Nemzeti Ujság, 1934. november (16. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-13 / 255. szám

Kedd, 1954 november 15. NEMZETI ÚJSÁG A KÖNYVSZAKÉRTŐK vizsgálatától függ a klinikai hússzállítási ügy sorsa Jelentettük, hogy a főkapitányság in­tellektuális osztályán dr. Hegyi Sándor ren­d­ő­rtaná­csos érdekes ügyben vezet nyomozást. Egy fővárosi nagyvágó céget, amely több kórházinak, klinikának szer­ződéses szállítója, azzal vádolják, hogy silányabb minőségű árut szállított s a k kikötött borjúhús mennyiségek helyett gakran marhahúst szállított, amelyet zonban mint a drágább borjúhúst fizet­­­tett meg. A rendőrség vasárnap és hétfőn több nőt hallgatott ki, mert szeretné tisz­­ízni, hogy miképpen volt lehetséges az igen szállítási „tévedés“ akkor, amikor z árut átvevő tisztviselők megbí­zható­s­ágában nem lehet kételkedni. A nagy­­iga cég vezetőségének egybehangzó vas­­mása alapján szó sincs visszaélésről, ipán elbocsátott alkalmazott bosszúja­­van szó. A rendőrség a tanul­i hal­lga­okkal már majdnem végzett s kedden így szakértők vizsgálják á­t a cég ügyeit. A könyvszakértők véleményétől­eg a botrányos panama további sorsa. A HUSZONÖTÉVES PETŐFI HÁZ ÜNNEPE Huszonöt éve, hogy gróf Apponyi Albertné Herczeg Ferenc kezdeményezésére a magyar trsadalom adományaiból a Petőfi Társaság­igvásárolta Feszty Árpádtól Jókaitól­­ölt Bajza-utcai palotáját, amelyet ebben átalakítottak és Petőfi Mu­­nmná rendeztek be. Ebbe az épü­­be gyűjtötték össze Jókai Mórra vonatkozó dkviákat is, amelyet a Petőfi Ház első eme­­ti termeiben, Jókai egykori lakosztályában helyeztek el. A Petőfi Társaság a Petőfi Ház huszonötéves jubileuma alkalmából ünnepet rendezett vasárnap délben a Bajza­ utcai palo­tában s erről az ünnepről a rádió is helyszíni közvetítést adott. Előzően a Petőfi Társaság az Akadémia kistermében tartotta meg novemberi felolvasó ülését. Császár Elemér elnöki meg­nyitójában Horthy Miklós kormányzó Buda­pestre való bevonulásának tizenötéves évfor­dulójáról emlékezett meg. Az ülés közönsége lelkesen ünnepelte a kormányzót, majd Havas István főtitkár beszámolójában megemlékezett a tragikus hirtelenséggel meghalt Kiss Meny­hértről s méltatta költői munkásságát. Gyalui Farkas a régi Kolozsvárról szóló történeteket adott elő, megemlékezett Teleki Sándorról, az 1887-es királyi látogatásról és érdekes epizó­dokat mesélt a „Kolozsvár“ című lap szer­kesztőségi életéből. Havas István felolvasta „Anikó“, „Az öreg erdőcsősz“, „Százszor­szép“, „Fenyőfa“ és „Akácfa“ c. szép költemé­nyeit. Végül Lázár Béla Pekár Gyulának „Az amazon királynő“ című, 1920-ban megjelent regényéről írt tanulmányát olvasta fel. A felolvasó ülés után, délben fél egy órakor kezdődött a Petőfi Ház nagytermében a jubi­leumi ünnepség, amelyen nagyszámú és elő­kelő közönség vett részt. Gáspár Jenő, a Petőfi Társaság titkára lépett a mikrofon elé és az egybegyült közönségnek s a rádió hallgatósá­gának érdekes előadásban ism­ertette a Petőfi Ház történetét, a Petőfi- és Jókai-Múzeum re­likviáit. Az állami gépgyár „Acélhang“ dalár­dája a Nemzeti Hiszekegyet adta elő, majd Pekár Gyula, a társaság elnöke mondott ün­nepi beszédet. — Üdv e Petőfi Háznak — mondotta —, amelyben a két iker lélek, Petőfi és Jókai emlékei ilyen ihletően ölelkeznek. Mert kell-e szebb