Nemzeti Ujság, 1935. október (17. évfolyam, 223-249. szám)

1935-10-01 / 223. szám

Joachim Chapapriela, a* aj spanyol miniszterelnök t Keveházi Kováts Gyula egyetemi pro­fesszor, a kiváló egyházjogász, elhunyt Gundel Károly huszonöt éve vezeti a városligeti hires éttermét Isiszér Ferenc, Regnum-cserkész, har­­íincezer gyermek nevében mondott imát x Országház-téren felállított mikrofonba KRISZTUS ÉS A GYERMEK Irta és a nagygyűlésen elmondta: Dr. GUTTFELDER GYULA Csanádi megyéspüspök Szent Pál viziója: foris pugnae, intus, timores, ,,körülöttünk háborús ve­szedelem, bennünk szörnyű bizonytalan­ság“ érzete valósággal apokaliptikus súllyal nehezedik e kor lelkére. Ebben a hangulatban, amikor veszélyben éraünk mindent, szent nekibuzdulással menteni készülünk a legdrágább kincset. Sejtel­münk sincs, a farkasszemet néző ellensé­ges világhatalmak és áramlatok küz­delme mikor robban ki, de érezzük, hogy kockán forog az emberiség egész örök­sége s a jövőbe féltő gonddal tekintő lel­künk — ha már a jelen nyugalmáról és öröméről lemondani kénytelen — a fe­nyegető összeomlás borzalmai közül ujult remény hordozójául átmenteni kívánja az ifjú lelket. Ha veszendőbe megy is, mit nemzedékek veritékes munkája fel­épített a® élet gazdagítására s örömére, egy boldogabb és tisztnitabb kor ígérete gyanánt megvédeni kívánjuk a gyerme­ket Ennek a drága kincsnek birtokáért küzd ma minden harcos tábori A gyer­mek, az ifjú lélek jövőt jelent e a fékte­len uralmi vágy, mely korunk pártszen­vedélyeit füti, korlátlan hatalmat igé­nyel nemcsak a jelen életnyilvánuláeai, hanem a jövő minden lehetősége felett. Az erőszak Így még nem tobzódott s az eszközök megválogatásában ily közömbös még nem volt soha! Ha gyűlölettel Isten ellen mozgósíthat — él az alkalommal s kiragadja a családi szent kötelékek kö­zül és utcára dobja a gyermeket; ha pe­dig féktelen indulatok felfütése árán ir­galmatlan csatasort alakíthat — abba kényszeríti bele, csakhogy elnémuljon a zsarnok igénnyel szemben minden lelki szabadság és egyéni nemes törekvés. A kíméletlen hóditóvúgy és ellen­­mondást nem tűrő hatalmi indulat erő­szakával szemben végtelenül bájos és vigasztaló szó tör elő abból a Szívből, mely a világot jobban szerette, mint bárki más, s csendül meg azon az ajkon, mely a győzelmes szeretet erejével vezé­relt évezredeken át s szab irányt az em­beriségnek az idők végeztéig. A gyer­­meklelket igábaveto s csatasorba kény­szerítő pártszenvedély zsarnok paran­csa helyett a legbiztatóbb meghívás szó­lít és bátorít: „Hagyjátok a kisdedeket hozzámjönni és ne tartsátok vissza őket tőlem, mert ilyeneké a mennyek orszá­gaEz a szó, mely telve van jósággal és biztatással, nem számot és harci ala­kulatot, hanem lelket reklamál, mellyel egyedül lehet benépesíteni Isten orszá­gát, de boldogítani is a földi hazát. Et­től a szózattól nem riadnak meg sem az emberiség jobbjai, sem a gyermekben boldogságukat ölelő anyák milliói. Ez a szózat felhivás és biztatás az életre s nem fenyegetés a halál orgiáival. Belőle meg­érti az ember, hogy a legdrágább kincs, melyben Isten is örömét leli e egyszü­lött Fia is gyönyörködik