Nemzeti Ujsag, 1936. július (18. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-01 / 148. szám

2 kesztőség, hogy ezen, sajnos, még hoszszú ideig nem tudunk változtatni s nem igen remélhetünk komoly fordulatot. De volna még más mód, is, amiről a cikk írója vagy megfeledkezett, vagy nem akart beszélni. Meg is mondom szíves engedelmükkel, hogyan képzelem én a segítést; állami, városi és községi stipendiumokkal, helyesebben stipendiumhitelekkel. Úgy gondolom, hogy az államnak a városoknak, a községeknek minden évben egy sereg önállósítási ösztöndíjat kellene kiosztani az iparos- és kereskedőifjak között. Olyan formában azonban, hogy ez félig-meddig hitel lenne, amit az illető később, amikor már önálló üzlete, műhelye jól megy, szépen, lassan vissza is fizethetne. Szóval ez nem kizárólag kiadott pénz lenne, hanem egy része idővel ugyanerre a célra meg is térülhetne. Szabályos hitelakcióknak keretébe az ilyen önállósítási segítséget nem lehet bevonni. Kitűnően működő kisipari hitelintézeteink ezt neon is csinálhatnák. Ezeknek megvan a maguk más fontos rendeltetése, az, hogy a kisipart állandó szabályos hitelekkel lássák el. Ezek nem dolgozhatnak olyan támogatási módszerekkel, ahol a pénz egy része feltétlenül elvesz... Mert elveszne, ezzel legyünk tisztában, hiszen nyilvánvaló, hogy a mostani nehéz gazdasági viszonyok között, nem minden önállóságot kezdő fiatal iparosnak sikerül az új műhelyt, az új vállalatot virágzásba hozni. Meggyőződésem azonban, hogy az a veszteség, amelyre itt számítani kell, évről-évre kisebb lenne. Úgy gondolom én, hogy amikor az állam minden évben egész sereg fiatal tudóst és magasabb képesítésű gyakorlati szakembert küld ki például külföldre — amit én egyébként igen helyeselek —, akkor lehetne, vagy legalább is kellene az állam, a városok és a községek költségvetésében fedezetet találni arra is, hogy a fiatal kereskedő- és iparosgeneráció elindulásához minden évbel az arra érdemesek között egy pár milliót kiosszanak. Egy pár milliót mindjárt kiáltanak fel bizonyára, akik a levelem olvassák. Én azonban azt felelem nekik, hogy igenis, egy pár milliót! Mert vagy komoly segítséget akarunk nyújtani egy társadalmi rétegnek, azaz olyan biztatást, olyan serkentést, amely értékes elemeket tud az ipari és kereskedelmi pályára vonzani, vagy ha nem, akkor ne csináljunk semmit! Ne féljenek a pénzügyi tudós urak, ez nem terméketlen beruházás, mert ez nem is közvetetten, hanem közvetlenül hozna hasznot magának az államnak, városoknak, községeknek, mert új exisztenciák, új biztos adóalanyok keletkeznének. De hát egész sereg olyan beruházás van, amit muszáj megcsinálni, pedig nem hoz jövedelmet. Például utakat kell építeni, aminek a haszna csak később és csak közvetve nyilvánulhat meg, és ugye, mégis kell utakat építeni. Mint ahogyan kell telepíteni, mint ahogyan kell fásítani, mint ahogyan kell csatornázni... Én azt hiszem, tisztelt szerkesztőség, hogy nem volna hiábavaló az ilyen önállósítási ösztöndíjak megszervezése. Nem vagyok mezőgazda, nem is vagyok a nincsetlen népből való, mégis azt mondom, hogy azok a sok milliók, amit a telepítésre majd kiadnak, hogy új mezőgazdasági exisztenciákat teremtsenek, nem elveszett pénz. Az a kiadás, amivel az Alföld ugarjába gyümölcsfaoltványokat, tölgy- meg bükkeseünetéket ültetnek el, visszatérül még a nemzetnek. Amit csatornázásra, öntözésre a költségvetésben most évről-évre föl fognak venni, mind meghozza a maga gyümölcsét. De hát akkor a fiatal magyar iparos- és kereskedőexistenciák műhely betelepítése, üzletbetelepítése nem ér meg éppen ilyen komoly s nagy áldozatot. A magyar társadalom ifjú embercsemetéiből nem érdemes egy virágzó kisipar gyümölcstermő alanyait, a kereskedelem értékhozó erdejét elültetgetni