Nemzeti Ujság, 1935. november (17. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-03 / 250. szám

' fi** ^'£L ^ V Ma Ingyen Szalon­ és Kepes-mettehtet! \ Időjárás -------------— — ■ — ■ — ...... — —Vasárnap S B MIJMTIhTI TTIQil&Iiii Csökkenni fosr XVII. évfolyam 2­0. szám 4 VASÁRNAP 4 Budapest 1935 november 3 a szankciók _ * __ * ttr * Gróf Zichy Nándor adonyi sírjánál vasárnap emlékünnep lesz Dr. Rónaszéki Trux Jenő miniszteri osztályfőnöki címet kapott Tihanyi Béla, a KISOK új ügyvezető igazgatója Vass Kálmán lett a budapesti lakatos­­ipartestület új elnöke Cselekvő emlék Nagy emléket idéznek vasárnap Adonyban: Zichy Nándor emlékét. Ki volt Zichy Nándor? Az idősebbek még emlékeznek meleg­­nézésű szemére, nemes, lelkes arcára, elragadó jóságára, egyenes modorára, minden harcot és áldozatot boldogan vállaló meggyőződésére, roppant tudá­sára, példaadó életére, még előttünk áll tisztán, magasan és sugárzón az ember. A mostani generciónak ebből néhány kén, egy szobor, feljegyzésekben, elbe­szélésekben megrögzített vonás maradt. Annál élesebben, határozottabban látja az eszmét, amellyé Zichy Nándor neve aránylag rövid idő alatt a magyar tör­ténelem során nemesült. Mert Zichy Nándor neve jelenti a diadalmas világnézetet, azokat az elve­ket, célokat és eszközöket, amelyek nél­kül ezen a földön nincs élet, nincs újabb ezer év, nincs Magyarország. Jelenti a megismert igazságot, amelynek tábora nőhet, vagy fogyhat, amely ellen lehet lázadni, tusakodni, de amely nélkül tartósan és eredményesen magyar poli­tikát nem lehet csinálni többé. Jelenti a ragaszkodást a múlthoz és a cselekvő hitet a jövendőben. Jelenti a magasabb rendeltetések tudatában lévő nagy ma­gyar gondolatot, a természetes, magá­tól értetődő vezetőszerepet a Sima medencéjében. Jelenti­se egyetlen név­vel, Zichy Nándor nevével fejezi ki mindazokat az eszményeket, amelyek a lelket tartják a nemzetben és nem en­gedik elsöpörni erről a földről, akár­milyen irányból, akármilyen erővel tépje, citálja a vihar. Zichy Nándor egyedül jött, úgy szök­kent fel a magyar politika egére, mint a váratlan, kápráztató csillag. A nagy szellemek útja ez: nincsen mögöttük szervezet, párt, nincs előttük szépen el­simított, minden oldalról bebiztosított út, jönnek, mert hivatásuk van, mert magasabb rendelés készteti őket a cse­lekvésre. Apró emberi célok, az élet nyugalma, kényelme ismeretlenek előt­tük, valami szent megszállottsággal, a nagy cél fanatikus hitével mennek előre és szolgálják azt az eszmét, amelynek lovagjává szegődtek, így jött Zichy Nándor. Amikor ki­bontotta a katolikus magyar politika zászlaját, a magyar közélet egy hosszú békéből származó gazdasági jólét lelki zsibbadásában volt. Nem akarták ész­revenni a hibákat, nem akartak bele­nézni a jövőbe, a könnyű és gondtalan jólét volt a cél és az élet beteljesülésé­nek látszott a zavartalan sütkérezés a nagyhatalmi pozíció fényében. Aki az­zal jött, hogy rámutatott a hibákra, a messze horizonton még alig látható sö­tét vészes fellegekre, aki fel akarta rázni a nemzetet a tespedésből és rá akarta vezetni arra az útra, amelyen ezer éven keresztül járt s amelyen to­vábbra is járnia kell, ha fennmaradni akar, azt idegenkedéssel és ellenséges­kedéssel fogadták, nem hallgatták meg, kicsúfolták, támadták vagy elkergették. Erős és hatalmas volt a tábor, amely Zichy Nándorral szembefordult és lát­szatra alig észrevehető az a kis csapat, amely fellépésünk első idején nyomban mögéje szegődött. Aztán