Nemzeti Ujság, 1933. április (15. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-01 / 74. szám

■ NEMZETI IfISACHI Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatárs: Vályi BÉLA ■ ........ XV. évfolyam 74. szám ♦ Szombat ♦ Budapest, 1933 ápriliu. Három kérdés írta: Túri Béla Amikor a kisantant minden eszközzel meg akarja hiúsítani Mussolini tervét, hogy bizonyos revízióval kapcsolatosan teremtessék Európában nyugalmi állapot, mely azután a leszerelést is lehetővé fogja tenni, jó lesz emlékezetbe idézni és a világháború diplomáciájának történetét tanuul felhívni, hogy a nagyantant úgyszólván a háború utolsó pillanatáig nem akarta a Duna-völgyében a monarchiát szétrombolni. A monarchiának valamely formában való megmentése állandóan foglalkoztatta az antant diplomatáit és államférfiait. Nemcsak az angolokat, kik nem feledték el nagy politikusaiknak ama felfogását, hogy ha a történelem nem formálta volna ki a monarchiát, azt most kellene megcsinálni, de a francia államférfiakat is, kik ugyanúgy látták, hogy a Duna-völgyében történelmi szükségesség egy nagyhatalom fennállása, különben Keleteurópában a béke állandóan veszélyben lesz. A Balkán, mint háborús tűzfészek, Bécsig fog terjedni. Ma már a diplomáciai aktákból tudjuk, hogy közvetlenül a forradalmak kitörése előtt éppen francia részről történt kísérlet a tekintetben, hogy miképp volna a Duma-völgye úgy rendezendő, hogy a monarchia fennmaradjon és a kisebb nemzetek állami igényei is józlanul kielégíttessenek. 1918 október 31-én svájci követünk azt jelentette Andrássy Gyula grófnak, ki pár nappal előbb fogadta el a közös külügyminiszterséget, hogy a Svájc részére Thouonban működő francia híradóközpont Clemenceau és Foch kifejezett óhajára október 29-ére Freiburgba kérette belga származású bizalmasát, Munnynek egyetemi tanárt, hogy eszközölje ki egy osztrák, vagy magyar személyiség delegációját, aki az alábbi pontokra hivatva lesz autentikus felvilágosítást adni. Azt is tudjuk, hogy már korábban éppen Andrássy Gyula személyét invitálták Svájcba, hogy az angol és francia megbízottakkal tárgyaljon ugyanezen pontokról. Már most mik voltak azok a kérdések, melyekre a nagyantant vezető államférfiak feleletet kértek? 1. Először annak a maximális területveszteségnek megállapítása, melyet Ausztria-Magyarország elbír, anélkül, hogy a felbomlás veszélye fenyegetné. 2. Azoknak a maximális belpolitikai engedményeknek, átalakulásnak, megállapítása, melyek szintén nem vonnák maguk után a monarchia felbomlását. 3. Ausztria-Magyarország gazdasági életképességének biztosítása. íme, ilyen józan mértékkel mért a győzelem percében a nagyantant és csak véletlen körülmények és az azokat ügyesen kihasználó kisantant-politikusok, főleg Benes és Masarik csikarták ki azokat a határokat, melyeket Trianon megszabott. A szerencsétlen véletlen körülmény, a magyar összeomlás volt és Károlyiék elhibázott külpolitikája. Tehát nem természetes történelmi erők működtek közre a dunamenti kialakulásban. Sőt tudjuk, hogy se a csehek, se a románok nem álmodtak akkora területekről, amekkorát kaptak, mindaddig, míg a forradalmi jelenségek nem következtek be. Ennek a történelmi ténynek nagy jelentősége van ma, mikor békés együttműködéssel és közös megegyezéssel akarják a revíziót és vele