Nemzeti Ujság, 1935. július (17. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-02 / 147. szám

Kedd, 1935 Július 2. NEMZETI ÚJSÁG EDEN BESZÁMOLT az alsóházban párisi és római útjáról Mussolini elutasította az abesszí­­nai angol javaslatokat London, július 1. Az alsóház hétfői ülésén Lansbury, a munkáspárt vezére, megkérdezte Sir Sa­muel Hoare külügyminisztert, nyilatkoz­­hatik-e Eden népszövetségi miniszter pá­risi és római útjáról.! Eden népszövetségi miniszter, akit a Ház minden oldalán éljenzéssel fogadtak, a következőket mondotta: — Párisi utam célja az volt, hogy 1. minél sürgősebben kimerítő és őszinte felvilágosítást adjunk a francia kor­mánynak az angol-német tengerészeti egyezményről; 2. hogy a francia kor­mánnyal a londoni nyilatkozat összes pontjainak minél sürgősebb megvalósí­tásáról tárgyaljunk.­­ Ami az első pontot illeti, ismertet­tem Lavallal az egyezmény tartalmát, az azt megelőző tárgyalások körülmé­nyeit és az okokat, amelyek kormányun­kat az egyezmény megkötésére bírták.­­ Laval hasonló őszinteséggel közölte a francia kormány felfogását erről a megállapodásról, valamint azt is, hogy nézete szerint milyen hatást gyakorolhat a megállapodás azokra a különböző európai kérdésekre, amelyek megoldásán mindkét kormány fáradozik. Felismertük ezen megbeszélés során, hogy szoros együttműködésre van szükség az olyan kérdések elintézéséhez, mint aminő a nyugati légi egyezmény, a keleti és kö­zépeurópai egyezmény és a szárazföldi haderőkre vonatkozó megállapodás. Ezek a kérdések nem egyedül Franciaországot vagy Angliát érdeklik, ezért jelenleg a francia kormánnyal együtt oly együtt­működési formulát keresünk, amely lehe­tővé teszi, hogy az összes érintett kor­mányok minél gyorsabban és teljesebben megvalósíthassák a február 3-i közle­mény valamennyi pontját. Eden angol tér­it­eset ajánlott fel Mussolininak London, július 1. A Mussolinival folytatott ugyanilyen tárgyú megbeszélés során örömmel ál­lapítottuk meg, hogy egyetértünk annak a lehetőségnek a tekintetében, hogy to­vábbra is együtt dolgozhassunk Európa megbékélésén a londoni nyilatkozat és a stresai határozat alapelvei szerint. "Indo­kolt az a remény, hogy rövidesen meg­találjuk a legalkalmasabb tárgyalási módot. A három kormány nem tulajdo­níthat teljesen egyenlő fontosságot vagy sürgősséget a nyilatkozat minden pont­jának, de megállapodhatunk oly mód­szerben, amelynek alapján más kormá­nyokkal az egyenjogúságon alapuló sza­bad tárgyalások útján előmozdíthatjuk e kérdések megoldását . Abesszíniát illetően hangoztattam, hogy érdeklődésünket nem az önérdek, hanem az a tény sugallja, hogy a Nép­­szövetség tagjai vagyunk és külpoliti­kánk a Népszövetségen alapul (élénk él­jenzés) és ezért nem szemlélhetünk kö­zömbösen oly eseményeket, amelyek gyö­kerében érinthetik a Népszövetség jövő­jét. Ezért a következő javaslatot tettük kísérletképpen Mussolininak: — Az olasz—albessziniai vita elintézése érdekében Anglia hajlandó Abesszíniá­nak területsávot átengedni Angol-Szo­­máli földjén, amely utat nyitna Abesszí­niának a tengerhez, hogy ily módon meg­könnyítsék az Abesszínia által Olaszor­szágnak nyújtandó területi és gazdasági engedményeket. Ennek ellenében pusz­tán legeltetési jogot kértünk ez angol uralom alatt lévő bennszülött törzsek számára az Olaszországnak átadandó te­rületeken. őszinte sajnálatomra Musso­lini nem találta ezt a javaslatot a viszály megoldásának alapjául elfogadhatónak. — Visszatérőben tájékoztattam Lávait a Rómában történtekről. Lansbury ezután azt kérdezte, milyen lépéseket szándékszik