Nemzeti Ujság, 1936. június (18. évfolyam, 126-147. szám)

1936-06-09 / 131. szám

_ _____________________________________________________________NFM/FTI ÚJSÁG HAIDEKKER-BOLT most az csak Operánál !­S ANDRASSY-ÚT 21. A meglepetés egészen más irányból jön. Keserű és megdöbbentő, hogy ennek­ a nyomornak az intézményes enyhítése, megszüntetése érdekében vajmi keve­set, jóformán semmit sem tesznek. A tünetk elkendőzésé­ben sokszor látjuk az erős kezet és a gyors intézkedést. Börtönbe visznek izgatókat, vagy ál­­modókat, pontos jelentéseket készíte­nek egyes vidékek politikai hangulatá­ról, nekifeküsznek a politikai propa­gandának, de a baj gyökeréhez, a szo­ciális elhanyagoltsághoz, a minden iz­gatást könnyen befogadó nélkülözéshez nem mernek, vagy nem tudnak ener­gikusan hozzányúlni. Inkább tudomá­sul veszik, hogy van. A képviselők szinte természetesnek találják, hogy választójuk, akinek valami kérni, vagy elintézni valója van, gyalog jöjjön el hozzájuk a kerületből. Eleinte talán adnak neki útiköltséget, hogy vasúton menjen vissza, később aztán rájönnek arra, hogy nem győznék a sok utazta­tást, másrészt a vonatra adott pénzt rendszerint nem az útra, hanem enni­valóra költik, a tisztelt választó­polgá­r­ok. Mindezt szépen elmondják a folyo­són, de mélyen hallgatnak róla oda­benn a teremben, vagy átengedik az ilyen kérdések m­egvitatását azoknak, akik ezzel nem a nyomorgókon, hanem a nyomorúság kihasználásával­­ ön­magukon akarnak segíteni. Több bátorságot, több őszinteséget, több nyíltságot ennek a mindenekfölött és mindenekelőtt való problémának a megoldásához! Vétkezik az, aki elbari­­kádozza magát egyhelyben topogásá­ban, tehetetlenségének­ a sáncai közé és nem vesz tudomást arról, hogy kö­rülötte emberek élnek ijesztő sorban, emberek, akik éppen úgy magyarok, dolgosak, testvérek, mint akárki más ezen a földön, öngyilkos az a politika, amely más kérdésekkel babrál és nem nyúl hozzá azonnal ennek az állapot­nak megszüntetéséhez. Nem elég, hát egyik-másik vidéken szeretetakciót csi­nálnak, felruháznak néhány mezítelent s ideig-óráig enyhítenek az éhségen. Általános, az egész országra kiterjedő intézkedésekre van szükség. Azért vannak a felelős vezetők, hogy lássa­nak és cselekedjenek. Miért nem lehet például energikus intézkedéssel meg­szüntetni ezt a szégyenletes gyalog­­vándorlást? Miért nem lehet kimon­dani, hogy azokat, akik munkát kap­tak, ingyen, vagy fillérekért viszi mun­kahelyükre a vonat, amely ebben a nyomorúságban úgyis üresen, vagy fé­ lig üresen­­robog? Miért akad meg min­den jószándék a papirostömegen, a kékceruzán, vagy a jó ég tudja, milyen mutatta az ember arcát. Azaz inkább csak az állát a lehúzott kalap alól. A szűrös ember csöndesebben folytatta, de szavai­ból fülledt düh erjedése érzett: — Ilon dógában akarok szót váltani! Bálint már sejtette, kivel áll szemben. Szemző Ilon bátyjával. Tehát jön a le­számolás. Ugyancsak jó kedvibe találja. A revolver zavarát felnyitotta a zsebében. Rákiáltott a legényre: — Micsoda Ilon dolgában? — Tudja azt maga. Isten jól ismeri Szemző Ilont. A legény már csak magázta, tehát min­denre el van készülve. Bálint fejében összevissza cikáztak a gondolatok. Bele­­lőjjön-e, ha a legény rátámad. Csakhogy