Nemzeti Ujság, 1936. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1936-01-26 / 21. szám
Vasárnap, 1936 január 26. NEMZETI ÚJSÁG den regionális egyezménynek van ilyen alapvető hibája, amelyen túltenni magukat az egyes államok csak kedvező feltételek fennforgása esetén tudják. Felemelte a német birodalmi vasút az árutarifát. A díjemelés január 20-án lépett életbe. A közszükségletek szempontjából legfontosabb áruk vasúti díjszabása nem változott. A nagy díjemelés magyarázata a vasút deficitje, valamint beruházási tevékenysége, ami miatt 100 millió márkával emelni akarja bevételét. A tarifaemelés után az elmúlt héten érdekes rendeletet adtak ki Németországban. A rendelet kimondja, hogy a vasúti tarifa drágulása miatt az árakat emelni nem szabad. A fizetési és szállítási feltételeket sem szabad megváltoztatni a vásárló hátrányára. A rendelet tehát azt jelenti: a vállalatoknak egyszerűen megtiltják, hogy a fogyasztókra hárítsák az áru előállítási költségének az emelkedését, amelyhez a vasúti szállítás is tartozik. A szállítás ugyanis az áru piacra hozásának épp olyan költségeleme, mint a termelés bármely más tényezője.Az indokolás azt mondja, hogy a kormány elvárja, hogy a szállítási költség emelkedését a gazdasági alanyok kereseti spannungjukból viselik. Nem emelik tehát a vállalatok az árakat, hanem megelégszenek kisebb nyereséggel. Miután az árakat agyonelemezték, a német gazdasági életre álkormánybiztost szabadítottak, hogy az indokolatlan áremelést meggátolják. Miután az exporttámogatás céljából viselt költségeket, valamint a külföldi devizák beszerzésének nagyobb költségeinek viselését az árakban érvényesülni nem engedték. Miután minden ármegkötés ellenére az árak mégis emelkedtek, most a piacrahozás költségének emelését akarják rendeleti úton nemes egyszerűséggel hatástalanítani. Eddig sem sikerült, ezután sem fog sikerülni az áralakulást rendeletekkel irányítani, különösen akkor nem, ha az állam gazdaságpolitikája az árak emelését kényszeríti ki. Nem nagyon csalódunk, ha azt hisszük, hogy ennek a rendeletnek nagy sikere nem lesz. Tóth József, vegye a Zsíró számjegyzékba és előírt megjelöléssel lássa el. Ilyen esetben ezeket a papírokat a Zsírónál is letétbe kell utalni és az ilyen értékpapírokat csak február 10-ike után adják ki. Kérelem hiányában a január 31-i szetőnapon a számjegyzékbe nem vett és megjelöléssel el nem látott értékpapírokat ad a Zsíró az átvevőknek. A február 7 fizetőnapra vonatkozóan a Nemzeti Bank részéről kilátásba helyeztek olyan intézkedést, amely szerint a kijelölt intézetek telljutalmazást kapnak arra, hogy ügyfeleknek a Zsíró igazolása ellenében már február 1 én kiszolgáltathassák azokat az értékpapírokat, amelyeket a február 7-i fizetőnapra a Zsíróban beszállítani tartoznak. Ezen a napon azonban csak azokat az értékpapírokat szolgáltathatják ki a kijelölt intézetek, amelyeket legkésőbbfebruár 1-én számjegyzékbe vettek és megjelöltek. Emellett a Zsíró tagjainak rendelkezésére áll az a lehetőség is, hogy a február 7 ik f üzetőnapra eladott értékpapírokat a Zsírónál január 27-étől legkésőbb január 31-ig letétbe helyezzék olyan tartalmú levél kíséretében, amelyben a papíroknak számjegyzékbe vételét és megjelölését kérik. Bármelyik eljárási módot választják is a tőzsdetagok, az értékpapírok kiszolgáltatása február 10-ike előtt nem követelhető. Az értékpapírok számbavétele és a tőzsdei forgalom. A Zsíró ma hirdetményt tett közzé, mely szerint a január 31-i fizetőnapra teljesítendő értékpapírszál Utások még számjegyzékbe nem vett értékpapírokkal teljesíthetők. Aki a január 31 i fizetőnapon olyan