együtt az európai békét megteremteni. Mert csak akkor lehetne, mint a francia sajtó teszi, a népek békéje érdekében joggal hivatkozni a Páris körüli békék változatlan fenntartására, ha azok az érdekelt népek meghallgatása mellett létesültek volna és ha a békeszerződésekben az az igazság jutott volna kifejezésre és diadalra, melyet az önrendelkezésre megérett népek maguk juttattak volna kifejezésre. Mindennek azonban az ellenkezője történt. A wilsoni elveket felkaroló, önállóságra törekvő fajok és népek vezetői nemcsak nem respektálták a békekötéskor a hirdetett elveket, melyeket megtettek az egész világháború fenkölt céljának is, hanem tőlük idegen, más nyelvű és fajú népeket kebeleztek be erőszakosan az új államokba csak azért, hogy területüket lényegesen növeljék és hogy jobb katonai határokhoz jussanak. Keresztül gázoltak minden gazdasági törvényen és földrajzi adottságon is, csakhogy a monarchia és a Dunamedence legegészségesebb magvát és történelmi hivatásra képes népét, a magyart, meggyöngítsék és gúzsba kössék. Valóságos Justizmord történt a trianoni békediktátumban, melynek igazságtalanságát ma már mindenki él- A seb írta: Gáspár Jenő Az autó sikoltott, mint valami megriadt, hisztériás rém, a kerekek csikorogtak, s az utolsó percben még meg tudott állni a gép. De azért nem lehetett elkerülni, hogy a fényes aluminium orr neki ne nyomja a férfit a kanyarodóban az egyik hirdetőoszlopnak. — Jaj! — kiáltotta a volánnál ülő dáma és a keze reszketett, ahogy hirtelen kinyitotta a kocsi ajtaját. A férfi kábultan, támolyogva állt az oszlop mellett A homlokából lassan szivárgott a vér. — Bocsásson meg, uram — szepegte sírva a dáma — Nem tesz semmit — mosolygott zavartan és keserűen a férfi — ámbár jobban is vigyázhatott volna a bárónő. Az asszony csak most nézett jobban a férfi arcába. — Jesszus, maga az, Péteri — Igen — mondta halkan a férfi és szomorúan mosolygott. — Látja, bárónő, annyi év után így kel találkoznunk. Az asszony már magához tért és már dolgoztak benne a minden asszonyban szunnyadó anyás ösztönök. — Maga megsebesült. Jöjjön, üljön be a kocsimba Elviszem valamelyik kórházba, vagy haza. — Köszönöm — mondta a férfi. — Nem történt semmi nagyobb baj — és zsebkendőjét lassan nyomogatta vérző homlokához. — Ne azt — mosolyodott el kissé kacéran az asszony és elegáns sportkabátjába nyúlt. — Itt az én kendőm. A hangja édes volt és ellentmondást nem tűrő. A férfi megbűvölten szállt be az asszony után a kocsiba és a nagy, elegáns, fényes kocsi halk gördüléssel siklott tova. Az asszony lassan, óvatosan vezette a gépet, mintha csak előbbi gondatlanságát akarta volna jóvátenni Varázsos, fűseerés, fojtó csend ült közöttük. A férfi folytonosan érezte a homlokát hűsítő selyemkendő parfümjét és álmodozóan hunyta le a szemét. Az asszony nagy, tágra nyitott szemekkel nézte az utca forgatagát, de messze, túl a kocsi fénylő orrán rózsaszínű ködfoltokat látott és mosolyogva emlékezett. Hirtelen egy régi park évszázados fái tűntek fel előtte és a fák között két játszadozó gyermek, ő, Sátory Marietta baronessz és Boros Péterke. Közvetlenül a kastély mellett laktak Boros Péterek és a rácsos kerítésen keresztül barátkoztak össze. A fiút izgathatta az ősi park előkelő arisztokratikus csendje, mert minden nap tágra nyitott szemekkel bámult át a rácson, ő, Sátory baronessz pedig kíváncsian vágyakozott, milyen lehet belülről a polgári úri ház és ezen az alapon született meg a nagy barátkozás. Vagy a fiú rándult át a parkba, vagy pedig ő mászott át a kerítésen Péterékhez. És ez a nagy barátkozás tartott akkor is, amikor már Péter nagy diák volt s ő külföldi intézetekbe járt. Ezekben az években a nyarak voltak a legszebbek. Meghitt suttogások az ősi platánok alatt, vagy elmerengő séták a halastó partján, ahol a szomorufüzek védelmében olyan jó volt megbújni. De aztán hirtelen végeszakadt mindennek. Vége az andalgó sétáknak, a meghitt suttogásoknak, a lopva kapott és adott csókoknak s egyszerre hirtelen meghalt az a nyári, augusztusi ezüst holdfény is, amelynek varázsában hangzott el a nagy szó: örökké tied leszek, örökké tied maradok! Péter már fiatal diplomás volt, amikor őt hirtelen férjhez adták és azóta nem találkoztak. Az autó lassan, cél nélkül gördült tova. Még egyetlen egy szót sem szólt egymáshoz Sátory Marietta bárónő és Boros Péter. A csendet végre is az aszszony törte meg. — Mire gondol most? A férfi nagyon szomorúan ránézett az elegáns asszonyra és csendesen mondta: — Hogy van az bárónő, hogy némelyik ember mindig csak sebeket kap valakitől. Az asszony csodálkozva húzta fel szemöldökét. Tudta, mit akar mondani a férfi s ezért felelet helyett ő is kérdezett: — Mióta vagyok én magának bárónő? — Ó, — mondta a férfi, — hol van már a régi kis Marietta? De maradjunk csak az előbbi gondolatnál. Nem különös, bárónő, hogy én magától csak sebeket kaptam? Emlékszem, egyszer, mert nem akartam valamiért átmenni magához a parkba, egy éles követ hajított felém és pontosan a homlokomat találta el. A vér elborította az arcomat és az anyámnak azt kellett hazudnom, hogy leestem a fáról. Aztán jött az a bizonyos, szomorú ősz, amikor hirtelen eltűnt az életemből. Egyetlen szó, egyetlen üzenet, egyetlen sor írás nélkül. Akkor a szívemen ütött meg. És most, mikor évek múltán találkozunk, ismét csak sebet kapok magától. A homlokomon. Talán éppen ott, ahol a szeszélyes, büszke és gőgös baronessz egyszer kővel sebezte meg. Az asszony hallgatott és mosolygott. Aztán kissé kacéran fordult a férfi felé és a szemeibe nézett: — Magának nagyon rossz a memóriája, Péter. Mást nem kapott tőlem? A férfi nagyon tisztán, nagyon bátran és nagyon szomorúan nézett vissza az asszonyra és a hangja most igen halkká tompult. — Tudja Marietta, mi férfiak nagyon furcsa teremtések vagyunk. Néha elég egyetlen egy csóknak az emléke, hogy elfeledtesse minden sebünket, de van úgy, hogy a seb hatalmasabb. Nem az, amit a homlokunkon kaptunk, hanem amely a szívünket vérezte meg. Mert nem a külső sebek fájnak, hanem azok, amelyek belül lassan, egy életen keresztül véreznek. Az ilyen sebektől láthatatlan függönyt kap a férfi szeme. Nem tud már visszaemlékezni semmire, ami szép és jó volt, csak arra a kézre, amely szívén ütötte. Ezt a kezet nem lehet elfelejteni, akármilyen szép, fehér és akárilyen elegáns kesztyű is van rajta. Az asszony elkomolyodott. Egy ideig hallgatott, aztán fojtott, könnyes hangon mondta: — Mit tudja azt maga, miért kellett nekem akkor egyetlen szó, üzenet és egyetlen egy sor írás nélkül kimennem a maga életéből. — Tudom — mondta a férfi. — Mert a hite