minden évben. És nem érdemes a magyar kereskedelem és ipar legjava rétegét évről-évre a tőkének irányított csatornáival, a pénznek okos öntözésével művelni, táplálni, előbbrevinni? Én meg vagyok róla győződve, hogy a középosztály igen értékes elemeiből küldenék az apák a fiaikat az ipari és kereskedői pálya felé, ha tudnák, hogy az önállósítás éveiben a tehetségnek, a szorgalomnak, a megbízhatóságnak végre megvolna a széles lehetősége a kezdéshez szükséges kis tőkék elnyeréséhez. Azt pedig, hogy az elosztás igazságos legyen, épp úgy biztosítani lehetne a keresztény ipari és kereskedelmi szervezeteinkkel, szakiskoláinkkal, s a hivatalos beleszólással, mint ahogy az ösztöndíj-tanács a magasabb szellemi tudományok művelői között immár évről-évre hiba és panasz nélkül osztja szét a legérdemesebbeknek a külföldi kiküldetéseket és egyéb ösztöntöndíjakat. Én csak egy szerény olvasójuk vagyok önöknek és egy egyszerű, munkás tagja a magyar iparos társadalomnak, de személyes élményeim és szakmabeli tapasztalataim alapján merem mondani, hogy ezzel a tervvel majdnem mindent meg lehetne menteni és semmit sem kellene kockáztatni. De enélkül minden jószándék és minden próbálkozás hiábavaló. Ha azután majd társadalmunk azt látja, hogy az így szétosztott önállósítási ösztöndíjak egy pár év múlva kezdenek szépen visszatérülni s felnő és megerősödik egy új fiatal kereskedelmiés ipari réteg, amely keresni tud, szerezni tud, takarékoskodni tud és tartozást visszafizetni tud, s akkor a társadalmi kistőkék is megindulnak majd az ipar és kereskedelem felé és a keresztény középosztály kisebb-nagyobb vagyonkái épp olyan jó befektetést fognak látni egy magyar iparos becsületes, dolgos két kezében, s a magyar kereskedő megbízható, józan fejében, mint holmi városszéli telekben vagy házikóban, vagy takarékkönyvecskében. Maradtam tisztelettel, lapjuknak hű olvasója egy magyar iparos. NEMZETI ÚJSÁG Szerda, 19."Hi Julius " (Folytatás az első oldalról) fel arra, hogy megtartsák összejövetelüket. Az üdülőtelep épületének nagy előcsai- Rövidesen felhangzott az invitálás, hogy az ünnepség résztvevői foglalják el helyeiket. Ennek megtörténte után pedig megkezdődött a formális jubiláris szabadkőműves gyűlés. Az elnöki asztal főhelyét Bakonyi Kálmán volt helyettes nagymester foglalta el és köszöntötte a „nővéreket és testvéreket“. — Szabadkőműves János napján ünnepeljük meg itt a magyarországi szabadkőműves szimbolikus nagypáholy alapításának ötvenéves fordulóját — mondotta: ötven év nem nagy idő, de az ember életében igen. — Itt van köztünk egy testvér, aki egyike volt a magyarországi nagypáholy alapítóinak. A gyűlés résztvevői hosszasan megtapsolták Fekete Ignácot, aki felemelkedve nokát rendezték be gyűlésteremnek. Elnöki asztalt állítottak fel és széksorokat helyeztek el előtte, helyéről, hajlongva köszönte meg az ünneplést. — ötven év pillanatnyi idő az Eszme életében — folytatta Bakonyi Kálmán — és mégis ez az ötven év igen nagy idő volt, mert ezalatt embertársaink, akik, úgy látszik, megelégelték a jólétet, békét, elméjük zavarában összevesztették egymással az országokat, nemzeteket és embereket, akik addig békében és jólétben éltek. Arról nem beszélt a helyettes nagymester, hogy a világháború előidézésében és kirobbanásában a legnagyobb része a szabadkőművességnek volt és maga a gyilkos Princip, akinek a revolvergolyója elindította, a világháborút, szabadkőműves volt és szabadkőműves szervezethez tartozott! Nővérek és testvérek!" Ének a „fényes és dicső" múltról — Ennek a következménye lett az öszszeomlás — folytatta az elnök — államok változtak meg és bekövetkezett a megzavarodott emberek erkölcsi, érzésének a leromlása. A magyar szabadkőművesség életében ennek az ötven évnek az első