Nemzeti Ujság, 1935. szeptember (17. évfolyam, 198-222. szám)

1935-09-01 / 198. szám

2 Pályázati felhívás A Magyar Divatcsarnok a magyar kézmű­­­vesipar és népművészet fejlesztése és rend­szeres foglalkoztatása érdekében pályázatot hirdet olyan a kereskedelmi forgalomban ér­tékesíthető ajándéktárgyak tervezésére, ame­lyek karácsonyi, húsvéti, születésnapi, név­­napi, utazási stb. ajándékozásra alkalmasak a a magyar közönség ízlésének megfelelnek. A pályaművek kivitelezési főanyag szerint három főcsoportba boroztatnak: 1. Fából, porcellánból, kerámiából, üveg­ből, műanyagokból, vagy papírból készített ajándéktárgyak csoportja. 2. Vasból és fémből (esetleg ezüstből) készült ajándéktárgyak csoportja. 3. Textilanyagokból, bőrből, viaszosvá­szonból, vagy gumianyagokból készült aján­déktárgyak csoportja. Mindegyik csoportban: 1 db. 200 P-es első; 2 db. 100 P-es második; 3 db. 50 P-es harmadik díj kerül kiosztásra. A díjak odaítélése fö­lött külön e célra alakult tekintélyes szak­értőkből álló bírálóbizottság fog dönteni. Külön díjat ítélhet meg a bizottság olyan tervek jutalmazására, amelyek a revízió eszméjét, vagy valamely más gondolatot akár részleteikben, akár önállóan praktiku­san oldanak meg. Ebben a csoportban: 1 db. 200 P-es első; 1 db. 150 P-es második; 1 db. 100 P-es harmadik díjat ítélhet oda a bizottság. Fentiekben csak kivonatosan ismertettük a pályázat tartalmát Ezúton is fölhívjuk azonban az érdeklődő iparművészek figyel­mét a pályázat­ nyújtotta lehetőségekre, az­zal a megjegyzéssel, hogy személyes, vagy írásbeli kívánságra készséggel megküldjük bárkinek a részletes tervpályázati kiírást. A pályázat is mai nappal kidül és október 1-én zárul. DI­5ats4ptf()K Ott bujkál vagy ég az emberek szivé­ben s lelkében. A családvédelem emel­­geti a fejét a politikai és közgazdasági berendezkedésekben s épp a napokban nyert a legmagasabb helyről, az ország kormányzójának a szivéből és szájából szinte autentiku­s pecsétet. A család­­védelmi gondolatot — s ez a tavalyi nagygyűlés érdeme — nem fogják többet semmiféle mesterkedéssel kiir­tani az ország lelkéből. Hullámzásáról ez élni akaró faj örök lelke és örök an­gyala fog gondoskodni! S ha hama­rább nem, a nemzedékváltás órái fog­ják elhozni a tavalyi Katolikus­ Nagy­gyűlés által követelt­­ családvédelem anyagi és lelki garanciáit. Ez idén a Gyermek fogja foglalkoz­tatni a Katolikus Nagygyűlést. Az után a jószándékú, de ostoba kultusz után, amit az utolsó század művelt a gyermek körül, az örök katolicizmus fogja elmondani a maga véleményét a gyermekről. A majmolásra termett di­vat után jönnie kell a természet örök törvényeire s az Isten kinyilatkoztatott igazságaira épült gyermekkultusznak. Hogy ez mennyire szükséges, ma már csak a vak nem látja. Egy sötét, ener­­vált században, a XIX. században szü­letett mozgalom, mely őfenségének ne­vezte el a gyermeket, csak a külső ci­comáig, a napfényig vagy a fürdőig, a lelkét tipró éretlen felvilágosításokig s egy rosszul értelmezett gyermekvéde­lem nevében már-már a hatósági gyer­­mekgyilkolásig tudott eljutni. Egy egészségtelen szeretet ostoba felbuzdu­lásában eljutott odáig, hogy elnémí­totta a gyermekkacagást, lehervasz­­totta a gyermeki elfogulatlanságot és ártatlanságot, cinikus, mindenttudó és mindenen túllévő öreg bölcseket csi­nált belőlük, akik a végén az öngyilkos­ságnál vagy a gyermekbíróságnál köt­nek ki. Ezt a szörnyű és tragikus világképet akarja szétzúzni az idei Katolikus Nagygyűlés. Az elhibázott és végletek­ben tobzódó gyermeknevelést akarja a kátyúból kiszabadítani. Ha már a mi dermedten hulló életünkön nem tud mindenben segíteni, legalább a jövő