Nemzeti Ujság, 1935. augusztus (17. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-10 / 181. szám

NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1935 augusztus 10. 12 Egymilliárd dollár a valutakiegyenlítő alapok titkos aranykészlete A világ 63 valutája közül is ténylege­sen elhagyta az aranyalapot és ezek kö­zül 33 törvényesen is. Az arany azonban ennek ellenére sem veszítette el fedezeti és értékkiegyen­lítő jelentőségét, hanem az még fokozódott is. 1925. óta, amikor Európában a nemzetközi kapcsolatok megerősödésével és az egyes országok gazdasági újjászervezésével együtt az új valuták egész sorát teremtették meg és látták el kellő aranyfedezettel, állandóan növekedett a jegybankok monetáris aranykészlete. Tíz évvel ezelőtt a világ fedezeti aranykészletének (9.2 milliárd aranydollár) csaknem fele (1.2 milliárd) az észa­kamerikai és valamivel több, mint egyharmadrésze (3.2 milliárd) az európai bankok tulajdona volt A válság kezde­téig (1929 végéig) a fejlődő világforga­lommal együtt nőtt az aranykészlet is: 10,1 miliárd arany dollárra. Az arany­­gyűjtés azonban elsősorban európai je­lenség maradt, úgy hogy az óvilág jegy­bankjai 1929-ben már a világ készletének több mint felét (4,6 milliárdot) tartották kezükben, míg Amerika aranya egy ár­nyalattal kisebb lett az 1925. évinél (4.1). Az 1929/31. években már teljesen más az aranyvándorlás iránya. Az Egyesült Államok eleinte még az aranyvesztők sorában állanak. Az európai aranyblokk kincshalmozása (Belgium, Franciaország, Hollandia, Németország) szembetűnő. A középeurópai államok aranyat veszítenek. Egészen világosan felismerhető, hogy az időszak végefelé történt az irányválto­zás, amikor a nagy hitelek visszahívása megkezdődött, ami egyre súlyosabb for­mában hatott ki a középeurópai álla­mokra. A font átértékelése átmenetileg bizony­talanságot okozott s csak a szövetségközi hadiadósságok befagyasztása, továbbá a jóvátételek és egyéb politikai jellegű adósságok ideiglenes nyugvópontja után alakult ki ismét határozottan felismer­hető aranyvándorlás. 1934. végéig Fran­ciaország még fokozza aranykészletét (2.683 millióról 3.218 millióra), a ván­dorló tőkék bizalma azonban már az an­gol birodalmi és az amerikai gazdaság­­politika felé fordul. 1934. végéig az angol jegybank aranykészlete 590 millióról 938 millióra, az Egyesült Államoké pedig 4.0451 millióról 4.865 millióra növekszik. A három év alatt Svájc, Hollandia és Belgium már súlyos arany veszteséget szenved (453 millióról 368 millióra, 425 millióról 368-ra és 360-ról 345-re), így a világ monetáris aranykészletének elosz­lása teljesen megváltozott, mert míg tíz évvel ezelőtt Amerika volt a legerősebb, tavaly már Európában volt az arany na­gyobb része. A világ aranyéhségét a növekvő terme­lés sem tudta kielégíteni. 1931. óta a jegy­bankok aranyállománya 1400 millió ar. dollárral gazdagodott, az aranytermelés pedig a múlt év végéig 1600 millió arany­dollárt tett. A Népszövetség aranyfor­galmi adatai szerint ebből az ipar leg­feljebb 10 százalékot dolgozott fel, ellen­ben a jegybankok még további 750 mil­lió aranydollár értékű aranyat vontak el a keleti országoktól, így tehát a világ fedezeti aranykészlete 2400 millióval nö­vekedett, de a jegybankok kimutatásá­ban ebből csak 1400 millió gyarapodás szerepel. Egy miliárdra tehető tehát a titkos monetáris aranykészletek értéke, amelyek a valutazsugorodás óta, de kü­lönösen az idén, amióta az aranyvaluták ellen nemzetközi kontramin-játék folyik, kizárólag a piaci árfolyamok alakítására szolgálnak, oldatlanul marad a baromfiexport számára dolgozó kisemberek kukoricaellátása is, ami egymagában is súlyosan veszélyezteti export­érdekeinket. Böhm Arnold a szálastakarmány­­kereskedelem