Nemzeti Ujság, 1933. július (15. évfolyam, 146-171. szám)
1933-07-16 / 159. szám
Vasárnap, 1933 július 16. NEMZETI ÚJSÁG Oltay Károly A budapesti műegyetem tudós tanárainak működése a laikus nyilvánosság előtt meglehetősen zárt terület. Ez a munkásság természeténél fogva annyira szak szerű és elméleti, hogy hétköznapi ember méltányolni alig tudja, folyamata többnyire nem is érdekli s eredményeit csak végső, gyakorlati kihatásaiban érzi meg. De ezek az eredmények nagyok, mert a budapesti műegyetemen európaszerte elismert kitűnő munka folyik s tanárai közt igen sok az egyéni utakon járó, kivételes elee. Ennek a nagyszerű tanári gárdának tagja Oltay Károly, a geodézia nyilvános rendes tanára. A tudóst rendszerint magába mélyedő s a külső világtól elszakadt embernek képzeli a világ. Oltay Károly nem ez a típus. Aki őt telente a hólepte budai lejtőkön látja, amint sítalpakon derűs arccal siklik tova a fehér mezőkön, nem is sejti, hogy ugyanezt az elegáns sportembert a műegyetemen mint a geodézia tekintélyét veszik körül az áhitatos hallgatók százai. Oltay Károly egyéniségében a tudomány művelése és a külső világ iránti érdeklődés szerve harmóniában párosul. A kitűnő professzor még aránylag fiatal ember, csak ötvenkétéves. Budapesten született s itt végezte a műegyetemet is. Amikor mérnöki diplomáját megkapta, a műegyetem tanácsa avval tüntette ki, hogy a Magyar Mérnök- és Építészegylet Fábián-féle jutalomdíját, melyet mindig a legkitűnőbben végzett műegyetemi hallgatónak adnak, neki ítélte. Már akkor tanársegéde volt a geodéziai tanszéknek s pályáján rendkívül gyorsan haladt előre. 1906 szeptemberében a műegyetem tanácsa adjunktussá választotta meg s illetékes tényezők őt kérték fel.a Nemzetközi Földmérési Szövetség budapesti értekezletének előkészítésével és rendezésével. Ez irányu tevékenységét a vallás- és közoktatásügyi miniszter'külön'levélben köszönte meg. Egy ével utóbb Oltay Károly- i külföldi. tanítmányútíra ' ment,s 'hat hónapon át Potyámban, Berlinben és Hamburgban geodéziai tanulmányokkal foglalkozott. Ugyanekkor ő végezte az Eötvös Lóránt báró számára szükséges geofizikai és felső geodéziai méréseket is. Visszatérése után a pénzügyminisztérium felső geodéziai, különösen pedig pozíciómeghatározási kurzus tartásával bízta meg. Ez a kurzus oly eredményes volt, hogy a Műegyetem tanácsa egyéb érdemeinek tekintetbe vételével Oltay Károlyt bízta meg a geodéziai előadások, kolokviumok és utóvizsgák megtartásával. Ekkor már helyettes tanára volt Oltay a geodéziai tanszéknek s csak a fennálló helyzetet szankcionálta a király, amikor Oltay Károlyt 1913-ban a Műegyetem nyilvános rendes tanárává nevezte ki. Pár évvel utóbb jelent meg a tudós professzornak „Geodézia“ című négykötetes alapvető nagy munkája, melyet a Magyar Mérnök és Építész Egylet aranyéremmel tüntetett ki. A Magyar Tudományos Akadémia már előzőleg levelező tagjává választotta meg a kitűnő tudóst, a Szent István Akadémia pedig rendes tagjainak sorába hívtameg. 