Nemzeti Ujság, 1935. július (17. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-19 / 162. szám

Koszterszitz József, a soproni Szt. Imre­­kollégium igazgatója, nagysikerű elő­adást tartott Spalában, a nemzetközi cserkész sajtókonferencián De la Rocque ezredes, a francia front­harcosok „Tűzkereszt“ szövetségének mos­tanában sokat szereplő vezére Eltemették ifj. Grósz István mérnököt, a tatabányai bányatűz hősi halottját Sztankay Géza honvédelmi miniszté­riumi államtitkár lett Teljes heti rádióműsor-melléklet _ Időjárás ■ ■■- im -wr— » — —h — ■ — i i_—mh— jmn T,aval a Meteorológiát ^ v| gazdasági terve-Intézet jelentése m v ^ ne­ft támogató­szerint: Nyugati mSk M sár­a a Francia légáramlás, vál- Sllkl MLA jffl KJ 1 1 H | n lÉW M % Bank olcsóbbá SS& 'Azezi: Vm§ 1 Ifi # 11 N­ | J S SEiSS kV * " » ifrl^A M W "£ aT2A5S TMatfelötcsökken XVII. évfolyam 162. szám + PÉNTEK + Budapest 1935 julius 19 \ mielölbbt^recipé­______ ^ „A háború most már a kapuk előtt áll“ — mondotta Hailé Szelasszié négus harcias trónbeszé­dében Auuisz Abela, julius is. Hailé Szeiasszié abesszíniai császár az addisz-abebai parlamentben elmondotta régóta beharangozott trónbeszédét. Abesszínia minden számottevő embere megjelent a parlament ülésén. A törzsek megbízottjai fegyveres csa­patok élén jöttek a fővárosba s a szabad ég alatt megtartott nemzetgyűlés előtt látványos díszfelvonulást rendeztek a négusnak. A császár beszédében mindenekelőtt azzal vádolta meg Olaszországot, hogy Olaszország állandóan hangoztatott békeszeretete ellenére folytatja fegyverkezéseit abból a célból, hogy Abesziniát meghódítsa. Mus­solini visszautasította Abesszínia minden békeajánlatát, állandóan szidal­mazza az országot, amelynek lakóit barbarizmussal és rabszolgatartással vá­dolja, holott ez már régen megszűnt. (?) A háború most már a kapuk előtt áll — mondotta a négus, majd így folytatta: Mindent megtettünk a béke megóvására, de a nemzet becsületének megvédése érdekében visszautasítjuk Franciaországnak azt a javaslatát, hogy Olaszország protektorátust gyakoroljon felettünk. Abesszi­­nia az utolsó emberig harcol az ország függetlenségéért. Bár Olaszországnak modern fegyverei vannak, az abesszin nép országát és császárát halálig meg­védi. A császár népével együtt a harcba vonul és inkább meghal, sem­hogy szabadságát feláldozza. A császár beszéde végén felhívást intézett népéhez és arra kérte, hogy társadalmi-, osztály- és valláskülönbség nélkül tartson össze és ha kell, együtt halljanak meg Abesszinia szabadságának védel­mében. M­­­égus legföljebb terület­­cserére hajlandó London, július 18. A harcias trónbeszéd előtt Halié Sze­­lasszié interjút adott a Times kiküldött tudósítójának. — Abesszínia — mondotta a császár — azt szeretné, ha a Népszövetség július 25-én vizsgálat tárgyává tenné a helyzetet s a döntést előzetes diplomáciai lépések megté­tele nélkül hozná meg. Abesszínia elismeri az 1906-ban kötött szerződésnek a béke fenntartására irá­nyuló esetleges értékét, de kézzelfogható gyakorlati jelentősége a szerződésnek annál kevésbbé sincs, mert a három alá­író hatalom közüli egyedül Nagybritan­­nia kívánja következetesen a szerződés rendelkezéseinek alkalmazását. A császár megelégedésének és örömé­nek adott kifejezést Hoare és Eden ma­gatartása felett és kijelentette, hogy eddig sem Olaszország, sem valamely más állam nem tett Abesszíniának olyan közvetlen indítványt, amely olasz vas­útnak Eritreából a Szám­áli­földig való kiépítésére vonatkozott volna. Ha ilyen ajánlatot tennének is, a részletek megva­lósítása igen nagy nehézségekbe ütköz­nék, de Abesszínia még mindig hajlandó arra, hogy a kérdést megvitassa. A terület-átengedés lehetőségéről szólva a császár a leghatározottabban kijelen­tette, hogy csak területek kicserélése jö­het szóba. Abesszínia semmiesetre sem hajlandó északi tartományainak egyiké­től megválni és Arusszu, Dalla, Vale, Li­bán és Borán kerületei sem jöhetnek szóba. De hajlandó az olasz Szomali­földdel határos Ogaden tartományból bizo­nyos területsávot Olaszországnak át­engedni, amennyiben Abesszínia meg­kapja Angliától az angol fennható­ság alatt álló Zeila kikötőt. A négus végül hangoztatta, ha egyes államok továbbra is fenntartják a fegy­verek kivitelére vonatkozó tilalmat, Abesszínia nem tudja megvédeni függet­lenségét. A négus harcias trónbeszéde és a Ti­­mesnek adott makacs nyilatkozata után az afrikai helyzet újra veszedelmesen kiéleződött, mert bizonyossá vált, hogy Abesszínia nem nyerhető meg az olasz területi kö­vetelések békés kielégítésének tervéhez és háborúra készül Olaszország ellen. O­laszországnak nincs szük­sége az ogadeni sivatagra Róma, július 