és utána áhí­tozik: a gyermek, az Isten képét és di­csőségét ragyogható léleik, mely minden áldozatot megérdemel. Balga a kor, mely fél a gyermektől s minden uj lélekben kínálkozó uj élet­örömtől és erőtől. Halálra ítélt nem­zetek, melyek az Üdvözítő szavát meg nem értik s csak külsőségekben őrzik a kereszténységet, azt hiszik, boldoggá le­het tenni az emberi életet aranyból vagy vasból öntött bálványokkal s amellett eltemetik már születése előtt a reményt, melyet az uj élet ellenségek között és önző magánosság nyomasztó gondjával szemben jelent. A gyermek a nemzeti nagyságnak hordozója. De tévedés hinni, hogy csak erő és szám adja értékét, mert emelkedés forrása csak addig, amig Isten ajándéka. Áldás kiséri mindazon kormánytényezők munkáját, akik a csendes nemzethalál el­lensúlyozásán fáradoznak s népünk gya­rapodásának eszközei felett féltő gonddal őrködnek. De mint hivő nép fiai és pász­torai, tudjuk és valljuk, hogy a nagy célt biztosítani csak lelki hatásokkal lehet s az istenfélelem kimeríthetetlen mélységé­ből kell meríteni azoknak, akik a müveit világot pusztulással fenyegető gyermek­­telenség ellensúlyozásán fáradoznak. Két­ségkívül szorgalmazni kell a gyermek megélhetésének gazdasági lehetőségeit, s a mi szent Egyházunk, élén a Szentatyá­val, nem győzi hangoztatni a szociális igazságosság követelményeit a családdal és gyermekkel szemben. De hiábavaló minden törvényes intézkedés, vagy anyagi gondolkodás, ha a lelkiismeret nem hor­dozza a tudatot, hogy a gyermek Isten ajándéka, melyet elhárítani a Gondviselés legszentebb tervének meghamisítása. A zsoltár zengő öröme a boldog csa­ládi tűzhely láttán, ahol Isten választottja vigad gyermekei és unokái serege köré­ben s érzi e szent közösségben az erőt és vigasztalást, s mindenek fölött Isten vé­delmének tudatát, az a levegő, amely a nemzeti egészség és boldogság ózonától terhes, de az csak a szent magaslatokról árad alá. Azért amikor ma újból hitet teszünk az ősi erények mellett s azokat a nemzeti ujraébredés szolgálatába állít­juk, szent meggyőződésünk, hogy hazánk vezető tényezői a néperő és egészséges jövő biztosítására elsősorban a lelki élet forrásait fogják fölkeresni s azokból me­ríteni a szebb élet feltételeit. Azok pedig, akik gyermekeikben drága ajándékot nyertek Istentől, ne fe­ledjék soha, ki boldogította őket a leg­nagyobb, de egyúttal legfelelőbb kincs­esei. Hallják meg lelkűkben az ősi szót: sancta rés puer, szent érték a gyermek. Akik szentül fogadják és szentül őrzik, a boldogság forrásait biztosítják maguk és szeretteik számára. Gazdag örökség hiábavaló, ha az örökös nem tud vele élni. Ismeretek tömege csak szédít, ba közéjük rendet és emelkedettséget nem varázsol az örök igazság Mestere és Atyja. A civilizáció minden külső, gaz­dag máza unalmat keltő nyűg és zavarba ejtő sallang, ha ürességet takar s alatta nem húzódik meg a hivő lélek mélyén az Isten megszentelő jelenlétének tudata. Boldogtalan a társadalom, mert ahe­lyett, hogy Krisztust követné, fantomo­kat hajszol. Felbomlanak a családok s gyermek és szülő idegenként állanak egymással szemben, mert ami az élet igazi