értékpapírokat tartozik átvenni, amelyeket a rendelkezések értelmében számjegyzékbe kell venni és az ennek megtörténtét tanúsító megjelölésel kell ellátni, január 29-ig a Eskónál írásban kérheti, hogy az ilyen értékpapírokat A Fenti Hazai Első Takarékpénztár tiszta nyeresége 1,22 millió, az osztalék 3 pengő Négy év múlva alapításának évszázados fordulóját éri el a Fenti Hazai Első Takarékpénztár, amelynek százósszámadatai annál e szoros kapcsolatnál fogva, amelyben a magyar közgazdasággal áll, visszatükröztetik a gazdasági helyzet múlt évi javulását és az élénkebb üzleti forgalmat. Az intézet múlt évi forgalma több mint 200 millió pengővel emelkedett és már 275 millióval haladja meg a 8 milliárdot. Az ország legnagyobb és legrégibb takarékpénztára iránt a lakosság széles rétegeiben meggyökerezett bizalomnak újabb jele, hogy a betétek öszszege az elmúlt évben, ismét 13 millió pengővel emelkedett és már 124,31 millió pengőt tesz ki. A betétek emelkedésének ellentétele, hogy a váltótároa 1,5 millió pengővel emelkedett, tanúbizonyságán annak, hogy az intézet állandóan törekszik arra, hogy a hitelélet újraélesztésében anyagi eszközeivel a lehetőség keretein belül rendelkezésre álljon a hitelek biztonságának és az intézet mobilitásának gondos szem előtt tartásával. Az összes rövidlejáratú kihelyezések 104 millió pengőről 111,4 millió pengőre emelkedtek. Az üzleti forgalomnak ezzel a lényeges emelkedésével szemben a kimutatott, 2,22 millió pengő tiszta nyereség alig haladja meg az előző évi eredményt, aminek a kamatmérge csökkentésén kívül főként a gazdavédelmi rendeleteknek a jövedelmezőségre általában csökkentő hatása volt az oka. Ezek az intézkedések még bizonyos veszteségek lehetőségét, is rejtik magukban és nyilvánvaló, hogy a Festi Hazai Első Takarékpénztár az értékpapírok eddig követett szigorú mérlegelésén kívül egyéb tartalékolásokról is gondoskodott, éppen annál a szoros kapcsolatnál fogva, amelyben az intézet a mezőgazdasággal áll. Emellett az intézet a látható tartalékokat ugyanolyan összeggel gyarapította, mint a múlt évben. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár mérlegmegállapító igazgatósági üléséről a következő részletes jelentés számol be: A Pesti Hazai Ele Takarékpénztár Egyesület igazgatósága január 25-én tartott ülésében megállapította az 1935. télatévi mérleget, nyereség- és veszteségszámlát és elhatározta, hogy a február 10-ére egybehívandó 00. rendes közgyűlésnek, az 1320.201.70 pengőt tevő nyereség feloszlására nézve a következő javaslatot fogja előterjeszteni: fizettessék osztalékra minden egyes részvény után 3 pengő, 200.000 darab részvény után tehát ECO.G60 pengő, fordíttassék a rendes tartalékalapra 100.000 pengő, az ingatlan,értékcsökkenési tartalékalapra 100.000 pengő, jótékony- és alapítványi célokra, a fővárosi intézetekkel együtt adott összegeken felül, 32.000 pengő, a felügyelőbizottság és a választmány tagjainak tiszteletdíjára 18.230 pengő, a tisztviselők külön jutalmazására 70.000 pengő és az alapszabályszerű jutalékok levonása után fennmaradó 244.386,05 pengő az 1936. évi nyereség- és veszteségszámlára hassékát. A már az előző évben észlelt élénkebb üzleti tevékenység és az ennek következményeként az egyes álladékokban beállott emelkedés a lefolyt évben is folytatódott. Ez az emelkedés, néhány üzletág kivételével, az 1935. évben már fokozott mértékben jelentkezett és kiterjedt mind a megnövekedett ügyfélforgalomra, mind az intézet jelentősebb üzletágainak további fejlődésiére. Ennek i megfelelőően a betéti könyvecskékre elhelyezett betétek állaga az 1934 évi 72.433.021.59. pengőről 