itt most Hon bátyjáról van szó és nem közönséges útonállóról. Ebből hatalmas botrány lehet. És ha parasztok is, de ő Hont kedveli. A fenébe kellett neki ezzel a lánnyal kikezdeni! Az teljesen belé­­bolondult. Lehet, hogy az urat szereti benne. Az is lehetséges, hogy ezek a gaz­dag parasztok rá akarják őt házasságra kényszeríteni. De vele így nem boldogul­nak, ilyen útonálló módon. Valamit mégis csak kell mondani ennek a legény­nek: — Milyen dolgában? — Eh, milyen dógában!? Jobban tudja azt maga. Mire mink megtudtuk, már az egész falu arról beszélt. Ilon pedig teg­naptól el akarja magát emészteni. Mindenki tud róla. És most mit csinál­jon? Mit mondjon ennek a legénynek valami határozottat? Örült este ez! A dörgés állandóan hömpölyög az óriási fekete magasságban. Rettentő villám ha­sította át az eget egész hosszában. Ki­tágult szemmel meredtek egymásra. A szűz nyílásában balra villant elő. Bálint egy lépést hátrált­, előkapta revolverét. Nem félt, csak a lövésnek készített he­lyet. Mert életét mégsem adja oda egy­könnyen. A villámcsapás után megva­kulva állottak, míg a sikerítő dörgés A TÓTKOMLÓSI petíciót hétfőn tárgyalta a közigazgatási bíróság. A bíróság biro­végigrázta az egész éjszakát. Bálint teste hajszolt paripaként reszketett. Nagy erőfeszítéssel összeszedte magát és tompa hangon kérdezte: — Mit mondott Ilon? — Semmit se mondott. A faluban be­szélték. Ő nem szól, csak el akar hazul­ról menni a halálba. Igen, ez Hon. Bálint ráismer. Maga előtt látja a szép, magas parasztlányt, aki vele is alig beszél pár szót. Különös leány. Meg vagyok én babonázva! !­­szokta mondani Bálint faggatásaira és siet Bálinttól menekülni, hogy aztán xij­ból találkozzanak. A leányra való gon­dolás némileg lecsöndesitette. Tanácsta­lan volt, de már valami emberi érzés fészkelődött közéjük. — Nézd, Sándor, hagyd ezt kettőnkre! Nem való ez ebbe az éjszakába. Nehéz esőcseppek kezdtek a porba kop­­panni. A levegőbe esőszag keveredett. A legény talán a szelidebb hangtól meg­­csöndesedett, de azért keserű volt a be­szédje. — Azér jöttem ide megmondani, ha Ilon meghal, maga is, utána pusztul. Bálintba belehasítottak a szavak. Érezte, hogy megérdemli. ő bolondította a leányt és az szinte félálomban követi. Mondogatta Ilon, hogy nem lesz jó v­e ennek, de ő nevette. Könnyűnek találta az egészet. Akárhogy is áll a dolog, még­sem ezzel a baltás legénnyel fogja le­tárgyalni. Micsoda ízléstelenség! — Hogy mi lesz a vége, az az én dol­gom, meg Iloné! — vágta oda kemé­nyen. És indult tovább, mintsem törődve a legénnyel. Még csak annyit hallott a zuhogó esőben: — Majd meglátjuk! — és a legény vala­hol lemaradt a sötétben. Bálint félvakon ment előre. Az eső mosta verítékes hom­lokát. Megára maradva nagy szomorúság fogta körül. Itt csakugyan két megoldás van. Vagy a halál, vagy­ elveszi Ilont. Szereti a lányt, de a büszkesége, vagy talán inkább az anyja miatt erre nem is gondolt. Az anyja pedig csak kesereg az adósság, a birtok pusztulása miatt Apja halála után még jobban visszavonult. Lenézné a százholdas Szemzőéket, mert az ő apja még megyei főjegyző volt. Csupa ostobaság az egész élet. Az eső a falu szélén csendesedett meg. A Szemző-háznak egyetlen ablaka volt világos. Legjobb