Nemzeti Ujság, 1932. június (14. évfolyam, 119-143. szám)
1932-06-01 / 119. szám
Csütörtök, 1932 június 2. NEMZETI ÚJSÁG »Békésebb szellemet!“ Nit ir Gratz Gusztáv dr« a magyar sai«Gratz — A Jugoszláviai események s a magyar közvélemény A világon mindenütt változatos eseményeik történnek, napról-napra a legkülönbözőbb és legmeglepőbb jelenségeket figyeli a közönség. Természetesnek tartjuk, hogy a világeseményekről mindenkinek megvan a maga felfogása és azt is természetesnek tartjuk, ha külpolitikai kérdésekben és vonatkozásokban bizonyos vélemények érvényesülnek. De a tényekhez, a jelenségekhez és az eseményekhez mindenkor ragaszkodnunk kell s ezért olvastuk bizonyos őszinte csodálkozással az Újság szerdai számában Gratz Gusztáv dr. vezércikkét. Gratz Gusztáv dr. cikkében, amelynek címe: Békésebb szellmet!, magában foglalja tendeciáját is, szemrehányást tesz a magyar sajtónak és általában a magyar közvéleménynek, amiért- szerinte a nemzetek egymásrautaltságának érzése nálunk nagyon szórványosan él a nemzetben. Mi tagadjuk ezt a megállapítást és éppen az ellenkezőjét valljuk és tudjuk, de még inkább csodálkoznunk kell azon, amikor Gratz Gusztáv dr. ennek legfőbb érvéül azt sorolja fel, hogy a belgrádi Vreme vasárnapi számának első oldalán közli facsimilében egy magyar lapnak két héttel ezelőtt megjelent cikkét, amely Gratz szerint a Jugoszláviában állítólag előfordult zavargásokról olyan módon beszél, amely meg nem engedhető. Azt is mondjaa volt külügyminiszter, hogy abban az időben ő külföldön tartózkodott és hogy „a külföldön is budapesti hírek alapján terjedtek el hírek arról, hogy Belgrádban forradalom játszódott le“, törtesni Jugoszláviában ? Az a cikk, amelyet a Vreme facsimilében közölt, a Nemzeti Újság május 12-iki számában megjelent tudósítás. Csakhogy ez a közlés nem történt híven, mert úgy állítja be, mintha a Nemzeti Újság azokat a híreket maga találta volna ki. Ezzel szemben a Nemzeti Újság az illető cikkben citálta hírének forrásait az állítólagos jugoszláviai nyugtalanságokról, így mindjárt az első oldalon hivatkoztunk a bécsi forrásra, megneveztük a Reichspost-ot, az Extrablatt-ot, a Mariborer Zeitung-ot és a Volkszeitung-ot, idéztük a párisi Havas Iroda jelentését és egyúttal nem mulasztottuk el megemlíteni, hogy Belgrádiból hivatalosan cáfolják a zavargások és tüntetések hírét. Nagyon sajnáljuk, hogy Gratz Gusztáv nem vette magának a fáradtságot, hogy a Nemzeti Újság inkriminált cikkét elolvassa, hanem megbízott egyedül a szerb forrásban. Azt sem vette észre, hogy Az Est május 12-iki számában ugyanezeket a híreket, ugyanezeknek a hírforrásoknak a megnevezésével közölte s nyilván nem tud a Daily Express londoni jelentéséről sem, amelyet a zavargásokról közzétett. Elkerülte a figyelmét, hogy a Magyarország május 12-iki száma is az idegen hírforrások megjelölésével közölte ezeket a híreket és feltűnő helyem ismertette Jovan Ducic budapesti szerb követ nyilatkozatát, amely a híreket energikusan cáfolta és megállapította, hogy a hírek Bécsből és Grazból származnak, ahonnan „megfelelő fantáziával kiszínezve kerülnek vissza Londonba vagy Chicagóba“. Pedig a budapesti jugoszláv követ bizonyára másként nyilatkozott volna, ha nem tudja, hogy a magyar sajtó csak átvette azokat a híreket, amelyekkel az egész világsajtó foglalkozott. Csodálatosnak kell tehát tartanunk, hogy Gratz Gusztáv dr. volt külügyminiszter, szemben Jugoszijával hivatalos képviselőjével, mégis a magyar sajtót teszi felelőssé olyan