értelme, az örök cél tudata, nem ihleti gyermeke lelke formálásánál az apák és anyák jórészét. Ahelyett, hogy nevelnének, kényeztetnek, Isten előtt térdre boruló gyermek helyett zsarno­kokat tenyésztenek. S elvesztegetvén sa­­ját lelkűk termószetfölötti kincseit, nem tudnak utódaik szivébe sem erőt, sem vigasztalást csepegtetni. E balga szülők és tévúton járó társadalom fülébe zúgja az Ur — ma inkább, mint bármikor —< szavát: „Hagyjátok hozzám jönni a kis* dedeket.“ Hozzám s nem az ördög háló­jába! Hozzám s nem a könnyelműség prédájául! Hozzám s nem bűnös élveze* tek, szeszélyek és kötetlenségek pajzán játszóterére! Mert ha a gyermekeket nem vezetik én hozzám, az élet napszámosai és veteránjai sem fognak hozzám találni s nálam enyhülést lelni, hanem céltala­nul bolyongva fognak remény nélkül a jövőbe tekinteni. Az egész világnak Krisztusra kell nézni s az ő iskolájában az életigenlés mesterségét megtanulni. De ezt nem lehet a késő évek fáradt és szkeptikus perceiben elérni, hanem csak a igyermek és ifjúkor ideális lelki tala­jában elültetni — ha kicsinyek és na* gyök, gyermekek és szülők ujbél együtt fogják keresni e földön már az Ur or* szágát s hitben és reményben összeforrva együtt fognak eltalálni az oltárhoz és boldogsághoz. „A Ur félelme a bölcsesség kezde­te“. Ezt a nagy igazságot érezze át egé­szen az iskola. Értse meg minden peda­gógus, a falusi iskolától .az egyetemi ka­tedráiig, hogy nem tanterv és tankönyv, mechanikus kísérleti anyagául szolgál­tatnák ki nekik élő gépeket, hanem az Is. ten teremtő hatalmának remekét, a lel­ket bízzák lelkére, hogy azt élvezesse Isten útjára s ne csak elkábitsa tételek és számok rengetegében, hanem segítsen szárnyat bontani és emelkedni a Úszta és főleg szent igazságok régióiba. Ha valahonnan, az iskolából hangzik az Ur szava: „Oldd le lábadról sarudat, mert a boly, amelyen állasz, ezent föld.“ Eb­ből a csarnokból száműzni kell a profán szellemet s kapuit tágra nyitni a kegye­lem befogadására. Minden prof am izáláe merénylet az emberiség szent reményeivel szemben, de az iskola kivetkőztetése vallásos jel­legéből, a tanítás elidegenítése Istentől és evangéliumtól, valóságos kutmérgezés a legnagyobb tiszteletre és tisztaságra igényt tartó gyermekietekben, de egyút­tal azoknak az erkölcsi ■ alapoknak is megrenditése, melyeken inkább, mint fegyveren és jogszabályon, a népek sor­sának biztonsága nyugszik. Minden forradalom az iskolán keresz­tül kísérli meg belopni magát a társada­lomba, az erkölcsi ellenálló erők megőr­­lésével s a hit megtagadásával, vagy ki­gúnyolásával. Hát szóljon az ünnepi érám még hangosabban a Krisztus szava: En­gedjétek hozzám az ifjúságot, ha a jövőt Lapunk mai száma 16 fillér —'—7 v-3ÜL^. iJ ^ : Tettes beszámoló a katolikus nagygyűlésről Időjárás — ■ ■ —/ ■ , - i —» . — M négus n Meteorológiai f ^ V/i elrendelte az át-DéUVJfn%nÚgau Hl V li^l W T W S85-Ä3& 5BS2ÄÄ« B11IC1 f I #JlL, 1 M sebb záporeső. Ä YllUA 1 ■Bil" Népszövetségnél ** nem változik * XVII. évfolyam 223. szám ♦ KEDD ♦ Budapest 1935 október 1 x^error micitt * i2

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék