Nemzeti Ujság, 1935. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-01 / 1. szám

Dóra Sándor­ főkapitányhelyettes Irá­nyítja a nyomozást a szabadság téri véres bankrablás ügyében Benyák József kifutófia, a támadás egyik tragikus áldozata Gróf Chambrun nagykövet készíti elő az olasz—francia közeledést Meghalt L. Andrews, a híres amerikai milliárdos Új év — új feladat írta: Dr. Sipőcz Jenő Budapest székesfőváros főpolgármestere Az időik végtelen útján ismét évfor­dulóhoz érkeztünk. Az új év mindenkor mosolygó arccal, gyermeki derűvel kö­szönt reánk, hitet, reménységet sugároz a fáradt és csüggedt lélekbe. Az idő megújulása, évek múlása és évek szüle­tése azt az élettörvényt jelzi, mely a természetben is érvényesül az évszakok váltakozásával, a téli dermetséggel és a tavaszi virulással. Az ember is ennek az örökké megújuló életnek a mesgyéjén jár, a megújulás és újjászületés az ő számára is parancsoló él­ettörvény. A maga történelmi útján a századok és korszakok fordulójánál mindig ki kell lépnie a kiélt gondolatok téli dermedtsé­géből új eszmék, új gondolatok tavaszi ragyogásába. A különböző időkben fellépő renais­­sance-ok, a tespedt, nemzetietlen ember­öltőket követő nemzeti fellángolások, a történelem folyamán váltakozó reform­­korszakok mindig az időszerű újjászü­letésnek, szellemi megújulásnak a kife­jezői. Olyankor tavaszi erők mozdulnak meg a népek és nemzetek élettalajában, a megújhodott lélek pedig uj életforma hat, új intézmény '.pit m.gónaik a változatlan és örök isteni törvények ég­boltja alatt A­­ korunk is aj e­s­tői, reformgondol­atoktól erhi«, az uj világ i­gér­eté v . vajúdnak. Olyan ke­­resztsuitra értünk, ahol a korszakok hatá­rai és irányai elválnak. A lélek belső erői. b. történelmi élet szükségletei az időknek megfelelő korszerű életberende­­zést követelnek. A közélet felszíne alatt olyan vágyak és törekvések szenderegnek, melyek új nemzeti reformkorszakot várnak. A világ sok tekintetbeti nagy átalakulások képét mutatja, új szellemiség és új eszmeirány jelentkezik a politikai, társadalmi és gaz­dasági életben; bizonyára a magyar nem­zet sem vonhatja ki magát a korszellem hatása alól, neki is számolnia kell az idők történelmi követelményeivel. Most még idejében van, gondoljuk át nemzeti élet­kérdéseinket, keressük meg a lelki kap­csolatot a múlt eszményei és az új idők gondolatai kö­zött. Az idegen eszméket ne engedjük gyökeret verni a nemzet lelké­ben, de ezt csak úgy érhetjük el sikere­sen, ha azokkal szemben kitermeljük a magyar élet korszerű, a történelmi szük­ségnek megfelelő reformeszméit. A világot nagy események rázták meg és azok nyomán nagy tanulságok rendí­tették meg a lelkeket. A politikai és gaz­dasági válságok arra a felismerésre éb­resztették a milliókat, hogy az egyén sor­sát nem lehet az egyetemes nemzet sorsá­tól elválasztani. Széttéphet­etlen sorskö­­zösség fogja át társadalmi különbség nélkül azokat, akik egy nemzet, egy or­­snép kebelében élnek. Az individuális gondolat, az egyénre épített politikai vi­lágrend összeomlott az élet teh­erpróbája alatt. A nemzet hordozza a történelmi élet és a társadalmi haladás tervéit.A vi­lágtörténet da­lejteje arra nw­u, c­o­rre a nemzeti­ öntudat halad. Ez a felismerés szülte az új korszak számára azt a ve­zérlő gondolatot, mely szerint a nemzeti szempont az imperativus® az egész poli­tikai, társadalmi és gazdasági