tenni a kormány, hogy az európai közvélemény nyomást gyakorolhasson az olasz kormányra az abessziniai viszály ügyében. Sir Samuel Hoare külügyminiszter: Elismerjük a kérdés rendkívüli sürgőssé­gét, de nem adhatunk ígéretet, hogy mikor közölhetünk további részleteket Egyelőre azért nem nyilatkozhatunk, mert nem akarjuk a jövőben szándékolt eljá­rási módok sikerét kockáztatni. Cocks képviselő kérdi a külügyminisz­tert, hogy miután a versaillesi szerződés ötödik fejezetét még nem hatálytalanítot­ták, ennélfogva ismertetheti-e az angol­német tengerészeti megállapodás jogi természetét és lajstromozható-e az ok­mány a Népszövetségnél. Sir Samuel Hoare külügyminiszter: Az angol-német tengerészeti megállapodás­nak az a jogi természete, hogy az Egye­sült Királyság és Németország között ér­vényes megállapodás, amely semmikép­pen nem érinti egyéb hatalmak bárminő jogait, amelyek a versaillesi szerződés ötödik fejezetén, vagy más alapokon nyugszanak és nem érinti az Egyesült Királyságnak olyan jogait, amelyek a versaillesi szerződés ötödik fejezetének az egyezmény által közvetlenül nem sza­bályozott vonatkozásaiból származnak. A megállapodást annak idején lajstromozni fogják a Népszövetségnél. Az alsóháziban az Eden látogatásához fűződő pótkérdések során Dicke nem­zeti munkáspárti képviselő kérdéseire a külügyminiszter kijelentette, hogy az Abesszíniának felajánlott angol terület csak az általános megoldási javaslat ré­sze volt. Arra a további kérdésre, hogy még nyitva van-e az ajánlat és lehet-e róla szó, vagy véglegesen elutasítottá­k, azt felelte Hoare, hogy a kísérletszerű javas­lat nem volt elfogadható, s ezért föl kell tenni, hogy az ajánlat már tárgytalan. Páris, július 1. A lapok berlini tudósítói szerint Német­országban az angol-német tengerészeti egyezmény megkötése óta erős áramlat fejlődik ki, amely francia-német közvet­len tárgyalásokat sürget. A Frankfurter Zeitungnak a francia-német kapcsolatok fejlesztéséről szóló cikkéből Parisban az új irányzat megnyilvánulását látják. Az Oeuvre úgy értesül, hogy angol részről egy Laval—Ribbentrop találkozó megvaló­sításán fáradoznak. A Figaro berlini tudósítója szerint Ribbentrop párisi úti­terve egyre határozottabb körvonalakat ölt. Abeck, Ribbentrop belső munkatársa Párisba utazik, hogy előkészítse a láto­gatást. Az Oeuvre értesülése szerint a francia külügyminisztériu­m felfogása kezd mó­dosulni a diplomáciai módszerek kérdésé­ben. Lehet, hogy a külügyminisztérium, nem ellenzi, hogy a függőben lévő kérdé­sek egyikét (a lap nyilván a légügyi egyezményre gondol) külön egyezménnyel rendezzék, de csak abban az esetben, ha a többi kérdés rendezése már biztosnak látszik. A Matin jelenti Londonból. Angol politikai körökben megerősítik, hogy az angol kormány nem fogja elejteni a két­oldalú egyezmények módszerét, ha ezen az utón alkalom kínálkozik a légi had­erők korlátozását tartalmazó egyezmény megkötésére. Anglia örömmel fogadná, ha Franciaország és Németország között külön megegyezés jönne létre a hadi lét­számok csökkentése ügyében. A francia diplomáciai módszerek meg­változtatását bizonyítja Berenger szená­tornak, a szenátus külügyi bizottsága el­­nökének feltűnést keltő cikke az Agence Economique et Financier­e-ben. Berenger megállapítja, hogy sem a stresai, sem a londoni nyilatkozatok nem tiltották el Angliát attól, hogy a németekkel előzete­sen tengerészeti egyezményre léphessen, amint Franciaországnak is jogában volt a szovjettel megegyezni és Olaszország­nak is jogában áll Afrikában külön cse­lekedni. A három stresai