Nemzeti Ujság, 1935. június (17. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-01 / 124. szám
2 tikára. Azokra az erkölcsi erőkre vonatkoznak, amelyek a gloire, a győztes sors, gazdagság, anyagi és fegyveres biztonság, egy páratlan kulturális és szellemi presztízs talapzatán is szükségesek. MEGHALT Lovrich József orvosprofesszor Dr. Lovrich József, a budapesti Pázmány Egyetem nyugalmazott tanára és a m. kir. Bábaképző Intézet nyugalmazott igazgatója, 67 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Halála nagy gyásza a magyar orvostudománynak és igen nagy vesztesége az anyavédelemnek. Egyike volt a legkiválóbb gynekológusainknak és mint nőgyógyásznak a neve külföldön is általánosan ismert volt. Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte s mindjárt Parisba ment,,ahol másfél évig a Pasteur-intézetben, majd Baar híres szülész-professzor mellett dolgozott, akihez személyes barátság is fűzte. Évek múlva hazatért és itthon Scheidhauer híres kórboncnok tanár asszisztense lett Később visszatért eredeti szakmájához és az I. sz. szülészeti klinikán Kézmárszky professzor, mint segédet vette maga mellé a már akkor széles körökben ismert fiatal tudóst. Kézmárszky utóda Bársony János lett, aki mellett közel egy évtizeden át dolgozott. Ebben az időben habilitálták magántanárrá. 1913 óta a budapesti m. kir. Bábaképző Intézet igazgatói pozícióját töltötte be, ahonnan 1932-ben vonult nyugalomba. De munkássága nem szűnt meg és élénk részt vett azóta is az orvosi közéletben. Egyetlen nőgyógyásztagja volt az igazságügyi orvosi tanácsnak. Egész életén át rendkívül nagy szeretettel foglalkozott az anyavédelem, ügyével, amelyről rengeteg propaganda-előadást tartott országszerte. Egyetlen vágya volt, hogy a magyar anyavédelemi törvényt tető alá hozhassa, mégpedig francia, német és más országok mintájára olyképpen, hogy minden anya, aki rászorul, kivétel nélkül állami támogatásban részesüljön. A bábaképzés terén igen nagy jelentőségű intézkedést harcolt ki azzal, hogy a régebbi hat havi kurzust egy éves tanfolyamra emelték. Mindig a bábaképzés nívójának emeléséért küzdött és azt akarta elérni, hogy atanulmányi időt, amint az külföldön vatít két évre emeljék fel, egy év elméleti és egy év gyakorlati oktatással. Tudományos munkáinak száma meghaladja a százat s nagy részük francia és német nyelven jelent meg. Lovrich professzor kiváló tanár, nagy tudós, melegszívű emberbarát, az anyák pártfogója és segítője volt, akire mindenki kegyelettel gondol. Halála igen nagy vesztesége a magyar orvosi karnak. Temetése június 2-án délután 5 órakor lesz a római katolikus anyaszentegyház szertartása szerint a Fakasréti-temetőben levő családi sírboltban. A gyászszertartáson testületileg vesz részt a Piarista Diákszövetség is, amelynek az elhunyt lelkes tagja volt, a gázpedált, amikor tisztulni kezdett a fejem. Eszembe jutott, hogy egyetlen erőszakos csókkal kellett volna megfojtani gondolkozó buta szavait. Azután megmutatni a prospektusokat, amelyeket a nászútra válogattam. A lakás tervrajzát, amelyet már lefoglaltam. Megmondani, hogy nem akarok várni az esküvőre. Kirohanni a piros rózsákért, amelyek a kocsimban hervadtak el. A gyűrűkért, amelyeket magammal hoztam... Eh, elrontottam a dolgot, mert szeretem. A nagy indulat őrülete szállott, most ki kellene okoskodni, mit tegyünk. Én szeretem magát, maga szeret engem. Ez csak egyszerű és mégis bolondulásig bonyolult... Eddig a levél. Nincs vége. Egy lánynak írtam. Akkor írtam még, amikor hittem és vártam gyötrelmek között a boldog megértést. Sose küldtem el a levelet Itt maradt csonkán, rokkantan. Levél, amelyet nem küldtek el, olyan mint a holtan született gyerek. Súlyra, alakra, rendee. Csak a lélegzete állt el, mielőtt elsőt mozdult volna a mellkasa. Elnémult, mielőtt nevetésre, vagy sírásra görbülhetett volna a szája. Temetője ott volt a fiók aljában. Beteljesedett sorsú levelek között. A tisztes polgári utón jártak között, amelyeket megirtak, elindítottak, kézbesítettek, elolvastak. Mennyi embernek van köze ezekhez? Annak a nőnek, aki