­setet és az olyan között, mely sok pénzt visz el és kevés, vagy egyáltalában semmi munkaalkalmat nem, nyújt. Az, Alföld problémái kivétel nélkül a konstruktív faj­tához tartoznak és amellett bizonyosság­gal mondható, hogy a megoldásukba fek­tetett tőke, előbb, vagy utóbb meg fogja hozni kamatait. Országos és nemzeti érdek, hogy legyen oly szervezet, mely komolyan foglalkozik az alföldi eszmékkel és ezáltal a hivatalos tényezőknek is megkönnyíti munkáját. Feltétlenül szükséges azonban, hogy a gazdák széthúzás nélkül összetartsanak, mert csak ez ad igazi erőt terveiknek. A nagy vidéki városokban külön bizottsá­gokat kellene létesíteni, hogy az egész szervezet együttműködése biztosítva le­gyen. Bizalommal nézhetünk az Országos Alföldi­ Bizottság jövőbeli ténykedésére, mert a Ház törvényhozói pártkülönbség nélkül­­máris csatlakoztak e mozgalom­hoz s a bizottság — élén az egyhangúlag megválasztott eln­ök­kel, Klebelsberg Kunó gróffal —, összeállításánál fogva is a leg­teljesebb mértöidben biztosítja az alkotó munka sikerét. A francia kabinetalakításten Herriot mellett előtérben áll: Sarraut is Herriot esetleg feülügminiszter lesz a Sarraut-kabinetben Paris, május 21. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A francia kormány megalakítása még telje­sen a találgatások terén mozog. Már nem egészen bizonyos, hogy Herriot lesz a mi­niszterelnök. A radikális párt vezére ugyanis nehezen talál olyan csoportosu­lást a pártok és frakciók tömkelegében, amely többségét biztosítaná. Ha meg­egyezésre jutna Blum­mal, illetve a szo­cialista baloldallal, kész volna a többség, ámde ezt a kormányt a szenátus azonnal leszavarná, magának Herriotnak pedig keserves tapasztalatai vannak a szocia­listákkal való együttműködésről. De sú­lyos elvi ellentétek is vannak. A radiká­lis párt vezetősége nem helyesli a fegy­verkezési költségek túlságosam, messze­menő csökkentését, amelyet a szocialisták kívánnak. Nem találják elfogadhatónak azt a szocialista javaslatot sem, hogy ve­gyék állami kezelésbe a biztosító intéze­teket, vasutakat és hány álcát. Azt hiszik, hogy Herriot a tárcák legnagyobb részét saját párthíveivel tölti be és a fennma­radó tárcákat azoknak a mérsékelt pár­toknak juttatja, amelyek közel állanak a radikális párthoz. Az új kormány tehát hasonlítana összetételeiben a Steeg-kor­­mányhoz. PA­P­P FERENC JUHSAKERT lüssu Visegrád, Dunasor 10. szám.­­ Közvetlenül a hajóállomásnál,első- ús­r rangú konyha, kitűnő kiszolgálás. Egy ilyen kombináció szerint valószí­nűinek látszik, hogy Herriot, mi­nt jövendő miniszterelnök, munkatársaiul Chautem­­psot, Daladiert, Germaint, Martint, Abelt, Gardeyt és Marchandeaut veszi maga mellé. Igen komoly hírek szerint azonban a megoldás úgy is lehetséges, hogy a kabi­netet nem Herriot alakítja meg, hanem Sarraut, aki egyben belügyminiszter is lenne s az ő kabinetjében foglalná el a külügyi tárcát Herriot. A többi tárca igy osztanék meg: igazságü­gyminiszter Chau­­temps, hadügyminiszter Painlevé, tenge­részeti miniszter Leygues, közoktatásügyi miniszter Marraud, pénzügyminiszter Germain Martin, költségvetésügyi mi­niszter Lamoureux, közmunkaügyi mi­niszter Dalmade, földmivelésügyi minisz­ter Gueuille, kereskedelmi miniszter Georges Bonnet, munkaügyi miniszter Appell, gyarmatügyi miniszter Daladier, légügyi miniszter Laurent­ Eynac. Vasárnap a „A magyar kabaré őskorától a mai kabaréig.“ Rendező : Bánóczy Dezső dr. VILÁGPOLITIKAI HÍREK Bombaraktár Madridban. Mint egy madridi távirat jelenti, a rendőrség a külvárosban tit­kos bombaraktárt fedezett fel. Több embert letartóztattak. A belügyminiszter kijelen­tette, hogy a Madridban leleplezett titkos robbantószerraktárban 105 csomag dinamitot találtak, amelyek mindegyike két kg súlyú. A rendőrség úgy véli, hogy a madridi rob­banószerraktár szoros összefüggésben áll a katalán és andalúziai forradalmi mozgalom­mal. Egységes forradalmi tényről van szó, amelynek végrehajtását e hó 15-én kezdték volna meg, a rendőrség azonban meghiúsí­totta a terv kivitelét. Munkanélküliek véres harca Thüringiában, Weimarból jelentik: Waltershansen thürin­ giai városkában, Gotha közelében, a szombat­ra virradó éjszaka véres utcai harcok vol­tak tüntető munkanélküliek és rendőrök kö­zött. A sorozatos összeütközéseknek eddig két halottjuk és közel húsz súlyos sebesült­jük van. Kődobálás a berlini japán nagykövet­ség ablakaira. Berlinből jelentik: Szom­baton délben a japán nagykövetség épü­letének két nagy ablakát papírba becso­magolt kövekkel bezúzták. A papiros üres volt. Sebesülés nem történt. A rend­őrség a tettesek egyikét sem tudta ki­kutatni. Lemondott a porosz kormány. Braun porosz miniszterelnök levelet intézett a porosz tartománygyűlés elnökéhez, a­melyben közli vele, hogy a porosz minisz­terek állásaikat rendelkezésre bocsátják, miután a régi tartományi gyűlés idő­szaka május 20-án lejárt. A levél, ame­ly május 19-iki dátummal van ellátva­, sem indokolást nem tartalmaz, sem arról nem tesz közlést, hogy a Braun-kormány egy­előre tovább vezeti az ügyeket. Tény, hogy az utóbbi nyilatkozat fölösleges, mert a kormány köteles az új minisz­terelnök kinevezéséig tovább vezetni a tartomány ügyeit. Ezzel a Bran-kormány lemondott. A miniszterelnök levelét a tartományi gyűlés első ülésén a korelnök fel fogja olvasni. Bombayban még tart a harc. London­ból jelentik. A bombayi zavargások újabb hivatalos veszteséglajstroma 153 halottról és 1700 sebesültről számol be. Lebrun beköltözött az Elysée-be. Pá­­risból jelentik: Lebrun köztársasági el­nök ma délután feleségével beköltözött az Elysée-palotába. Meghívó. A szombathelyi premontrei D­i­á­k" Szövetség 1931—32. évi rendes köz­f­ylését a szombathelyi Szent Norbert gimnázium dísztermében tartja 1932 június 5-én délelőtt 10 órakor. Tárgysorozat: Elnöki megnyitó. — Főtitkári jelentés. — Pénz­tári számvizsgálóbizottsági jelentések. — Felment­vények megadása. — Tisztikar megújítása és uj tagok beválasztása.

Next