része fényes és dicső volt!! A szabadkőművesség gyönyörűen munkálkodott, terjesztette a világosságot, egymás után építette a jótékony intézményeket, hirdette az igazságot, az emberszeretetet és gyakorolta is az emberszeretetet. — Ránk következett azonban az elnyomás kora az ötven esztendő második felében. Az elvadult, nemeset, jót meg nem értő emberek letapostak bennünket, ledöntötték az emberszeretet oltárát szentélyünkben, bezárták szentélyünket és mi, akik munkatársainkkal onnan hirdettük a szentélyből az igazságot, az emberszeretetet, gyakoroltuk az emberszeretet, nagy művét, terjesztettük, a világosságot, szolgáltuk az igazságot- ig onnan kiszorulva, a mi munkánknak egyik szép hajtásánál, az emberszeretetnek emelt oltáránál, ennél az egyesületnél tarthatunk csak összejövetelt, itt az Isten szabad ege alatt. — Bekövetkezett János apostol látomása: A füst és a kén a háborúban megölte az emberek egyharmadrészét. És a háború sújtotta emberek mégsem térnek jó útra, elrabolják embertársaik lelki nyugalmát, elveszik embertársaik aranyát, ezüstjét, élelmiszerét (!) és inkább a tengerbe öntik, minthogy odaadnák azoknak, akik szűkölködnek és éheznek. Az ember megtébolyodása okozta, hogy berontottak szentélyünkbe és kizavartak bennünket onnan. De most, amikor megemlékezünk a múltról, szövetségünk szomorú helyzetéről, arra kell gondolnunk, hogy majd eljön az idő, amikor az emberek másként gondolkodnak. A körülmények arra kényszerítenek, hogy szertartásos könyveinket elzárjuk s eltegyük. Azokat, amelyekből pedig a Bölcsesség, Jóság, Igazság és Szépség árad szét. Reméljük, hogy eljön aMéltós, aki majd felnyitja a bezárt ajtókat e megteremti azt, amit nekünk el kellett hagynunk. A gyűlés közönsége-.megtapsolta a.me, jresfr.^njfifci W^ybcn egy y«.A magyar bíró kenetes ésbanális kijelentések közben tébolynak nevezte el & magyar átkon hatalomnak intézkedő akaratát, —. amellyel a magyar szabadkőművességet feloszlatta és házát elkobozta. A legsértőbb, legtámadóbb hangnemben emlékezett meg azokról a törvényes intézkedésekről, amelyekkel a lefolytatott alapos vizsgálat súlyos eredményei alapján a magyar szabadkőművesség működését eltiltották és megszüntették. Szabadkőműves reménységek Fekete Ignác, a magyarországi szabadkőműves nagypáholy egyik alapítója ezután német nyelven köszöntötte az osztrák vendégeket, majd a magyarországi szabadkőművesség történetét, ismertette részletesen. Azt a reményét fejezte ki végül, hogy a magyar szabadkőművesség legközelebb már szabadon fejtheti ki tevékenységét. Goldmark bécsi gyáros, az osztrák szabadkőművesek vezetője felszólalásában a jubileumot ünneplő magyar szabadkőműveseket üdvözölte és azt a reményét hangoztatta, hogy rövidesen megváltozik és jobbra fordul a helyzet. Balassa József egyetemi tanár, a volt főmester a bécsi szabadkőműveseket köszöntötte. Hivatkozott arra, hogy les volt a szabadkőművesség működése, az osztrákok jöttek át hozzánk, itt juttattak nekik otthont és támogatást. Most fordítva van a helyzet, de reméli, hogy nemsokára ismét kifejtheti működését a magyar szabadkőművesség is. Meg kell említenünk, hogy annak ide- jén, amikor Ausztriában nem volt szab s had szervezkedniük a szabadkőművesek- nek, az osztrákok tizenöt pozsonyi páholyba voltak beszervezve. A pozsonyi páholy tehát tulajdonképpen az osztrák szabadkőművesek központja. Későbben, 1919-ben Ausztriában megengedték a szabadkőműves szervezkedést és a pozsonyi páholyokból több kivált és Bécsbe tette át működése színhelyét. A pozsonyi páholyokból mindössze csak az 1-es, 2-es és a 7-es számú maradt meg Pozsonyban. Erre a hajlékadásra célzott tehát kétségtelenül Balassa József. Pfeiffer Ignác, egyetemi tanár, volt főmester a bécsi nagymesternek. Dónyaynak a levelét olvasta fel, amelyben köszönti a jubileumi gyűlést és kimenti távolmaradását. Azután a pozsonyi nagymester üdvözletét tolmácsolta. A beszédek sora ezzel le is zárult és ,.Felicia nővér“ Goethe, Kipling és Babits Mihály verseit szavalta el. Bakonyi Kálmán mondott köszönetet, hogy „Felicia nővér testvéreink gondolatait ilyen szépen és hűen tolmácsolta.