egyre erősebb lett a harc és egyre szaporodott a katolikus aktivitás tábora, jeléül an­nak, hogy nem múló politikai program született, hanem az első komoly világ­nézeti útmutatás kért érvényesülést, követelt meghallgatást a magyar poli­tikában. Nem múló politikai program, ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint ép­pen a mai kor, amely Zichy Nándor programját az első betűtől az utolsóig fényesen igazolta. Zichy Nándor politi­kai elgondolása az egyetlen volt, amely az elmúlt valóban mindent megváltoz­tató és felforgató nehéz évtizedekben­ nem szorult változtatásra. Ma is olyan friss, erős és igaz, hogy mint folyton csörgedező, kiapadhatatlan forrás szere­­­­pel a nemzeti és keresztény célokat i­s szolgáló közéletben. Mindent, amit­­ Zs. Zichy Nándor hirdetett, meg lehetett/­­ csinálni, meg kellett volna csinálni és ha nem csinálták meg, abból országos baj és veszedelem származott. Ő hirdette először, hogy azt az ezer­éves tényt, amelyet nem lehet elvitatni, hogy Mária országa vagyunk, bátran és nyíltan érvényesíteni kell a magyar közéletben. Mélységes vallásossága, izzó hazafisága, igaz királyhűsége olyan tar­talmat adott politika fellépésének, amely az élet minden megnyilatkozásában ha­tározott, egyszerű és logikus megoldá­sokat talált. Nem kellett sohasem meg­alkudnia, nem nézett egy pillanatra sem zavartan a mindennap felmerülő váratlan problémák elé, tudta, mit csi­nál és azok, akik követték s azok is, akik szembe álltak vele, egy pillanatig sem voltak kétségben elhatározásai, íté­letei, cselekedetei felől. Hogy csak a szociális kérdésben vallott felfogását említsük: milyen bölcs és modern volt,­­ mennyire megelőzte korát ennél a pro­blémánál is, amely azóta annyira a nyakára érett a világnak! A nemzeti­ségi kérdésnél mennyi bajt, csalódást A TENGERSZINÜ GYÉMÁNT surányi miklós A Taubes et Comp, párisi ékszerüzlet előtt amerikai gyártmányra hatalmas luxusautó állott meg s kiszállt abból egy fehérbajuszu, kecskeszakállas, pápa­szemes, elegáns, hajlotthátu úr. Az ék­szeresbolt személyzete rögtön megérezte, hogy nem mindennapi vevővel van dolga, az egyik elárusító beszaladt a cégfőnökhöz, Maurice Taubes úrhoz, aki éppen a laboratóriumban foglalatosko­dott. Az Önegur egy zöldeskék gyémánt vizsgálatában volt elmerülve, amelyet tegnap kínáltak neki eladásra. Tizennégy karátos gyönyörű drágakő volt ez, egyike a legszebb gyémántoknak, ame­lyet Oroszországban, az Ural-hegység lejtőjén találtak. Az ember nem lehet eléggé óvatos a tíz karátnál nagyobb súlyú brilliánsok vizsgálatánál. A drágakőhamisítás immáron szemkápráz­tató tökéletességre tett szert. Taubes mester a zöldgyémántokat kezdve a drezdai lines negyvenkarátos példány­tól, le a két-háromkarátos semmiségekig, úgyszólván egytől-egyig személyesen is­merte. Ez a tizennégykarátos példány nem volt benne a jegyzékében s az el­adó, egy arisztokrata orosz emigráns, nem tudott róla egyebet mondani, mint hogy régi családi ékszer, megvan a párja is, de csak az egyiktől akar meg­válni, a másikat egyelőre leánya szá­mára tartogatja. Az ékszerész eleinte gyanakodott, hogy hamisítvánnyal van dolga. A tengerzöldszinű gyémánt na­gyon ritka. A kereskedelemiben rengeteg türkiz szerepel égszínkék vagy tenger­zöld gyémánt gyanánt, de a hamisítás technikája oly fejlett, hogy színtelen gyémántot is tudnak színesre festeni o­l v­as­zt­ó tégelyben. Taubes mester egész éjjel dolgozott a laboratóriumában. Gondosan megvizs­gálta, hogy a drágakő nincs-e