Nemzeti Ujság, 1936. június (18. évfolyam, 126-147. szám)
1936-06-03 / 126. szám
2 Ember is. Ezt a Trianoni Embert kell, hogy figyelmeztessék a hősök és a vakmerőek még akkor is, ha a hősiségük és vakmerésük annyira gyermeki, mint a perkátai kisfiúké — figyelmeztessék a repülésre, ha a repülés alatt nem repülőjáratokat is értünk, hanem magát a mérést, a bátorságot, a lendületet, a tett vakmerő és biztos stílusát. Az ügy maga — a játék közben lezuhanó gyermek — országos méretekben kicsiny, bár lélektanilag nagy és a drótvázak és papírszárnyak mögött kirajzolódó magyar mezőkön túl kibontakozott világtávlatok óriásiak. Akkor, amikor körülöttünk egy új technikai életforma átváltozásába jutott Európa, amikor többi népei uralkodnak a kibontakozó új technikai lehetőségek légi vonalak, előttük megnyíló új területek felett, amikor új birodalmakat szereznek a nemzetközi diplomácia világerőivel szemben, akkor a magyar heroizmus ne álmokra, vágyakra és kezdeményezésekre utalva vesztegeljen majd itt a Dunavölgy síklán, akácfái és tanyaépületei között. Úgy próbálkozva álmaival és szerény eszközeivel a felettünk egekbe járó nemzetek repülőkolosszusai alatt, mint az a két perkátai kisfiú, ott, a magtár tetején ... KOMMUNISTA PROPAGANDA a pécsi szociáldemokrata dalosünnepen Pécs, június 2. A szociáldemokrata munkásság kétnapos pécsi dalosversenyét kínos incidens zavarta meg. Kisebb csoport kommunista propagandára akarta felhasználni az ünnepet. Ennek a csoportnak két tagját a pécsi rendőrség letartóztatta. A rendőrség megállapítása szerint Nádik Pál békéscsabai molnársegéd és Baranyi Jenő budapesti villanyszerelő az utcákon forradalmi dalokat énekeltek, néhány ismeretlen tettes pedig röpcédulákat osztogatott a városban. A kommunista demonstrációt azzal vezették be, hogy a városban néhány sétatéri padot vörösre mázoltak be. Ezeket a padokat a rendőrség a hajnali órákban eltávolította. Nadikot és Harangit a rendőrség őrizetbe vette s állami és társadalmi rend felforgatására irányuló cselekmény miatt megindította ellenük az eljárást. száműzött. A múlt, az igazi ok, a sziget eszménye és az ifjúság deliriuma lassan legendává oldódott benne, bús és titokzatos lett a maga számára is. Európa már nem a „szülőföld“ volt, hanem a vadregényes és kívánatos, de kegyetlenül elutasító „távol“, az elérhetetlen álom, az örök sóvárgás. Gyakran elbámult nyugat felé, ahonnét a postahajó szokott jönni, kémlelve a tenger folttalan végtelenségét, mint egy számkivetett szabadsághős, akinek lelkéből elpárologtak már a régi harcok lendületei, a régi gesztusok önelégültsége s csak fanyarkás sorsvállalás, titkolt keserűség maradt benne. Belebámult a vörös messzeségbe. Igen, hiányzik valami, irtózatosan hiányzik, de ennek igy kell lennie, ég is hozzá tartozik a szerephez. Az erdőből bóditó illat áradt. Fölállt s ép indulni készült, mikor lentről éles berregés hallatszott. Hiába ágaskodott, nem látott le a kikötőbe. Még várakozott. Nemsokára egy maláji törtetett fölfelé az ösvényen. Motoros érkezett, lihegte, az utasok látni szeretnék az erőd romjait, de nincs, aki fölvezesse őket. * • A lány szorosan mellette lépkedett, hallotta lélekzésé, érezte könnyű parfümje illatát. Mire fölértek, már oszladozóban volt az ég pirja. A bástya málladozó kövei meglazultan hullongtak a mélységbe lépteikre. — Adja ide a kezét, szédülök! Erősen megfogta a felé nyújtott kezet. Valószínűtlenül könnyű test támaszkodott a vállának. „Gyönyörű — mondta bágyadtan a lány, s a nyaka szőke pilléi szivárványlották —, gyönyörű! Istenem, Kelet!