lenne most beszélni Honnal. A férfinép künn van a határban. Az utcán senki sem jár. És vala­hogy vágyik a nyomoru­lt magáraha­­gyatottságában Ilon közelsége, szava után. Most már csakugyan vigyáznia kell rá, nehogy ostobaságot kövessen el Vonzotta a csöndes ház. A kapu be volt zárva. Átdobta magát a kerítésen. Föltapogatott a lépcsőn a ma­gas tornácra. Bekopogott az ablakon. A konyhaajtó kinyílott. Aztán a pitvarban szöszmötölt egy kéz a tornácra nyíló nagy ajtóval. — Ki az? — Ilon hangja volt. — Én vagyok itt, Bálint! — Szólt be halkan, nehogy más meghallja. Az ajtó gyorsan kinyílott. A leány sut­togó hangján érzett a benső reszketés. -*- Jaj Istenem, mit akar? — Beszélni veled, Ilon. Gyere idol A leány vakon, inogva és előrenyujtott kézzel ment, a hang felé és amikor meg­érezte Bálintot, mellére borult. Az udvar­­ról fölhallott, amint az eső a tócsákba csapkod. Egy-egy fáradt, távolodó dörgés zörögtette meg az esőcsatornát mellettük. A leány hangja fulladtan és halálos fá­radtsággal suttogott: — Mit akar velem beszélni, Bálint? Bálint úgy érezte, hogy sorsa eldőlt Valami csöndes nyugalom hajtotta ki belőle a feszültséget a titokzatos, szomorú éjszakába. — Érted jöttem! — mondta csöndesen, de határozottan. — Vezess be az édes­anyádhoz. akadályon, miért kell átengedni min­den kezdeményezést azoknak, akik a nyomort csak kihasználják és nagy­szerű ugródeszkának, eszköznek tekin­tik az érvényesüléshez. Kérdések, amelyekben szörnyű ké­pek vonulnak fel előttünk és amelye­ket éppen ezért, jobban mint eddig, napirenden tartunk. Nem nyugszunk addig, amíg ebben az országban olyan politika nem érvényesül, amely a földi javak méltányos és igazságos felhasz­nálásával emberi életet nem ad min­den arra érdemes magyarnak. P­olitikai Posta ELEKEN tartott nagygyűlést vasárnap a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt és megalakította a párt megyei szervezetét. A nagygyűlésen Reibel Mi­hály ismertette a keresztény párt pro­gramját és célkitűzéseit. Ernszt Sándor szólt az általános politikai helyzetről, a költségvetésről, az ellenzéki pártok egy­máshoz való viszonyáról és azokról az irányelvekről, amelyeknek az elkövet­kező változás során érvényesülniök kell. Délután Reibel Mihály mondott beszá­moló beszédet Elek községben, ahol Ernszt Sándor is felszólalt, kifogásolta, a költségvetést. Aggodalommal tölti el a deficit és a nyugdíjter­hek állandó nö­vekedése. A gyűlésen beszédet mondott még báró Czikán-Zichy Móric . AZ ÚJ FRONTHARCOS szövetség alakuló közgyűlését, mint jelentettük, csütörtökre tervezték. A gyűlést a belügyminisztérium nem engedélyezte. Az intézkedés a mozgalmat szervező ellenzéki képviselők körében nagy meglepetést keltett. Mint halljuk, ebben a tárgyban szerdán interpel­ls eló készül.