több darab­ból összeragasztva. Ez is lehetséges. A követ forró vízbe tette, de a gyémánt nem hullott szét. Ekkor külön megvizs­gálta a felsőrész keménységét, majd a kő lapjáét, végül a közepét, mert most már három darabból is össze tudnak olvasz­tani egyetlen gyönyörű, hibátlannak lát­szó brilliánsok A kő minden tekintetben kiállta a próbát. Hibátlan volt. Semmi­féle hasadás, repedés, folt vagy homok­­szerű szemecske nem volt benne található. A követ kanadabalzsamba, aztán olajba sülyesztette és úgy vizsgálgatta nagyító­­üveggel. Még csak egy kis felhőcske sem árnyékolta be a brilliáns ragyogó tiszta­ságát. Taubes mester oda volt a gyönyö­rűségtől. Valódi gyémánt, még­hozzá ten­gerszinti gyémánt, nagyon nagy ritka­ság, pompás csiszolás, antwerpeni munka, oktaéderszerű alak, felső csúcsát nagy, alsó végét parányi lapocska tompította, a közepén pedig a facetták egész sora helyezkedett el, amelyek úgy hatottak, mint valami apró prizmák, amelyekből vörös, zöld és kék tűzsugarak ragyogtak ki. Pompás. Látszott rajta, hogy fülbe­valóba foglalták be eredetileg. Platina fülbevalóba. Valóságos kincs. Megér százötvenezer aranyfrankot. Aki épen zöld gyémántot keres, kétszázezret is megad érte. Az orosz emigráns százhúsz­ezret kér, amiből nyilvánvaló, hogy már több helyen megvizsgáltatta, tudja az árát. Taubes mester hajlandó volna érte százezret adni. Minden percben itt lehet az orosz. Az amerikai gyártmányú luxusautó tu­lajdonosa, a hajlott hátú, kecskeszakállas öregúr ezalatt türelmetlenül turkált az ékszeres bolt gyémántjai között. Semmi sem tetszett neki eléggé. Rengeteg pénze lehet, mert rendkívül finnyás ízlése van az amerikainak. Amikor a cégfőnök vette munkába, akkor már a fáradtság tünetei mutatkoztak pergamentszerű, petyhüdt és ráncos arcán. — Valami rendkívülit, valami uniku­mot szeretnék — vetette oda hanyagul a cégfőnöknek. Maurice Taubesnak eszébe jutott a tengerszinti gyémánt. Feltette magában, hogy odakínálja az amerikainak, de nem adja alább kétszázezer franknál. E pillanatban betoppant a boltba az orosz emigráns. — Nos! — fordult szigorúan a főnök felé. Taubes mester zavarban volt. Egy kissé sok a szerencséből. Ugyanazon na­pon zöld gyémántot olcsón venni és drá­gán eladni, egyetlen üzleten százezer frankot nyerni, ehhez nemcsak szerencse, de rendkívüli lélekjelenlét, óriási ember­­ismeret és roppant nagy eladóművészet is szükséges. Annyi bizonyos, hogy ezt a két embert nem szabad összeereszteni. Ezen törte a fejét, de az orosz, úgy lát­­szik, ballábbal ébredt. — Kérem a követ! — harsogta ellen­ségesen. A cégfőnök udvariaskodott. Megosz­totta magát az orosz és az amerikai kö­zött és ide-oda kacérkodott, hizelgett, bó­kolt és kellette magát, mint egy félvilági dáma. De nem,boldogult velük. Az orosz látni akarta a követ. Taubes úr kelletle­nül kihozta a laboratóriumból s az emi­gráns orra alá tartotta. — Ez az? — Ez. Az amerikai figyelmessé lett. — Ez már igen! — röppent ki a száján a csodálkozás. — Eladó? — Eladó — jegyezte meg mogorván az orosz. Taubes úrral szédülni kezdett a világ. Vége az üzletnek. Vége is lett. Az ame­rikai százötvenezer frankért megvásá­rolta a tengerszinti brilliánst. Zsebéből kihúzta csekk-könyvét, az egyik lapra odafirkantotta a nevét és átadta az orosznak. Az orosz mozgott és a vállát vonogatta. Az amerikai észrevette, hogy az eladó a csekk valódiságában kételkedik. Odaszólt a cégfőnöknek. — Uram, önnél hagyom a csekket, ma- Lapunk mai száma 32 fillér

Next