Nemzeti Ujság, 1935. augusztus (17. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-02 / 174. szám

2 HUNGÁRIA GŐZFÜRDŐBE rendi vilis kedvezményes jegyek kaphatók a Központi Sajtóvállalat kiadóhivatalában, V., Honvéd utca ia ider bég albán vezér elöl, az oláhok pedig a seregét mentő, visszavonuló Hunyadi Jánost fogságba vetették, honnan csak fegyver szabadíthatta ki. Mit várjunk e háládatlan, áruló rabszolgalelkű, alacsony gondolkozású ősök trakkba-cilinderbe bujtatott utódaitól! Ez a nevetséges, kicsinyes — kénytelenek vagyunk egy nagyon jellemző idején szót használni — ordenáré fenekedés elárulja, hogy az európai ruha mennyire álruha rajtuk, hogy hatalom, fizikai erő, anyagi gazdagság úrrá nem tesz sem egyént, sem nemzetet. Elárulja, hogy hatalmas nyugati pártfogóik emelhették őket erősekké, de nem adhatták meg nekik a szabad népek nemes lelkületét, amelyet hosszú évszázadok keze tud csak kiformálni. Helóták voltak, jobbágyok, szolgák,ligában görnyedő páriák, mialatt mi fegyvert forgató, uralkodáshoz szokott szabad nép voltunk. Most ők bitorolják szép történelmi földjeinken az uraságot, de az ősi kastélyokkal nem örökölték sem az ősök arcképeit, sem azt a tradíciót, azt a láthatatlan nemeslevelet, amely csak nagy népek, csak szabad népek sajátja. ‘Alacsony, csúszó-mászó, irigy, gyáva, törpe rabszolgalélek nyilatkozik meg ebben a hitvány várnai gesztusban, éppen úgy, mint ahogy szabad, nemes, történelmi nagy nemzet gesztusa a bulgárok cselekedete, akik ezt az évfordulót méltóan megünnpelik és csak egyben hibáztak: nem jól ismerik a szomszédaikat! E komikusan vacogó, árnyaktól sjedmező népség eszünkbe juttat egy érdekes jelenetet, amelynek tanúi voltunk két évtizeddel ezelőtt, Versaillesban. A királyok palotáját mutogatta az idegenek egy csoportjának a „gardien“, az őr. A Bourbonok és Orléansok nagyságáról, a királyi idők dicsőségéről beszéltek a termek, éppen úgy, mint anynyi más gyönyörű épület, szobor, utcanév, templom, kastély, múzeum szerte B szép Franciaországban. „Érdekes ... ezek a dühös republikánus franciák mindent ilyen gonddal őriznek, semmit meg nem változtatnak, még az utcák nunk egész délelőtt, mert aludt a szobájában. Ilyenkor a nagyanyám és a nagynéném beszélgetéséből tudtuk meg, hogy reggelig égett a lámpa az íróasztalán, egész éjszaka dolgozott. Élete, dolgai, jövésmenése — pontosan emlékszem — nagyon rejtélyesnek és furcsának tűnt fel akkor előttem, miután még sejtelmem sem volt arról, hogy tulajdonképpen mit csinál! Mint költővel akkor ismerkedtem meg vele, mikor egyszer a születésnapot ünnepeltem s cukor helyett egy nekem irt kis verset kaptam tőle. Két négysoros strófából állt a vers s mikor elolvastam, sirva fakadtam. Vagy talán a könnyek az elmaradt cukrot siratták! Ebben az időben én még csak úgy voltam hajlandó este elaludni, ha a nagynéném, vagy a nagyanyám — akik tulajdonképpen neveltek — odaültek az ágyamhoz és meséltek. Egyik este apám ,korábban jött haza s valószínüleg beszélgetni szeretett volna a nagyanyámmal és a nagynénémmel, de nem lehetett, mert nekik az én ágyam körül kellett szolgálatot teljesíteniük. El voltam kényeztetve s ragaszkodtam jogaimhoz. Ekkor ő bejött a hálószobáiba, szigorúan eltiltotta a mesét, eloltotta a lámpát, én egyedül maradtam a sötétben, sírni kezdtem, majd később a szó szoros értelmében bömbölni — Grózi! Ráfi! —■ ordítottam szakadatlanul. Ez a két furcsa szó a nagyanyám és a nagynéném neve volt, így hívtuk őket, a „Grózi“-t a grószmamából, a „Rafi“-t a Szerafla keresztnévből lerövidítve. Hiába bömböltem azonban, se Grózi, se Ráfi nem jöttek, helyettük azonban egyszerre csak beviharzott az apám e mennydörgő hangon kijelentette, hogy akár reggelig üvölthetek, mégse fog senki mulattatni, mint valami princer, hogy a végén meseszóra kegyeskedjem el aludni. —■ Akkor legalább te maradj itt és mesélj! — mondtam, zokogva, amire elnevette magát és megcsókolt ... úgy látszik, már akkor a kiegyenlítés politikájával rokonszenveztem. Viszont akkori sorsomhoz hű maradtam: ma is egyedül ülök. Sötétben. M NEMZETI ÚJSÁG Péntele, 1935 anszfisztus 1. neveit sem...“ Meghallotta ezt a kulcscsomót rázogató őr, az arca elkomolyodott és megszólalt feddő, oktató hangon az egyszerű ember: „Mais, monsieur... De uram, hát hogy gondolja? Hiszen ez a francia történelem! Ez a francia nemzet múltja. Nagy nemzetek nem szoktak keresztülgázolni a múltjukon. Nagy népek tisztelik a tegnapot, őrzik a hagyományt. Meghajolnak minden időkben az emberi nagyság előtt. És ha jó a memóriájuk, úgy ez a memória a dicsőség emlékét őrzi és nem a fogyicsorgató törpe gyűlölség konzerválásán fáradozik. Vámháború tört ki Lengyelország és Danzig között Danzig vámmentességet engedélyezett az élelmiszerekre Danzig, augusztus 1. Danzig szabadállam és Lengyelország között vámháború tört ki, amelynek következtében Danzigban élelmiszerhiány állott elő. A lengyel kormány ugyanis július 18-án rendeletileg felemelte a danzigi eredetű árucikkek behozatali vámját és ennek következtében a Danzig és Lengyelország közötti árucserében zavarok állottak be, úgyhogy az utóbbi napokban már bizonytalanná vált a danzigi lakosságnak a legfontosabb élelmicikkekkel való ellátása. A danzigi kormány a lengyel pénzügyminiszter vámrendeletének ellensúlyozására utasította a danzigi vámhivatalt, hogy vámmentesen kezelje a létfentartás szempontjából különösen fontos árukat, elsősorban az élelmiszereket. A danzigi szenátus sajtóirodája a danzigi kormány rendelkezéséről többek között a következőket közli: A danzigi kormány minden eddiginél súlyosabb válsággal küzd. A lengyel vámrendelet hatása az volt, hogy valamennyi árut, amely útban van Danzig felé, vagyis raktáron volt, átirányították Gdiniába. A kikötő behozatali forgalma teljesen megbénult. Az intézkedés kihatása katasztrofális az egész gazdasági életre, különösen pedig az iparra. A danzigi szenátus haladéktalanul tiltakozott a lengyel kormánynál a lengyel vámrendelet ellen, a lengyel kormány azonban határozottan vonakodott a danzigi kormány kívánságának eleget tenni. Ezek után a szenátus elnöke utasította a danzigi vámhivatalt, hogy vámmentesen engedje be a szabad város területére mindazokat az árukat,melyek a lakosság létfentartásához szükségesek és a devizahelyzet rosszabbításának veszélye nélkül beszerezhetők. Varsóban élénk feltűnést keltett Greise danaieri szenátusi elnök határozata. Az Illustrowany Kurier Codzienny című lap szerint ez a határozat egyenesen Lengyelország ellen irányul. A lap nyugalomra int, de hozzáteszi, hogy a lengyel közvélemény erélyes ellenintézkedést vár. Bulgária lelkes örömmel készül a várnai emlékünnepre, amelyen „nehezen érthető okokból“ nem vesznek részt egyes meghívott nemzetek Szófia, augusztus 1. A bulgár lapokban már hosszabb idő óta sok cikk jelenik meg a várnai emlékünnepségekről. A szófiai lapok egyesülete most Újságok újságja címmel különkiadást szentelt a nagyszabásúnak ígérkező