Nemzeti Ujság, 1936. szeptember (18. évfolyam, 199-223. szám)
1936-09-01 / 199. szám
2 a béke meghosszabbításáért. A császári békekövetek azonban semmit sem értek el, mert Kara Musztafa nagyvezér meg volt győződve, hogy Thököly segítségével egész Magyarország területét megszerezheti és Bécset is elfoglalhatja. Lipót ugyan éppen akkor kötött szerződést több német fejedelemmel, akik hadisegélyre kötelezték magukat, de nem a pogány, hanem XIV. Lajos francia király ellen, akinek erőszakos fellépése és hódításai újra érdekegységet hoztak létre a császár és a birodalmi fejedelmek között Ebben a helyzetben, amikor a bécsi miniszterek csak a francia határokra fordították figyelmüket és elmulasztották a pogány elleni felkészülést az Izlám utolsó nagy támadásával szemben egyedül XI. Ince pápa gondoskodott a védelem eszközeiről. Az ő varsói és bécsi nunciusai megfeszített munkájának volt köszönhető, hogy Lipót és Sobieski János lengyel király szövetségét, a francia intrikákat legyőzve, szinte az utolsó pillanatban sikerült megkötni. És a bécsi nuncius Buonvisi nemcsak személyesen hatott Lipótra, hanem a bécsi kormány hadi- és pénzügyi tehetetlenségét is ő serkentette megmozdulásra, korholással, pénzáldozatokkal, haditervek készítéseivel. Ezzel a pogány elleni védelem és támadás kérdése tisztalaich, maGnusnichrendű légkörbe került, mint amivel a bécsi és általában az európai udvarok rendelkeztek. Ez időben jelenti a konstantinápolyi velencei követ szenátusának, hogy a pápa a porta előtt különös tiszteletben van. Egyedül őt tartja alkalmasnak arra, hogy a keresztény fejedelmeket egyesítse a félhold ellen és a pápaság az egyetlen hatalom, mely aggóda lomnyal tölti el. Az 1683. év és a következő esztendők eseményeinek alakulása megmutatta, hogy az izlám a pápaság erkölcsi és politikai erejét mily jól ismerte. Kara Musztafa és a török-tatár sereg közeledtének hírére a XIV. Lajos által országától megfosztott Lotharingiai Károly herceg alatt a császári sereg Pozsonytól délre gyülekezett és ott voltak Esterházy Pál nádor magyarjai is. Amint azonban a török Bécs felé közeledett, a császári sereg visszavonult. Bécs 1683 július közepétől Stahremberg Rüdiger gróf parancsnoksága alatt hősiesen védte magát, míg végre északon, a Kahlenbergen át meg nem jelentek Lotharingiai Károly és Sobieski János felmentő seregei. A hegyről leereszkedő keresztények szeptember 12-én áradatként söpörték el az elbizakodott nagyvezér seregét, amely futtában azután Belgrádig meg sem állott. 4yugati feleszmél A bécsi nagy győzelem hírére az európai népek ismét egynek érezték magukat a keresztény sorsközösség gondolatában. Ebben a nagy, a keresztes hadjáratok kora óta először újra föléledő érzelmi egységben egyszerre szégyenletesnek találták, hogy a barbár horda, amely fegyelmezetlenül terpeszkedett a bécsi síkon és amely korántsem oly félelmes már, továbbra is fenyegesse a keresztény Nyugat országait. Így alakult ki a felfogás, hogy a pogányt Európából is ki kell ütni, fel kell szabadítani Magyarországot és elsősorban annak régi, királyi székvárosát, Budát. És ez alól a közfelfogás alól még a Lipót ellen gyűlölködő XIV. Lajos sem vonhatta ki magát. Éveken át nem merte nagyobb akciókkal a német birodalmat támadni és el kellett néznie azt is, hogy alattvalói csoportosan vonultak a félhold elleni küzdelembe. Lipót pedig, aki kevéssel azelőtt a legnagyobb veszedelemnek a török háborút tartotta, megismerve az izlám gyengeségét, Marco di Aviano kapucinus hatása alatt, szíve mélyéből csatlakozott a „szent háború“ folytatásához. Egyedül azonban erre mégsem érezte magát elég erősnek és ezért diplomáciájával a német birodalmi fejedelmeknek egész sorát nyeri meg a háborúra. A hadjáratok alapját azonban az 1684 márciusában megkötött ,»Szent Liga'* alkotta. Ebben a császár, a lengyel király és a velencei köztársaság szövetkeztek egymással. A szövetség létrehozója és fő irányítója a pápa, aki nupciusaival, főként Buonvisivel, valamint Marco d'Aviano kapucinus baráttal hónapok nehéz munkájának árán egyeztette ki a szerződő felek közötti ellentéteket Mind a három szerződő fél kötelezte magát a támadásra. Egyszerre három helyen: a lengyel Moldva felé, Magyarországon át és a tengeren, a Balkán félsziget partjain támadtak a törökre. A császár, magyar királyi méltósága tudatában Szent István és Szent László példáján bátorodik fel és Magyarország Nagyasszonyának köszöni meg váratlan diadalait. A felszabadító hadjáratok első fejezetén, Bécs felmentésétől Buda visszafoglalásáig, az egyetemes keresztény szellem ismerhető föl Az anyagi eszközök nagy részét, kb. kétmillió aranyforintot, maga a pápa adja, aki az egyházi államot súlyos adókkal terheli meg és egész háztartásában a legszigorúbb takarékosság elvét valósítja meg azért, hogy a császárt és a lengyel királyt állandó pénzzavaraiból kimentse. Az ő személyes adományai mellett más eredetű katolikus egyházi összegeket is a szent háború céljaira fordítanak, így az utóbbi évtizedekben szerzett szerzetesi vagyonok egyharmadát, amelynek öszszege csak az ausztriai szerzetesrendek után több szint másfél millió forintot tett ki. Az 1685-ben meghalt Szelepcsényi prímás nagy hagyatékát is a pápa hozzájárulásával, a háborúra használta fel a kormány. De az anyagi alapokon kívül a hadjáratok szervezésében és vezetésében is az Egyházé a vezető szerep. Bupavisi készíti a haditerveket, ugyancsak ő ellenőrzi a pénzügyi közigazgatást, végül már annyira elégedetlen a bécsi pénzügyi igazgató','egy módszerével, hogy a pápai segélyekből maga fogad csapatokat. Ugya.e bb ° állíttatja fel a hadjáratokban ^..tiltható tábori kórházakat, amelyeket „vollonics püspök felügyelete alá helyz. Marco d'Aviano pedig, mint pápai misszionárius, végigjárja a seregeket buzdítja, kitartásra inti a katonaságot, kibékíti a viszálykodó vezéreket, sürgeti a lassú és korrupt adminisztráció megreformálását. Emellett haditervezet is készít és Lipótot tettekre sarkalja. NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1936 szeptember 1. Az első kísérlet sikertelen Bécs felszabadítása után az év utolsó három hónapjában Párkánynál és Esztergomnál elért győzelmek után az volt a remény, hogy a hadi járatot tovább folytathatják. A következő két évben a császári hadsereg dunai frontján sikerült elfoglalni Visegrádot és az 55.000 főből álló keresztény hadsereg, noha a fővezér nem látta az időt alkalmasnak, Buda ellen vonult. A megszállás július 11-én kezdődött, Míg az irodalom erről tárgyal, vitatkozik, érveket és ellenérveket hoz fel, miként lehet a pogányt kiűzni, Magyarország helyzetéről pedig, valamint a hadjáratok alakulásáról számos mű jelenik meg, amelyek leírják Buda kimagasló helyzetét a török birodalomban, megkezdődik Buda első ostroma. Az egész Európa feszült figyelemmel fordul a kereszténység régi védőbástyája felé és kifejti reménységét, hogyha Buda ostroma sikerrel jár, vége lesz a félhold magyar-országi uralmának. Az ostromot