Nemzeti Ujság, 1933. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-01 / 26. szám

Szerda, 1933 február 1. NEMZETI ÚJSÁG H­itter meg akarja szerezni a centrum támogatását Szociáldemokrata— kommunista egységfront készül — A szélsőbalolda­i zavarkeltések miatt a kormány olyan rendszabályt hoz, „amilyent kormány még nem mert megpróbálni“ A korm­ánybemutatkozás nyolc­napos vitája már eznaponfáre a bipohalmi gyűlést (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A bársony szék­ben — Hitler élet© legkényel­metlenebb állomásához érkezett. Vége a dobszónak, a nagy szólamoknak — az államférfiura kiváncsi immár a világ. De akárhogyan van is, jelenléte a wil­­helmstrassei palotában, nemcsak azt je­lenti — amint a rossznyelvek állítják —, hogy a birodalmi elnök 85 éves is „el­múlt“, de helyzeti energiája, a tizenhá­rommilliós szavazótábor megnőtt öntu­data, döntő jelentőségű az európai kül­politikában. A német jobboldal diadala, a revíziós front impozáns megerősödését jelenti. Efelől nem lehet magyar ember­ben, kétség — sehol sem. Más kérdés azonban, hogy lesz-e bátorsága a példát­lan belpolitikai nehézségekkel küzdő na­cionalista német kormánynak ezeket az annyira égető problémákat szőnyegre hozná. Anglia eddig is átgondolt tárgyi­lagossággal fogadta a horogkereszt tér­hódítását és Franciaországban már ré­gen leszámítolták a Führer szerencséjé­nek esélyeit. Megállapíthatjuk tehát: Hitler külpolitikája nem túl sok megle­petést hoz. A belpolitikában azonban szint kell vallania, mert tulajdonképpen ez a né­met probléma nyitja. A weimari alkot­mány sírbatételéről és a kommunisták megfék­ezéséről nem mondhat le egy ho­rogkeresztes kancellár. Részletekbe azon­ban ma még nem lehet bocsátkozni. Moszkva térhódítása már jóideje ag­gasztó méreteket öltött a német biroda­lomban és — bár meggyőződésünk, hogy ultra felfogásokkal nem lehet lebírni az elkeseredést — az egy percig sem vitás, hogy a rohamosztagok ölelkező parancs­nokai végeredményben a kialakuló vörös front ellen szövetkeztek. Hitler kancel­lársága tehát mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy a régóta húzódó parlamenti válság végre tisztulni fog, mert különben is elmúlt a német parlamentarizmus. Hogy újra szavaz-e Németország, vagy nem, az egyelőre nem érdekes. Sokkal nehezebb azonban Hitlernek, a kancellár­nak a sorsa, aki vagy olyan tartózkodó lesz, hogy saját programjáról késik le és ekkor államfér­fiúnak bizonyult, vagy pedig époly eréllyel üt az asztalra, foly­tatja a programját, mint egykor a vas­kancellár, de akkor számolnia kell a következményekkel. Ne foglalkozzunk most azonban a horogkereszt jól ismert állításaival, ha­nem fordítsuk inkább figyelmünket azokra a feladatokra, amelyek az új biro­dalmi kormányra várnak. Brüning el­gondolása, hogy a nemzeti szocialistákat alkotmányos keretek között kell uralomra juttatni, végre bekövetkezett. A harz­­burgi front összekovácsolódott s meg kell ütköznie a feladatokkal. Ezek a fel­adatok könyörtelenek és kikerü­lhetetle­­nek. Hitlerben ne a Führert firtassuk, hanem becsüljük meg a tizenhárom mil­liós szavazótábor hazafiasságát, amely ha törik, vagy szabad, új életet, jobb német jövendőt követel! A német milliós töme­gek, mikor a horogkereszt programjára fölesküdtek, nem a kompromisszumokra voltak kiváncaiak, a mai vek­at a bársony­­székra emelt vezetők esetleg megkötni kénytelenek, hanem mert elkeseredettek és kétségbeesettek, elszántan foglaltak állást a