hatalom csak arra kötelezte magát, hogy cselekvés előtt kikéri egymás véleményét, nem pedig arra, hogy nem is fog cselekedni. Berlin, július 1. A német birodalmi kormány már ré­gebben meghívta Beck ezredes lengyel külügyminisztert Berlinbe. A lengyel kül­ügyminiszter a meghívást elfogadta és szerdán, július 3-án, érkezik meg a német fővárosba. Beck ezredes két napig marad Berlinben. Előadá­s után villamos- és autóbusz-­­ közlekedés a város minden irányába. tett szavazás időszaka alatt a válasz­tók előtt ott fenyegetett a rögtönítélő bíró­ság réme. A köztisztviselők redukció­ előtt álltak. Azonkívül például mintegy 800.000 olyan Előázsiából menekült görö­günk van, akiknek oly feltételek mellett utaltak ki földeket, hogy ez állam tőlük minden pillanatban minden indokolás nélkül elveheti. Papanastasiust, az agrár­párt vezérét azért zárták börtönbe, mert pártja nem volt hajlandó résztvenni a szavazáson. (K.g.) Összeült a görög nemzetgyűlés, amely dönt a Királyság visszaállítása ügyében Athén, július 1. Hétfőn ült össze Athénben az ötödik görög nemzetgyűlés, melynek legfonto­sabb fel­adata a kormányzati reform felett való döntés. A nemzetgyűlési kép­viselőknek a köztársasági alkotmányra tett esküjét megelőző vita során kimon­dották, hogy az eskü letételével a király­párti képviselők sem kerülnek ellentétbe saját lelkiismeretükkel, mert a jelenlegi alkotmány nem zárja ki, hogy az állam feje király legyen. Az ülés végén számos kiáltás hangzott el a királyság vissza­állítása érdekében, továbbá az, hogy megállapítsa, egy eset­leges népszavazás szükséges-e, igen vagy nem? Ezzel szemben hogyan járt el a görög kormány? Március elsején, a katonai lá­zadás kitörésének napján, kimondták az ostromállapotot és minden törvényt — beleértve a választási törvényt is — bi­zonyos előre meg nem állapított idő­szakra érvénytelenítettek. Később egy egyszerű rendelettel feloszlatták a szená­tust. Egy ilyen módon előkészített poli­tikai terepen — amelyen semmi sem folyt a törvényes keretek közt — meg­­mauta­tták a választást. Venizelosz tiltakozik ... A köztársasági­ párt Pária, inlían I. Venizelosz, a márciusi görög forradalom vezére, aki most Pariéban tartózkodik, a legélesebben ellenzi a görög trón vissza­állítását, aminek megtörténte azonban többé nem kétséges. A görög parlament többsége monarchista. Venizelosz a július elsején összeült nemzetgyűléssel kapcso­latban a következőket mondotta párisi munkatársunknak: — Az, ami Athéniben július 1-én össze­ült, nem a nép által választott nemzet­gyűlés, hanem minden törvényes alapi nélkül a kormány által lejelölt emberek kongresszusa. (?) Az alkotmányreviziót nálunk legutóbb az 1927. évi alkotmány 125. szakasza szabályozza. Ez kimondja hogy minden újabb reviziót illető előter­jesztést a parlament abszolút többségének kell támogatni. A parlament — miként önöknél — nálunk is két házból áll, vala­mennyi tagjának három­ötöde szükséges ahhoz, hogy az esetleges revíziót meg­szavazza. A parlament jogkörébe tartozik Venizelosz most felragad az asztalról a sok telekrt papír közül egy kéziratot és minden szót külön hangsúlyozva olvasni kezdi a köztársasági párt deklarációját: — A köztársasági párt elment a békü­ Lékenység legutolsó határáig. Hajlandó velt beleegyezni még ebbe a meghamisí­tott választásba is a következő feltételek mellett: A választások csak az ostrom­­állapot megszüntetése és a cenzúra el­törlése után számított harminc nap múlva lehet megtartani; a rögtönítélő bíróság a választások ideje alatt szüne­telteti működését és a választási agitá­ló