meg- előző és az ostrom alatt készült nyomtatványok biztosra veszik a győzelmet és Budát középkori jelzőjének modern változataként „Haupt und Rezidenz Stadt“nak nevezik, az ostromra felvonult hadsereg létszámát erősen túlozva adják. Az egész kereszténység türelmetlen várakozását legjobban a pápa magatartása jellemzi, aki a Vatikánban óráról-órára várta az örömhírt, így érthető, hogy a kiábrándulás általános, amikor az ostrom sikertelensége köztudomásúvá válik és reménykedés helyét jogos harag váltja föl annak a férfiúnak szivében, aki Buda sorsára akkor talán legtöbbet gondolt és fölszabadításáért legtöbbet áldozott: XI. Ince pápában. Mert bár a felmentő sereg Érdnél döntő vereséget szenvedett, az előkészületek hiánya, a vezérek közötti egyenetlenség miatt az 55.000 főnyi keresztény seregnek a 109 napos ostromot abba kellett hagyni, miután sorsából betegség, rossz táplálkozás következtében mintegy 23.000-en pusztultak el. A második ostrom Bizonyos, hogy általános felháborodás következménye lett azután, hogy most már Buda következő ostromára széleskörű, gondos intézkedések történtek. A következő évben a porta békeajánlata és a haditanács készületlensége következtében a hadjárat csak júliusban kezdődött. Érsekújvár bevétele után a hadvezérek sürgetésére ismét felmerült a terv, hogy a hadakat Buda ellen vezénylik. De a nuncius erőteljesen közbelépett és el is érte, hogy az előrehaladott évszak következtében elállott a vakmerő újabb kísérlettől. Hogy Buonvisi ítélete mennyire helytálló volt, arra bizonyíték a kortársak véleménye, ami egyszersmind magyarázat arra is, hogy miért tartott oly soká Buda felszabadítása. Mint Bulyovszky-utcai leánynevelő intézet gyakorlati nőképzője. Titkárnőképző 1 éves diploma. Ruha-, divatlap- és plakáttervezés. Idegen nyelvek. Összes iskolai típusok tanítása és korrepetálása. Tökéletes továbbképzés. Egész-, félbentlakók, bejárók. Prospektus: Budapest, Bulyovszky utca 10. • Telefon: 1-156-93. • 30. Tanév! az egykorúak leírják, Buda erődítményei sokkal erősebbek voltak, mint azt az ostromlók eleinte elképzelték. A vár falai annyira vastagok voltak, hogy még ágyúval sem tudták áttörni. Árkai mélyek, cölöpsorai megkettőzöttek és tűzbiztosat. Tömegtámadás idején az ostromlókat az aknák tömegestül röpítették a levegőbe. Ezenkívül a török sereg java védte Budát. Nagyszerű ígéretek is fűtötték az őrséget, hogy a török uralom kulcsa el ne vesszen. A parancsnokokat a félelem is késztette a bátor védelemre, hiszen előttük állt a Bécs előtti arcvonal feladása miatt megzsinegelt vezérkasa. Buda ostroma nehézségeinek tehát kézzelfogható okai is voltak. Ezekhez még hozzávehetjük Marco páter megjegyzését is, aki szerinte „a siralmas balsiker oka, Buda előtt az, hogy vétkesek vagyunk és nem hiszünk eléggé Istenben". Az 1686. évi hadjáratot elsősorban diplomáciailag készítették elő és miután több esztendőn át a haditerv Buda felé irányult, természetesen ez évben sem lehetett másképp. Noha Buonvisi a stratégiai előrelátás alapján előbb a kisebb erősségek elfoglalását javasolta, végül is Lotharingiai Károly véleménye győzött és az egész hadsereg, a herceg fővezérlete ellen tiltakozó Miksa Emmánuel bajor választó seregét is beleértve, Buda ellen vonult. A különböző nehézségek elhárításában ismét Merov atyának volt nagy érdeme, aki Lipótnál keresztül vitte, hogy az egységes vezetés a Lotharingiai hercegre bizassék. A júniusban gyülekező seregben Károly herceg közvetlen vezérlete