Nemzeti Ujság, 1932. augusztus (14. évfolyam, 171-194. szám)

1932-08-02 / 171. szám

Ant* 130-06. ^Flók­ |®1 | SO fillér, egyes llám kiadóhivatalok | I., §j£ SgE» [| RO óra 16 fillér, vasárnap Orszoffház­a. 13, Tel.: raj jugal ^ pf gS|fr£] gaskj ^$3/3 H W difici llSr'l EXE» „ 32 filér. Ausztriában Ant 608-65.^ I., Horthy ^ ^k 8 *p ° p S* — *30, Feleld« szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főm­unka­tá­r­s: Tlj(T&J BÉLA XIV. évfolyam 171. szám # Keiro # Budapest, 1932 auguszt?u­s)2. _____ , ____________ .. , - -■ 1.........................................................................—— .........................................Ili ■ Ilin IMIM in Will. Ilii Ez is döntés . A német választások megint nem hoztak „döntő“ eredményt. Abban az értelemben, ahogy választások után kormányalakítási lehetőségek ki szok­tak alakulni, nem is hozhattak. Leg­jobban tudta nyilván ezt a Papen-kor­­mány, amely számolt az eredménnyel, amikor feloszlatta a birodalmi gyűlést és kiírta az új választásokat. Számolt azzal, hogy a nemzeti szocialisták elő­retörésének megvannak a határai s hogy Hitler többséget nem kaphat a birodalmi gyűlésben. A kétszázharminc mandátum, amelyet a párt elért, meg­felel a porosz és egyéb tartományi vá­lasztások eddigi eredményeinek, de a párt egyedül képtelen a kormányala­kí­tásra. Számolt azzal a Papen-kor­­mány, hogy a két marxista párt, a kommunisták nyílt államtagadása és a szociáldemokrácia egyoldalú osztály­taktikája, csak egymás között változik számban, még jobban eltolódván a szél­sőség felé, de maga a marxizmus im­már nem diktálhatja a német politika út­ját.Számolt azzal is, hogy a Reichstag többé nem képes többséget kialakítani semmifajta olyan koalícióval, amely a weim­ári alkotmány szellemét képvisel­heti. A tények igazolják, hogy Papenék számítása bevált. A német birodalom­ban ma egyetlen olyan tényező van, amely köré, az állami élet vezetésére ké­pes és alkalmas erők csoportosulhat­nak: maga a kormányzat, amely egyet­len jelölt nélkül ment a­­ v­it­atási harcba és egyetlen képviselővel sem jutott ki a küzdelemből. A német választások eredménye így igazolja mindazt, amit mi eleve írtunk. A német nép kétségtelenül kivágyako­zik abból a tőle idegen, szellemével, gondolkodásával és hagyományaival merőben ellentétes politikai rendszer­ből, amely egyfelől az állam gépezetét kiszolgáltatta a marxista törekvés­nek, másfelől pedig túlzott renyheség­­gel mellőzte az erős nemzeti akarat érvényesülését. Ez okozta azután, hogy ezen a választáson immár majdnem teljesen megsemmisültek mindazok a pártok, amelyek nagy világnéz­eti szempontok mellőzésével csupán má­sodlagos érdekeket képviseltek. Kitűnt, hogy a választókat csak rövid ideig lehet olyan politikai célok, vagy elgon­dolások mellé állítani, amelyek nem tudják sem képviselni, sem betölteni az állami élet irányításának nagy és összefogó területét, így a nemzeti szo­cialista és a marxista pártok mellett csak egyetlen politikai gondolat és világnéz­eti erő diadalmaskodott, ame­lyet a centrum és a bajor néppárt együtt képvisel (hiszen a bajor nép­pártot és a centrumot csupán a bajor politikai élet különállása választja el névlegesen egymástól). Hogy a válasz­tások hírei szerint a polgári társada­­l­omnak egyre szélesebb rétegei sora­koztak a centrum lobogója alá, ez is bizonyítja, hogy az egyetemes