Nemzeti Ujság, 1932. június (14. évfolyam, 119-143. szám)

1932-06-01 / 119. szám

Csütörtök, 1932 június 2. NEMZETI ÚJSÁG »Békésebb szellemet!“ Nit ir Gratz Gusztáv dr« a magyar sai«Gratz — A Jugoszláviai események s a magyar köz­vélemény A világon mindenütt változatos esemé­nyeik történnek, napról-napra a legkülön­bözőbb és legmeglepőbb jelenségeket figyeli a közönség. Természetesnek tart­juk, hogy a világeseményekről mindenki­nek megvan a maga felfogása és azt is természetesnek tartjuk, ha külpolitikai kérdésekben és vonatkozásokban bizonyos vélemények érvényesülnek. De a tények­hez, a jelenségekhez és az eseményekhez mindenkor ragaszkodnunk kell s ezért olvastuk bizonyos őszinte csodálkozással az Újság szerdai számában Gratz Gusztáv dr. vezércikkét. Gratz Gusztáv dr. cikké­ben, amelynek címe: Békésebb szellmet!, magában foglalja tendeciáját is, szemrehányást tesz a magyar sajtónak és általában a magyar közvéleménynek, amiért- szerinte a nemzetek egymásra­utaltságának érzése nálunk nagyon szór­ványosan él a nemzetben. Mi tagadjuk ezt a megállapítást és éppen az ellenkező­jét valljuk és tudjuk, de még inkább cso­dálkoznunk kell azon, amikor­­ Gratz Gusztáv dr. ennek legfőbb érvéül azt sorolja fel, hogy a belgrádi Vreme vasár­napi számának első oldalán közli facsimi­lében egy magyar lapnak két héttel ez­előtt megjelent cikkét, amely Gratz sze­rint a Jugoszláviában állítólag előfordult zavargásokról olyan módon beszél, amely meg nem engedhető. Azt is mondja­­a volt külügyminiszter, hogy abban az időben ő külföldön tartózkodott és hogy „a kül­földön is budapesti hírek alapján terjed­tek el hírek arról, hogy Belgrád­ban forradalom játszódott le“, törtesni Jugoszláviában ? Az a cikk, amelyet a Vreme facsimilé­ben közölt, a Nemzeti Újság május 12-iki számában megjelent tudósítás. Csakhogy ez a közlés nem történt híven, mert úgy állítja be, mintha a Nemzeti Újság azo­kat a híreket maga találta volna ki. Ezzel szemben a Nemzeti Újság az illető cikkben citálta hírének forrásait az állí­tólagos jugoszláviai nyugtalanságokról, így mindjárt az első oldal­on hivatkoz­tunk a bécsi forrásra, megneveztük a Reichspost-ot, az Extrablatt-ot, a Maribo­­rer Zeitung-ot és a Volkszeitung-ot, idéz­tük a párisi Havas Iroda jelentését és egyúttal nem mulasztottuk el megemlí­teni, hogy Belgrádiból hivatalosan cáfol­ják a zavargások és tüntetések hírét. Nagyon sajnáljuk, hogy Gratz Gusztáv nem vette magának a fáradtságot, hogy a Nemzeti Újság inkriminált cikkét el­olvassa, hanem megbízott egyedül a szerb forrásban. Azt sem vette észre, hogy Az Est május 12-iki számában ugyanezeket a híreket, ugyanezeknek a hírforrások­nak a megnevezésével közölte s nyilván nem tud a Daily Express londoni jelen­téséről sem, amelyet a zavargásokról közzétett. Elkerülte a figyelmét, hogy a Magyarország május 12-iki­­ száma is az idegen hírforrások megjelölésével közölte ezeket a híreket és feltűnő helyem ismer­tette Jovan Ducic budapesti szerb követ nyilatkozatát, amely a híreket energiku­san cáfolta és megállapította, hogy a hírek Bécsből és Grazból származnak, ahonnan „megfelelő fantáziával kiszí­nezve kerülnek vissza London­ba vagy Chicagóba“. Pedig a budapesti jugo­szláv követ bizonyára másként nyilatko­zott volna, ha nem tudja, hogy a magyar sajtó csak átvette azokat a híreket, ame­lyekkel az egész világsajtó foglalkozott. Csodálatosnak kell tehát tartanunk, hogy Gratz Gusztáv dr. volt külügymi­niszter, szemben Jugoszijával hivatalos képviselőjével, mégis a magyar sajtót teszi felelőssé olyan