Nemzeti Ujság, 1933. március (15. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-01 / 49. szám

kia«*til ratal i Itala ||j l|3|j ' MlEk SmIMbSM J «Ba ■ fiffí Bátyádon* 10 peng# p—t,V^H**aed B.K. H \p3sk 5 B9L« H^jii ÉfitjW HIM IMI púja fl fwflS ^BBfl; SO fillér. «*ye» ssám TalafBB. 12-7-47 e* R llllUi gPfV WM REE Ilii H K ára lé fillér, *a.ar»ap • ^ ** ■ »83 iglir^U |M|ii Emdf­­( Ilii W­MI 1 KÉP M WPM M IUIér. Auntrlébju» 13-IMM. Fiókkiadó. B| »SS 1 Jjf Wm BBS * Pgaf |M2 Iggs fl MV Bj ffiffiaTKal Hjgfi hetktinap S. --SO. hivatali | Harfliu Ki ’«SSÍ MS SS Bf«! JS5fiSW * KP1Í Siä3 tüü M MűB k Hl. *• ” hivatali Harthv R '•gjj VB » HEsB „.f 188591 fajai HHjB Wirt Jf Jam Bk MWM Hlrdatíaak minimét«. ■Uéaét M­­ásom. B­JBUHIA, JBBBHBm raa dzjaiabia aaarlata Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. + KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmünk r*s TÚRI BÉLA ------- ■ ........ ' --------- ------—---------- ---- .................. ' N '1" p , 1­9 XV. évfolyam 49. szám ^ SztSPdG , Budapest, 1933 .máreius 1. Lángban égő ország A kéz, amely felgyújtotta a német birodalmi gyűlés épületét, lángra akarta lobbantani Németországot. A kéz, így mondjuk, mert ha a gyújtogatók töb­ben is voltak, a kéz: Moszkva keze. A birodalmi gyűlés palotájának lángba borítása jeladás akart lenni. A német kommunisták a polgárháborúra készültek. Polgárháborúra? Háborúra a polgárság elleni Ez a párt a gazdasági nyomorúság, a tömegek munkanélküli­sége és a végzetes gondok idejét akarta kihasználni arra, hogy a rajtaütéssel uralma alá kényszerítse a német biro­dalmat is. Ahogy Moszkvában templo­mokat gyújtottak fel, úgy akarták fel­égetni Berlinben azt a palotát, amely­hez a német birodalom történelmi em­lékei fűződnek és amely ma kétségtele­nül a német demokrácia szimbóluma. A parlament felégetésénél a parlamen­­tarizmus elpusztítására gondoltak. Azt hitték, hogy erre a jeladásra Német­országban megcsinálhatják mását an­nak a rajtaütésnek, amellyel az orosz polgárságot kiirtották. Úgy látszik, az utolsó pillanatban meghőköltek. Ami­kor a Liebknecht-házat a porosz rendőr­ség már napokkal előbb megszállta és amikor terveik lelepleződtek, akkor bi­zonyos volt az is, hogy a rendőrség és a katonaság ereje meg fogja ak­adá­­lyozni a vakmerő bolseviki terv végrehajtását. Hitler kormánya erélyt tanúsít. A német kormány mögött ebben most ott áll az egész német polgárság, amikor önvédelmi harcot folytat a vörös rém­uralom ellen. Hitler nagy hatása a tö­megekben már eddig is esztendők óta éppen azon alapult, hogy széles polgári és munkás rétegek benne látták meg­testesülve azt az erélyt, amely fel tudja venni a küzdelmet a marxista felforga­tás ellen. Mert észre kellett venni, hogy a kommunizmus miként hódít lépésről­­lépésre újabb területeket magának Né­metországban és mert védekezni is kel­lett azzal a veszedelemmel szemben, amely nyíltan tör az á­llam erőinek és az erkölcs törvényeinek leigázására. A német nemzet érezte, hogy mi van a levegőben és feltétlenül ennek az ér­zésnek hatásai nyilatkoztak már meg akkor, amikor Hindenburg Hitlerre bízta a kancellárságot és amikor Gö­ring számára olyan hatalmat biztosítot­tak, amellyel valóban meg tudja védel­mezni a német népet a kommunista ve­szedelemmel szemben. Mert a veszély láthatólag nagy. Ahol már a parlament épületét gyújtják fel, ott nem lehet az ellenféllel szemben érvekkel hadakozni: ott azt az erélyt és azt a szigort kell ta­núsítani, amely láthatóan meg is nyilvá­nul a német kormány intézkedéseiben. A kommunisták nyilván nem riadtak volna vissza semmi eszköztől, mint ahogy nem riadtak vissza a parlament fel­­égetésétől sem. Ium proximus ardet Ucalegon . . . Már a szomszédságban ég a Város és amikor a berlini parlament égése ide is átlángol és átlángol egész Európába, am­kor érezni kell azt is, hogy a német kormány erélyén túl ez nemcsak Német­ország belső ügye, ami ott történik, ha­nem az egész európai civilizációé és polgári társadalomé. Amikor a bolse­viki Oroszország szerepe a háború utáni Európában kidomborodott, azzal a ke­mény