Nemzeti Ujság, 1934. január (16. évfolyam, 3-24. szám)

1934-01-25 / 19. szám

8 A hír maga olyan szép, mint egy tün­dérmese. Iskolás gyerekek épülésére olva­sókönyvekbe kellene beilleszteni. Két dél­amerikai állam, Chile és Pemn sokévi háborúskodás után 1928-ban békét kötött. Elhatároztatott, hogy ez a béke minden időkre szól. S miként Észak-Amerikában az indiánok békekötéskor a határmesgyén elásták a tomahawkot, Chile és Peru urai is megállapodtak, hogy a két ország ha­tárán szimbolikusan is megörökítik az örök békét. Hatalmas szobrot fognak emelni és talapzatára rávésik: „Szeressé­tek egymást!“ Mindmáig, hét teljes esz­tendeig gondolkoztak, hogy milyen for­mába öntsék a szimbólumot. Ma végre megtalálták a béke egyetlen lehetséges szimbólumát: Krisztust. A Norro d‘ Arcia hegyen hatalmas gránit talapzaton bronzba öntik a Megváltó alakját. Az alapkőleté­tel a jövő héten lesz. A szobrot úgy he­lyezik el, hogy az óceán hajói mérföld­­nyi távolságból is meglássák. Szép gon­dolat, még szebb, hogy végre is hajtják. De vájjon hogyan fognak a chilei és a perui generálisok a szobor szemébe nézni, ha seregeik élén először lépik át újra a határt.! Időjárás, vízállás :­ A Meteorológiai Intézet jelenti szerda este 10 órakor. Franciaországban, Közép­és Kelet-Európában száraz és éjjel igen hideg idő uralkodik az itt elhelyezkedett hideg, nehéz légtömegek hatása alatt. Az Atlanti Óceán partjain élénk déli lég­áramlás mellett enyhébb az idő és esőzé­sek is vannak. Hazánkban főleg az Alföl­dön volt ködös az idő és itt a hőmérsék­let a déli órákban is két-három fokkal a fagypont alatt maradt. A Dunántúlon több volt a napsütés és a hőmérséklet egy-két fokkal a fagypont fölé is emelke­dett. Csapadék nem volt sehol. Budapes­ten este 9 órakor a hőmérséklet mínusz 3 C. folk, a tengerszsintre átszámított lég­nyomás 782 milliméter, alig változik. A földmivelésügyi minisztérium víz­rajzi osztálya jelei­: A Duna Dunare­­metéig apad, lejebb árad, Dunapentele— Mohács között közepes, máshol alacsony vizállású. Mai dunai vízállások: Passau 220, Struden 152, Stein mínusz 40, Bécs mínusz 60, Pozsony 100, Komárom 236, Budapest 171, Paks 282, Baja 276, Mohács 278. A Dráva Barcsnál mínusz 27. A ma­gyar Duna Ercsiig jégmentes, Dunapen­­t elé től lefelé a jég áll, 14—16 centiméter vastag. — A Tisza Vásárosnaményig és Tiszafürednél apad, máshol árad. Ala­csony vízállású. Mai vízállások: Tisza­­becs mínusz 31, Vásárosnamény mínusz 44, Tokaj 70, Tiszafüred 80, Szolnok 50, Csongrád 4, Szeged 50. A Szamos Csen­gérnél 26, a Körös Békésnél 184, Gyomá­ná­l 170. A Tisza jege Vásárosnaménytól lefelé áll, 16—18 cm. vastag. Eljegyzés : Néhai dr. Nagy Árpád államtitkár és neje, néhai Czáró Fogarassy Marianne leányát, Verát, eljegyezte dr. Kopits Imre egyetemi tanársegéd, dr. Kopits­­Tend egyetemi tanár és neje, néhai Müller Lujza fia. Vázmsáfl , Vitarius Angela és dr. Haidekker Bertalan január 27-én esti fél hét órakor tartják es­küvőjüket a felsővizivárosi (Batthyány-téri) Szent Anna-plébániatemplomban. Halálozán­ Huszti Melegh László nyug. tb. főszolgabíró 58 éves korában meghalt. Temetése csütörtö­kön délután 3 órakor lesz Zalaszentgróton. Bohon Lajos nyug. vármegyei mértékhite­lesítő életének 