­­ A FÜGGETLEN Kisgazdapárt vasárnap több tolna megyei községben tartott gyű­lést. A gyűléseken felszólalt Eckhardt Tibor, aki a németajkú községekben han­goztatta, hogy a kisgazdapárt igazságos kisebbségi politikát akar. Súlyosan ve­szélyeztetné a német kisebbség érdekeit az a kísértet — mondta —, amely horog­­keresztes alapon csinálna szervezkedést és a németországi rendszert próbálná Magyarországra átültetni. Klein Antal a titkos választójogot sürgette, báró Bőffi Miksa pedig hangoztatta, hogy Gömbös Gyulának ki kel cserélnie tanácsadóit. nyitást rendelt el arra vonatkozóan, hogy Dénes István ajánlását törvényes módon utasították-e vissza és a bizonyítás le­folytatása után, előreláthatóan csak ősz­szel, hoz határozatot Lányi Márton man­dátuma ügyében . SZENTES VÁROS képviselőtestülete rend­kívüli közgyűlés keretében számolt be az elemi csapások által sújtott lakosságnak jut­tatott segélyekről. Ezért Lakos István helyet­tes­ polgármester indítvány­ozta, hogy a város köszönetét fejezze ki a kormánynak, a fő­ispánnak és az alispánnak a segítségért. Vi­haros jelenetek közepette a szociáldemokra­ták tiltakoztak az indítvány ellen. Kozma György főispán szintén felszólalt és felkérte a polgármestert, hogy vonja vissza az indít­ványát, mert egyesek politikai kérdést akar­nak ebből csinálni. Erre a helyettes­ polgár­mester visszavonta indítványát és a rajongó képviselőtestületi tagokat széksértésért elítél­ték így Mikecz Jánost iS pengő bírsággal sut­tolták. Mikecz nem tudott azonnal üzenni, mire a közgyűlésből eltávolították. A köszönő Indítványt ezután mégis megszavazták Bugyi Antal javaslatára. OSTFFY LAJOS Vas- és Sopron megyék, valamint Sopron szabad királyi város fő­ispánjának, nemkülönben Péchy Miklós Szabolcsnak, Szatmár-, Ugocsa- és Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesített vár­megyék főispánjának a kormányzó buzgó és eredményes szolgálataik elismeréséül a magyar érdemrend középkeresztjét ado­mányozta A KÉPVISELŐHÁZ egyesített bizottsága jú­nius 12-én, pénteken tárgyalja a mértékek és mérőeszközök hitelesítéséről szóló törvény­­javaslatot. • A PÁRTONKÍVÜLIEK Győrött gyűléseitek. Drobny hajós beszámolóján megjelent Éber Antal és Friedrich István. Éber a tervgazdál­kodás ellen beszélt, Friedrich pedig a bel­politikát bírálta a hallgatóság élénk derült­sége közben GRIGER MIKLÓSt ünnepelte hétfőn este a nemzeti legitimista néppárt VI. kerü­leti szervezete. A tiszteletére rendezett vacsorán Griger beszédet mondott, amely­ben hangoztatta, hogy meggyőződése sze­rint a legitimista tábor nagyobb, mint valaha volt. Nem csinálok titkot abból — úgymond —, hogy politikai taktika tekint Kedd, 1336 Innhlsl__. — Aranyeres bántalm­aknál és vérkeringésig za­­varoknál különösen nagyétvágyú és kényelmes életmódhoz szokott egyének, a természetes „Ferenc József“ keserűvizet egy pohárnyi napi adagokban kissé felmelegítve használják. tétében nem teljes közöttünk az egyet­értés és bizonyos személyi vonatkozások­ban sem, de az alaptételekben egyet­értünk. Sigray Antalnak az a nyilatko­zata, hogy a legitimizmust egyetlen párt sem sajátíthatja ki magának, nincs ellen­tétben a mi felfogásunkkal, sőt azzal tel­jesen azonos. Ellentétek annyira nincse­nek köztem és Sigray között, hogy gyűlé­seinken Sigray gyakran megjelenik és felszólal. A vacsorán felszólalt még Klein Antal, gróf Vay Artur és Dénes fai Di­niek Vidor. » » »»♦»♦»«» «» 4» «» +»«» «»♦»♦»♦»« A DÉLKINAI CSAPATOK előrenyomulnak, észak felé London, június 6. Nankingi hivatalos körökben elismerik, hogy Délkinában a helyzet súlyos és utal­nak arra, hogy Nanking és Kanton között az összeütközés úgyszólván kikerülhetet­len. A Daily