hírek felbukkanásáért, amely elek kolportálása legkevésbbé sem magyar érdek. Nem is tudjuk tehát, honnan szerezhette Gratz azt a benyomását, hogy a külföldön a magyar sajtóiból veszik át a Jugoszlávia belső helyzetére kellemetlen híreket. De másért is meglepő mindez. Hogyan lehetséges, hogy Gratz Gusztávnak, a szorgalmas újságolvasónak elkerülte a figyelmét, hogy a magyar lapokban április 26-án megjelent a londoni Reuterügynökségnek az a híre, amely szerint Jugoszláviában a helyzet aggasztó, mindenütt nagy a nyomor és elégedetlenség s hogy a budapesti jugoszláv követség a Reuter-ügynökségnek ezt a hírét kezdettől végig „tendenciózusan kitalált és hazug koholmány“-nak minősítette, amely cáfolatnak szokatlan élessége ellenére is egy olyan tekintélyes ügynökséggel szemben, mint a Reuter, az egész magyar sajtó udvariasságból helyet adott. Íme: az egyik oldalon a Havas-ügynökség és a budapesti jugoszláv-i követ áll és a magyar sajtó is bécsi és grazi hírforrásokat jelöl meg a riasztó jugoszláviai hírek keletkezési forrásaként, ám a másik oldalon Gratz Gusztáv , kizárólag a Vremc-nek megtévesztően reprodukált facsimilije alapján, a magyar sajtót teszi ezekért felelőssé. Teszi ezt akkor, amikor a Reichspost május 14., 18. és 20-i számláiban szintén foglalkozik ezekkel a hírekkel és a fentieken kívül más hírforrásokat is megjelöl , amikor a Pesti Hírlap május 12-niki számában feltűnő helyen közölte, hogy saját tudósítójának alkalma volt Belgrádban meggyőződnie arról, hogy a Sándor király ellen elkövetett merényletről elterjedt külföldi hírek teljesen légből kapottak , és hogy a király és családja a legjobb egészségnek örvendenek. A magyar sajtó tehát metette a kötelességét és tudósításaiban nemcsak elővigyázatos, de egyenesen kíméletes volt. Ennek bizonyítására Gratz Gusztávnak csak a külföldi lapok tudósításait kell elolvasnia. Mert akkor azután igazán nem kívánhatja, hogy a magyar sajtó teljesen a hallgatás ködébe burkoljon olyan eseményeiket, amelyekről az egész világ beszél és amelyekről a belgrádi félhivatalos Avala-ügynökség is május 24-én olyan hivatalos közleményt tett közzé, amely megállapítja, hogy „nyolc alacsonyabb rangú és egy magasabb rangú tisztet tartóztattak le a jugoszláv katonai hatóságok és hogy a részletek csak a későbbi időben kerülhetnek nyilvánosságra.“ De mindezeken túl, éppen most érkezet meg Budapestre a berlini Vossische Zeitung május 31-iki száma. Ajánljuk figyelmébe Gratz Gusztávnak: olvasná el ezt a cikket, amely részletes tudósítást közöl ugyancsak a jugoszláviai viszonyokról s azokról a legsötétebb képet festvén — s amely nyilvánvalóan nem magyar forrásból állapít meg olyan tényeket és jelenségeiket, amelyekért Gratz — a magyar sajtót és a magyar közvéleményt teszi felelőssé. Hol kell keresni a békésebb szellemet? Mert a tény az és ezt meg kell állapítanunk, hogy — a békésebb szellemet nem nálunk kell keresni s fölösleges tőlünk követelni. A magyar sajtó erről azután igazán tanúságot tett. Amíg a magyar sajtó közel két év óta a legteljesebb önfegyelmet, sőt kíméletet tanúsít a szomszéd országokban lezajló eseményekkel szemben, s amíg az állandóan folytatódó rágalmazó hadjáratokkal szemben is csak a helyreigazításra szorítkozik, addig — hogy csak a jugoszláv sajtóról beszéljünk — például december 3-tól január 14-ig a Vreme-ben, a Politika-ban, a Trgovinski Clasnik-ban, a Dnevnik-ben és más jugoszláviai lapokban 17 vezércikk és igen sok közlemény jelent meg, amely Magyarország