irta, aki azóta vadidegen. A sok postásnak, aki továbbadta. Ez a holtan született csak az enyém. Azok: ismeretlen ismerősök, akik tudták a nevemet és ezen a jogon bekopogtak hozzám és én meghallgattam őket. Ezt a csonkát azonban élő húsomból, véres szívemből valónak érzem. Ez a halott visszalopja a múltat. Amíg olvasom, a fekete betűkből kiragyog a lány, kilépek lén, mind a ketten fiatalon, élőn, ahogy a NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1935 Jutilos 9171 családi kötelék megszilárdítása elsőrendű nemzeti érdek** — mondotta Glattfelder püspök a makói katolikus napon Áldozócsütörtökön tartotta meg a marosszögi katolikus lakosság Katolikus Napját és nagygyűlését Makón, ahová felvonult az egész környék katolikus népe. A vármegye távoli községeiből is nagy tömegekkel jöttek be a hívek a Makóra és osztatlan szeretettel várakoztak a főpásztorra, ahova reggeli 9 órakor érkezett a kíséretével együtt Szegedről. A megyéspüspököt a makó-belvárosi plébániatemplom előtt dr. Csepregi Imre pápai kamarás, apátplébános fogadta a környékbeli papság élén és kísérte a főoltárhoz, ahol a püspök ünnepélyes főpapi misét pontifikált. A mise alatt a makói középiskolák növendékeinek énekkara Gregorian Choralisokat énekelt. A Szent István plébániatemplom szűknek bizonyult az összesereglett hívek befogadására, ezért dr. Mester János egyetemi tanár a templom előtt felállított oltárnál tábori misét mondott. Ezen a misén a makói csendőr gyalogtanosztály legénységének énekkara adott elő egyházi énekeket. Szentmise után Glattfelder Gyula püspök tartott nagy beszédet, melyben a következőket mondotta: — Krisztus mennybemenetele az ő királyi székfoglalója. Ekkor lett nyilvánvaló, hogy nincs sem égi, sem földi hatalom, mely uralma alól kivonhatná magát, kétségbevonhatná bármi téren az ő jogát. Még nem hangzott el királyi manifesztum, mely önérzetben versenyezhetne az Ő szavaival: „Minden hatalom nekem adatott mennyben és a földön“. E krisztusi szó teljesen kifejezi azt az igényt, melyet Isten fia a világgal szemben támaszt s egyúttal azt a kötelmet, mellyel az ember neki tartozik s amelynek, ha megfelel, egyedül biztosíthatja célját és boldogságát. Mindenkinek Krisztus törvényéhez kell alkalmazkodnia s mindenütt az ő szellemének kell megvalósulni, akkor jön el az ő országa e földre is és teremt azon igazi békét, s boldogságot. Ennek a gondolatnak megértetése az Anyaszentegyház egész tevékenységének célja s minden katolikus akciónak, melyet a pápa sürget s a püspökök oly szent kötelességüknek ismernek, ez az alapgondolata s reménye. „Meghasonlott a vallás és polgári gondolkozás“ — Krisztus igazsága és szelleme szerint megszentelni az egész életet, ez minden vallásos elgondolásunk. Hangsúlyozom: az egész életet, nemcsak a templomi istentiszteletet. Mert mit ér, ha hetenkint egy órát imádkozunk, azontúl pedig Istenről egészen megfeledkezünk? A templomi hangulatot és buzgalmat haza kell vinni a családi körbe, a gazdasági, üzleti és hivatali életbe és nemcsak a tabernákulum közelében kell meggyőződésés katolikusnak lenni, hanem a hit igazságait és törvényeit mindenütt meg kell vallani és valósítani. A mi korunknak az a szerencsétlensége, hogy meghasonlott az emberek lelkében a vallás és a polgári gondolkozás. Nem véletlen, hogy megszűnt a vasár- és ünnepnap megszentelése s hétköznapi lett az egész élet. Az istenes gondolkozást a templomba zárták, ezzel a polgári életet Profanizálták, vagyis felsőbb ihletétől s értékétől megfosztották. A vasárnap megszentelése csak egyik szimbóluma volna annak, hogy az egész társadalmi együttélést is meg akarjuk szentelni, de fényképező lencse sohasem foghatott volna meg. Ez a halott, csoda! Mert beszél. Nem küldtem el. Az enyém maradt, írtam helyette másikat. Hónapokkal később. Abból nem maradt semmi nekem. Csak valami gyenge, elmosódó emlék, hogy azt kértem, építsünk valami zárófalat. Rakjuk mögéje eddigi kínjainkat, emlékeinket és azután menjünk egymás felé, mint két ismeretlen, aki most találkozik. Hátha újra kezdhetjük elrontott életünket. A válasz itt van. Csak