ellentéttel szemben, amely a ke­resztény politika részéről mindenkor megnyilvánult és minden országban ki­fejeződött a marxista politikával szem­ben, világszerte akadtak olyan jóhi­szemű emberek is, akik azt hitték, hogy Moszkvában egy új gazdasági átalaku­lás történik csupán. Azt hitték, hogy a terror és vérfürdő után, amellyel a kommunisták ott uralomra jutottak, a gazdasági és termelési célok érdekében fog érvényesülni ennek az új hatalom­nak ereje. Ha feltételezzük ezt a jóhi­szeműséget egyesekről, akik ezt az ál­láspontot foglalták el, ma már a tapasz­talatok után nem lehet senki jóhisze­műen megértő a kommunizmussal szem­ben. Kitűnt, hogy a gazdasági terv ma­gában nyomort és pusztulást jelent az orosz nép számára. Kitűnt, hogy be­felé csak a félelmetes terror és minden meggyőződés vérbefojtása tartja fenn ezt az uralmat. De mindenekfölött ki­tűnt, hogy Moszkva a világot akarja forradalmasítani, kitűnt, hogy meg akarja semmisíteni a keresztény kultú­rát és szellemet és ki akarja irtani azt a polgári társadalmat, amelyet gyűlöl és megsemmisítésére tör. Szinte kémikus, de sajnos, egyúttal jellemzően tragikus is, hogy Párisban az Emberi Jogok Ligája akkor bocsátja ki kiáltványát „a német erőszak ellen“, amely napon dédelgetett kedvencei, a kommunisták felgyújtják a német biro­dalmi gyűlés épületét, a demokrácia szimbólikus házát. Azok a szabadkőmű­vesek és azok a szabadgondolkodók, akik így kacérkodnak Moszkvával és a bolsevizmussal, már sehol sem jóhisze­műen, árulói népüknek, árulói a polgári közösségnek és árulói annak a keresz­tény erkölcsnek és szellemnek, amely­nek közösségében egyedül tartható fenn a mai kultúra és világrend. És meg kell értenie mindenkinek mind­az után, ami Németországban történik, hogy itt nagy dologról van szó: mindnyájunk­ról van szó, nemzetekről és társadal­makról, népekről és azok életéről. És éppen ezért tudjuk azt is, hogy amint Németországban az egész polgári társa­dalom egységes erővel lép fel a kom­munista veszedelemmel szemben, éppen úgy mindenütt, nálunk is, a polgárság jól tudja a maga kötelességét és telje­síteni is fogja, ha kell. Akik háborúban voltak és akik nem voltak háborúban, mindenütt, a nemzet egész népi és pol­gári társadalma jól tudja, hogy mit kell megvédelmeznie, önmagát, családját, hagyományait, jövendőjét, életét, va­gyonát azzal a pusztító tűzzel szemben, amely mindent fel akar égetni és amellyel Moszkva lángba akarja borí­­tani a világot. És meg is fogja védeni! Németország felé ezért fordul most a figyelem, mert a nagy küzdelem immár folyik, mert ez a küzdelem sorsdöntő Európára, de az egész világra nézve is. A bolseviki támadást a német nép ereje fogja visszaverni. Minden egyéb világ­­politikai és gazdasági kérdésnél fonto­sabb ma ez a mérkőzés, amely látható­lag a bolsevizmus erőpróbája akar lenni. És ezért különösen figyelmes ér­deklődés fordul a német szociáldemo­krácia magatartása felé. Most látjuk majd: várjon a német szociáldemokrá­cia demokrata-e, avagy marxista? Marxista abban az értelemben, amely­­lyel a bolseviki rombolást segíti és tá­mogatja, avagy demokrata abban az értelemben, amellyel a német népi tö­megeket akarja megmenteni a pusztu­lástól? Ezekben a napokban sok minden történhetik tehát Németországban. Meg­történhetik, hogy az izgalom túlfűtött hangulatában a szenvedély itt-ott túl­zottan lobban lángra. Megtörténhetik, hogy a bolsevista vakmerőség véres kí­sérletekben próbálkozik, avagy véres ellenhatásokat vált ki. Amikor a parla­ment épületére csóvát dobnak és ami­kor kanócokkal égetik fel a demokrácia hajlékát, akkor az események lefolyásá­ban sok minden történhetik úgy, ami nyugodt időkben és kevésbbé izgalmas hangulatban talán máskép folyna le. De a lényeg mégis csak az és a legfon­tosabbnak mégis csak annak kell len­nie, hogy a német nép leszámoljon azzal a bolseviki terrorral szemben, amely a birodalom életét immár másfél évtizede egyre jobban megmételyezte. A német kommunizmus valósággal előőrse és propagandistája volt Moszkvának és in­nét táplálkozott az a kulturbolsevizmus, amely annyi lelket