Nemzeti Ujság, 1934. november (16. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-03 / 247. szám

2 akár pedig a jelenlegi helyzetet, vagyis a bányák kihasználásának jogét a fran­cia nagytőke számára tartsa fennn. Ma i­den egyéb mellékes. A népszavazás jó, ha Franciaország mellett dönt, semmit sem ér, ha ellene foglal állást. # A német álláspont! Népszavazás és pedig a nép kellő fel­világosítás­aival. És itt értünk el a kér­dés egyik bonyolult vonatkozásához. Németország nemcsak akkor követett el végzetes ballépést, amikor kivonult Genfből — legalább is a Saar-kérdés te­kintetében végzetes ballépést —, hanem akkor is, amikor a nemzeti szocialista forradalom első rohamának lázában, meggondolatlanul és rövidlátóan, a saar­vidéki németeket esetleges megtorlással fenyegette meg. Végzetes hátba volt ez, mert a saarvidéki németség két kategó­riája homlokegyenest szemben állt a nemzeti szocialista forradalommal.Szem­ben álltak a szociáldemokraták, akik itt bántatlanul fenntarthatták ideológiáju­kat és szemben álltak a katolikusok, akik Brüning idején még a visszacsat­akozás feltétlen hívei voltak. Nem szabad a né­met katolikusokat meggyanúsítani az­zal, hogy német belpolitikai kérdések és esetleg reájuk váró küzdelmek miatt hajlandóak volnának elfordulni hazájuk­tól, de csodálkozni sem szabad azon, ha lelkesedésük lelohadt s ha olyan befo­lyások kerekedtek fölül, amelyek távol állnak a katolikus felfogástól és idegen vágányok felé kezdették tolni a dolgo­kat, így kerekedtek felül a szeparatis­­ták, a választást halogatók, az örök nyugtalan és felforgató elemek, azok a német szempontból kiszámíthatlan em­berek, akik kapva-kaptak a marxisták félelmén, a katolikusok elkedvetlenedé­­sére, hogy érvényesíthessék magukat. Ezek a motívumok szövik át a saar­vidéki helyzetet s teszik átláthatatlanul homályossá a problémát. E pillanatban nincs semmi ok azzal vádolni a németeket, hogy túllépték volna a propaganda határát, vagy éppen meg­akarnák rohanni a Saar-vidéket. A fran­cia készülődést tehát egyelőre legalább, óvatossági intézkedésnek kell tekinteni. Arra sincs ok, hogy a franciákat provo­­kálással vádolják. Nagyon szépen meg­tudják ők a katonai intézkedéseket indo­kolni. Nem szabad feltételezni, hogy a franciák egy megrohanással világfelfor­dulást akarnának csinálni. Csak éppen a tényt kell megállapítani, hogy a helyzet kritikus és ebből lehet minden­ felfordu­lás is és békés megoldás is. Sem a Szovjet felvétele a Népszövet­ségbe, sem a marseillei gyilkosság nem tényekről hallottam, akik között olyan nagy különbség van, bár látszatna egy­formák. Tehát Annnuska is szegény volna! A szegénység fogalma bennem másképen élt. A társadalmi széttagozódás ismeret­len volt előttem. Csak a rongyos embert ismertem el szegénynek. Hiszen Annuská­­nak szép ruhái vannak s ő maga is olyan szép, mint a tündérek. Hol van hát rajta a szegénység, amiről anyám beszél! Annuska a kerítésnél állt, amikor apám odalépett hozzá s megszólította. — Miért busul, Annuska! — Nem búsulok . . . csak . . . — Csak!... — Azon gondolkozom... illetve elhatá­roztam már, hogy elmegyek maguktól. Holnapután utazom. — Annuska! . . . Ne mondjon már ilyet! Hiszen még egy hónapig akart maradni! Mi örülünk, hogy itt van? — Ez mind igaz, de . . . most már nem lehet... nem akarok... Köszönöm, hogy olyan nagyon jók volta­k hozzám, de... — Bolondság az, Anmusika! Ne legyen gyerek! -¡ — Csak eddig voltam a«... Most már... nagyon is felnőtt vagyok. És Annuskát nem lehetett nádesaélná, hogy nálunk maradjon, hiába vált min­den kérés, könyörgés. Másnap még lement sétálni a kertbe s a kastélytól vezető úton lóháton közele­dett felé Horváth András. Láttam, hogy a kerítéshez jön s leszáll a lóról. Sokáig beszélgetett vele Annuska. Nem törődött senkivel. Anyám is hagyta, úgy tett, mintha észre sem venné. Mikor