programpontok mellett. A töme­gek lojalitása azonban, amely most fák­lyás menettel fejezte ki lelkesedését a brandenburgi kapu alatt, belátó intézke­déseket vár attól a kormánytól, amelyet példás kitartása emelt a hatalomra. A német jobboldali pártok uralomra jutása iránt jogos várakozás élhet Magyar­­országon. A körúti sajtó, amely olyan szívesen kisebbíti a német események jelentőségét, maga is kénytelen belátni, hogy a baloldali pártokat föltétlen vé­delmi vonalba szorította vissza a nemzeti Németország magáraébredése. Maga a centrumpárt pedig lábhoz tett fegyver­rel várja az új kormány tetteit és midőn a parlamentben azzal, hogy nem szavaz, módot nyújt a birodalmi gyűlés esetle­ges elnapolására, csak azt csinálja, amit a következő hetekben a világ közvélemé­nye is utánozni fog... be kell ugyanis várni az eseményeket, mielőtt fölöttük ítéletet mondhatnánk. Hitler tárgyalása Hans prelátussal Berlin, január 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az új Hitler-kormány kinevezését követő lá­zas tüntetések és örömkitörések sem te­relhették el a figyelmet két fontos poli­tikai kérdésről. Az egyik a centrum dön­tése, amelytől függ a parlamenti jobb­oldali többség, vagy a parlamenti helyzet kiélesedése. A másik az az előrelátható hatás, amelyet a szélsőbalra Hitler kan­cellársága tett. Ez a hatás legkifejezet­­tebben a két marxista pártnak egymás karjaiba való belekergetésében nyilvánul meg. A centrum várakozik kedden délelőtt 11 órakor fogadta Hit­ler Kaás prelátust, a centrum vezérét. A megbeszélésekről részleteket tudni nem lehet, de annyi már bizonyosan megálla­pítható, hogy a centrum várakozó állás­pontot foglal el és a kormányba nem lép be. Valószínű, hogy a centrum további el­határozását attól teszi függővé, milyen irányt kíván követni az új kormány s ezért legjobb esetben is csak arra haj­landó, hogy a parlamenti bemutatkozás­nál tartózkodik a szavazástól, ami módot adna a két kormányra jutott pártnak megszavazni a házelnapolást a költségve­tés elkészítéséig. Kaas prelátus egyébként kedden beszámolt a centrum-pártnak tár­gyalásairól. A centrum vezetősége Hitler kancellár kérésére írásban közölte a kancellárral azokat a kérdéseket, amelyeket a párt az új politikai irányra vonatkozóan in­tézni óhajt. A párt magatartása a Hit­ler-kormánnyal szemben attól függ, hogy milyen választ kap e kérdésekre. A Berliner Tageblatt értesülése szerint Hitler nem titkolta Kaas prelátus előtt, hogy egyáltalán nem erőszakolja a cen­trum támogatását és számol azzal, hogy a birodalmi gyűlés a kormány­­ellen for­dul. Hitler, — ír­ja a lap — el van ké­szülve minden eshetőségre. Hitler még nem tudta megszerezni a centrum támogatását s vele a parlamenti többséget, a birodalmi gyűlés feloszlatá­sára azonban nem kerül sor, ezt kikerül­­hetővé teszi a centrum hallgatólagos hozzájárulása az elnapoláshoz. Ez jelen­tős eredmény, mert a Hitler-kormány lé­tét hosszabb időre biztosítja. A birodalmi gyűlés vitája mintegy nyolc napig tart majd. A Hitler-kormány igen erélyesen cáfol minden alkotmányváltozást. Ennek egyik oka az, hogy a centrumot nem akarja el­idegeníteni magától, a másik ok: a kül­földre való tekintet. Mivel bizonyos kí­sérlet történt Berlinben és a külföldön német kölcsönök árfolyamának tőzsdei le­törésére, a kormány hangsúlyozza, hogy ennek tárgyi alapja nincsen sem a kor­mány szándékaiban, sem a gazdasági helyzetben. 