Nemzeti Ujsag, 1933. június (15. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

tum 1. j ^ ^ mlWTmm^W 17Ti ■TfCljf' a - nftM£ÍLll ULKMIi-bls* ■**«*• ^BA BIBB* BT ^V M dfjsxabt« ■••matf Felelős szerkeszt?: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatársa TÚRI BÉLA ----- ' 1........................ ............ ' ' .......................... ' ------------------------'0. ^ XV. évfolyam, 123. szám # CsÜtÖProfi ♦ Budapest, 1933 június 1. Revízió és restauráció írta: Túri Béla A revízió és restauráció kérdései kezdettől fogva párhuzamos sínpáron haladtak. Ez természetes is. A történelem logikája diktálja. Szent István országának megcsonkítása és a Szent Korona ellen való fellázadás egybeesett itthon és az ezeréves országot területileg megrabló hatalmak részéről. Azért követ el végzetes hibát az a magyar államférfi, aki a kérdést nemcsak nem kapcsolja össze elgondolásaiban, de szántszándékkal szétválasztja. Nekünk mindegy, hogy az ilyen magyar államférfiú milyen pozícióban ül és hogy képzeletében milyen ábrándokat kerget, mi világosan látjuk, hogy ilyen vezetés alatt nem érünk vissza történelmünk útjához. Elkalandozhatunk, el is tévelyedhetünk, tehát mi megyünk a történelmi múlt és logika kiszabott útján. Az európai és körülöttünk történő események, melyek méhében a mi jövőnk is alakul, ugyanerre intenek. Mióta a revízió kérdése az európai problémák közé került, sőt amióta nyíltan vallják, hogy a revízió nélkül sem az európai gazdasági válság, sem az európai béke problémája meg nem oldható, azóta ugyanazok az országok, az úgynevezett utódállamok, tiltakoznak mesterségesen rendezett népgyűléseken, diplomáciai úton-módon a trianoni békerevizió ellen, amely országok a restauráció ellen is hadakoznak. Már boldogult Károly király bejövetelekor — mely hogy alkalmas időben történt-e és hogy kik felelősek érte, az egészen különálló, más kérdésre láttuk, hogy azok fenyegetőztek mozgósítással, akik ma azt hirdetik, hogy „vérrel“ is megvédik azokat a területeket, melyekért egy csepp vért sem áldoztak, hanem jórészt árulásukért ajándékba kapták. Hogy a vérük ontását most is meg fogják gondolni, azt is biztosra vesszük, de mert a revízió nem a vérontás kérdése és nem is karddal kívánjuk megoldani, a revízióellenes népgyűlések vértől csepegő beszédeit figyelmen kívül hagyhatjuk. Fontosabb az, hogy a francia politika, mely bázisait a kisantantállamokra és Lengyelországra építette fel, még mindig nem akarja belátni, hogy keleteurópai politikájának és az európai béke biztosításának alapjait Joszszul választotta meg. A francia politika azonban egyszerre fordulathoz érhet, ha a securité, a biztonság kérdése reá nézve másképp oldódik meg. Ebben jelentős állomás lehet a leszerelés kérdésének valamelyes megoldása. De fontos momentum az úgynevezett négyhatalmi paktum létrejövése is, mely ha nem is teljesen azt tartalmazza, amit Mussolini akart, de mégis csak egy lépést jelent a béke és bizottság vonalán. És itt is mit látunk? Franciaországot ugyanazok az államok kényszerítették a Mussolini-féle tervezet megváltoztatására, amelyek a magyar revíziótól és egyben a restaurációtól félnek. Ha igaz, hogy kihúzták a négyhatalmi paktum méregfogát, a revíziót, ez csak azt jelenti, hogy Franciaország a biztonság biztosítása nélkül egyrészt még nem mert a szövetségeseinek nyomása alól kitérni, másrészt, hogy maga sem látta még garantálva a biztonságát. De a négyhatalmi együttműködés c célja Mussolini szerint éppen az, hogy megnövelje az európai biztonsági érzetet. Franciaország pszihózisa is változáson fog tehát átmenni, mihelyt a négyhatalom együttműködése folyamatba jön és tényleg bebizonyul, hogy ez az európai béke és biztonság szempontjából többet ér a Nemzetek Szövetségénél és annak minden paragrafusánál. De mindazonáltal tény marad — ezt kár volna tagadni és az ellenséget lebecsülni mindig végzetes hiba —, hogy a kisantant tűzön-vizen mindent megmozgat a revízió ellen és mindent elkövetett, hogy a négyhatalmi paktumból a revízió kérdésének felvetése hiányozzék. Illetve ha fel is vethető, az csak a Nemzetek Szövetségének keretén belül történhessék úgy, amint annak alapszabályai rendelkeznek. Ezek pedig úgy rendelkeznek, hogy egyhangú