hírek felbukkaná­sáért, amely el­ek kolportálása legke­­vésbbé sem magyar érdek. Nem is tudjuk tehát, honnan szerezhette Gratz azt a be­nyomását, hogy a külföldön a magyar sajtóiból veszik át a Jugoszlávia belső­ helyzetére kellemetlen híreket. De másért is meglepő mindez. Hogyan lehetséges, hogy Gratz Gusztávnak, a szorgalmas újságolvasónak elkerülte­­ a figyelmét, hogy a magyar lapokban áp­rilis 26-án megjelent a londoni Reuter­­ügynökségnek az a híre, amely szerint Jugoszláviá­ban a helyzet aggasztó, min­denütt nagy a nyomor és elégedetlen­ség s hogy a budapesti jugoszláv követ­ség a R­euter-ügynökségnek ezt a hírét kezdettől végig „tendenciózusan kitalált és hazug koholmány“-nak minősítette, amely cáfolatnak szokatlan élessége elle­nére is egy olyan tekintélyes ügynökség­gel szemben, mint a Reuter, az egész ma­gyar sajtó udvarias­ságból helyet adott. Íme: az egyik oldalon a Havas-ügy­nökség és a budapesti jugoszláv-i követ áll és a magyar sajtó is bécsi és grazi hírforrásokat jelöl meg a riasztó jugo­szláviai hírek keletkezési forrásaként, ám a másik oldalon Gratz Gusztáv , kizárólag a Vremc-nek megtévesztően re­produkált facsimilije alapján, a magyar sajtót teszi ezekért felelőssé. Teszi ezt ak­kor, amikor a Reichspost május 14., 18. és 20-i számláiban szintén foglalkozik ezek­kel a hírekkel és a fentieken kívül más hírforrásokat is megjelöl , amikor a Pesti Hírlap május 12-niki számában fel­tűnő helyen közölte, hogy saját tudósí­­tójának alkalma volt Belgrád­ban meg­győződnie arról, hogy a Sándor király ellen elkövetett merényletről elterjedt külföldi hírek teljesen légből kapottak­­ , és hogy a király és családja a legjobb­­ egészségnek örvendenek. A magyar sajtó tehát metette a köte­lességét és tudósításaiban nemcsak elő­vigyázatos, de egyenesen kíméletes volt. Ennek bizonyítására Gratz Gusztávnak csak a külföldi lapok tudósításait kell el­olvasnia. Mert akkor azután igazán nem kívánhatja, hogy a magyar sajtó telje­sen a hallgatás ködébe burkol­jon olyan eseményeiket, amelyekről az egész világ beszél és amelyekről a belgrádi félhiva­talos Avala-ügynökség is május 24-én olyan hivatalos közleményt tett közzé, a­mely megállapítja, hogy „nyolc alacso­nyabb rangú és egy magasabb rangú tisztet tartóztattak le a jugoszláv kato­nai hatóságok és hogy a részletek csak a­­ későbbi időben kerülhetnek nyilvános­ságra.“ De mindezeken tú­l, éppen most érkezet meg Budapestre a berlini Vossi­­sche Zeitung május 31-iki száma. Ajánl­juk figyelmébe Gratz Gusztávnak: olvas­ná el ezt a cikket, amely részletes tudó­sítást közöl ugyancsak a jugoszláviai vi­szonyokról s azokról a legsötétebb képet festvén — s amely nyilvánvalóan nem magyar forrásból állapít meg olyan té­nyeket és jelenségeiket, amelyekért Gratz — a magyar sajtót és a magyar közvéle­ményt teszi felelőssé. Hol kell keresni a békésebb szellemet? Mert a tény az és ezt meg kell állapí­tanunk, hogy — a békésebb szellemet nem nálunk kell keresni s fölösleges tőlünk követelni. A magyar sajtó erről azután igazán tanúságot tett. Amíg a magyar sajtó közel két év óta a legteljesebb ön­fegyelmet, sőt kíméletet tanúsít a szom­széd országokban lezajló eseményekkel szemben, s amíg az állandóan folytatódó rágalmazó hadjáratokkal szemben is csak a helyreigazításra szorítkozik, ad­dig — hogy csak a jugoszláv sajtóról be­széljünk — például december 3-tól január 14-ig a Vreme-ben, a Politika-ban, a Trgovinski Clasnik-ban, a Dnevnik-ben és más jugoszláviai lapokban 17 vezér­cikk és igen sok közlemény jelent meg, amely Magy­arország