Nemzeti Ujság, 1935. június (17. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-01 / 124. szám

2 tikára. Azokra az erkölcsi erőkre vonat­koznak, amelyek a gloire, a győztes­ sors, gazdagság, anyagi és fegyveres bizton­ság, egy páratlan kulturális és szellemi presztízs talapzatán is szükségesek. MEGHALT Lovrich József orvos­­professzor Dr. Lovrich József, a budapesti Páz­mány Egyetem nyugalmazott tanára és a m. kir. Bábaképző Intézet nyugalma­zott igazgatója, 67 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Halála nagy gyásza a magyar orvostudománynak és igen nagy vesztesége az anyavédelemnek. Egyike volt a legkiválóbb gynekológu­­sainknak és mint nőgyógyásznak a neve külföldön is általánosan ismert volt. Ta­nulmányait a budapesti egyetemen vé­gezte s mindjárt Parisba ment,,ahol más­fél évig a Pasteur-intézetben, majd Baar híres szülész-professzor mellett dolgozott, akihez személyes barátság is fűzte. Évek múlva hazatért és itthon Scheidhauer híres kórboncnok tanár asszisztense lett Később visszatért eredeti szakmájához és az I. sz. szülészeti klinikán Kézmárszky­­ professzor, mint segédet vette maga mellé a már akkor széles körökben is­mert fiatal tudóst. Kézmárszky utóda Bársony János lett, aki mellett közel egy évtizeden át dolgozott. Ebben az időben habilitálták magántanárrá. 1913 óta a budapesti m. kir. Bábaképző Intézet igazgatói pozícióját töltötte be, ahonnan 1932-ben vonult nyugalomba. De munkássága nem szűnt meg és élénk részt vett azóta is az orvosi közéletben. Egyetlen nőgyógyásztagja volt az igaz­ságügyi orvosi tanácsnak. Egész életén át rendkívül nagy szeretettel foglalko­zott az anyavédelem, ügyével, amelyről rengeteg propaganda-előadást tartott or­szágszerte. Egyetlen vágya volt, hogy a magyar anyavédelemi törvényt tető alá hozhassa, még­pedig francia, német és más országok mintájára olyképpen, hogy minden anya, aki rászorul, kivétel nélkül állami támogatásban részesüljön. A bába­képzés terén igen nagy jelentőségű intéz­kedést harcolt ki azzal, hogy a régebbi hat havi kurzust egy éves tanfolyamra emelték. Mindig a bábaképzés nívójának eme­léséért küzdött és azt akarta elérni, hogy a­­tanulmányi időt, amint az külföldön vatít két évre emeljék fel, egy év elméleti és egy év gyakorlati oktatással. Tudomá­nyos munkáinak száma meghaladja a százat s nagy részük francia és német nyelven jelent meg. Lovrich professzor kiváló tanár, nagy tudós, melegszívű em­berbarát, az anyák pártfogója és segítője volt, akire mindenki kegyelettel gondol. Halála igen nagy vesztesége a magyar orvosi karnak. Temetése június 2-án dél­után 5 órakor lesz a római katolikus anyaszentegyház szertartása szerint a Fakasréti-temetőben levő családi sírbolt­ban. A gyászszertartáson testületileg vesz részt a Piarista Diákszövetség is, amely­nek az elhunyt lelkes tagja volt, a gázpedált, amikor tisztulni kezdett a fejem. Eszembe jutott, hogy egyetlen erőszakos csókkal kellett volna megfoj­tani gondolkozó buta szavait. Azután megmutatni a prospektusokat, amelyeket a nászútra válogattam. A lakás tervraj­zát, amelyet már lefoglaltam. Megmon­dani, hogy nem akarok várni az eskü­vőre. Kirohanni a piros rózsákért, ame­lyek a kocsimban hervadtak el. A gyű­rűkért, amelyeket magammal hoztam... Eh, elrontottam a dolgot, mert szere­tem. A