enynyi: jó! A halott levél beszél. Az élőt, az elküldöttet, komolyan vettem. Az új ismeretlenekből sose váltak ismerősök. Elfelejtettem a levelet is, a lányt is. Tűzbe dobom ezt a félbenmaradt levelet is. Szégyenlem, mert vádol. Én hagytam-e el a hideg szavakból feltüzelő érzéseket, vagy engem hagytak el? Mi lett a lányból? Semmit sem tudok róla. Igaza volt annak a lánynak? Csakugyan nem szerettem? Ha a feleségem lesz, vájjon kitartok-e mellette? Az érzés tűz, amelyet folyton táplálni kell? Akkor tart csak életfogytiglan, ha új forgácsokat raknak rá és az állandó együttlét, változó jó és rossz napok élményeinek friss levegőjével élesztegetik? Úgy látszik, igen. Semmi sem maradt a lányból, a szerelemből. De mégis. Ahogy jobban a gyufaszál, ahogy a hirtelen láng felcsap a halott levélből, furcsa alakban hullanak vissza az íróasztalra a papírpernyék. Hosszútestű hegy kerekedik belőlük, bástyák, tornyok, igen, olyan az egész, mint valami vár. Szenes oldalán apró világos sávok, frissen hullott hó. Édesszű emlék, ami megmaradt szépnek, soha el nem felejthetőnek, amikor először találkoztunk titokban, kettesben. e jelképen túl az Istent kereső, imádkozó és istentiszteletet ismerő életfelfogást mindenütt "újból vissza kell helyezni jogaiba. Mert mindaddig, mig az emberek nem fognak újból ráeszmélni, hogy „Isten országa bennünk van“ s azért azzal szemben mindannyian mindenütt szent felelősséggel tartozunk, sem igazságosság, sem szeretet, sem következéskép kölcsönös megértés, segítés és béke sem lesz az emberiség osztályrésze. Hiába tanácskoznak az országok gyűlésein s törik fejüket a nemzetközi értekezleteken, mig a népek újból rá nem eszmélnek, hogy „Jézus Krisztus az Ures testvériség s szabadság csak őbenne és őáltala lesz osztályrészül, mindaddig társadalmi osztályok és nemzetek idegenül, ellenséges indulattal fognak egymással szemben állni s az emberiség sorsa nem haladás, hanem szüntelen rombolás és süllyedés. — A népek kormányainak is meg kell érteni, hogy ma is igaz az apostol szava: „Jézus nevére minden térd meghajoljon, az égieké, a földieké, s az alvilágiaké s minden nyelv vallja, hogy ő az Úr.“ Nem eég emlegetni a keresztény szellemet . De ezt az elvet s keresztény szellemet nem elég emlegetni, hanem olyan törvényes intézkedéseket kell hozni s minden kormányzati ténykedést úgy teljesíteni, hogy a törvény szava s a végrehajtó hatalom ereje egyaránt vigye a népet a krisztusi eszmék minél tökéletesebb megvalósítása felé. Keresztény szellemről beszélni és tétlenül tűrni, hogy a keresztény társadalom alapjai családban, közerkölcsben megrendüljenek, következetesen nem lehet. Nincs keresztény kormányzat, altol a családi kötelék könynyelmű bomlását meg ne akadályozzák, mert amikor az Isten által alapított és megszentelt otthonnal szemben a hűség szüntelenül megtagadható, akkor nemcsak a családi ház omlik össze, hanem a kölcsönös bizalomnak, szeretetnek és megbecsülésnek szelleme rendül meg, mely nemcsak a költő szerint minden állam támasza és talpköve, hanem a legegyszerűbb ember megítélése szerint minden biztonságnak s tisztességnek feltétele. Azért az alföldi magyar nép nevében is ünnepélyesen forduljunk hazánk sorsának intézőihez s idézzük emlékezetükbe, hogy a családi kötelék megszilárdítása, a házasság szentségének biztosítása elsőrendű nemzeti érdek, mely megelőz bármilyen gazdasági, vagy jogi reformot . Ugyanilyen komolysággal emelte fel szavát az alföldi magyar katolikusok ez ünnepi gyülekezete a közerkölcsök védelme érdekében. Ne higgje senki, hogy néhány beteg ember ízléstelenségéről van csak szó, miskor az erkölcsi lazaság és meztelenség tolakodása ellen, mely irodalomban, sajtóban, színházban, moziban és „Passzív magyar sors“ — Látjuk és érezzük a nehézségeké,amelyek a lelki és anyagi talpraállás útjába állanak. Tudjuk, hogy csodát ember máról-holnapra nem művelhet, de azt is tudjuk, hogy ha Krisztus szelleme dagasztja a kebleket, abból nemcsak türelem, de hősi alkotóerő is sarjad s ünnepi gyülekezetünk népünk buzgó készségének minden nemes törekvéssel való