Nemzeti Ujság, 1936. június (18. évfolyam, 126-147. szám)

1936-06-03 / 126. szám

2 Ember is. Ezt a Trianoni Embert kell, h­ogy figyelmeztessék a hősök és a vak­­merőek még akkor is, ha a hősiségük és vakmerésük annyira gyermeki, mint a perkátai kisfiúké — figyelmeztessék a repülésre, ha a repülés alatt nem re­pülőjáratokat is értünk, hanem magát a mérést, a bátorságot, a lendületet, a tett vakmerő és biztos stílusát. Az ügy maga — a játék közben lezuhanó gyer­mek — országos méretekben kicsiny, bár lélektanilag nagy és a drótvázak és papírszárnyak mögött kirajzolódó magyar mezőkön túl kibontakozott vi­lágtávlatok óriásiak. Akkor, amikor körülöttünk egy új technikai életforma átváltozásába jutott Európa, amikor többi népei uralkodnak a kibontakozó új technikai lehetőségek légi vonalak, előttük megnyíló új területek felett, amikor új birodalmakat szereznek a nemzetközi diplomácia világerőivel szemben, akkor a magyar heroizmus ne álmokra, vágyakra és kezdeménye­zésekre utalva vesztegeljen majd itt a Dunavölgy síklán, akácfái és tanya­épületei között. Úgy próbálkozva ál­maival és szerény eszközeivel a felet­tünk egekbe járó nemzetek repülő­­kolosszusai alatt, mint az a két perká­tai kisfiú, ott, a magtár tetején ... KOMMUNISTA PROPAGANDA a pécsi szociáldemokrata dalosünnepen Pécs, június 2. A szociáldemokrata munkásság kétnapos pécsi dalosversenyét kínos incidens zavarta meg. Kisebb csoport kommunista propagan­dára akarta felhasználni az ünnepet. Ennek a csoportnak két tagját a pécsi rendőrség letar­tóztatta. A rendőrség megállapítása szerint Nádik Pál békéscsabai molnársegéd és Baranyi Jenő budapesti villanyszerelő az utcákon forra­dalmi dalokat énekeltek, néhány ismeretlen tettes pedig röpcédulákat osztogatott a város­ban. A kommunista demonstrációt azzal vezet­ték be, hogy a városban néhány sétatéri padot vörösre mázoltak be. Ezeket a padokat a rend­őrség a hajnali órákban eltávolította. Nadikot és­ Harangit a rendőrség őrizetbe vette s állami és társadalmi rend felforgatá­sára irányuló cselekmény miatt megindította ellenük az eljárást. száműzött.­ A múlt, az igazi ok, a sziget eszménye és az ifjúság deliriuma las­san legendává oldódott benne, bús és titokzatos lett a maga számára is. Európa már nem a „szülőföld“ volt, ha­nem a vadregényes és kívánatos, de ke­gyetlenül elutasító „távol“, az elérhetet­len álom, az örök sóvárgás. Gyakran el­bámult nyugat felé, ahonnét a postahajó szokott jönni, kémlelve a tenger foltta­­lan végtelenségét, mint egy számkivetett szabadsághős, akinek lelkéből elpárolog­tak már a régi harcok lendületei, a régi gesztusok önelégültsége s csak fanyar­­kás sorsvállalás, titkolt keserűség ma­radt benne. Belebámult a vörös messzeségbe. Igen, hiányzik valami, irtózatosan hiányzik, de ennek igy kell lennie, ég is hozzá tar­tozik a szerephez. Az erdőből bóditó illat áradt. Fölállt s ép indulni készült, mi­kor lentről éles berregés hallatszott. Hiába ágaskodott,­ nem látott le a kikö­tőbe. Még várakozott. Nemsokára egy maláji törtetett fölfelé az ösvényen. Mo­toros érkezett, lihegte, az utasok látni szeretnék az erőd romjait, de nincs, aki fölvezesse őket. * • A lány szorosan mellette lépkedett, hallotta lélekzésé, érezte könnyű parfümje illatát. Mire fölértek, már oszladozóban volt az ég pirja. A bástya málladozó kö­vei meglazult­an hullongta­k a mélységbe lépteikre. — Adja ide a kezét, szédülök! Erősen megfogta a felé nyújtott kezet. Valószínűtlen­ül könnyű test támaszko­dott a vállának. „Gyönyörű — mondta bágyadtan a lány, s a nyaka szőke pi­lléi szivárványlották —, gyönyörű! Iste­nem, Kelet!“ Kelet! Egyszerre elöntötte a vér. Kelet, iszonyú börtön, reklámszépség, semmi több! Jöjjön ide élni, kisasszony s mind­járt máskép fogja látni a tenger túlzó színeit, a fák erőltetetten fantasztikus figuráit. Exotikum? Fél életét, odaadná egy erdőért, amelyben nincsenek világító bogarak, papagájok, undorító színes toll­­pamacsok, egy igazi erdőért, tisztással, amelyben juhok legelnek és ahova beszű­rődik a vonat zaja, ahonnan utak vezet­nek, házak, városok és telefonállomá­sok felé... — Honnan került ide­? . •— Londonból. ! *— Mióta él itt? !­­— Húsz éve. Elismerő kis sikoly. — És nem vágyik vissza Európába! — Sötétedik. — mondta és előre indult. * Lent a kikötőben szótlanul várakoztak, míg a többiek is leérnek. A lány könnyű ruhája világított az estében. Egyszerre csak összetalálkozott a szemük. A lányéban volt valami különös. Részvét? Kíváncsiság? Elszokott már a pillantá­sok vizsgálatától. Elfordult. A motoros fehéren lebegett a vizen. Most egy pilla­nat alatt vadul rohanták meg az emlé­kek, Európa, London, olajos vizű ki­kötő­. Hajnalodik, párák közt áll a nap, közvetlenül a tetők fölött; a parton áll­nak a fiúk, odébb meg, bundájában is di­deregve, álmosan és sírósan egy lány; a haj kicsit, kócos. Integet, elejti a zsebken­dőjét .. Búcsú Európától. Ha valakinek elmondhatná ezt az egész őrültséget, talán ennek az idegen nő­nek... De már jöttek a többiek. — Két hét múlva ugyanerre jövünk vissza, — fordult hozzá hirtelen a lány, — tartson velünk, szívesen látjuk. Ma­gának se fog ártani egy kis változatos­ság Esténként táncolunk, jó? — Köszönöm, igazán, nem akarok ter­hükre lenni. — Sőt, egyenesen szívességet tesz. Úgyis eléggé unom már az útitársaim folytonos üzleti vitáit. — Sajnos, nem állhatok rendelkezésére. Én a szigetet nem hagyom el. — De ha kérem! — Soha. A motoros könnyedén siklott ki az öbölből. A lány a korlátnál állt és inte­getett. A távolság és a homály egyre jobban elmosta karcsú alakját. Most hirtelen ordítani akart, kétségbe­esetten és artikulátlanul, tehetetlen fáj­dalommal, hátha meghallják és vissza­fordulnak érte. Vagy integetnie kellene, talán megszánnák. De meglátta magát, távolról­, keserű szerepében, megható­nak találta a jelenetet s megnyugodott. A hajó eltűnt a nyílt tengeren s ő, a ..szigetlakó“, elindult. Az erdő mögül kelt a hold, sárgán és alacsonyan, óriá­sira puffadva. Félmeztelen maláji nők jöttek szembe az ösvényen. Távolból pa­naszos, dünnyögő énekszó hallatszott. Megállt, mélyet sóhajtott, fölnézett a színpadias holdra, aztán tovább bandu­kolt, „promeneur solitaire“ s a léptei alatt a letaposott sokéves törmelékfa úgy kongott, mint egy pódium hiú és reménytelen deszkái. Terbócz Miklós miniszteri osztálytanácso­sok is. Hóman Bálint minisztert és kísé­retét Mackensen német követ és a kul­tuszminisztérium vezető tisztviselői fo­gadták a keleti pályaudvaron. A magyar határról Hóman meleghangú búcsútáv­­iratot küldött Rust német birodalmi kul­tuszminiszternek, akinek egész németor­szági útja alatt vendége volt. * GRÓF BETHLEN ISTVÁN pünkösdi cikke, amely rendkívül nagy feltűnést keltett a po­litikai világban, az utóbbi negyedév külpo­litikáját tekinti át s azt a következtetést vonja le, hogy Olaszország és Németország súlya megnőtt. Rendkívüli erőgyarapodást jelent Olaszországra nézve — mondja Bethlen - az abesszin győzelem. Az angol közvéle­mény a felvetett problémákon ugyan vajú­dik még, de kétségtelen, hogy a realitások iránt nagy érzékkel bíró angol-szász faj szá­molni fog a meg nem változtatható tények­­k­ől. A győzelem katonai és politikai szem­pontból emelte Olaszország nemzetközi presz­tízsét s most már arra fog törekedni, hogy a jó