nemzedék életét és lelkét akarja meg­menteni. Ha mi, múlt és jelen gene­ráció sem a hitet, sem a hazát, sem az erkölcsöt, sem a családot nem tudtuk fenntartani vagy megmenteni, mentse meg és virágoztassa fel legalább az a jövendő nemzedék, mely utánunk kö­vetkezik! Nagy távlat és széles horizont! Méltó a magyar katolicizmus ezeréves hiva­tásához és szerepéhez. Kinyilatkoztatás és útmutató lesz; egy igazi népi poli­tika első lépése. Ha van még ebben az országban hazaszeretet és fajféltés — pedig kell, hogy legyen — a jövendő legbiztosabb záloga! hatásokban rejlik, mint azt éppen a ta­valy felvetett család­ gondolatnál ta­­­­pasztaltuk. Nem a pillanatnyilag fel­csattanó tapsorkán s egy országon végigdörgő vivát az, ami a felvetett és köztudatba dobott gondolatnak erőt ée hatalmat­ adott, hanem az a tartós, szívós s minden gátláson keresztültörő munka, mellyel a felvetett gondolatot az­ egész magyar életbe beleégette. So­kan, a kis Magyarországhoz képest, túl sokan falalítettek és ..feles­egettek a­ tavalyi Nagygyűléssel. Próbálták ki­­kezdeni statisztikáit vagy elfűrészelni konkrét javaslatait. Ma már megállapít­juk hogy sikertelenül.És ha talán a nagy­gyűlés koronája, a tavalyi primási ja­vaslat, törvényerőre még nem is emel­kedett, de a gondolat megfogamzott, váltak szét, hogy ez asszony Berlinből, a a férjétől visszamegy hozzá és azután... Mély és gyenge sóhaj hallatszott mel­lette; az újságíró száraz torkából tört fel, hassonlított a megfulladni készülő állat hangjához. Most vette észre, hogy a kezük még most is egymásba kapcsoló­dik s a férfi keze ragaszkodó és forró gyerekhez, d­e ekkor a kisfia álmában összeszoritott és arca mellé tett kis ök­leit látta, érezte az álomban tüzelő forró kis arc sima égetését, amint lehajol hozzá, azután minden átmenet nélkül a férje dolgozószobájának könyvfalán fu­tott végig a pillantása, különös, úgy látta, hogy este van s a mennyezet égői hófehér sugárzással ragyognak, aztán valami árnyék, — hát persze hogy fel­szabadult benne az, ami kínzó volt, szennyes, zavaró és kínos, ami homályo­san kínozta volna belül. Valami reszkető és erőszakos csikorgást hallott, olyas­­formát, mint amilyen akkor volt, amikor egy nagy film fölvételei közben lezuhant az egyik daru karja, felcsapó tüzet lá­tott azután ismét a körötte keringő és lecsapó árnyékot, Garry Gordon arcát s ekkor eszelősen felsikoltott. Kiterjesz­tette feléje karját: — Ne! Ebben a pillanatban fellobbantak, egé­szen éles világoláss­al kezdtek égni a kabin villanylámpái és újra felhallat­szott a motor ismerős dörgése és roppant lökéssel hú­zni kezdte a repülőgépet előre. Ezt mindnyájan érezték. A másodperc­nek csak törtrészéig tartott, mig zuhan­tak s most vége volt és az asszonynak eszébe jutott az, amit a repülővállalat igazgatója mondott neki, amikor maga fogadta a repülőtéren a híres művész­nőt: a repülőgép végeredményében bizto­sabb közlekedési eszköz, mint a vonat, a vonatokk­al több szerencsétlenség is történik, képzeljen csak el egy expressz­­vonatot, amint lefordul a töltésről ... S abban a pillanatban már látta is, távol és kicsinyítve, mint valami filmen: látta, amint egy gyorsvonat, ablakainak és lámpáinak sápadt füzében ragyogva az éjszakában, lefordul síneiről, belesiklik a mélybe ... Képzelete hisztériásan fel volt izgatva és azt, amit látott, olyan élese­n látta, hogy sápadtan, mint a frissen mosott rongy, odahajtotta fejét a feléje forduló férfi vállára és görcsösen sírni kezdett. NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1935 szeptember 1 Üveg koporsóban ravatalozták fel Mstrid királynét Hazaérkeztek a királyi család tagjai Brüsszel, augusztus 