közreműködésének hangoztatása, de egyúttal bátor keresztény hozzáfogásának és alkotásainak is sürgetése. Mi Krisztus király hű alattvalói kívánunk lenni nemcsak gondolatban, hanem az ő szellemében magán- és közéletünk arculata formálásában való tevékeny szolgálatával is. — Nem akarunk belenyugodni abba a passzív magyar sorsba, mely évszázadokon keresztül úgy talált jónak mindent, amint van, de megmozdultunk, hogy hű ragaszkodásban szent Egyházunk törvényeivel s édes hazánk nagy céljaival szemben fellendítsük Krisztus király ügyét a magyar Alföldön s biztosítsuk ott is a katolikus újraéledést és szebb jövőt. E célra világiak és papok tettrekész buzgalommal ajánlják fel minden tehetségüket, kívánják szolgálni főpásztoruk vezetése alatt nagy pápánk katolikus aktivitást sürgető programját, melynek gyümölcse egyének, családok és népek megszentülése és boldogulása. A beszéd nagy hatással volt a nagyszámban összegyűlt katolikusokra. Utána dr. Koródi-Katona János v. orszgy. képviselő fordult a hívekhez és intézményes családvédelmet sürgetett. Utána dr. Mester János egyetemi ny. r. tanár a gyermekvédelemről és a nevelés korszerű kérdéseiről beszélt, követendő örök például állítva a katolikus szülők elé Don Bosco Szent János fényes alakját. A katolikus nap délutáni műsorában dr. Muntyán István szegedi Ítélőtáblás tanácselnök a férfiak, dr. Czapik Gyula apátkanonok a nők, dr. Halász Pál egyházmegyei kormánytanácsos, szeged-móravárosi plébános az ifjúság, P. Bus Jakab S. J. a Sziv-gárdisták részére tartott beszédet. Délben közebéd volt, melyen Nikelszky Jenő polgármester mondott felköszöntőt. A demonstratív nagygyűlést este a Katolikus Körben a makói Filharmonikus Egyesület által dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök tiszteletére rendezett díszlangverseny fejezte be. A hangversenyen közreműködött a belvárosi Szent István plébániatemplom egyházi énekkara is. A hangversenyt Donáth Antal zenetanár, karnagy vezényelte. * Akinek gyakran fáj a gyomra, bélműködése renyhe, mája duzzadt, emésztése gyengült, nyelve fehéressárga, étvágya megcsappant, annak a természetes „Ferenc József" keserűvíz csakhamar szabályozza a székletét, rendbehozza az emésztését, élénkíti a vérkeringését és jó közérzetet teremt. Kórházi bizonyítványok tanúsítják, hogy a Ferenc József víz biztos és kellemes hatása következtében — kiváltkép ülőfoglalkozásnál — állandó használatra rendkívül alkalmas, minden szórakozóhelyen tobzódik, a nemzet legjobbjai védelmet sürgetnek. Kétségbeejtő már a közömbösség, melyet a léhasággal szemben öregek és ifjak tamizsítanak, de még félelmetesebb az a veszedelem, mely az erkölcsi felfogás elposványosodása következtében a nemzet erkölcsi ellenálló erejére a könnyű vérűséggal kiárad. Szavalhatunk és énekelhetünk napestig nemzeti feltámadásról, ha az erkölcsi fegyelmet népünkben, főleg annak ifjúságában helyre nem állítjuk, ha a régi tisztes magyar szokásokat újból nemes divattá nem emeljük, a szavak és énekek elmúlnak, mint bugyborék, megmarad a gyászos állapot, amelybe az erkölcsi ellenálló erők megroppanása döntötte a nemzetet. A pápa szociális követeléseit megt kell valósítani ?• De szót emelünk ez ünnepi gyűlésünkön a keresztény szeretet igényeinek megvalósítása mellett is. Mert ahol Krisztus úr, ott nem önző haszon, hanem a krisztusi testvériség szelleme uralkodik és létesít, intézményeket és törvényeket. Bátor hangon sürgetjük, hogy azok a szociális célkitűzések, melyeket az újabb kor nagy pápái az emberséges megélhetés érdekében ünnepélyesen kihirdettek, törvényhozásunk által megszivleltasssenek s a szörnyű nyomor enyhítése érdekében minden szükséges és lehetséges intézkedés megtétessék. A mi lelkünktől távol áll az elégedetlenség felelőtlen szitása, mi senki igazságát egyoldalúan csorbítani nem akarjuk és csorbittatni nem engedjük. De tetteket kívánunk s olyan törvényes intézkedéseket, melyek a szerény megélhetést mindenki számára lehetővé teszik, ha az isteni gondviselés életet állított a magyar földre, akkor vele szemben a magyar haza anyai gondoskodását biztosítsák.