Telegraph hongkongi jelentése szerint a kantoni kormány csapatainak parancsot adott, hogy nyomuljanak előre Fu-Kien irányában, ahonnan a japán támadás várható. A légi haderőt Kanton­ban vonták össze. Június 15-én szemlét tartanak a csapatok felett, amelyektől japánellenes esküt vesznek ki,, azután el­indítják azokat észak felé. Az Exchange Telegraph moszkvai levelezője hivatalos szovjetkörökben arról értesül, hogy ha háború tör ki Japán és Kína között, a szovjet minden bizonnyal Kína segítsé­gére siet, ha utóbbi a népszövetségi alap­okmány értelmében támogatást kér. A szovjet örömmel üdvözölné Kína és a népszövetségi hatalmak együttes ellen­állását és kész volna Kínával együtt­működni. MEGKEZDŐDÖTT a Keresztény Postások nemzetközi kongresszusa Az összeomlás utáni nemzeti újjá­ébred­és első napjaiban a Magyar Keresztény Postások Or­szágos Gazdasági Egyesülete volt az, amelynek­ tagjai intéztéért jenen és egyenként is kivették részüket a csonkaországot újjáépítő mozgal­makból. A magyar postások és a magyar posta a világ elismerését érdemelte ki a pontosság, megbízhatóság, becsületes munka, ügybuzgó­­sága úttal. A POGE érdeme az is, hogy a Ke­resztény Postásegyesületek Szövetsége VII. nemzetközi kongresszusát Budapesten rendez­ték meg. A kongresszus hétfőn reggel kezdő­dött a POGE Andrássy­ úti székházában, Európa különböző országainak kiküldötteinek jelenlétében. A kongresszust hétfő­n délelőtt Peschke Ernő, a nemzetközi szövetség elnöke nyitotta meg. Megállapította, hogy a magyar keresztény postások hűséggel részt vesznek a keresztény irányú szervezési munkában. A magyar nem­zet kezdettől fogva harcosa volt a keresztény gondolatnak és régi hagyományaihoz minden­kor hű maradt. Hangsúlyozta, hogy még egyetlen k­ongresszusukon sem jelent meg annyi résztvevő, mint most a budapestin. Ez jórészt a magyar postások előkészítő munká­jának eredménye, de része van ebben a Buda­pest szépségének és Magyarország vendég­­szerető népének is. Az elnöki tanács javas­lata alapján a kongresszus táviratilag üdvö­zölte Horthy Miklós kormányzót és Gömbös Gyula miniszterelnököt. Dr. Schöpflin, a POGE elnöke köszöntötte ezután a kongresszus tagjait, majd a titkári jelentést olvasták fel. Az osztrák szervezet elnöke, Rott János szö­­­vetségi tanácsos arra kérte a kiküldötteket, hogy országaikban oszlassák el azt a bizonyos oldalakról terjesztett híreket, mintha Ausz­­­triában az állami alkalmazottak, általában a munkavállalók szervezkedését lehetetlenné ten­nék. A keresztény szervezetbe tömörült postá­sok éppen olyan szeretettel és ügy­buzgalom­mal vesznek részt Európának a Rerum Nova­­rum és a Quadragesima Anno szellemében való építőmunkájában, mint azelőtt. Ezután az egyes országok képviselői adtak képet hazájuk illetményi viszonyairól. Az il­letménykérdéshez a Nieuwerhuysen belga, b. Sehr­euer­s holland, Paul Otto és Wich svájci delegátusok szóltak hozzá. Délben 1 órakor a kongresszus 11 tagú küldöttsége tisztelgő lá­togatáson jelent meg Terstyászky Ákos posta vezér­i­ga­zga­t­ón­ál. Délután pedig megko­szorúzták a hősök emlékművét, majd autóbusz­­körsétán megnézték a főváros nevezetességeit. Végül a margitszigeti magyar csárdában ün­nepi vacsorára gyűltek össze.

Next