álláspontját fejtette ki. A szá­­lastakarmány-szakma hajlandó kötelezni ma­gát megfelelő import esetén, hogy az ínséges területen a gazdákat a legminimálisabb ha­szonkulcs mellett látja el takarmánnyal. Frey Zoltán felhívta az ankét figyelmét arra, hogy a bab, ez a fontos népélelmezési cikk az utóbbi napokban 36 pengőre ugrott fel, ami­nek következtében az exportőrök a külföldre lekötött mennyiséget sem tudják leszállítani. Ezután dr. Hazay Árpád, a Külkereskedelmi Hivatal és Kárász Artur, a Nemzeti Bank képviseletében nyújtottak rövid tájékoztatást. Az ankéten elhangzott kívánságokat az OMKB sürgősen eljuttatja az illetékes kor­mányzati tényezőkhöz és a Nemzeti Bankhoz. Az aranyzáradék felfüggesztése miatt az amerikai kormányt nem lehet bepörölni. Washingtonból jelentik: A szenátus is el­fogadta azt a törvényjavaslatot, amelynek értelmében az amerikai kormányt nem lehet bíróság előtt felelőssé tenni az aranyzáradék felfüggesztésével kapcsolatban. Mint ismere­tes, a képviselőház már elfogadta ezt a tör­vényjavaslatot. Megkezdik Sopron megye villamosítását. Sopronból jelentik: Sopron vármegye közsé­geinek villamosítása megoldáshoz jutott. A Győri Ipartelepek Rt.-nak a vármegyével kö­tött megállapodása alapján a kereskedelem­ügyi minisztérium kiadta már a vállalatnak az engedélyokiratot. Az előkészítő munkálatok megindultak s ez év őszén a vármegyének mintegy húsz községében már égni fog a villany. Ankét az OMKE-ben a takarmányhiány­­ról. Az aszály következtében fellépett takar­mányinség leküzdésének megtárgyalására az OMKE a takarmányellátásban érdekelt szak­mákat ankétra hívta egybe. Az ankéten kép­viseltették magukat a földmivelésügyi mi­nisztérium, a Külkereskedelmi Hivatal, a Nemzeti Bank és az Országos Mezőgazdasági Kamara. Magyar Bertalan, az OMKB­t. el­nöke megnyitójában hangsúlyozta, hogy a takarmányinség leküzdését országos nemzeti jelentőségű ügynek kell tekinteni. Dr. Perl György a gabonakereskedelem álláspontját fejtette ki. Az eddig engedélyezett 400.000 mázsa tengeri behozatal a takarmányhiányt nem fedezhette. Nincs elegendő zöldtakar­mány sem, így félő, hogy a mezőgazdaság a búzakészleteket fogja takarmányozási célra felhasználni. Az utóbbi időben bekövetkezett hihetetlen és egészségtelen áremelkedésektől a gabonakereskedelem teljesen távol áll. Hor­váth István, az OMKE főtitkára szerint a behozatal központosítása lehetetlenné teszi a kínálat rugalmas alakulását és megaka­dályozza a verseny ármérséklő hatását. Fleischl Sándor a bizományosok bekapcsolá­sát kérte. Stern Samu (Békéscsaba) kifogá­solta, hogy a mai központosított rendszer mellett Budapestről kell az ország minden részébe szállítani az import-tengerit. Meg­ ÉN LESZEK A FELESÉGE! - REGÉNY - 40 Írta: ARTHUR MILLS - Fordította: SIMOR MIKLÓS Egyedül jogosított magyar kiadás. Utánnyomás tilos. — Ha francia területen van, holnap tizenkét óra előtt a kezünkben lesz — jelentette ki a fel­ügyelő. Amikor Miss Sims magához tért, vad tüsszen­­tési roham vett erőt rajta. Feh­érhaju öregasszony hajolt föléje, s lassan izzó barna papirost tartott a leány orra alá. Amint észrevette, hogy Miss Sims magához tér, eldobta a papirost. — Enyhe hányingere lesz, de az majd elmúlik ■— szólalt meg a fehérhaju öreg hölgy. Miss Sims, amint lassan, tisztult a látása, fel­ismerte az ősz asszonyban Madame Montroc voná­sait. De még nem tudta, hogy mi is történt vele. Csak arra emlékezett, hogy kocsiban ült de Lena kapitánnyal és a Place de la Concorde villanylám­páit látta. Ezekre a fényekre még emlékezett. Most pedig itt állt előtte Madame Montroc. Az öreg hölgy arca közelről sokkal kevésbé volt jóságos, mint tá­volabbról. Miss Sims ekkor már látta, hogy jobb lett volna, ha az estélyről mégis Ray Stratton kiséri haza. De Lena kapitánynak sikerült őt elkábítania, csak­ azt nem tudta elképzelni, a hogyan. Fogalma se volt, hogy hol van. A szoba, amelyben magához tért, közönséges nappali, dívánnyal, karosszékekkel és íróasztallal, ő a díványon feküdt. Az íróasztalon telefon állt. Miss Sims előbb a telefonra, majd Mme Montrocra nézett. Ez észrevette a fürkésző pillantást. — A telefon csak akkor szól, ha lent bekapcsol­ják. Sokkal okosabb, ha nyugodtan fekve marad és nem kísérletezik hiábavalóságokkal — mondta nyu­godtan.