Nemzeti Ujság, 1935. március (17. évfolyam, 50-74. szám)

1935-03-08 / 56. szám

8 PÁLFFY MIKLÓS HERCEG HALÁLA­ ­ "Általános részvétet "keltett Pálffy Miklós hercegnek március 6-án Pécsben bekövetkezett halála. Az elhunyt főúr holttestét szombaton délelőtt 11 órakor Bé­csben fogják beszentelni, majd Marchegyben helyezik nyugalomra. Pálffy Miklós herceg 1861 november 11-én a pozsonymegyei Malackán született. Atyja Pál gróf volt. A hercegi címet nagyatyjának test­vére, Antal herceg után 1879-ben örökölte. A 7-es huszárezrednél mint tényleges tiszt szol­gált s a katonai szolgálattól századosi rang­ban vált meg. 1916-ban szolgálatonkívüli őr­naggyá léptették elő. Cs. és k. kamarás, 1900- ban megkapta az Aranygyapjas Rendet, 1902- ben pedig a belső titkos tanácsosi méltóságot. 1905-től kezdődőleg a „főmagassága" címet birtokolta, majd 1910-ben a király magyaror­szági főudvarnaggyá, 1916-ban pedig főlovász­­mesterré nevezte ki. Tagja volt a Főrendiház­nak és igen jelentékeny szerepet vitt a főúri társadalmi életben. Mint nagy műbarát és mírpártoló volt ismert. Az utolsó években visszavonultan élt s halála hosszabb beteges­kedés után következett be. FILMMIKET A BELÜGYMINISZTÉRIUMBAN Csütörtökön délután a belügyminisz­tériumban a magyar moziérdekeltségek bevonásával ankét volt, amelyen dr. Tomcsányi Kálmán miniszteri osztályfő­nök elnökölt A gyűlésen megjelent a moziegyesület részéről Balogh Kálmán, Morvay Pál és Décsi Dezvald. Az első­­hetes bemu­tató szín­háza­kat Gerő István képviselte többedmagával, s jelen voltak m­ég a kismozisok képviselői is. Az ankét előzménye, hogy a moziegye­sület egy memorandummal fordult a belügyminiszterhez, amelyben aktuális kérelmeinek orvoslását kérte. Ezek kö­zött szerepelt a súlyos terhet jelentő­­vigalmi adó, továbbá a gyártással kap­csolatos különböző problémák. Dr. Tomcsányi Kálmán miniszteri osz­tályfőnök a maga részéről kilátásba helyezte annak lehetőségét, hogy a sziakma problémáit a pénzügyi kormány­zattal egyetértésben, amennyire lehetsé­ges, a megoldás felé viszi. Leszögezte azonban azt, hogy mindaddig ezeket a kérdéseket nem veheti a minisztérium tárgyalás alá, amíg úgy látja, hogy a szakma belső válsággal küzd, személyi és csoportérdekek ütköznek össze, éppen ezért felhívta az ankéton megjelent mo­zisokat, hogy próbálják megtalálni azt az utat és módot, amellyel helyre­állít­hatják a szakma harmonikus működését és az összhangba hozott érdekeket kö­zös alapra hozzák. Ezután érdekes beszélgetés fejlődött ki, s több égető probléma került megvita­tásra, különösen a mozisok egymás kö­­zötti megállapodása a helyárak és a já­tékrend tekintetében, amely miatt kitört a moziegyesület válsága. Szóba került az elsőhetes- és a kismozik éles ellentéte, több felszólaló pedig a magyar filmgyár­tással kapcsolatos kérdésekkel is foglal­kozott. A felszólalók azt kérték Tomcsányi­­osztályfőnöktől, hogy tegye lehetővé a filmesek és mozisok képviseletét a Film­ipari Alap vezetőségében. Végül a trösztök kérdése is szóba került. Dr. Tomcsányi osztályfőnök reflektált a felszólalásokra és­­hangsúlyozta, hogy addig nem lehet a szakma helyzetén se­gíteni, amíg belső harcokkal gyengítik saját magukat a magyar mozisok. Felszó­lította a jelenlevőket, hogy teremtsék meg a békét, aztán ismét összejöhetnek. [A trösztkérdéssel kapcsolatban pedig ki­jelentette, hogy őt nem érdekli semmi­féle tröszt, amíg annak működése köz­érdekbe nem ütközik. Ebben az esetben azonban természetesen mindent megtesz, hogy a trösztök esetleges káros működé­sét megakadályozza. PALLAVICINI GYÖRGY ŐRGRÓF sajtóperében elrendelték a bizonyítást Szekszárdi, március 7. A budapesti királyi ügyészség eljárást indí­­tott őrgróf Pallavicini György ellen azokért a kijelentésekért, amelyeket a múlt évben a Vigadóban tartott legitimista vacsorán mon­dott el és amelyekkel megsértette a vezérkari tiszteket. Dr. Koralovszky Géz orvos, a „Domb­óvár és vidéke“ című lap felelős szerkesztője, ezek miatt a kijelentések miatt sértő hangú cikket írt őrgróf Pallavicini, nd.4 Dombóvár NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1935 március 8. képviselője ellen. A cikk miatt őr­gróf Palla­vicini feljelentette Korálovszkyt s a szek­szárdi törvényszék már tartott eb­be­n az ügy­ben tárgyalást, de a budapesti eljárás befe­jeztéig az ügyet elhalasztották. Pallavicini nyilatkozata után ez az ügy Budapesten vád­­elejtéssel bevégződött. A szekszárdi törvény­szék ma délelőttre tűzte ki ebben az ügyben a tágyalás folytatását. Sikertelen békéltetési kísérletek után vád­lott a valódiság bizonyításának elrendelését kérte, mert bizonyítani kívánja, hogy az in­kriminált és a honvédt­isztikart sértő kijelen­tések a vacsorán valóban elhangzottak. Erre vonatkozóan a vádlott kérte Tors Tibor, Oláh János és Pethő Sándor kihallgatását, őrgróf Pallavicini viszont Griger Miklós, gróf Ap­­ponyi György és gróf Csáky Imre tanúkénti megidézését kérte. A bíróság elrendelte a bizonyítást. A FRANCIA RIVIÉRÁN KÉSZÍTETTEK ELő A­­IMI FORRADALMAT Beszélgetés Plasztirasszal, a volt görög diktátorral, aki Cannes-ból Görögországba indult, hogy átvehesse a hatalmat Cannes, március hó. Plasztirasz tábornok már két év óta él Cannes­ben. Több ízben volt alkalmam be­szélgetni a volt görög diktátorral, talán nem lesz érdektelen, ha a beszélgetések ■alapján röviden múltját is ismertetem, miután ez egy kissé Görögország utolsó tíz esztendejének történelme is egyúttal. 1920-ban, tehát a világháború befejezé­sétől számított két év múlva Görög­országban az elüldözött Konstantin ki­rálynak sikerült újra visszajutni a trón­jára. Venizelosznak és híveinek menekül­niük kellett Görögországból. Venizelosz maga Nizzába utazott és itt értesült arról, hogy otthonmaradt párthívei közül mintegy 1500 tisztet a forradalomban tanúsított magatartásuk miatt lefokoztak. Egy ezredesnek azonban, aki úgy a világ­háborúban, mint azt megelőzőleg Görög­országnak balkáni szomszédaival foly­tatott harcaiban, az úgynevezett balkáni háborúkban — és azóta is — hazaszere­tetének és vitézségének bámulatos pél­dáit szolgáltatta, sikerült a lefokozást elkerülnie és ezredének, egy hegyiezred­nek a parancs­noik j­ogát továbbra is meg­tartania. Konstantin király, amikor trónját újra elfoglalhatta, anélkül, hogy diplomáciai­­lag megfelelően előkészített erős szövet­ségesekkel országának megfelelő fedeze­tet biztosított volna, háborús kalandba keveredett a törökkel. Az eredmény már előre sejthető volt. A hadsereg, meg­fosztva tisztjeinek leg­jobbjaitól, olyan vezetők alatt, akik inkább értettek az intrikáikhoz, mint a csapatok vezetéséhez, ilyen háború győzelemre nem vezethet 1922-ben azután be is következett a már előrelátható katasztrófa. Kemál basa az egész vonalon diadalmasan nyomult előre és már azzal fenyegetett, hogy egész Görögországot megszállja, amikor egy hegyszorosnál egyetlen ezrednek sikerült a törökök előnyomulását rövid időre fel­tartóztatni és ez a rövid idő elegendő volt arra, hogy az ezred bátor és hatá­rozott parancsnoka a parancsnokságot az egész hadsereg felett a kezébe vegye és országának területét a török csapatok­tól megtisztítsa. Ez a bátor katona, Plasztirasz ezre­des volt, a balkánháború, a világháború és a tö­rök háború után összeomlott. Az alkot­mányos élet a zűrzavarban csődöt mon­dott. Az ilyen feje tetejére állított, fel­fordult világban néha akaratlanul is születik diktátor, mint ahogyan szüle­tett is mindenütt, ahol a mienkhez ha­sonló állapotok keletkeztek. A különb­ség köztem és a többi között szerintem az, hogy én sohasem törekedtem hata­lomra. Egy héttel azelőtt, hogy a hatal­mat kézbevettem, még csak halvány sej­telmem sem volt arról, hogy egy hét múlva én leszek az ország teljhatalmú diktátora. Én egyszerű vidéki tiszt vol­tam, a minősítésem, szerint mintaka­­tona, akinek csak