Nemzeti Ujság, 1934. november (16. évfolyam, 247-270. szám)
1934-11-03 / 247. szám
2 akár pedig a jelenlegi helyzetet, vagyis a bányák kihasználásának jogét a francia nagytőke számára tartsa fennn. Ma iden egyéb mellékes. A népszavazás jó, ha Franciaország mellett dönt, semmit sem ér, ha ellene foglal állást. # A német álláspont! Népszavazás és pedig a nép kellő felvilágosításaival. És itt értünk el a kérdés egyik bonyolult vonatkozásához. Németország nemcsak akkor követett el végzetes ballépést, amikor kivonult Genfből — legalább is a Saar-kérdés tekintetében végzetes ballépést —, hanem akkor is, amikor a nemzeti szocialista forradalom első rohamának lázában, meggondolatlanul és rövidlátóan, a saarvidéki németeket esetleges megtorlással fenyegette meg. Végzetes hátba volt ez, mert a saarvidéki németség két kategóriája homlokegyenest szemben állt a nemzeti szocialista forradalommal.Szemben álltak a szociáldemokraták, akik itt bántatlanul fenntarthatták ideológiájukat és szemben álltak a katolikusok, akik Brüning idején még a visszacsatakozás feltétlen hívei voltak. Nem szabad a német katolikusokat meggyanúsítani azzal, hogy német belpolitikai kérdések és esetleg reájuk váró küzdelmek miatt hajlandóak volnának elfordulni hazájuktól, de csodálkozni sem szabad azon, ha lelkesedésük lelohadt s ha olyan befolyások kerekedtek fölül, amelyek távol állnak a katolikus felfogástól és idegen vágányok felé kezdették tolni a dolgokat, így kerekedtek felül a szeparatisták, a választást halogatók, az örök nyugtalan és felforgató elemek, azok a német szempontból kiszámíthatlan emberek, akik kapva-kaptak a marxisták félelmén, a katolikusok elkedvetlenedésére, hogy érvényesíthessék magukat. Ezek a motívumok szövik át a saarvidéki helyzetet s teszik átláthatatlanul homályossá a problémát. E pillanatban nincs semmi ok azzal vádolni a németeket, hogy túllépték volna a propaganda határát, vagy éppen megakarnák rohanni a Saar-vidéket. A francia készülődést tehát egyelőre legalább, óvatossági intézkedésnek kell tekinteni. Arra sincs ok, hogy a franciákat provokálással vádolják. Nagyon szépen megtudják ők a katonai intézkedéseket indokolni. Nem szabad feltételezni, hogy a franciák egy megrohanással világfelfordulást akarnának csinálni. Csak éppen a tényt kell megállapítani, hogy a helyzet kritikus és ebből lehet minden felfordulás is és békés megoldás is. Sem a Szovjet felvétele a Népszövetségbe, sem a marseillei gyilkosság nem tényekről hallottam, akik között olyan nagy különbség van, bár látszatna egyformák. Tehát Annnuska is szegény volna! A szegénység fogalma bennem másképen élt. A társadalmi széttagozódás ismeretlen volt előttem. Csak a rongyos embert ismertem el szegénynek. Hiszen Annuskának szép ruhái vannak s ő maga is olyan szép, mint a tündérek. Hol van hát rajta a szegénység, amiről anyám beszél! Annuska a kerítésnél állt, amikor apám odalépett hozzá s megszólította. — Miért busul, Annuska! — Nem búsulok . . . csak . . . — Csak!... — Azon gondolkozom... illetve elhatároztam már, hogy elmegyek maguktól. Holnapután utazom. — Annuska! . . . Ne mondjon már ilyet! Hiszen még egy hónapig akart maradni! Mi örülünk, hogy itt van? — Ez mind igaz, de . . . most már nem lehet... nem akarok... Köszönöm, hogy olyan nagyon jók voltak hozzám, de... — Bolondság az, Anmusika! Ne legyen gyerek! -¡ — Csak eddig voltam a«... Most már... nagyon is felnőtt vagyok. És Annuskát nem lehetett nádesaélná, hogy nálunk maradjon, hiába vált minden kérés, könyörgés. Másnap még lement sétálni a kertbe s a kastélytól vezető úton lóháton közeledett felé Horváth András. Láttam, hogy a kerítéshez jön s leszáll a lóról. Sokáig beszélgetett vele Annuska. Nem törődött senkivel. Anyám is hagyta, úgy tett, mintha észre sem venné. Mikor