74 972.144.83 pengőre, a folyó- és csekkszámlára elhelyezett betétek álladéka pedig 40.496.065 87 pengőről 41.498.41518 pengőre emelkedett. Habár a tőkeképződés olyan tőkeszegény országban, mint Magyav■ ország, természetszerűleg csak lassú és a békeévekhez képest legsökkentett mérvű, végis a betétálladékok emelkedése örvendetes tanúbizonysága az Újraéledt takarékossági tevékenységnek, amely az intézetnél ma az említett további betétermeskedésben jutott kifejezésre, egyszersmind beszédes bizonyságául annak a korlátlan bizalomnak, amelyet az intézet a közönség legszélesebb rétegeiben gáltozatlanul élvez. Az egyesületnél elhelyezett összes betétek álladéka az évenként fogyó átmeneti hitelezőket beleszámítva, 120.984.157.53 pengőről 124.309 819.25 pengőre nőtt. A váltótárca álladéka az előző évi 75,346.725.73 P vel szemben 80,891.695.69 P-t tesz, amely amalkodós azt igazolja, hogy 14 intézet vezető- Hugo az elmint évben is gondot fordított arra, hogy a rendelkezésre álló tőkékkel a maga részéről is hozzájáruljon a hitelélet újraélesztéséhez- A hitelfolyósítások pedig történtek tekitintet nélkül arra, hogy az igények a me Bogazdaság, az ipar, vagy a kereskedelem köréből jelentki azok és mérvadó új hitelek engedélyezésénél csupán megfelelő félsztoritokok szerzése és az intézet mobilitásáról való állandó gondoskodás volt. Az adósok és értékpapír-előlegek, úgyszintén egyéb adósok tétele a lefolyt évben némileg emelkedett, amelyek közül az értékpapírokra adott előlegek összege csökkent, míg a folyószámlaadósok álladéka növekedett, a végösszeg pedig aZ 1934. évi 28,915.878.39 P-vel számen 30,520.504.08 P-t tesz. A jelzálogkölcsönök álladéka 46,583,247.42 I’-t tesz, megjegyezvén, hogy új jelzálogkölcsönök folyósítása, a lefolyt évben is teljesen szünetelt. Csökkenést tüntet fel az intézet értékpapír, tárcája ée pedig 8,972.905.91 P-ről 8,415.616.53 P-re, itó főként az intézetnél hagyományos azon mérlegelési gyakorlatra vezethető vissza, amely a saját tulajdont képező értékpapírokat a mérlegben A 100/1936. számú kormányrendelet által ismét szigorított határoknál is alacsonyabban szerepelteti. Az egyes álladékokban beállott emelkedésnek megfelelően megnövekedett az intézet összes forgalma 8,066.278.195.54 l’-röl S,17d,57S.104.40 P-re, úgy, szintén készpénzforgalma 1,153.590.204.97 P-ről 1,263.751.910.53 P-re. Az említett élénkebb üzletmenet és egyes álladékoknak emelkedése dacára, amelyekből egyébként a tiszta nyereség megnövekedésére is következtetni lehetne, az 1935. évi nyereség- és veszteségszámla az előző évivel szemben a tiszta jövedelmet illetőleg változást alig mutat. Magyarázza ezt a körülményt, hogy azok a terhek, amelyek főként a mezőgazdasági adósok érdekében kiadott és a lefolyt év őszén megújított kormányrendeletek következményeként az intézet által is vállalandók voltak, nemcsak semmiben sem csökkentek, hanem bizonyos még előállszó veszteségek lehetőségét rejtik magukban. Ez szükségessé tette, hogy a Takarékpénztár szgorű üzletpivei folyományaként a mérleg felállításánál előrelátóan megfelelő tartalékolásokról gondoskodjék. A személyi kiadások egyes, a korhatárt elért tisztviselők nyugdíjaztatása folytán csökkentek, a létszámban beállott kieséseket azonban az intézet fiatal munkaerők beállításával pótolta. A tisztviselői illetmények bárminemű apasztására a lefolyt évben sem került sor. A dologi kiadások egészen jelentéktelen emelkedést tüntetnek fel, ami egyes szükségleti cikkek árdrágulásában leli fő okát. Jelentéktelenül emelkedtek az adók és illetékek is, amelyek az 1935. évi nyereség- és veszteségszámlán,251.417.19 pengővel