ötlet annál, minthogy a Petőfi Ház annak a lakásából kelt, akit a magyar Tyrteus olyan jósszerűen „lelke megmaradt felének“ nevezi Ezután Gáspár Jenő, aki a rádió helyszíni közvetítés­t vezette, igen ügyesen, elevenen és ötletesen, meginterviúvolta a mikrofon előtt a jelenlevő Herczeg Ferencet, aki a feltett kér­désekre a következőket mondotta: — Néhány szóval szeretném elmondani­­— úgymond —, ki nekünk Petőfi Sándor. Ha róla beszélünk, nem szabad elfelejte­nünk, hogy huszonhat esztendős volt, ami­kor elesett Magyarország függetlensé­géért. Huszonhat esztendős korában fel­lépett a világirodalom legmagasabb s leg­­tündöklőbb csúcsaira. Mert kétségtelen, hogy ő a legigazibb s a legegyénibb líri­kus. Ha sorra veszem a világirodalom ti­tánjait és ha elválasztom életüket és mun­kásságukat, huszonhatodik esztendejük­nél, egyiknél sem találom meg Petőfi nagyságát. Ő azonban esztétikai értékek­nél jóval többet adott nemzetének. Ideált adott: az ifjúság szépségében és a láng­ész fényében tündöklő szabadsághős ideá­lis alakját. Az ő élete hősi eposz, amely megrázóan szép és szomorú akkordjaival beleszól a magyar hétköznapokba, mé­­­­lyebbé és gazdagabbá teszi a magyar éle­­­tét. Te pedig, magyar testvérem, a hatá­­­­rokon innen és túl, ha Petőfire gondolsz. jusson eszedbe, hogy fia vagy olyan kivé­teles nemzetnek, mely tűrésre és fájda­lomra, dicsőségre és halhatatlanságra szü­letett. Herczeg Ferenc nagyhatású sósavai után az­­Acélhangú dalárda Noseda Károly vezetésé­vel elénekelte a Szózatot, ezzel a jubileumi ünnepség véget ért. Angliában a revíziót követelik a fegyverszünet évfordulóján Két perces csönd az egész Magot birodalom területén London, november 12. Dr. Temple yorki érsek, aki közvetlenül a canterburyi érsek után az anglikán egyház második legmagasabb rangú fő­papja, a yorki székesegyházban tartott fegyverszüneti istentisztelet alkalmával drámai hatású szónoklatot mondott, a­melyben a következőket jelentette ki: — Mindjobban és jobban kiderül, hogy az úgynevezett versaillesi és trianoni bé­keszerződések nem teremtettek igazi bé­két, hanem csak meghosszabbított hábo­rús állapotot (prolonged act of war) és a szerződések felülvizsgálása az igazi és biztos béke nélkülözhetetlen előfeltétele. Az összes angol lapok kiemelik a yorki érsek emlékbeszédét, amelyet a Press Association külön kiadásban közölt. A Star vezércikkében a következőket írja: A yorki érsek igen helyesen emelte ki, hogy a versaillesi és a trianoni szerződé­sek f­elülvizsgálása nélkül nem lehet biz­tos és igazi béke. Sok víz folyt már el a hidak alatt, amióta Maynard Keynes és Smuts tábornok tizenöt évvel ezelőtt ki­­mutatták a békeszerződések igazságtalan­ságait. Ma már alig van valaki az angol­szász közvéleményben, akinek jó vélemé­nye lenne a békeszerződésekről. A béke­­szerződések bölcs és nagylelkű felülvizs­gálása megváltoztatná a világ helyzetét, békét hozna és biztosítaná is azt s a tör­ténelem páratlan világjólét előtt nyitná meg a kaput. A békemódosításoknak előbb-utóbb el kell jönniük. De ez nem jöhet el a tétlen habozás politikájának útján, hanem csak egy, esetleg több volt szövetséges hatalom tevékeny vezetésével vagy háború útján. E két lehetőség között kell majd válasz­tani. Ez az az építő munka, amelyet az angol nemzeti kormánynak azonnal meg kellene kezdeni és ebben az összes domí­niumok és az Egyesült Államok kormá­nya és közvéleménye minden kétség nél­kül támogatnák. Egyébként a fegyverszünet megkötésé­nek tizenhatodik évfordulóját az angol nemzet a gyász és kegyelet bensőséges ünnepeként a háború hősi halottainak szentelte.