elbúcsúztak, Horváth András sokszor, nagyon sokszor megcsókolta Annuska kezét, volt az a tűzszikra, amelynek fel kellett volna a világbékét robbantania. Ilyen szikra a puskaporos hordó körül kettő van. Az egyik az osztrák Anschluss, a másik a Saar-probléma. Az előbbi mintha már veszített volna veszedelmes jellegéből. Az utóbbi most aktuálisabb, mint valaha. Az európai, sőt a világbcske sarkpontja az, hogy a Saar-kérdést meg lehet-e, gyújtóanyagainak elfojtásával oldani. Ha igen, akkor 1935-ben elkövetkezik az a békefordulat, amely felé epedve tekint a meggyötört világ, ha nem, akkor a népek sorsa a szuronyok hegyén reszket, a világ végzetes jövő küszöbén van. Minden ok megvan remélni, hogy a diplomáciai levest sem eszik olyan melegen, mint ahogy főzik. Anglia tartózkodása sokat jelent, mindenekelőtt azt, hogy Franciaországot egy esetleges elhibázott lépésben követni vonakodik. A francia kormány a Press Association szerint nem is kérte fel az angol kormányt arra, hogy csapatokat küldjön a Saar-vidékre, tehát nem is készül az óvatossági rendszabályokon túl terjedő lépésre. Eddig tehát nincs baj. De hogy az óvatosságból milyen könynyen lehet kiszámíthatlan elővigyázatlanság, ezt már láttuk az utóbbi két évtized folyamán. A francia óvatosság ugyanis azon dől el, hogy a németek gondoskodnak-e kilengések megakadályozásáról s következőleg nem kényszerül-e a Saar-vidék népszövetségi kormányzósága „idegen csoportok“ haderejét igénybe venni, hogy biztosítékot kapjon a meg nem engedhető befolyás elhárítására. Lesz-e népszavazás egyáltalán s ha lesz, akkor megoldást hoz-e a népszavazás! Ez a kérdés az, amelyre a legközelebbi jövőnek felelnie kell. A felelet dönt Európa jövendő sorsáról. —k —y. NEMZETI ÚJSÁG TELEFONHÍVÁSRA órák alatt MEGSZÁLLJÁK A FRANCIÁK A SAARVIDÉKET Óriási izgalom Németországban a francia határmenti intézkedések miatt Saarbrücken, november 2. Franciaország csapatösszevonásokat hajtott végre a Saar-vidék határán Az indokolás az, hogy a Saarvidéken állítólag nemzeti szocialista propaganda folyik és puccsot készítenek elő. A 20. hadtest parancsnoksága utasítást kapott, hogy a francia keleti határ védelmére tegye meg a szükséges intézkedéseket. A francia csapatok egyetlen telefonhívásra órák alatt megszállhatják a Saarvidéket A hírek Németországban határtalan izgalmat keltettek, mert ebben a népszavazásra gyakorolt olyan nyomást látnak, amely jogtalan. A saarvidéki népszövetségi bizottságnak azt a jogát, hogy francia hadsereget vegyen igénybe, Németországban nem ismerik el. Francia magyarázat az esetleges ideiglenes megszállásról London, november 2. A Reuter Iroda tudósítója a Saar-kérdésben mértékadó helyről az alábbi felvilágosításokat kapta: A francia gépkocsis osztagok a Saarvidék határán túl készenlétben állanak, bármely pillanatban bevonulhatnak a Saar-vidékre abban az esetben, ha a saarvidéki kormányzóbizottság elnöke távbeszélőn vészjelet ad nekik. Erre akkor kerülne sor, hogy ha a helyi csendőrség nem tudna megbirkózni feladatával. Ebben az esetben „a gyorsaság döntő tényező lenne“. A Saar-vidékre gépkocsin bevonuló néhány ezer ember esetleg egyetlen éjszakán urává válhatnék a helyzetnek. A Reuter Iroda képviselője előtt aláhúzottan hangsúlyozták Franciaországnak azt a reményét, hogy nem lesz szükség ilyen eljárásra. Franciaország vele A németek nem kapták vissza a Saar vidéket . London, november 2. A Daily Herald szerint a francia kormány ígéretet akar kapni az angol kormánytól, hogy ha Franciaország csapatokat küld a Saar-vidékre, Anglia is csapatokat küldjön oda, habár csak egészen csekély állományt is. Az angol kormány — a lap értesülése szerint — eddig még nem adott beleegyező választ, de nem is utasította vissza a kérelmet, hanem egyelőre habozik. A francia szándék mögött nagyon