elbúcsúztak, Horváth András sokszor, nagyon sokszor megcsókolta Annuska kezét, volt az a tűzszikra, amelynek fel kellett volna a világbékét robbantania. Ilyen szikra a puskaporos hordó körül kettő van. Az egyik az osztrák Anschluss, a másik a Saar-probléma. Az előbbi mint­ha már veszített volna veszedelmes jelle­géből. Az utóbbi most aktuálisabb, mint valaha. Az európai, sőt a világb­cske sark­pontja az, hogy a Saar-kérdést meg le­het-e, gyújtóanyagainak elfojtásával ol­dani. Ha igen, akkor 1935-ben elkövetke­zik az a békefordulat, amely felé epedve tekint a meggyötört világ, ha nem, ak­kor a népek sorsa a szuronyok hegyén reszket, a világ végzetes jövő küszöbén van. Minden ok megvan remélni, hogy a diplomáciai levest sem eszik olyan mele­gen, mint ahogy főzik. Anglia tartózko­dása sokat jelent, mindenekelőtt azt, hogy Franciaországot egy esetleges elhi­bázott lépésben követni vonakodik. A francia kormány a Press Association szerint nem is kérte fel az angol kor­mányt arra, hogy csapatokat küldjön a Saar-vidékre, tehát nem is készül az óvatossági rendszabályokon túl terjedő lépésre. Eddig tehát nincs baj. De hogy az óvatosságból milyen köny­­nyen lehet kiszámíthatlan elővigyázat­lanság, ezt már láttuk az utóbbi két év­tized folyamán. A francia óvatosság ugyanis azon dől el, hogy a németek gondoskodnak-e kilengések megakadá­lyozásáról s következőleg nem kénysze­rül-e a Saar-vidék népszövetségi kor­mányzósága „idegen csoportok“ hadere­jét igénybe venni, hogy biztosítékot kap­jon a meg nem engedhető befolyás elhá­rítására. Lesz-e népszavazás egyáltalán s ha lesz, akkor megoldást hoz-e a népszava­zás! Ez a kérdés az, amelyre a legköze­lebbi jövőnek felelnie kell. A felelet dönt Európa jövendő sorsáról. —k —y. NEMZETI ÚJSÁG TELEFONHÍVÁSRA órák alatt MEGSZÁLLJÁK A FRANCIÁK A SAARVIDÉKET Óriási izgalom Németországban a francia határmenti intézkedések miatt Saarbrücken, november 2. Franciaország csapatösszevonásokat hajtott végre a Saar-vidék határán­ Az indokolás az, hogy a Saarvidéken állítólag nemzeti szocialista propaganda folyik és puccsot készítenek elő. A 20. hadtest parancsnoksága utasítást kapott, hogy a francia keleti határ védelmére tegye meg a szükséges intézkedéseket. A francia csapatok egyetlen telefonhívásra órák alatt megszállhatják a Saar­­vidéket A hírek Németországban határtalan izgalmat keltettek, mert ebben a népsza­vazásra gyakorolt olyan nyomást látnak, amely jogtalan. A saarvidéki népszövet­ségi bizottságnak azt a jogát, hogy francia hadsereget vegyen igénybe, Német­országban nem ismerik el. Francia magyarázat az esetleges ideiglenes megszállásról London, november 2. A Reuter Iroda tudósítója a Saar-kér­­désben mértékadó helyről az alábbi fel­világosításokat kapta: A francia gépk­ocsis osztagok a Saar­vidék határán túl készenlétben állanak, bármely pillanatban bevonulhatnak a Saar-vidékre abban az esetben, ha a saarvidéki kormányzó­bizottság elnöke távbeszélőn vész­jelet ad nekik. Erre ak­kor kerülne sor, hogy ha a helyi csend­őrség nem tudna megbirkózni feladatá­val. Ebben az esetben „a gyorsaság döntő tényező lenne“. A Saar-vidékre gépko­csin bevonuló néhány ezer ember esetleg egyetlen éjszakán urává válhatnék a helyzetnek. A Reuter Iroda képviselője előtt alá­­húzottan hangsúlyozták Franciaország­nak azt a reményét, hogy nem lesz szük­ség ilyen eljárásra. Franciaország vele­ A németek nem kapták vissza a Saar vidéket . London, november 2. A Daily Herald szerint a francia kor­mány ígéretet akar kapni az angol kor­mánytól, hogy ha Franciaország csapa­tokat küld a Saar-vidékre, Anglia is csa­patokat küldjön oda, habár csak egészen csekély állományt is. Az angol kormány — a lap értesülése szerint — eddig még nem adott beleegyező választ, de nem is utasította vissza a kérelmet, hanem egyelőre habozik. A francia szándék