nagy indulat őrülete szállott, most ki kellene okoskodni, mit tegyünk. Én szeretem magát, maga szeret engem. Ez csak egyszerű és mégis bolondulásig bo­nyolult... Eddig a levél. Nincs vége. Egy lány­nak írtam. Akkor írtam még, amikor hittem és vártam gyötrelmek között a boldog megértést. Sose küldtem el a le­velet Itt maradt csonkán, rokkantan. Levél, amelyet nem küldtek el, olyan mint a holtan született gyerek. Súlyra, alakra, rendee. Csak a lélegzete állt el, mielőtt elsőt mozdult volna a mellkasa. Elnémult, mielőtt nevetésre, vagy sí­rásra görbülhetett volna a szája. Temetője ott volt a fiók aljában. Betel­jesedett sorsú levelek között. A tisztes polgári utón jártak között, amelyeket m­egirtak, elindítottak, kézbesítettek, el­olvastak. Mennyi embernek van köze ezekhez? Annak a nőnek, aki irta, aki azóta vadidegen. A sok postásnak, aki továbbadta. Ez a holtan született csak az enyém. Azok: ismeretlen ismerősök, akik tudták a nevemet és ezen a jogon beko­pogtak hozzám és én meghallgattam őket. Ezt a csonkát azonban élő húsomból, vé­res szívemből valónak érzem. Ez a halott visszalopja a múltat. Amíg olvasom, a fekete betűkből kiragyog a lány, kilépek lén, mind a ketten fiatalon, élőn, ahogy a NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1935 Jutilos 9171 családi kötelék meg­szilárdítása első­rendű nemzeti érdek** — mondotta Glattfelder püspök a makói katolikus napon Áldozócsütörtökön tartotta meg a ma­rosszögi katolikus lakosság Katolikus Napját és nagygyűlését Makón, ahová felvonult az egész környék katolikus népe. A vármegye távoli községeiből is nagy tömegekkel jöttek be a hívek a Makóra és osztatlan szeretettel várakoz­tak a főpásztorra, ahova reggeli 9 óra­kor érkezett a kíséretével együtt Szeged­ről. A megyéspüspököt a makó-belvárosi plébánia­templom előtt dr. Csepregi Imre pápai kamarás, apátplébános fo­gadta a környékbeli papság élén és kí­sérte a főoltárhoz, ahol a püspök ünne­pélyes főpapi misét pontifikált. A mise alatt a makói középiskolák növendékei­nek énekkara Gregorian Choralisokat énekelt. A Szent István plébániatem­plom szűknek bizonyult az összesereglett hívek befogadására, ezért dr. Mester Já­nos egyetemi tanár a templom előtt fel­állított oltárnál tábori misét mondott. Ezen a misén a makói csendőr gyalog­­tanosztály legénységének énekkara adott elő egyházi énekeket. Szentmise után Glattfelder Gyula püspök tartott nagy beszédet, melyben a következőket mon­dotta: — Krisztus mennybemenetele az ő ki­rályi székfoglalója. Ekkor lett nyilván­való, hogy nincs sem égi, sem földi ha­talom, mely uralma alól kivonhatná ma­gát, kétségbevonhatná bármi téren az ő jogát. Még nem hangzott el királyi ma­­nifesztum, mely önérzetben versenyez­hetne az Ő szavaival: „Minden hatalom nekem adatott mennyben és a földön“. E krisztusi szó teljesen kifejezi azt az igényt, melyet Isten fia a világgal szem­ben támaszt s egyúttal azt a kötelmet, mellyel az ember neki tartozik s amely­nek, ha megfelel, egyedül biztosíthatja célját és boldogságát. Mindenkinek Krisz­tus törvényéhez kell alkalmazkodnia s mindenütt az ő szellemének kell megva­lósulni, akkor jön el az ő országa e földre is és teremt azon igazi békét, s boldogságot. Ennek a gondolatnak meg­értetése az Anyaszentegyház egész tevé­kenységének célja s minden