­­ Az esős időjárás ellenére a ki­rály is részt vett az ünepségen, amelyet tegnap délelőtt a londoni háborús­ emlék­nél, a Cenotaph-nál tartottak. A rövid gyászistentisztelet után, ame­lyet az egész angol birodalomban rádión közvetítettek, a király vöröspipacsokból készült óriási koszorút helyezett el az emlékművön és katonásan tisztelgett. Majd a királyi hercegek és a kormány tagjai, élükön Ramsay MacDonald mi­niszterelnökkel, továbbá a katonai, pol­gári és egyházi hatóságok főméltóságai helyezték el koszorúikat. Midőn a közeli parlament toronyórája, a Big Bem el­ütötte a tizenegyet, ágyúdörgés és kürtszó jelezte a két­perces csendet, mire az egész angol birodalom kővé meredve tisztelgett a hősi halottak emléke előtt. London legforgalmasabb utcáin még a halló falevelek zizegését is hallani lehe­­tett. A csendnek újabb ágyúdördülés vetett véget. A királyné a belügyminisztérium erké­lyéről nézte végig az ünnepséget. Dublinban elégették az angol zászlót Dublin, november 12. A fegyverszüneti évforduló alkalmá­ból az ír fővárosban angolellenes tünte­tések voltak. A tüntetők több angol zász­lót elégettek. Az angolellenes Heigro tá­bornok akciójának javára egész Íror­szágban vasárnap mákvirágot árusítot­tak. Az este folyamán a rendőrségnek több alkalommal be kellett avatkoznia, mert a tüntetések zavargásokká fajultak. A francia és a belga örökégő fáklyák utja Páris, november 12. A fegyverszünet megkötésének tizen­hatodik évfordulóját a francia főváros a hagyományos ünnepségekkel ülte meg ezútta­l is a diadalív alatt. Délután a na­cionalista szervezetek: a frontharcosok, a hazafias ifjúsági szervezetek, az Action Francaise hívei a Champs Elyséen ke­resztül az Ismeretlen katona sírjához vonultak és ot számos koszorút helyez­tek el. A volt frontharcosok a® Etoile-téren lévő Diadalívnél örökégő fáklyát gyúj­tottak s ugyanebben az időben Brüsszel­ben a belga Ismeretlen katona sírjánál hasonló fáklyát gyújtottak meg. E két fáklyának kicserélése délután Valen­­ciennesben történik, a hősi halottak em­lékműve előtt. Mindazokban a városok­ban, amelyeken a menet áthalad, a Hő­sök­ emlékmű­ve előtt egy percre megáll­nak és ott teljesen csendben hódolnak a hősök emlékének. A Brüsszelben meg­­gyújtott fáklya este háromnegyed Héra­kor érkezik meg a párisi Diadalívhez. Páris, november 12. A fegyverszünet megkötésének 16. év­fordulója alkalmából Parisban tün­teté­sekre került a sor a jobb- és a baloldali szervezetek között. A nemzeti arcvonat néven ismert jobboldali szervezetek az Ismeretlen Katona síremléke előtt gyűl­tek össze, majd innen a Foch-sétányra vonultak és hangosan éltették Doumer­­gue miniszterelnököt. A hazafias tüntetők Doumergue ablakai előtt elénekelték a Marséi 11 est. Doumergue sok látogatót fogadott, köztük Denain tábornok, lég­ügyi minisztert, majd La Rocque ezre­dest, a Tű­zkereszt vezetőjét. Az ezredes­­kijelentette Doumergue előtt, hogy til­takoznak a miniszterelnök elutazása ellen és azok ellen, akik ezt