Nemzeti Ujság, 1932. július (14. évfolyam, 144-169. szám)
1932-07-01 / 144. szám
2 múlt megváltás formája, a saját és fajrokon állampolgáraikkal szemben inkább reform. De akár elkobzás, akár reform, a természetes folyamat hiánya, az erőszakos beavatkozás a gazdasági életbe, gazdaságilag itt is megbosszulja magát. Talán még legkevésbbé Csehszlovákiában, nem annyira azért, mert a cseh és morva parasztság gazdasági tudása igen magas, fokon állott, hanem mert a földosztásnál csak egy rész — igen sokszor kis töredék — jutott a parasztnak, a többi, mint „Restgut“, ha más tulajdonos kezében is, de a valóságban mégis nagy-, vagy legalább középbirtok maradt. De ott, ahol elaprózás és a parasztbirtokokra telepítés történt, a telepesek boldogulni nem tudtak. Ha lehetett eladták, vagy bérbeadták, vagy ha megmaradtak, csak úgy képesek exisztálni, hogy nem fizetik a törlesztés részleteit, de még a kamatokat sem. Még nagyobb a reform fiaskója Romániában és Szerbiában. A termelés a felosztott birtokokon a felére, sőt még az alá sülyedt, a földhöz juttatottak egy része bérbe adja azt sváboknak (Bánát), vagy zsidóknak (Regát), akik a bérletekből középüzemet formálnak, ha pedig mégis maga küzködik rajta, sehogysem boldogul és minduntalan az állam segítségére szorul, hogy csak vegetálni is tudjon. A magyar földreformnál is nagyobb szerepet játszott a követelően fellépő közhangulat és a politika, mint a gazdasági szükségesség természetes folyamata. Meg is látszik rajta. Az egyetlen helyes, üdvös és a gyakorlatban bevált rész benne a házhelyosztás. A többi már kompromisszum, lehető (sokszor bizony lehetetlen) összeegyeztetése a háború alatt és az összeomlás után tett ígéreteknek, a gazdasági ésszerűséggel és kivihetőséggel. Az egyik oldalon a kisgazdamozgalom állott, amelynek vezetői kétszer annyi földet akartak az igénylőknek juttatni, mint amennyi egyáltalán volt az országban, a másik oldalon a földjüket féltő és védő birtokosok, a kettő között pedig a kormány, amely mindenáron meg akarta nyerni a maga számára az ország talpkövét képező parasztságot, de nem akart a magántulajdon sérthetetlenségén sem nagyobb rést ütni, főként pedig félt egy nagyobbszabású felaprózás gazdasági következményétől. Az élet megmutatta, hogy az aggodalom indokolt volt. Nagyon kicsi azoknak a száma, akik új és félig-meddig biztos megélhetéshez jutottak, legtöbbje évek óta nem fizeti a leszállított részleteket sem, egy csomó ott hagyta a földet, amelyre új jelentkező nem akad és amelyet most visszakínálnak annak, akitől annakidején kisajátították. És a földreformnak nem az a hibája, amiért legtöbbet támadták radikális oldalról, hogy keveseknek és kis területeket juttatott, mert hiszen azok, akik nagyobb földet kaptak, éppen olyan kevéssé boldogulnak, mint a törpebirtokosok, hanem az, hogy kellő anyagi erő, szükséges tőke nélkül, még normális gazdasági viszonyok között sem lehet senki, csak úgy egy-kettőre földbirtokossá, dekonjunktúra, vagy pláne gazdasági válság pedig elsőknek ezeket söpri el. Ha tehát valaha az idő nem volt alkalmas, hogy egy új földreformmal kísérletezzünk, úgy a mai bizonyosan nem az. És ha sajtóban, parlamentben, vagy népgyűléseken mégis felhangzanak ilyen eszmék, a felszólalókat csak két kategóriába sorozhatjuk. Az elsőbe tartoznak a teoretikusok, akiknek az élettel és a gazdasági viszonyokkal