és a kitartása gyöngébb volt a szerelménél — Ne bántson, kérem. Azóta ezerszer megbántam. És különösen bánom most. — Késő — mondta a férfi. — Péter, semmi sem késő az életben. Látja, az élet véletlenül felkínálja a kárpótlást Esztendők után most ismét találkoztunk. És én örülök ennek a találkozásnak, mert meg kell vallanom, Péter, hogy nagyon boldogtalan voltam és nagyon boldog vagyok most, hogy ő maga ismét felbukkant az életemben. Nem szabad többé elengednie engem. Ugye, gyakran fogom látni? Ugye, tanálkozunk? Sokszor, minden nap. — Soha! — mondta tompán a férfi. Az autó hirtelen megállt. Az asszony keze reszketett a volánon és az apró, elegáns cipők sértődötten, makacsul topogtak a féken. Hirtelen fojtott düh és piros gőg öntötte el az arcát, ahogy élesen szembefordult a férfivel. — Tudja, hogy nekem ezt a szót így, még nem mondták?! — Lehet, bárónő! — szólt a férfi. De én mondtam, mert megvan rá az okom. — Szabad tudnom, mi az? — mondta az asszony és sziszegett a hangja — Semmi különös — válaszolta Boros Péter. — Csak óvatosság. Én már hárrom sebet kaptam magától. Egyet a színemre és kettőt a homlokomra. Nem akarom, hogy még egyet kapjak a szivvemre, mert abba belehalnék. És kösz»« nőm, hogy megállította a gépet. Éppen haza is érkeztem. S bizonyára már várj a feleségem. Nyugodtan kiszállt a gépből. Az aszszony, mint aki nem akar hinni a szemeinek és a fülének, úgy nézett utána. A férfi lassan becsukta a kocsi ajtaját, és balkezével megemelte a kalapját. Csak akkor vette észre, hogy jobbkezében még mindig ott tartja a homlokán az illatos selyemkendőt. — Ó, bocsásson meg, a kendője. És az asszony felé nyújtotta a fehér selyemkendőt, amelyen ott piroslott egy véres folt, mint valami lángoló virág. Az asszony összeharapta a piros ajkait, aztán hirtelen szó nélkül teljes gázra kapcsolt. A kocsi mint egy megriadt állat szökött előre és a következő pillanatban eltűnt az utca forgatagában. A férfi lassan megfordult s kezéből az aszfalt porára hullott az illatos selyemkendő, amelyen úgy lángolt a vérfol, mint egy soha be nem hegedő seb. Lapunk mai száma 16 fillér Mi történt? " Próbaképen egy napra korlátozta • a német kormány a szombat délelőtt kezdődő zsidó bojkottot Döntő fordulat állt be az osztrák politikában: feloszlatták a szociáldemokrata Schutzbundot Pokolgépes csomagot adtak fel Roosevelt címére a washingtoni postahivatalban Országszerte körözik az elmene- /X kült vecsési postarablót / ’ A kiáltó igazságtalanságok orvosflását követelte a kereszténypárt / szónoka a képviselőházi rokkant- jó/vitában . A minisztertanács elfogadta Tisza és Apponyi emlékét megörökítő törvényjavaslatokat Dorner Béla MÁV fővegyész ellen is vizsgálatot kért az ügyészség Botrányba fulladt a Mérnöki Kamara közgyűlése Lavotta főtanácsos ellen megindították a bűnügyi vizsgálatot is Hamis dollárbankjegyeket hoztak forgalomba a zugügynökök Milyen idő lesz szombaton? A Meteorológiai Intézetnek március 31-én este 10 órakor kiadott jelentése szerint várható időjárás a következő huszonnégy órára. Változó felhőzet, a szél gyengülése, legfeljebb kisebb futó lecsapódások, a péntekinél valamivel gyengébb nappali felmelegedés. «■ A szegedi egyetem meteorológiai obszervatóriuma jelenti március 31-én este a Délvidék számára. Változóan felhős idő.