életnek. Mindent alá kell rendelni annak, amit a nemzet életérdeke parancsol. A mait század folyamán sok politikai és társadalmi elmélet kezdte ki a nemze­teket, filozófiai elgondolások szerint akar­­ták azokat átalakítani a maguk képére és hasonlatosságára. Az új szellemiség azt hirdeti, hogy a nemzet nem lehet massza, vagy kísérleti nyúl az elvont el­méletek kezében. A nemzet jelenti az éle­tet, a virágzó természetet, melyből min­den erőforrás és törvényszerűség fakad. Ezen az elvi alapon más irányt vettek a tömegmozgalmak, a nemzeti gondolatba vetették hitüket és arra építették szociá­lis programmjukat. Semmi sem mutatja olyan mélyen a szellemi átalakulást, mint az a nagyszerű jelenség, hogy a nemzeti eszme lett a széles néptömegek vezérlő csillaga a politikai és szociális harcok­ban. A nemzeti gondolat új tartalmat nyert, valamikor a vezető történelmi osztályok politikai eszményét jelentette, most pedig átfogja eszmei hatásával az egész népet. A nemzeti mozgalmak és megújhodási törekvések mindenütt, mint tömegmoz­galmak, mint szociális irányváltozások lépnek fel a XX. század életében. A szo­ciális eszme összeolvadt a nemzeti gondo­lattal és így megszűnt az az ellentét, mely szembeállította valamikor a nemzetet a néppel. Ugyana­kkor a gazdasági élet is megérzi az új eszmék hatását, az új kor­­szak azt az elvet vallja, hogy a tőke nem lehet öncél, az csak eszközt jelent, a nem­zet kezében. Hűen szellem- forrongásban, történelmi jelentőségű esz­­lei átalakul­sban, tornyo­saié kérdések­re viharzó grintók hullám­völgyében la.­m az uj év, m kor a nemzet megrendült bekkel, de pros hittel és bi­zalommal keresi a helyet, utat a múlt és a jövő partjai között. Ma is a viharos századok borúja ül a homlokán, majdnem ugyanazon a létkérdésen töpreng, amin az utolsó Árpád, vagy Fráter György gondolkozott valamikor. Hol a magyar hajó kikötője és biztos horgonya az élet tengerén! Hol a jövőbe vezető hit, annyi A FORRÁS Gyerekkoromban majdnem híres let­tem. Ez az egyik vakáció alatt történt, amikor Pisti bátyám­ keresztapjánál nya­raltunk. Pompás nyaralás volt, nem tudta ezt elkeseríteni Vilma néninek a fukarsága sem, mert Pisti keresztapja mindig tudta a módját, hogyan ellen­súlyozza ezt. Naphosszat az agyagbányákban ját­szottunk s várakat építettünk. Amikor már majd annyira voltunk, hogy elkezd­hettük volna a csatározást is, rettentő felhőszakadás jött és tönkreszilányította a várakat. Persze, akármennyire lesúj­tott is ez a kár minket, nem hagytuk ma­gunkat. Levezető árkot ástunk a bányák­ban felgyülemlett víznek, hogy újra nekikezdhessünk aztán az építkezésnek. Az én bányámból már jócskán letaka­rodott a víz, csak az egyik sarkából szi­várgott fel újra és újra. Hiába próbál­tam kövekkel betemetni, nem használt. — Hejnye, a nemjóját, hát mi lesz! — dühösködtem, mert igen takaros gödör volt ez s már egészen a magaménak érez­tem és szerettem volna minél szebb rendbe tenni. De hogy a viz így csúffá tett, kiestem a béketűrésemből s piszkálni kezdtem azt az átkozott sarkot a kapa nyelével, hadd lássuk, honnan jön ez a sok viz, amikor a bánya mögött a parton sehol sincsen se pocsolya, se más vizféle. S elővettem az ásót is. Szedtem ki a szotyós anyagot s mind jobban a partba fúrtam magam. Már igen tekintélyes lyuk tátongott előt­tem, amikor megint a kapa nyeléhez folyamodtam és nyomni kezdtem befelé, ahogy csak erőmből