31. Tír Lipót király az éjszakát a brüs­­­sz­irályi palotában töltötte, de annak vége, hogy, ,orvosai ,sérüléseire való tekintettel nyugalmat és pihenést aján­lottak számára, szombaton már kora reggel talpon­­volt és hét órakor kihaj­tatott a laek­eni kastélyba, ahol anyjá­val, Erzsébet anyakirálynéval és húgá­val, Marie­ José piemonti hercegnővel, az olasz trónörökösnével találkozott, akik Olaszországból jövet pénteken éj­szaka érkeztek­­meg a belga fővárosba. A fájdalmasan szomorú viszontlátás után a király az anyakirálynéval és az olasz trónörökösnével együtt, a brüsszeli királyi palotába tért vissza, amelynek úgynevezett ,,Gondolkodó-termében“ ra­vatalozták fel a tragikusan elhunyt ki­rálynét. Valóságos virágerdőben helyezték el a világosszínű dísztelen tölgyfakoporsót, amely az ifjú királyné bebalzsamozott holttestét rejti. A kora­ délelőtti órákban megkezdődött a felvonulás­ a ravatal elé. Először a hi­vatalos küldöttségek járultak a ravatal­hoz, hogy búcsút vehessenek szeretett ki­rálynéjuktól, majd megnyíltak a királyi palota kapui, végeláthatatlan embertö­meg haladt fel mélységes csöndben a széles lépcsőkön, hogy lelólja kegyele­tét Astrid királyné emlékének. . Lila selyemruhában pihen a koporsó­ban a szerencsétlen véget ért belga ki­rályné. Arcvonásai kisimultak, de annak ellenére,­ hogy a királyné holttestét Le­­fébre tanár, a király udvari orvosa még az éjszaka folyamán bebalzsamozta, a roncsoló fejsérülésre való tekintettel a koporsó belső fedelét lezárták. A közön­ség ilyen módon csak a koporsó üveg­ablakán át pillanthatja meg az elköltö­zött királyné sápadt arcvonásait. A temetésre minden előkészület meg­történt. Végleges megállapodás szerint ugyanazon a gyászhintón szállítják Laekenbe Astrid királyné koporsóját, a­melyen annak idején II. Lipót király és Mária Henriette királyné tették meg utolsó útjukat a belga királyok sírbolt­jába. Nem zár be a világ­kiállítás A brüsszeli világkiállítás külföldi ki­állítói Astrid királyné halálhírének vé­tele után azonnal bejelentették azt a szándékukat, hogy a gyász jeléül bezár­ják pavillonjukat. A világkiállítás kor­mánybiztosa megköszönte a kiállítók részvétének ebben a formában való meg­nyilvánulását, de ugyanakkor azt a ké­relmét fejezte ki, hogy a látogatók iránti udvariasságból tartsák nyitva a pavillo­­nokat a kiállítás hivatalos befejezéséig. A zene és a látványos mutatványok ter­mészetesen megszűntek a kiállítás egész területén. A temetés napján korlá­tozzák a repü­lőforgalmat Brüsszel, augusztus 31. Astrid királyné temetése napján, szep­tember 3-án, a belgiumi polgári repülő­terek reggel kilenc órától eddig még meg nem állapított időpontig, amely a teme­tés befejezése lesz, zárva lesznek. Ez alatt az idő alatt csupán a rendes légi járatok repülőgépei és a katonai repülőgépek szállhatnak le a repülőterekre, illetve repülhetnek el. A halála oka — belső sérülés Luzern, augusztus 31. Dr. Steinecker küssnachti orvos, aki — mint ismeretes — elsőnek érkezett a luzerni katasztrófa színhelyére és első­segélyben részesítette III. Lipót királyt, a Matin genfi tudósítójának jelentése sze­rint kijelentette, hogy annak a meggyő­ződésnek adott kifejezést, hogy Astrid királyné halálát nem annyira koponya­­zúzódás, mint inkább a belső sérülések idézték elő. Requiem a koronázó főtemplomban A budapesti belga kir. követség közli, hogy a néhai Astrid belga királyné őfel­sége lelki üdvéért az Apostoli Nuncius a koronázó Mátyás-templomban kedden, 1935 szeptember 3-án délelőtt 11 órakor ünnepélyes gyászmisét fog mondani. E közlésen kívül külön meghívók nem bocsáttatnak ki.