egyetlen vágya volt, az, hogy ezrede valamennyi között a legkiválóbb legyen! Mint kötelességét mindenkor pontosan teljesítő tiszt akar­tam nyugdíjba menni... a sors azt.li­bán más életet írt elő az én részemre. Hogy mégis az lettem, ami lettem, azt a körülmények alakulásának köszönhe­tem .... — Kielégí­tőnek tartja, tábornok úr azokat az eredményeket, amelyeket mint diktátor, országának és népének érdeké­ben elérhetett! — Tökéletesen! Ha valaha alkalma lesz az akkori görög lapokat utólag elolvasni, akkor meggyőződhetik, hogy az ország milyen örömmel fogadta azt a hírt, hogy akadt végre egy erőskezű férfi, aki ren­det teremt. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy abban az időben — sőt még ma is — a haza megmentő­jének tekintet­tek. Az akkor uralmon lévő párt csak rá­erőszakolta magát az országra, de nem szolgálta a nép érdekét. Én nem akartam a belém helyezett bizalommal visszaélni, az én diktatúrám nem­ hagyott maga után rossz emléket. Felkértem a Nizzá­ban tartózkodó Venizeloszt, hogy térjen haza és legyen segítőtársam ebben a munkában. Venizelosz elfogadta a meg­hívást és, hogy tizenöt hónap után a rend annyira helyreállott, hogy az álta­lános titkos szavazást el lehetett már rendelni, azt az ő tevékenységének lehet köszönni. Plasztirasz vállalta a király eltávolítását A hadsereg és a tengerészet élén ki­hajózott Pireusba és elfoglalta a ha­talmat. A diktatúra első ténykedése volt a menekülő Konstantin helyébe György trónörököst királlyá kiáltani, majd pe­dig pár hónap múlva, miután az új ki­rály sem volt képes magát az udvari intrikák alól oly mérvben függetlení­teni, amennyire ezt az ország és a nép érdeke — Plasztirasz legalább is így ál­lítja ! — megkívánta volna, Konstantin után György királyt is elüldözték. Semmi okunk sí­ncs arra, hogy a di­nasztiát elkergető Plasztirasz tábornok iránt különösebb rokonszenvet érezzünk. Sem másfél éves diktatúrája, sem ké­sőbbi összeesküvései nem rokonszenve­sek, ha mégis feléje fordul a figyelem, ennek oka az, hogy ő áll most is a gö­rög forradalmi események mögött s franciaországi magatartása élénken megvilágítja azt a tényt, hogy — úgy mondjuk — valósággal rendőri támoga­tás mellett tudott forradalmat előkészí­teni. — Én sohasem gondoltam arra ■— mondotta a volt diktátor, amint a can­­nesi Croisette sétány egyik padján ül­dögéltünk —, hogy görög Napóleon le­gyek és ezalatt a tizenöt hónap alatt, amiig a hatalom teljesen a kezemben volt, nem is tekintettem magamat többnek, mint az ország rendőrfőnökének, ön, mint magyar újságíró, bizonyára emlé­kezik még azokra az állapotokra, amelybe országuk a négyéves világhá­ború végén került. Hát ez kérem semmi ahhoz képet, ahogyan a mi országunk Diktátor, akinek fogalma sincs politikai és gazdasági problémákról — Megenged egy kérdést, tábornok úr! — Foglalkozott ön politikával vagy gaz­dasági kérdésekkel, mielőtt diktátor lett! — Soha... én katona voltam. — Honnan szerezhette akkor a szüksé­ges tapasztalatokat, amelyek feltétlenül nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy valaki egy ország sorsát intézhesse! — Volt ön katona!... — kérdezte most a tábornok. — Tényleges tiszt voltam az osztrák­magyar hadseregben... — Akkor bizonyára tudja azt is, ho­gyan kell egy századot fegyelmezni. Nos, ahogyan egy századot kell fegyel­mezni, úgy kell fegyelmezni egy ezre­det... és egy országot is, ahol a rend és a fegyelem széjjelzüllött. Egy orszá­got azonban nem lehet laktanyának te­kinteni — és ezt én tizenöt hónapon ke­resztül magam is állandóan hangoztat­tam —, amint az ország rendje és békéje helyreállott, általános titkos választás útján az alkotmányos életnek kell foly­tatódnia. Működésem helyességét iga­zolja — tekintett felém most kiegyene­sedve Plasztirasz tábornok —, hogy a vá­lasztás alapján összeülő képviselőház az én javaslatomra két leghűségesebb párt­­híveket: Candoriotisz admirálist a­ köz­társaság