politikai, gazda­sági és pénzügyi hitelének, valamint kül­politikájának súlyosan árthatna, ha va­laki külföldön még komolyan venné a jugoszláv sajtó rágalmait és förmedvé­­nyeit. Emlékezetünk szerint ugyanis Ma­gyarországgal kapcsolatban talán csak egyetlen kedvező cikk jelent meg, még­pedig 1932 január 2-án jelent meg a Vreme-ben s ez a cikk épen a Gratz Gusz­táv belgrádi látogatásával foglalkozik. Az igazság szer­int a különböző és soro­zatos sajt­ó­tá­ma­d­ás­o­k­at komolyabban kel­lene vennünk. Miért? Mert mindannyian tudjuk, hogy Jugoszláviában ma csak kormány­sajtó van s igy annak megnyi­latkozásaiért a jugoszláv kormány volna felelős. De hogy a támadásokat tűrtük és ezekre sohasem válaszoltunk, ez bizo­nyítja legjobban azt a törekvésünket, hogy a viszony a két álla­m között ne romoljék. De mond mást is cikkében Gratz Gusz­táv. Azt is vitatja, hogy a magyar saj­tó jugoszláv-ellenes támadásai gazdasági kapcsolatainknak is ártalmára vannak, mert többek között megnehezítik jugo­szláv állampolgároknak Magyarországba jövetelét. Rágalmak m ellenünk Ez az érvelés nagyon komolynak lát­szik, tehát tisztáznunk kell ezt is. És itt nem tehetünk egyebet, csak éppen ismét csodálkozunk azon, hogy a tények elke­rülték Gratz Gusztáv dr. figyelmét Mert olvasnia kellett volna már néhányszor, hogy a magyar kormány hét esztendő óta igyekszik a jugoszláv kormánnyal a vízumok kezelésének ügyében könnyíté­seket elérni, de ez még a legnagyobb ba­­rátkozás és szélcsend idején sem sikerült, mert a jugoszláv közigazgatási hatóságok titkos utasítást kaptak, hogy vízumo­kat Magyarországra csak megbízható elemeknek adjanak, nehogy a „magyar ragály“ elérje a jugoszláv kormány által nem megbízhatónak tartott elemeket. Ezek pedig, úgy látszik, nagyon számosan vannak. Ki kellett ragadnunk ezt az érvet is Gratz Gusztáv dr. cikkéből,­­ hogy meg­ál­lapítsuk azt is, amiben egyetértünk vele. Mert valóban igaz, hogy a békés atmoszféra megteremtésében elől kell járnunk és mi követjük is ezt immár esz­tendők óta. Csakhogy a tény megint ép­pen az, hogy mindezzel nem szereztük meg — úgy látszik — a jogcímet arra, hogy eredményesen követelhessük az el­lenünk irányuló barátságtalan támadá­soknak beszüntetését is, legalább is jugo­szláv és csehszlovák viszonylatban nem. Aligha kell itt másra hivatkoznunk, mint éppen arra a rágalomhadjáratra, amely a legutóbbi belgrádi bombarobbanások­kal kapcsolatban a jugoszláv sajtóban­­ ellenünk folyik. Már­pedig Gratz Gusztáv belgrádi összeköttetései révé­n bizonyára tudhatja, hogy Magyarország nem avatko­zik bele sem bombákkal, sem másképpen egyik szomszéd államának ügyeibe sem s hogy ezeknek a bombarobbanásoknak a forrása egész másutt keresendő. Ez már az egész külföld előtt ismeretes. S azt se higyte Gratz Gusztáv, hogy akár a szerb közvéleményt is izgathatják a központi sajtóiroda által megrendelt magyar-elle­nes cikkek Magyarország ellen, mert Jugoszlávia helyzetének igazi okaival,­­ maga a szerb közvélemény van leginkább tisztában. Ezért hisszük, hogy Gratz Gusztávnak a jövőben nem volna szabad bizonyos kérdések megítélésénél egyoldalú bel­grádi információkra támaszkodni. Ha ezt teszi, akkor csakugyan hamis színben tüntetheti fel a magyar sajtót és egyene­­sen meg is­ vádolhatja valamely békétlen szellem terjesztéséért. De ha viszont meg­tenné, hogy például a párisi Graus Orienthez fordul, amelyhez pedig nyilván jó összeköttetései vannak, akkor még ott is meggyőződhetnék róla, hogy nem túl­zottak a magyar sajtó információi. Min­denesetre a