kapcsolatuk nincsen, akik a városból, a szobából, az íróasztal mellől gondolják el maguknak a dolgot, festik ki maguknak a jövő képét és akiket a kérdésnek egyedül szociális oldala fog meg annyira, hogy a gazdaságit egészen figyelmen kívül hagyják. A szociális szempont, az ideális cél, minél több embert önállóvá tenni és hozzákötni a röghöz, mint tulajdonhoz, hogy igazán úgy érezzék magukat, mint ennek a hazai földnek fiai, hogy erősek és ellentállóak tudjanak lenni a szélsőséges jelszavak és a nemzetközi maszlaggal szemben. Ideális cél, amely ha olyan könnyen megvalósítható lenne, a kefiréért semmi áldozat sem volna elég nagy. Csakhogy éppen nem valósítható meg. Azok a jó urak, akik ezt kétségtelen jóhiszeműséggel hirdetik, nem mozdulnak ki a város falai közül és ha egyszer pár napra, vagy akár hétre „tanulmányútra“ indulnak, csak a felületet látják. Kritika nélkül készpénznek veszik, amit hallanak, nem számolnak azzal, hogy a földéhes nép, ha csak megcsillantják előtte a földszerzés lehetőségét, mindent ami kedvező, aláhúz és szépít, mindent ami ellene szólhatna, elhallgat és főleg nem tudják, hogy a kisgazda a számoláshoz sohasem értett és legfeljebb a mostani nyomorúság tanítja meg rá, hogy amit az eladott terményeiért kap, az még nem jövedelem. Ezek az urak legtöbbjének hiába mutat rá az ember az eddigi földreform tanúságaira, hiába mondja, hogy ha ma ezer családnak ingyen adok 10—15 hold földet, de a pénzt, amin házat, istállót kell építenie, amin felszerelést kell vennie, ami a gazdaság viteléhez mint forgótőke szükséges, nem adom meg, ez az ezer család csak a gazdálkodáshoz legszükségesebb befektetések kamatján 3—4 év alatt úgy tönkremegy, hogy az ingyenben kapott földet is kihúzzák a lába alól — nem hisznek, vagy nem akarnak hinni. Beleéltek, belelovalták magukat egy ideológiába, bedugják fülüket az érvek előtt és nem ismerik el még azt sem, hogy a 2X2 mindig 4 marad. A másik kategória a nyilvánvalóan rosszhiszeműeké, akik tudják, hogyamit hirdetnek, megvalósíthatatlan, vagy ha mégis megvalósul, kárt, pusztulást, elégedetlenséget, felfordulást von maga után. Tudják és mégis hirdetik, mert nekik az igazság mellékes, a cél a támadás, zavar, felfordulás. Ezekre kár szót vesztegetni, amíg a világ áll és a világban politika, ez a fajta sohasem hal ki. A birtokelaprózás folyamata pedig magától is megindul abban a percben, amint a gazdasági lehetőség reá megvan. Akkor az államnak is mindent meg kell tenni, hogy a fennálló akadályokat elhárítsa, a folyamatot elősegítse és megtámassza. Addig minden beleavatkozás haszon helyett csak kárral jár. Mert a születésétől fogva nincsellen még mindig kevésbé veszedelmes elégedetlen, mint aki már kapott valamit és azon ment tönkre. NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1932 július 1 «» 4» «» 4» ♦» 4» 4» 4» 4» U ♦» 4» 4» 4» 4» 4» «» ♦» 4» ■»» 4» 4» «» 4» 4» 4» A kormány felajánlotta lemondását, a kormányzó nem fogadta el A miniszterelnök ii szükségesnek látta a bizalom felvetését felfelé is — A kormányzó bizalmáról biztosította Károlyi Gyula grófot — „Marad a kormány, minden más kombináció alaptalan“ (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Csütörtökön délelőtt az Új Nemzedék jelentette elsőnek, hogy a Budapesti Közlöny pénteki száma a következő kormányzói kéziratot fogja közölni: Kedves gróf Károlyi! A