18. A négus nyilatkozatával kapcsolatban római irányadó körök közölték a Reuter­­iroda levelezőjével, hogy Olaszország nem kívánja Ogadennel sivatagi birtokait növelni, hanem termékeny földet kíván, amelyet sa­ját népével gyarmatosíthatna. Ezirányú véleményét az olasz kormány Eden római látogatása alkalmával a le­hető legerélyesebb módon fejezte ki. Ami az olasz területeket összekötő vasúti vonalat illeti, ennek nem volna Olaszországra nézve értelme katonai megszállás nélkül, amely a vonal biztonságát szavatol­hatná. A folyamatban lévő diplomáciai tárgya­lásokra vonatkozólag illetékes olasz he­lyen kijelentik, hogy Olaszország nem hajlandó olyan alkuhoz hozzájárulni, amely csak szűkös eredményeket jelen­tene és amelynek hatása csak annyi lenne, hogy ugyanennek az afrikai vi­szálynak kitörése egy félévvel vagy egy évvel elhalasztódnék. Olaszország kényte­len lenne akkor ugyanazokat a katonai rendszabályokat ismételten megtenni, amelyek végrehajtására már elkészült. Minthogy minden előkészület megtör­tént egy keletafrikai katonai akcióra és Olaszország mind katonailag, mind pénz­ügyileg számít a háború kitörésére, a döntés elhalasztására sem gyakorlati po­litikai, sem stratégiai és pénzügyi okok­ból nem hajlandó. Azokat a híreket, hogy Litvinov orosz külügyi népbiztos, a Népszövetség taná­csának jelenlegi elnöke az olasz-abesszin viszállyal kapcsolatban Rómába utazik, jól értesült római körökben határo­zottan megcáfolják. Nem tartják ugyan lehetetlennek, hogy Litvinov Lapunk mai száma 16 fillér KAIASZIHQIWIOR (p. 1.) Nyáridőt élünk, amikor az embert elfogja a távoli vidékek látá­sának vágya, amikor örülni szeretne a tenger végtelen békességű vagy ha­ragú tükrének, amikor az Alpesek üde levegőjét éhezi minden városlakó, aki egész évi harc, küzködés és törődés után a termész­et békés ölén akarna kissé felfrissülni. De amerre nézünk, közeli vagy távoli vidékei felé a régi költőktől isteninek nevezett természet­nek, páncélhajórajok, repülőgépflották, erődített hegyszorosok, aknagyűrűk és acélzáport fecskendező harci repülőgé­­pek árnyai riasztanak vissza. A ter­mészetet egyre jobban igájába töri az emberiség s amíg a jámbor ragadozó­kat, a néhány tucat fogú tigriseket, oroszlánokat és krokodilokat kiirtja a civilizáció előretörése, ezeket az iga­zán primitív ragadozókat raffinált gép­­szörnyetegekkel helyettesíti. Pietri francia haditengerészeti mi­niszter csak a napokban jelentette ki, hogy az 1921-es 300.000 tonna tartalmu francia haditengerészetet az építés alatt álló hadihajók beszámításával­ sikerült 700.000 tonnányira felemelni s másnap már az angolok állapítják meg egy flottagyakorlatnál, hogy a világ tengerein uralkodó flottájuk elavult.­ S rögtön röpködnek is a fantasztikus számok az újonnan építendő tonnatar­talommal kapcsolatban, hogy a peri­énéként háromszáz darab robbanógrá­nátot kilövelő, vagy percenként 2700 lövedékből álló acélzáport fecskendezni tudó szóló repülőgépről, mint korunk legújabb vívmányáról, ne is beszél­jünk. Mindez a had- és tengerészetügyi miniszterek dolga volna, akiknek köte­lességük hazájuk biztonságát szolgálni. De ezentúl valami rettenetes tömeg­pszichózis kerítette hatalmába a nem­zeteket, akik százezer számra seregle­nek ki egy-egy ilyen flotta- vagy re­pülőgépgyakorlatra, tank- vagy ágyú­­felvonulásra és jó- vagy rossz sorsukat, vagyonukat vagy tépő adósságaikat feledve ujjonganak ezeknek a szerszá­moknak, amik szegénynek és gazdag­nak elvont adófilléreiből nőttek ilyen félelmetes arányunkra. Anyák, felesé­gek, jövendő anyákká és apákká váló gyermekek ujjonganak és megfeled­keznek arról a katasztrofális óráról, amikor ez a milliárdnyi emberi élet tönkretételére leselkedő robbanóanyag éppen felhalmozottságánál és összefül­­ledtségénél fogva explodálni fog és nem kegyelmez se szegénynek, se gaz­dagnak, se felnőttnek, se gyermeknek, se asszonynak, se aggnak, hanem tes­tét rostává lövi, bőrét, szemét, tüdejét­ gázzal szétmarja, minden inkvizíciónál gyötrelmesebb kinhalálra ítéli, vagy egy életre nyomorékká silányig. A­ keresztényi belátástól messze r­­gasz­­kodott vagy elmákonyozott #?. tömegek a saját harci eszközeiket» látva, t­án azt hiszik, hogy mindez a pokoli kin csak a szomszédos államok polgárait fogja kipusztitani a föld színéről s az ő hú­sukból nem akarja majd étvágyát ki­elégíteni a háború démona. A tömeg megszállottan, emberi mivoltából ki­vetkőzve ujjong, mintha a hadsereg­­szállítók és hadivillaggyártók örömét táncolná, a­kiknek , egyedül van okuk örvendezni, hogy­­ ily szépen sarjad aratásra az ő­ vetésük. Nyár van,­ a természet ölére vágy­nánk, messze földek szépségei után. i A ■ | V

Next