világ­­nézeti és politikai gondolat végered­ményében mindenkor erősebbnek bizo­­nyul azoknál a külön­állási törekvések­nél,­­ legtöbbször rom nagy nemz­eti , vagy politikai elgondol­­á­sok ir­itának, hanem inkább egyéni túlbuzgalom, vagy fékezhetet­­le­n-n­ek mutatkozó érvényesülési vágy. Bizonyos, hogy Papén kormánya a parlamenttel csak akkor fog együttmű­ködni,ha a centrummal egyesíteni tudja a jobboldali politikai erőket.Kétségtelen viszont, hogy a baloldal politikai letörése után a centrum aligha áll­hat oda tovább a nemzeti gondola­tot fékező és a weimari alkotmányt védelmező erőnek a marxizmus mellé. De ennek lehetősége is megszűnt ak­kor, amikor a polgári­­ középpártok megsemmisülése után a b­aloldali koalíció számszerű megalakulása is le­hetetlen, mert ezzel szemben Hitlerék és a kommunisták együtt többségben volnának. Sokkal inkább elkövetkez­­hetik az a helyzet, hogy maga a nem­zeti szocialista párt elérvén azt a vá­lasztási eredményt, amelynek arányai igazán nagyok, keresi immár a reális politika útját, amit azonban egyedül és kizárólag csak a centrummal való együttműködéssel tud elérni. Az a számszerűen is nagy erő, amelyet a centrum képvisel, teszi viszont jogo­sulttá, hogy ennek a politikának pro­gramja csak a német nemzeti erők és a keresztény szellem érvényesítése le­het a reális adottságok tudom­ásul véte­lével és az inkább propagandacélokból hangoztatott szélsőségek mellőzésével. Hogy Papennek sikerül-e így mun­kaképessé tenni a Reichsratot, az a legközelebbi jövendő kérdése, de annyi bizonyos, hogy a jobboldal óriási fölé­nye a német krlitika eddigi útjától me­rev eltérést jelent. Mindenesetre érde­kes jelenség, hogy a magyarországi A vihar irta. Ny­áry Andor Szabó Vica szép, sudártermetű lány volt, a szeme versenyt ragyogott a nya­lkán feszülő kétsoros kék kalárissal, az apja pedig első gazda volt a fáimban. Nem csoda hát, ha a legények úgy sü­­rögtek-forogtak körülötte, mint a dara­zsaik a méz körül. De Vica kallárisszeme csak egy legényen akadt meg, csak egyet látott, Török Ferkót, a szintén jómódú, pörgebajuszu legényt.­­Szerették egymást, mint a virág a nap­sugarat. Már arról gondolkoztak, hogy beirat­koznak a papnál s három hét múlva megtartják a lakodalmat. A falu csintalan, csizmás, báránybor­­sapkás kis kapdolója azonban kilőtte nyi­lát s a nyil bolondos kavarodást csinált, hogy aztán a kibékülés annál édesebb szerelmet hozzon a két szerelmes szívbe. úgy tordul, hogy Vica a Szenthárom­ság vasárnapi vásárán vett egy parányi babos selyemlkendőt , mikor Ferkónak megmutatta s térdére kiterítette, hogy a legény jobban szemügyre vehesse, igy szólt hozzá: — Ezzel kötöm be a fejemet a me­nye esk­et­án­ynál. A lakodalom napján ugyanis éjfélkor a menyasszony fejeit bekötik s ezzel jel­zik, hogy a leányból asszony lett. Ferkónak nem nagyon tetszett a kendő. A baboskendő helyett piros selyemken­dőt szeretett volna. Vica a babost védte s azt állította, hogy a babos neki jobban áll, mint a piros. Ferkó viszont azt állította, hogy a piros sokkal jobban illik az arcához, de még a mennyecskeséghez is. — Ki látott már babos­kendőt az új me­nyecske fején! A kifakadós Vica tüzes vérét fellob­ban­totta: — Akinek nem tetezik, ne nézzen rá! — mondta foghegyről, azzal elfordult a le­génytől, mire a két szerelmes közvetlen a kihirdetés előtt úgy összerúgott, hogy — kicsibe