magyar királyi minisztériumnak a mai napon felajánlott lemondását nem fogadom el. Amidőn a múlt nyáron válságos viszonyok között, ritka hazafias önfeláldozással megalakította kormányát, meghatározott feladatok elvégzésére vállalkozott. E feladatoknak immár eleget téve arra az elhatározásra jutott, hogy helyét ezzel elhagyhatja. Az egymást követő, valóban nehéz elhatározást igénylő kérdések megoldásánál, amelyek a kormányzat elé tömörültek, lelkes fáradozásukat a lehetőségek keretein belül siker kísérte. Elértük azt, amit a mai kivételesen nehéz viszonyok között rendkívüli erőfeszítést és körültekintést igényel: az államháztartás egyensúlyának és fizetési eszközünk értékállandóságának biztosítását. Ámde ma, amidőn a külföldön egyik napról a másikra életbevágó érdekeink kerülhetnek döntés alá, a nemzet egységének kifejezésre juttatására fokozottabb mértékben van szükség. A minisztériumot a legteljesebb bizalmamról biztosítva, arra kérem tehát önt, hogy az ország érdekeinek teljes súlyát átérezve, továbbra is vállalja miniszterelnöki tisztének ellátását. Kelt Kenderesen, 1932. évi junius hó 30. napján. Horthy s. k. gróf Károlyi Gyula, s. k. A kézirat hatása a Ház folyosóin A kormányzói kézirat élénk visszhangot keltett és rövid ideig bizonytalanságot teremtett mindenfelé. Senki sem tudott előzően a lemondásról, így annak az el nem fogadáskor nyilvánosságra jutása találgatásokra és kommentálásokra adott alkalmat. A Ház folyosóin természetesen egész délelőtt ez a kérdés volt szőnyegen és az is természetes, hogy mindenki saját szájaize szerint magyarázta azt. A találgatásoknak azután Károlyi Gyula gróf miniszterelnök vetett véget, aki a maga szokott szűkszavú stílusában a következőket jelentette ki: — Abból a tényből, hogy az államfő további bizalmáról biztosította a kormányt, az következik, hogy a kormány marad a helyén. A különféle kombinálgatásokra ezt jegyezte meg a miniszterelnök: — Hát csak kombináljanak. Alapjuk ezeknek a kombinációiknak nincs. Ezek után nyilvánvaló, hogy a lemondás nem volt egyéb, mint formalitás, a bizalom felvetése felfelé. A felhatalmazással és a költségvetés elfogadásával a kormány a Ház bizalmáról kapott tanúbizonyságot. A miniszterelnök szükségesnek látta, hogy a bizalmikérdést a kormányzónál is felvesse, hogy munkáját a következő hónapok folyamán zavartalan kereteik közt végezhesse. A Dorland-csoport csak az IBUSz átvételéről akar tárgyalni ————— !»■ Szövegezik már a szerződést? — A Dorland-csoport képviselőjének nyilatkozata — A magyar idegenforgalom irányítása — Külföldi kézben? (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Körülbelül három hónappal ezelőtt került nyilvánosságra, hogy a Dormand-csoport tárgyalásokat folytat a kormánnyal Magyarország idegenforgalmi propagandájának elvállalásáról és ezzel kapcsolatban egyes állami tulajdonok megvételéről. Elsősorban szó volt az IBUSz-zsak, és a Kargit-szigetnek a külföldi pénzeimport által való megvásárlásáról és hírek jelentek meg arról, hogy ennek a pénzcsoportnak milyen nagyszabású tervei vannak Magyarországgal , a magyar idegenforgalom növelése érdekében milyen hatalmas befektetéseket hajtanának végre, ha a kormány megegyezik velük. Már annak idején rámutattunk arra, hogy ezeknél a tárgyalásaimál a legmesszebbmenő óvatosság szükséges a magyar érdekek védelmében és követeltük, hogy