1926 május havában a mérnöki és építési osztály dékánjává választotta meg Oltay Károlyt s ezt a választást a rákövetkező évben megismételte. A műegyetemi ifjúság, amely Oltay Károly személyére a legnagyobb tisztelettel tekint fel, a műegyetemi segélyegylet tanárelnökévé választotta meg és a rektori tanács ezt a választást örömmel erősítette meg. Oltay Károly, akinek eddig tizenhat könyve, s közel ötven önálló tanulmánya jelent meg, tanári tevékenységében voltaké neni két tanszék teendőit látja el, mert az úgynevezett mérnök-geodézián kívül a tudományos geodéziai tanszéket is betölti. Tanári irodalmi működése mind a két tárgykörre kiterjed. Vezetik ezenkívül a műegyetemen lévő Magyar Geodéziai Intézetet s irányítja azokat a méréseket, melyek a magyarországi gravitációs hálózatra, valamint a függő vonal,elhajlásaira vonatkoznak. Ezirányú munkásságának fő eredménye egy nagyszabatosságú gravitációs hálózat, amely eddig száz pontból áll és a nemzetközi kutatások részére külföldön is elsőrangú forrást jelent. Mint a Magyar Tudományos Akadémia geodéziai és geofizikai nemzeti bizottságának elnöke, Oltay irányítja az utóbbi tudománykörökbe vágó kutatásokat s dolgozza fel azok eredményeit a nemzetközi unió számára. Elnöke Oltay Károly a Földmérő Magánmérnökök Országeggyesületének egrmne ilyen Tudományos életünk évek óta foglalkozik a tagosítások, városmérések és szabályozások fontos problémájával. Gyakorlati kérdések megoldása terén tömérdek javaslatát fogadták el s vitték át az életbe. Műveit a külföldön is ismerik és használják. Különösen angolokkal, amerikaiakkal, németekkel, franciákkal, olaszokkal és finnekkel tart fenn állandó érintkezést. Az angol kensingtoni múzeum 1930-ban felkérte, hogy könyvtára számára küldje meg minden művét. Nagy elfoglaltsága mellett Oltay Károly melegszívű patrónusa a Műegyetem szegélysorsú hallgatóinak. Mint tanár kitűnő előadó, aki irtózik a sablontól, de sietve appreciál minden újat s az elméleti oktatást a praktikummal nagyszerűen egyezteti össze. A kezei alól kikerülő fiatal mérnökök igazán tudnak s elméleti készültségük mellett a prakszisban is azonnal megállják helyüket. P. K. Mit jelent Dante ma nekünk? Papini Dante könyve írta: Cavallier József dr. A szellemtörténeti kutatás egyik kétségtelen eredménye, hogy kialakult az átértékelés módszere. Mind gyakrabban látjuk e munka nyomán úgy a kultúrtörténetemben, mint az irodalomban és bölcseletben, hogy amit tegnap még értékként bámultunk, arról mára kiderítették, hogy nem érdemli meg hódolatunkat, mert csak kritika nélkül való elismerés fonta köréje a maradandóság hírnevét. Ilyen új értékelés persze nem történhet a Nietzsche szerint való értelemben, ami szintén megesik, hanem csak örök értékekhez mért kritikai tárgyilagossággal Tehát például az irodalomban a normati esztétika elvei alapján. Rég elfelejtett nevek elevenednek meg és kelnek új életre a ma perspektívájában és így újhodott meg napjainkban Kierkegaard és Hegel szelleme. Kant tanításából viszont már sok mindent kirostáltak, ami nem tudott helyt állani az objektív értelem ítélkezése előtt Ez a kutatás lassanként a középkorra nehezedő homályt is kezdi eloszlatni. Hogy mekkora értékekre s a mi gondolkodásunkba milyen mélyen beleszántó összefüggésekre bukkant éppen ama kor világában, amelyet olyan szívesen szeretnek tudatlannak és műveletlennek bélyegezni azok, akik semmit sem tudnak róla, as az egyelőre csak szűkebb körbét közkincse. Pedig az emberi lélek belső élete soha, sehol