Nemzeti Ujság, 1932. szeptember (14. évfolyam, 195-219. szám)

1932-09-01 / 195. szám

— -• V\ p ’ 'j v# x~ %/> J ^ i ^ _ £e*t,V., Honvéd-o. 10. W pfjljlff e fEarlr ll Mimiit kiadóhtvatäjok f***' ff^|||k|f jB&Sg f||ip(8 P«i g j||l lm SS ír» UnU4r^a»Arn«p Orsxágh&z.n. 18, Tel.: gd fPball aSfifla? Vi, ' »I ßSwfj Ben g fg&iäS tf vÁÁ IWBW S3 (Illír. Aaaxtrfíban AattM-45^ I., Horthy ||j GÖpj 1 B W |p||| |p||| * g|pj Eppl 3 jjgljÉ V. ■’•ZtkSiBap S. --SO, Do h á^í yt^xVd r»» dljxxxbía asmiat. Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunka társ: TÚRI BÉLA XIV. évfolyam 195. szám # CsÜtÖPÍÖfc + Budapest, 1932 szepten^ey 1• in —giüi Utat a búzánknak! Ismail Sidky pasa szerdán Mező­hegyesen megtekintette az állami mé­nesbirtokot. Amikor Csekovsics József tábornok megalkotta ezt a mintagazda­­ságot, majdnem másfél évszázaddal ez­előtt, két feladatot tűzött ki: a magyar lótenyésztés felvirágoztatását és a ma­gyar búza nemesítését. A magyar ló, amelyet őseink még Ázsiából hoztak magukkal, amely kicsiny, kevéssé tet­szetős, de igen kitartó volt, a török idők dúlásai között erősen leromlott, a sok­oldalú és rendszertelen keresztezés tönkretette az eredeti egyöntetűséget és a mezőhegyes­ ménessel indult meg az a nagy át­alakító munk­a, amely a ma­gyar lovat az egész világon versenyké­pessé tette és amely a legszebb fajták és a legkitartóbb mének tenyésztését biztosította. A másik feladat, hogy a magyar búza kalászalakra és termés­­mennyiségre, rozsdaállóságra és szalma­­erő­sségre, de különösen minőségére, si­kértartalmára nézve világviszonylatban is a legelső legyen, ugyancsak azzal a fáradságos és céltudatos munkával lett csak elérhető, amely éppen Mezőhegyes­ről indult ki és amely a tiszavidéki bú­zában szinte a legtökéletesebb te­nyésztési eredményeket tudja pro­dukálni. Csak a kanadai búzá­nak Manitoba-fajtája vetekedhetik sikértartalomban a mi búzánkkal: ez teszi­­a magyar lisztet acélossá és olyan értékké, amely a világpiacon ver­senyképessé teszi. Ismail Sidky pasa a Nemzeti Ú­jság munkatársának, mielőtt Mezőhegyesre elindult volna, nyilatkozott és többek között kiemelte, hogy a maga részéről mindent meg kíván tenni, ami Egyip­tom és Magyarország között a gazda­sági téren fokozott együttműködést elő­segíti. — Sok közös vonást fedeztem fel — mondotta — a magyar és egyiptomi nép között, annál is inkább, mert mind­két ország agrárállam és a föld termé­kei éppen úgy, mint önöknél, nálunk is a nép legfőbb jövedelmi forrását ké­pezik. Valóban, gondolni kell e szavaknál arra is, hogy éppen a mezőhegyesi ló­­tenyésztés munkájában részt vettek an­nak a nemzetnek a fiai is, amelynek ma legjelentősebb politikai vezére Ismail Sidky pasa és ez mutatja, hogy agrár­­államok között is kialakulhatnak köl­csönös gazdasági kapcsolatok, sőt ebből nagyobb arányú együttműködési lehető­ségek is. Nyilván erre gondolt Ismail Sidky pasa is, amikor maga is szeren­csés gondolatnak jelentette ki, „ha a le­gendás hírű magyar búzát éppen a Duna folyamnak, mint közlekedési út­nak felhasználásával lehetne Egyip­tomba szállítani, ezáltal is elősegítve a két ország között a csereforgalom ki­alakulását.