Nemzeti Ujság, 1934. augusztus (16. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-01 / 172. szám

2 zást követelte, mert a magánrepülés túlságosan is katonai befolyás alá ke­rült. A légügyi minisztérium ezt az utóbbi követelést a legkerekebben ki­kérte magának . Lord Londonderry, a légügyi miniszter, a legélesebb kifeje­zésekkel utasította vissza a bizottság véleményét. Kijelentette, hogy minisz­tériumának igenis kötelessége a magán­repüléssel foglalkoznia s csak azt óhajtja, hogy más államok is oly ke­véssé hadi szempontból tekintsék a ma­­gánrepülést, mint az angol légügy­­minisztérium. Ilyen erélyes elutasí­tásra alig van példa az angol bizottsá­gok történetében s ha az angol kor­mány nem határozta volna el olyan erélyesen, hogy az ország légi védelmét minden eszközzel előmozdítja, ez nem történt volna meg. Érdemes kutatni, melyek azok az okok, amelyek Angliát arra késztették, hogy légi haderejének létszámát ily alaposan felemelje, éppen a mostani pillanatban, amikor az ember azt hitte volna,ahogy a keleti Locarno támogatá­sával újabb remény éled valamennyi , angol politikusban — pártállásra való­­ tekintet nélkül —, a leszerelési kérdés valamilyen megoldására. Ezeket az okokat három nagy csoportba oszthat­juk, így elsősorban érdekes tény, hogy az utolsó esztendő folyamán cikkekben, könyvekben és színdarabokban mind többen mutattak rá arra, hogy­ „egy kontinentális állam“ részéről történt légi támadás esetén London óriási ve­szélyben forog. A La Manche-csatorna sokszázados védőöve többé nem bizto­síték. Baldwin helyettes angol minisz­terelnök múlt szombaton tisztán meg­mondotta: — „A mostani légi haderő korszaká­ban az új iparok alapítóinak — főkép­pen repülőgép és egyéb krízisek idején fontos gyártmányok iparainak — olyan helyek után kell nézniök, amelyek nin­csenek kitéve légi háború veszedel­meinek. Ha nekem ilyen iparban ré­szem volna, vagy tervezném ilyen fajta gyár alapítását, feltétlenül az ország nyugati, vagy északi részén alapíta­nám meg, semmint London szomszéd­ságában, amely legveszélyeztetőbb ré­sze Angliának, ebből a szempontból“.­­ Olyan nyugodt és­ meggondolt politikus részéről, mint aminő Stanley Baldwin, ez a kijelentés kimondhatatlan fontos­­an é­s nem is tévesztette el hatását az illetékes tényezőkre. A helyettes angol miniszerelnök ezzel kifejezte azt az ag­godalmat, amely ma már a legtöbb gondolkozó angolt eltöltötte. London kellő védelme ez, s ennek a védelemnek kiépítése és megszervezése az egyik oka az angol légi haderő gyarapításá­nak. A másik ok —­ talán úgy kellene mondani, „okoknak egész sorozata“ —, az hogy éppen a mostani légi hadgya­korlatok alkalmával mind világosabbá válik, hogy London légi támadás elleni védelme még a legnagyobb repülőhad­dal is igen nehéz, csaknem lehetetlen. Tehát London védelmét már a konti­nensen meg kell kezdeni! Amióta az angolok 1553-ban elvesztették Calaist, rv­'­r sohasem volt olyan szükségük az európai szárazföldön való véderőpon­tokra, mint ma. Angliának feltétlenül 1­­enc éve van kontinentális szövetsé­gesre, hogy háború esetén a kontinens­ről jövő légi támadásoknak már a csa­tornán túl elébevághasson. Ezért van érdeke­s analógia Lord Haldane „terri­toriális hadserege“ és a „külföldi szol­gálatra“ hivatott nyolc új repülő raj között: mindkettő nyíltan szembenéz és­ számol esetleges kontinentális kom­plikációkkal. Az ember csak remélheti, bor már a mostani „előrelátás“ nem fog oly hamar beválni, mint Haldane had­seregszervezete.