katolikus akciónak, melyet a pápa sürget s a püspökök oly szent kötelességüknek is­mernek, ez az alapgondolata s reménye. „Meghasonlott a vallás és polgári gondolkozás“ — Krisztus igazsága és szelleme sze­rint megszentelni az egész életet, ez min­den vallásos elgondolásunk. Hangsúlyo­zom: az egész életet, nemcsak a tem­plomi istentiszteletet. Mert mit ér, ha hetenkint egy órát imádkozunk, azontúl pedig Istenről egészen megfeledkezünk? A templomi hangulatot és buzgalmat haza kell vinni a családi körbe, a gaz­dasági, üzleti és hivatali életbe és nem­csak a tabernákulum közelében kell meg­győződésés katolikusnak lenni, hanem a hit igazságait és törvényeit mindenütt meg kell vallani és valósítani. A mi ko­runknak az a szerencsétlensége, hogy meghasonlott az emberek lelkében a val­lás és a polgári gondolkozás. Nem vé­letlen, hogy megszűnt a vasár- és ünnep­nap megszentelése s hétköznapi lett az egész élet. Az istenes gondolkozást a templomba zárták, ezzel a polgári életet Profanizálták, vagyis felsőbb ihletétől s értékétől megfosztották. A vasárnap megszentelése csak egyik szimbóluma volna annak, hogy az egész társadalmi együttélést is meg akarjuk szentelni, de fényképező lencse sohasem foghatott volna meg. Ez a halott, csoda! Mert beszél. Nem küldtem el. Az enyém maradt, írtam helyette másikat. Hónapokkal ké­sőbb. Abból nem maradt semmi nekem. Csak valami gyenge, elmosódó emlék, hogy azt kértem, építsünk valami záró­falat. Rakjuk mögéje eddigi kínjainkat, emlékeinket és azután menjünk egymás felé, mint két ismeretlen, aki most talál­kozik. Hátha újra kezdhetjük elrontott életünket. A válasz itt van. Csak eny­­nyi: jó!­­ A halott levél beszél. Az élőt, az elkül­­döttet, komolyan vettem. Az új ismeret­lenekből sose váltak ismerősök. Elfelej­tettem a levelet is, a lányt is. Tűzbe do­bom ezt a félbenmaradt levelet is. Szé­gyenlem, mert vádol. Én hagytam-e el a hideg szavakból feltüzelő érzéseket, vagy engem hagytak el? Mi lett a lányból? Semmit sem tudok róla. Igaza volt annak a lánynak? Csakugyan nem szerettem? Ha a feleségem lesz, vájjon kitartok-e mellette? Az érzés tűz, ame­lyet folyton táplálni kell? Akkor tart csak életfogytiglan, ha új forgácsokat raknak rá és az állandó együttlét, vál­tozó jó­ és rossz napok élményeinek friss levegőjével élesztegetik? Úgy látszik, igen. Semmi sem maradt a lányból, a szerelemből. De mégis. Ahogy jobban a gyufaszál, ahogy a hirtelen láng felcsap a halott levélből, furcsa alakban hullanak vissza az íróasztalra a papírpernyék. Hosszú­­testű hegy kerekedik belőlük, bástyák, tornyok, igen, olyan az egész, mint va­lami vár. Szenes oldalán apró világos sávok, frissen hullott hó. Édesszű emlék, ami megmaradt szép­nek, soha el nem felejthetőnek, amikor először találkoztunk titokban, kettesben. e jelképen túl az Istent kereső, imád­kozó és istentiszteletet ismerő életfelfo­gást mindenütt "újból vissza kell he­lyezni jogaiba. Mert mindaddig, mig az emberek nem fognak újból ráeszmélni, hogy „Isten országa bennünk van“ s azért azzal szemben mindannyian min­denütt szent felelősséggel tartozunk, sem igazságosság, sem szeretet, sem követ­kezéskép kölcsönös megértés, segítés és béke sem lesz az emberiség osztályrésze. Hiába tanácskoznak az országok gyűlé­sein s törik fejüket a nemzetközi érte­kezleteken, mig