sem nyilatkozott meg a maga teljességében akkora nagyszerűséggel, mint Assziszi Szent Ferenc, Aquinói Szent Tamás és Dante idejében, tehát a középkorban. Az egyén kifejlődésének olyan szabadsága s lehetősége volt, hogy az emberi gondolat és érzés történetének egy-egy jellemző szakasza valósággal egy-egy nagy lélek hatása alatt zajlott le. Ilyenformán érthető, hogy a kutatók figyelme mind nagyobb mértékben fordul ama századok alakjai felé s a ma mértékével igyekeznek igazi jelentőségüket lemérni s hatásuk titkát megfejteni. Giovanni Papini — van-e művelt ember, aki nevét ne ismerné? — most megfelelő előtanulmányok után Dante-hoz, e nagy problémához nyúlt. (Dante vivo, Firenze, Libreria Editrice Fiorentina, 1933, 445 old.). Megvallom, áhitatos elfogódottsággal felejtkeztem bele ebbe a könyvbe, nemcsak tárgya miatt, hanem, mert költő és tudós, filozófus és művész, egy ezárnyalóan katolikus szív irta. Valahogy ugyanaz a lenyűgöző érzés tartott fogva, mint amely akkor kapott el, amikor először álltam Dante közismert mellszobra előtt a nápolyi Museo Nationale-ban; melancholia és lágyság, dacos energia s távolba meredő titokzatosság tükrözik azokban az éles vonásokban! Talán azért olyan beszédes, mert az alkalmasint halála után felvett bargellói maszk után készült. Vagy olyan hangulattal, amilyennel az ember némán és szorongó szívvel elviszi a maga virágját Ravennába, abba a gót és bizánci tradíciókkal súlyos városba, hogy letegye a nagy hontalan sírjára, egy aranyban fürdő őszi reggelen, amikor a távoli hegyoldalakon már beérett a szellő. Dehát a szavak muzsikájánál és az érzelmek áradozásánál mégis csak súlyosabbak a gondolatok és fontosabbak az objektív ténymegállapítások. Legalább is akkor, amikor arról kell számot adni, hogy milyen helyet foglal el Papini felfogása az immár beláthatatlan Dante-irodalomban. Mert maga az úgynevezett Dante-probléma ma sincs megoldva és nyilván nem is lesz soha, mert kézenfekvő okokból nem lehet maradék nélkül megfejteni egy korokon túl magasodó gondolkodó, vagy költő lelki világának alkatát, a forrásokat, amelyekből táplálkozott, az impulzusokat, amelyekre a maga színességével és gazdagságával alkotásokban válaszolt. Erre Papini sem mert vállalkozni. Századokon át Dante volt a középkor lelkiségének kifejezői közül a katolikus világnézet vallás-erkölcsi tartalmának édes-busszabii költője. Igaz, hogy műveinek, elsősorban a Divina Commedia-nak megértése különböző nehézségekkel jár. Először is rém lehet, nyelvének zengő báját és zenéjének ütemeit semmilyen más nyelven híven tolmácsolni. Danté-t csak olaszul tudjuk igazán megérteni. Azután ismerni kell a középkor teológiai gondolkodását, amely műveit átszövi s kellő jártassággal kell birni korának bonyodalmas történetében, amelyre lépten-nyomon utal. Ám még ez sem elég. Vezetőre is szükségünk van, kommentátorra, hogy kihámozza a sok képletes kifejezésből és szimbolikus utalásból a Dante gondolta személyeket és eseményeket. Dante műveit már korán kommentálni kellett, sőt egyik fiának neve alatt is jár egy magyarázat atyja műveihez. Megértem és elismerem, hogy Papininek igaza van, amikor azt hangoztatja, hogy Dantét csak az érti meg teljesen, aki egy személyben katolikus, művész és firenzei. S ha