múlt, hogy meg nem ölték egy­mást. Ferkó kiment a kapun s bevágta maga után az ajtót, csak úgy puffant. Vica bement a szobába és hangos mé­reggel rázta a kendőt: — Nem kell, ha egymaga lesz is a vi­lágon! Ferkó dobogva ballagott: — Inkább elveszem az öreganyámat,­­ mint ezt a boszorkánypalántát! Kupidó mosolygott e felült a kapufél­fára. Meleg nyári délután volt A nap pör­­költt, mintha fel akarta volna gyújtani a világot. Szabóék szőlője tikkadtan sárgult a hegyoldaliban. Vica kötözött. A présház nyitott ajtaja unosttan ásí­tott a húsön. Ferkó a maguk szőlejében dolgozott. A két szőlő szomszédos volt s ,mió­ta összevesztek, mindig a szőlőbe jártak. Sohasem volt ott még annyi dolog, mint most. A szemük egymásra lesett, a kezük gyorsan jár­. Vica észrevette a legény tekintetét. Büszkém kihúzta magát: — Nézhetsz! — mondta magában. — Nekem ugyan nem kellesz többet! Ferkó ugyanakkor így gondolkozott: — Hiába jársz a szőlőbe, engem ugyan nem fogsz meg többet — s mérgesen hoz­zátette : — Babos! Mellesleg pedig majd meghaltak egy­másért. Kupidó megállt a szőlőberázdában: — Na, megáll­jatok! Felszállt a magasba s megk­avarta a le­vegőt. Dél felőli nehéz, fekete felhő kóvály­gott, pillanat alatt betakarózott vele az ég s mielőtt még a két szerelmes észre­­térhetett volna, olyan csattogós, villám­­lós vihar keletkezett, hogy még a karó­kat is döntögette. Vica összekapta a szoknyáját, azzal fu­tóra. Majd elsodorta a szél, mire a prés­házukba ért. Ferkó állta a vihart, mint vátám­hárító a villámot, az ő szőlőjükben nem volt présház, de a közelben sem. Gondolkozott: — Most mit csináljon? Haza nem mehet, mire hazaérne, ha­lálra ázna. Talán az árvíz is elsodorná. Szabóék présházába mehetne, de oda nem megy, ha itt pusztul is el. Alig gondolta el ezt, az égen rettentő villám hasított keresztül, nyomban rá akkorát dörrent, hogy a föld is belereme­gett. Ferkó megrettent s harag ide, harag oda, úgy beszaladt Szabóék présházába, mintha puskából lőtték volna oda. Mire észrevette magát, már Vica előtt állt. Vica ránézett a legényre. Ferkó úgy állt előtte, mint a lyukából kiöntött ürge. Még a bajaszála is vizes volt. A szíve dobogott. A leányé is. A leány leült a padra, a legény az ellenkező oldalra, a berakott spoihert mellé. Nem szóltak, csak a szemük ját­szott. Ha Ferkó felnézett, Vica kapta el a te­kintetét; ha Vica nézett fel, akkor meg Ferkó sütötte le a szemét, így tartott sokáig. Kint a vihar dühöngött, az eső szakadt, mintha öntötték volna. Ferkó nem állhatta, nagysokára meg­szólalt: — Nem fázol? — kérdezte csendesen, hogy valamivel kezdte, pedig ő didergett, majd az Isten hidege vette meg. Vica vállat vont: — Nem — felelte kelletlenül. — Én se — szólt a legény és beleszip­pantott a levegőbe. Ismét hallgattak jó ideig, aztán Ferkó, mivel szive a leány mellett már igen kukra állt, megint megszólalt: — Még mindig nem fázol? Vica szintén szeretett volna már bé­­kíilni, most szelidebben szólt: — Még nem. — Én fázok, — mondta Ferkó s látható­lag, hogy a lányra hasson vele, jól elő­készítette a szót. — Tán meg is hűltem. A mellére mutatott: — Szúr a tüdőm. A leány megijedt: — Fáj? Ferkó sóhajtott: — De nagyon! Vica megmozdult: — Begyújtsak? — Be. Tüzet gyújtottak s a rezsé pattogása mellett a szerelmük is tüzet fogott s Ferkó vizes keblére oda rántotta a leányt, hogy az úgy meglapult a dobogó szivén, mint