a népek újból rá nem eszmélnek, hogy „Jézus Krisztus az Ure­s testvériség s szabadság csak őbenne és őáltala lesz osztályrészül, mindaddig társadalmi osztályok és nemzetek idege­nül, ellenséges indulattal fognak egy­­­mással szemben állni s az emberiség sorsa nem haladás, hanem szüntelen rombolás és süllyedés. — A népek kormányainak is meg kell érteni, hogy ma is igaz az apostol szava: „Jézus nevére minden térd meghajoljon, az égieké, a földieké, s az alvilágiaké s minden nyelv vallja, hogy ő az Úr.“ Nem e­ég­ emlegetni a ke­resztény szellemet . De ezt az elvet s keresztény szelle­met nem elég emlegetni, hanem olyan törvényes intézkedéseket kell hozni s minden kormányzati ténykedést úgy tel­jesíteni, hogy a törvény szava s a végre­hajtó hatalom ereje egyaránt vigye a népet a krisztusi eszmék minél tökélete­sebb megvalósítása felé. Keresztény szellemről beszélni és tétlenül tűrni, hogy a keresztény tár­sadalom alapjai családban, közerkölcs­ben megrendüljenek, következetesen nem leh­et. Nincs keresztény kor­mányzat, altol a családi kötelék köny­­nyelmű bomlását meg ne akadályoz­zák, mert amikor az Isten által alapí­tott és megszentelt otthonnal szem­ben a hűség szüntelenül megtagad­ható, akkor nemcsak a családi ház omlik össze, hanem a kölcsönös biza­lomnak, szeretetnek és megbecsülés­nek szelleme rendül meg, mely nem­csak a költő szerint minden állam tá­masza és talpköve, hanem a legegy­szerűbb ember megítélése szerint minden biztonságnak s tisztességnek feltétele. Azért az alföldi magyar nép nevében is ünnepélyesen forduljunk hazánk sorsának intézőihez s idéz­zük emlékezetükbe, hogy a családi kötelék megszilárdítása, a házasság szentségének biztosítása elsőrendű nemzeti érdek, mely megelőz bármi­lyen gazdasági, vagy jogi reformot . Ugyanilyen komolysággal emelte fel szavát az alföldi magyar katolikusok ez ünnepi gyülekezete a közerkölcsök vé­delme érdekében. Ne higgje senki, hogy néhány beteg ember ízléstelenségéről van csak szó, miskor az erkölcsi lazaság és meztelenség tolakodása ellen, mely iroda­lomban, sajtóban, színházban, moziban és „Passzív magyar sors“ — Látjuk és érezzük a nehézségeké,a­melyek a lelki és anyagi talpraállás út­jába állanak. Tudjuk, hogy csodát em­ber máról-holnapra nem művelhet, de azt is tudjuk, hogy ha Krisztus szelleme dagasztja a kebleket, abból nemcsak tü­relem, de hősi alkotóerő is sarjad s ün­nepi gyülekezetünk népünk buzgó kész­ségének minden nemes törekvéssel való közreműködésének hangoztatása, de egy­úttal bátor keresztény hozzáfogásának és alkotásainak is sürgetése. Mi Krisztus király hű alattvalói kívánunk lenni nemcsak gondolatban, hanem az ő szel­lemében magán- és közéletünk arculata formálásában való tevékeny szolgálatá­val is. — Nem akarunk belenyugodni abba a passzív magyar sorsba, mely évszázado­kon keresztül úgy talált jónak mindent, amint van, de megmozdultunk, hogy hű ragaszkodásban szent Egyházunk törvé­nyeivel s édes hazánk nagy céljaival szemben fellendítsük Krisztus király ügyét a magyar Alföldön s biztosítsuk ott is a katolikus újraéledést és szebb jövőt. E célra világiak és papok tettre­­kész buzgalommal ajánlják fel minden tehetségüket, kívánják szolgálni főpász­toruk vezetése alatt nagy pápánk kato­likus aktivitást sürgető programját, melynek gyümölcse