3 no—van . .juj. — a gyermek tejfogai is megkövetelik a lelkiismeretes fog-és szájápolást. Az ODOI" fertőtlenít,tehát" megóvja a gyermek fogainak épségét. Minden gyermek jegyezze meg ezt a mondást: ODOI* szájvizet használjad s ép marad torkod, fogad és szájad. Leszállított árak: Óriás üveg P5-20, Egész üveg P2-86, Fél üveg Piso A szocialista—kommu­nista­ front A defenzívába szorított szociáldemokrá­cia egyik legnagyobb ellensége mellé, a kommunisták mellé sodródott az új hely­zetben. Ez magyarázza meg azt a látható és már nem is titkolt törekvést, hogy a két marxista párt a közös front kiépíté­sére törekedik. Mind a két párt a legéle­sebb harcot hirdeti s a szociáldemokraták kiadott kommünikéje megállapítja: „A szociáldemokrácia ebben a harcban jó vi­szonyt szeretne fenntartani a kommu­nista párttal.“ Erre a kommunista párt sietve felvette az érintkezést a szociál­demokrata párt vezetőségével, hogy meg­teremtsék a kommunista és szociáldemo­krata munkásság egységfrontját Hitler­rel szemben. Az üzemek bizalmi férfiai el­határozták, hogy egy tizenötös bizottsá­got alakítanak, amely nyolc szociáldemo­krata és hét komunista üzemi bizalmi­­férfiúból áll. Ez a tizenötös bizottság min­den igyekezetével azon lesz, hogy a mun­kásságot a kormány ellen hangolja és ha kell, sztrájkokkal gáncsolja el munkáját. Politikai összeütközések A kommunisták készülődései a Hitler­­kormány ellen zavarkeltésekben nyilvá­nulnak meg. Kedden reggel a Rote Fahne kiadását elkobozták. Frick dr. belügy-­­­miniszter kijelentette, hogy ha a kommu­­­nisták továbbfolytatják az izgatást és általános sztrájkot próbálnak kierősza­kolni, akkor a kormány a legerélyesebb intézkedéseket foganatosítja és minden rendelkezésére álló eszközzel megakadá­lyozza az általános sztrájkot. Nyilatkozott Frick dr. arról is, hogy Berlin „bizonyos kerületeiben“ lázasan csomagolnak és hétfőn délután óta a kül­földre menő vonatok zsúfolva vannak, Frick dr. ezt mondotta: — Nem hiszem én ezt. Különben is csak örülni lehetne annak, ha ezek az emberek valóban megszöknének. A kor­mány nem küldi, de nem is tartja vissza őket. Egyébként a hétfői lelkes tüntetések­nek, melyeket szerte az egész birodalom területén a nemzeti szocialisták rendez­tek, súlyos következményei is vannak: összeütközés volt a kommunistákkal több helyen, így Schweinfurtban több súlyos sebesüléssel, Halléban hét sebesüléssel, Berlinben a Mutterstrasseban, ahol a rendőrség 10 kommunistát és 5 nemzeti szocialistát tartóztatott le. Egy embert lövöldözések során megsebesítettek és a kórházban meghalt. Boroszlóban vereke­dések közben egy kommunista meghalt. Köszönet Schiefe­rérnék Hindenburg birodalmi elnök Schleicher­­ volt kancellárhoz meleghangú kéziratot intézett s hasonló módon mondott köszö­'mö­netet a távozó kormány többi tagjának is. Szigepu­ri Járás imánt­em zavart tett a kommunista párt ellen Berlin, január 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától). A nemzeti szocialista párt berlini lapja, az Angriff, éles rendszabályokat jelent be a kommunista párttal szemben. A lap kormánykörökből szerzett értesülések alapján azt írja, hogy az éjszakai kom­munista zavargások döntő elhatározásra késztették a korm­ányt. A kommunisták, a Hitler-kormány megalakulásának első éjszakáján a charlottenburgi kerületben sortüzet adtak egy hazatérő nemzeti szo­cialista csoportra s egy nemzeti szocialis­tát és egy rendőrt megöltek. Ez a kettős gyilkosság nem marad megtorlatlan — írja az Angriff —. A Hitler-kormány olyan éles rendszabályokat