alatt 24.000császári katona volt, amelyhez Frigyes Vilmos brandenburgi nagyválasztó 8000 főnyi segélye, 4000 katona a sváb és 3000 a frank kerületből járult. Vezetők voltak: Stahremberg Rüdiger, Caprara, Croy herceg, Souches és a Pfalz-Neuburgi herceg, a német lovagrend nagymestere, Dünewald, gróf Pálffy Károly János, a brandenburgi Schöning altábornagy a Baden-Durlachi őrgróf és gróf Babatta főhadbiztos. A bajor választó külön hadtestében a bajorok gróf Serényi János vezetése alatt, a császáriak Érdeni Lajos, a szászok Sachsen-Weissenfuls herceg alatt összesen 8000 bajor, 4700 szász, 8350 császárt volt. Eredetileg Buda alatt csak 3000 főnyi magyarság volt, az öreg gróf Esterházy János főkapitány vezetésével, de később a főkapitányságokból és várakból mind több magyar csatlakozott az ostromló sereghez, így Koháry Istvánnak csapatából az ifjú Bercsényi Miklós séllyei kapitány, gróf Erdődy György lévai, Bottyán János esztergomi huszárkapitány, több Pálffy Balassa, Batthyány, Czobor, végül is Koháry és Csáky összes csapatainak csatlakozásával, 14—15.000 főnyi magyarság. Nem volt Európának nemzete, amely a kereszténységnek nagy vállalkozásában részt ne vett volna. Nagy számban jöttek olaszok, franciák, spanyolok, angol és skót urak, köztük sok előkelő név viselője és hatvan barcelonai mesterember is, akik fogadalmat tettek, hogy az izlám visszaszorításában fegyverrel működnek közre. A katolikus egyház több miszszionáriusa, a szerzetesrendek képviselői, a magyar kongreganisták eörményesi Fiáth János vezetésével vettek részt a szent háborúban. A végső győzelem Az ostrom június végén kezdődött. 23-án éjjel nyitják fel a törökök a vizes árkokat, ekkor szállja meg a császári sereg az alsóvárost, amire a védők a várba vonulnak vissza. A déli oldalon Mátyás egykori palotáját támadta, a Gellérthegyen és Naphegyen fekvő állásaiból, míg Lotharingiai Károly északról a Dunától és Óbudától kezdve fogta körül a várat, a brandenburgiak a Rózsadombtól nyugatra, a svábok a Svábhegyen állottak. A magyar hajdúk szétszórva a különböző csapatokban küzdöttek, míg a huszárság Pálffy és Bottyán alatt délfelé végzett felderítő szolgálatot, ahonnan a felmentő sereget lehetett várni. A várat az öreg, tapasztalt albán származású Abdurrahman basa védte 7000 főnyi őrség élén és a vár védelmében a 10.000 főnyi polgári lakosság is részt vett. Több véres roham után a totharingiai Károly frontján egyes külső falrészek keresztény kézbe kerültek, július 27-én a brandenburgiak hadoszlopában az első zászlót győri magyar vitézek tűzték a falra. Különösen nagy pusztítást okozott az aknák robbanása, puskaporos zsákok dobálása. Fra Gabriel Gautieri, génuai ferences, akit nálunk Tüzes Gábornak neveztek, görögtűzszerű égető rakétáit szórta a falakra. Július végén az ostromló sereg már nagyon meggyöngült, úgyhogy amikor augusztus elején Szulejmán nagyvezér felmentő serege megérkezett, Károly herceg, nem bocsátkozott vele nyílt csatába, hanem a Gellérthegy déli lejtőjénél vont védelmi vonalban várta a nagyvezér támadását. A pogány sereg azonban nem mert támadni, csak az volt a szándéka, hogy az ostromlott seregnek segítséget küldjön. A janicsárok azonban elvéreztek az ostromló vonalak között. Közben Caraffa, Heister és Scherffenberg hadtestei is megérkeztek és ezzel beteljesedett az izlám sorsa. Szeptember 2-án még 2000 főnyi svéd segítőcsapat is érkezett, akik azonban már nem vettek részt a délutáni rohamban. Az északi fronton a