« Le ministre de Belgique a íhonneur da faire 6avoir qu’une messe soliennelle de requiem pour le repos de Tarne de GRAND HOTEL: WIEN tfT f Iskolai előirásoa ormaruhák, fehérneműek, cipők és kötöttáruk dús választékban Székely Jenő Peti Sántor-utca 9. és Uád­ utca 7. feu sa majesté la Reine dee Beiges sera oélébrée par Son Excellence le Nonce Apostolique en Teglise du oouronnement le mardi, -3 septembre 1935 a 11 heures. Le present avis tient lieu d’invitation. MEGNYÍLT a veszprémi ős­termelési kiállítás Veszprém, augusztus 31. Szombaton délelőtt nyitotta meg a veszprémi őstermelői kiállítást Darányi Kálmán földmivelésügyi miniszter, akit a város határában dr. Berky Miklós al­ispán, Rosos Károly polgármester és a város vezető tisztviselői fogadtak. A mi­niszter innnen autóval dr. Rott Nándor megyéspüspökhöz, majd rövid ottidőzés után dr. Plósz Béla államtitkár társasá­gában a kiállítás színhelyére, a Múzeum, térre hajtatott. Itt már hatalmas tömeg várta. Az első sorokban ott láttuk a frontharcosok egyenruhás küldöttségét, majd az előkelőségek soraiban dr. Simon György prelátuskanonokot, dr. Ludchich József egyetemi tanár, pápai prelátuska­nonokot, dr. Purgly Pál felsőházi tagot, Walla József földibirtokost, Lerárc Jó­zsef plébánoskanonokot, Weber Pál kano­nok, püspöki igazgatót, dr. Csiha Mór miniszteri tanácsos, pénzügy igazgat­ót. Megjelentek még Jókai-Ihász Miklós volt országgyűlési képviselő, Nimsee Pál kép­viselő, Plósz Béla államtitkár, vitéz Uhla­­ryk Béla osztálytanácsos. A miniszter dr. Rott Nándor megyéspüspök és Höll­ischer Károly képviselő társaságában ér­kezett a kiállítás területére, ahol Berky Miklós alispán fogadta. Holitscher Ká­roly üdvözlő szavai után Darányi Kál­mán szép beszédben vázolta a veszprémi őstermelői kiállítás fontosságát és töb­bek között a következőket mondotta: A bortörvényt a most benyújtandó ve­gyes törvényjavaslat követi. A bortör­ Kérelem A rossz termés miatt majdnem négyezer földmunkás lett kenyér nélkül Szilasbalháson. Jótékonycélu köz­munkával akarjuk őket ellátni. Munkadijra, egy darab kenyérre kérünk kegyes adományt. Minden pengőért értékes ajándékot küldünk. Csekkszámla: 41.978. Róm. kath. Egyházközség Szilasbalhás. vény és a vegyes törvény teremtik meg az irányított termelés első feltételeit. Az idei terméseredmények a búzaexport fo­kozását teszik lehetővé, de egyéb termé­nyekben behozatalra szorulunk, így fő­leg kellő mennyiségű importról kell a­ kormánynak gondoskodnia. A miniszter ezután megtekintette a ki­állítást, utána dr. Rott Nándor megyés­püspök látta vendégül. A borkiállítással kapcsolatosan a föld­mivelésügyi miniszter díszoklevelét a pannonhalmi főapátság 1934. évi bárso­­nyosi borával és báró Malcolmes Gyula 1934. évi somlói borával nyerte el. A földmivelésügyi miniszter aranyérmét a zirci apátság somlai furmint bora és vi­n­téz Igmándy-Hegyessy Géza csopaki bora kapta. A földmivelésügyi miniszter ezüstérmét a veszprémi püspökség 1932. évi mindszentgállai pecsenye­boráért, a második érmet pedig a veszprémi köz­alapítvány 1931. évi somlói pecsenye­boráért kapta meg. A miniszter bronz­érmét a balatonkövesdi református egy­házközség 1931 somlai pecsenyebora nyerte, míg a második díjat gróf Ester­házy Tamás somlai vegyesfehér bora. Igen sokan tekintették meg a nagy, pompával és kitűnő művészettel meg­rendezett virágkiállítást is. Nagy cso­portban álltá­k körül Fricker Károly, gyönyörű színpompájú, változatos ró­zsáit és nemesített facsemetéit. Kijutott az elismerés a székesfőváros kenesei üdülőtelep dísznövényeinek és csokrai­nak is, továbbá dr. Simon György pre­­látus-kanonok gyönyörű dákliáinak, va­lamint Vitéz Gábor kaktuszainak.

Next