Nemzeti Ujság, 1934. augusztus (16. évfolyam, 172-196. szám)
1934-08-01 / 172. szám
2 zást követelte, mert a magánrepülés túlságosan is katonai befolyás alá került. A légügyi minisztérium ezt az utóbbi követelést a legkerekebben kikérte magának . Lord Londonderry, a légügyi miniszter, a legélesebb kifejezésekkel utasította vissza a bizottság véleményét. Kijelentette, hogy minisztériumának igenis kötelessége a magánrepüléssel foglalkoznia s csak azt óhajtja, hogy más államok is oly kevéssé hadi szempontból tekintsék a magánrepülést, mint az angol légügyminisztérium. Ilyen erélyes elutasításra alig van példa az angol bizottságok történetében s ha az angol kormány nem határozta volna el olyan erélyesen, hogy az ország légi védelmét minden eszközzel előmozdítja, ez nem történt volna meg. Érdemes kutatni, melyek azok az okok, amelyek Angliát arra késztették, hogy légi haderejének létszámát ily alaposan felemelje, éppen a mostani pillanatban, amikor az ember azt hitte volna,ahogy a keleti Locarno támogatásával újabb remény éled valamennyi , angol politikusban — pártállásra való tekintet nélkül —, a leszerelési kérdés valamilyen megoldására. Ezeket az okokat három nagy csoportba oszthatjuk, így elsősorban érdekes tény, hogy az utolsó esztendő folyamán cikkekben, könyvekben és színdarabokban mind többen mutattak rá arra, hogy „egy kontinentális állam“ részéről történt légi támadás esetén London óriási veszélyben forog. A La Manche-csatorna sokszázados védőöve többé nem biztosíték. Baldwin helyettes angol miniszterelnök múlt szombaton tisztán megmondotta: — „A mostani légi haderő korszakában az új iparok alapítóinak — főképpen repülőgép és egyéb krízisek idején fontos gyártmányok iparainak — olyan helyek után kell nézniök, amelyek nincsenek kitéve légi háború veszedelmeinek. Ha nekem ilyen iparban részem volna, vagy tervezném ilyen fajta gyár alapítását, feltétlenül az ország nyugati, vagy északi részén alapítanám meg, semmint London szomszédságában, amely legveszélyeztetőbb része Angliának, ebből a szempontból“. Olyan nyugodt és meggondolt politikus részéről, mint aminő Stanley Baldwin, ez a kijelentés kimondhatatlan fontosan és nem is tévesztette el hatását az illetékes tényezőkre. A helyettes angol miniszerelnök ezzel kifejezte azt az aggodalmat, amely ma már a legtöbb gondolkozó angolt eltöltötte. London kellő védelme ez, s ennek a védelemnek kiépítése és megszervezése az egyik oka az angol légi haderő gyarapításának. A másik ok — talán úgy kellene mondani, „okoknak egész sorozata“ —, az hogy éppen a mostani légi hadgyakorlatok alkalmával mind világosabbá válik, hogy London légi támadás elleni védelme még a legnagyobb repülőhaddal is igen nehéz, csaknem lehetetlen. Tehát London védelmét már a kontinensen meg kell kezdeni! Amióta az angolok 1553-ban elvesztették Calaist, rv'r sohasem volt olyan szükségük az európai szárazföldön való véderőpontokra, mint ma. Angliának feltétlenül 1enc éve van kontinentális szövetségesre, hogy háború esetén a kontinensről jövő légi támadásoknak már a csatornán túl elébevághasson. Ezért van érdekes analógia Lord Haldane „territoriális hadserege“ és a „külföldi szolgálatra“ hivatott nyolc új repülő raj között: mindkettő nyíltan szembenéz és számol esetleges kontinentális komplikációkkal. Az ember csak remélheti, bor már a mostani „előrelátás“ nem fog oly hamar beválni, mint Haldane hadseregszervezete. Még egy tényező van, amely ugyanebbe az irányba mutat: amikor arról volt szó az angol alsóháziban, hogy a leszerelési konferencia megbukott, Baldwin azonnal kijelentette, hogy ha ez be is következne, Anglia azonnal megindítaná a tárgyalásokat egy légi megegyezés ügyében, hogy a modern hadászatnak ezt a legborzalmasabb ágát kikapcsolják esetleges küzdelemből. A cél: Londont légi támadás ellen biztosítani. A harmadik ok, amely miatt a Szigetország ma légi téren fegyverkezik, az, hogy politikusainak hisz egy erősebb Anglia jobb helyzetében a többi államokkal való egyezkedés — más szóval — alkudozás esetén. Egy lefegyverzett Anglia kevesebbet nyom a latban, mint egy erős nagyhatalom, amely azt mondhatja a többi tárgyaló félnek: — „Ha ti leszereltek, akkor én is — különben nem.