“ Bakonyi Kálmán, amikor bezárta a gyűlést, szabadkőműves szokás szerint „szeretet-lakomára“ invitálta meg a — — 1 ■ résztvevőket, akik hosszú ideig voltak még együtt a jubileumi gyűlés után. • • Ez a hiteles tudósítás, armely a valódi lényekből nem vesz el semmit, de nem is ad hozzá. Nyilvánvalóan megmutatja, hogy a magyar szabadkőművesség újra szervezkedik és készül arra, hogy régi életét ismét teljes erővel felvegye s újra megkezdje azt a működését, amelynek vészes következményeit Magyarországnak oly súlyosan kellett megszenvednie. A hatóságnak módjában van nemcsak a vezetőket, hanem az ülés egyéb részleteit is kinyomoznia és módjában van, de kötelessége is, azonnal erélyes vizsgálattal, hivatalosan is megállapítani a szabadkőművesség engedély nélkül való újraszervezkedését s levonni annak a következményeit és olyan erélyes intézkedéseket tenni, amelyek egyszers mindenkorra elveszik a hárompontos testvéreknek a kedvét attól, hogy Magyarországon még egyszer megkezdjék a párisi Nagy Orients vezetése és irányítása, mellett az országrontó szabadkőműves páholymunkát. Ez a gyűlés elárulta, hogy a magyar szabadkőművesek, úgy látszik, külföldi szabadkőműves páholyokba vannak beszervezve és azokon keresztül kormányozzák őket. MÁJUSBAN kedvezően alakult az államkincstár helyzete A pénzügyminiszter legújabb jelentése szerint, májusban az állami közigazgatás kiadása 58,1 millió pengő, bevétele 73-1 millió pengő volt. A külföldi hitelek, pénztárából beruházásokra az állami közigazgatásnál 66 millió pengőt fordítottak. Az állami üzemek kiadásai 36 millió, bevételei 31 millió pengőt tettek ki. A közigazgatásnál 15,3 millió pengő bevételi többlet, itt pedig 15 milliópengő kiadási többlet jelentkezik. Az állami üzemeknél a külföldi hitelek pénztárából 0.3 millió pengőt fordítottak beruházásokra. A népszövetségi kölcsön szolgálatára a Jegyibanknál 2.3 millió pengőt fizettek be, ebből kincstári jegyek ellenében igénybe vettek 1.7 milliót. A kölcsönkezelésben összesen millió pengőt használtak fel beruházásra. Az előlegkezelésben a MÁV 3.5 millió pengőt, az Állami Gépgyárak 0.6 millió pengőt kaptak a közigazgatástól, amely a posta feleslegéből 3.5 milliót, a kőszénbányászat feleslegéből 0.4 milliót kapott. AZ ARABOK TÁMADJÁK a mosszuti olajvezetéket Jeruzsálem, június 30. Drákói szigorral büntették meg vasárnap az angol katonai hatóságok Lydda arab városka lakosságát, amely vezető szerepet vitt az utóbbi hetek zsidóellenes harcaiban. A városka arab lakosságára ötezer font sterling (közel 150.000 pengő) együttes pénzbüntetést vetettek ki azzal az indoklással, hogy a lyddai arabok legutóbb kiizlattak egy katonai szállítmányt s a szerencsétlenségnél két emberélet is elpusztult. Az arab támadások a szigorú intézkedések ellenére is folytatódnak a a katonai hatóságok hétfőtől kezdve egész Palesztina területén kénytelenek voltak beszüntetni az éjszakai vasút- és autóbuszforgalmat. Az arabok vasárnap több helyütt megkísérelték a moszszuli petróleumvidékről Haifába vezető olajvezeték szétrombolását, az angol repülőgépek azonban, amelyek állandóan ügyelnek az olajvezetékre, meghiúsítottak minden támadást. — A dugulást reggel felkeléskor 1 pohár természetes »»Ferenc József“ keserű viz 2-3 órán belül megszünteti, a gyomor működését előmozditja, az anyagcserét élénkíti, a vért felfrissíti, s kellemes közérzetet és fokozott munkakedvet teremti