a kisuyul a fűben. Ebben a pillanatban megzörgették az ajtót, Vica megijedt: — Zörögnek. Elugrott a legény mellől és kiszólt az ajtón: — Ki az? Ázott hang felelt a kérdésre: — Én. Domokos István. Eressz be. Ferkó sebesen lélegzett: — Be ne ereszd! Mit szól, ám itt talál bennünket kettesben. Elmondja minden­kinek. Az egész faun megtudja. Vica elpirult. Domokos szaporán verte az ajtót: — Eressz be, hé! — s a vállát nekifeszí­­tette az ajtónak. Ferkó ide-oda szaladgált: — Menten benyomja az ajtót. Körülnézett: — Hova bújjak? Vica a pince lejáratára mutatott: — A pincébe. Ferkó a pince felé indult, de már elké­sett, a présház ajtaja kinyilt s Domokos meg egy csapat asszony, ember, legény belépett a szobába. Ferkónak csak annyi ideje volt, hogy a fal mellé lapulhatott. Domokos barátságosan köszönt: — Aggyon Isten! — és szidta az időt.­­ Betyár idő. Itt ért el bennünket a for­dulónál. Megláttuk, hogy az ablak vilá­gos. Mondok, gyerünk Szabóék préshá­zába, majd ott kivárjuk a vihart. Felnézett: — Reggelig se áll el, úgy esik. Csak most _vette__ észre Ferkót, nagyot pislantott s jelentősen megszólalt: — Hát ti ketten várjátok az időt? Vica a haja tövéig elpirult. Az újonnan érkezettek mozogni kezdtek. Ferkó zavartan pödörgette a bajuszát, nem tudta mit feleljen, de lassan deren­gett benne a gondolat: — Úgy volt, — kezdte nehezen a beszé­det — hogy izé... esett az eső ... aztán ketten ... már mint a Vica, meg én máma izé ... kinjába kivágta: — megesküdtünk! Az egyik leány nagyot nézett: — Ki se hirdettek benneteket! Ferkó nagyot nyelt. — Ispenzációval — mondta aztán szo­rongva, mire a leány megnyugodott.­Is­tván bácsi azonban élesen nézte a­ le­gényt. — Aztán — kérdezte, mikor az nem akart megszólalni — olyan sürgős volt, hogy idejöttetek? Ferkó ismét akadozott: — úgy volt — füllentett tovább —, hogy izé . . . a lakodalmat itt tartjuk s présházba. Édesapámék bementek a fa­luba, hogy kihozzák az ételt, meg a ru­hát, de a vihar útba kapta őket. Azokat várjuk. Az öreg rábólintott: — Éhen! Értem már! Erre Vica is megnyugodott. Aztán le­ültek, ki hol talált helyet. Várták a „la­kodalmasokat“. Mivel azonban a vihar meszem­indig dühöngött, Domokos István­nak­­akgs­­gondolata támadt. Sajnálta is __ _­­____________________________ Lapunk mai száma 16 fillér ------------------------- Mi történt? - sk y b. A marxisták döntő vereséget szenvedtek a német birodalmi­­ választáson Mindenütt kudarcba fulladt a kom­munisták augusztus 1-re tervezett tüntetése Maniu visszatért a politikai életbe és elvállalta a nemzeti paraszt­párt elnökségét A bolíviai csapatok átlépték Para­guay határát és elfoglaltak egy ma erődöt . ' Áv | Nem sikerült a független kisgazda­­­­ párt akciója a Ház összehívására ! ! Felfüggesztették állásától Miskolc­­ város főjegyzőjét és főszámve­vőjét A török kormánypárt elnöke a magyar testnevelés fejlődését ta­nulmányozza A német választások eredményére erősen megjavul a párisi tőzsde A vidéki főkapitányság a volt nép­jóléti minisztérium épületébe köl­tözött Súlyos autóbaleset ért két opera­házi tagot Szombaton és vasárnap nyolc olim­piai bajnokság sorsa dőlt el A szovjet újra megindítja az ár­­dumpinget Betörőknél találták meg Zsitvay igazságü­gyminiszter tárcáját Kitűnően sikerült a Nemzeti Újság váci vizitaxi kirándulása Százhúsz Lotz-festményt ajánlottak fel a fővárosnak

Next