viszonyok és tények alapos megismerése fölvilágosítaná arról, hogy a magyar sajtó minden tekintetben arra törekszik, hogy hiteles és megbízható értesüléseivel tájékoztassa a közvéle­ményt és hogy a hírek közlésénél mindig a legnagyobb ellenőrzést, sőt tartózkodást is tanúsítja. A magyar közvélemény pe­dig, amely a magyar sajtóból szerzi információit, ezzel a sajtóval együtt a mostani időkben a legnagyobb megértés­sel és nyugalommal nézi a világ esemé­nyeit, anélkül, hogy békétlenséget akarna előidézni. És ezért cselekszik Gratz Gusz­táv igazán rosszul, ha a békésebb szelle­met nem ott keresi, ahol ennek — sajnos — díjával vannak. Berlin, június 1. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Papen-kormány kinevezése szerdán este megtörtént. Noha a kormánylista még nem teljes, Hindenburg elnök minden ed­digi szokástól eltérően már most aláírta azoknak a minisztereknek a kinevezését, akik véglegesen vállalták a felajánlott tárcát. A kancelláron kívül az elnök mindössze öt minisztert nevezett ki, míg két miniszter kinevezését csütörtökre ha­lasztotta, két tárca ügyében pedig még maga se­­ tudja, mikor lesz döntés. A már kinevezett miniszterek névsora a következő: Birodalmi kancellár: von Papen. Belügyminiszter: von Gayl lovag. Véderőminiszter: von Schleicher tá­bornok. Gazdasági miniszter: Warmbold dr. Közlekedésügyi miniszter (egyben a postaügyi minisztérium vezetésével is megbízva): Eliz von Ru­benach. Közélelmezési miniszter: von Braun lovag. Biztosítva van már a munkaügyi és a külügyi tárca betöltése is, miután azon­ban a két kiszemelt miniszter, Goederer dr. és Neurath londoni nagykövet csak csütörtökön érkeznek Berlinbe. Hinden­burg elnök csütörtökre halasztotta kine­vezési okmányuk aláírását. A pénzügyminiszteri és igazságügy­miniszteri tárca betöltésére Papén­nek ezidőszerint még nincsen komoly jelöltje. • Az új birodalmi közlekedésügyi miniszter Eriz von Rübenbach lovag, 1875-ben született. 1911-től 14-ig a porosz vasutaknál végzett hosszabb tevékenység után technikai szakértő volt a newyorki főkonzulátuson. 1924 óta a karlsruhei vasútigazgatóság élén áll. Von Braun lovag, akit Hindenburg szerdán este birodalmi közélelmezési miniszterré ne­vezett ki, 1878-ban született. A világháború kitöréséig a Posen tartományban levő Wir­­sitzben tartományi tanácsos volt. A háború alatt a belügyminisztériumban nyert beosz­tást. Az összeomlás után kormányelnök volt Gumbinnenben, a porosz kormány azonban felfüggesztette, mert közzétette kerületében az akkori főelnöknek, Winnig Ágostnak egyik rendeletét, amelyben az a R'ap-kormány mögé állt. 1927 óta a birodalmi vasúttársaság ve­zérigazgatója és ebben a minőségében a biro­dalmi gazdasági tanács tagja. Megalakult a Papém-k&s*mémw ■■■•»im» M kabinet nem tud­ többséget szerezni és egyetlen feladata a választások kiírása — Brüning nem fogadta az új kancellárt — Hitler feltételekhez köti a „jóakarata sem­legességet"** 3 A centrum és a fi­a­jor nép­párt nem támogatja Papent (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A centrumpárt, mint előrelátható volt, a Papen-kormány ellen foglalt állást. A párt parlamenti frakciójának döntő ér­tekezlete, amely ezt a határozatot­­hozta, a késő éjszakai órákban ért véget. Az ülésről kiadott hivatalos kommü­niké szerint a centrumpárt részletesen megvitatta, hogy milyen álláspontra he­lyezkedjék a Papen-kormánnyal szemben. A vita során az az álláspont alakult ki, hogy a centrum a legélesebben elítéli az elmúlt napok eseményeit, amelyek a Brü­­ning-kormány lemondására vezettek