politikai, gazdasági és pénzügyi hitelének, valamint külpolitikájának súlyosan árthatna, ha valaki külföldön még komolyan venné a jugoszláv sajtó rágalmait és förmedvényeit. Emlékezetünk szerint ugyanis Magyarországgal kapcsolatban talán csak egyetlen kedvező cikk jelent meg, mégpedig 1932 január 2-án jelent meg a Vreme-ben s ez a cikk épen a Gratz Gusztáv belgrádi látogatásával foglalkozik. Az igazság szerint a különböző és sorozatos sajtótámadásokat komolyabban kellene vennünk. Miért? Mert mindannyian tudjuk, hogy Jugoszláviában ma csak kormánysajtó van s igy annak megnyilatkozásaiért a jugoszláv kormány volna felelős. De hogy a támadásokat tűrtük és ezekre sohasem válaszoltunk, ez bizonyítja legjobban azt a törekvésünket, hogy a viszony a két állam között ne romoljék. De mond mást is cikkében Gratz Gusztáv. Azt is vitatja, hogy a magyar sajtó jugoszláv-ellenes támadásai gazdasági kapcsolatainknak is ártalmára vannak, mert többek között megnehezítik jugoszláv állampolgároknak Magyarországba jövetelét. Rágalmak m ellenünk Ez az érvelés nagyon komolynak látszik, tehát tisztáznunk kell ezt is. És itt nem tehetünk egyebet, csak éppen ismét csodálkozunk azon, hogy a tények elkerülték Gratz Gusztáv dr. figyelmét Mert olvasnia kellett volna már néhányszor, hogy a magyar kormány hét esztendő óta igyekszik a jugoszláv kormánnyal a vízumok kezelésének ügyében könnyítéseket elérni, de ez még a legnagyobb barátkozás és szélcsend idején sem sikerült, mert a jugoszláv közigazgatási hatóságok titkos utasítást kaptak, hogy vízumokat Magyarországra csak megbízható elemeknek adjanak, nehogy a „magyar ragály“ elérje a jugoszláv kormány által nem megbízhatónak tartott elemeket. Ezek pedig, úgy látszik, nagyon számosan vannak. Ki kellett ragadnunk ezt az érvet is Gratz Gusztáv dr. cikkéből, hogy megállapítsuk azt is, amiben egyetértünk vele. Mert valóban igaz, hogy a békés atmoszféra megteremtésében elől kell járnunk és mi követjük is ezt immár esztendők óta. Csakhogy a tény megint éppen az, hogy mindezzel nem szereztük meg — úgy látszik — a jogcímet arra, hogy eredményesen követelhessük az ellenünk irányuló barátságtalan támadásoknak beszüntetését is, legalább is jugoszláv és csehszlovák viszonylatban nem. Aligha kell itt másra hivatkoznunk, mint éppen arra a rágalomhadjáratra, amely a legutóbbi belgrádi bombarobbanásokkal kapcsolatban a jugoszláv sajtóban ellenünk folyik. Márpedig Gratz Gusztáv belgrádi összeköttetései révén bizonyára tudhatja, hogy Magyarország nem avatkozik bele sem bombákkal, sem másképpen egyik szomszéd államának ügyeibe sem s hogy ezeknek a bombarobbanásoknak a forrása egész másutt keresendő. Ez már az egész külföld előtt ismeretes. S azt se higyte Gratz Gusztáv, hogy akár a szerb közvéleményt is izgathatják a központi sajtóiroda által megrendelt magyar-ellenes cikkek Magyarország ellen, mert Jugoszlávia helyzetének igazi okaival, maga a szerb közvélemény van leginkább tisztában. Ezért hisszük, hogy Gratz Gusztávnak a jövőben nem volna szabad bizonyos kérdések megítélésénél egyoldalú belgrádi információkra támaszkodni. Ha ezt teszi, akkor csakugyan hamis színben tüntetheti fel a magyar sajtót és egyenesen meg is vádolhatja valamely békétlen szellem terjesztéséért. De ha viszont megtenné, hogy például a párisi Graus Orienthez fordul, amelyhez pedig nyilván jó összeköttetései vannak, akkor még ott is meggyőződhetnék róla, hogy nem túlzottak a magyar sajtó információi. Mindenesetre a viszonyok és tények alapos