szavazat kell a határozathoz, tehát minden területi változást az érdekelt ország is megakadályozhat. Ebben lát a kisantant mindegyik állama garanciát arra nézve, hogy nélküle nem jöhet létre revízió. Ez időszerint ez így is van, talán így is lesz, de a történelem nem paragrafusok lábán jár. A történelemnek meg van a maga dinamikája és ez előbbutóbb érvényesül még akkor is, ha papiros-paragrafusok állják az útját. Az igazi államférfiak maguk is megérzik ezt. A népek szintén erőtényezők saját jövőjük kialakulásában, hiába akarják érdekelt, vagy körmönfont diplomaták a sorsát másképp irányítani. És itt érkezünk el a restauráció, vagyis a magyar történelmi ezeréves királyság helyreálitásának szükségességéhez. Mentül jobban sikerült a kisantant fellépése a revízió ellen, hogy az a gazdasági problémák előtt, vagy azzal egyidejűleg oldassák meg, mert különben a keleteurópai gazdasági válság sem oldható meg és mentül inkább igaz, hogy a kisantant meg tudta akadályozni a négyhatalmi paktum olyan létrejövetelét, hogy az magában hordja a revízió problémájának megoldását, annál sürgősebb és annál szükségesebb, hogy a magyar állam sorsának intézői felébredjenek a restauráció előkészítésére és végrehajtására. Ugyanis ha a revíziót olyan könynyen háttérbe szorítani engedik olyan nagyhatalmak is, melyek a szükségességét ugyan vallják, de a maguk békéjét és biztonságát ennek elébe helyezik, annál inkább meg kell tenni nekünk minden olyan lépést, mely a revízióhoz közelebb vezet. Ez pedig az, ha a rendezetlen és gazdaságilag továbbzüllő Dunavölgyében visszaállítjuk a királyságot, mely ezer évig fejlődést biztosított nemcsak a magyarnak, de minden népnek, mely itt akart boldogulni. Nem a történelem kerekét akarjuk visszafordítani. Azt is tudjuk, hogy a Szent Korona országainak más lesz a viszonya és életvonatkozása egymáshoz. De hogy a Szent István koronája akkor is vonzó erő, kapocs és szegletkő marad a Duna völgyében, ha a diplomaták más irányt akarnak adni a történelemnek és ha a hatalmak a maguk érdekét kergetik, az nem kétséges. A Kossuth- politikának is az volt egyik vezéreszméje, hogy a népek majd egymásra találnak, ha nem idegen érdekekben hajszolják őket. Ez a Dunavölgyében élő népeknél be fog következni, csak lássák azt a tényleges és történelmileg patinás kapcsot és erőt, mely boldogulásukat biztosíthatja. Mentül inkább háttérbe nyomul tehát, vagy elhalványul a revízió ügye az európai diplomáciában és a hatalmi pozíciók erőszakos és erőszakolt védelmében, annál többet kell építeni arra a természetes erőre, mely a Dunavölgyében élt, megvan és hatni fog a jövőben is és amely történelmi erőnek feltámadását mindazok kívánják, kik a Dunavölgyében és Keleteurópában érdekelve vannak. Akik ennek akarják útját állni, azok ................... 1 '■T5B önkéntelenül útját vágják-a revíziónak is. Bármilyen fordulatot vesznek az európai események és bármint alakul-« jön is Németország sorsfordulatával] Keleteurópa, sorsa, megfosztják a reviíziót és a magyar jövőt , legfőbb erősségétől, a legnagyobb erkölcsi és eszmei erejétől, a törvényes királyságtól. A revízió és restauráció tehát továbbra is csak parallel haladhatnak. | A képviselőház ülése Hóman Bálint nagy beszéde? a magyar kultúra „racionális átépítéséről“ Nem szüntetnek meg teljes egyetemeket, de egyes vidéki tudománykarokat összevonnak — A közgazdasági kart, az állatorvosi, erdészeti és bányászati főiskolát egyesíteni szeretnék a műegyetemmel . A kultuszminiszter nyilatkozatai a népnevelésről, a gazdasági szakoktatásról és az új középiskoláról Megkezdték a földmivelésügyi tárca költségvetésének tárgyalását Almásy László elnök délután négy órakor nyitotta meg a képviselőhöz szerdai ülését, amelyen folytatták a kultusztárca részletes vitáját. Szabóky-Navratil Dezső szólalt fel az első címnél és kérte, hogy az egyetem orvosi fakultásán a szülészet és gégészet különtanszékei mellett a többi kis tanszéket is tartsák fenn. Megállapította, hogy sok világhírű tudósunk van s igy egyetemi oktatásunk igen magas fokú. Erre való tekintettel propagandát kellene csinálnunk, hogy a külföldiek is jöjjenek ide tanulás és továbbképzés céljából. 