szerepelnek, amely öszszegben bentfoglaltatik az a mintegy 500.000 pengő is, amelynek befizetésére az intézet a mezőgazdasági adósok kamathozzájárulási alapjába kötelezve volt. A nyereség- és veszteségszámla fentiekben ismertetett adatai bőven indokolják a tavalyival majdnem azon is tiszta nyereséget és ezt a javaslatot, amelyet az igazgatóság az osztaléknak az előző évhez képest változatlan alapon való megállapítására a közgyűlésnek tesz. MAGÓG FIAI REGÉNYES KRÓNIKA irta: KÁLAY MIKLÓS »» Az erő szertelen bősége volt ez a vár. Félelmes, szirtrobogtató kőszörnye csaták és hadak ítéletének. És mégis volt valami megbabonázó, lenyűgöző szépsége egek kékjébe, vagy fellegkárpitok bomba redőibe csipkéződő csodájának. A távolok ködén át megfinomodva a tornyocskák, ormok, csúcsba karcsúsodó telek, cirádás tarajzódások, villogó, nyugtalan, zegzugos, hol magasba szökkenő, hol mélybe zuhanó vonalainak muzsikájával olyan volt, mintha merész képzeletű festők szeszélyes ecsetje lehette volna ide az égmezők óriás vásznára. Különös, megmagyarázhatatlan művészek lehettek ezek. Az egyik pillanatban ihletett, szertelen szépet álmodó költők, a másikban baljós vandálok, akik hol angyalok szárnysuhanását fagyasztják a kőrvek és toronyremekek lendületébe, hol riasztó szörnyalakok behemót testét terpesztik el az angyali füzérek közt, mintha a fekete hegyek hidráját bűvölték volna elő sötétlő odúiból. Carcassone, volt ez a csodavár. A legszebb, legerősebb nemcsak az Aude völgyében, hanem messze földeken az Óceántól a Rhone völgyéig s fel észak felé a Roieon tújig. A kereszténység és a napnyugat büszkesége, veszedelmes és irigyelt versenytársa kincsekben dúskáló, büszke Tolosának. Roger Trencavel vicomte uralkodott itt, Bordon és zárkózott, kemény akaratú és még keményebb öklű ur, akinek hatalma kiterjedő Béziers ősi szabadságait féltő városára s Foix magas sasfészkének szilaj ura, Taillafer báró is hűbéri hódolattal szolgált neki. Uralmát őrizte a négy cabaret sziklakastély is és a Termes bétertetejére rakott erőd, amely szédilő magasságában szinteelérhetetlennek látszott. Ezek a várak és uraik mind Raixnon urnak, Tolosa grófjának és Narbonne hercegének hóttoltak, mint legfőbb hóhénuniknak. De Roger vicomte lázadó lelke nehezen tűrte ezt a béklyót és egyre lazábbra áldozgatta szálait. A tolosai grófok tudták ezt és féltékeny szemmel figyelték Carcassonet és Feixt. Talán azt is sejtették, hogy a Trencavelek tekintete nem reked meg bérces grófságaik szűk határai közt. Messze száll ez a tekintet és nem akadály útjában a Tábor-bérc havas tömege senl, a Mont Segur szálas sziklatornya. Elér egészen Barcelonáig és a tengerek kékesilláma tükrét szántja. Sejtették, hogy Roger úr arról álmodik, hátha ő vagy maradékai megnyergelhetnék egy szép napon a bujtorgó déli és nyugati vágyak szilaj paripáit. Semmi kétség nem lehetett, hogy ezekben a nagyratörő vágyakban éppen olyan lenyűgöző varázs sejtelmével rémlik fel az eljövendő birodalom, a sóvárgott és szabad Occitánia, amelyről Tolosában éppen olyan vágyakozó és reményteljes álmokat szőttek. A dombtetőn, amelyen Carcassone házai álltak, egykor százados, őstölgyek sötét lombja zúgott. A druidák szent tölgyerdeje volt ez, amelynek lombzligásából a titokzatos rengetegek sötétjét, barlangszádák homályát búvó vallás papjai jövendőt jósoltak. Egymással viaskodó fény és árny áldóra ártó szellemeiben hittek ezek a druidák és a szorongó félelemmel körülborzongott druida-szentélyek táján felbukkanó új prófétákat az őspapok titokzatos utódainak tartotta a nép és kiirthatatlan meggyőződéssel vallotta azt is, hogy ott születik