a nyilvánosságot tájékoztassák arról, hogy mi is történik, mert lehetetlenségnek tartjuk, hogy minden további nélkül jelentős magyar értékeket idegenítsünk el és később ébredjen a közvélemény arra, hogy Magyarországra hátrányos, a külföldi pénzcsoportra pedig előnyös szerződést kötöttek. Ez az óvatosság most még indokoltabb, mert értesülésünk szerint, a megindított tárgyalások hatalmas lépéssel haladtak előre. Kétségtelen, hogy a magyar idegenforgalom igen fejlődőképes és az a törekvés, amelyet eddig kifejtettek idegenforgalmunk fokozására, teljes világossággal megmutatta, hogy Magyarország jogosan számíthat arra, hogy Középeurágának az idegenektől egyik legjobban látogatott állama lesz. Az idegenforgalom fokozása érdekében igen helyes külföldi kapcsolatokat keresni, ellenben vigyáznunk kell arra, hogy olyan nagy előnyöket ne biztosítsunk idegen pénzecsoportoknak, hogy azok élvezzék kizárólag az idegenforgalom nemzetgazdasági hasznát, hogy amit egyik oldalon az idegenforgalom növekedése hozna az országnak, azt a másik oldalon ki ne vigye a külföldi pénzcsoporttal kötött terhes és kellő óvatosságot el nem áruló szerződés. Körülbelül egy hét óta ismét Budapesten tartózkodik Ered Noirath dr, a Dorland-csoport megbízottja, aki a külföldi csoport részéről a tárgyalásokat vezeti és itt tartózkodásával kapcsolatban már hire terjedt annak, hogy a Dorland-csoportnak adott opciót augusztus végéig meghosszabbították s hogy az IBUSz. vételára egymillió dollár körül mozog. Mit mondanak Dorlandék? Éppen ezért felkerestük Fred Neirath dr.-t, hogy nyilatkozzék a tárgyalások jelenlegi állapotáról, aki a következőket mondotta: — A legutóbbi tárgyalások befejezése után a magyarországi tranzakcióhoz szükséges tőke biztosítására indultak meg a tárgyalások, amelyek teljes eredménnyel végződtek. Most, amikor visszajöttünk, hogy úgy mondjam zsebünkben van a pénz s mihelyt megvan a megegyezés, azonnal fizetünk. A tárgyalások igen kedvező hangulatban folynak. Az én szerepeim most az, hogy a szerződést, amelyet ! kötni akarunk, pontokba foglaljuk, természeges azonban, hogy a szerződés szövegeinek elkészítése igen nagy körültekintést igényel. Azt még nem mondhatom meg, hogy a tárgyalások miikor fejeződnek be, mert hiszen például a vételár kérdése sincsen tisztázva. Még korai volna bármilyen számot se mondani arra vonatkozólag, hogy az IBUSz vételára mennyit tenne ki. Most egyelőre ugyanis csak az IBUSz megvételéről folynak a tárgyalások. Az a nagyszabású porgram, amelyet legutóbb előterjesztettünk, technikai okok miatt sem valósítható meg egyszerre, hanem csak fokzatosan lépésről-lépésre. Jelenleg az ISUSz-ról tárgyalunk, ugyanekkor Páriában már tanulmányozzák a Margitsziget átvételének tervét és arról tanácskoznak vállalatunk vezetői. Ezután kérdést intéztünk arra vonatkozóan, hogy a DorLand-csoport ha az IBUSzt átveszi, milyen eredményes munkát tudna kifejteni.! — Ha az IBUSz-t átvesszük — hangzott a válasz — nagy erővel indítjuk meg a propagandát Magyarország érdekében. A Dorlandcsoport nem olyan hirdetést vállalt, amely egyes lapokban hirdetéseket tesz közzé, hanem mi magunk irányítunk vagy nyolc angol és francia képes folyóiratot, amelyek hihetelen példányszámban jelennek meg és ezeket a folyóiratokat már a tárgyalások tartama alatt is felhasználtuk, hogy bennük propagandaciikkeket