“ Kelet! Egyszerre elöntötte a vér. Kelet, iszonyú börtön, reklámszépség, semmi több! Jöjjön ide élni, kisasszony s mindjárt máskép fogja látni a tenger túlzó színeit, a fák erőltetetten fantasztikus figuráit. Exotikum? Fél életét, odaadná egy erdőért, amelyben nincsenek világító bogarak, papagájok, undorító színes tollpamacsok, egy igazi erdőért, tisztással, amelyben juhok legelnek és ahova beszűrődik a vonat zaja, ahonnan utak vezetnek, házak, városok és telefonállomások felé... — Honnan került ide? . •— Londonból. ! *— Mióta él itt? !— Húsz éve. Elismerő kis sikoly. — És nem vágyik vissza Európába! — Sötétedik. — mondta és előre indult. * Lent a kikötőben szótlanul várakoztak, míg a többiek is leérnek. A lány könnyű ruhája világított az estében. Egyszerre csak összetalálkozott a szemük. A lányéban volt valami különös. Részvét? Kíváncsiság? Elszokott már a pillantások vizsgálatától. Elfordult. A motoros fehéren lebegett a vizen. Most egy pillanat alatt vadul rohanták meg az emlékek, Európa, London, olajos vizű kikötő. Hajnalodik, párák közt áll a nap, közvetlenül a tetők fölött; a parton állnak a fiúk, odébb meg, bundájában is dideregve, álmosan és sírósan egy lány; a haj kicsit, kócos. Integet, elejti a zsebkendőjét .. Búcsú Európától. Ha valakinek elmondhatná ezt az egész őrültséget, talán ennek az idegen nőnek... De már jöttek a többiek. — Két hét múlva ugyanerre jövünk vissza, — fordult hozzá hirtelen a lány, — tartson velünk, szívesen látjuk. Magának se fog ártani egy kis változatosság Esténként táncolunk, jó? — Köszönöm, igazán, nem akarok terhükre lenni. — Sőt, egyenesen szívességet tesz. Úgyis eléggé unom már az útitársaim folytonos üzleti vitáit. — Sajnos, nem állhatok rendelkezésére. Én a szigetet nem hagyom el. — De ha kérem! — Soha. A motoros könnyedén siklott ki az öbölből. A lány a korlátnál állt és integetett. A távolság és a homály egyre jobban elmosta karcsú alakját. Most hirtelen ordítani akart, kétségbeesetten és artikulátlanul, tehetetlen fájdalommal, hátha meghallják és visszafordulnak érte. Vagy integetnie kellene, talán megszánnák. De meglátta magát, távolról, keserű szerepében, meghatónak találta a jelenetet s megnyugodott. A hajó eltűnt a nyílt tengeren s ő, a ..szigetlakó“, elindult. Az erdő mögül kelt a hold, sárgán és alacsonyan, óriásira puffadva. Félmeztelen maláji nők jöttek szembe az ösvényen. Távolból panaszos, dünnyögő énekszó hallatszott. Megállt, mélyet sóhajtott, fölnézett a színpadias holdra, aztán tovább bandukolt, „promeneur solitaire“ s a léptei alatt a letaposott sokéves törmelékfa úgy kongott, mint egy pódium hiú és reménytelen deszkái. Terbócz Miklós miniszteri osztálytanácsosok is. Hóman Bálint minisztert és kíséretét Mackensen német követ és a kultuszminisztérium vezető tisztviselői fogadták a keleti pályaudvaron. A magyar határról Hóman meleghangú búcsútáviratot küldött Rust német birodalmi kultuszminiszternek, akinek egész németországi útja alatt vendége volt. * GRÓF BETHLEN ISTVÁN pünkösdi cikke, amely rendkívül nagy feltűnést keltett a politikai világban, az utóbbi negyedév külpolitikáját tekinti át s azt a következtetést vonja le, hogy Olaszország és Németország súlya megnőtt. Rendkívüli erőgyarapodást jelent Olaszországra nézve — mondja Bethlen - az abesszin győzelem. Az angol közvélemény a felvetett problémákon ugyan vajúdik még, de kétségtelen, hogy a realitások iránt nagy érzékkel bíró angol-szász faj számolni fog a meg nem változtatható tényekkől. A győzelem katonai és politikai szempontból emelte Olaszország nemzetközi presztízsét s most már arra fog törekedni, hogy a