során elkövetett politikai vétsége­kért senki ellen sem lehet eljárást indí­tni. Végül, hogy az állami hivamino­­sok létszámcsökkentését szabályozó ren­delet már a szavazás előtt kiadassák, a választási bizottságokat pedig a törvény által előírt formák között állítsák össze. A kormány manden követelésünket el­ut­asította. Az ostromállapotban lefolyta- Aranytárgyakat, ezüstöt, ékszert LEGMAGASABB ÁRON VESZEK. Piarista-utca 8. (Váci-utca sarok.) S D UdLn;—r.l FŐVÁROSI CIRKUSZ, VÁROSLIGET JULIUS! Ul REKORD MŰSOR I A LEGVÁ1OGATOTTABB CIRKUSZI MŰSOR, mely a legkényesebb ízlést is kielégíti. @ 2 | LINGSTRÖM I 4 GER8RD ^^^kfllfökrtre^visszatérve^^ a J7FRE9YS0NS «.M !sr! 3 A­URORAS! 1* JU I I 2 vllA? legjobb kerékpárrművészei I HUGÓ és őrdüngős partnere I p Pataki jüci ZOLI, kedvence I PET0LETTII ALVAR E Z * S R. neme« ATLANTIC TESTV. falovaival és sok más attrakció is' NAPONTA 2ELŐADAS $•/, délután 4 órakor és este 8-15 órakor. EM Jegyelővétel a Cirkusz pénztáránál d. e. 10 órától egész nap. Népszerű helyárak. Tel. 20­0­11. SZAMOS Áldozni van a kánikulának és a vihar­­nak. Külföldön még egyre dühöng a hőség A pénteki vihar kicsit megenyhítette nálunk a levegőt, úgyhogy a kettős ünnep kirándu­lásra alkalmas volt, azonban vidéken több helyt, külföldön is tovább tartott a gyilkos hőség, ördög István­né Nagyszckece községbeli asszony mezei munka közben hőgutát kapott és meghalt. Gál Sándor vándorlegény Szeged­i és­sóstanyán a déli napsütésben egyik fa ár­nyékában pihek­t le. Alvás közben napszúrás érte és meghalt. Vasárnap délután Kovács Mihály és Eidl Lajos az egyik tiszai uszodán. Két vitorlás csónakkal a Maros felé tartottak. Bill kiugrott a csónakból, hogy megfü­rödjék. Tréfálkozva többször alámerült, az egyik ilyen alámerülés után azonban nem került elő többé. Ugyancsak a Tiszának a Maros fe­letti részén egy tízéves tanuló fulladt fürdés közben a Tiszába. Mint Nyíregyházáról jelen­tik, a péntek esti szélvihar óriási pusztítást végzett Szabolcs vármegye északi részén. A Sós-tó gyógyfürdő kisvasúti állomása mellett a szél egy húszéves tölgyet kicsavart és az ál­lomás épületének tetejére vágta. Az épület egyharmad részberi teljesen összezúzódott. A hőség, a vihar és kánikulában való üdülés külföldön is sok áldozatot szedett. Ausztriában Grosszeiflingnél az Enns folyón felborult egy csónak s egy bécsi nő a vizbe fúlt. Berlin kö­zelében vasárnap este egy csónakház kiguvadt s minden fölszerelésével együtt elpusztult. Mintegy háromszáz csónak hamvadt el. Dresda közelében egy kiránduló gépkocsi, amelyben négyen ültek, árokba fordult és lángba borult. Három utasa szénné égett. Lengyelországban a nagy szárazság miatt szá­mos tűzeset történt. A stolocei kerületben Maliboli község teljesen leégett. Franciaor­szágban is szokatlan nagy volt a hőség. Külö­nösen Délfranciaországban, Toulousban a hő­mérő árnyékban negyvenegy fokra szökkent. Marseillesben, Nimesben és másutt 38—40 fok Celsiust mértek. A rekkenő melegben igen so­kan kaptak napszúrást. Olaszországban a tori­nói szalézi rend intézetének 180 növendéke te­hergépkocsin kirándulásra indult. Moncalvo közelében a lejtős úton a motorkocsihoz kap­csolt pótkocsi kötelei elszakadtak és a kocsi a mélységbe zuhant. Kilenc halottja és 130 se­besültje van. A gépkocsi vezetőjét őrizetbe vették. Tokiói jelentés szerint Formosában pusztító szélvihar dühöngött. Kagi és Todho városok­ban több száz ház dőlt romba. Eltűnt három kis japán gőzös is 110 főnyi legénységgel. A forgószél halálos áldozatainak számát tíz­b mint kétszázra becsülik. 3

Next