­­»' Miss Sims tudta, hogy könnyen elbánhatna Ma­dame Montroc­hol, de ugyan, mi haszna lenne be­lőle? Nem valószínűt, hogy egyedül hagyták az öreg hölggyel a házban. — Hogy érti ezt? — kérdezte. — Nemsokára megtudja. De Lena kapitány mindjárt megérkezik. El kellett mennie, hogy a dolgai után nézzen. — Hány óra? Madame Montroc a karkötő­ órájára nézett. — Nyolc. Miss Sims félhat után hagyta el Condessa Re­gina Vincente házát. Több, mint teljes órája eszmé­letlenül hevert. Érezte, hogy csávába került. Csak az a gondolat vigasztalta, hogy eltűnése nem ma­radhat sokáig titokban. Tudta, hogy Ray Stratton ott járt a házban, ahová érte ment. Miután nem fog hazaérkezni, érdeklődik majd és megtudja, hogy de Lénával ment el. Biztos, hogy mindent megmozgat a felkutatására. Madame Montroc ölhetett kezekkel ült az egyik karosszékben. Miss Sims megpróbált felállni a pam­­lagról. De nem bírt. Vékony lánc szorította körül a derekát. A díványt is hozzáerősítették a földhöz. Mme Montroc nevetni kezdett, amikor látta a leány vergődését. — Tudja, én csak szegény öregasszony vagyok — mondta. — Kicsoda maga tulajdonképpen? — kérdezte Miss Sims és alaposan megnézte Mme Montroc szá­ját, amely körül éles ráncok húzódtak körbe. — Találja ki. Nekem megtiltották, hogy el­mondjam ... De megérkezett de Lena kapitány. Most állt meg kocsija a ház előtt. Ha bejön, egyedül hagyom magukat, előzőleg fogadjon el tőlem egy tanácsot. Tegyen meg mindent, amire kéri. Ha szót fogad, kedves lesz magához, de ha ellenkezik, félek, hogy gorombán fog viselkedni. Nem akarja magát bántani, de amikor két ország fel akarja falni egy­mást, bizony nem lehet sok tekintettel lenni az egyesekre. Maga fiatal leány, még előtte áll az egész élet. Gondoljon erre. Miss Sims nem válaszolt. Félelmét lassan belső izgalom váltotta fel. Madame Montroc bejelentése, hogy itt nemzetközi ügyekről van szó, egyszerre megmagyarázta a dolgokat. Úgy látta, egyenesen az ügyek középpontjába sétált bele. A szoba ajtaja előtt lépések hallatszottak. De Lena kapitány tehát megérkezett. És ez az ember goromba is tud lenni, ha ellenszegül neki. Határozot­tan kezdte érdekelni, hogy mit akarhat tőle. Ami­kor az ajtó felnyílt, Miss Sims gömbölyű, de hatá­rozott vonalú állkapcsa, amelyet Ray a vendéglő­ben békacombevés közben észrevett, megkeménye­dett. — Ez valóban kegyetlenség! — kiáltott fel a belépő de Lena kapitány, amikor észrevette, hogy Miss Simst hozzáláncolták a díványhoz. — All right, tanti, de most már szabadítsuk ki. Mme Montroc az állványhoz ment, kulcsot vett elő, aztán Miss Simshez hajolt és felnyitotta a lakatot. — Nem akartam egyedül hagyni a lantival — mondta de Lena. — Túl erős és fiatal maga, ő meg már hetven is elmúlt. Ugy­e, nem látszik meg rajta? Valami harapnivalót kapott már? — Nincs szükségem semmire. — Pedig jó lenne, ha vacsoráznánk — jegyezte meg de Lena kapitány és Mme Montroc után nézett, aki kifelé menet már az ajtónál állt. — Hozzon va­lami finomat, nénikém, mert attól tartok, hogy a senyorita itt fogja tölteni az éjszakát. Azt viszont megígérem — fordult ismét a leányhoz —, hogy ha értelmesen viselkedik, holnap reggel a rendes munkaidőben visszaviszem