veszedelmes terv rejlik. Franciaország eredetileg végleg magához akarta csatolni a Saar-vidéket. Ezt a tervet el kellett ejteni. Most azonban azt remélik a franciák, hogy meg tudják akadályozni a Saar-vidéknek Németországhoz való visszatérését, ha francia kézben tartanák a bányákat és francia csapatokat tartanának a hadászati határon. A terv politikai része úgy szól, hogy — még ha a népszavazás Németország javára ütne is ki — a területet addig nem adnák vissza Németországnak, amíg Németország teljes aranyértékkel vissza nem vásárolja a bányákat. Ebben az esetben csak a francia hadsereg jelenléte akadályozhatja meg a forradalom kitörését a Saarvidéken, ennélfogva csapatokat kell készenlétben tartani januárra, amidőn a népszavazást megtartják. S másnap Annuska csakugyan elutazott.• Mind ritkábban gondoltam Annuskára s csak úgy, mintha álombéli tündér, vagy angyal lett volna, aki a felhők közé költözött. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de arra emlékszem, hogy amikor Annuska megint eljött hozzánk, a fecskék kirepültek e fészekből e ezren, meg ezren üldögéltek, hintáztak a telefondrótokon. Hűvösebb volt az idő s a kertben hamvas szilvák csüngtek a fákról s piros almák lebegtek az ágak között. Hogy miért jött Annuska! Megint hívta anyám! Vagy csak úgy, magától! Nem tudom. Nem ie törődtem ezzel, örültem Annuskának. Hiszen reméltem, hogy megint mesél nekem a fellegeken hintázó angyalokról, meg a törpékről és óriásokról. S talán azt is megmagyarázza, hogy a fecskék miért ülnek úgy sorba a telefondróton! De nem. Annuska nem mesélt semmit. Fáradtnak és betegnek látszott. Apám és anyám is úgy bántak vele, mintha beteg volna. Kedveskedtek neki, becézték s apám gyönyörű, kései rózsákat hozott neki valahonnan. Annuska mosolygott, örült a rózsáknak, de mosolya is szomorú volt. Pedig én szerettem volna elújságolni, hogy... Igen, hogy a kastély kápolnájában esküvő lesz. A kápolna fehér díszben van és... Anyám, ugy látszik, kitalálta gondolatomat. Megfogta a karomat, kivezetett a szobából, szembe nézett velem s úgy mondta, szigorúan: — Bus! Annuskának semmit se szólj az esküvőről! Értetted! Semmit! Később hallottam, amint apámmal beszélgetett s mondta: — Lásd, nemcsak a bűnösök mennek vissza a bűntett színhelyére, hanem, úgy látszik, a szerelmesek is visszatérnek oda, ahol boldogok voltak egyszer. Annuska is... Ez a Horváth... lehet nem is szerette Annuskát... Bolondította... De rosszak is az emberek... rosszak... Még tavasszal Annuskát szerette s most... megesküszik mással... Hazudott... hazudott... — Rosszak — mondta apám, de sokkal közömbösebben —, de nem is kell a lányoknak légvárakat építeni. Akkor nem csalódnának. Nem tudtam miért, de gyermek-szivem nagyon-nagyon fájt. Annuska miatt! Talán azért, hogy nem mesélt! Vagy a fecskék miatt? Vagy azért, hogy meg kellett hallanom, hogy rosszak az emberek!... Talán azért. Hiszen én mindig azt hittem, hogy jók. — Rosszak... rosszak — dadogtam ártatlanul s a könny végigcsorgott arcomon. Szombat, 1934 november 3. Gyomor- és bélzavaroknál, hasüregből, vérpangásnál, étvágytalanságnál, szorulásnál, felfúvódásnál, gyomorégésnél, felböfögésnél, két pohár természetes „Ferenc József“ egy-két pohár természetes „Ferenc József“ keserűviz alaposan kitisztítja az emésztőutakat. Közkórházi jelentésekben olvassuk, hogy a Ferenc József vizet még a hosszú idő óta fekvő betegek is nagyon szívesen isszák és általánosan dicsérik. „■■■•■■■■■■■■BaBaaaasaaasaa«saaaa»aazaBaaaaa ménye szerint egy idejében jött ,,ilyen értelmű figyelmeztetés“ is megteszi majd hatását. A népszövetségi tanács kimondotta, hogy a kormányzó bizottság szükség esetén „a Saar-vidéken kívül álló csapatokat“ hívhat segítségül. Ez természetesen vonatkozhatik belga, vagy akár angol csapatokra