ünnepségeknek. E kiadásban bő történelmi visszapillantások vannak és a kiadást több fénykép díszíti. A kiadásban látható Ulászló király és Hunyadi János, továbbá Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, Moscicki, a lengyel köztársaság elnöke és Boris bulgár király arcképe, azonkívül Matejko és Voroscsinszki festőművészeknek a várnai csata jeleneteit ábrázoló képei. A kiadásban cikk jelent meg Tosev bulgár miniszterelnök tollából is. A miniszterelnök hangsúlyozza, hogy a népeknek egyesülniük kellene és kiemeli, hogy amiként Franciaország és Anglia közösen ünnepük Jeanne d'Arc emlékét, épenugy, annyi hallgatás után a várnai csatában szereplő nemzeteknek is közösen kell fejet hajtani Ulászló király emléke előtt. A lap közli az ünnepségek rendezőbizottságának felhívását, hogy testvéri ölelkezésre gyűljenek össze azok, akik Bulgária szabadságát kivívták. Lengyelország szófiai követe cikkében sajnálkozással emlékezik meg arról, hogy az ünnepségekre meghívott államok közül egyesek nehezen érthető okok miatt nem hajlandók résztvenni az ünnepségen. Külön cikket szenteltek annak megállapítására, hogy Hunyadi János milyen helyet foglal el a bulgár folklóréban és a bulgár népdalokban. Egy másik cikk részletesen ismerteti Hunyadi János életrajzát. Radev tábornok, közoktatásügyi miniszter Ulászló királyról int cikket, Arnaudov egyetemi tanár, a várnai kereskedelmi akadémia elnöke pedig Ulászló bulgáriai hadjáratát műveltségi szempontból teszi vizsgálat tárgyává. A hadjárat leírásával több cikk is foglalkozik és mindegyik kiemeli a magyar csapatok szerepét, továbbá Hunyadi János fővezér sztratégiai ügyességét és hősiességét. Kötsky Gábor , -főtanácsos idegrohamában felakasztotta magát és meghalt Csütörtökön délután nagy megdöbbenéssel fogadták a főkapitányságon a hírt. Kötsky Gábor 53 éves nyugalmazott rendőrfőtanácsos a Kaplony utca 5. számú házban lévő második emeleti lakásán a vízvezetékcsőre felakasztotta magát s mire rátaláltak, már halott volt. A rendőrfőtanácsos házvezetőnője csütörtökön a kora reggeli órákban bezörgetett gazdája lakásának ajtaján, de nem kapott választ. Egy ideig még nyugodtan várt, mert tudta, hogy a főtanácsos szerdán, a késő éjjeli órákban jött haza és valószínűnek tartotta, hogy tovább fog aludni. A déli órákban azonban, amikor ismételt kopogtatásra sem kapott választ, a házvezetőnő már nyugtalan lett és a házmestert hívta segítségül. Végül is egy lakatos segítségével felfeszítették az ajtó zárját és behatoltak a szobába. A belépők elé megdöbbentő látvány tárult. A főtanácsost az egyik szobából nyíló mellékhelyiség vízvezetékének csövére felakasztva találták. Már nem volt benne élet. Azonnal a mentőkért telefonáltak, akik már csak a beállott halált tudták megállapítani. Rövidet en megjelent a főkapitányságról a rendőri bizottság is és megkezdte az öngyilkosság ügyében a vizsgálatot. Csak annyit tudtak megállapítani, hogy a főtanácsos, aki az utóbbi időben súlyos idegbajáról panaszkodott, valószínűleg idegrohamában követte el végzetes tettét. A tragikus végű nyugalmazott rendőrfőtanácsos tíz búcsúlevelet hagyott hátra. Egyet a rendőrséghez címzett, amelyben megrázó szavakkal búcsúzik el volt kollégáitól és feletteseitől. A többi levelet családtagjaihoz és barátaihoz intézte. Kötsky Gábor rendőrfőtanácsos mint kiváló képességű rendőrtiszt még Boda Dezső főkapitánysága idején kezdte pályafutását. Boda főkapitánysága idejéhez fűződik, mint ismeretes, a