valaki, akkor éppen ő hivatott, nézetem szerint Dante mai értékelésének felettébb nehéz munkájára. Akár Scartazzini monográfiáját nézzük a régebbiek közül, akár H. Hefele költői ihlettel megírt könyvét, vagy K. Vessler elegáns és mégis tudós elmélyedéssel készült köteteit, egyik sem szól akkora elevenséggel és helyeslő megértésünket kiváltóan a szívünkhöz és értelmünkhöz, mint a világméreti gyötrődéseken megtisztult és hivő lélekké finomult Papini. Mi ennek a titka? Azt hiszem az, hogy mélységesen emberi módon diktja elénk Dantét. Hibáival és bűneivel, lelkületének ezernyi kincsével és géniuszának gyarlóságait elvakító fényével. Bűnös volt ő is, mondja Papini, mert ember volt és nem angyal, művész és nem szent és műveiből láthatjuk, hogy gyakran beleesett a luxuria, az ira és a superbia bűnébe. De emubéli gyengeségein igyekezett felülemel ,kedni, legyőzni önmagát, mégpedig a hit kegyelmével, őszintén vallotta a katolicizmus tanait és Szent Tamás teológiai és filozófiai felfogását, amit Papini a művekből vett idézetekkel igazol, ugyanakkor azonban a kor szellemi vívódásainak hatásait is megpróbálja kimutatni, ami tudományos szempontból egyik legizgatóbb része könyvének. S most már el is jutottunk a Danteproblematika középpontjába. Talán három főkérdés körül lehet valamennyi problémát csoportosítani. A múlt század eleje óta sűrűn szerepel a kérdés az irodalomban, váljon tisztára költői alkotásnak kell-e tekintenünk a főmunkát, a Divina Commedia-t, avagy pedig áll az; a nézet, hogy Dante voltaképpen csak politikai elméletét írta meg kötött formában. Főleg Dionisi és Marchetti, utánuk pedig néhány német és francia tudós, majd a painter-poet, a legédesebb Dante-képek festője, Dante Gabriel Rossetti kardoskodott amellett, hogy Dante, a Ghibellinek titkos szövetségének programját fejti ki, mégpedig avégre, hogy tanai terjesztésével megtörje a pápaság szellemi és világi hatalmát. A következő nézet már önként adódik ez alapon: Dante nem volt hivő katolikus lélek, / vagy legalább is kételkedett szive mé- ■ lyén a katolikus tanítás igazában. Végül a kritikusok a szenvedő szerelem örök dalát is megtépázták, amennyiben azt igyekeztek kimutatni, hogy Beatrice voltaképpen csak a költő fantáziájában, élt, mert nem is volt soha a világon . . . Papini a tudományos apparátust színes és hajlékony nyelvvel kezeli, így. d■ nem nehéz meggyőznie az olvasót még a legbonyolultabb kérdésekben is, hogy az előbb vázolt nézetek erőszakosan keret-,sik a nehézséget ott, ahol nincs. Dantel élete igen sokoldalú: volt katona, működött a közéletben, tagja volt Firenze ta- ■ nácsának és diplomatáskodott is. Hír- detni kívánta a filozófiai igazságot, el akarta vezetni korát az erkölcsi feltáma- ' dáshoz és prófétája volt a szellemi meg- ujhodásnak. De mélységes és örökéletű ; hivatása mégis csak a költészet volt. És műveit mindenekelőtt ebből a szempont-ból kell és szabad csak megítélni. A Commedia állítólagos homályossága legnagyobb részt az olvasó tudatlanságából ’ ered. Aki politikai programot és a pápa-ság éljen való hadbaszállást akar belőle, kiolvasni, az — mint Papini meggyőlőzően bizonyítja — nincs tisztában a közpolitikai és egyházi viszonyaival. Ez a kérdés összefügg Dante hitének kérdésével és