mö­gött nagyon veszedelmes terv rejlik. Franciaország eredetileg végleg magához akarta csatolni a Saar-vidéket. Ezt a tervet el kellett ejteni. Most azonban azt remélik a franciák, hogy meg tudják aka­dályozni a Saar-vidéknek Németország­hoz való visszatérését, ha francia kézben tartanák a bányákat és francia csapato­kat tartanának a hadászati határon. A terv politikai része úgy szól, hogy — még ha a népszavazás Németország javára ütne is ki — a területet addig nem adnák vissza Németországnak, amíg Németor­szág teljes aranyértékkel vissza nem vá­sárolja a bányákat. Ebben az esetben csak a francia hadsereg jelenléte akadá­lyozhatja meg a forradalom kitörését a Saarvidéken, ennélfogva csapatokat kell készenlétben tartani januárra, amidőn a népszavazást megtartják. S másnap Annuska csakugyan eluta­zott.• Mind ritkábban gondoltam Annuskára s csak úgy, mintha álombéli tündér, vagy angyal lett volna, aki a felhők közé költözött. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de arra emlékszem, hogy amikor An­nuska megint eljött hozzánk, a fecskék kirepültek e fészekből e ezren, meg ezren üldögéltek, hintáztak a telefondrótokon. Hűvösebb volt az idő s a kertben ham­vas szilvák csüngtek a fákról s piros al­mák lebegtek az ágak között. Hogy miért jött Annuska! Megint hívta anyám! Vagy csak úgy, magától! Nem tudom. Nem ie törődtem ezzel, örültem Annuskának. Hiszen reméltem, hogy megint mesél nekem a fellegeken hintázó angyalokról, meg a törpékről és óriásokról. S talán azt is megmagya­rázza, hogy a fecskék miért ülnek úgy sorba a telefondróton! De nem. Annuska nem mesélt semmit. Fáradtnak és betegnek látszott. Apám és anyám is úgy bántak vele, mintha beteg volna. Kedveskedtek neki, becézték s apám gyönyörű, kései rózsá­kat hozott neki valahonnan. Annuska mosolygott, örült a rózsák­nak, de mosolya is szomorú volt. Pedig én szerettem volna el­újságolni, hogy... Igen, hogy a kastély kápolnájában es­küvő lesz. A kápolna fehér díszben van és... Anyám, ugy látszik, kitalálta gondola­tomat. Megfogta a karomat, kivezetett a szo­bából, szembe nézett velem s úgy mondta, szigorúan: — Bus! Annuskának semmit se szólj az esküvőről! Értetted! Semmit! Később hallottam, amint apámmal be­szélgetett s mondta: — Lásd, nemcsak a bűnösök mennek vissza a bűntett színhelyére, hanem, úgy látszik, a szerelmesek is visszatérnek oda, ahol boldogok voltak egyszer. An­nuska is... Ez a Horváth... lehet nem is szerette Annuskát... Bolondította... De rosszak is az emberek... rosszak... Még tavasszal Annuskát szerette s most... megesküszik mással... Hazu­dott... hazudott... — Rosszak — mondta apám, de sokkal közömbösebben —, de nem is kell a lá­nyoknak légvárakat építeni. Akkor nem csalódnának. Nem tudtam miért, de gyermek-szivem nagyon-nagyon fájt. Annuska miatt! Ta­lán azért, hogy nem mesélt! Vagy a fecskék miatt? Vagy azért, hogy meg kellett hallanom, hogy rosszak az em­berek!... Talán azért. Hiszen én mindig azt hit­tem, hogy jók. — Rosszak... rosszak — dadogtam ár­tatlanul s a könny végigcsorgott arco­mon. Szombat, 1934 november 3. Gyomor- és bélzavaroknál, hasüregből, vér­pangásnál, étvágytalanságnál, szorulásnál, felfúvódásnál, gyomorégésnél, felböfögésnél, két pohár természetes „Ferenc József“ egy-két pohár természetes „Ferenc József“ keserűviz alaposan kitisztítja az emésztőuta­­kat. Közkórházi jelentésekben olvassuk, hogy a Ferenc József vizet még a hosszú idő óta fekvő betegek is nagyon szívesen isszák és általánosan dicsérik. „■■■•■■■■■■■■BaBaaaasaaasaa«saaaa»aazaBaaaaa ménye szerint egy idejében jött ,,ilyen értelmű figyelmeztetés“ is megteszi majd hatását. A népszövetségi tanács kimon­dotta, hogy a kormányzó­ bizottság szük­ség esetén „a Saar-vidéken kívül álló csapatokat“ hívhat segítségül. Ez termé­szetesen vonatkozhatik belga, vagy akár angol csapatokra