“ Azok a kapcsolatok, amelyek Egyip­tommal kialakultak és amelyek a ma­gyar ló, a villamossági ipar, valamint más termelési cikkek számára már bi­zonyos piacot eredményeztek és ame­lyek viszont odavezettek, hogy nyers­­gyapotszükségletünk jelentős részét vet­tük át Egyiptomtól, természetessé te­szik, hogy a magyar közvélemény a legnagyobb értékeléssel fogadja azt a gondolatot, amelyet Egyiptom minisz­terelnöke felvetett. A magyar haza számára új út per­spektívája nyitik meg itt és ezzel a le­hetőséggel a legkomolyabban kell fog­lalkoznunk. Egyiptom bevitelének igen jelentős tényezője a búza. Noha a Nílus mentén évenkint kétszer is lehet aratni és ha Egyiptom évenkint átlag tizenkét millió métermázsa búzát termel is, ez nem elegendő a lakosság szükségleté­nek ellátására és az ország évente leg­alább is ötnegyed millió métermázsa búza bevitelére szorul. Ebből a szükségletből azonban Egyip­tom csak évenként mintegy százezer métermázsát visz be búzában, míg a többit lisztben. Ez természetes azért, mert az országnak elsősorban azt a nagy szükségletet kell fedeznie, amely idegenforgalmának igényeit kielégíti. Ismail Sidky pasa azt mondja, hogy ezt a szükségletet újabban főleg Ausz­tráliából fedezik, amely az utóbbi idő­ben jóformán teljesen kisajátította az egyiptomi piacot. Maga az egyiptomi miniszterelnök mondja, hogy ennek a lisztnek útja aránylag rendkívül hosz­­szú, holott valóban a Duna felhaszná­lásával a tengeri út a mi számunkra sokkal közvetlenebb. Ám a magyar búza számára meg­van a másik nagy adottság: a magyar búza minősége, amellyel az ausztráliai búza nem tud versenyezni, miután a mi búzánk si­kértartalmával szemben csak az egyip­tomi piac számára tarifán­g okokból velünk szemben versenyképtelen Ma­nitoba volna számbavehető. A magyar búza útja a Kelet felé így lenne adottság és amit Ismail Sidky pasa mond, azt nagyon meg kell fontol­nia az ország gazdasági életének. Tud­juk, milyen nehézségekkel kell meg­küzdenie azon a piacon, amely sokáig a magyar búzáé volt, Nyugat felé a mi mezőgazdasági termelésünknek. Csak most is, a svájci tárgyalások során tapasztalhattuk, milyen árnyomással kell találkoznunk. A nagyszerű ma­gyar liszt Egyiptomban és a Keleten viszont az ausztráliai búzával szemben olyan érték, aminek előnyeit érvénye­síteni tudhatnók. És itt várnak külö­nös feladatok az ország malomiparára is. Ez az ipar, amely valamikor a leg­jelentősebb tényezője volt gazdasági életünknek és amely Európában a leg­első volt, nagyon megérzi a változáso­kat. Ebben a helyzetben azonban a ma­lomiparnak nem olyan kartelmegálla­­podásokat kellene fontolóra vennie, amely a belső fogyasztásra akarna ne­hezedni, hanem meg kellene keresnie és találnia kifelé terjeszkedésének ij Változatok a bőrön Írta: Zágon István Tessék őket megfigyelni, amíg nem késő. Most még nincs veszve semmi, még itt a nyár és lankadatlan erővel önti a nap sugarait, amelyek fentnevezett változato­kat a bőrön elővarázsolták. Nemsokára azonban mindennek vége. Jönnek a fel­hők, jön az első őszi esőcsepp, eltűnik a napsugarak ultraviolettjének az a csodá­latos képessége, amely ezeket a megejtő dolgokat a test felhámrétegén a nyár folyamán előidézte és ők rózsás gyermek­álmok maradéktalan könnyűségével kop­nak le a bőrről. Az összes változatok, melyeket az emberiség legnagyobb része könnyelmű általánosítással egy kalap alá von és az úgynevezett „lesülés“ közös nevén könyvelve el őket, épp úgy nem különöz el egymástól, mint a fehér ember a négert, vagy a kínait, kik az ő szemé­ben olyan egyformák, hogy szinte érthe­tetlen, hogy odahaza, az őshazájukban hogyan tudják megjegyezni maguknak: melyik az egyik és melyik a másik? Pedig, mint ahogy nem teremtett az Úristen két egyforma falevelet, úgy nem teremtett két egyforma lesülést se. És, habár a felületes szemlélő gyakorlatlan látószerve apróbb nüanszokat nem is tud eldifferenciálni egymástól, de a főbb és nagyobb osztályokat még e pillanatban megfigyelheti. Ma még láthatja imitt-amott a három legjellemzőbb csoportot: a csokoládé­embert, a bronzembert és a vörös embert. A csokoládéember bőre a tél folyamán se egészen fehér. Zöldes és szürkés fények villódznak rajta a kékesfekete szakáll­­sörte között, amely a borotvával való le­­gyalulás után már egy félórával kaján vigyorgással mászik elő újra buja hagy­májából és szemlátomást növekedve, rosz­­szul koppasztott fekete csirke tollának emléke gyanánt borítja el az arc minden négyzetmilliméterét. Az ilyen bőrű ember aztán nyáron tel­jesen csokoládészinti. Pontosabban: olyan, mint a tejcsokoládéból készült gussz a tortán. Van neki azért valami világos árnyalata is és ahol a nap rásüt, ott ragyog és olvadni látszik. Nagyon szép változat a bőrön. De nagyon szép a bronzváltozat is. Ennek téli alapanyaga szintén nem ki­fejezetten fehér. Ez az a bizonyos bőr­fajta, amelyre mi azt szoktuk mondani, hogy kicsit kreol, de amelyre a kreolok valószínűleg azt­ mondanák, hogy ugyan mi jut eszünkbe, hiszen egészen fehér. Az ilyenfajta bőr azután kétheti szor­galmas naprafekvés után csiszolt bronz­­szinűvé válik. Éppen csak, hogy az a bizo­nyos patina nem zöld rajta, hanem szür­késfekete. De ez az utóbbi dolog, ha kefé­vel dörzsölik, lejön. Harmadik változat a vörös ember. Ennek bőre télen teljesen vadfehér. Napra kitéve gyorsan felhólyagzik, majd olyan szint ölt, mint vörös testvérünk, Winnetou, a nagy főnök. Ez volna a három fővált­ozat, melyek azonban távolról sem merítik ki a lesülés összes alcsoportjait. Mert ott van például az úgynevezett fehértarkójú csoport. Ezek főleg evezősök közül kerülnek ki, akik kopaszra nyírt fejüket az esetleges napezárás ellen megvédendő, sapkában mennek a vízbe, vagy a vízre és így min­den porcikájuk elváltozik az ő színében, csak éppen a homlokuknál kezdődik el egy ferdére metszett és a tarkójukig ter­jedő fehéres terület, olyanformán, mint ahogy a gyermeki fantázia az előbb emlí­tett Winnetouval ellenséges kommancsa törzs által kegyetlenül megskalpolt, de aztán felgyógyult Kis-Halas nevű fehér prérivadászt elképzeli. Rendkívül érdekes a halálfejszemű vál­tozat is. Ennek oka abban a fekete pápa, szemben keresendő,, amelyet az érzékeny­­szemű lesülő a fején hordani soha el nem, mulasztott, amely eljárás következménye gyanánt a szemek közül a nyár végén egy misztikus, mély-fehér üreg rémíti el a hirtelen rácsudálkozót. Ugyanilyen oknál fogva jön létr­e az úgynevezett fehérfülű változat is. Képvi­selői különösen a hölgyek közül rekrutá­­lódnak, kik is a vizen belül gumimisapkát viselnek a fülükön, a vizen kívül pedig hajat. Ha ez a haj azután, bármely oknál fogva, hátratolódik, akkor az egész fej olyan látszatot kelt, mintha az arc összes részeit barnásra pirított szalonnazsírral kenték volna be, a füleket azonban tejfel­lel. Ugyancsak hölgyeknél előforduló válto­zat az úgynevezett kopottorrú alcsoport. Az egész arc fekete, barna, avagy vörös, csupán az orr hegyén terül el egy kis rózsaszínes-fehér fensik, amelyen olyan kis száraz bőrdarabok lengedeznek. Vegyesnenü osztály a meszeslábúak csoportja. Ez a változat a fürdőcipő viselésétől nyeri származását. Az egész lábfej sötét, csak a talptól mintegy három,5 centiméter magasságig terjedő terület kelti azt a be­nyomást, mintha tulajdonosa egy óvatlan pillanatban a m­eszes tüdörbe lépett volna. Ugyancsak nem- és korkülönbség nél­kül fordul elő a legkülönbözőbb bőrökön az úgynevezett batiholt-vállú változat. Az ilyenfajta bőr tulajdonosai napolaj­mentesen óhajtottak fesü­lni, vagy elalud­tak egyszer a napon fekve, avagy egyéb hasonló óvatlan eljárás következtében óriási darabokban választották el válluk­ról bőrük egyes darabjait, amelyeknek helyén aztán batikolt kézimunka tarka­ságára és csiszolt, kavicsos műmárvány fényére emlékeztető területek keletkeztek. Vannak aztán végül az úgynevezett csíkosbőrűek.