Nemzeti Ujság, 1935. július (17. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-19 / 162. szám
Koszterszitz József, a soproni Szt. Imrekollégium igazgatója, nagysikerű előadást tartott Spalában, a nemzetközi cserkész sajtókonferencián De la Rocque ezredes, a francia frontharcosok „Tűzkereszt“ szövetségének mostanában sokat szereplő vezére Eltemették ifj. Grósz István mérnököt, a tatabányai bányatűz hősi halottját Sztankay Géza honvédelmi minisztériumi államtitkár lett Teljes heti rádióműsor-melléklet _ Időjárás ■ ■■- im -wr— » — —h — ■ — i i_—mh— jmn T,aval a Meteorológiát ^ v| gazdasági terve-Intézet jelentése m v ^ neft támogatószerint: Nyugati mSk M sára a Francia légáramlás, vál- Sllkl MLA jffl KJ 1 1 H | n lÉW M % Bank olcsóbbá SS& 'Azezi: Vm§ 1 Ifi # 11 N | J S SEiSS kV * " » ifrl^A M W "£ aT2A5S TMatfelötcsökken XVII. évfolyam 162. szám + PÉNTEK + Budapest 1935 julius 19 \ mielölbbt^recipé______ ^ „A háború most már a kapuk előtt áll“ — mondotta Hailé Szelasszié négus harcias trónbeszédében Auuisz Abela, julius is. Hailé Szeiasszié abesszíniai császár az addisz-abebai parlamentben elmondotta régóta beharangozott trónbeszédét. Abesszínia minden számottevő embere megjelent a parlament ülésén. A törzsek megbízottjai fegyveres csapatok élén jöttek a fővárosba s a szabad ég alatt megtartott nemzetgyűlés előtt látványos díszfelvonulást rendeztek a négusnak. A császár beszédében mindenekelőtt azzal vádolta meg Olaszországot, hogy Olaszország állandóan hangoztatott békeszeretete ellenére folytatja fegyverkezéseit abból a célból, hogy Abesziniát meghódítsa. Mussolini visszautasította Abesszínia minden békeajánlatát, állandóan szidalmazza az országot, amelynek lakóit barbarizmussal és rabszolgatartással vádolja, holott ez már régen megszűnt. (?) A háború most már a kapuk előtt áll — mondotta a négus, majd így folytatta: Mindent megtettünk a béke megóvására, de a nemzet becsületének megvédése érdekében visszautasítjuk Franciaországnak azt a javaslatát, hogy Olaszország protektorátust gyakoroljon felettünk. Abesszinia az utolsó emberig harcol az ország függetlenségéért. Bár Olaszországnak modern fegyverei vannak, az abesszin nép országát és császárát halálig megvédi. A császár népével együtt a harcba vonul és inkább meghal, semhogy szabadságát feláldozza. A császár beszéde végén felhívást intézett népéhez és arra kérte, hogy társadalmi-, osztály- és valláskülönbség nélkül tartson össze és ha kell, együtt halljanak meg Abesszinia szabadságának védelmében. Mégus legföljebb területcserére hajlandó London, július 18. A harcias trónbeszéd előtt Halié Szelasszié interjút adott a Times kiküldött tudósítójának. — Abesszínia — mondotta a császár — azt szeretné, ha a Népszövetség július 25-én vizsgálat tárgyává tenné a helyzetet s a döntést előzetes diplomáciai lépések megtétele nélkül hozná meg. Abesszínia elismeri az 1906-ban kötött szerződésnek a béke fenntartására irányuló esetleges értékét, de kézzelfogható gyakorlati jelentősége a szerződésnek annál kevésbbé sincs, mert a három aláíró hatalom közüli egyedül Nagybritannia kívánja következetesen a szerződés rendelkezéseinek alkalmazását. A császár megelégedésének és örömének adott kifejezést Hoare és Eden magatartása felett és kijelentette, hogy eddig sem Olaszország, sem valamely más állam nem tett Abesszíniának olyan közvetlen indítványt, amely olasz vasútnak Eritreából a Számáliföldig való kiépítésére vonatkozott volna. Ha ilyen ajánlatot tennének is, a részletek megvalósítása igen nagy nehézségekbe ütköznék, de Abesszínia még mindig hajlandó arra, hogy a kérdést megvitassa. A terület-átengedés lehetőségéről szólva a császár a leghatározottabban kijelentette, hogy csak területek kicserélése jöhet szóba. Abesszínia semmiesetre sem hajlandó északi tartományainak egyikétől megválni és Arusszu, Dalla, Vale, Libán és Borán kerületei sem jöhetnek szóba. De hajlandó az olasz Szomalifölddel határos Ogaden tartományból bizonyos területsávot Olaszországnak átengedni, amennyiben Abesszínia megkapja Angliától az angol fennhatóság alatt álló Zeila kikötőt. A négus végül hangoztatta, ha egyes államok továbbra is fenntartják a fegyverek kivitelére vonatkozó tilalmat, Abesszínia nem tudja megvédeni függetlenségét. A négus harcias trónbeszéde és a Timesnek adott makacs nyilatkozata után az afrikai helyzet újra veszedelmesen kiéleződött, mert bizonyossá vált, hogy Abesszínia nem nyerhető meg az olasz területi követelések békés kielégítésének tervéhez és háborúra készül Olaszország ellen. Olaszországnak nincs szüksége az ogadeni sivatagra