újjá a déli országok szabadsága és hatalma, ahol még állnak a százados druida tölgyek. És a szent tölgyek közül még ott terebélyesedett egynéhány Carcassone városának piacán. S a város csakugyan olyan erős volt, hogy neon akadt hozzá fogható még a Pyrepneusok szirtetőin sem. Alaric visigoni király olyan falövekkel vette körül, hogy megvívhatatlannnak tartották. Klodvig frank király és később a szertelen erejű Nagy Károly is hiába ostromolta. Csak akkor tudott bevonulni a druida tölgyek alá, amikor a város önként nyitotta meg előtte kapuit. De a tölgyeket megkímélte. Most Roger Trencavel gróf uralkodott itt. Udvara nemrég még tündöklő középpontja volt a gazdag és nemes lovagi életnek s a költészetnek, amely valóságos buja virágerdővé sarjadt a Tarnetól a Középtengerig a Pyreneusok kék koszorújában A legkörülrajongottabb várúrnő, a megbabonázó Adelaida, minden trubadúr elérhetetlen álma ült a szépségnek és költészetnek ezen a magas trónusán. Raimon, tolosai gróf leánya volt a szép Adelaida és Roger úr félretéve Carcassone és Tolosa régi féltékenységét, azért kötötte meg ezt a frigyet, mert a hatalmas Raimon gróf szövetséges erejére akart támaszkodni lázadó kedvű városai Albi, Béziers és Castros ellen. De legfőképpen Alfonz aragón király kapzsiságától félt, aki provencei birtokaihoz nagyon szívesen szerezte volna meg a Trencavelek valamelyik városát. De rosszul számított. Tolosa nem volt őszinte és igaz barát. Csak hamu alá rejtette egy időre a régi féltékenység parazsát. Adelaida pedig éppen a gróf legveszedelmesebb ellenfelével, Alfonz aragóniai királlyal kötött még bensőbb és veszedelmesebb szövetséget. Adelaida, aki a szerelmi törvények királynőjeként trónolt Carassoneban s aki felé reménytelenül szálltak a trouverek legszebb és legmeginditóbb tensonjai, váratlanul nagyon is szívesen fogadta a királyi költő udvarlását. A violák mély búgása s a mandolák gyöngyöző pengése mellett órák hosszán át hallgatta Alfonz ur énekét és szerelmes suttogását s az Audera néző karcsú oszlopok közt a belekukkanó dévai szellő nem egyszer zilálta hajának édes aranyát Alfonz úr fekete fürtéi közé. A szerelmi törvények udvara hamarosan trónust emelt a törvénytelen szerelemnek és már egész Provence és Aquitánia suttogta, amiről még az egyenes lelkű Trencavel mit sem tudott. Tolosa grófjának szeme nyílt fel először. Egyszerre tisztán látta, hogy nemcsak az ő kezéből csúszik ki Carcassone, hanem leggyűlöltebb vetélytársáéba csúszik át. Trencavel gróf ámnodva hallgatta, amit éppen apósa mondott el neki. De kissé el is késett már a felvilágosítás. Alfonz ugyancsak befészkelte magát a szép Adelaida szívébe, aki még arra is rávette férjét, hogy kössön trónöröklési szerződést Alfonz királlyá.]. Hiszen nekik gyermekük némi volt, hadd szálljon hát Caroussone minden birtokával és vazallusával Alfonz király fiára. (Folytatása következik.) 29 mr3EEg&3eRBUMWB&Jl'MX!MinS2£2BKBBWaB __........ Az olasz államvasutak kereskedelmi képviseletet állítottak föl Budapesten. Az olasz államvasutak keeskedelmi képviselete, amelynek az a feladata, hogy a Magyarország és Olaszország közötti, valamint az Olaszországon átmenő és különösen az északadriai Átkötőkön át lebonyolódó magyar kiviteli és behozatali forgalom fejlesztésén közreműködjék, január 15-én Budapesten, V., Nádor-utca 21. szám alatt megkezdte működését. Tekintettel Olaszország (•A Magyarország közötti gazdasági együttműködés mind fokozódó követelményeire, az olasz államvasutak irodája régen érthető hiányt van hivatva pótolni és így annak felállítását az érdekeltek nagy örömmel üdvözlik. Az iroda a szállítmányok