Nemzeti Ujság, 1934. június (16. évfolyam, 122-145. szám)
1934-06-02 / 122. szám
Petain marsall hadügyminiszter és Weigand tábornok, a nagyvezérkar főnöke, újabb milliárdokat kértek Franciaország felfegyverzésére Téglássy Béla, a fürdőtörvény módosításáról szóló javaslat képviselőházi előadója Krizmanich János szövetségi kapitány vezeti a magyar válogatott tornászcsapatot a világbajnokságokon ( * 19*4 JUM 0 2 y í y* Az angol külügyminiszter otthágyta Geniel V a időjárás ■ I —i Starhemberg Ti Meteorológiai ^ ^tepccfl ^texhodift név^^tvQ.z.n VV^meíkecuf£ett XVI. évfolyam 122. szám # SZOMBAT Budapest, 1934 junius 2 19 ^ ** _______________________________________________________________- _______________________________________________ti?"* Epesi -nép létei* Tele van a város a világ, legalább is Európa minden részéből idejött fiatal tornásszal, zene harsan minduntalan az utcán, felvonuló csapatok lába dobban az aszfalton, a sportarénában lázasan ügyelő izgatott közönség, még izgatottabb résztvevők: tornászvilágbajnokság. Néha megáll a forgalom, villamoson és gyalogjárón idegen beszédet hallani, valahogyan frissebb, mozgékonyabb, fiatalabb lett a város ezeknek a serdülő tornászoknak az ideözönlésével. A szemek nyugtalanul repülnek egyik arcról a másikra, találgatják, ez bolgár, ez német, ez olasz, vagy svéd talán, figyelik a jelvényeket, amelyek alatt a nemzetek színei virítanak a gomblyukban. Szépek, jókedvűek és kedvesek Budapest és az ország ifjú vendégei, akiknek nemes versengését a legnagyobb szeretet és érdeklődés kíséri, de ezen a természetes érdeklődésen túl, úgy érezzük, tartozunk nekik még valamivel. Köszönettel. Köszönjük a vendégnemzetek ifjúságának, hogy észrevetették velünk, ráirányították figyelmünket a magyar ifjúságra. Nem mintha egy percig is elfelejtkeztünk volna legnagyobb kincsünkről, az új Magyarország most élő, férfiasodó generációjáról, de akit mindennap látunk, az megszokottá válik s annak sajátosságai természetesnek tűnnek előttünk. Szükségünk volt erre az összehasonlításra, meg kellett ismernünk idegen országok fiataljait is ahhoz, hogy büszkeséggel teljék el a szívünk és végtelen túláradó szeretettel öleljük keblünkre a mi fiatalságunkat. Láttuk és látták az apák, anyák Úrnapján a budapesti középiskolák növendékei; egyforma tornászruhában felvonulni az utcán, láttuk felsorakozni az ügető pálya gyepmezején nyílegyenes sorokban, láttuk tornászmutatványaikat, melyek nekünk többet jelentenek, mint egszerű sporteseményt. Ezek a fiatalemberek, akiknek a karja egy ütemre lendül, akik moccanás nélkül állnak órákig a tűző napon, akiknek a szében csupa jókedv, friss erő és győzni akarás lobog, jelentik azt az ép testet, amelyet azért ápolunk és fejlesztünk, hogy az ép léleknek majd biztos otthona legyen. Jelentik a cáfolatát annak a kishitűségnek, amely ezt a nemzeti fogásra, együttes cselekvésre alkalmatlannak tartja. Ez a nagy, színpompás egység, amely a sporttereken most a szemünk elé tárul, a mi ifjúságunk életrevalóságát hirdeti büszkén a csodálatára összesereglett nagy világnak, de elsősorban nekünk magunknak. Könnyű szervezettséget, szinte népszerű egységet felmutatni olyan nemzetek fiainak, akik szinte beleszületnek ebbe. Akik ha ketten vannak, már akaratlanul, minden parancs nélkül egyszerre lépnek s ha hárman vannak, már egyesületet csinálnak, szerveződnek és fegyelmeznek. A mi fajtánk sokkal önállóbb, egyénibb és szervezhetetlenebb, mint akármilyen más nép ezen a világrészen és ha mégis versenyre tud kelni a többiekkel ezen a téren is, amely anynyira idegen neki, akkor a legkisebb eredmény is több, mint másnak a siker. Nálunk nem egyszerű testkultusz ennek a magyar fiatalságnak a seregszemléje, hanem igen mély és sajátosan magyar gazdasági és szociális problémák is húzódnak meg mögötte. Ez a mostani magyar fiatalság keserű vem szenved, vergődik a trianoni ketrecben. Csak nemrégiben került nyilvánosságra egy elrémítő,szörnyű statisztika a legkisebb iskolásgyermekek egészségi állapotáról. Sok a beteg köztük, de aki nem is hordozza fiatal testében a gyilkos betegség csíráját, az is hamar megtanulja, mi a különbség a jó és rossz táplálkozás között s mit jelent az, ha valaki kényelmes, tiszta, jó levegőjű szobában alszik, vagy nyolcan fekszenek egy ágyban. Ezekről a gyermekekéről nem gondoskodnak affy, mint más, gazdagabb, boldogabb országokban, ahol tágas, levegős, napfényes termek, bőséges eledel várják a gyermekeket. Ezek itt küzködnek, szenvednek és nélkülöznek velünk és ha az iskolásgyermekek nagy seregszemléjén mégis fényesen megállják a helyüket, akkor nagyobb hősök, mint a többiek és több szeretetet, barátibb szót, melegebb ölelést érdemelnek. A nemzetnevelés egyik fontos eszköze a torna, mert tömegeket nevel és mindenki számára hozzáférhető. Az utolsó években bebizonyítottuk, hogy" a testnevelés terén nemcsak behoztuk az elmúlt évtizedek mulasztását, hanem szorosan melléje kerültünk azoknakk a nemzeteknek is, amelyek elsősége sokáig vitathatatlan volt. Amikor ezt készséggel elismerjük és elismerik a versenytárak is s amikor a tömegek testneve ROKONVALTÁS A jó vidékieknek kijutott a vendéglátásból, amióta a Filléres Gyors olcsón szállította az utasokat, oda és vissza. így történt, hogy Kalocsának is jutott Filléres Gyors és Andorffy Lajosok is örvendhettek a rokonságnak. A pesti rokonságot ugyancsak egy bájos tizennyolc éves leányka képviselte, akit az édesapja felpakkolt, a vonatra és útnak indította Kalocsára. Andorffy Lajos fiatal házas ember volt s bájos feleségével együtt örült, hogy a rokonság kedves képviselőjét otthonukban vendégül láthatják. El is látták mindenféle jóval, amit a vidék csak nyújtani tud egy fővárosi embernek. Nemcsak ők, de hatéves kislánykájuk, az Évike is nagyon megszerette a „kedves nénit“. Nem is engedték visszautazni Pestre. Teltek-múltak a napok és mivel a „kedves néni“ holmi ruhavarrási munkáin toknál nagyon hasznos segítőtársnak bizonyult, a visszautazás bizony elmaradt és addig hozták-halasztották az elengedését, hogy egy hónap elteltével még mindig náluk volt a kis Irmuska. A Pestre küldött levelek arról számoltak be, hogy Irmuska nagyon jól érzi magát és nincs nagy kedve visszamenni Budapestre. Egy hónap elteltével aztán úgy gondolta Irmuska édesapja, hogy most már mégis ideje lenne Irmus hazautazásának. — Éppen a jövő héten megy egy Filléres Gyors — mondta egy este a vacsoránál—, azon a tanti odautazik és az ő Filléres Gyors retúrjegyével hazajöhet az Irmus. — Na, és én? — kérdezte a tanti. — Te majd egy rendes vonattal visszajössz egy egész jeggyel! — jelentette ki az apa aki tudta, hogy a Filléres Gyorson számozott helyek vannak és azon nem jöhetne. • Elutazott tehát a tanti. A Filléres Gyors közönségével megérkezett Kalocsára Andorffyékhoz. — Eljöttem ezért a kis haszontalanért — állított, de a rokonsághoz. — Már egy hónapja itt lebzsel