elnökévé, Venizeloszt pedig mi­niszterelnökké választotta. tízesztendős magányából a politikai küzdelmek előterébe lép a görög Cincinnatus... Amiket most Plasztirasz itt elmondott azokat ama nevezetes országgyűlés iga­zolja. Időközben egy uj párt alakult és lé­pett mindjobban előtérbe, amely hevesen támadta Venizelosz politikáját. Az új néppárt mögött monarchism csoportok húzódtak meg, a párt azonban tiltako­zott és, hogy ehhez megfelelő bizonyíté­kot szolgáltasson, a választások előtt hat hónappal kijelentette, hogy a köztársa­sági államforma alapján áll és ehhez a rendszerhez ragaszkodik. Ennek a kije­lentésnek köszönhette a párt, hogy a nemsokára megejtett választáson kis többségre tehetett szert, amennyiben 130 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, míg Venizeloszék csak 120-at. Az új többséggel elégedetlen Plastiras tábornok előlépett tízéves magányából. Az első vonattal Athénbe érkezett, össze­hívta a tiszteket , és másodszor is ki­kiáltotta a diktatúrát. Ezúttal nem so­káig. Venizelosz óvatosságot ajánl, és Plase­­tiras megfogadta a tanácsot . . . tisztek­ből alakult semleges bizottságra ruházta át a hatalmát. Ezalatt megalakult az új kormány, Csaldaris vette kezébe a ha­talmat és elrendelte Plastiras letartóz­tatását. Az új kormány még nem volt elég erős ahhoz, hogy Plastirast elfo­gassa ... de később még erős lehet. A volt diktátor tehát helyesnek találta, hogy az országból elutazzon. A helyőrség díszcsapatai élén vonul ki a kikötőbe — ez a diszkiséret egyúttal védelem is volt, esetleges rendőrségi beavatkozás ellen — Marseilleben partra szállt, egy­­pár napig ott lakott, majd a cannesi Hotel l‘Azur Edén-be költözött át és múlt év október óta itt él néhány ba­rátjával és a rendőrség tudtával és tá­mogatásával fogadja forradalmi párt­­híveit. Mindenesetre nagyon érdekes itt Can­­nesben a tengerparti sétány egy pad­ján egy olyan emberrel beszélgetni, aki esetleg még egyszer a görögök teljha­talmú vezére lesz. 1927-ben, amikor Brüsszelben Macia ezredessel, a katalán szabadságharcok vezérével beszélgettem, éreztem, hogy Maciénak jövője van, míg 1929-ben Parisban Primo de Elve­­rával­ beszélgetve, világos volt előttem, hogy a volt spanyol diktátornak csak múltja­ van. Most azonban, amikor itt Plastiras tábornokkal napról napra együtt vagyok, egy olyan emberrel va­gyok együtt, aki két ízben volt m­ár diktátor és nem szükséges különösebb külpolitikai beavatottság annak megjö­vendöléséhez, hogy Plasti­as tábornok a közeljövőben — sajnos — harmadszor is lehet diktátor ... A hatalmas, atlétatermetű ember ökölbeszorított kezekkel sziszegi a fogai között: „És én mégis megyek . . . nem magamért, a többiekért!“ — teszi hozzá még utólag. Magyarország jóbarátunk, Plasztirasz tábornok rövid ideig tartó izgatottsága hamarosan lecsillapult és a betét halljában már kedélyesen beszél­gettünk.­­ Tulajdonképpen még meg sem kér­deztem tábornok urat, hogy ha a Veni­­zelosz-párt a közeljövőben hatalomra ke­rül, milyen külpoliti­­ai álláspontot fog­lalnak el Magyarországra vonatkozólag? — Magyarország — válaszolja gondol­kodás nélkül — nekünk régi barátunk már. Az volt már régebben is, de amikor tavaly Venizelosz úrral Budapesten jár­tunk, ez a barátság kimondottan test­vériessé változott. Mi a magyarokat testvéreinknek tekintjük ... — És a revízió! — A revízióra vonatkozólag csak azt mondhatom önnek, hogy aki egyszer Budapesten járt, annak nem kell sok ma­gyarázat ahhoz a­ belátáshoz, hogy ez az igazságtalanság sokáig így nem marad­hat. Amikor Venizelosz úr a görög par­lamentben a Balkán-paktum ellen tilta­kozott, részben talán azért is tette, mert annak szerinte csak egy célja van, hogy az Magyarország ellen irányuljon . BÚTORT mindent „BOfl-MIL'' le­ii­t­o­r­á­r­u ti A­z h­a­n­­ásárol VI., Vilmos császár út 43. szám­ (Báthory utcával szemközt) KOMBINÁLT SZOBÁK, HÁLÓK, BBItOLOK dús választékban

Next