jó viszonyt a brit birodalommal helyreállítsa. Megmutatja Bethlen az olasz és angol érdekek között a francia diplomácia szerepét is s hangsúlyozza, hogy a logika törvényei szerint az abesszin kérdés elintézése után helyre kell állania a stresai frontnak, ha Németország osztrák politikája meg nem változik, mert a stresai frontot a hajthatatlan német álláspont kovácsolta össze. Magyarországnak valóban komoly érdeke, hogy a francia-német ellentétben enyhülés álljon be, mert ez lehetővé tenné, hogy Franciaország a kisantantnak Magyarországhoz való viszonyát tárgyilagosabb alapon bírálhassa el. Érdekes, hogy Oroszország sem tüzel többet a szankciók mellett. Minden arra vall, hogy a középeurópai és dunai kérdésben Olaszországra igen jelentős szerep vár. * A DUNAMEDENCE színpadán — így vontja le Bethlen István a konzekvenciákat — Olaszország hatalmának új feltámadása és Németországnak komoly erőhöz való jutása egészen új helyzetet teremtett. Hogy ez viszont miképen alakul majd ki, attól függ, hogy sikerül-e az osztrák kérdésben valamilyen megegyezést létrehozni. Az osztrák kérdés így az európai politika kulcsproblémájává kezd válni. Németország a bekerítést csak akkor kerülheti el, ha Olaszországgal és az osztrák kérdésben vele szemben álló egész világgal megnyugtató kompromisszum kötésébe beleegyezik. Németország történeti jelentőségű elhatározás előtt áll, amely hosszú időre el fogja dönteni nemcsak a saját nyugalmának a sorsát, hanem egész Európáét is. Mi barátilag NEMZETI ÚJSÁG Szerda, 1936 június 1 Pál herceg megjelenik a bukaresti találkozón, de Jugoszlávia útja eltávolodik a kisantanttól Bécs, június 2. Az a váratlan repülőút, amelyet szombaton tett Titulescu Beligrádba, nem tisztázta véglegesen azt a kérdést, vájjon Pál jugoszláv kormányzó herceg megjelenik-e szerdán a kisantant államfők bukaresti találkozóján. De ha meg is jelenik, részvételének jelentőségét csökkenti az, hogy Sztojadinovics miniszterelnök-külügyminiszter bukaresti útja elmarad. Hivatalos keddi jelentés szerint ugyanis Sztojadinovics utazása még bizonytalan. Jól értesült bukaresti körökben a helyzetet úgy fogják fel, hogy Pál herceg csupán azért jelenik meg — ha ugyan az utolsó pillanatban útját le nem mondja —, hogy ne húzza alá túlságosan azt az eltávolodást a kisantanttól, amelyet Jugoszlávia egyre önállóbb külpolitikájának útja mutat. Hogy a viszony Belgrád és a kisantant között — különösen a cseh és a román szovjetszerződés miatt — már nem az, ami volt, ezt bizonyítja az a feltűnő esemény, hogy Titulescu nem jelent meg Kassidolac új bukaresti jugoszláv követ fogadásánál és megbízólevelének átnyújtásakor sem működik közre, hanem Savér államtitkárral helyettesíti magát. Érdekes, hogy Titulescu, Belgrádból történt hazarepülése után táviratot küldött Sztojadinovicshoz. A távirat szövege a következő : „Nem is tudtam, hogy olyan közel vagyunk egymáshoz. Három és fél óra alatt lehet egyik fővárosból, a másikba repülni. Olyan közel vagyunk, hogy nem szabad elszakadnunk egymástól.“ Ez a szemrehányó figyelmeztetés, úgy látszik, nem változtat a belgrádi állásponton. Jugoszlávia nem hajlandó cseh és román barátai kedvéért sem elismerni a szovjetet. Jugoszlávia útja semmi esetre sem a bolsevista Moszkva felé vezet. Stojadinovics a határrevízió ellen Belgrád, június 2. A szerb radikális párt vasárnapi ülésén Sztojadinovics miniszterelnök a külpolitikáról szólva, többek közt ezeket mondotta: — Jugoszlávia talpalattnyi földet sem enged át területéből és szembeszáll a revíziós irányzattal és a Habsburgok , trónraléptetésével. Nem azért teszi