a távozást előidézték. A közös szocialista-kommunista arc­vonal nagyszabású felvonulást rendezett Páris keleti és nyugati részeiben. A tüntetők felvonultak a Bastille-térre, ahol a szónokok a háború és fasetizmus ellen agitáltak. A tüntetésekkel kapcsolatban semmiféle említésre méltó váratlan eset nem történt. A baloldaliak tüntető mene­tében mintegy 12.000 ember, a jobboldali irányú tüntetésekben mintegy 16.000 em­ber vett részt Lengyelország megünnepelte függetlenségét és az olaszbarát­ságot Varsó, november 12. Lengyelország függetlenné válásának tizenhatodik évfordulóját nagyszabású ünnepségekkel ülték meg. A Pilsudski­­tábor lapjai vezércikkeikben ü­dvözlik a tábornagyot, akinek lángesze kivívta a lengyeleknek a szabadságot. Varsóban hétfőn az olasz-lengyel ba­rátságot ünnepelték. Az Olasz Közmű­velődési Intézet felavatása alkalmából nagy ünnepséget rendeztek, amelyre Mussolini külön megbízottat küldött Solmi közoktatásügyi államtitkár sze­mélyében. Lengyel részről maga Koz­­lowski miniszterelnök is megjelent az olasz kultúrpalota felavatásán s eljött­­ természetesen Jendrzejewicz lengyel kül­ügyminiszter is. Az avatóbeszédet Mus­­­­solini küldöttje, Solmi államtitkár mon­dotta. Az elnök palotájában délután külön ünnepelték Beck ezredes külügyminisz­tert, akinek átnyújtották a Polonia Re­­stituta-rend nagykeresztjét. Az államfő rövid beszéd kíséretében adta át a rend­jelet Beck miniszternek. Hangsúlyozta, hogy nagy örömmel ékesíti fel a kül­ügyminisztert a magas kitüntetéssel, mert munkája rendkívüli mértékben hozzájárult Lengyelország hatalmának és tekintélyének megerősítéséhez. Két rádióbeszéd, London, november 12. Sir John Simon kü­ügyminiszter a fegyverszünet évfordulója alkalmával Amerikába leadott rádióbeszédében kije­lentette, hogy­ a fenyegető háborúval 7 való szakadatlan ijesztgetés nem használ a béke ügyének. — Maga a háború — mondotta — a fé­lelem, a harag és a bizalmatlanság szü­lötte, amelyet nem űzhetünk el puszta ijesztgetéssel. A jószomszédság szellemét kell fejleszteni, amelyről Roosevelt elnök olyan szép szavakkal emlékezett meg. Szívünk mélyén érezzük, hogy a béke az emberiség legfőbb szüksége és a békéhez hasonlítva minden egyéb nyereség vagy veszteség semmiséggé törpül. Ugyanekkor Benes cseh külügyminisz­ter a Columbia amerikai rádiótársaság mikrofonja előtt olyan beszédet mondott, amely szöges ellentétben áll Sir John Simon kijelentéseivel. Benes az ameri­kai rádió hallgatóközönségét is felhasz­nálta arra, hogy különben jól ismert po­litikai módszereit dicsőítse. Csehorszá­got úgy tüntette fel mint a béke meg­testesítőjét és őrzőjét, szemben „a bom­lás, a gyűlölet és lázadás tényezőivel, a­melyekkel ez időszerint Közép-Európá­­ban, de egyebütt is találkozunk, akik kétségtelenül nem riadnak vissza semmi­féle eszköztől és semmilyen lépéstől, amint azt nemrégiben a szomorú mar­seillei merénylet megmutatta­. ! A Közönség ! szolgálatéban Ezrek és ezrek kívánsá­gának teszek eleget ! ! megfelelt! a Herolite Rapid tovább/ népszerű mitésé­­nek szenzációja a 88 filléres nagy tubus! Nem reklámcsomagolás ! Kiadós nagy tubus, mely hivatva van uj barátokat szerezni ezen készít­ménynek és rég! híveit utazásain, kirándulásain stb. elkísérni. Továbbra is forgalomban marad a Herolite Rapid

Next