is. Ezeknek bevonása azonban tekintettel arra az időre, amely ehhez szükséges, csak elméleti lehet. Francia részről még különösen két szempontra hívják fel a figyelmet. Először is bizonyos meghatározott létszámú csapatot csak a népszövetségi tanács 1926. évi határozata alapján küldenének a Saarvidékre és ennek semmiesetre sem az lenne a célja, hogy a szavazást befolyásolja. Másodszor az esetleges megszállás csak ideiglenes jellegű lenne. Mihelyt a rend újból helyreáll, a csapatokat visszavonnák. Anglia nem tesz semmi különleges lépést London, november 2. A Times szerint az angol kormány álláspontja a Saar-vidéki népszavazás ügyében a következő: Anglia, mint a versaillesi szerződés egyik aláírója, azt kívánja, hogy a népszavazást minden nyomás nélkül folytassák le és azt hiszi, hogy a Népszövetség által e célból tervbe vett óvatossági rendszabályok elegendők. Ami azt a francia felfogást illeti, hogy a saarvidéki bizottság elnökének rendelkezésére álló rendőrség megerősítésére lesz szükség, az angol kormány helyesnek tartja ugyan a francia álláspontot, de nem tartja valószínűnek, hogy bekövetkezzék az a veszély, amelytől a francia kormány tart, kivéve, ha az összes érdekelt felek teljesen elveszítik felelősségérzetüket. Ezért Anglia jelenleg nem szándékozik tenni semmiféle különleges lépést. Az angol lapok egyöntetűen aláhúzzák a berlini hivatalos köröknek azt a figyelmeztetését, hogy Németország a felelősséget a franciák eljárása miatt mindazokra az államokra hárítja, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy Franciaország ilyen intézkedéseket tegyen. Temps i „Németországon múlik.. Páris, november. 2. A Temps esti lapja a Saar-kérdésről ezt írja: A világon senki sem gyanúsíthatja Franciaországot észszerűen azzal, hogy bárminemű erőszakos rajtaütésre készül. Franciaország többször kijelentette, hogy elfogadja a saarvidékiek döntését, akármilyen lesz is. Előbb arra van szükség, hogy a népszavazás körül legyen véve az őszinteségnek mindazokkal a biztosítékaival, amelyeket a békeszerződés és a Népszövetség megállapított. Az 1925—1926. években a Saar-vidékkel kapcsolatosan tett intézkedések vizsgálata, utána Temps arra a következtetésre jut, hogy Franciaország minden tekintetben jogos állásponton van. Kizárólag Németországon múlik, hogy a francia csapatok világosan meghatározott rendeltetésű közbelépését el lehessen kerülni. A Saarvidék negyven kilométeres körzetében tilos a pártegyenruha! Saarbrücken, november 2. Bürckel, a birodalmi kancellár saarvidéki meghatalmazottja, felhívást bocsátott ki a Saar-határvidéki roham- és védőosztagok tagjaihoz. Felhívásában visszautasítja azt az állítást, hogy a roham- és védőosztagosok a Saarvidéken puccsra készülnek. Abból a célból, hogy idegen hatalmakat a katonai bevonulás minden ürügyétől megfosszon, a saarvidéki meghatalmazott elrendelte továbbá, hogy január 10-étől február 10-éig a Saarvidék mentén negyven kilométeres területen tilos bármiféle egyenruha viselése, sorakozók, felvonulások, vagy bármilyen összejövetelek rendezése. Pirro, a Német Front országos vezetője, az Országos Front tagjaihoz intézett felhívásában elrendeli, hogy a Német Frontnak fegyelmetlen tagjait haladéktalanul ki kell zárni a szervezetből , adott esetben át kell őket adni az ügyészségnek. Ezt azért rendelte el, mert indokoltnak látszik az a feltevés, hogy beugrató ügynökök próbálnak befurakodni a Német Front soraiba. Németország a hágai törvényszékhez fordul? London, november 3. A Reuter-iroda értesülése szerint Berlinben az a hír járja, hogy Németország a hágai nemzetközi törvényszékhez szándékozik fordulni a saarvidéki eshetőségekre vonatkozó francia előkészületekkel kapcsolatban. Német hivatalos körök nem voltak hajlandók ezt a hírt sem megerősíteni, sem megcáfolni.