nálatok! Gondoltuk,, most már elég lesz a vendégeskedésből. — Ott, hiszen maradhatna még! — udvariatekodott Andorffyné. — Nem, nem, neki már haza kell mennie! — erősködött a tanti. — De hogy megspóroljuk a jegyet, ő megy haza az én retúrjegyemmel és én ifti maradok pár napig, ha szívesen veszitek. Így beszélt a jó tanti a kényelmes karos kertiszékben, miközben nagy élvezettel szűrésűit© a tejszinhabos kávét. ■— Oh, kedves Uus tanti! — mondta meggondolatlanul Andorffy Lajos. — Örülünk, hogy a vendégünk lehet. A helyzet tehát csak annyiban változott, hogy a kedves Irmuska személye kicserélődött és helyette a tanti ette Andorffyék kosztját. — Aztán meddig maradhat itt nálunk, kedves tanti? — kockáztatta meg a kérdést jó tizedik napon a fiatalasszony az ebéd alatt, aki nem jónéven vette, hogy a pesti rokon mindenbe beleütötte az orrát. A paradicsomfőzés praktikus módjáról tartott már előadást és az őszibarack konzerválás hasznosságáról beszélt. Olyan kijelentéseket is tett, hogy a gyermeknevelést nem fogják fel elég komolyan. — Úgy állapodtunk meg — mondta a tanti a legtermészetesebb hangon —, hogy a legközelebbi Filléres Gyorssal majd eljön az Irmus papája. Most épen szabadsága lesz és ráér. — Mikor jön a legközelebbi Filléres Gyors? — Azt nem lehet tudni, — mondta egykedvűen a tanti, aki egész természetesnek gondolta, hogy addig igénybe vegye Andorffyék vendéglátását. A fiatal férjuram meg lázasan leste az újságok közlését, hogy mikor jön Filléres Gyors Kalocsára. Feleségének titokban megsúgta: — Te, ez a tanti ugyancsak kihasznál bennünket. Ittléte alatt már a tizedik levelet adatja fel velem, mert ő nem tudja, merre van a posta és egész természetesnek tartja, hogy én vegyek bélyeget is a leveleire. — Már elég volna a vendéglátásból! —– mondta kissé bosszúsan az asszony, aki szívesen látta volna, ha a pesti rokonság abbahagyná a Filléres Gyorssal való kirándulásait, mert a tantinak sokszor különös kívánságai voltak és nem gondolt arra, hogy a fiatalok is szűkösen élnek abból a havi kis fizetésből és nem is gondol arra, hogy ők sem dúslakodnak minden földi jóban. Egy délben aztán végre megérkezett az Irmuska papája, aki szabadságát akarta kellemesen és olcsón eltölteni Kalocsán, az érseki városban. — Na, most már mehetsz estére haza a retúrjegyemmel és én maradok itt Lajoséknál. A fiatal Andorffy nagyot nyelve vette tudomásul az újabb egy hónapi vendéget, mert előreláthatólag nem jön hamarabb Filléres Gyors Kalocsára. A férfi vendégnek már nagyobbak voltak az igényei, mint az eddigi nőszemélyeknek. A délelőtti sörözés költsége a Katolikus Körben is a vendéglátó gazdát terhelte s a vacsora utáni feketekávézás, amit Irmuska papája el nem engedett volna, meg a sok szivarozás is mind kiadást jelentett. A vendégnek aztán kedve kerekedett fürdeni és holmi dunai kirándulás iránt tett előterjesztést. Kalocsán azonban nincs villamosközlekedés s ha a Dunához akar menni valaki fürdeni, akkor frakkert vagy autót kell bérelni. Andorffy Lajos ezt az áldozatot is meghozta a rokonság jólétéért. Eltekintve attól, hogy a vendég kiégette a szivarjával a nagy fehér abroszt, négy hétig szépen elkényelmeskedett a vidéki rokonnál, amikor megérkezett a nagymama a Filléres Gyorssal. Engem küldtek el, hogy a returjegygyel hazautazhasson az Irmus papája! — Na, szépen vagyunk! — sóhajtott a fiatal asszony. — Még csak ez hiányzott. ÍRTA: ANDRISKA KÁROLY Lapunk mai száma 16 fillér