3000 100 bolgár diák Prágában tanul, ezeket mind Budapestre lehetne terelni. A költségvetést elfogadta. Pakots József kérdést intézett a miniszterhez, várjon tud-e arról, hogy egyes hírek szerint Komjádi Béla szobrát nem lehet felállítani a fedett uszodában? Sportkörökben azt beszélik, hogy Rakovszky Iván, a Közmunkatanács elnöke nem engedi, mert Komjádi vallási viszonyai nem voltak megfelelően rendezve. Egy közbekiáltás: Szóval, zsidó volt! Pakots József még szóvátette a külföldön tanuló diákok valutanehézségeit is. A költségvetést nem fogadta el Segíteni kell a tanítókon Kócsán Károly a nemzetnevelés új irányával foglalkozott. Ha a kormány új embertípust akar felnevelni, akkor teljesen át kell reformálni oktatási rendszerünket. Ki kell fejleszteni a fiatalság nemzeti érzését, amelynek forrása legyen az elemi, igazi megalapozója pedig a középiskola. Radikális tantervi, tananyag- és módszertani változtatások és reformok kellenek. Kócsán ezután részletesen foglalkozott a tanítói kar súlyos helyzetével. Rámutatott arra, hogy a tanítói kart a legalsóbb foktól kezdve a legmagasabbik jobb ellátásban kell részesíteni, mert csak így tudjuk biztosítani a nevelés nyugodt menetét. Sürgősen orvosolni kell a sok súlyos sérelmet. Ne csak jóindulatú ígérgetésekkel fizesse ki a kormány a tanítókat, hanem végre igazságosan oldja meg az égető kérdéseket. A legsúlyosabb sérelem az, hogy nincs biztosítva a tanító afelől, hogy a törvényben megállapított kis fizetését biztosan megkapja. A fizetési források ugyanis olyan szerencsétlenül vannak megkonstruálva, hogy azok a mai sulyos viszonyokban teljesen felmondták a szolgálatot. Különösen a terményjárandóságos tanítók érzik ennek a helyzetnek rendkívüli súlyosságát, mert fizetésük hónapokon, sőt éveken át elmarad , csupán a pár pengős államsegélyre van- nak utalva. Igen súlyos sérelem a terményjárandóságosok értékegysége is- Kérte, hogy föltétlenül szállítsák le az értékegységet a mai terményárak színvonalára. Kérte a minisztert, hogy most júniusban, amikorra fel van függesztve a kinevezési tilalom, nevezze ki a VII. fizetési osztályba azokat az érdemes pedagógusokat, akik soron következnek. Szólt még az iskolai túlzsúfoltságról és az iskolán kívüli népművelés dotálásáról. A költségvetést elfogadta. (Helyeslés.) Ivun Béla kevesli az egész kultuszköltségvetést. Klebelsberg ötezer iskolát épített és most az egész népiskolai ügy továbbfejlesztésére 5000 pengő van felvéve a költségvetésben. A tanyavilágban még körülbelül ötszáz iskolára lenne szükség. A felekezeti népoktatás híve és követeli, hogy az állam nyújtson segítséget a súlyos helyzetbe jutott és fizetésképtelen iskolafenntartó egyházak részére- Szólt a tanítói nyomorról, majd így folytatja beszédét: — Szorongassa meg a kormány egy kicsit a tisztelt GYOSZ szervezeteit és azokkal fizettessenek jó nagy summa kultúrádót. Válaszszák el az algebrától a sikmértant és abból adjanak külön is diplomát. Farkasfalvy Farkas Géza erre gúnyosan csodálkozva összecsapta a kezét: Nahát, mi mindent tud ez a Kun Béla?! (Nagy derültség.) Kun Béla ezután követelte a jól bevált Radnai-féle rendszer alapján a gyorsírás kötelező bevezetését a középiskolákba. A harmadik, negyedik osztályban a polgáriba is bal kell vezetni. Meskó Zoltán: Ez mind nem elég! Követeld, hogy doktorálni is lehessen belőle! Percekig tartó kacagás.) '' Kun Béla: A pazarlásokért Visszamenőleg fel kell vetni a felelősséget. A túlméretezett építkezések... • Farkasfalvy Farkas Géza: Nagyon jól tette Klebelsberg, amit tett. Legalább ami iskolát megépített, az megvan az ország, a magyar kultúra és a jövő számára! A kultuszminiszter beszéde Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter a bal- és jobboldal tapsa közben áll felszólásra. Zsúfolt padsorok veszik körül a minisztert, valamennyi oldalon nagy érdeklődés előzi meg a beszédet. Ebben az atmoszférában megújuló helyesléssel fogadják a miniszternek első bevezető szavait, amelyekkel köszönetet mond a képviselőknek az objektív bírálatokért és a bizalomért, amely a jobb- és baloldalon iránta megnyilvánult. — A bizalmat — mondta — csak előlegnek tekintem. Soha a kritika elől nem kívánok kitérni, de kérem, hogy az tárgyilagos legyen. Arra kérem a képviselő. Lapunk mai száma 16 fillé.