rendőrség mai szervezetének kiépítése és ebben az időben vetették meg alapjait a főkapitányság mai kereteinek és szervezetének. A nagyjövőjű fiatal rendőrtiszt ekkor mint a főkapitány titkára teljesített szolgálatot, majd több fontos állás betöltése után a VII. kerületi rendőrkapitányság élére került. Majd ismét a főkapitányságon kapott beosztást, ahol a panaszfelvevő iroda vezetője volt egészen 1934. július 1-ig, amikor az általános nyugdíjazások során őt is nyugállományba helyezték. A kiváló rendőrtiszt nyugdíjazása után sem élt visszavonult életet. Élénken részt vett a társadalmi életben és a múlt évben bekapcsolódott egy nagy áruház irányításába is, mint a személyzeti osztály főnöke. Az utóbbi időkben a nagy munkabírású nyugalmazott rendőrtisztviselőn az idegesség jelei mutatkoztak. Gyakran panaszkodott családtagjainak, hogy nem bírja a túlfeszített munkát. Ezért le is köszönt állásáról. Egészségi állapota egyre hanyatlott s hozzátartozói és baráti köre minden pillanatban attól tartott, hogy a főtanácsos idegbaja még jobban elhatalmasodik. Csütörtökön aztán be is következett a tragédia és a szerencsétlen sorsú rendőrfőtanácsos elkövette végzetes tettét. Kötsky Gábor nyugalmazott rendőrfőtanácsos tragikus sorsa úgy rendőri körökben, mint a főváros társadalmának széles rétegeiben mély részvétet keltett ki. »4»4»4»4» 4» 4» 4» «» 4» 9» 4» 4» 4» ♦»« A NÉMET KORMÁNY a Gross-Glöckner-autóút lelavatása alkalmára eltörölte az 1000 márkás kiutazási illetéket Bécs, augusztus 1. (A Nemzeti Újság bécsi tudósítójától.) Vasárnap avatják fel az 57,6 kilométer hosszú Gross-Glockner Strassét, a 2400 méter magas fensíkra felvezető világhírű osztrák alpesti autóutat. Az út kiépítésének költségei meghaladták a 100 millió schillinget. Ennek az útvonalnak a felépítését páratlanul érdekes körülmény előzte meg. Papén bécsi német követ két nap óta Salzburgban tartózkodik, ahol a német konzulátust látogatta meg. A látogatás után igen nagy meglepetést keltett a német kormánynak az az intézkedése, hogy a német birodalmi hatóságok egyszerre eltekintettek az Ausztriába utazóktól követelt 1000 márkás belépési díj szedésétől. Vasárnap a Gross-Glockneren ugyanis autóverseny is lesz és azoktól, akik Németországból érkeznek a versenyre, már nem követelik a fejenkénti ezermárkás kiutazási illetéket. Ugyanakkor a salzburgi tartományi kapitány rendeletet adott ki, amely szerint augusztus 1-étől augusztus 5-éig azoknak az autóknak, amelyek Németországból jönnek Ausztriába, ismét szabad viselni a német horogkeresztes zászlót. A tartományi kapitánynak ez az intézkedése igen nagy meglepetést keltett és általános feltűnést, mert Ausztriában több év óta tilos volt a horogkeresztes zászlók mindennemű használata. Igen érdekes az a körülmény is, hogy a vasárnapi ünnepies útfelavatáson megjelenik Mussolini veje, gróf Constantin Ciano is, aki nagyszámú hivatalos olasz delegáció élén érkezik az ünnepségre. Megjelenik az ünnepélyen magyar részről Sudnay Lajos bécsi magyar követ és vitéz Veress Lajos vezérkari ezredes is. (K.s.) Budapest, augusztus 1- A kormány tagjai a jövő hét folyamán a Bakonyban, az egyik állami birtokon ötnapos minisztertanácsot tartanak, melyen az összes aktuális politikai, gazdasági és pénzügyi kérdéseket letárgyalják. A NÉP egyébként augusztus közepén Balatonföldvárott ■ pártértekezletre jön össze s ezen fogja részletesen ismertetni a miniszterelnök a bakonyi minisztertanácson letárgyalt fontos kérdénseket.