­­ Még egy tényező van, amely ugyanebbe az irányba mu­tat: amikor arról volt szó az angol alsóháziban, hogy a leszerelési konferen­cia megbukott, Baldwin azonnal kije­lentette, hogy ha ez be is következne, Anglia azonnal megindítaná a tárgya­lásokat egy légi megegyezés ügyében, hogy a modern hadászatnak ezt a leg­borzalmasabb ágát kikapcsolják esetle­ges küzdelemből. A cél: Londont légi támadás ellen biztosítani. A harmadik ok, amely miatt a Szi­getország ma légi téren fegyverkezik, az, hogy politikusainak hisz egy erő­sebb Anglia jobb helyzetében a többi államokkal való egyezkedés — más szó­val — alkudozás esetén. Egy lefegyver­­zett Anglia kevesebbet nyom a latban, mint egy erős nagyhatalom, amely azt mondhatja a többi tárgyaló félnek: — „Ha ti leszereltek, akkor én is — különben nem.“ Ezt az argumentumot Anglia esztendők óta nem használ hátrá — s az eredmény a leszerelés te­rén nem mondható valami fényesnek. Ha Angliának úgy belpolitikai, mint külpolitikai helyzete igen kritikus vál­tozásokon megy keresztül. Az a büszke, elszigetelt, saját magának élő, gazdag nagyhatalom, amelyet a 19-ik század­ban ismertünk, ma má­r n fostog. Minden NEMZETI ÚJSÁG Szerda, 1934 augusztus 1. téren végtelenül nehéz problémákkal küzd a mai Anglia s ugyancsak minden téren uj megoldásokat kell találnia. Aki azonban ezt a népet jól ismeri, az egy percig sens, kételkedik abban, hogy ezeket az uj megoldásokat meg is fogja találni. L is Jowel Judith AZ OTI-NAK JOBB ÜZLET r­égi házakat venni, mint utakat építeni Az Országos Társadalombiztosító Inté­zet igazgatósága pénteken tart ülést, a­melynek napirendjére az új házvásárlá­sok kérdése is ki van tűzve. Az öregségi és rokkantsági biztosítási ágazat díjtar­­talékának terhére, mint ismeretes, több ház megvásárlását határozta el az OTT. Tömegesen érkeztek ajánlatok az OTI elnökségéhez, amely a vásárlás előkészí­tése céljára külön bizottságot küldött ki. A beérkezett ajánlatok megvizsgálása után készült el az igazgatóság elé kerülő javaslat négy ház megvételéről. A meg­vételre ajánlt házak, a következők: Sorg Antal Pozsonyi-út 19. alatt levő házát 539.000 pengőért, Gömöry Elekné Szom­bat-utca 54. szám alatt lévő házát 570.000 pengőért, az Armánia Házépítő Rész­vénytársaság Személynök-utca 9—11. szám alatt lévő házát 1.082.000 pengőért, a Magyar Mintakészítő Munkások Szak­­szervezetének Ipoly­ utca 16. szám alatt lévő házát pedig 515.000 pengőért ajánlják megvételre az igazgatóságnak. A négy objektum együtt 2,706.000 pengőbe kerül az OTI-nak. Az OTT házvásárlásai a négy ház megvételével nem szűnnek meg mert ugyancsak az öregségi és rokkantsági biztosítási ágazatt díjtartalékának terhére további házakat kívánnak még vásárolni. Az építőipar többször szót emelt, hogy az OTI ne vegyen házaikat, hanem épít­tessen, az OTI vezetősége azonban a mai házárak mellett előnyösebbnek tartja az építtetés helyett kész házak megvételét. A VILÁGPOLITIKA £S€M€NY€1 Közeli forradalom lényegei Spanyolországban ? Madrid, július 31. Egy idő óta hírek vannak forgalom­ban arról, hogy rövidesen forradalmi kí­sérletre kerül a sor. Ezek a hírek most újabb táplálékra találtak, mert nemcsak a miniszterelnök, hanem a belügyminisz­ter is közelgő zavargásról beszélt. Sam­per miniszterelnök elismerte, hogy sok helyen riadalom és aggodalom mutatko­zik és nagyjelentőségű eseményeket jó­solgatnak. A marxista szocialisták ifjúsági szö­vetségeikben mindjobban kiépítik kato­nai jellegű szervezetüket és már többször rendeztek különböző helyeken nagyobb összejöve­tel­eket vörös ingekbe öltözött fiatalkorúak számára. Másrészről a bal­oldali köztársaságiak állandóan azon dol­goznak, hogy újból hatalmukba kerítsék a köztársaság politikai vezetését, vagy rendes utón, vagy akár törvénytelen uton is. Ebben a katalánok teljes mértékben támogatják őket. A baszk tartományok­ban mind a jobboldali, mind a baloldali szélsőségesek szintén megtettek minden előkészületet a harcra és a védekezésre. Mindettől eltekintve Spanyolországban még most is állandóan kell számítani az anarchista veszedelemre, amely főképen a szindi­kal­istákra támaszkodik. Svájc demarsa Berlinben a bomba­­szállítások miatt