megismerése fölvilágosítaná arról, hogy a magyar sajtó minden tekintetben arra törekszik, hogy hiteles és megbízható értesüléseivel tájékoztassa a közvéleményt és hogy a hírek közlésénél mindig a legnagyobb ellenőrzést, sőt tartózkodást is tanúsítja. A magyar közvélemény pedig, amely a magyar sajtóból szerzi információit, ezzel a sajtóval együtt a mostani időkben a legnagyobb megértéssel és nyugalommal nézi a világ eseményeit, anélkül, hogy békétlenséget akarna előidézni. És ezért cselekszik Gratz Gusztáv igazán rosszul, ha a békésebb szellemet nem ott keresi, ahol ennek — sajnos — díjával vannak. Berlin, június 1. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Papen-kormány kinevezése szerdán este megtörtént. Noha a kormánylista még nem teljes, Hindenburg elnök minden eddigi szokástól eltérően már most aláírta azoknak a minisztereknek a kinevezését, akik véglegesen vállalták a felajánlott tárcát. A kancelláron kívül az elnök mindössze öt minisztert nevezett ki, míg két miniszter kinevezését csütörtökre halasztotta, két tárca ügyében pedig még maga se tudja, mikor lesz döntés. A már kinevezett miniszterek névsora a következő: Birodalmi kancellár: von Papen. Belügyminiszter: von Gayl lovag. Véderőminiszter: von Schleicher tábornok. Gazdasági miniszter: Warmbold dr. Közlekedésügyi miniszter (egyben a postaügyi minisztérium vezetésével is megbízva): Eliz von Rubenach. Közélelmezési miniszter: von Braun lovag. Biztosítva van már a munkaügyi és a külügyi tárca betöltése is, miután azonban a két kiszemelt miniszter, Goederer dr. és Neurath londoni nagykövet csak csütörtökön érkeznek Berlinbe. Hindenburg elnök csütörtökre halasztotta kinevezési okmányuk aláírását. A pénzügyminiszteri és igazságügyminiszteri tárca betöltésére Papénnek ezidőszerint még nincsen komoly jelöltje. • Az új birodalmi közlekedésügyi miniszter Eriz von Rübenbach lovag, 1875-ben született. 1911-től 14-ig a porosz vasutaknál végzett hosszabb tevékenység után technikai szakértő volt a newyorki főkonzulátuson. 1924 óta a karlsruhei vasútigazgatóság élén áll. Von Braun lovag, akit Hindenburg szerdán este birodalmi közélelmezési miniszterré nevezett ki, 1878-ban született. A világháború kitöréséig a Posen tartományban levő Wirsitzben tartományi tanácsos volt. A háború alatt a belügyminisztériumban nyert beosztást. Az összeomlás után kormányelnök volt Gumbinnenben, a porosz kormány azonban felfüggesztette, mert közzétette kerületében az akkori főelnöknek, Winnig Ágostnak egyik rendeletét, amelyben az a R'ap-kormány mögé állt. 1927 óta a birodalmi vasúttársaság vezérigazgatója és ebben a minőségében a birodalmi gazdasági tanács tagja. Megalakult a Papém-k&s*mémw ■■■•»im» M kabinet nem tud többséget szerezni és egyetlen feladata a választások kiírása — Brüning nem fogadta az új kancellárt — Hitler feltételekhez köti a „jóakarata semlegességet"** 3 A centrum és a fiajor néppárt nem támogatja Papent (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A centrumpárt, mint előrelátható volt, a Papen-kormány ellen foglalt állást. A párt parlamenti frakciójának döntő értekezlete, amely ezt a határozatothozta, a késő éjszakai órákban ért véget. Az ülésről kiadott hivatalos kommüniké szerint a centrumpárt részletesen megvitatta, hogy milyen álláspontra helyezkedjék a Papen-kormánnyal szemben. A vita során az az álláspont alakult ki, hogy a centrum a legélesebben elítéli az elmúlt napok eseményeit, amelyek a Brüning-kormány lemondására vezettek és