közöljünk. Az egyik legutóbbi számban a Hullámfürdőről hoztunk érdekes tudósítást vagy négy képpel együtt, amely hatását nem tévesztheti el. Az összes nagyobb városokban utazási irodákat szervezünk ée már meglévő szervezeteinkkel, valamint öszszeköttetéseink révén a modern propaganda összes eszközeit felhasználva, el akarjuk érni, hogy az idegenforgalom Bécsnél ne álljon meg, hanem mindenki, áld körutazást tesz Európában, feltétlenül eljöjjön Magyarországra is. E cél eléréséhez szükséges propagandáit csak egy külföldi jól megszervezett vállalat tudja kifejteni, annál is inkább, mert ma Magyarosrzág az idegenforgalom kifejlesztése érdekében külföldi valutában áldozni nem tud. Annyit mondhatok, hogy nagyszabású terveink vannak, amelyeknek keresztülvitele elsősorban Magyarországnak használja nem nekünk. Nem lehet eladni az IBUSz-t Fred Neirath dr. nyilatkozata sem változtatja meg álláspontunkat, változatlanul azon a véleményen vagyunk, hogy nem helyeselhetjük a magyar idegenforgalom vezetésének és irányításának teljes átadását, egy idegen pénzcsoportnak. Helyes, sőt szükséges, hogy nagy külföldi propagandavállalatokat, mint amilyen a Dorland-csoport is, a magyar ügy szolgálatának megnyerni akarunk, de azt másképpen, mint bizonyos kooperálás, együttműködés alapján el nem képzelhetjük és lehetetlennek tartjuk, hogy olyan szerződést kössenek, amely Magyarországtól elvonja a beavatkozás és irányítás jogát, az egyik legfontosabb kérdésben: az idegenforgalmi politikában egy külföldi csoport javára, amely esetleg meglevő intézményeinket el is sorvaszthatja. Ez az aggodalom annál is indokoltabb, mert az IBUSz. megvételének kérdésénél figyelembe kell venni, hogy az IBUSz. nemcsak idegenforgalmi szerepet játszik, hanem szállítás, hírlapszállítási feladatokat is vállalt magára és olyan kizárólagos jogokat élvez, amelyeknek átadását idegenforgalmi szempontok nem feltétlenindokolják. Ezért az IBUSz. teljes átadásáról, eladásról azonban nem lehet szó. Ahogyan nem kaphatta meg az IBUSz-t a világhírű Cookcég sem, úgy a Dorlandék esetében sem történhet az meg, ami elképzelhetetlen volna minden nagy idegenforgalommal rendelkező államban is, hogy a menetjegyálsítás nemzeti szervét idegeneknek adják át. Ez ellen feltétlenül tiltakozik a józan közvélemény. Budapest, június 30. Az Országos Hitelügyi Tanács működésének meghosszabbításáról szóló 3630/ 1932. M. E. sz. rendeletét pénteken közli a hivatalos lap. A rendelet értelmében a kormány az Országos Hitelüvd Tanács működésének időtartamát, amely a mai nappal járna le, további rendelkezésig meghosszabbítja. Kállay Tamás országgyűlési képviselőt az összeférhetetlenségi ítélőbizottság tudvalévően két okból kifolyóan összeférhetetlennek mondotta ki és felhívta, hogy az összeférhetetlenségi okokat nyolc napon belül szüntesse meg. Kállay Tamásnak le kellett volna mondania a külföldi dohányspecialitások egyedárusító jogáról és lillafüredi vadászbérletéről, hogy képviselő maradhasson. Kállay inkább a másik alternatívát választotta és mandátumáról mondott le és erről levélben értesítette a képviselőház elnökét. Urbán Péter báró vasárnap kerületében beszámolót tartott, amelyen ismertette az elmúlt év politikai alkotásait és a jövő feladatait. A beszámolón a mezőtúri választókerületből igen sokan vettek részt és lelkesen ünnepelték a megjelent képviselőket.