Bern, július 31. A svájci szövetségi kormány erélyes demarsra szánta el magát a gtaadi bom­bacsempészési ügyben. A Bodeni-tó part­ján fekvő Staad svájci városkába, mint ismeretes, a bécsi nemzeti szocialista puccs kitörését megelőző szombaton rob­banó­anyagokat foglaltak le, amelyeket német nemzeti szocialisták svájci terüle­ten át Ausztriába akartak becsempészni. A szövetségi kormány a helyzet alapos megvitatása után kedden délben úgy ha­tározott, hogy tiltakozó jegyzéket nyújt át Berlinben. Feer követségi tanácsos, a berlini svájci követség vezetője, kedden, a délután folyamán a német külügymi­nisztériumban átnyújtotta Svájc tiltakozó jegyzékét. A minisztertanács ezenkívül elhatározta, hogy a letartóztatásban levő csempészeket a robbanóanyagokról szóló törvény rendelkezései értelmében a szö­vetségi büntetőtörvényszék elé állítja. Azt a tervet, hogy a vádlottakat hatás­sértésért és a nemzetközi jogba ütköző bűncselekményekért is felelősségre von­ják elejtették. Sir John Simon: a német kereskedelmi repülő­gépek bombavetésre is alkalmasak London, július 31. A légi leszerelésről szóló angol alsó­házi vitát Sir John Simon külügyminisz­ter felszólalása zárta be. Kijelentette, hogy Németországnak igen nagy érdekei fűződnek a repülésügy fejlődéséhez és hogy a polgári repülés és a passzív légi védelem céljaira tervbe vett összegek igen nagyok. Az angol külügyminiszter megállapította, hogy a Versailles­ szerző­dés általában nem szab határt a német polgári repülés fejlődésének. Német­országban igen nagy a magánrepülő­gépek száma. Nehéz lenne azonban meg­állapítani azt, hogy mennyiben alkalma­sak a német magánrepülőgépek például a légi bombázásra. Valószínű, hogy Euró­pában Németország rendelkezik a leg­fejlettebb polgári aviatikával. Német­ország földrajzi helyzete ezt teljesen jogosulttá teszi. A külügyminiszter maga is attól tart, hogy a megfelelő repülési biztonsággal és elég nagy működési tá­volsággal rendelkező kereskedelmi repülő­gépek épp olyan jól szállíthatnak bom­bákat, mint podgyászt vagy utasokat. Különösen akkor, ha elég nagy a sebes­ségük. A vita folyamán felhozott és Németország légi fegyverkezésére vonat­kozó számadatokkal kapcsolatban Sir John Simon kijelentette, az angol kor­mány nincs abban a helyzetben, hogy a maga részéről megmondja, milyen forrás­ból meríti az idevágó adatokat; az ilyen, dolgokról szóló titkos tájékoztatások pe­dig meglehetősen ellentmondanak egy­másnak. A külügyminiszter azzal fejezte be beszédét, hogy helyesnek vélte nyíltan beszélni ezekről a dolgokról. Azt hiszi, hogy ez semmiképen sem befolyásolja majd Angliának más államokhoz való viszonyát. „Anglia védelme a Rajnánál kezdődik!“ — ez a hivatalos megállapítás a reggeli lapok szenzációja. A történelmi jelentő­ségű szavakat Baldwin helyettes minisz­terelnök mondotta az alsóház hétfő esti ülésén. Baldwin beszédének erre vonat­kozó része szó szerint a következőképpen hangzik: „Amióta légiháborúval kell szá­molni, azóta eltűntek a régi határok. Ha Anglia védelméről beszélünk, ne gondol­junk többé a doveri mészkősziklákra. Gondoljunk a Rajnára: ma már ott húzó­dik a mi határunk." A miniszterelnökhelyettes szavai bomba­ként robbantak az angol közvélemény­ben s az egész sajtó egyöntetűen meg­állapítja: ez a nyilatkozat azt jelenti, hogy Anglia és Franciaország közös vé­delmi frontba tömörültek Németország ellen. Baldwinnak az a kijelentése, hogy Nagybritannia kormánya Anglia védelme terén nemcsak a doveri krétaszirtekre gondol, hanem a Rajnára is, rendkívül nagy tetszésre talált Belgiumban, s ezt az egész belga sajtó hangsúlyozza. MMSK­ll Otthon Nógrádverőcén a püspöki erdőben. Pihenésre, üdülésre úgy egyháziaknak, mint világiaknak a legalkalmasabb hosszabb, vagy rövidebb időre, esetleg csak hétvégi kirándulásra. Tágas szobák, központi fűtés, saját erdei strandfürdő, elsőrendű ellátás. Mérsékelt árak. Telefon­hívószám Nógrádverőce 18. MASCHALLS FERENC FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÁLLAM­­TITKÁR ÜNNEPLÉSE A nemzeti egység pártjának földmive- lésügyi főcsoportja kedden este a város­ligeti Gundel-étterem különtermében va­csora keretében meleg ünneplésben része­sítette Marschall Ferencet földmivelés­­ügyi államtitkárrá való kinevezése alkal­mából. A vacsorán megjelent Kállay Miklós földművelésügyi miniszter és Imrédy Béla pénzügyminiszter is. Sztranyavszky Sándor pártelnök lelkes szavakkal üdvözölte az új államtitkárt és ismertette Marschall kiváló képességeit és kifejezte azt a reményét, hogy az új államtitkár beváltja azt a várakozást, amelyet munkásságához fűznek. Marschall Ferenc meghatottan vála­szolt és rámutatott arra, hogy Magyar­­országon csakis az agrárgondolat lehet az egyetemes nemzeti gondolat, mert az agrárgondolat egyet jelent a béke gon­dolatával, amely nem Pak­s környékén és Genfben, nem hivatalokban, hanem künn­a barázdákon és igazi munkában született meg. Az agrárgonddolatért min­­denkinek lelkesedni kell ,az ipari műhe­lyekben, a GyOSz tanácstermeiben és a tisztviselői irodákban is, mert a magyar élet minden megnyilvánulásának az a munka az alapja, amely a földben gyö­kerezik. A mi agrárpolitikánk két gondo­laton nyugszik: megőrizni a föld jöve­delmét és megőrizni a magyar földet. A jelenlevők beszéde befejeztével hosz­­szasan ünnepelték Marschall államtit­kárt. BONYODALMUK MIKLÚSI IMRE újpesti színigazgató szegény­ségi bizonyítványa körül Miklósi Imre, az Újpesti Színház igazgatója még tavaly énekesnőnek szerződtette Solti Lilit, egyhónapi szerepeltetés utá­n azonban egyoldalúan felbontotta a vele kötött több­hónapos szerződést és elbocsátotta anélkül, hogy járandóságait kifizette volna. Az Or­szágos Színészegyesület az ilyen szerződés­szegés elbírálására az illetékes járásbíróságot jelölt meg és ezen az alapon Solti Liili az új­pesti járásbíróságon indította meg perét Mik­lósi Imre ellen. A pert meg is nyerte és a járásbíróság köte­lezte a színházigazgatót, hogy 1800 pengőt fizessen meg Solti Lilinek. Mivel azonban Mik­lósi nem fizetett, a színésznő ismételt kísérle­teket tett, hogy a megítélt összeget bírói végrehajtás útján behajtsa. Kísérletei azon­ban eredménytelenek maradtak. A fennálló rendelkezések szerint játszási engedélyt csak olyan vidéki színházigazgató kaphat, aki tagjaival szemben fizetési kötele­zettségeinek mindenben eleget tesz. E rendel­kezés alapján Solti Lili részben az Országos Színészegyesülethez, részben pedig Hóman Bálint kultuszminiszterhez fordult és a­ szín­házigazgatónak mind a két fölöttes hatóságát arra kérte, hogy Miklósi játszási engedélyé­nek kiadását — amely a következő színházi évadra most a közeljövőben esedékes — attól tegyék függővé, hogy rendezze közben ügyét a színházigazgató. Mikor ezt Miklósi megtudta, perújítási kére­lemmel fordult az újpesti járásbírósághoz. Kérelméhez szegénységi bizonyítványt csa­tolt, amely azt tanúsítja, hogy Miklós Imre adót nem fizet és havi jövedelme 80 pengőnél kisebb, tehát kevesebb, mint a közönséges napszám. A szegénységi bizonyitványt az új­pesti városházán állították ki a színigazgató részére. Solti Lili ezt követőleg hiteles másolatot szerzett a városházán a szegénységi bizonyít­ványról s azt pótbeadványban felterjesztette a kultuszminisztériumba. Beadványában arra mutatott rá, hogy olyan színházigazgatónak, kinek semmi pénze sincsen, aki sem állami, sem városi adót nem fizet és akinek jövedelme a közönséges napszámot meg nem haladja, játszási engedélyt adni nem lehet, mert fele­lősséggel és nyugodt lélekkel az ilyen vállal­kozóra 10—50 család egzisztenciáját bízni nem szabad. Újpesten most nagy érdeklődéssel várják ennek az érdekes ügynek a fejleményeit.

Next