58., házasságának 28. évében január 22-én Esztergomban elhunyt. Temetése szerdán volt a szentgyörgymezői temetőben. Bánhegyesi Kulin Imre nyug. táblai tanács­elnök felesége, szül. farkasfalvi Vikolinszky Rózsa életének 70., házasságának 50. évében kedden Debrecenben elhunyt. Temetése csü­törtökön lesz délután 3 órakor a köztemető ravatalozójából. Feöldi Doby Antalné, szül. Mracsini Jako- Vovíts Anna, ny. áll. tanítónő, az újpesti Ke­resztény Női Tábor elnöknője január 22-én Újpesten meghalt. Csütörtökön délután 4 óra­kor temetik a farkasréti temető halottasházá­­ból. Az engesztelő szentmiseáldozatot január 31-én délelőtt 9 órakor mutatják be a krisz­tinavárosi plébániatemplomban. Dr. Schwartz Márk aranydiplomás orvos, MÁV orvosi tanácsadó 82 éves korában el­hunyt. Temetése január 26-án délelőtt 11 óra­kor lesz a farkasréti temető halottasházából. özv. királylehotai Lehoczky Dezsőné, szül. tiszafüredi Balaton Izabella hosszú és kínos­­ szenvedés s a haldoklók szentségének ájtatos­­ fölvétele után január 24-én délelőtt meghalt.­­ Temetése 26-án, pénteken délután 4 órakor­­ lesz a Kerepesi­ úti temető halottasházából a­­ római katolikus egyház szertartása szerint. Az engesztelő szentmiseáldozatot 27-én, szom­baton délelőtt 9 óra­kor mutatják be a Ba­­káts-téri plébániatemplomban. Az elhunyt­­ban Homonnay Tivadar országgyűlési kép-­­­viselő anyósát gyászolja. 4­41j*ck/ NEMZETI ÚJSÁG Csütörtök, 19. Január 25. ettet Udvai Zsatván célja: Havas januári világ a Bakonyban, — de milyen más, mint odafönn Buda­pesten! ahol idejével csak az utcák sötétszürke, poros aszfaltját látta az ember, és a lebontott Tabán ride­gen, vaksin tátongó falai között egy-két piszkos bolt­ját a nemrég volt hónak. Itt a hegyek és erdők téli világában csaknem két mé­ter magasra tornyozottan szegélyezi a hó a hintót, a­mely hol feldobja, hol leejti a bundába temetkezett utast, a kékbekecses, bá­­ránybőrsapkás apátsági kocsis mögött. Amerre el­lát az ember jobbra-balra, meg maga elé, hacsak ép­pen az út gödrébe nem ju­tott, ahonnan csak a sark­vidékiés hófalat látja jobb­ról is, balról is, előtte meg csak a kocsist és a bakot, mindenütt a hó fehérsége kisért feléje mezőkön épp­úgy, mint a hegyek olda­lain és a hallgató erdők be­havazott fasürüje közül. Mindez az éles, hideg leve­gőn a búcsúzó napsütés­ben, majd később az alkony csodálatos fényében olyan színjáték, olyan látvány a festői és költői gyönyörű­ségek kedvelőjének, hogy nem győz elmerülni belé, közben csendes szánalom­mal gondolva a fővárosi ro­botom élet egyhangúságára, fakóságára, a természet nagy látványairól alig tudó ház rengetegére. Szép bizony mindaz, de meg is kell fizetni érte egy és más kellemetlenséggel, amint onnan Bakonynáná­­ról, Borián Eb­éd ciszter­cita plébános úr vendégsze­rető házától Dudaron, Esz­­tergáron át az ősi apátság kettős tornya felé utazunk ebben a kisebbfajta Szibé­riában. Mert az ember ak­korákat hintázik le-föl, hogy tengeri betegségtől kezd tartani és nem csoda, ha lírai vers helyett az a bökrim szalad ki belőle, hogy „Szép falu vagy, Du­­dar, de az utad cudar!“ Ahol meg jegesebb — in­kább szánnak való — az út, ott négyszer-ötször ki van téve a felborulásnak. De mindenekfölött a szem­bejövő kocsik, szekerek miatt van oka aggódnia, ha időre kell például a vasútállomásra érkeznie. Mert utat csak lapátoltak a magas hóba elég széleset ahhoz, hogy egy kocsi el­haladhasson rajta, de ki­térni a szembejövő elől csak a kitérő­helyeken le­het, amelyeket bizony elég csekély számban találtak ÚTIRAJZOCSKA megcsinálni. A költői sej­telmek nem is csalnak: előttünk már feltűnnek az apátság tornyai, belelátunk Zircbe, a vonatunk jó fél­óra múlva indul, de ne­künk most itt kell rosto­kolnunk, mert előttünk is három kocsi, mögöttünk is kettő és kitérő nincs. Har­sogó kiáltozás, hóropogós szaladgálás, néha bizony keményebb szó is, mert a kocsisok fázástól féltik a gőzölgő lovakat. — öt perc, tíz perc... ha ez így megy, ma este nem látjuk viszont Budapestet! Húsz percnyi kínos vesz­teglőé után megindulha­tunk. Valaki az út mellől (várjon honnan gyanítja bennem az újságírót!­) rámkiált: — Ezt tegyék az urak új­ságba, hogy ilyen világ van itt! De ha vége jó, minden jó: a vonat kegyes volt késni, akarva sem marad­hatunk le, a bunda lekerül rólunk, indulunk a vaspa­ripán. És hát most itt ez a pöttömnyi útirajzocska, az­zal, hogy bajok ide, bajok oda, mégis szívesen kocsi­­káznék mindennap a ha­vas Bakonyban déli napsü­tésben, vagy alkonyati fényben. özvegy Nemesszeghy Soós Rezsőné, szül. Kovács Emília 63 éves korában Pécsett meg­halt. Az elhunyt úriasszonyt január 25-én, csütörtökön délután 4 órakor temetik a köz­ponti temető ravatalozó csarnokából. Lovag Ybl Lajos nyug. cs. és kir. várkapi­tány, okleveles építész szerdán éjjel három óraikor, hosszas betegség után 78 éves korá­ban elhunyt. Ybl Lajossal a régi békeidők jellegzetes előkelő alakja szállt sírba. 1895- ben I. Ferenc József király budapesti és gö­döllői várkapitánnyá nevezte ki. Az akkor nagyon jelentős és igazi udvari tapintatot kívánó állásban különösen Erzsébet királynő bizalmát érdemelte ki. A várépítési bizottság­ban az udvart képviselte és neki köszönhető, hogy elhárultak az akadályok a vár kiépítése elől. 1901-ben saját kérelmére nyugalomba vonult. Ettől az időponttól kezdve a háború kitöréséig építészi gyakorlatot folytatott. Még régebben az ő tervei szerint épült a hatalmas tornyú hódmezővásárhelyi városháza és a te­mesvári nagyszabású milleneumi templom. Fiatal korában lett a Vaskoronarend lovagja és a szuverén Máltai lovagrend I. osztályú keresztjének, valamint számos külföldi kitün­tetés tulajdonosa. Halálát özvegye és egyetlen fia, lovag dr. Ybl Ervin kultuszminisztériumi osztálytanácsos, egyetemi magántanár gyá­szolja. Temetése pénteken délután fél 4 óra­kor lesz a Kereposi-úti temető halottas­házából. Mihálovits Zoltán tábornok temetése szer­dán délután fél 4 órakor folyt le a Kerepesi­­úti temetőben. A tábornok holttestének be­szerelését Tr­ász István tábori püspök vé­gezte. A tábori püspök megható beszédben búcsúztatta a kiváló katonát és egyházának hűséges fiát. Utána dr. Krüger Aladár or­szággyűlési képviselő a Credo Egyesületek tábora nevében, Láskay István a lipótvárosi katolikusok nevében, végül P. Böh Kornél a Credo-vezetők nevében mondott búcsúzta­tót. Beszentelés után a holttestet Lajosmizsére szállították, ahol holnap az ottani templomból helyezik örök nyugalomra a tábornok földi