is. Ezeknek bevonása azonban tekintettel arra az időre, amely ehhez szükséges, csak elméleti lehet. Francia részről még különösen két szem­pontra hívják fel a figyelmet. Először is bizonyos meghatározott létszámú csapa­­tot csak a népszövetségi tanács 1926. évi határozata alapján küldenének a Saar­­vidékre és ennek semmiesetre sem az lenne a célja, hogy a szavazást befolyá­solja. Másodszor az esetleges megszállás csak ideiglenes jellegű lenne. Mihelyt a rend újból helyreáll, a csapatokat visszavonnák. Anglia nem tesz semmi különleges lépést London, november 2. A Times szerint az angol kormány ál­láspontja a Saar-vidéki népszavazás ügyében a következő: Anglia, mint a versa­illesi szerződés egyik aláírója, azt kívánja, hogy a nép­szavazást minden nyomás nélkül foly­tassák le és azt hiszi, hogy a Népszövet­ség által e célból tervbe vett óvatossági rendszabályok elegendők. Ami azt a fran­cia felfogást illeti, hogy a saarvidéki bizottság elnökének rendelkezésére álló rendőrség megerősítésére lesz szükség, az angol kormány helyesnek tartja ugyan a francia álláspontot, de nem tartja való­színűnek, hogy bekövetkezzék az a veszély, amelytől a francia kormány tart, kivéve, ha az összes érdekelt felek teljesen elve­szítik felelősségérzetüket. Ezért Anglia jelenleg nem szándékozik tenni semmi­féle különleges lépést. Az angol lapok egyöntetűen aláhúzzák a berlini hivatalos köröknek azt a figyel­meztetését, hogy Németország a felelős­séget a franciák eljárása miatt mind­azokra az államokra hárítja, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy Franciaország ilyen intézkedéseket tegyen. Temps i „Németországon múlik.. Páris, november. 2. A Temps esti lapja a Saar-kérdésről ezt írja: A világon senki sem gyanúsít­hatja Franciaországot észszerűen azzal, hogy bárminemű erőszakos rajtaütésre készül. Franciaország többször kijelen­tette, hogy elfogadja a saarvidékiek dön­tését, akármilyen lesz is. Előbb arra van­ szükség, hogy a népszavazás körül legye­n véve az őszinteségnek mindazokkal a biztosítékaival, amelyeket a békeszerző­dés és a Népszövetség megállapított. Az 1925—1926. években a Saar-vidékkel kap­csolatosan tett intézkedések vizsgálata, után­a Temps arra a következtetésre jut, hogy Franciaország minden tekintetben jogos állásponton van. Kizárólag Német­országon múlik, hogy a francia csapatok világosan meghatározott rendeltetésű közbelépését el lehessen kerülni. A Saarvidék negyven kilométeres körzetében tilos a párt­egyenruha! Saarbrücken, november 2. Bürckel, a birodalmi kancellár saar­vidéki meghatalmazottja, felhívást bo­csátott ki a Saar-határvidéki roham- és védőosztagok tagjaihoz. Felhívásában visszautasítja azt az állítást, hogy a ro­ham- és védőosztagosok a Saarvidéken puccsra készülnek. Abból a célból, hogy idegen hatalmakat a katonai bevonulás minden ürügyétől megfosszon, a saar­vidéki meghatalmazott elrendelte továb­bá, hogy január 10-étől február 10-éig a Saarvidék mentén negyven kilométeres területen tilos bármiféle egyenruha vise­lése, sorakozók, felvonulások, vagy bár­milyen összejövetelek rendezése. Pirro, a Német Front országos vezetője, az Országos Front tagjaihoz intézett fel­hívásában elrendeli, hogy a Német Front­nak fegyelmetlen tagjait haladéktalanul ki kell zárni a szervezetből , adott eset­ben át kell őket adni az ügyészségnek. Ezt azért rendelte el, mert indokoltnak látszik az a feltevés, hogy beugrató ügy­nökök próbálnak befurakodni a Német Front soraiba. Németország a hágai törvény­székhez fordul? London, november 3. A Reuter-iroda értesülése szerint Ber­linben az a hír járja, hogy Németország a hágai nemzetközi törvényszékhez szán­dékozik fordulni a saarvidéki eshetősé­gekre vonatkozó francia előkészületekkel kapcsolatban. Német hivatalos körök nem voltak hajlandók ezt a hírt sem megerősíteni, sem megcáfolni.

Next