ezt, mert fél a revíziótól és a Habsburgok visszahozatalától, hanem azért, mert ez közvetlenül háborús összetűzésre vezetne. A határokat sohasem módosították vér- rontás nélkül. PoUUvai HAZAÉRKEZETT németországi útjáról vasárnap reggel Hóman Bálint kultuszminiszter. Vele együtt jöttek a bécsi gyorsvonattal kíséretének tagjai, Szily Kálmán államtitkár, báró Villáni Lajos követségi tanácsos s Kulcsár István és LEOPOLD EDITH JLAPPilvalenia Budapest, V. kerület, Báthory utca 5. szám Telefon: 26-3-23. Dolgozik magyar úri leányoknak. Angol, francia kivitel. Polgári árak " TFil .......... ." csak azt kívánhatjuk, hogy Németország vezérei elkerüljék azokat a politikai hibákat és tévedéseket, amelyek a múltban katasztrófához vezettek. * 1591 TANÚT hallgattak ki a pásztói petíciós eljárás során. Cseresnyés Aladár független kisgazdapárti jelölt hívei panaszt emeltek a megválasztott Ivády Bélának, a NÉP országos elnökének a mandátuma ellen. A közigazgatási bíróság elrendelte a legszélesebb körű bizonyítást, amit a rendkívül nagyszámú tanuk kihallgatásával Tarnovszky Ferenc ítélőtáblás bíró most fejezett be. Az iratok visszakerültek a közigazgatási bíróságra, amely június 23-án folytatja a pásztói petíció tárgyalását. Előreláthatóan két-három nap múlva ítéletre is sor kerül. Politikai körökben nagy érdeklődéssel várják, hogy dől el a NÉP elnökének petíciós ügye. VESZEDELMES TŰZ A ZÁRDA-UTCÁBAN A három tűzoltó megsebesült Pünkösdvasárnap délelőtt Budán a Zárda-utca 34. számú háromemeletes bérház tetőzete kigyulladt. Három tüzőrség négy motoros fecskendővel vonult ki s a tűzoltók önfeláldozó gyors munkájának köszönhető, hogy a tüzet hamarosan sikerült elfojtani. Tűzoltás közben Szabó Gyula szakaszvezető, Hortobágy István és Géró Antal tűzoltók könnyebben megsérültek. A bérház tetőzete mintegy, harminc méter hosszúságban leégett. A vizsgálat szerint valószínűleg kéménygeron öngyulladás okozta a könnyen veszedelmessé válható tetőtüzet. MEGEGYEZÉS az angol—lengyel flottatárgyalásokon London, június 2. (Havas.) Kedden délután elvi megegyezés jött létre az angol és lengyel küldöttség között a tengerészeti egyezmény dolgában folytatott kétoldali tárgyalások során. A szerződés lényegében ugyanazokat tartalmazza, mint az angol-francia-amerikai londoni egyezmény. Az egyezményt az angol bizottság most szó végezi meg, aminek elkészülte után közlik Varsóval. . BÉKÉS EGYEZSÉG a Lázár—Széchenyi sajtóperben Kedd délelőtt tárgyalta a büntetőtörvényszék azt a sajtópert, amelyet Lázár Miklós főszerkesztő, a tokaji kerület volt országgyűlési képviselője indított gróf Széchenyi György országgyűlési képviselő ellen. Széchenyi gróf ugyanis a választási küzdelem folyamán a „Hegyalja“ című tokaji hetilapban cikket tett közzé, amely miatt Lázár rágalmazósi pert indított ellene. A Köröskényi-tanács előtt lefolytatott tárgyaláson gróf Széchenyi György a következő nyilatkozatot tette: — A legutóbbi általános képviselőválasztásokon szembe kerültem Lázár Miklóssal. A nem a mi kettőnk hibájából elfajult választási harc érthető pszichózisában, Lázár Miklós személyéről és közéleti szerepléséről egy vidéki lapban olyan megállapításokat tettem, amelyek, mint azóta meggyőződtem, nem felelnek meg a valóságnak. Lázár Miklós főszerkesztő urat érdemes hazafinak, tiszta jellemű, önzetlen közéleti férfiúnak tartom és mély sajnálkozásomnak adok kifejezést, hogy valamikor is más nézeteket nyilvánítottam felőle. Ezt a nyilatkozatot Lázár ügyvédje, dr. Dubay István elégtételül elfogadta és ezzel a kézmegnyugvást keltő békés fordulattal ért véget a sajtóper.