maradványait. Loskay Gábor nyugalmazott altábornagy 81 éves korában szívbénulásban Sopronban el­hunyt. Loskay Gábor Pápán született, ahol atyja az Esterházy-uradalom jószágigazgatója volt. A bécsi hadmérnöki akadémiát végezte el s rövid csapatszolgálat után a Ludovika Akadémián lett tanár, majd pedig a kőszegi honvédzászlóalj parancsnokává nevezték ki. 1898-tól 1901-ig a soproni 18-as honvéd gya­logezred parancsnoka volt ezredesi rangban, 1901-be® pedig Nyitrára került dandárparancs­noknak. 1905-ben mint tábornok a honvédelmi minisztériumban csoportfőnök lett. 1912-ben vonult nyugalomba. Azóta Sopronban lakott. Tulajdonosa volt a Lipót-rendnek, a III. oszt. vaskorona-rendnek és még sok egyéb kitünte­tésnek. Sopronban élénk részt vett a köz­ügyek intézésében. A városi törvényhatósági bizottságnak örökös tagja, a soproni nemzeti egység pártjának pedig díszesn­öke volt. Te­metése 26-án délután 3 órakor lesz. Halálát özvegyén kívül mostohafia, Pfeiffer Miklós kassai kanonok, Lázár Andor igazságügy­­miniszter családja és kiterjedt rokonság gyá­szolja. — (Antal István sajtófőnök osztrák kitüntetése.) Az osztrák köztársaság el­nöke Antal István miniszteri tanácsos­nak, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetőjének a nagy arany érdemkeresztet adományozta. — (Zagyvarékás uj díszpolgára.) Zagyvaré­kás község képviselőtestülete egyhangúlag és nagy lelkesedéssel a község díszpolgárává vá­lasztotta dr. Brandt Viktort, a község fő­jegyzőjét. ( Hazaérkeztek a bécsi ünnepségekről a magyar miniszterek.) A magyar kormány tagjai és a közéleti előkelőségek, akik részt vettek Az ember tragédiájának bécsi bemu­tató előadásán, szerdán este 10 órakor vissza­érkeztek Budapestre. A bécsi gyorsvonathoz csatolt bérelt I. osztályú Pullmann-kocsiban jöttek dr. Hóman Bálint vallás- és közokta­tásügyi miniszter és felesége, Imrédy Béla pénzügyminiszter és felesége, Fabinyi Tiha­mér kereskedelemügyi miniszter, Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkár, özv. gróf Klebelsberg Kunóné, Herczeg Ferenc, Meng­el­ Ferenc követségi tanácsos és mások.­­ (Kitüntetett katonai attasé.) Szófiá­ból jelentik: Boris bulgár király Álgya Zoltán őrnagyot, volt magyar katonai attasét, a bulgár katonai érdemrend pa­rancsnoki keresztjével tüntette ki.­­ (Megalakult a Magyar Belhajózási Egye­sület.) Szerdán este tartotta meg alakuló köz­gyűlését a kereskedelemügyi minisztérium mi­niszteri tanácskozó termében a Magyar Bel­­hajózási Egyesület. Az alakuló közgyűlést Borbély György főispán nyitotta meg, aki be­vezető beszédében utalt arra, hogy a nagy magyar Alföld természeti és gazdasági kin­cseinek intenzívebb feltárása tulajdonképpen mintegy három évvel ezelőtt kezdődött meg, az azóta elhunyt gróf Klebelsberg Kunó érté­kes kezdeményezésére. A szerény kezdet azóta jelentőségében, hatásában kiterebélyesedett. Ezután Vargha Kálmán műszaki főtanácsos ismertette részletesen a Magyar Belhajózási Egyesület alapszabályainak tervezetét. Czau­­ner István főmérnök indítványára ezt köve­tően egyhangúlag megválasztották, az egyesü­let országos elnökévé a távollévő Bod Jánost, alelnökeivé, az elnöklő Borbély György főis­pánt, Domony Móricot, a Dunagőzhajózási Társaság elnökét és gróf Széchenyi