fertőzött­ meg nálunk is. Most láthatják ezek a kulturbolsevis­­táik, hogy milyen kultúra az, amely pa­lotákat gyújt lángra és műkincseket, éget fel. Brigantik és gazembereik, gyújtogatók­ és gyilkosok véres ökle és lángcsóvája fenyegette meg a birodalmi gyűlés épü­­letének égő lángjai mellett Németorszá­got és Európát. Ezeknél a lángoknál kellett azt is meglátnunk — németek-­ nek, de a világ egész polgárságának is —, hogy milyen félelmetes erők próbál­koztak ránk törni. Ennek a tűznek fénye, egy lángban élő ország küzdelme, talán világosságot visz sokfelé, minden­­nüvé, hogy meglássák, hol az igazi ve­­szedelem az emberiség számára. Gyújtogatások és gyilkosságok sorozatával készültek Moszkva bérencei a hatalom átvételére Berlin, február 28. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Két­ségtelenül megállapított tény, hogy a birodalmi gyűlés palotájának felgyújtása — amelyhez csak a szociáldemokraták által felgyújtott bécsi igazságügyi palota esete hasonlít — jeladásnak készült a kommunista forradalom- és terrorcselek­mények megkezdéséhez. A német biro­dalmi kormán­y nyomban a legkíméletle­nebb eréllyel látott hozzá a közbiztonság védelméhez. Minden közüzemet és köz­épületet erős rendőri készültség szállt meg s a rendőrség megerősítésére a segítő csapatokat, vagyis a nemzeti szo­cialista rohamosztagokat is berendelték és akcióba helyezték. A németországi bolsevista terror leg­vakmerőbb és leg­arcátlanabb merényle­tére a kormány a kommunista párt teljes leverésével, a vezetők és képviselők le­tartóztatásával felelt. Berlinben és az egész országban megindult házkutatások óriási anyagából megállapította, hogy rendszeresen előkészített forradalomról van szó, amelyet Moszkvából irányítot­tak, orosz bolseviki rendszer szerint. Az adott utasítások arról szóltak, hogy­ haladéktalanul fel kell gyújtani vala­mennyi kormány épületet, kastélyt, mú­zeumot és fontos üzemet. Az utasítások értelmében zavargások és összetűzések esetén a terrorcsapatok előtt gyermeke­ket és asszonyokat kell küldeni, még­pedig lehetőség szerint rendőrök gyerme­keit és asszonyait. A kommunisták ter­veinek felfedezése természetszerűleg za­varólag hatott a bolsevista forradalmi tervek előre megbeszélt keresztül hitelére. De ez pillanatig sem akadályozza meg az államhatalmat, hogy végre tizennégy esz­tendei tétlenség után kisöpörje Német­ország politikai és közéletéből a forra­dalmi marxizmus tűzfészkeit. A kiadott hivatalos jelentés szerint a szociáldemokrata párt ellen is el kellett járni, mert bebizonyult, hogy az elfogott gyújtogató velük is összeköttetésben állott. Az államhatalom fegyverhaszná­lattal is visszaveri­ a támadást, amellyel a marxizmus, nemcsak Németországnak, hanem Európának békéjét is fenyegeti. A hivatalos jelentés hangsúlyozza, hogy a gyújtogató vallomása bebizonyította a Lapunk mai száma 16 fillér X A német kormány könyörtelenül leszámol a vörös veszedelemmel A birodalmi gyűlés palotáidnak felgyujtása feladás volt a kommunista felkelésre — Moszkva dolgozta ki a terrorcselekmények és a forradalom tervét — Ti kormány bizo­nyítottnak látta a szociáldemokrácia bűn­­részességét is — Rengeteg letartóztatás és házkutatás a nagyvárosokban ter énjettől kezdve ,megszűntek a közszabadságok a német birodalomban Berlin, február 28. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A birodalmi kormány megtette az intézkedéseket a kommunista párt által tervezett forradalom meghiúsítására, a rendőrség letartóztatta a kommunista párt vezérkarát, vala­mennyi képviselőjét és a szökésben levő kép­viselők elfogása iránt intézkedett. Göring birodalmi biztos a minisztertanácson előterjesztett jelentésében bizonyíté­kokat szolgáltatott arról, hogy a birodalmi gyűlés palotájá­­nak felgyújtása a kommunista párt műve volt. A jelentés arra indította a birodalmi kormányt, hogy a nép és az áll­am védel­méről rendeletet terjes­szen a birodalmi elnök elé. A rendelet messzemenően korlátozza a politikai szabadságokat A biro­dalmi kormány el van határozva arra, hogy a kitűzött általá­­­nos választásokat megtartja.

Next