Papini a katolikus lélek tisztele- • tével és hite iránt való szeretetével fej- tegeti, hogy teljesen más dolog az Egyház emberi vonatkozásainak bírálata s az esetleg szükséges orvoslásra való törekvés, mint isteni eredetének elvetése s világtörténeti szellemi missziójának taszadása. A Commedia tisztára költői alkotás a szó legeredetibb értelmében: a tökéletesség útja, az Istenhez vezető ka,lauz, száz fokos lépcső, melyen a sötét erdőből felmehetünk a fénylő rózsához. . Az ég és föld, ölelkezik benne a lélek üdvösségéért. Papini mint a Commedia , egyik legszebb meghatározását idézi Piero Misciattelli szavait: nem más, mint az égi Szűz csodája, hogy megmentse Dante lelkét. Különben maga Dante akként határozta meg a Com-media-t a veronai Can Grande della Scala-hoz intézett levelében, hogy az egésznek és részeinek csak egy a célja, , elvezetni az embereket a földi élet nyomorúságából az örök boldogság honába. S ez a cél és értelem ma is benne él . . . Beatrice! Mennyi könny és szenvedés sir felénk e névvel kapcsolatban Dante műveinek lapjairól! Dante sokat sirt és Papini azt hiszi, hogy a könny a legnagyobb szellemhez sem méltatlan. Szent Ágoston és Petrarca könyveit is könynyek desztillálták meg. (A lélek csak a magasságokban tisztul meg, csak ott tud elszakadni a földiességtől, ezt a felfelé vivő utat pedig, úgy gondolom, könynyekkel kell megöntöznünk . . .) Dante szenvedelmének, gyötrődő-vergődő, lázas szerelmének tárgya élt, történeti alak, Folco Portinari leánya, aki 1290 júniusában halt meg húsz és egynéhány éves korában. Fiatalon szövődött, egyoldalú szerelem kísérte élte végéig a költőt,de ez az érzelem idővel megnemesedett, elvesztette érzéki vonásait és megszületett belőle a keresztény nő nagyszerű ideálja, melyet ma is hirdetni és nevelni kell. Persze Beatrice — mondja Papini — túl fiatal volt és nem is eléggé művelt ahhoz, hogy megértse a művészet isteni szikráját és megsejtse hódolójának jörvendő nagyságát és dicsőségét. Bár Dante szíve még fellángolt néhányszor, hol plátói, hol ovidiuszi értelemben, sőt meg is házasodott, a Beatrice iránt való érzelme egész életén át szivében lakozott. Nem minden él még ma is Dante-ban és nem minden modern ma is benne. De szellemének lényeges alkotó elemei nemhogy ma se élnek, de Iránytó ura.. E hét végéig jelentkezhet kivételesen olcsó társasutazásunkra a Megváltó kereszthalálának 1900 éves jubileuma alkalmából I Jeruzsálembe I ||| 1933 julius 26—augusztus 10. «AUGUSTUS» 36.000 tonnás luxus óceánjárón S II Róma, Nápoly, Athén, Beyrouth, Kréta és Palermo érintésével. H Szentföldi út részére ez a legmegfelelőbb időpont: a tenger nyugodt és a 800 m magasságban fekvő !@rUZSáE@fri&@n csodás az időjárás! A hajón pompás sétányfedélzeteken, nyitott úszómedence mellett élvezhetjük a Földközi tenger verőfényét, balzsamos levegőjét. Az utazás teves költsége Budapesttől Budapestig 555 PH és ebben az összegben bennfoglaltatnak a gyönyörű szentföldi autótúrák is ||| Getsemane kertjéhez, Jerichóba, a Jordánhoz, a Holt tengerhez, Bethlehembe, az Olajfák hegyére, Nazarethbe, vallásos vezetéssel. ■ V ||| Jelentkezés 100 pengőfoglaló lefizetésével a N®üizefi IJJsáfi Utazási Osztályánál, Budapest, V., Honvéd utca 10 (utcai üzlethelyiség). 27