Károlyt. Megválasztották ezenkívül az igazgatóság, a nagyválasztmány tagjait, valamint az ügyve­zető főtitkár vezetése alatt álló tisztikart. Gróf Széchenyi Károly alelnök megköszönte alelnöktársai és általában a megválasztottak nevében az előlegezett bizalmat és ígérte, hogy a gyönyörű célt, amit az egyesület maga elé tűzött, valamennyien minden erejükkel szol­gálni kívánják. Az alakuló közgyűlés Borbély György alelnök lelkesítő zárószavaival a késő esti órákban nyert befejezést.­­ (Benes átutazott Budapesten.) Szer­dám reggel negyedhét órakor a Nyugati­­pályaudvarra befutó belgrádi gyorssal Budapestre érkezett Benes csehszlovák külügyminiszter, aki a hajnali órákban ki sem szállt termi­skocsijából, sőt az üd­vözlésére megjelent Koler Milos buda­pesti cseh követet is ágyban fogadta. Egy órai itt tartózkodás után, a hét óra tizenöt perckor induló berlini gyorssal Benes továbbutazott Prágába. A cseh külügyminiszter átutazása alatt erős rendőri készültség szállott ki a Nyugati­­pályaudvarra.­­ — (Nincs jobb házibarát) az „Igmándi“ víz­nél, azért legyen minden háztartásban kéznél. — (Kalocsa továbbra is város marad.) Ka­locsáról jelentik: A város képviselőtestületé­ben már hosszabb idő óta foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy Kalocsa továbbra is város maradjon-e vagy visszaalakuljon nagyköz­séggé? Ez a gondolat a polgármesteri állás megüresedésével vetődött fel. A képviselőtes­tület mai ülésén élénk vita után egyhangúlag elhatározták, hogy Kalocsa továbbra is város marad, de adminisztrációját a legegyszerűbbé­­ alakítja át. ­ (Sajtóvasárnap Vásárosnaményban.) A A katolikus sajtó propagálása és meg­ismertetése érdekében széleskörű agitációba kezdett az Aetio Catholica csonkaberegi szervezete is, amelynek felhívására vasárnap, január 28-án, nagyszabású sajtónapot tartanak Vásáros­naményban. A beregi katolikusok megmozdu­lásán részt vesz az egész környék minden egyházközsége s a jelekből ítélve, hatalmas tömeg impozáns seregszemléje lesz a vasár­napi sajtógyűlés. Az előkészület munkájában, Melay Ferenc plébános és buzgó segítőtársai: dr. Lengyel Sándor orvos, Eötvös Sándor és Eötvös Tamás földbirtokosok fáradoznak, de kiveszi részét az agitációból az egyházközség minden tagja. A sajtógyűlés Melan Ferenc plébános megnyitó szavaival kezdődik, majd dr. Lengyel Sándor és báró Perényi Péter mondanak rövid beszédet. Az ólombetűk csa­tája c. sajtószíndarabot adják elő ezután lel­kes műkedvelők, majd Kovács Sándor debre­ceni hittanár, a Katolikus Figyelő szerkesz­tője mond beszédet a sajtókérdésről. Lesz még ének-, zene- és szavalatszám s dr. Tihl Károly prépostplébános zárja be a gyűlést. A sajtónap gyűlését a vásárosnaményi mozi helyiségében tartják meg. Havi 50 fillért béreljen VOGEL-csillárt Telefon­s 30-1-23 i csehek Által üldözött TORMÁLLYIll ISTVÁN ÁTMENE­KÜLT A MAGYAR KATAROK Pozsony, január 24. A felvidéki magyar intelligencia ve­zetői ellen indított irtóhadjárat ujóbbi kirívó esetet produkált. Kémkedés és hazaárulás címén letartóztatási paran­csot adtak ki Gömör megye egyik leg­ismertebb magyar nagybirtokosa, Torn­­allyai István ellen. Miután a cseh ható­ságok semmiféle kompromittáló adatot nem tudtak szerezni a magyar nagybir­tokos