viszonyt a brit birodalommal helyreál­lítsa. Megmutatja Bethlen az olasz és angol érdekek között a francia diplomácia szerepét is s hangsúlyozza, hogy a logika törvényei szerint az abesszin kérdés elintézése után helyre kell állania a stresai frontnak, ha Németország osztrák politikája meg nem vál­tozik, mert a stresai frontot a hajthatatlan német álláspont kovácsolta össze. Magyaror­szágnak valóban komoly érdeke, hogy a francia-német ellentétben enyhülés álljon be, mert ez lehetővé tenné, hogy Franciaország a kisantantnak Magyarországhoz való viszo­nyát tárgyilagosabb alapon bírálhassa el. Ér­dekes, hogy Oroszország sem tüzel többet a szankciók mellett. Minden arra vall, hogy a középeurópai és dunai kérdésben Olaszországra igen jelentős szerep vár. * A DUNAMEDENCE színpadán — így vontja le Bethlen István a konzekvenciá­kat — Olaszország hatalmának új feltá­madása és Németországnak komoly erő­höz való jutása egészen új helyzetet te­remtett. Hogy ez viszont miképen alakul majd ki, attól függ, hogy sikerül-e az osztrák kérdésben valamilyen megegye­zést létrehozni. Az osztrák kérdés így az európai politika kulcsproblémájává kezd válni. Németország a bekerítést csak ak­kor kerülheti el, ha Olaszországgal és az osztrák kérdésben vele szemben álló egész világgal megnyugtató kompromisszum kötésébe beleegyezik. Németország törté­neti jelentőségű elhatározás előtt áll, amely hosszú időre el fogja dönteni nem­csak a saját nyugalmának a sorsát, ha­nem egész Európáét is. Mi barátilag NEMZETI ÚJSÁG Szerda, 1936 június 1 Pál herceg megjelenik a bukaresti találkozón, de Jugoszlávia útja eltávolodik a kisantanttól Bécs, június 2. Az a váratlan repülőút, amelyet szom­baton tett Titulescu Beligrádba, nem tisztázta véglegesen azt a kérdést, váj­jon Pál jugoszláv kormányzó­ herceg meg­jelenik-e szerdán a kisantant államfők bukaresti találkozóján. De ha meg is jelenik, részvételének jelentőségét csök­kenti az, hogy Sztojadinovics mi­niszterelnök-külügyminiszter bukaresti útja elmarad. Hivatalos keddi je­le­ntés szerint ugyanis Sztojadino­vics utazása még bizonytalan. Jól értesült bukaresti körökben a helyzetet úgy fogják fel, hogy Pál herceg csupán azért jelenik meg — ha ugyan az utolsó pillanatban útját le nem mondja —, hogy ne húzza alá túlságosan azt az eltávolodást a kisantanttól, ame­lyet Jugoszlávia egyre önállóbb külpoli­tikájának útja mutat. Hogy a viszony Belgrád és a kisantant között — különö­­sen a cseh és a román szovjetszerződés miatt — már nem az, ami volt, ezt bizo­nyítja az a feltűnő esemény, hogy Titu­lescu nem jelent meg Kassidolac új bukaresti jugoszláv követ fogadásánál és megbízólevelének átnyújtásakor sem működik közre, hanem Savér államtit­­kárral helyettesíti magát. Érdekes, hogy Titulescu, Belgrád­ból történt haza­­repülése után táviratot küldött Sztojadi­novicshoz. A távirat szövege a követ­kező : „Nem is tudtam, hogy olyan közel vagyunk egymáshoz. Há­rom és fél óra alatt lehet egyik főváros­ból, a másikba repülni. Olyan közel vagyunk, hogy nem szabad el­szakadnunk egymástó­l.“ Ez a szemrehányó figyelmeztetés, ú­gy látszik, nem változtat a belgrádi állásponton. Jugoszlávia nem hajlandó cseh és román barátai kedvéért sem elismerni a szovje­tet. Jugoszlávia útja semmi esetre sem a bolsevista Moszkva felé vezet. Stojadinovics a határrevízió ellen Belgrád, június 2. A szerb radikális párt vasárnapi ülé­sén Sztojadinovics miniszterelnök a kül­politikáról szólva, többek közt ezeket mondotta: — Jugoszlávia talpalattnyi földet sem enged át területéből és szembeszáll a revíziós irányzattal és a Habsburgok , trónraléptetésével. Nem azért teszi