egyének, családok és népek megszentülése és boldogulása. A beszéd nagy hatással volt a­­ nagy­számban összegyűlt katolikusokra. Utána dr. Koródi-Katona János v. orszgy. kép­viselő fordult a hívekhez és intézményes családvédelmet sürgetett. Utána dr. Mes­ter János egyetemi ny. r. tanár a gyer­mekvédelemről és a nevelés korszerű kérdéseiről beszélt, követendő örök pél­dául állítva a katolikus szülők elé Don Bosco Szent János fényes alakját. A ka­tolikus nap délutáni műsorában dr. Mun­­tyán István szegedi Ítélőtáblás tanács­elnök a férfiak, dr. Czapik Gyula apát­kanonok a nők, dr. Halász Pál egyház­­megyei kormánytanácsos, szeged-móra­­városi plébános az ifjúság, P. Bus Jakab S. J. a Sziv-gárdisták részére tartott be­szédet. Délben közebéd volt, melyen Nikelszky Jenő polgármester mondott felköszöntőt. A demonstratív nagygyű­lést este a Katolikus Körben a makói Filharmonikus Egyesület által dr. Glatt­­felder Gyula megyéspüspök tiszteletére rendezett díszl­angverseny fejezte be. A hangversenyen közreműködött a belvá­rosi Szent István plébániatemplom egy­házi énekkara is. A hangversenyt Do­náth­ Antal zenetanár, karnagy vezé­nyelte. * Akinek gyakran fáj a gyomra, bélműködése renyhe, mája duzzadt, emésztése gyengült, nyelve fehéressárga, étvágya megcsappant, annak a természetes „Ferenc József" keserű­­víz csakhamar szabályozza a székletét, rendbe­hozza az emésztését, élénkíti a vérkeringését és jó közérzetet teremt. Kórházi bizonyítvá­nyok tanúsítják, hogy a Ferenc József víz biztos és kellemes hatása következtében — kiváltkép ülőfoglalkozásnál — állandó hasz­nálatra rendkívül alkalmas, minden szórakozóhelyen tobzódik, a nem­zet legjobbjai védelmet sürgetnek. Két­ségbeejtő már a közömbösség, melyet a léhasággal szemben öregek és ifjak tamiz­­sítanak, de még félelmetesebb az a vesze­delem, mely az erkölcsi felfogás elposvá­­nyosodása következtében a nemzet er­kölcsi ellenálló erejére a könnyű vérűség­­gal kiárad. Szavalhatunk és énekelhetünk napestig nemzeti feltámadásról, ha az erkölcsi fegyelmet népünkben, főleg an­nak ifjúságában helyre nem állítjuk, ha a régi tisztes magyar szokásokat újból nemes divattá nem emeljük, a szavak és énekek elmúlnak, mint bugyborék, meg­marad a gyászos állapot, amelybe az erkölcsi ellenálló erők megroppanása döntötte a nemzetet. A pápa szociális követelé­seit megt kell valósítani ?• De szót emelünk ez ünnepi gyűlésün­kön a keresztény szeretet igényeinek megval­ós­í­tása mellett is. Mert ahol Krisz­tus úr, ott nem önző haszon, hanem a krisztusi testvériség szelleme uralkodik és létesít, intézményeket és törvényeket. Bátor hangon sürgetjük, hogy azok a szo­ciális célkitűzések, melyeket az újabb kor nagy pápái az emberséges megélhetés érdekében ünnepélyesen kihirdettek, tör­­vényhozá­sunk által megszivleltasssenek s a szörnyű nyomor enyhítése érdekében minden szükséges és lehetséges intézke­dés megtétessék. A mi lelkünktől távol áll az elégedetlenség felelőtlen szitása, mi senki igazságát egyoldalúan csorbí­tani nem akarjuk és csorbittatni nem engedjük. De tetteket kívánunk s olyan törvényes intézkedéseket, melyek a sze­rény megélhetést mindenki számára lehe­tővé teszik, ha az isteni gondviselés éle­tet állított a magyar földre, akkor vele szemben a magyar haza anyai gondosko­dását biztosítsák.

Next