amelyek az egész birodalomban nagy megdöbbenést okoztak. A centrumpárt hivatalos közleménye szerint a legutóbbi napok eseményeit, amelyek a Brüning-kormány lemondására vezettek és az országban a legerősebb megütközést keltettek, egyértelműleg és a legerélyesebben elítélték. Hosszú időn át alaposan előkészített nemzetközi tárgyalások közvetlen küszöbén felelőtlen személyek megszakították a Brünning-kormány által megindított nemzeti építőpolitika reményteljes vonalát és jelentősen megnehezítették a német nép valamennyi csoportjának gazdasági és szociális létéért folyó harcát. A német centrumpárt a történelem folyamán ismételten önfeláldozással vállalt és viselt politikai felelősséget. Megtette ezt a keresztény-nemzeti állami politika napjaikkaés a közéletre vonatkozóan vallott erkölcsi felfogásban. Amidőn újból ez állampolitikai elvek híveinek valljuk magunkat, elvetjük az ellenőrizhetetlen üzelmek rendszerét és kijelentjük, hogy minden felelősséget elhárítunk magunktól belső helyzetünknek és külső lehetőségeinknek minden ebből folyó megnehezítéséért. A kormány bukásával félbeszakadt kulcs belpolitikai mű teljessége most politikai kísérleteknek lesz kitéve. Azért, mert az ellenzék pártsajtója vonakodik részt vállalni a politikai felelősségben, közbeeső megoldásokra törekszenek. Ily kényszermegoldás azonban nem jelent „nemzeti koncentrációt“. Ily kísérletek nem is nyújtanak biztonságot oly kül- és belpolitika folytatásáért, amilyet a viszonyok megkívánnak. A legsúlyosabb politikai nyugtalanítás és politikailag alkalmatlan kísérletek pillanatában a centrumfrakció kötelességének tartja, hogy olyan összpolitikát követeljen, amelynek lényeges részeit alkotják a nemzeti szabadság és egyenjogúság, a munkanélküliség döntő problémájának megoldása, a valuta biztosítása, a kézműipari, kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági önálló exisztenciák fenntartása, szociális rendszabályok biztosítása és telepítési politika. E meggyőződésből kifolyóan a centrumfrakció a közbenső megoldást visszautasítja. Megállapította egyben a centrumpárt, hogy Papén kormányalakítási elhatározása tudatos ellentétben állott a pártvezetőség felfogásával. Az ebből folyó következtetések további magyarázat nélkül világosak. Egyidejűleg a centrum testvérpártja, a bajor néppárt is elvetette a Papen-kormányban való részvételét. Érdekes momentuma volt a szerdai nap eseményének, hogy a centrumpárt tanácskozásainak megkezdése előtt megjelent a kancellári hivatalban Papén dezignált kancellár és beszélni akart Brüning dr.-ral, aki azonban kiüzent, hogy könynyebb megbetegése folytán nem fogadhatja. Maga helyett Brüning kancellár Pünder dr. kancellári államtitkárt küldte Papenhez, aki azután néhány perces beszélgetést folytatott az államtitkárral. Brüning ezzel szemben lakásán egész nap tárgyalt a centrum párt tagjaival. A nemzeti szocialista párt nem szögezte még le véglegesen állásfoglalását az új kormánnyal szemben. A nemzeti szocialista lapok cikkeiből azt lehet kiolvasni, hogy a párt hajlandó jóakarata semlegességére a Papen-kormánnyal szemben, ha a dezignált kancellár telje-esíti a nemzeti szocialisták néhány követelését, amelyeket Hitlerék „minimális követeléseknek“ mondanak. Ilyen minimális követelés elsősorban a nemzeti szocialista rohamosztagok betiltásának hatálytalanítása és a birodalmi gyűlés mielőbbi feloszlatása. Hitlerék berlini lapja, az Angriff elismeri, hogy a Papen-kormány kifejezetten antimarxista kormány, miután azonban