“ Ezt az argumentumot Anglia esztendők óta nem használ hátrá — s az eredmény a leszerelés terén nem mondható valami fényesnek. Ha Angliának úgy belpolitikai, mint külpolitikai helyzete igen kritikus változásokon megy keresztül. Az a büszke, elszigetelt, saját magának élő, gazdag nagyhatalom, amelyet a 19-ik században ismertünk, ma már n fostog. Minden NEMZETI ÚJSÁG Szerda, 1934 augusztus 1. téren végtelenül nehéz problémákkal küzd a mai Anglia s ugyancsak minden téren uj megoldásokat kell találnia. Aki azonban ezt a népet jól ismeri, az egy percig sens, kételkedik abban, hogy ezeket az uj megoldásokat meg is fogja találni. L is Jowel Judith AZ OTI-NAK JOBB ÜZLET régi házakat venni, mint utakat építeni Az Országos Társadalombiztosító Intézet igazgatósága pénteken tart ülést, amelynek napirendjére az új házvásárlások kérdése is ki van tűzve. Az öregségi és rokkantsági biztosítási ágazat díjtartalékának terhére, mint ismeretes, több ház megvásárlását határozta el az OTT. Tömegesen érkeztek ajánlatok az OTI elnökségéhez, amely a vásárlás előkészítése céljára külön bizottságot küldött ki. A beérkezett ajánlatok megvizsgálása után készült el az igazgatóság elé kerülő javaslat négy ház megvételéről. A megvételre ajánlt házak, a következők: Sorg Antal Pozsonyi-út 19. alatt levő házát 539.000 pengőért, Gömöry Elekné Szombat-utca 54. szám alatt lévő házát 570.000 pengőért, az Armánia Házépítő Részvénytársaság Személynök-utca 9—11. szám alatt lévő házát 1.082.000 pengőért, a Magyar Mintakészítő Munkások Szakszervezetének Ipoly utca 16. szám alatt lévő házát pedig 515.000 pengőért ajánlják megvételre az igazgatóságnak. A négy objektum együtt 2,706.000 pengőbe kerül az OTI-nak. Az OTT házvásárlásai a négy ház megvételével nem szűnnek meg mert ugyancsak az öregségi és rokkantsági biztosítási ágazatt díjtartalékának terhére további házakat kívánnak még vásárolni. Az építőipar többször szót emelt, hogy az OTI ne vegyen házaikat, hanem építtessen, az OTI vezetősége azonban a mai házárak mellett előnyösebbnek tartja az építtetés helyett kész házak megvételét. A VILÁGPOLITIKA £S€M€NY€1 Közeli forradalom lényegei Spanyolországban ? Madrid, július 31. Egy idő óta hírek vannak forgalomban arról, hogy rövidesen forradalmi kísérletre kerül a sor. Ezek a hírek most újabb táplálékra találtak, mert nemcsak a miniszterelnök, hanem a belügyminiszter is közelgő zavargásról beszélt. Samper miniszterelnök elismerte, hogy sok helyen riadalom és aggodalom mutatkozik és nagyjelentőségű eseményeket jósolgatnak. A marxista szocialisták ifjúsági szövetségeikben mindjobban kiépítik katonai jellegű szervezetüket és már többször rendeztek különböző helyeken nagyobb összejöveteleket vörös ingekbe öltözött fiatalkorúak számára. Másrészről a baloldali köztársaságiak állandóan azon dolgoznak, hogy újból hatalmukba kerítsék a köztársaság politikai vezetését, vagy rendes utón, vagy akár törvénytelen uton is. Ebben a katalánok teljes mértékben támogatják őket. A baszk tartományokban mind a jobboldali, mind a baloldali szélsőségesek szintén megtettek minden előkészületet a harcra és a védekezésre. Mindettől eltekintve Spanyolországban még most is állandóan kell számítani az anarchista veszedelemre, amely főképen a szindikalistákra támaszkodik. Svájc demarsa Berlinben a bombaszállítások miatt Bern, július 31. A svájci szövetségi kormány erélyes demarsra szánta el magát a gtaadi bombacsempészési ügyben. A Bodeni-tó partján fekvő Staad svájci városkába, mint ismeretes, a bécsi nemzeti szocialista puccs kitörését megelőző szombaton robbanóanyagokat foglaltak le, amelyeket német nemzeti szocialisták svájci területen át Ausztriába akartak becsempészni. A szövetségi kormány a helyzet alapos megvitatása után kedden délben úgy határozott, hogy tiltakozó jegyzéket nyújt át Berlinben. Feer követségi tanácsos, a berlini svájci követség vezetője, kedden, a délután folyamán a német külügyminisztériumban átnyújtotta Svájc tiltakozó jegyzékét. A minisztertanács ezenkívül elhatározta, hogy a letartóztatásban levő csempészeket a robbanóanyagokról szóló törvény rendelkezései értelmében a szövetségi büntetőtörvényszék elé állítja. Azt a tervet, hogy a vádlottakat hatássértésért és a nemzetközi jogba ütköző bűncselekményekért is felelősségre vonják elejtették. Sir John Simon: a német kereskedelmi repülőgépek bombavetésre is alkalmasak London, július 31. A légi leszerelésről szóló angol alsóházi vitát Sir John Simon külügyminiszter felszólalása zárta be. Kijelentette, hogy Németországnak igen nagy érdekei fűződnek a repülésügy fejlődéséhez és hogy a polgári repülés és a passzív légi védelem céljaira tervbe vett összegek igen nagyok. Az angol külügyminiszter megállapította, hogy a Versailles szerződés általában nem szab határt a német polgári repülés fejlődésének. Németországban igen nagy a magánrepülőgépek száma. Nehéz lenne azonban megállapítani azt, hogy mennyiben alkalmasak a német magánrepülőgépek például a légi bombázásra. Valószínű, hogy Európában Németország rendelkezik a legfejlettebb polgári aviatikával. Németország földrajzi helyzete ezt teljesen jogosulttá teszi. A külügyminiszter maga is attól tart, hogy a megfelelő repülési biztonsággal és elég nagy működési távolsággal rendelkező kereskedelmi repülőgépek épp olyan jól szállíthatnak bombákat, mint podgyászt vagy utasokat. Különösen akkor, ha elég nagy a sebességük. A vita folyamán felhozott és Németország légi fegyverkezésére vonatkozó számadatokkal kapcsolatban Sir John Simon kijelentette, az angol kormány nincs abban a helyzetben, hogy a maga részéről megmondja, milyen forrásból meríti az idevágó adatokat; az ilyen, dolgokról szóló titkos tájékoztatások pedig meglehetősen ellentmondanak egymásnak. A külügyminiszter azzal fejezte be beszédét, hogy helyesnek vélte nyíltan beszélni ezekről a dolgokról. Azt hiszi, hogy ez semmiképen sem befolyásolja majd Angliának más államokhoz való viszonyát. „Anglia védelme a Rajnánál kezdődik!“ — ez a hivatalos megállapítás a reggeli lapok szenzációja. A történelmi jelentőségű szavakat Baldwin helyettes miniszterelnök mondotta az alsóház hétfő esti ülésén. Baldwin beszédének erre vonatkozó része szó szerint a következőképpen hangzik: „Amióta légiháborúval kell számolni, azóta eltűntek a régi határok. Ha Anglia védelméről beszélünk, ne gondoljunk többé a doveri mészkősziklákra. Gondoljunk a Rajnára: ma már ott húzódik a mi határunk." A miniszterelnökhelyettes szavai bombaként robbantak az angol közvéleményben s az egész sajtó egyöntetűen megállapítja: ez a nyilatkozat azt jelenti, hogy Anglia és Franciaország közös védelmi frontba tömörültek Németország ellen. Baldwinnak az a kijelentése, hogy Nagybritannia kormánya Anglia védelme terén nemcsak a doveri krétaszirtekre gondol, hanem a Rajnára is, rendkívül nagy tetszésre talált Belgiumban, s ezt az egész belga sajtó hangsúlyozza. MMSKll Otthon Nógrádverőcén a püspöki erdőben. Pihenésre, üdülésre úgy egyháziaknak, mint világiaknak a legalkalmasabb hosszabb, vagy rövidebb időre, esetleg csak hétvégi kirándulásra. Tágas szobák, központi fűtés, saját erdei strandfürdő, elsőrendű ellátás. Mérsékelt árak. Telefonhívószám Nógrádverőce 18. MASCHALLS FERENC FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÁLLAMTITKÁR ÜNNEPLÉSE A nemzeti egység pártjának földmive- lésügyi főcsoportja kedden este a városligeti Gundel-étterem különtermében vacsora keretében meleg ünneplésben részesítette Marschall Ferencet földmivelésügyi államtitkárrá való kinevezése alkalmából. A vacsorán megjelent Kállay Miklós földművelésügyi miniszter és Imrédy Béla pénzügyminiszter is. Sztranyavszky Sándor pártelnök lelkes szavakkal üdvözölte az új államtitkárt és ismertette Marschall kiváló képességeit és kifejezte azt a reményét, hogy az új államtitkár beváltja azt a várakozást, amelyet munkásságához fűznek. Marschall Ferenc meghatottan válaszolt és rámutatott arra, hogy Magyarországon csakis az agrárgondolat lehet az egyetemes nemzeti gondolat, mert az agrárgondolat egyet jelent a béke gondolatával, amely nem Paks környékén és Genfben, nem hivatalokban, hanem künna barázdákon és igazi munkában született meg. Az agrárgonddolatért mindenkinek lelkesedni kell ,az ipari műhelyekben, a GyOSz tanácstermeiben és a tisztviselői irodákban is, mert a magyar élet minden megnyilvánulásának az a munka az alapja, amely a földben gyökerezik. A mi agrárpolitikánk két gondolaton nyugszik: megőrizni a föld jövedelmét és megőrizni a magyar földet. A jelenlevők beszéde befejeztével hoszszasan ünnepelték Marschall államtitkárt. BONYODALMUK MIKLÚSI IMRE újpesti színigazgató szegénységi bizonyítványa körül Miklósi Imre, az Újpesti Színház igazgatója még tavaly énekesnőnek szerződtette Solti Lilit, egyhónapi szerepeltetés után azonban egyoldalúan felbontotta a vele kötött többhónapos szerződést és elbocsátotta anélkül, hogy járandóságait kifizette volna. Az Országos Színészegyesület az ilyen szerződésszegés elbírálására az illetékes járásbíróságot jelölt meg és ezen az alapon Solti Liili az újpesti járásbíróságon indította meg perét Miklósi Imre ellen. A pert meg is nyerte és a járásbíróság kötelezte a színházigazgatót, hogy 1800 pengőt fizessen meg Solti Lilinek. Mivel azonban Miklósi nem fizetett, a színésznő ismételt kísérleteket tett, hogy a megítélt összeget bírói végrehajtás útján behajtsa. Kísérletei azonban eredménytelenek maradtak. A fennálló rendelkezések szerint játszási engedélyt csak olyan vidéki színházigazgató kaphat, aki tagjaival szemben fizetési kötelezettségeinek mindenben eleget tesz. E rendelkezés alapján Solti Lili részben az Országos Színészegyesülethez, részben pedig Hóman Bálint kultuszminiszterhez fordult és a színházigazgatónak mind a két fölöttes hatóságát arra kérte, hogy Miklósi játszási engedélyének kiadását — amely a következő színházi évadra most a közeljövőben esedékes — attól tegyék függővé, hogy rendezze közben ügyét a színházigazgató. Mikor ezt Miklósi megtudta, perújítási kérelemmel fordult az újpesti járásbírósághoz. Kérelméhez szegénységi bizonyítványt csatolt, amely azt tanúsítja, hogy Miklós Imre adót nem fizet és havi jövedelme 80 pengőnél kisebb, tehát kevesebb, mint a közönséges napszám. A szegénységi bizonyitványt az újpesti városházán állították ki a színigazgató részére. Solti Lili ezt követőleg hiteles másolatot szerzett a városházán a szegénységi bizonyítványról s azt pótbeadványban felterjesztette a kultuszminisztériumba. Beadványában arra mutatott rá, hogy olyan színházigazgatónak, kinek semmi pénze sincsen, aki sem állami, sem városi adót nem fizet és akinek jövedelme a közönséges napszámot meg nem haladja, játszási engedélyt adni nem lehet, mert felelősséggel és nyugodt lélekkel az ilyen vállalkozóra 10—50 család egzisztenciáját bízni nem szabad. Újpesten most nagy érdeklődéssel várják ennek az érdekes ügynek a fejleményeit.