Ranellh­ez. — Fogalmam sincs, hogy miért vagyok itt. De azt hiszem, hiába is kérdezem. — Téved. Éppen azért jöttem, hogy ezt meg­mondjam magának. Sőt még azt is megmondom, hogy hol van. — Nagyon érdekes lesz — mondta Miss Sims és kinyújtózkodott, hogy kipróbálja tagjait, mennyire szorították össze. ’— Ment már Párisból Calaisba autón? — Igen. Tavaly, amikor délen töltött szabadsá­gomról visszatértem. fFolyTAM»a köve'Mf'-v'k.l VÍZÁLLÁS A földművelésügyi minisztérium vízrajzi osz­tálya jelenti augusztus 9-én délben. A Duna Hofkirchennél és Dunarepnető—Paks között árad, máshol apad, alacsony ví­zállású. Mai dunai vízállások: Schaerdingr­a 204, Passau 243, Strudow 182, Stein mínusz 43, Bécs mínusz (1, Pozsony 86, Komárom 214, Budapest 130, Paks 19, Baja 85, Mohács 116, Gombos 220, Új­vidék 174, Zimony 60. A Dráva Barcsnál mit nesz 51. A Tisza végig apad, igen alacsony vízállású. Mai tiszai vízállások: Tiszánjlak mínusz 84, Vásárosnamény mínusz 161, Tokaj mínusz 74, Tiszafüred minusz 70, Szolnok mínusz 120, Csongrád mínusz 210, Szeged mínusz 15. A Szamos Csengőrnél mínusz 56. A Körös Békésnél mínusz 98, Gyománél mí­nusz 100. A von Makónál mínusz 39.­ A Balaton Siófoknál 62. A Velencei-dió Agárdnál mínusz 1. Cseh sört isznak az olaszok Szomáliban. Prágából jelentik: A cseh sörpiacon is eresí­­teti hatását a készülődés a keletafrikai há­borúra. Néhány nappal ezelőtt igen nagy­mennyiségű pilseni exportsört rendeltek meg több pilseni sörgyárban Olasz-Szomáliföld számára. Kényszeregyezségek. A budapesti törvény­­szék elrendelte a csődönkivü­li kényszeregyez­ségi eljárást. Stern Sándor (Teréz­ körút 20.) cipőalkatrész-kereskedő ellen. Vagyonfelügyelő dr. Mazgony Sándor. Bírósági jogi megbízott dr. Gaál Jenő. — Prág­er Béla (Rákóczi­ út 57/b. férfiruhakereskedő ellen. Vagyonfel­ügyelő dr. Suták István. Bírósági jogi meg­­bízott dr. Gerle Sándor. Követelések bejelen­­tése mindkét ügyben augusztus 28-ig az OHB központjánál. A lisztexport fejlesztésével kívánják a malmok a takarmányinséget enyhíteni A takarmányinség problémája igen élénken foglalkoztatja a malmokat is, amelyek a takarmányliszt és a korpa, őr­lésével szintén jelentékeny mennyiségű takarmánycikket állítanak elő. A takar­mánylisztnek és a korpának ára most már huzamosabb idő óta állandóan emel­kedik, ami arra vezethető vissza, hogy a malmok csak korlátolt üzemmel dolgoz­nak és ezért a készletek nem elegendők. A malmok ezt a helyzetet azzal magya­rázzák, hogy a lisztexport hanyatlása miatt korlátozzák az őrlést, aminek kö­vetkeztében a mellékterményként fellépő takarmányliszt és korpa mennyisége is csökken. A malmok ugyanis a külföldre csak finom lisztet szállítanak és minél na­gyobb az export, annál több kenyérliszt, takarmányliszt és korpa marad az ország­ban. Ha tehát a búzakivitelt növelik, nemcsak a malmok lisztexportját nehezí­tik meg, hanem a búzával együtt kiviszik a kenyérlisztet, a takarmánylisztet és a korpát is. A liszexporttal­ kapcsolatos intézkedé­sek hatálya már június 30-án megszűnt és bár azóta hat hét múlt el, az új intéz­­kedések még nem történtek meg. A mal­­mok azt panaszolják, hogy ennek követ­keztében a lisztexport nem tud megin­dulni, a búzában rejlő takarmányliszt és korpa kivitele azt eredményezi, hogy ismét nagymennyiségű malomi takar­mány behozatalára fog szorulni az ország. Már az elmúlt gazdasági évben is 284.000 méter mázsa korpát kellett importálni 2,5 millió pengő értékben, az idén pedig a takarmányinség következtében sokkal na­gyobb behozatalra számíthatunk, ha a malmoknak nincsen módjuk a fölös nul­lás lisztet a külföldön értékesíteni. Az idén nagyszerű a búzatermés, a malmok tehát jogosnak tartják azt a kívánságu­kat, hogy nekik adassák alkalom és mód.

Next