és a­melyek az egész birodalomban nagy megdöbbenést okoztak. A centrumpárt hivatalos közleménye szerint a legutóbbi napok eseményeit, a­melyek a Brüning-kormány lemondására vezettek és az országban a legerősebb megütközést keltettek, egyértelműleg és a legerélyesebben elítélték. Hosszú időn át alaposan előkészített nemzetközi tár­gyalások közvetlen küszöbén felelőtlen személyek megszakították a Brünning-kor­mány által megindított nemzeti építőpo­­litika reményteljes vonalát és jelentő­sen megnehezítették a német nép vala­­mennyi csoportjának gazdasági és szo­ciális létéért folyó harcát. A német centrumpárt a történelem fo­lyamán ismételten önfeláldozással vál­lalt és viselt politikai felelősséget. Meg­tette ezt a keresztény-nemzeti állami po­litika napjaikka­­és a közéletre­ vonatko­zóan vallott erkölcsi fel­fogásban. Ami­dőn újból ez állampolitikai elvek hívei­nek valljuk magunkat, elvetjük az ellen­őrizhetetlen üzelmek rendszerét és kijelent­jük, hogy minden felelősséget elhárítunk magunktól belső helyzetünknek és külső lehetőségeinknek minden ebből folyó megnehezítéséért. A kormány bukásával félbeszakadt kul­­cs belpolitikai mű teljessége most poli­tikai kísérleteknek lesz kitéve. Azért, mert az ellenzék pártsajtója vonakodik részt vállalni a politikai felelősségben, közbeeső megoldásokra törekszenek. Ily kényszermegoldás azonban nem jelent „nemzeti koncentrációt“. Ily kísérletek nem is nyújtanak biztonságot oly kül- és belpolitika folytatásáért, amilyet a viszo­nyok megkívánnak. A legsúlyosabb politikai nyugtalanítás és politikailag alkalmatlan kísérletek pil­lanatában a centrumfrakció kötelességé­nek tartja, hogy olyan összpolitikát kö­veteljen, amelynek lényeges részeit alkot­ják a nemzeti szabadság és egyenjogúság, a munkanélküliség döntő problémájának megoldása, a valuta biztosítása, a kézmű­ipari, kereskedelmi, ipari és mezőgazda­­sági önálló exisztenciák fenn­tartása, szo­ciális rendszabályok biztosítása és telepí­tési politika. E meggyőződésből kifolyóan a centrumfrakció a közbenső megoldást visszautasítja. Megállapította egyben a centrumpárt, hogy Papén kormányalakítási elhatáro­zása tudatos ellentétben állott a párt­vezetőség felfogásával. Az ebből folyó következtetések további magyarázat nél­kül világosak. Egyidejűleg a centrum testvérpárt­ja, a bajor néppárt is elvetette a Papen-kor­­mányban való részvételét. Érdekes momentuma volt a szerdai nap eseményének, hogy a centrumpárt tanács­kozásainak megkezdése előtt megjelent a kancellári hivatalban Papén dezignált kancellár és beszélni akart Brüning dr.-ral, aki azonban kiüzent, hogy köny­­nyebb megbetegése folytán nem fogad­hatja. Maga helyett Brüning kancellár Pünder dr. kancellári államtitkárt küldte Papenh­ez, aki azután néhány perces be­szélgetést folytatott az államtitkárral. Brüning ezzel szemben lakásán egész nap tárgyalt a centrum párt tagjaival. A nemzeti szocialista párt nem szö­­gezte­ még le véglegesen állásfoglalását az új kormánnyal szemben. A nemzeti szocialista lapok cikkeiből azt lehet ki­olvasni, hogy a párt hajlandó jóakarata semlegességére a Papen-kormánnyal szemben, ha a dezignált kancellár telje-e­síti a nemzeti szocialisták néhány köve­telését, amelyeket Hitlerék „minimális követeléseknek“ mondanak. Ilyen minimális követelés elsősorban a nemzeti szocialista rohamosztagok be­tiltásának hatálytalanítása és a biro­dalmi gyűlés mielőbbi feloszlatása. Hitlerék berlini lapja, az Angriff elis­meri, hogy a Papen-kormány kifejezetten antimarxista kormány, miután azonban

Next