foganatosít a kommunista mozgalom letörésére, ami­lyent kormány még nem mert foganato­sítani. A tervbe vett intézkedéseket a minisztertanács a legrövidebb időn be­lül jóváhagyja és Németország végre megszabadul a moszkvai idegenlégió vért és dögvészt terjesztő áradatától. Politi­kai körökben a nemzeti szocialista párt hivatalos lapjának feltűnő cikkéből arra következtetnek, hogy a kommunista párt betiltása közvetlenül küszöbön áll. Hitler az osztrák „testvér­­néphez** Berlin, január 31. (Wolff.) Hitler birodalmi kancellár Dollfuss osztrák szövetségi kancellárhoz táviratot küldött, amelyben a következő­ket mondja: „A birodalmi elnök úr bizalmából a német birodalmi kormány vezetésével megbízva, sietek kifejezni Kancellár Úr­nak legjobb kívánalmaimat az ausztriai német testvérnemzet jólétére. Hitler, bi­rodalmi kancellár. A bécsi kommunista Rote Fahne keddi számát Hitlerről szóló cikkei miatt elko­bozták. IS német politikai változás a világsajtó színében A francia közvélemény Hitler kancellári ki­nevezésével szemben várakozó és tartózkodó álláspontot tanúsít. A helyzetet általában nyugodtan ítélik meg és a Hitler-kormány kinevezése már csak azért sem okozott meg­lepetést, mert a francia sajtó már napok óta beharangozta Hitler kancellári kinevezését. A Hitler-kormányt általánosságban úgy te­kintik, mint a német politika régóta esedékes fejleményét. Csupán a jobboldali lapok igye­keznek a német eseményeket belpolitikailag kiaknázni, viszont igaz, hogy a Dalacier­­kormány alakulására a német fordulatnak hatása volt. Az angol sajtó nem minden aggodalom nél­kül foglalkozik a német helyzettel és hangoz­tatja, hogy minden Hitler államférfias képes­ségén fordul meg. Ez a képesség eddig ki­próbálásán tényező. Több lap nyugtalanság­gal figyeli a német császár magatartását is. A Times szerint aggodalom mutatkozik Len­gyelországban és balsejtelmek támadnak az angol kormánykörökben az új német kormány fegyverkezési politikája tekintetében. A né­metországi eseményekről az angol közvéle­mény felfogását legjobban a hétfői londoni tőzsde lefolyása tükrözte vissza. A Hitler— Papen—Hagenberg-kabinet megalakulásáról szóló hír az első percekben a londoni tőzs­dén baisse-mozgalmat idézett elő a német ér­tékekben. Zárlat felé ezek az árfolyamok is­mét megjavultak, ami azt bizonyítja, hogy a pénzügyi körök aggodalma az új birodalmi kormány vaskéz politikájáról túlzott volt és nem kell tartani attól, hogy nemzetközi komplikációk következnek. A lengyel sajtó hangja nem barátságos, a lapok hangoztatják, hogy ami Németország­ban történik, az mégis csak forradalom. Megcáfolták Vilmos császári hazautazási szénáé­kát London, január 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Vil­mos császár környezetében erélyesen cá­folják azokat a híreket, hogy a császár a legközelebbi napokban visszatér Német­országba! Az Evening Standard főszer­kesztője kedden délután felhívta telefo­non a doorni udvartartást és megkér­dezte Vilmos császár udvarmesterétől: mi igaz a londoni lapokban elterjedt hí­rekből. Az udvarmester a leghatározot­tabban kijelentette, hogy a küszöbön­­álló visszatérés híre nem igaz. Szó sem igaz azokból a hírekből, hogy a doorni kastélyban már lázasan csomagolnak és hogy egész autópark áll készenlétben. Frigyes Vilmos trónörökös az utóbbi na­pokban Doornban tartózkodott. A trón­örökös állandóan együtt volt atyjával, hétfőn azonban elhagyta a doorni kas­télyt és hazautazott Berlinbe.

Next