ezt, mert fél a revíziótól és a Habsburgok visszahozatalától, hanem azért, mert ez közvetlenül háborús összetűzésre vezetne. A határokat sohasem módosították vér- r­ontás nélkül. PoUUvai HAZAÉRKEZETT németországi útjáról vasárnap reggel Hóman Bálint kultusz­­miniszter. Vele együtt jöttek a bécsi gyorsvonattal kíséretének tagjai, Szily Kálmán államtitkár, báró Villá­ni Lajos követségi tanácsos s Kulc­sár István és LEOPOLD EDITH JLAPPilvalenia Budapest, V. kerület, Báthory­ utca 5. szám Telefon: 26-3-23. Dolgozik magyar úri leányoknak. Angol, francia kivitel. Polgári árak " TFil­ ..........­­ ." csak azt kívánhatjuk, hogy Németország vezérei elkerüljék azokat a politikai hi­bákat és tévedéseket, amelyek a múltban katasztrófához vezettek. * 1591 TANÚT hallgattak ki a pásztói petíciós eljárás során. Cseresnyés Aladár független kisgazdapárti jelölt hívei panaszt emeltek a megválasztott Ivády Bélának, a NÉP orszá­gos elnökének a mandátuma ellen. A köz­­igazgatási bíróság elrendelte a legszélesebb körű bizonyítást, amit a rendkívül nagyszámú tanuk kihallgatásával Tarnovszky Ferenc ítélőtáblás bíró most fejezett be. Az iratok visszakerültek a közigazgatási bíróságra, amely június 23-án folytatja a pásztói petíció tárgyalását. Előreláthatóan két-három nap múlva ítéletre is sor kerül. Politikai körök­ben nagy érdeklődéssel várják, hogy dől el a NÉP elnökének petíciós ügye. VESZEDELMES TŰZ A ZÁRDA-UTCÁBAN A három tűzoltó meg­sebesült Pünkösdvasárnap délelőtt Budán a Zárda-utca 34. számú háromemeletes bér­­h­áz tetőzete kigyulladt. Három tüzőrség négy motoros fecskendővel vonult ki s a tűzoltók önfeláldozó gyors munkájának köszönhető, hogy a tüzet hamarosan si­került elfojtani. Tűzoltás közben Szabó Gyula szakaszvezető, Hortobágy István és Géró Antal tűzoltók könnyebben meg­sérültek. A bérház tetőzete mintegy, har­minc méter hosszúságban leégett. A vizs­gálat szerint valószínűleg kémény­­geron öngyulladás okozta a könnyen ve­szedelmessé válható tetőtüzet. MEGEGYEZÉS az angol—lengyel flotta­­tárgyalásokon London, június 2. (Havas.) Kedden délután elvi megegyezés jött létre az angol és lengyel küldöttség kö­zött a tengerészeti egyezmény dolgában foly­tatott kétoldali tárgyalások során. A szerző­dés lényegében ugyanazokat tartalmazza, mint az an­gol-francia-amerikai londoni egyez­mény. Az egyezményt az angol bizottság most szó végezi meg, aminek elkészülte után közlik Varsóval. . BÉKÉS EGYEZSÉG a Lázár—Széchenyi sajtóperben Kedd délelőtt tárgyalta a büntetőtör­vényszék azt a sajtópert, amelyet Lázár Miklós főszerkesztő, a tokaji kerület volt országgyűlési képviselője indított gróf Széchenyi György országgyűlési képviselő ellen. Széchenyi gróf ugyanis a választási küzdelem folyamán a „Hegyalja“ című tokaji hetilapban cik­ket tett közzé, amely miatt Lázár rágal­mazósi pert indított ellene. A Köröské­­nyi-tanács előtt lefolytatott tárgyaláson gróf Széchenyi György a következő nyi­latkozatot tette: — A legutóbbi általános képviselővá­lasztásokon szembe kerültem Lázár Miklóssal. A nem a mi kettőnk hibájá­ból elfajult választási harc érthető pszi­chózisában, Lázár Miklós személyéről és közéleti szerepléséről egy vidéki lapban olyan megállapításokat tettem, amelyek, mint azóta meggyőződtem, nem felelnek meg a valóságnak. Lázár Miklós főszer­kesztő urat érdemes hazafinak, tiszta jellemű, önzetlen közéleti férfiúnak tar­tom és mély sajnálkozásomnak adok ki­fejezést, hogy valamikor is más nézete­ket nyilvánítottam felőle. Ezt a nyilatkozatot Lázár ügyvédje, dr. Dubay István elégtételül elfogadta és ezzel a kéz­megnyugvást keltő békés fordulattal ért véget a sajtóper.

Next