­ Ez a változat a legelterjedtebb a bő­rön­, tárgylete a fürdőruha különböző alakú, hosszúságú és formájú pántjaiban és kivágásaiban keresendő, amelyek he­lyén nem akarja ugyanúgy megfogni a nap a bőrt, mint egyebütt, akárhogy is erőlködik az ember az egész felsőtest napratételével olyankor, amikor senki se látja. A csíkok és foltok azért csak meg­maradnak. Legegyszerűbb és legsűrűb­ben előforduló cerkvá­ltozat a bőrön az, amelyik olyan, mintha az illetőnek két darab őzijjat hasítottak volna a hátából. Vannak azonban komplikáltabb csíkok és foltok is. Van hosszanti csík, harántcsík, van a hosszanti- és harántcsíkok találkozásából eredő egyenlőszárú, háromszög­ alakú csík, vannak kivágott, szakgatott és ék­­allakú hát-, mell- és oldalcsíkok, sőt egyes merészebb elgondolású női fü­rdőruha­­modell váratlan helyeken felmerülő kivá­gásainak nyomán előfordulnak az úgy­nevezett mintás lyukcsíkok is. Igen érdekes még az a változat is, amely egy, a hát közepén maslival ösz­­szekötött, mélyen kivágott női fürdőruha nyomán keletkezik. Ismertetőjele: fekete ház közepén egy keresztbefektetett, le­begő fehér masni. Nem hagyhatjuk említés nélkül azt a csíkrendszert sem, amely kizárólag­­­oly­an hölgyek bőrén fordul elő, kiknek két für­dőruhát adott végzetük, de ez a két für­dőruha különböző alakú és nagyságú ki­vágásokat és pántokat tartalmaz. Ennek következménye gyanánt a bőrön olyan kép keletkezik, mint egy komplikált Röntgen-felvétel, vagy, mint egy olyan amatőrfilm, amelyre véletlenül két­­da­rab, különböző tájképet fényképeztek, egymás tetejébe. Több változat, most hirtelen nem jut az eszembe, de olvastam egy angol viccet, amely szerint egy napozó a ráeskerítés árnyékába feküdt és ennek következtében olyan csíkosra sült­, mint egy zebra. Azok után, amiket e téren a nyáron megfigyel­tem, ezt a viccet egyáltalán nem találom olyan nagyon­, erőszakodnak. Lapunk mai száma 16 fillér Milyen idő lesz csütörtökön? A Meteorológiai Intézetnek aug. 31-én este 10 órakor kiadott jelen­tése szerint várható időjárás a következő huszonnégy órára. Változékony idő, a hőség további csökkenésével és időnként kisebb záporesőkkel, esetleg kisebb ziva­tarok.­­ A szegedi egyetem meteorológiai obszervatóriuma jelenti augusz­tus 31-én este a Délvidék szá­mára. Hőcsökkenés, zivatarhaj­lammal. 10 Mi történt7 Németország jegyzéket intézett Franciaországhoz a birodalmi őrség átszervezése tárgyában flothermere lord újabb nyilatkoza­tot tett a Szent Koronával űzött kufárkodásról Brüning—Papen—Hitler-front ki­alakulására számítanak Kenéz Béla kereskedelmi miniszter dönt a szénkartel ügyében Módosítják a látszatadó rendeletet Alfonz spanyol király Budapestre érkezett A birodalmi gyűlés egész vezetősé­géből kibuktak a szociáldemo­kraták Trapézmutatvány közben a Gleich­­cirkuszban lezuhant egy magyar artistanő Jogos önvédelem címén felmentette a bíróság a férjgyilkos Baghy Károlynét Tömeges letartóztatások Spanyol­országban ötezer halottja van a levert ecua­dori forradalomnak A román kultuszminiszter beval­lotta, hogy az ország lakosságá­nak hatvan százaléka analfabéta Titokzatos körülmények közt meg­halt egy fővárosi ügyvéd Október második felében tartják az országos katolikus nagygyűlést Folytatják a magyar—román klí­­ringtárgyalást Svédország és Norvégia leszállította a kamatlábat Londont csütörtökön közlekedési sztrájk fenyegeti

Next