telt, aztán forgatni kezdtem, mintha tölcsért csinálnék. És nézd csak, mi történt­! Egyszerre csak kilökődött egy csomó föld s utána vas­tag sugárban ugrott ki a víz! — Pisti! Pisti! — kiáltottam Ijedtem IKTA: MAJTHÉNYI GYÖRGY­ ben és gyönyörűségemben. — Forrást csináltam! Loholt oda Pisti s ámult ő is. Aztán leszállt mellém a bányába. — Te, hu­sz ez a víz meleg! — s odatar­totta kezét is a vizsugárhoz. ... Csakugyan meleg volt. — Kóstoljuk meg! — indítványozta Pisti s inni kezdett a forrás sugarából. — Jó, — mondta aztán és elfordította a fejét. — Igyál belőle te is. Hát ittam. Eleinte csak annyit éreztem, hogy me­leg, de azért jókat nyeltem, mert a munkában és az izgalomban megszomjaz­tam volt. Hanem minden kortyom rövi­­debb lett, mert valami különös izt fedez­tem fel. — Mi az! — fordultam gyanakodva Pistihez. — Csak v­ ál — biztatott komoly arc­cal. — Ugy*«, jó! És ez a te forrásod lesz, te fedezted fel... Hires ember le­szel, mert rólad fogják elnevezni... Csak igyál! Hires ember leszek! Nagyon tetszett ez nekem és újra megkóstoltam. Rólam fogják elnevezni! No, erre nagyot iszunk! Hanem most összefacsarodott a szám, olyan keserű volt a víz. — Tee, mi a fene ez! Hisz ez keserű! — és rémes fintort vághattam, mert Pisti hangosan felkacagott. — Persze, hogy keserű, te mafla... — és a hasát fogta nevettében. — Hű, és te mennyit ittál belőle... De ne szólj sen­kinek... Megitatjuk a béresgyereke­ket is! Két ujját a szájába vette és éleset fü­tyült. Két, kis legény óvakodott felénk a csenderesből. — Ehun­e, forrást csináltunk — mondta Pisti büszkén. — De ebből senkinek se szabad inni, csak nekünk. Mert ez a Gyuri forrása! Értitek!»Ha megtudom, hogy ittatok belőle, jaj lesz nektek!... Most pedig vigyázzatok, amíg hazame­gyünk, hogy senki ide ne jöhessen inni! Azzal elhúzott magával. Amikor a bokrok közé értünk, lelapul­tunk s úgy figyeltük a két béresgyere­ket. Azok nézelődtek egy darabig s ami­kor már nem láttak minket, leereszked­tek a bányába. — Biztos, hogy már isznak! — nevetett Pisti. — Lessük meg őket. Visszalopóztunk. Hát csakugyan ott lökdelőztek a forrásnál s mindenik előbb akart inni a másiknál. Hagytuk őket, hadd mulassanak kedvükre.. — Vilma nénit is meg kell itatni! — súgta aztán Pista. — Vilma nénit! De még álmáskodnom se engedett, ha­nem kézen ragadott s úgy hurcolt haza­felé. ** Vad galoppban száguldtunk. Pisti na­­gyokat ugrott a levegőbe: Hú! — Hú! Micsoda hecc lesz! — Bennem azonban különös sejtelmek támadtak. Olyan fur­csán kezdtem érezni magam és kissé el­maradtam Pistitől. — Na, mi az! Mér®nem szaladsz job­ban! Ne­m mertem felelni, féltem, hogy ki­nevet. Aztán egyszerre megálltam. — Mi bajod van! — kiáltotta vissza. — Ctei­kar ... Nagyon csikar ... — C Csikar! Hisz az nagyszerűl — s megint nagyot ugrott örömében. Nem egészen értettem, mert olyan rosszul éreztem magam, hogy valósággal belegörbültem. Hanem Pisti már nem törődött, ezzel, egyedül vágtatott haza. Nem telt bele tíz perc s már jött visz­­szafelé Vilma nénivel. Tígy ugrált előtte, mint valami kis kutya és folyton ma­gyarázott. Én a jegenyénél vártaim be őket és még egyre a verejtékemet törü­l­­gettem. — Nem, soha többé nem iszom 1 *" v Megtalálták a bankrablók soilerjének rutyáit iái ^ y ellentétek Róma III8 NEMZETI USfOPV «hely^iken XVII. évfolyam­­­szám ♦ KEDD ♦ Budapest, 1935 Január 1 Lapunk mai száma 16 fillér

Next