Róma, július 18. A négus nyilatkozatával kapcsolatban római irányadó körök közölték a Reuteriroda levelezőjével, hogy Olaszország nem kívánja Ogadennel sivatagi birtokait növelni, hanem termékeny földet kíván, amelyet saját népével gyarmatosíthatna. Ezirányú véleményét az olasz kormány Eden római látogatása alkalmával a lehető legerélyesebb módon fejezte ki. Ami az olasz területeket összekötő vasúti vonalat illeti, ennek nem volna Olaszországra nézve értelme katonai megszállás nélkül, amely a vonal biztonságát szavatolhatná. A folyamatban lévő diplomáciai tárgyalásokra vonatkozólag illetékes olasz helyen kijelentik, hogy Olaszország nem hajlandó olyan alkuhoz hozzájárulni, amely csak szűkös eredményeket jelentene és amelynek hatása csak annyi lenne, hogy ugyanennek az afrikai viszálynak kitörése egy félévvel vagy egy évvel elhalasztódnék. Olaszország kénytelen lenne akkor ugyanazokat a katonai rendszabályokat ismételten megtenni, amelyek végrehajtására már elkészült. Minthogy minden előkészület megtörtént egy keletafrikai katonai akcióra és Olaszország mind katonailag, mind pénzügyileg számít a háború kitörésére, a döntés elhalasztására sem gyakorlati politikai, sem stratégiai és pénzügyi okokból nem hajlandó. Azokat a híreket, hogy Litvinov orosz külügyi népbiztos, a Népszövetség tanácsának jelenlegi elnöke az olasz-abesszin viszállyal kapcsolatban Rómába utazik, jól értesült római körökben határozottan megcáfolják. Nem tartják ugyan lehetetlennek, hogy Litvinov Lapunk mai száma 16 fillér KAIASZIHQIWIOR (p. 1.) Nyáridőt élünk, amikor az embert elfogja a távoli vidékek látásának vágya, amikor örülni szeretne a tenger végtelen békességű vagy haragú tükrének, amikor az Alpesek üde levegőjét éhezi minden városlakó, aki egész évi harc, küzködés és törődés után a természet békés ölén akarna kissé felfrissülni. De amerre nézünk, közeli vagy távoli vidékei felé a régi költőktől isteninek nevezett természetnek, páncélhajórajok, repülőgépflották, erődített hegyszorosok, aknagyűrűk és acélzáport fecskendező harci repülőgépek árnyai riasztanak vissza. A természetet egyre jobban igájába töri az emberiség s amíg a jámbor ragadozókat, a néhány tucat fogú tigriseket, oroszlánokat és krokodilokat kiirtja a civilizáció előretörése, ezeket az igazán primitív ragadozókat raffinált gépszörnyetegekkel helyettesíti. Pietri francia haditengerészeti miniszter csak a napokban jelentette ki, hogy az 1921-es 300.000 tonna tartalmu francia haditengerészetet az építés alatt álló hadihajók beszámításával sikerült 700.000 tonnányira felemelni s másnap már az angolok állapítják meg egy flottagyakorlatnál, hogy a világ tengerein uralkodó flottájuk elavult. S rögtön röpködnek is a fantasztikus számok az újonnan építendő tonnatartalommal kapcsolatban, hogy a periénéként háromszáz darab robbanógránátot kilövelő, vagy percenként 2700 lövedékből álló acélzáport fecskendezni tudó szóló repülőgépről, mint korunk legújabb vívmányáról, ne is beszéljünk. Mindez a had- és tengerészetügyi miniszterek dolga volna, akiknek kötelességük hazájuk biztonságát szolgálni. De ezentúl valami rettenetes tömegpszichózis kerítette hatalmába a nemzeteket, akik százezer számra sereglenek ki egy-egy ilyen flotta- vagy repülőgépgyakorlatra, tank- vagy ágyúfelvonulásra és jó- vagy rossz sorsukat, vagyonukat vagy tépő adósságaikat feledve ujjonganak ezeknek a szerszámoknak, amik szegénynek és gazdagnak elvont adófilléreiből nőttek ilyen félelmetes arányunkra. Anyák, feleségek, jövendő anyákká és apákká váló gyermekek ujjonganak és megfeledkeznek arról a katasztrofális óráról, amikor ez a milliárdnyi emberi élet tönkretételére leselkedő robbanóanyag éppen felhalmozottságánál és összefülledtségénél fogva explodálni fog és nem kegyelmez se szegénynek, se gazdagnak, se felnőttnek, se gyermeknek, se asszonynak, se aggnak, hanem testét rostává lövi, bőrét, szemét, tüdejét gázzal szétmarja, minden inkvizíciónál gyötrelmesebb kinhalálra ítéli, vagy egy életre nyomorékká silányig. A keresztényi belátástól messze rgaszkodott vagy elmákonyozott #?. tömegek a saját harci eszközeiket» látva, tán azt hiszik, hogy mindez a pokoli kin csak a szomszédos államok polgárait fogja kipusztitani a föld színéről s az ő húsukból nem akarja majd étvágyát kielégíteni a háború démona. A tömeg megszállottan, emberi mivoltából kivetkőzve ujjong, mintha a hadseregszállítók és hadivillaggyártók örömét táncolná, akiknek , egyedül van okuk örvendezni, hogy ily szépen sarjad aratásra az ő vetésük. Nyár van, a természet ölére vágynánk, messze földek szépségei után. i A ■ | V