brandenburgiak és császáriak elfoglalták a belső bástyákat is és utcai harcban tódultak a királyi palota felé, amelyet a bajorok foglaltak el. Abdurrahman ismételt felszólításra a(^®, m*'£’ magát és közelharcban vitézül küzdve elesett. A megmaradt őrség, asszonyok, gyermekek, zsidó kereskedők a várpalota egy udvarába szorultak és ott tették le a fegyvert. Az ellenállás esti hat órakor szűnt meg és ezzel Buda felszabadult a pogány uralom alól. A győztes sereg élén Marco d’Aviano haladt, kezében Szent József zászlajával. Ő volt egyszersmind az, aki e császárt a nagy eseményről elsőnek értesítette: „Dicsértessék az Úr és Szűz Mária!" Budát rohammal bevettük... Valóságos Isten csodája, hogy mindössze 100 embert vesztettünk... Ugyane napon XI. Ince pápa ünnepélyes konzisztóriumot tartott és egyszerre 27 bíborost avatott fel, akik közül többnek nagy érdemei voltak ez izlám elleni hadjáratban. Az ülés után a pápa oly nyilatkozatot tett, hogy ne a hódítás, hanem a kereszténység diadala okozzon örömöt. A homályos nyilatkozatot kezdetben nem értették, de amikor Buda bevételének híre megérkezett, mindenki a nagy teljesítmény jóslataként fogta fel, így vélekedett Buonvisi is. A pápa és az egész keresztény világ öröme leírhatatlan volt Európaszerte fényes Te Deumokkal és nyilvános ünnepségekkel, ülték meg a kereszténység Védőbástyájának visszafoglalását. 11 - Kelényi B. Ottó. * KEDDEN OSZTJÁK KI a nyomravezetőknek a Hermes-bank ötezerpengős jutalmát A Hermes-himis csalóinak ügye most már véleg lekerült a napirendről és lassan elveszti az érdeklődést a nagyközönség számára. Dr. Enyedy Róbert vizsgálóbíró hétfőn kihallgatta a letartóztatott szélhámosokat. Először Kvanka Béláné szülésznőt kísérték át az angyalföldi elmegyógyintézetből, majd dr. Erdély Henrik ügyvéd, Nagy Lajos ügyvédi írnok, Csálnyi József pénzügynök, Csálnyi Rezső mulatótulajdonos, Hegyaljai Endre állásnélküli kovácssegéd és Kvanka Béla volt színész állt a vizsgálóbíró elé és tett vallomást. Utolsónak Vig Ágostonna szülésznőt hozták fel hordágyon a fogházból. Délután 2 órakor Enyedy Róbert befejezte a kihallgatásokat és mind a nyolc gyanúsított előtt kihirdette az előzetes letartóztatásról szóló végzést. Hétfőn délelőtt jelentkezett az ügyészségen Maros-Mandl Zoltán krupier, a szélhámosság tizedik szereplője, akinek sikerült eddig elrejtőznie. Most azonban önmaga jelentkezett és elmondta, hogy nem bírja tovább a bujkálást, idegei összeroppantak és ezért inkább az igazságszolgáltatásra bízza magát. Alaros- Mandl Zoltánt nyomban letartóztatták és rövidesen őt is kihallgatják Schleitzer Zoltán magántisztviselővel együtt, aki ugyancsak később került rendőrkézre. Hétfőn megbeszélést folytattak a főkapitányságon a Hermes-brit igazgatói és a nyomozást vezető rendőrtisztek a kitűzött jutalom felosztásáról. Végül is úgy döntöttek, hogy a bank által kitűzött 5000 pengős díjból 3000 pengőt Pálinkás Imrének ítélnek oda. Az állásnélküli zsoké jelentette annak idején a rendőrségnek, hogy Hegyaljai Endre milyen körülményeik között bízta rá a 350 pengős borítékot. Ez volt az első nyom, amelyen keresztül azután felgöngyölítették a szélhámosságot. A 2000 pengős jutalmat Hasziló István gőzmosódatulajdonos és az ügyben nyomozó 22 detektív között osztják szét. A mosodatulajdonos 500 pengőt kap, a detektívek pedig az 1500 pengőből részesednek kisebb-nagyobb összegekben. A jutalmakat kedden reggel 9 órakor osztják szét a Hermes-bank Petőfi Sándor utcai központjában.