ellen, szeszcsempészéssel vádolták meg és ezen az alapon adta­k ki ellene letartóztatási parancsot. A csendőrség házkutatást tartott a nagybirtokos tornaljai kastélyában, ekkor azonban m­ájd nem szesz után kutatták, hanem lefoglal­ták a nagybirtokos egész levelezését­, amelyből azután kisütötték, hogy Torn­­allyai István „kémkedéssel és hazaárulás­sal foglalkozik“. A nagybirtokosnak az utolsó pillanatban sikerült megmenekül­nie a letartóztatás elől s mig a csendőrök­ a kastély előtt várakoztak, Tornallyai István kiugrott az egyik ablakon keresz­tül az udvarra és az ott készen álló aulába vetette magát, amely teljes sebes­séggel tovaszapuldott vele a közeli ma­gyar határ felé. Minthogy szabályos út­levéllel rendelkezett s a cseh határőrség még nem értesült az ellene kiadott letar­tóztatási parancsról, a nagybirtokosnak sikerült átjutnia Magyarországra. — Erős, vérbő, kövér emberek számára a természetes „Ferenc József“ keserűvíz napon­ként való ivása a legkisebb erőlködés nélkül könnyű és rendes bélműködést biztosít. — (AZ ÖREG CSELÉD.) Nem akarjuk az újabb háztartási alkalmazott nemzedéket szorgalmában és hűségében lekicsinyelni, amikor az öreg Tercsi néniről mesélünk el egy érdekes történetet. Egy hűséges előfize­tőnk írta meg nekünk, példaként állítva a „pesti cselédek“ elé. Egy egyedülálló fővá­rosi tanítónő négy hónappal ezelőtt súlyos betegén a budakeszi szanatóriumba került. A tanítónő úgy intézkedett, hogy öreg cse­lédje, Tercsi néni minden hónapban száz pengőt kapott, amelyből a saját élelmezését és a fűtést, valamint a villany- és gázszám­lát kellett fizetnie. Tercsi néninek ezenkí­vül az volt a kötelessége, hogy minden hé­ten kétszer autóbuszon ki kellett mennie Budakeszire, úrnőjét meglátogatni, de min­den alkalommal magával kellett vinni „Bobikát“, a tanítónő kedves kis kutyáját. Rendben teltek, múltak a hetek, a hónapok. Tercsi néni tisztán tartotta a lakást, gon­dosan őrködött a tanítónő javai fölött és a kis kutyát is minden héten kétszer kivitte­­ a szanatóriumba „vizitbe“. A tanítónő négy hónap után visszaérkezett a szanatórium­ból. Első szava az volt az öreg cselédlány­hoz, hogy elegendő volt-e a havi 100 pengő, mert ha több kiadása volt, azt megtéríti neki. Tercsi néni a négy hónapra kiutalt 400 pengőből kereken 358 pengőt adott visz­­sza az asszonyának. A derék leány nem fűtött a lakásban, nem fogyasztotta el ked­venc kávéját, nem gyújtotta fel a villanyt, nem fogyasztott gázt, Bobikát a hóna alatt gyalog vitte ki minden alkalommal Buda­keszire és rántottlevesen és kenyéren élt, míg úrnője a szanatóriumba® élet és halál között lebegett. — Ritka példa és irigylésre méltó és szinte elképzelhetetlen, hogy párja akadna a derék Tercsi néninek. — („A modern világítás technikája“) címen Pillitz Dezső, a Magyar Kémikusok Egyesü­letének főtitkára a Drogista Ifjak Kulturbi­­zottsága által rendezett előadáson beszámolt arról, hogy mit kell tudnia a drogistának, ha üzlethelyiségét, kirakatát, cégtábláját, lakását stb. jól és gazdaságosan akarja világítani. A kibocsátott fény az izzólámpákon feltüntetett lumen-jelzéssel állapítható meg. A drogisták saját érdekükben jól teszik, ha izzólámpa­­vásárlásaik­nál a lumenbélyegzésre ügyelnek.

Next